|
Kezdőlap Magunkról Közösségi programok Képtár Imádságok Énekek Történetek Lelkiség Gondolatok Versek Hirdetmények Szerzői jogok
|
Dora Langewisch : Megmentő világosság Walter doktor az Északi-tenger mellett lakott egy halászfaluban. Első felesége meghalt, és most, karácsony előtt új mamát hozott hat gyermekének. December 23-án az új mama együtt készült a gyermekekkel karácsony ünnepére. Csak a gyenge felfogású Fred nem volt készen a leckéjével. A kicsik hívták: - Gyere, Fred, énekelj velünk, majd reggel megtanulod, akkor frissebb leszel! - Friss gyors? nevetett ikertestvére, Friedel gúnyosan. Ezt róla nehéz elképzelni. - Igazán? kérdezte a mama. - Csak az első verset nem tudom a világosságról - mondta Fred bűnbánóan. - Igen, a világosság kötődött tovább Friedel A te fejedben kellene ahhoz világosságnak lenni! Fred kiment. A mama csak annyit szólt Friedelnek: - A fény, amelyről karácsonykor énekelünk, nem annyira a fejből, inkább a szívből árad! Másnap, mikor reggelihez ültek, a papát még aludni hagyták, mert nehéz napja volt. Súlyos beteghez hívták, későn került ágyba. De egyszer csak ő is megjelent az asztalnál. - Még aludhattál volna! mondta a felesége. - Az igaz, ha valaki harmincszor el nem ismételte volna ugyanazt a verset. - Fred volt. vágta rá azonnal Friedel. - Tudhattam volna mondta az apa. Én nem tudom a verset a fejemből kiűzni, de gondolom, neki még mindig bele sem ment a fejébe. A gyermek, akinek angyalok szolgáltak, világosságot hoz az én sötétségembe! Fred lehajtott fejjel hallgatta. Remélték, hogy estére senki sem hívja apát, de már ebéd után csengettek. A világítótorony őre jött. Fia megcsúszott a lépcsőn, és eltörött a lába. Az orvos felesége aggódott. Az őrház messze van, és az út nagyon síkos. - Ne tessék félni, visszahozom én a doktor urat bíztatta Karsten partőr, aki a sebesült apjával jött. Alig mentek el, a köd leereszkedett. Egyre sötétebb lett. - Még a parti őrházat sem lehet látni állapította meg az aggódó feleség. Az uzsonnát csendben fogyasztották. Mindenkinek az járt az eszében, hogy vajon visszaér-e a papa szentestére? Csak a kicsik voltak vidámak, és az ajándék felöl érdeklődtek. Anyának fájt a gondtalan fecsegés. Félrevonult, hogy munkába temetkezzék. De az sem ment. A padlásszobába sietett, ott egy székbe süppedt, nézte a sötét semmiséget az ablakon keresztül. Egyszer csak szipogásra lett figyelmes. Hátrafordult, és akkor vette észre, hogy a sarokban guggol valaki. Fred volt. Odament hozzá, s a gyermek akkor felsírt: - A papa! A papa! Anya megállapította, hogy összes gyermeke között Frednek van a legmelegebb szíve. Magához ölelte e rettegő gyermeket, aki bátortalanul hüppögte: A Gyermek, akinek angyalok szolgáltak, világosságot hoz a sötétségbe szívéből jött az Ige, és a mamának erős vigasztalást jelentett. Igen, Jézus segíthet! - Mondd még egyszer! kérte a gyermeket. Fred pedig bátrabban elismételte, s a szavak úgy megerősítették a kétségektől gyötört asszonyt. Ugyanebben az órában a doktor szívének is ezek a szavak jelentették az egyetlen vigasztalást. Fél ötkor teljes sötétben indultak hazafelé. A partőr le akarta beszélni az orvost, ő azonban mindenáron otthon akart lenni szentestére. A tengerparton húzódó utat nem lehetett látni. Csak a száz méterenként hóba szúrt karók jelezték. De addig is el kellett jutni! Derekukra erős kötelet kötöttek. Elöl ment a partőr, lámpással a kezében. A doktorhoz semmi nem jutott ebből a fényből, teljesen elnyelte a köd, csak a kötél után lépkedett. Két karót megleltek, de úgy látszik, eltévesztették az irányt, mert már fél órája caplattak, a következőt mégsem találták. Szinte egyszerre megálltak. A partőr hátraszólt: - Forduljunk vissza! Veszélyes továbbmenni! De a doktor azt felelte: - Előre! Pár lépést tettek, és akkor reccsenést hallottak. - Jégtáblán vagyunk vissza, de hova, merre? kiáltotta a partőr. A következő pillanatban újabb reccsenés, és a doktor érezte, hogy a kötél erősen megrántja. Borzadály futott végig tagjain. Karsten! kiabálta társa nevét. Semmi felelet nem jött, a következő kiabálás után sem. Beszakadt a jég mit tegyen? Óvatosan megindult a kötél irányába. Sötét lyuk tátongott előtte. Minden erejét összeszedve belenyúlt, és sikerült társát kabátjánál fogva megragadni, és kihúzni. Teljesen meg volt dermedve. Az orvos vonszolta egy darabon, hóval dörzsölte, kiabált a fülébe, de a szerencsétlen ott feküdt mozdulatlanul. Vége az életének! Az irányt elvesztették, egyedül nem indulhat neki az ismeretlen útnak. Testileg, lelkileg kimerülve ő maga is elnyúlt a hóban, és családjára gondolt. Ekkor eszébe jutott a vers, amit fia reggel tanult. A Gyermek, akinek angyalok szolgálnak, világosságot hoz az én sötétségembe. Mint égi muzsika, úgy hangzottak fülében ezek a szavak pedig reggel hogy haragudott érte. Összekulcsolta a kezét, és térden állva, hangosan elmondott mindent Istennek. Az ég alján piros csík jelent meg. Míg ezt figyelte, hirtelen vakító fény kápráztatta el a szemét, áttörve a sötétséget. Látni lehetett a partot, az őrházat ó milyen messze távolodtak tőle! - Északi fény! kiáltotta, és miközben könnyek peregtek le az arcán, ismét elmondta a reggel tanult verset, mely édes melegséggel járta át fáradt, fagyott tagjait. Újra nekiállt, hogy félholt társát életre csalogassa. Úgy látszik, az erős fény őrá is hatással volt, mert dörzsölni kezdte a szemét. - Karsten, fel! kiáltotta a doktor. Északi fény! Istentől küldött világosság! Öt perc múlva az őrház körül emberek mozogtak, segítség indult feléjük. Két óra múlva meggyújtották a doktorék házában a karácsonyi gyertyákat, amelyeknek fénye mellett hálatelt szívvel köszönték meg az Istentől rájuk áradt, megmentő világosságot, és szívből énekelték: . A Gyermek, akinek angyalok szolgálnak, világosságot hoz az én sötétségembe. |
Evangélium Szent Lukács könyvéből. Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki! Ma Összesen: 26 Egyedi: 15 Legtöbb Összesen: 170874 Egyedi: 117568 Oldal ... Összesen: 177289 Egyedi: 119883 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal e107 portál rendszert használ, és a GNU GPL licensz alatt lett kiadva. |