Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.
- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.
- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!
Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:
- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.
Az ajánlat nagyon csábító volt.
Azután hetekig nem láttam a fiatalembert.
Egyszer csak megint megjelent.
- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?
Nagyon komolyan felelt:
- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mindent nem értettem meg.
Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom!
Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított úgy,
hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet.
De megígértem, és végig kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne,
hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban:
ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor el vagyok veszve, ha nem változtatok az életemen.
Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben.
És most - a Biblia az élet könyve számomra.

(Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk c. könyvből)

---

Kategória: Egyéb írta: root - Sunday 20 June 2010 - 14:56:56