Túrmezei Erzsébet - A fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra,
Rakosgattam fel a bögréket a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most jut eszembe sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom.
Úgy teszem-e őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra?
Mert ha így térek egykor nyugovóra,
Akkor tesz el úgy az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgatom itt lenn,
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.