|
Kezdőlap Magunkról Közösségi programok Képtár Imádságok Énekek Történetek Lelkiség Gondolatok Versek Hirdetmények Szerzői jogok
|
Istennek szánt pénz - Mi, férfiak, most négyszemközt vagyunk suttogja apa Ádám fülébe mosolyogva. - Mama fáradt, Anni még a házi feladatait készíti, és Zsuzska még túl kicsi, hogy velük jöjjön. Papát csak Ádámnak szabad elkísérni a missziós előadásra, ahol vetítés lesz. Rengeteg ember gyűlt össze, hogy meghallgassa a misszionárius beszámolóját. Elbeszélte, hogyan küldte őt Isten Afrikába. Orvosnak tanult, szép, nagy kórházban gyógyított, szerette a munkáját. Egyszer kezébe került egy kis könyv, amely az afrikai országok nyomoráról írt. Nem csak a szegénységről, a betegségekről szólt a könyv, hanem arról is, hogy nincs, aki meggyógyítsa őket, mert orvos alig található az országban. Olvasott arról is, hogy az emberek bajaikkal, nyomorúságaikkal varázslóhoz mennek, aki nem tud segíteni rajtuk. Akkor érezte, tudta, hogy Isten őt ott akarja látni. Egy missziós társasághoz csatlakozva szegényes kórházat építettek Tanganyikában, hívő emberek adományaiból gyógyszereket vettek és elkezdték munkájukat. Először gyanakodva fogadták az ott élő négerek, de mikor néhány nagyon beteg ember egészen meggyógyult, felbátorodtak, és hamarosan tele lett a kórház beteg emberekkel. Éjjel-nappal gyógyítottak, műtöttek nagyon rossz körülmények között. De szívük tele volt hálával Isten iránt, mert közben beszélhettek a betegek között a Megváltóról, aki azért halt meg, hogy az emberek örök életet nyerjenek a mennyben. A meggyógyultak közül többen megtértek, és megalakult egy kicsiny gyülekezet. Az Úr megáldotta munkájukat, az örömhír egyre terjed az afrikai népek között. Beszélt a misszionárius arról is, hogy mennyire be kell osztaniuk minden gyógyszert, hogy egy beteg se legyen, akinek ne tudnának segíteni gyógyszerhiány miatt. A nyugati országokban sokkal jobban élnek az emberek. Új ruhákat vesznek, mindig teli az asztaluk, ha ebédhez ül a család. Ha néha csak egy ruha árát elküldenék a missziónak, abból több emberen tudnának segíteni, akik az éhhalál küszöbén vannak betegen. Ádám nagyon figyelt és látta a diaképeken, hogy azok az emberek igazán nagy nyomorúságban élnek. Eszébe jutott zsebpénze, amit egy ideje gyűjtögetett, mert új kerékpárt szeretett volna venni. Az előadás végén a tömeg egy gyűjtőláda mellett lassan haladt kifelé a keskeny ajtón át. Ádámnak bőven volt ideje megfigyelni, hogyan dobják be adományaikat az emberek a ládába. Az egyiké könnyen cseng, a másiké nehezen és tompán. Végre az ajtóhoz érnek, és Ádám a gyűjtőládánál feszülten figyeli édesapja kézmozdulatát. Szája tátva marad, és nagy szemekkel, kérdőn tekint apjára. De nem mond semmit. Csak már amikor kiérnek a szabadba, és az emberáradattól kissé távolabb vannak, akkor böki ki, hogy mi az, ami őt olyan nagyon foglalkoztatja. - Édesapám, miért dobott be olyan sok pénzt? - Honnan tudod, hogy mennyit adtam, te kis detektív? kérdi apja csodálkozva. Te nem láttál, és nem hallottál semmit. - Éppen ez az mondja Ádám nekihevülve. Az érme csengését meghallottam volna, de a mit bedobott, annak bankjegynek kellett lennie, és nem volt az tízezres? - Mennyire a körmömre néztél! nevet apa. Talán bánt ez téged? - N nem de egy kissé. Ennyit mi soha nem kapunk! Édesapja nem akar busszal menni, hanem gyalog. Ez időt ad arra, hogy álláspontját fiának megmagyarázhassa. - Saját gyermekeimnek van tiszta, meleg ágyuk kezdi el. Tele van a ruhásszekrényük. Annyit ehetnek, amennyit csak akarnak. Ha ezen túlmenően vannak értelmes kívánságaik, szüleik azt teljesítik. Ezenfelül még zsebpénzt is kapnak, mely felett önállóan rendelkezhetnek. - De nem valami sokat - veti közbe Ádám. - De sok mindenre elég. vág szavába apa. És az adományt, amit én bedobtam, Istennek ajándékoztam. - Édesapám, hogyan tud Istennek pénzt küldeni? És mire kell az Neki? Hisz az egész világ az Övé! mondja nekibuzdulva Ádám. - Érthető, hogy a mennybe nem tudok pénzt küldeni mondja komolyan édesapja. De amit az Ő szolgáinak adtam, akik olyan országokban beszélnek az evangéliumról, ahol még sohasem hallottak semmit Istenről, Ő úgy tekinti, mintha Neki adtam volna. Mit gondolsz, a misszionáriusok miből vesznek ennivalót, a legszükségesebb ruhákat? Miből építenek imaházat, kórházat? Miből vesznek orvosságot, felszerelést a gyógyításhoz, ha nem a mi adományainkból? Amit segítünk ezeknek az embereknek, azt Istennek tesszük. Érted? - Most már értem. gondolkozik el Ádám. Édesapám, nem mehetnénk vissza? Én szívesen odaadnám az új biciklim árát. Jó lesz nekem a régi! Édesapja örömmel fordul vissza fiával. Érzi, hogy Ádám most igazán érti a lényeget. Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg! Máté: 25: 40. |
Evangélium Szent Lukács könyvéből. Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki! Ma Összesen: 1 Egyedi: 1 Legtöbb Összesen: 171820 Egyedi: 118199 Oldal ... Összesen: 178268 Egyedi: 120530 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal e107 portál rendszert használ, és a GNU GPL licensz alatt lett kiadva. |