Li hazafelé igyekezett, de nem akarta vinni a lába. A feje kábult és nehéz volt, a távolból feléje villanó pagodák teteje táncolt a szeme előtt. Bírja-e még? Egy-két tátongó lépés, aztán ott fekszik az útfélen, a rizsföldek mellett.
Ó, nem így képzelte ezt az utat, amikor első keresetét viheti haza az édesanyjának, a kistestvéreinek! Friss, ruganyos léptekkel akart hazasietni, futni, repülni...
És most... Mi lesz most?
Várják... a kis húga kifut az utcára, édesanyja áll az ajtóban, ernyőnek tartja szeme fölé a kezét, hogy messzebbre lásson, s ha megkérdezik a szomszédasszonyok, kit vár olyan nagyon, mosolyogva feleli:
- A fiamat!
És Li az útfélen fekszik betegen, elhagyatva, talán meg is hal.
Húsvétra akart otthon lenni. Ő keresztyén, nem a bálványok tisztelője. Édesapja korán elvezette Jézushoz. Édesapja faluról falura járt, úgy hirdette a Megváltó nevét. De fiatalon meghalt. Magára maradt a kis család. Li lett a támasz. S most ő is beteg. Mi lesz belőlük?
Li sokat gondolt az édesapjára, de soha ilyen elevenen nem látta maga előtt, mióta kiterítették, mint most. Látta derűs, mindig vidám arcát, szeretetet, örömöt sugárzó szemét, hallotta a hangját. Volt valami, amit mindig elmondott, ha baj, nyomorúság, veszedelem szakadt reájuk. Li most úgy érezte, hogy föléje hajol az édesapja, s elmondja most is biztató, nyugodt hangon:
- Minden rendben van! Jézus él!
Li annyit gondolkozott már rajta, milyen kár, hogy édesapja nem hagyott neki valami nagy örökséget. Legalább egy kis földet hagyott volna, mindjárt könnyebben élnének. De édesapja csak ilyen emlékeket hagyott, mint ez a sokat hallott mondás is:
- Minden rendben van! Jézus él!
Li soha nem tudott még ennek az örökségnek örülni. Nem is értette. Hisz olyankor hallotta mindig, amikor igazán nem is volt rendben semmi, nagyon is nagy bajban voltak. Igaz, aztán elmúlt a baj, sokszor csodálatos úton-módon segített rajtuk a Megváltó.
Li ide-oda fordul útszéli kemény fekhelyén, egyre hallja a nyugodt, bíztató hangot:
- Minden rendben van! Jézus él!
Mi volna most rendben? Itt kell meghalnia az országúton. Otthon hiába várják. Ő sem kerül haza, a pénz is elvész. Nincs rendben semmi. De az valóság, hogy Jézus él. Hisz éppen az Ő feltámadását akarta együtt ünnepelni övéivel. Jézus él!
A nagy Megváltó nincs a sírban. Feltámadt és megmondta a tanítványoknak: Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Li lázas szemében remény és öröm csillan meg: akkor most is itt van. Li nincs egyedül itt a kemény útfélen. Jézus él, Jézus közel van, csak segítségül kell hívnia.
A beteg fiú összekulcsolja a kezét, és imádkozik. Aztán elbékülnek a vonásai. Mosolyogva suttogja el drága örökségét, az édesapjától rámaradt mondást:
- Minden rendben van! Jézus él!
A missziói ház orvosa útban volt a szomszéd város felé, meghívták húsvétra, hogy ne a testet, a lelket gyógyítgassa Isten igéjével. A ragyogó napsütésben húsvéti gondolatokkal volt tele a szíve, amint robogott vele az autó. S amikor egy útelágazáshoz közeledtek, eszébe jutott régi, kedves barátja, a mindig mosolygó Li evangélista, aki olyan húsvéti örömmel tudta mondani ezer nehézség között is:
- Minden rendben van! Jézus él!
- Látod azt a városkát, Tong szólt előre a vezetőnek Ott lakott Li, a húsvét evangélistája, akit annyit emlegetünk. Most már a mennyben ünnepel. Vajon, hogy van a családja? Mostanában semmit sem hallok róluk. Mondd, nagy kerülő volna, ha útba ejtenénk őket?
- Nem jelent sok időveszteséget, Ikuang, azért odaérünk.
- Akkor fordulj be, Tong!
Úgy történt, hogy Li édesanyjának nem kellett hiába várnia. Kedves vendégek érkeztek, és hozták a fiát. Igaz, betegen, de a doktor úr megadta az utasításokat, s megállapította, hogy nem veszélyes a baj. Li hamarosan meggyógyul.
A fiú mosolyogva mondogatta a föléje hajló édesanyának:
- Minden rendben van! Jézus él!
S mindnyájuk szíve húsvéti örömmel telt meg.

---

Kategória: Egyéb írta: root - Monday 19 July 2010 - 19:09:38