Sárköz
A „Sárköz” elnevezés több települést foglal magába: Őcsény, Decs, Báta, Sárpilis, Alsónyék és még más kisebb települések. Az itt élő emberek népviselete rendkívül sokszínű, köszönhető ez annak is, hogy az öltözködés egyik legfontosabb kiegészítőjének a gyöngy számított. A gyöngynek külön elnevezése volt Sárközben. A kásagyöngyöt „aprónak”, míg a szalmagyöngyöt „pálcának”, vagy „pálcikának” nevezték.
Sárköz népét szorosan összeköti egymással a decsi viselet. Ez a viseletcsoport egyedülállónak számít hazánkban.[1]
A hagyományos sárközi népviselet gyöngyös kiegészítői:
Nyakbavető/nyakbadobó: A legrégibb típusú sárközi gyöngy. Selyemzsinórral kell összefűzni, és fejen át kell felvenni.
Nyaksi: Szorosan a nyakhoz simuló pánt, mely alá fodrot varrtak. Ez a decsiek legszebb ékszere, melyet 10000-nél is több gyöngyből fűznek. Nyakrésze kb. 3 cm széles. Régebben sötét, átlátszó gyöngyökből fűzték. Az idősebbeké fekete volt, kevés fehérrel.
Csafringok: Hosszú zsinórral a főkötő hátulján lévő kontypántlika megkötőjébe fűzött, lelógó gyöngyös bojtok. Általában a gyermektelen fiatalasszonyok viselete közé tartozott, de díszként is szolgált.[2]
A sárközi csipke a legegyszerűbben megfűzhető gyöngygallér. A kislányok viselete volt, 13-14 éves korig hordták. Fűzéséhez kásagyöngyöt használtak több féle színben: kék, piros, zöld, sárga, fekete és fehér. Az utolsó sor nagyobb gyönggyel fejezték be, melyet „bigyónak” neveztek. Másik sárközi jellegzetesség a röpike. Ez halálra való lepedőnek készült. Minden lány megkapta a szüleitől Decsen a halálra való lepedőt, mikor megházasodott. A vőlegény úgyszintén. Ezt a szülők, vagy a nagyszülők készítették el „bodorvászonból” (így nevezték).[3]