III. Könyv 1. fejezet
Boromir halála

A három útitárs egy darabig némán nézett utána. Majd megszólalt Aragorn. - Keresni fogják a Fehér Toronyból - mondta -, de sem a hegyekből, sem a tengerről nem tér meg többé. - Majd lassú énekbe kezdett:

Rohan mocsarán-mezején,
ahol a sörényes fű lobog,
A Nyugati Szél ott sétál,
falon át kódorog.
"Mi hlrt hozol Nyugat felől,
Szél-kósza, ma este nekem?
Láttad a Délceg Boromirt,
s vele csillag s hold üzen?"
"Láttam, száguldott hét folyamon,
széles, komor vizeken,
Láttam, hol jár, a táj kopár,
majd eltűnt hirtelen
Észak árnyain. Azután
nem láttam őt tovább.
Az Északi Szél hallhatta
ott Denethor fia kürtszavát."
"Ó, Boromir, magas falról
nézek Nyugat felé,
De nem jössz a kihalt földről,
hol ember-lelke nem él."

Aztán Legolas énekelt:

Dél Szele, a Tenger szája röpit,
homokdűnék s kövek lehelnek;
Sirályok szárnya hord tova,
hogy itt kapunkat megnyögelljed.
"Mi hírt hozol, ó, sóhajos szél,
nekem ma este dél felől?
Hol jár a Derék Boromir?
Késlekedik - s gyászom megöl."
"Ne kérdezd tőlem, hol lehet
oly sok csont hever ott,
Hol fehérlik a part,
s fölötte sötét az ég,
s zúgnak a habok;
Sokan keresték Anduinon
át a Tengeráramot.
Kérdezd az Északi Széltől, mi hír,
hol az Északi Szél forog!"
"Ó, Boromir!
Túl a kapun tengernek,
délnek fut az út,
De te nem jöttél; sirály rikolt,
víz szürke torka zúg."

Majd megint Aragorn:

Királyok Kapujától az Északi Szél
fut sok dúlt zuhatagon át;
S a torony körül tisztán,
hidegen megzengeti kürtszavát.
"Északról ma nekem, erős szél,
vajon mi hírt hozol?
Szólhatsz-e a Bátor Boromirról?
Ki oly rég nincs sehol!"
"Amon Hen alatt hallottam szavát.
Sok ellene ott veszett.
Repedt pajzsa, törött kardja,
zúdítottak rá vizet.
Feje büszke, pillantása nemes,
de a tagjai már pihenők;
És Rauros, arany Rauros-vízesés
ringatta tova őt."
"Ó, Boromir! Az Őrtorony
most már Észak felé néz,
Feléd, Rauros, míg áll a világ,
feléd, te arany vízesés!"