- Gondor! Gondor! - kiáltotta Aragorn.
- Látlak-e még boldogabb időkben? Az én utam még nem fordulhat délre
csillogó folyód felé!
Gondor! Gondor, a Hegy meg a Tenger közén!
Nyugati Szél tere; az Ezüstfára a fény
Úgy hullt, mint régi királyok kertjére esők sugara.
Ó, büszke falak! Fehér tornyok!
Szárnyas korona, trón aranya!
Ó, Gondor, Gondor! Az Ezüstfát
ember még látja-e?
Fúj-e még Hegy s Tenger közén
Nyugat roppant szele?