III. Könyv 4. fejezet
Szilszakáll

Hohó! - felelt Szilszakáll. - Hohó! Még mit nem? Ne olyan sietve. Most én kérdezek. Ez itt az én földem. Ti kik vagytok, azt szeretném tudni. Nem tudlak hova tenni titeket. Úgy látszik, nem vagytok rajta azon a régi névsoron, amit fiatalkoromban megtanultam. De az már régesrég volt, s azóta lehet, hogy új névsort készítettek. Lássuk csak. Lássuk csak. Hogy is hangzott?

Tanuld e tant, Eleven Lényekét!
Négy nevet mondj, a szabad emberekét:
A legrégebbiek a tünde-ivadékok;
Turkáló törpök, házuk homályos;
Föld fia entek, kőszál-vének;
Halandó ember, lovak ura:
Hm, hm, hm
Búvárló hód, szökkenő bak,
Méh-vadász medve, küzdő kan;
Kopó kajtat, nyúl fél s nyargal...
hm, hm
Sas az égben, ökör réten,
Szarvas bika, bukó sólyom,
Hószín hattyú, hideg kígyó. . .