IV. Könyv 3. fejezet
A Fekete Kapu bezárul

Samu fölállt, hátratette a kezét (mint mindig, ha "verset mondott"), és rákezdte:

Szürkeségem kisegér,
De egy ház is belefér,
Kunkori kígyó az orrom,
Ha járok, a föld omoljon;
Letaposom a füvet,
Sűrűm járom, fa recseg,
Villog fehér agyaram,
Döngölöm déli utam.
Legyezőfülem lebeg.
Nem számlálok éveket,
Nem heverek le a földre
Meghalni se! Körbe-körbe
Járok-kelek szüntelen;
Olifánt az én nevem.
Magas vagyok, vén vagyok,
A legnagyobb én vagyok.
Ha találkozol velem,
Nem felejted, azt hiszem.
De ha nem látsz sohasem,
Hiszed-e, hogy létezem?
Ó, hogy olifánt vagyok,
Ilyet nem hazudhatok!