I. könyv. 5. fejezet
Egy leleplezett összeesküvés

Aztán egyszerre csak Pippin hangja a többiekét túlszárnyalva rázendített Bilbó egyik kedvenc fürdőnótájára.

Este a fürdő meg sose árt,
lemossa a testről a port meg a sárt.
Éppen ezért így énekelek:
ó, a Melegvíz, hű de remek!

Kedves a fülnek a fürge eső
meg a csermely, a lágyan csörgedező:
de minden esőt s patakot lepipál
a drága Melegvíz gőze, ha száll.

A Hidegvizet én forró napokon,
ha szomjas a torkom, elfogadom.
De innivalónak a Sört szeretem:
A Vizet meg zúdítsd rám melegen.

Kell a szökőkút szép Vize is:
csillog a fényben, permete friss.
De szebb a Melegvíz: úri dolog,
hogyha a dézsában tocsogok!

Trufa meg Pippin rágyújtott egy nótára, amit úgy látszik, külön erre az alkalomra szerezték.
Mintájuk az a törp-nóta volt, amellyel Bilbó hajdanában elindult kalandos útjára - a dallama is ugyanaz:

Elhagyunk tüzhelyet, hazát,
nem tarthat vissza semmi gát:
ne érjen itt a pirkadat,
futunk hegyen és völgyön át.

Ó, tünde-nép Völgyzugolya,
mint a villám vágtatunk oda,
lápon keresztül és kasul,
aztán tovább - vajon hova?

Emitt veszély, amott halál,
az éj a pusztában talál;
de míg dolgunk végezve nincs,
a lábunk addig meg nem áll.

Gyerünk! Pihenni nem szabad!
Ne érjen itt a pirkadat!