Morgoth szövetségesének, Ungoliantnek az utolsó még élő utóda. Anyja: Ungoliant. Valószínűleg valamikor az első korban született. Valószínűleg még mindig él a Mordort határoló Ephel Dúath hegyekben, mivel Samu is csak megsebesítette. De az is lehet, hogy táplálék híján elpusztult, valószínűleg Harmadkor 3019. évében. Csápjából mérget lövell.
A Banyapók óriáspók volt, Ungoliantnak, az ősi póknak a legnagyobb utóda. Harmadkorban Mordorban élt, és válogatás nélkül mindenből lakmározott, az ott élőkre vadászott. Frodó és Samu találkozott vele az Egy Gyűrű elpusztításáért folytatott kalandja során.
A Banyapóknak a legtöbb pókhoz hasonlóan nyurga lába, több szeme és mérges csáprágója volt. Gyakran dermesztette meg zsákmányait bénító csípésével, így kényére-kedvére lakmározhatott áldozataiból, de halálra is zúzhatta őket, amikor hirtelen leejtette őket. Fejét sebek szelték át, és több szeme is hiányzott. Az orkok szerint gyakran bénította meg és ejtette hálói csapdájába áldozatait, ott életben tartva őket, mielőtt megölte volna őket.
A Banyapók eredettörténete teljesen ismeretlen; csak feltételezni lehet, hogy Ered Gorgorothban született, és hogy ő volt Ungoliant „utolsó gyermeke”. Másodkorra gyakran lakmározott saját gyermekeiből, és valamikor azután, hogy elmenekült Beleriandból, de még jóval azelőtt, hogy Szauron elfoglalta volna Mordor földjét, sötét odút vájt magának Ephel Duathban (az Árnyék-hegységben) Cirith Ungoltól nem messze, a Minas Morgul feletti hágón. Több száz évig élt ott és szőtt hálólabirintust egy barlanghálózatban, hogy könnyebben csapdába ejthesse áldozatait, amelyek között akadt mindenféle kis- és nagytermetű élőlény. Elsősorban azokból lakmározott, akik besétáltak a hálóiba, de ha akadt egy különösen ínycsiklandó falat, csendesen levadászta és megölte.
Árnyékokból szőtt hálójával ejti csapdába áldozatait. Az évszázadok során hatalmasra nőtt. Mióta a hágó alatti város a Nazgúlok tanyája lett, azóta ritkábban jut prédához, leginkább csak orkhúshoz.
Gollam egyszer, miután kiengedték Mordorból, betévedt az odújába, miközben megpróbált elmenekülni a sivár vidékről. A Banyapók elkapta, de Gollam úgy élte túl a találkozót, hogy azt ígérte, hogy nála ínycsiklandóbb husikat hoz neki. A Cirith Ungol-i orkok többször is látták, és úgy gondolták, hogy túl sovány és vézna ahhoz, hogy a Banyapók egyáltalán megkóstolja.
Gollam később megpróbálta betartani az ígéretét, amikor Frodót és Samut az odújába csalogatta és magára hagyta. Azt remélte, hogy miután a Banyapók végzett a két hobbiton való lakmározással, eldobja a Gyűrűt a hobbitok egyéb számára nem kellő részeivel, és így visszaszerezheti a Gyűrűt. A két hobbit végül olyan átkelőhöz ért, amely túlságosan is be volt szőve a Banyapók sötét hálóival ahhoz, hogy tovább tudjanak haladni, de úgy adta a szerencse, hogy Frodó Fullánk nevű tündekardja át tudta vágni a hálókat. Galadriel üvegcséjét használva elsőre el tudták ijeszteni a Banyapókot. Earendil csillagának az üvegcsében világító fénye elviselhetetlenül hasogató érzés volt a Banyapók sötétséghez szokott érzékeinek, de amikor elérték a barlang mordori végén lévő kijáratát, visszatért és meglepetésszerű támadással megmérgezte Frodót a fullánkjával.
Samu nekirontott a lénynek a Fullánkkal, hogy megmentse urát, aki a meglepetésszerű támadás után a Banyapók mérgétől dermedten hevert a földön. Samu elkeseredett küzdelemben meg tudta döfni egyik hatalmas szemét, így a Banyapók megsebesítette a lábát és átdöfte hatalmas potrohát, súlyos sérülést okozva. Samunak szerencséje volt, hogy a Banyapók megsebesítette magát, amikor megpróbálta a potroha alsó részén található fullánkjával megdöfni. Korábban még soha senki nem sebesítette meg ilyen súlyosan.
Nem lehet tudni, hogy a Banyapók felépült-e a csatából vagy áldozatul esett-e sérüléseinek, hiszen a könyv állítása szerint a sorsa ismeretlen maradt Középfölde népe számára. Utoljára akkor tettek róla említést, amikor Samu felvette az Egy Gyűrűt és – a Gyűrű miatt kiélesedett hallással – távolról hallotta a Banyapók nyomorult „motyorászását”.
A Banyapók végzete ugyan ismeretlen, (az éhsége elől szerencsésen megmenekült) utódai azonban további pókgenerációkat fialtak. Ezeknek a pókoknak a fészke megtalálható volt Bakacsinerdőben.
A könyvtől eltérően a Banyapók Peter Jackson A Gyűrűk Ura: A király visszatér című filmjében jelenik meg először, nem pedig A két toronyban, mert (a magyarázatok szerint), ha A két toronyban bukkant volna fel, Frodó és Samu alig tudott volna mit csinálni az utolsó filmben. A Banyapók ebben az adaptációban egy számítógépes animációval készített, körülbelül 2,5 méter hosszú és 5 méter széles lényként bukkan fel.