Harmadkor 2930-ban született és 3019. március 15. (89 évesen) halt meg. Apja Echtelion, Gondor 26. helytartója. Nemes, bátor, büszke, bölcs. Ennek ellenére fiatalkorára sötét árnyékot vetett Thorongil. Később úgy tartották, Denethor rájött, hogy Thorongil valójában II. Aragorn. Félt, hogy Aragorn és Gandalf ellene szövetkezik.

2976-ban feleségül vette Finduilast. Két fia van, a kedvence, Boromir és Faramir. Felesége Faramir születésekor, 2988-ban meghalt. Ezután Denethor komorrá, visszahúzódóvá vált.

Mint Gondor Uralkodó Helytartójának, az a feladata, hogy megőrizze a királyságot Isildur örökösének visszatértéig. De elődjeihez hasonlóan nem akarta átengedni koronáját Isildur utódainak. Tudását a nagykönyvtárban lévő számtalan könyv olvasásával és a Fehér Toronyban őrzött látókőből gyüjtötte. Ezért Ő is jól tudja, milyen borzalmak várnak Középföldére. Meg akarta ismerni Szauron terveit, mert tudta, hogy még az ő életében támadás fogja érni Gondort. Egyre többször nézett bele Minas Tirith palantírjába. Ez a tudás hajszolja az őrületbe, habárt Gondort felkészítette a támadásra.

Kétségbeesve várja, hogy hírt kapjon Boromirról. Eközben ügyet sem vet fiatalabb fiára. Denethor Boromir 3019-ben bekövetkezett halála után, Faramir pedig a Fekete Lehelet áldozatává válása után teljesen magába roskadt, elméje elborult. Az eleve vesztes csatába küldött Faramirt súlyos sebekkel vitték vissza a városba. Denethor azt hitte, hogy a fia halott és elszomorodott. A helytartó máglyát készíttetett magának és fiának. Megpróbálta elégetni Faramirt. Ekkor Fehér Gandalf Pippin közreműködésével kimentette Faramirt a lángokból. Ám Denethor beleesett a tűzbe, meggyulladt. A tűzből kimenekülve égő fáklyaként kirohant a várból és lezuhant a vár legmagasabb pontjából a mélybe.

Lehet, hogy a palantírban látottak hatására őrült meg, lehet, hogy látta az Anduinon felhajózó kalózhajókat. Rettegett Szaurontól, ezért lehet, hogy azt hitte, hogy az ő seregei érkeznek meg a vízen, nem pedig az Aragorn által irányított csapatok.