Harmadkor 2542-ben született és Harmadkor 2790-ben halt meg.

Thrór Durin népének királya, I. Dáin fia, II. Thráin apja, Frór és Grór fivére, II. Tölgypajzsos Thorin, Frerin és Dis nagyapja, Fíli és Kíli dédnagyapja volt.

Életének korai szakaszában családjával a sárkány-sújtotta Szürke-hegyekben élt. Harmadkori 2589-ben a csarnokaikat megtámadó Hidegsárkányok a kapuknál lemészárolták apját, I. Dráint és öccsét, Frórt. Ekkor Thrór lett a királyság örököse. Legfiatalabb fivérével, Grórral megosztották népüket: Thrór Durin népének kisebbik részét Ereborba vezette, ahol később felfedezték az Arkenkövet, hogy azt újra-gyarmatosítsa. Grór a nép nagyobbik felével keletebbre, Vasdombok felé ment, ahol megalapította saját királyságát. Thrór vezetése alatt Erebor több mint egy évszázadig jólétben élt. Végül a birodalom vagyona magára vonta Smaug sárkány figyelmét, aki délre repült, és lerombolta azt, rengeteg törpöt megölve, Thrórt és családját, valamint más túlélőket elkergetve. Az életben maradtak nagy része Vasdombokba vándorolt; Thrór király, fia, II. Thráin, és unokája, Tölgypajzsos Thorin, kisebbségben lévő népük és hű követőik azonban, akik túlélték Erebor Smaug általi lesújtó elfoglalását, hosszú, otthontalan vándorlásra kényszerültek. Eddig tisztázatlan okokból végül Dúnfölde vidékén telepedtek le, ahol igyekeztek maguknak megélhetést biztosítani.

20 évvel később, harmadkori 2790-ben Thrór megöregedett, szegénnyé és kétségbeesetté vált. Fiának, II. Thráinnak adta a Hét Gyűrű utolsó darabját, valamint Erebor térképét. Ezután elhagyta népét, és észak felé utazott egyetlen útitársával, Nárral. Ketten megmászták a Ködhegységet, át a Vörös-foki Hágón, végül ismét délnek fordultak, átkelve az Ezüst-éren Azanulbizar völgyének irányában, Mória Keleti Kapuja alatt. Amikor megérkeztek, a kapu nyitva állt. Nár könyörgött Thrórnak, hogy óvakodjon, de a király figyelmen kívül hagyta kérését, és büszke, visszatérő örökösként belépett Móriába, de nem tért vissza.

Nár napokig várt rejtekhelyén. Egy nap hatalmas kiáltást hallott, amelyet egy kürtszó követett, és egy holttest repült a lépcsőkre. Nár félelme beigazolódott: Thrór volt az. Ezután megszólította egy hang a kapun belülről. Ahelyett, hogy őt is megölték volna, Nárt hírnökké tették meg. Át kellett adnia népének azt a figyelmeztetést, hogy a koldusok, akik nem tudnak az ajtóban várni, hanem lopás szándékával belépnek, hasonló sorsra jutnak. De ez nem volt minden: a hang kijelentette, hogy mostantól ő Mória ura, és ha bárkit érdekelne, kicsoda is az uralkodó, a koldus arcára írta nevét. Thrór feje a teste mellett feküdt, elválasztva. Amikor Nár megfordította azt, a homlokán, törp rúnaírással meglátta a nevet, amely minden törp szívébe beleégett: AZOG. Nem tudta királya fejét visszaszerezni, és hozzávágtak egy erszény kis értékű érmét, amelyre Azog "borravaló"-ként utalt, ám az valójában egy utolsó sértő gesztus volt. Nár magával vitte az erszényt, és menekülés közben átkelt az Ezüst-éren. Amikor visszanézett, orkok jelentek meg a kapuban, amelyek szétszedték Thrór testét, és a varjaknak dobták annak darabjait. Thrór halála harmadkori 2790-ben következett be.
Ezt a történetet mondta el Nár II. Thráinnak, amikor hetekkel később visszatért Dúnföldére. Hét nap csendes gyász után Thráin végül felkelt, és kijelentette, hogy ez a pimaszság nem marad válasz nélkül. Ez volt a Törpök és Orkok Háborújának kezdete.