A Végzet Hegye Mordor északnyugati részén, Gorgoroth fennsíkján állt. Ezen a vulkanikus területen nem ez volt az egyetlen aktív vulkán. Voltak itt füstölgő repedések, mint például azok, melyek között Szauron Útja haladt Barad-dúrtól a Hegyig.

A Tűz hegye - más néven Orodruin - a Gorgoroth síkságon vészjósló narancsvörös lávát lövell a Mordor fölött végtelennek látszó sűrű felhőtömegre.

Szauron a másodkor 1000. éve táján telepedett le Mordorban, és ezen az elkerített vidéken megtalálta a tökéletes kovácsműhelyt: az Orodruint, az „Izzó Tűz Hegyét". Az olvadt lávában készítette el az Egy Gyűrűt, ezt a mágikus tárgyat, melyet semmilyen más láng nem volt képes megolvasztani, ezért elpusztítani is csak itt lehetett. Szauron gyakran használta a tüzeket, mert a Hegyre felvezető utat „újra meg újra helyrehozták, megtisztították". Valahányszor Szauron hatalma növekedni kezdett, kitörések rázták meg a vidéket. A másodkor 3429. évében, mielőtt Szauron megtámadta volna az újonnan alapított Gondort, a kitörések miatt a dúnadánok új nevet adtak a Hegynek, így lett Amon Amarth, a Végzet Hegye.

Két hobbit, Frodó és Samu kimerülten, még négykézlábon is alig tudják vonszolják magukat a vulkán bejárata felé a Sammath Naur kapujához, hogy elpusztítsák a Gyűrűt. Számukra a feladat végrehajthatatlannak tűnik, hiszen a meredek hegy több ezer láb magasan tornyosul.

Az út keletnek fordult, a sziklába vájva haladt tovább, hogy az erre járók eljuthassanak egy feketén tátongó bejáratig, Szauron tüzes kohójáig, vagyis a Sammath Naurhoz, a „Tűz Kamrájához". Az Orodruin valójában igen robbanékony volt, kitörései vulkáni típusúak voltak, folyékony lávával, ami megszilárdult a kitörések özött. Minden újabb robbanásnál hamut lövellt . Ezek a bűzös felhők a Virradatlan Napon terjedtek szét a legjobban, de a Gyűrű pusztulásakor újra megjelentek, amint a Hegy beomlott, hamueső hullott. Ezt még Minas Tirithből is látni lehetett.