Az Arzenál ‘83  a Zrinyi Katonai Kiadó gondozásában jelent meg 1983-ban és a légi harc fegyvereit ismertette, többek között az AWACS-t is.

 

Valószínûleg elkerülte figyelmemet az RTF haláláról szóló rész és azért nem reagáltam rá. Az én ismereteim szerint részben a frekvenciasáv viszonylag szûk tartománya volt az egyik ok, a harci repülõk fedélzeti lokátorait ezzel már nem lehetett észlelni és nyomon követi. A másik ok a munka és balesetvédelmi szabályok megváltozásában keresendõ. Sajnos a technikai eszközök anyagutánpótlása is akadozott, a VSZ-bõl való kilépésünk dollár elszámolásúvá tette a javítóanyagok beszerzését. Történtek ugyan kísérletek pl. a HH-csövek kiváltására, de errõl hatásfokát tekintve nem tudok írni, mert nem a mi berendezésünkön hajtották azt végre. Mi a már leselejtített hh-csöveket kértük vissza a központi raktárból és ami még jó volt, azt használtuk. Ki- beépítés, próba-szerencse alapon, de azért sikerült mindig hadra fogható állapotban tartani a berendezést. Nálunk az igazi nagy gond a  mûszerkocsik összekötõ kábeleivel volt, az idõ teljesen tönkre tette a külsõ burkolatot és annak pótlása megoldhatatlan volt.

A másik ok az volt hogy csak az RTF kezelõk dolgoztak mûszerkocsiban, minden más területen lévõk kõépületben, kellõ komforttal ellátva végezhették tevékenységüket.

 

Az NDK megszûnésekor az ott rendszeresített eszközökbõl a Magyar Honvédség is kapott, ezeket részben nálunk építették be.  Így kaptunk új RTF eszközt, aminek az antenna rendszere védõborítással lett ellátva, a technika maga épületben lett elhelyezve. Ezzel végeztünk összehasonlító vételtechnikai kísérleteket és a kedvezõ tapasztalatok hatására az SZRD-2MP kivonásra került. Sajnos ezekre az idõpontokra és az új eszköz nevére már nem emlékszem. Az SZDR-ek kivonása központi tároló helyre történõ  leadása közel egy idõben történt az õrsökrõl.

  

Tisztelettel:

János