Szitanyomás

A szitanyomás rövid történeti áttekintése A szitanyomás feltalálójáról semmit, a nyomtatás kialakulásáról pedig csak keveset tudunk. Annyi azonban megállapítható, hogy Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelött nyomtattak textíliát sablon felhasználásával. A formát fakeretre feszített emberi hajból, majd késöbb selyemszálból készült szita alkotta a ráragasztott rizspapírból kivágott sablonból. Az így készült formáról kisebb példányszámban többnyire textil-nyomathordozóra nyomtattak. A szitanyomást tehát régi idokben is alkalmazták és felhasználták a müvészien festett textíliák elöállításához. Ezután az eljárás némileg feledésbe merült, és Európában csak a XIX. században támadt fel újra a textiliparban, ahol is filmnyomtatásnak nevezték el. A lyoni selyemipar alkalmazta elsösorban a filmnyomtatást, vagyis a szitanyomást a selyem nyomtatására, díszítésére. A közelmúlt éveiben a gépesítése és az automatizálás nagymértékben fejlödö eljárássá tette a szitanyomtatást, amely így jogosan került negyedikként a korábban ismert három fö nyomtatási eljárás mellé. A szitanyomásban a nyomóforma, azaz a nyomósablon hordozója egy szövet, ami egy finom szövésö szitaszövet, amelyet feszesen a formakeretre rögzítenek. A szitaszövet nyitott szemrendszerü. A forma nyomatmentes részeit a szitán sablon fedi, azaz be van csukva, hogy a festék ne tudjon áthatolni rajta, míg a nyomatképet hordozó részei nyitottak, így a festék könnyedén átfolyik. A nyomtatás során a festéket egy kissé ferdén elhelyezkedö festéklehúzó kés nyomja dörzsölö-kenö mozgással a szitaszövet nyitott részén keresztül a nyomtatandó anyagra. Szitanyomással elsösorban olyan nyomatokat lehet elöállítani, amelyek a többi eljárással csak nehezen vagy egyáltalán nem állíthatók elö. E nyomtatással lehetséges egy- és többszínü plakátok, feliratok elöállítása különbözö anyagokra, akár világító festékekkel is. Közlekedési jelzölámpák, rádió- és müszerskálák, óraszámlapok, tapéták, valamint vakírás nyomtatására sem jelent nehézséget. A textiliparban fény- és mosásálló dekorációs ruhaanyagokat, valamint sálakat, terítöket nyomtatnak. Ugyanígy alkalmazzák az eljárást üvegpalackok, poharak feliratozására is. Mivel az eljárás nem helyhez kötött, felhasználható ládák, csomagolások, kirakatüvegek, szállító gépkocsik feliratozására is. A különösen vastag festékréteg felhordása teszi lehetövé, hogy vékony vonalas rajzot nyomtassanak fehér festékkel fekete papírra, és a nyomat, egyetlen nyomtatási müvelet útján is teljesen fedöhatású lesz, ami a többi nyomtatási eljárással nem megoldható. A nyomatkép plasztikus hatású, így a szitanyomtatást a könyvkötészetben vászon és müanyag borítású könyvtáblák nyomtatására is alkalmazzák. Sok más területen is alkalmazható a szitanyomtatás, így pl. különbözö készülékek gyengeáramú áramköri elemeit összekötö vezetékek nyomtatása elektromosan vezetö festékkel, nyomtatott áramkörök elöállítása rezezett felületü müanyag lemezen vagy elörajzolása, hütörendszerek csökígyójának elöállítása alumíniumlemezre való nyomtatással stb. Kisebb példányszámok (10-500 példány) nyomtatása különbözö anyagokra szitanyomással gazdaságos. A gyorsjáratú szitanyomógépekkel azonban többi nyomtatási eljáráshoz hasonlóan csak a nagy példányszámok nyomtatása gazdaságos. A szitanyomtatási eljárás célja nem más nyomtatási eljárások kiszorítása, hanem hézagpótló feladat betöltése és a kisebb, valamint egészen kicsi példányszámok elöállítási költségeinek csökkentése. Figyelemreméltó még a nyomóforma elkészítéséhez és a nyomtatáshoz szükséges viszonylag rövid idö. A szitanyomtatás hátránya a nyomat viszonylag hosszú száradási ideje. A vastag festékréteg következtében a friss nyomatok nem rakhatók egymásra. Ennek következménye a viszonylag nagyobb helyigény a nyomatok szárításához. A gyorsan száradó festékekkel azonban a száradási idö lényegesen lerövidíthetö.

(Bartha Tamás: Nyomdai enciklopédia II.)