Amit az akvárium
mûködésérõl tudni kell
- Szemet gyönyörködtetõ,
megnyugtató akvárium érdekében
elsõ utunk a kisállat-kereskedõkhöz
vezet, ahol is egészséges vízinövények
és halak széles választéka fogad.
A jól megválasztott szakkereskedésben
számíthatunk arra, hogy hasznos szakmai tanácsokat
kapunk, valamint segítséget a megfelelõ
felszerelés beszerzéséhez és
karbantartásához. A használt, másodkézbõl
vásárolt vagy barkácsolt akváriumban
nem szabad megbíznunk. Hiszen éppen a hiányos,
garancia nélküli, elavult vagy silány
felszereléssel ellátott üvegtartály
lehetett az oka annak, hogy az eladó kedve elment
az akvarisztikától. Minden bizonnyal nem volt
képes megfelelõ körülményeket
biztosítani sem a benne elhelyezett növények,
sem a halak számára. Kezdettõl fogva
menjünk el, biztosan több örömünk
lesz akváriumunkban.
A
biztonságról
- Nem árt, ha a lakásbiztosítást
kiterjesztjük olyan eseményekre, amelyek esetleg az akvárium
jelenlétével függhetnek össze. A 150 liternél nagyobb űrtartalmú
edény választása esetén ajánlatos meggyőződnünk a padló
teherbírásáról. Úgy számoljunk, hogy a víz súlya literenként
1 kg, amihez a medence, valamint az állványönsúlyát is hozzá
kell adni. Az akvárium aljzata és a dekoráció gyanánt beültetett
növényzet, egyebek valamivel többet nyomnak a víz súlyánál.
Az akvárium helyének kiválasztása
- A legalkalmasabb erre
a célra az olyan hely, ahol az akváriumot nem érik közvetlenül
hő és napsugarak, mivel ez serkenti az algaképződést, ráadásul
fel is melegíti a vizet. Kerüljük tehát az ablak és bármely
fűtőtest közvetlen közelségét. Legyen a kiválasztott hely
nyugodt és sötét. Ha jól választjuk meg a helyét, a víz
alatti "tájkép" a szoba mutatós színfoltjává válhat.
A kisebb méretű edényt állíthatjuk az íróasztal szélére
vagy biztonságosan rögzített állványra vagy polcra. Aki
pedig stabil szekrényt választ állványnak, minden szempontból
kifogástalanul jár el. Mutatós megoldás lehet az is, ha
térelválasztó elemként használjuk az akváriumot. Figyeljünk
arra, hogy legyen konnektor a közelében, valamint egy négyes
elektromos elosztó.
TIPP
- Az edényt szilárd,
vízszintes aljzaton kell elhelyezni. Ha szükséges, állítsuk
teljesen vízszintbe az "alapépítményt", de soha
ne az akvárium vízszintezésével kísérletezzünk.
A
medence
- Akkora tartályt válaszunk,
amekkorát csak el tudunk helyezni, mivel a nagyobb méretű
tartály mutatósabb, biológiai értelemben stabilabb, rendben
tartása pedig egyszerűbb. A szabványos medence mellett,
kínálnak háromszög és nyolcszög alaprajzú medencéket is,
megrendelésre pedig különleges formájú és méretű "beépített"
akváriumot is gyártanak.
Bevásárló
lista
- medence, a hozzá kínált
szigetelő alátéttel együtt
- alkalmas állvány, szekrény
- világítóberendezéssel ellátott fedél
- fénycsöves világítótestek
- hátfal
- szűrő, szűrőbetét
- fűtőtest, hőmérő
- üvegtisztító
- a vízcserét szolgáló műanyag csövek
- korhadék felszívó készülék
- berendezés anyaga (gyökér, kő, agyagedény, stb.)
- akváriumhoz kínált kavics
- aljzat
- víz előkészítő/felújító szerek
- indító baktériumok
- vízminőség-ellenőrző tesztkészletek (nitrites, pH-, teljes
vízkeménység és karbonát tartalom mérése)
- folyamatos CO2-mérő műszer
- szükség szerint CO2 -berendezés
- telepítésre szánt vízinövények
- haltáp, háló
- most még egyetlen halat se vásároljunk
A medence
méretei
- A szabványos (vagy
hétköznapi) akvárium, amely reflexiómentes síküvegből készül,
számos méretben kapható.
Ezek:
40 x 25 x 25 cm = 25 l
50 x 30 x 30 cm = 45 l
60 x 30 x 30 cm = 54 l
80 x 35 x 40 cm = 112 l
80 x 40 x 50 cm = 160 l
100 x 40 x 40 cm = 160 l
100 x 40 x 50 cm = 200 l
100 x 50 x 50 cm = 250 l
120 x 40 x 50 cm = 240 l
120 x 50 x 50 cm = 300 l
A fûtés
- Minthogy az akváriumban
tartott halak zöme az Egyenlítő környéki vizekben honos,
a vizet melegíteni szükséges. Erre a célra a leginkább a
termosztát vezérlésű fűtőoszlop vált be. Ennél a választandó
teljesítményt az edény űrtartalma, valamint a helyiség levegőjének
hőmérséklete határozza meg: 20 fok feletti szobahőmérsékletnél
úgy számolhatunk, hogy literenként elegendő 0.5 watt teljesítmény.
Ha a szoba hőmérséklete 20 foknál alacsonyabb, akkor 0,75
watt/literrel számolhatunk. Amennyiben halaink 26 foknál
magasabb vízhőmérsékletet igényelnek, literenként 1 watt
teljesítmény szükséges. Soha ne fűtsük, túl melegre a vizet,
mert úgy a hőkapcsoló meghibásodása esetén nagyobb a túlmelegedés
veszélye. Aki egyenletes hőmérséklet megtartására, a megfelelő
mértékben átmosódó tartály fenekén burjánzó növényekre és
tökéletes biztonságra törekszik, az válasszon fűtőkábellel
szerelt talajfűtést, melyhez pontosan szabályozható elektromos
vezérlőberendezés kapcsolódik. Jól beváltak a gyakorlatban
a szűrővel ellátott termosztátok, amelyek egyúttal a vizet
is megszűrik. A mindenkori hőmérséklet ellenőrzése a legmegfelelőbb
a jó minőségű akvárium-hőmérő. A talajba állítható hőmérő
mellett helyezzünk be egy úszó hőmérőt is. A kívülről az
üvegre függesztett folyadékkristályos hőmérők hátránya,
hogy a szoba hőmérséklete befolyásolja őket.
TIPP
- A fűtőtestet úgy helyezzük
el az akváriumban, hogy az a szűrővel átellenben, teljesen
szabadon, tehát ne kövek és ne is a beültetett növények
között vagy egyéb dekorációba rejtve ágaskodjék. Vízcsere
esetén húzzuk ki a hálózatból.
A
szûrés
- A szűrőnek, amelyen
számos hasznos baktérium telepszik meg, az a feladata, hogy
biztosítsa a káros anyagok lebontását és megkösse a piszkot
alkotó részecskéket, ilyenformán a tiszta vizű akvárium
elmaradhatatlan kelléke. A szűrő mérete, térfogata mindig
a medence méretéhez, valamint berendezéshez igazodjék. Megválasztásakor
tekintetbe kell venni a telepített halak által az akváriumban
gerjesztett áramlások jellegét is. Általában egy óra alatt
a medence teljes víztartalmának, de legalább a 80 % -ának
meg kell fordulnia a szűrőben. Minél tovább marad a szűrőbetét
a szűrőben, annál korlátozottabb a vízforgás. Jól beváltak
az akváriumi szűrésben azok a légszivattyúval működő, szivacsbetétes
szűrők, amelyek 60 liter űrtartalmúak. Ezek betétjén számos
hasznos baktérium telepedhet meg, melyek segítenek abban,
hogy a lebegő részecskék lekötődjenek. A szívás és az általa
keltett vízmozgás biztosítja a tartály átöblítését. Ugyan
ilyen jól megfelel az elektromosan szabályozható modul belső
szűrő is. Az edényszűrőnek viszonylag nagy térfogata legyen.
A nagyméretű medencékhez használjunk törmelékszűrőt.
Szûrõbetétek
- A mechanikus elven
működő szűrőanyagok a vízben található oldhatatlan részecskék
eltávolítására alkalmasak. Ilyenek a perlonból készült vatta,
a szövött lapbetétek, a gyapjú, a perkolálószűrők, valamint
az agyaggolyók és a speciális habanyagok (amelyek adott
idő elteltével biológiai szűrőként is üzemelnek). Az oly
fontos biológiai károsanyaglebontáshoz perkolálószűrőre
vagy speciális anyagokra van szükség, amelyek közös jellemzője,
hogy kiterjedt felületek lehetővé teszi számos baktérium
megtelepedését. Teljes mértékben legkorábban két-három héttel
behelyezésük után fejtik ki hatásukat. Ezt a várakozási
időt azonban az úgynevezett starter (vagy indító) baktériumok
kihelyezésével magunk is számottevően rövidíthetjük. Az
erősen szennyezett szűrőanyagot eltávolítjuk, kicseréljük,
amikor a régi betét teljesítménye érzékelhetően csökken.
Annak érdekében, hogy a káros anyagokat amilyen a klór,
a vízben oldott gyógyszermaradványok, a zavarosság vagy
valamilyen sárgás úszó lepedék eltávolíthassuk, alkalmazhatunk
szénszűrőt is. Ezt azonban 48 órán belül el kell távolítani
a vízből, mert a szén abszorbeálóképességének csökkenésével
a megkötött káros anyagok visszaoldódnak róla vízbe. Vegyi
szűrőmasszát akkor alkalmazunk, amikor a víz kémiai összetételét
kell megváltoztatnunk. Tőzeg alkalmazásával a vizet savasabbá
tehetjük, a csereanyagok a vízkeménység csökkenését szolgálják,
az ellenkezőjére keményítők kaphatók. Ezeket kivétel nélkül
szűrőtasakban helyezzük a vízbe. Gyors szűrő betétet akkor
kell használni, ha sürgősen tisztításra szorul a víz, illetve,
ha egy diffúzor segítségével oxigént kell dúsítanunk a tartályban.
TIPP
- Soha ne végezzünk
egyazon időpontban teljes körű betétcserét vagy tisztogatást,
nehogy akaratlanul is minden baktériumot eltüntessünk.
Biztonsági
teszt
- Az úgynevezett folyamatos
CO2-teszt segítségével az akvárium üzembe helyezését követően
előbb a víz pH-értékét, majd mintegy fél óra elteltével
a szén-dioxid-tartalmát mérjük. A zöld tartományban az érték
megfelelő. Ha a színskála a sárga tartományba fordul, túlságosan
alacsonnyá vált a víz pH-értéke, túl sok benne a szén-dioxid.
Ha viszont a színskála sötétebb kékre vált, akkor túl magas
a víz pH-értéke. Ilyenkor nincs elegendő szén-dioxid a vízben
a növények fotószintetizálásához, csökken az oxigéntermelésük
és megáll a növekedésük.
Szellõztetés
- A vízinövényekkel
megfelelő mértékben és összetételben telepített akváriumot
üzemzavar bekövetkeztéig aligha szükséges szellőztetni.
Amikor túlmelegszik az akvárium vize, fennáll az oxigénhiány
veszélye. Ilyenkor legalábbis éjszakára, amikor a növényeknek
valójában szükségük van az oxigénre, helyezzünk az akváriumba
olyan levegővel működtetett áramoltató készüléket, amelyet,
a fényt kapcsoló időrelé hoz működésbe és kapcsol ki. Arra
is van lehetőség, hogy a légszivattyút a korhadékszívóval
kombináljuk.
TIPP
- A levegőszivattyút
mindig csak a medence felett kapcsoljuk be és alkalmazunk
ezzel együtt visszacsapó, vagyis egyirányú szelepet, így
nem folyik vissza víz a szivattyúba.
A
fény
- A megfelelő világítás
nagy segítséget jelent számos hasznos mikroorganizmus megtelepedéséhez,
fejlődéséhez is. A halaknak testvázuk fölépítéséhez, vagyis
az úgynevezett "D3-vitaminszintézishez" is szükségük
van fényre, de igénylik azt bőrük, anyagcseréjük és általános
közérzetük érdekében is. Lehetőleg olyan akváriumtetőt válasszunk,
amelyben reflektor és több fénycső is található. Az akvárium
vízmennyiségének minden egyes literjére számítsunk 0,4-0,7
wattot, a vízmélység minden 10 cm-re pedig egy-egy fénycsövet.
A növények növekedését az olyan világítás segíti leginkább,
amely kevert színspektrumú fényből áll össze, hiszen az
ilyen utánozza leghívebben a napsugárzást. A hideg tónusú,
kékes fénytartományba eső sugárzás a felfelé irányuló növekedést,
míg a meleg tónusú, vöröses fénytartományba eső sugárzás
a felfelé irányuló növekedést, míg a meleg tónusú, vöröses
fénytartományba eső sugárzás a terebélyesedés kibontakozását
segíti. A felül nyitott akváriumokhoz pedig úgynevezett
HQL lámpák valók.