Brachigobius xanthozona

Darázsgéb

 

Igen érdekes kis testû halunk. sok éven keresztül csak vendég volt akváriumainkban. Tenyészteni csak az elmúlt években sikerült eredményesen. Három ismert faja csak szakemberek által különböztethetõ meg, a kis színezeti eltérés és pikkelyszám alapján. Alapszínük halványsárga, a hímeknél esetleg narancsvörösbe hajló.

Hengeres testüket, mely 4-4, 5 cm-re nõ meg, és a farokrésznél lapított, 4 széles fekete csík fogja körbe. A faj rövid, aránylag nagy szájjal. A két hátúszó körül az elsõ merev, úszósugarakkal. A hasúszók szinte tapadó korong szerûek. Ezeknek az úszóknak segítségével képes megtapadni, megülni a függõleges üvegfalon is.

Tartásához elég egy kis 15-20 literes akvárium, de külön számukra berendezve, mert a többi hal mozgása zavarja õket. különösen a kifejlettek rossz úszók, szinte ugrálnak, és csak a talaj közelében vagy eleség után mozognak, úsznak. Az akvárium berendezéséhez finom homoktalajt és olyan növényeket tudunk ajánlani, melyek nem sóérzékenyek (pl. a valisneria- és sagitaria-féléket). A medencét enyhén lúgos, tehát 7 pH-érték fölötti vízzel töltsük fel. 10 liter vízre egy evõkanál sót, vagy ha lehet 1-2 liter tengervizet adjunk. Ilyen medencében érzik igazán jól magukat. a savanyú víz hamar pusztulásukat okozza. Minden apró élõ eleséget szívesen fogyasztanak, és 6 hónapos korban már teljesen kifejlõdnek. Az ivarok megkülönböztetése fejlett állatoknál könnyû. Az ikrával telt nõstények hasa gömbölyû a sok ikrától, és az ikrák a vékony hasszövetrétegen keresztül jól megfigyelhetõk. Akváriumuk és tenyésztõmedencéjük azonos lehet. A tenyésztéshez 6-10 cm hosszú, 1, 5-2 cm belméretû mûanyag csõdarabokat ajánlunk. Ezt az aránylag vékony csövet a vastagabbal vagy cseréppel szemben mindig elõnyben részesítik az ívóhely kiválasztásakor. A behelyezett több csõdarabból minden hím választ magának egyet, és ezt védi a többivel szemben. Ide csalogatja az ikrával telt nõstényeket. A nõstények 24-26 fok hõmérsékletû vízben 3-4 hetenként ikráznak. A csõ belsõ falát egy-egy ívás után 150-200 világos ikra borítja. Az ikrákat a hím õrzi, és hajtja rájuk a friss vizet. A kelés ideje elég változó: 2-4 nap múltán pattannak fel az elõ ikraburkok, és további két nap múlva úsznak szabadon a kikelt lárvák. A mûanyag csövet az ikrákkal ajánlatos a második nap után elvenni, és mesterségesen keltetni. A 2-3 literes kis keltetõakváriumot az eredeti medence vizével töltjük fel. Vékony üvegcsövet dugunk át a mûanyag csövön úgy, hogy az üvegcsõbõl kijövõ légbuborékok az ikrán vagy mellette haladjanak végig, mert a vízmozgással javítjuk a kelési eredményt. Az elõ lárvák kelése után 12-14 órával a még ki nem kelt ikrákat ujjal, óvatosan kipiszkáljuk a csõbõl. Az ikraburkok így rendszerint megsérülnek annyira, hogy a kis hal már könnyen szét tudja feszíteni õket. Így alig fullad a burokba vagy pusztul el belõlük. Ezzel a módszerrel gyakran érhetünk el 100 %-os kelési eredményt. Az öregekkel szemben a kis halak jó úszók, és az elúszást követõ napon már szívesen vadásznak elsõ eleségükre, a naupliusokra. A második héten megjelennek halványan a fekete keresztcsíkok, és 4-5 hetes korban kiszínesedik a kis család. Sok akvaristáknak majd örömet a darázsgébek megfigyelése, tenyésztése.

vissza