Nannostomus beckfordi aripirangensis

Díszes törpeszájú hal

Hazájuk az Amazonas vidéke, ahol az õserdõ lassú folyású kis vizeiben találhatók. Akváriumainkban a legelterjedtebb képviselõje a törpeszájú halaknak. Testük hengeres, karcsú, torpedószerû. Szájuktól a farokúszóig a testközépen egy sötét és egy arany csík fut végig, melyet a hátrészen barnásszürke, a hasrészen ezüst határol. Az arany csík foltokban vörössel színezett, az úszók úgyszintén. A hímek mellúszói világoskékkel szegettek. A kifejlett állatok 5 cm-re nõnek. Az ivarok között nagykülönbség nincs, a nõstények teltebbek, mint a kicsit színesebb, egyenes hasvonalú hímek. Tartásuk finom szálú növénnyel sûrûn telepített medencében, békés természetû kishalak társaságában ajánlott. Szívesen fogyasztanak minden apró, élõ eleséget, planktonrákokat, szúnyogálcákat. A sûrû növényzet között sokszor hosszú ideig is állnak örökké mozgó, vibráló úszóikkal, majd hirtelen lökésszerû úszással változtatják helyüket.

Ívatásuk nem nehéz, ennek ellenére mégsem terjednek el széles körben, rendszerint csak kisszámú családot sikerült fölnevelni. Vannak egyedek, melyek már ikrarakás közben, de többségük utána összeszedegeti a lerakott ikraszemeket. Így az egyébként kedvezõ igen lágy, és tõzegen filtrált vízben is csak kevés ivadék kel ki.

Ennek figyelembevételével kell berendezni ívatómedencéjüket. A mûanyag ikravédõ rács vagy a szétterített és üvegpálcikákkal leszorított mûnövény egyaránt jó szolgálatot tesz. Egy-egy sûrû Nitella vagy jávamohabokrot helyezzünk el az 5-6 literes kis medencében. Az enyhén savanyú, tõzeggel szûrt, igen lágy 26-28 fokos vízben a nõstények már rendszerint másnap vagy harmadnap leikráznak. Ívás után a tenyészállatokat azonnal ki kell fogni. Az erõs fénytõl, újságpapírral védett akváriumban az ivadék 30-32 óra alatt elúszik. Mint apró pálcikák állnak és vadásznak a finom élõ eleségre, mellyel könnyen nevelhetõk Száz ivadékból álló család már igen szép eredmény.