- Az elevenszülõ fogaspontyok
családjába tartozó fajok díszhalaink
egyik legközkedveltebb, legelterjedtebb csoportját
képezik. Nagy népszerûségük
annak tudható be, hogy az ebbe a családba
tartozó fajok viszonylag igénytelenek mind
az akváriumvizének kémiai összetétele,
mind pedig a számukra nyújtott táplálék
iránt, ugyanakkor igen tetszetõs színûek,
és zömök békés természetû.
Közkedveltségük másik oka, hogy
számos faj szaporítása nem állítja
különösebb nehézségek elé
az akvaristát. Emiatt különösen kezdõ
akvaristák kedvelik õket.
- Az elevenszülõk közé sorolt néhány
faj, mint pl. a Xipohophorus helleri, a Xipohophorus maculatus,
a Lebistes reticulatus és a Poecilia (Mollienisia)
fajok igen nagy változékonyságuk révén
a számtalan lehetõségét teremtik
az újabb és újabb változatok
(szín és forma) kitenyésztésének.
Ez utóbbi tulajdonságuk a ,,haladó"
díszhaltartók és tenyésztõk
számára teszik vonzóvá a halcsalád
említett fajait.
- Az elevenszülõ fogaspontyok vad típusainak
elterjedési területe Észak-Amerika déli
része, Közép-Amerika, valamint a Fülöp-szigeteken
meghonosították a guppit (Lebistes reticulatus).
A gambusiákat pedig e célból telepítették
néhány Földközi-tenger melléki
területre, továbbá Magyarországra
(Hévíz), sõt Ázsia több
országába is. Indiában még az
1800 méter magasan fekvõ Kasmírban
is igen nagy számban találtam Gambusia affinis
holbrookit.
- Az elevenszülõ fogaspontyok szaporodásmódja
eltér a halakra jellemzõ ikrarakástól.
Az elevenszülõ fogaspontyok hímjeinek
farok alatti úszója jellegzetes termékenyítési
szervé alakult, amelyet gonopódiumnak nevezünk.
A gonopódioum általában akkor kezdkifejlõdni,
amikor az állat megközelítõleg
eléri kifejlett kori testnagysága felét.
Egyedfejlõdésük kezdetén sohasem
rendelkeznek gonopódiummal. Maga a gonopódium
csõszerû szerv, amely a sperma kivezetésére
szolgál. A hím a herékben termelõdõ
ondósejteket gonopódiuma segítségével
juttatja ún. csomag formájában a nõstények
ivarnyílásába. Az egyes spermasejteket
ragasztó szerû anyag köti össze.
A Xiphophorus fajok hímjeinek egy -egy spermacsomagjában,
pl. 4000 hím ivarsejt van, míg a guppi (Lebistes
reticulatus) fajéban kb. 14000 (Zander).
- A hím ivarsejteket összekötõ anyag
a nõstény petevezetõjébõl
feloldódik, a spermasejtek kiszabadulnak és
megtermékenyítik a petefészek kötõszöveti
burkában levõ érett petéket.
Ott fejlõdik ki azután az ivadék is,
anélkül, hogy az anya szervezetével bármilyen
kapcsolatban lenne. Csak amikor az embrió már
teljesen kifejlõdött a petékben, akkor
kerül a petevezetõbe. A születés
pillanatában a teljesen kifejlett ivadék az
ivarnyíláson keresztülhaladva jut a külvilágba.
- A nõstény ivarnyílásába
bejuttatott hím ivarsejt, csomagok" a nõstény
ondótartájában, a receptaculum seminisben
8-10 napig is életben maradnak, és így
megtermékenyítésre alkalmasak. Ez a
magyarázata annak, hogy a család nõstényei
hosszú ideig szaporodhatnak, szülhetnek anélkül,
hogy hím lenne a medencében. Három-
vagy négy-hetenként képzõdik
a nõstényben pete, amelyek a hím ivarsejtek
megközelítõleg olyan sorrendben termékenyítenek
meg, amilyen sorrendben azokat a hímek az ivarnyílásba
juttatták. Minden pete a hím ivarsejttel történõ
egyesülés után önmaga körül
burkot képez, amelynek az a funkciója, hogy
megakadályozza másik hímivarsejt behatolását.
Így minden petét csak egy hím ivarsejt
termékenyíthet meg.
- Az embriók fejlõdése nem tér
el az ikrarakó halfajokra jellemzõ formától.
Így a szülés alkalmával csak az
ikrák, szülésérõl"
beszélhetünk. Az elevenszülõ halfajok
tehát ún. ikrát szülõ (ovovivipar)
fajok. Az ikra legtöbbször felpattan, mielõtt
az embrió a világra jonne, bár néha
elõfordul, hogy csak akkor reped fel, amikor már
az ivadék a talajra ért. Az újszülött
halak azonnal a víz felszínére igyekeznek,
hogy úszóhólyagjaikat megtöltsék
levegõvel. Amelyiknek ez nem sikerül, az élete
végéig un. hasoncsúszó marad.
Viszonylag sok hasoncsúszó egyed akad az erõsen
degenerálódott, rokontenyészetet törzsek
ivadékai között. Ezek néhány
óra múlva rendszerint elpusztulnak. A koraszülött
ivadék is hajlamos erre a rendellenességre.
- Az elevenszülõ fogaspontyok nõstényei,
ha hím van mellettük, folyamatosan meg vannak
termékenyítve. Jellemzõ rájuk
az ún. terhességi folt, amely a hasüreg
hátulsó részén szembetûnõ
sötét folt. A megtermékenyítetlen
nõstényen is jól megfigyelhetõ
folt jóval világosabb színû.
A halcsaládra jellemzõ az ivari kétalakúság
(sexualis dimorfizmus).
- A hímek a nõstényeknél rendszerint
kisebbek (Xiphophorus maculatus, Lebistes reticulatus),
és jellegzetes gonopódiumokról igen
könnyen felismerhetõk. Egyes fajok hímjei
különleges úszónyúlványokkal
is rendelkeznek vagy úszóik formája
nagy méretekben, különbözik a nõstényekétõl
(pl.Lebistes reticulatus, Mollienisia velifera, Xiphophorus
helleri). Egyes fajok hímjei sokkal színesebbek,
mint a nõstények (Lebistes reticulatus, Gambusia
holbrooki, Xiphophorus variatus).
- A környezettel szemben nem igényesek. A víz
minõsége másodlagos jelentõségû.
Általában azonban elõnyös számukra,
ha a víz nem túl lágy. Az a tapasztalatunk,
hogy lágy vízben az elevenszülõk
sokkal érzékenyebbé válnak a
legkülönbözõbb betegségekkel
szemben. Ahol csak a lágy víz áll rendelkezésre
(6-7 nko), ott szükséges minden 10 liter akváriumvízhez
1-1, 5 kávéskanálnyi konyhasót
is tenni. Ennek az a magyarázata, hogy a vízben
oldott kalciumnak és nátriumnak körülbelül
azonos az elevenszülõkre gyakorolt élettani
hatása. Az elevenszülõk a semleges kémhatású
(7 pH) vagy enyhén lúgos vizet szeretik. A
tiszta, szennyezõdésmentes akváriumvizet
mindegyik faj kedveli. Nagyon meghálálják,
ha medencéjük világos, napsütötte
helyre állítjuk, ha ez nem lehetséges,
akkor napi 12 óra megvilágosításról
mesterséges fényforrással gondoskodjunk.
A napsütötte medencékben képzõdõ
zöldalgák természetszerûen egészítik
ki étrendjüket növényi anyagokkal.
Az akváriumvíz hõmérséklete
iránt az egyes fajok igénye eltérõ,
a szélsõ értékek 20-28 fokig
terjednek.
- Az elevenszülõ fajok zöme mindenevõ.
Elsõsorban azonban az élõ eleségeket
kedvelik. (Tubifex, Daphina, Cyclops stb.). Legtermészetesebb
táplálékaik közé tartoznak
a különbözõ szúnyoglárvák.
A száraz eleségeket is szinte minden faj szívesen
fogyasztja. Kizárólag száraz eleségen
azonban tartósan nem tarthatjuk jó kondícióban
õket. Hetenként egy-két alkalommal
szívesen fogyasztanak marha- vagy csirkemájat.
Ezt zsilettpengével apróra vágva etetjük,
vigyázva arra, hogy csak annyit adjunk nekik, amennyit
azonnal elfogyasztanak. A bomlásnak induló
máj igen hamar az ázalékállatok
veszélyes mértékû elszaporodását,
infusoriásodást okozhat a medence vizében.
Minden elevenszülõ faj szívesen fogyaszt
növényi eredetû eleséget is. Ez
az algákon kívül lehet, pl. mélyhûtött
vagy forró vízbe mártott spenótlevél
is. A mélyhûtés vagy forrázás
felpuhítja a levélerezetet, és így
a könnyebben fogyaszthatóvá válik
a halak számára.
- A legtöbb faj szaporítása könnyû.
A Heterandria formosa, a törpefogasponty kivételével
ajánlatos az erõsen telt hasú nõstényeket
külön elletõmedencébe helyezni,
ha nagyobb mennyiségû ivadék megmentése
és felnevelése a célunk. Az elléshez
közel álló nõstények felismerhetõk
arról, hogy hasuk erõsen szögletessé
válik, és a medence egy félreesõ
részébe húzódnak. Egyes nõstények
az ellés elõtt nyugtalanokká válnak,
fel-le úsznak medence üvegfala mentén.
A legtöbb faj nõstényének hasfalán
keresztül jól megfigyelhetõ az ellést
megelõzõ idõben az embrió szeme
is. Kis gyakorlattal elérhetõ, hogy a nõstényeket
a felsorolt ismérvek alapján szinte 100%-os
biztonsággal tesszük az ellést megelõzõ
utolsó napon az elletõmedencébe. Ha
túl korán halásszuk ki a nõstényeket
a közös, társas medencébõl,
elõfordulhat, hogy a hirtelen környezetváltozás
miatt koraszülést idézhetünk elõ.
Vigyázzunk arra is, hogy az elletõmedence
vizének kõmérséklete közel
azonos legyen a társas medencéével.
Az elletõmedence kívánatos ûrtartalma
a kisebb testû fajok részére 8-10 liter
legyen, míg egy Poecilia velifera nõstény
számára legalább 30-40 literes elletõakváriumról
kell gondoskodnunk. A medencét sûrûn
ültessük be növényekkel, hogy az ivadék
búvóhelyet találjon. A szülés
alatt a nõstények zöme nem kebelezi be
az újszülötteket, ellés után
azonban mindenképpen ajánlatos a nõstényeket
kihalászni. A kannibalizmus egyedi tulajdonság.
Fajon belül e téren nagy az eltérés
az egyes nõstények között.
- Hazánkban kevésbé terjednek el a
különbözõ kivételezésû
elletõketrecek, annak ellenére, hogy igen
jó eredménnyel használhatók
egyes elevenszülõk tenyésztésében.
Ragadozó természetû fajok szaporítása
enélkül szinte megoldhatatlan. Az ellõketreceket
úgy kell az elletõmedencébe helyezni,
hogy az akvárium fény felöli oldalától
legtávolabbi, legsötétebb sarkában
legyen. Az újszülött halak ugyanis a fényfelé
törekednek, és így igen hamar kikerülnek
az anyjuk által veszélyeztetett térbõl.
Az ellés után a nõstényt eltávolítjuk
a ketrecbõl. Majd kivesszük a ketrecet is. Az
egyes fajoknál a szülések közötti
idõtartam 30-40 nap között változik
a víz hõmérsékletétõl,
az etetéstõl, az évszaktól és
az anya korától függõen.
- A szülésként várható
fiatalok száma fõleg a tápláltsági
állapottól és a nõstény
korától függ, azonos törzsön
belül. A 4-5. ellésig nõ az ivadék
száma, ezután csökkenni kezd. Az elevenszülõk
az akváriumokban egész éven átszaporíthatók,
a szabad természetben azonban ún. téli
szünet is megfigyelhetõ.
- Az újszülött elevenszülõk
táplálása különösebb
nehézséget nem okoz. Az elsõ naptól
kezdve, amint a szikzacskójuk felszívódott,
már apróra vágott Tubifexszel, apró
Daphinával, Cyclopsszal, mikróval etethetõk.
Jól bevált az elsõ napokban a finomra
õrölt száraz eleség is. Azokba
a medencékbe, ahol elevenszülõk ivadékát
neveljük, tegyünk minden 10 liter vízhez
1, 5 kávéskanálnyi asztali sót
(Costia-fertõzés ellen). Az ivadék
általában gyors fejlõdésû.
A nagy növekedési erély kihasználásához
azonban legalább naponta kétszer kell etetnünk
õket. Ha kétszer etetünk, az optimális
nevelési vízhõmérséklet
22-25 fokon is tarthatjuk õket. Az oxigénhiány
igen súlyos növekedéscsökkentõ
tényezõ, amellett halainkat igen fogékonnyá
teszi különbözõ betegségek
iránt. Ezért kerülni kell a túlzsúfolt
elhelyezést is, vagy megfelelõ szellõztetéssel
és filtrálással kell biztosítani
az oxigénszükségletet. Csökkenteni
kell tehát a víz szennyezõdését,
gátolni kell a különbözõ mikroorganizmusok
elszaporodását, mert ez közvetve csökkenti
a halaink számára felvehetõ oxigénmennyiséget.
- Szép példányokat csak megfelelõ
nagyságú medencékben nevelhetünk.
Erre a tényezõre az egyes fajok ismertetése
alkalmával külön is kitérhetünk.
- Az elevenszülõ fajok, változatok egymás
között keresztezõdnek. Lehetõleg
azonos csak azonos színû és jellegû
változatokat tartsunk együtt. Már a vásárlás
alkalmával igyekezzünk olyan helyrõl
beszerezni halainkat, ahol szemmel láthatólag
azonos tenyészváltozatú egyedek vannak
egy medencében.