Építés és berendezés

 

 

A hátfal

 

- A mutatós hátfal egyrészt mélységet, másfelõl a természetességet kölcsönöz akváriumunk világának. A kisebb méretû tartályba megfelelõ lehet a nyugodt, természetes hatást keltõ fénykép is, amelyet a hátlap külsõ oldalára ragasztunk fel. Ha pedig az akvárium belsõ tere nagyobb teret biztosít számunkra, a mélységérzet növelõ patinázott hátfalat, annak hólyagmentesen kell az üvegre tapadnia. Választhatjuk azonban azt a megoldást is, hogy egyszerûen bekeretezve a hátsó üveg mögé függesztjük.

 

További kiépítés

 

- A nagyobb méretû kövek, esetleg sziklás felépítmények alapját biztonságos sztiporlapra ("hungarocell") helyezzük. A következõ lépcsõben, pontosan követve a használati utasításokban foglaltakat, szereljük fel a mûszaki felszereléseket, vagyis a szûrõket, a fûtõtest és a szén-dioxid szintjét ellenõrzõ berendezést. Az üzembe helyezésre azonban még várni kell.

 

A megfelelõ aljzat kiválasztása

 

- A telepítésre váró növények kielégítõ növekedése érdekében olyan mészben sovány akváriumkavicsra lesz szükség, amelynek szemcsemérete 3-5 mm. Bármi mással próbálkoznánk, csak kárt okozna. A halakra gondolva kizárólag kerekded, életlen kavicsot használjunk, továbbá ne legyen harsány színû és a behelyezését megelõzõen gondosan, mossuk meg. Amennyiben páncélos, vagy vértesharcsa telepítését határoztuk el, úgy az aljzat mintegy harmad részét elülsõ, vagy középsõ részén kerekded, nagyon apró (1-2 mm-es) kaviccsal töltsük fel úgy 3 cm réteg vastagságban. Egyéb fajok esetében megteszi az 1-2 cm vastagságú kavicságy is. Erre a rétegre terítsünk szét vastartalmú, hosszú hatású tápanyagot, melyet azután megint 3-5 cm vastagon kaviccsal fedjünk be. A látvány, másrészt a keletkezõ korhadék összeszedése miatt elõnyös, ha a fenék talaja kissé emelkedik az akvárium hátlapja irányában. Számos halfaj, így a tapadószájú harcsa "legelõ" gyanánt gyökerekre tart igényt, valamint rejtõzködésre, alkalmas kövekre. Megfelel erre a gránit, a bazalt a mészben szegény pala és a megkövesedett fa. A kereskedésben beszerzett, lehetõleg súlyos gyökereket homokkal dörzsöljük meg. A dörzsölés során szükség szerint addig nedvesítsük, amíg nem képzõdik rajta málladék. Fontos megjegyezni, hogy az erdõbõl, a természetbõl hazahozott friss gyökér teljességgel alkalmatlan az akváriumba, hiszen rothad is, mállik is. Az agyagból és barna bükklevélbõl készített rejtekanyagot is áztassuk meg a behelyezést megelõzõen, majd mindkettõt növényektõl mentes aljzaton helyezzük el. Azon halak számára, amelyek a fenéken ívnak, vagy azt használják élõhelyül, mint például az ikrázó fogaspontyok, az akvárium talajára finom szemcsés homokot és tõzegrostokat tegyünk be. A malawi és a Tanganyikató fenekének utánzásához a leginkább a lyukacsos mészkõ felel meg.

 

A berendezés

 

- Készítsünk dekorációs és növény-beültetési vázlatot, mert megkönnyíti dolgunkat abban a tekintetben, hová kerüljenek a növények, illetve a gyökerek és a kövek. Mindig a tartott halak életfeltételeibõl célszerû kiindulnunk, így a dekoráció megtervezésekor is. Az alacsony termetû, rövid hajtásokat hozó növények az elõtérbe kívánkoznak. A félmagas termetûek inkább oldalra kerüljenek, de az edény középsõ részének foltszerû díszítésére is használhatók. Az egyedül álló szoliter növények nagyobb teret igényelnek, hogy megfelelõen érvényesüljenek. A magas termetû vízinövények egyértelmûen a háttérbe kívánkoznak; mintegy a természet zöld színpadát hivatottak felvillantani

 

TIPP

 

- A szoliter növényeken kívül a többit is ajánlatos kisebb csoportokba rendezni, míg a nyelesszárasokat termetüknek megfelelõen lépcsõzetesen célszerû ültetni.

 

A víz feltöltése

 

- Már a növények beültetése során az edényt mintegy harmadáig feltöltjük langyos, körülbelül 23 fokos hõmérsékletû vízzel. Ezt a legcélszerûbb egy öntözõkanna segítségével elvégezni, melyre finom lyukú rózsát helyezünk fel. Annak érdekében, hogy az elterített aljzat ne keveredjen fel, célszerû az elõkészített vízzel mély, tányér segítségével alácsurgatni. Ha valamennyi vízinövény végleges helyére került, folytassuk lassan tovább a feltöltést, egészen addig, míg a vízszint, úgy 2 cm-rel az edény pereme alá ér. Amit a betöltéskor mégiscsak sikerül fölkavarnunk, azt hálóval halásszuk ki a vízbõl.

 

A víz elõkészítése

 

- A frissen eresztett vezetékes vízben számos, az akváriumban élõ növényekre és halakra veszélyes anyag (klór, réz, egyebek) van jelen, különösen reggelente. Ezért szükséges a víz elõkészítésére szolgáló anyagot vásárolni a szakkereskedésben, amely hozzáadása révén abban segít, hogy ezeket az agresszív károsításokat semlegesítsük. Az akváriumba szánt vizet úgy vegyük a vezetékrõl, hogy közvetlenül e mûveletet megelõzõen jelentõs mennyiségû vezetékes vizet engedünk ki, amit egyéb célokra használunk fel. Amennyiben vezetékes ivóvizünk túl kemény, lágyítani szükséges. A felkészült szakkereskedésben azonban akár lágyított vizet is vásárolhatunk. Ahhoz, hogy a feltöltött akvárium vize "beinduljon", úgynevezett starter baktériumokat kell hozzákeverni, lévén nélkülük semmiféle természetes károsanyaglebontás nem lehetséges a vízben, még a szûrõknél sem.

 

Az üzembe helyezés

- Amikor feltöltöttük a tartályt, sor kerül a mûszerek, szûrõk, fûtés, egyebek behelyezésére. Három-négy óra múlva ellenõrizzük, hogy valamennyi kifogástalanul mûködik-e. A világítást idõkapcsoló órával úgy szabályozzuk, hogy reggel 9-10 óra között kapcsoljon be és ettõl számítva 10-12 órán át, mûködjék.

vissza