Dermogenis
pusillus
Félcsõrös
csuka
Hazája Thaiföld,
a Maláj-félsziget és a Szunda-szigetek.
Elevenszülõ halfaj, azonban nem a Poeciliidae,
hanem a Hemirhamphidae család tagja. Ez a csoport fajokban
gazdag, de közülük csak néhány
elevenszülõ akad. Alapszíne barnásszürke,
oldalai ezüstösen fénylõk. Az úszók
sárgásak. A szem írisze élénkzöld.
A hím hátúszója piros folttal
díszített. A hím hátúszója
piros folttal díszített. A hím 5 cm,
a nõstény 6 cm hosszú. Jellemzõ
rájuk, hogy az alsó állkapocs csõrré
módosult, hossza a felsõ állkapocs kétszerese.
Napjainkban albínó változata ismertebb
és gyakoribb az eredeti típusnál. Thaiföldön
régebben a hímek harcias természetét
kihasználva - a Betta viadalokhoz hasonlóan
- Félcsõrös csuka mérkõzéseket
is rendeztek.
Kedveli a lapos medencét,
ez felel meg kimondottan felszíni életmódjának
Vizük minden 10 literéhez 2-3 teáskanál
konyhasót is tegyünk, ez fokozza élénkségüke,
javítja közérzetüket. A nõstények
tenyészkondícióban tartásához
az is szükséges, hogy rendszeresen kapjanak rovarlárvákat,
apró legyeket, szúnyogokat. A Tubiflex csak
szükségeleség lehet számukra. A
víz hõmérsékletét 18-23
fok között tartsuk.
Tenyésztése
nem könnyû, mert igényesek a speciális
táplálék iránt, másrészt
nagyon gyakori jelenség a koraszülés. A
nõstény általában 8 hetenként
szül, egyszerre 5-15 ivadéknak ad életet.
Az újszülötteknek még nincs csõrük,
ez csak késõbb fejlõdik ki. A fiatalok
etetése nem különbözik a többi
elevenszülõ fajnál ismertetett módszertõl.
A víz ne legyen 23 foknál melegebb, mert ez
a tenyészállatok koraszülését
okozhatja.
Rendkívül
érdekes halfaj, amelynek szélesebb körû
elterjedése indokolt lenne.
vissza
|