Moenkhausia
pittieri
Gyémántlazac
Bár tenyésztése
nem nehéz, és már 1933-ban importálták
Venezuelából, ahol a Valenziatóban, a
Rio Bue és a Rio Tiquirito folyókban fordul
elõ, mégsem terjedt el széles körben.
Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy színei nem feltûnõek.
Teste szürkés-sárgás ezüst,
melyen a pikkelyek gyémántosan, flitteresen
csillognak. Tartása nem jelent különösebb
problémát, mert mint az Amazonas vidékének
többi lakója, szereti a lágyabb vizû,
24-26 fokos, esetleg enyhén tõzeges vizet, a
dús növényzetû akváriumot.
Eleségben nem válogat. Az ivarok megkülönböztetése
könnyû. Ez az 5 cm-re
megnövõ, magas
testfelépítésû halacska a Hyphessobrycon
ornatus, a rózsalazac hímjéhez hasonlóan
hosszú, megnyúlt hátúszót
növeszt. A nõstények hátúszója
kisebb, lekerekített. Tenyésztéséhez
csak fiatal állatokat párosítsunk.
Az ívatáshoz
8-10 literes akváriumot rendezzünk be. Az akvárium
vize enyhén tõzeggel savanyított, 6,
5-6, 8 pH kémhatású legyen. Ívatómedencéjüket
általában csak több nap után szokják
meg, és a 26-28 fokos vízben rendszerint a reggeli
órákban ívnak. A finom szálú,
élõ növényre, melyet kavicssal rögzítettünk
a talajhoz, csak kevés ikraszem tapad; többségük
a talajra hull. Mûnövényt ne használjunk,
mert magas testfelépítésük következtében
könnyen fennakadnak. Ikrarakás után a szülõket
távolítsuk el, mert 24 óra után
már kikel az ivadék.
200-300 felnevelt gyémántlazac,
mint tenyészeredmény, nem ritkaság, ha
elegendõ naupliuseleséget tudunk számára
juttatni. Igen gyorsan fejlõdnek, és hamar nagyobb,
úsztató, nevelõ medencébe kell
áthelyezni õket.
|