Rasbora
borapetensis
Háromsávos
razbóra
Egy német akvarista
1956-ban hozta be Magyarországra az elsõ példányokat.
Európában
már 1934-be érkeztek az elsõ befogott
halak, de csak a II. világháború után
tenyésztették elõször. Hazája
Thaiföld - régen Sziám -, Bung Borát.
Kifejlett példányok
az 5 cm nagyságot érik el. Nyújtott hengeres
testük van, és a hátúszó
a hasúszónál hátrébb helyezkedik
el, ellentétben a legtöbb más halfajjal.
Alapszíne sárgászöld, a testközépen
a kopoltyúfedõtõl a farokúszóig
fekete csík húzódik, melyet a hátrész
felé egy zöld -arany sáv határol.
Hát- és farokúszója vöröses,
egyes egyedeknél vörös. A nemek között
színkülönbség nincs, a hímek
karcsúbbak, kicsit kisebbek, a kifejlett nõstények
ikramelle, teltsége jól észrevehetõ.
Tenyésztése
lágy, 5, 5-6, 5 pH 24-25 fokos vizet kíván.
Ikráit a növények közé szórja
le, ezért az ikráztatómedencéjének
berendezése: ikrarács - ikrarabló - egy
bokor jávamoha, és tõzegesen keresztül
szûrt lágy víz. A kirakott pár
sokszor már a következõ nap reggelén
ikrázni fog, és képesek 150-200 ikra
lerakása is. Hõmérséklettõl
függõen 36 óra múlva kelnek ki,
és 4-5 nap után kezdenek úszni, táplálkozni.
Rotatóriával,
naupliusszal jól etethetõk. Igen gyorsan fejlõdnek,
de nagyon kell vigyázni a víz minõségre,
mert érzékenyek - még fejlett korban
is - a bomlástermékekre. Rendszeres, részleges
vízcsere sok megbetegedés megelõz minden
razbóra fajnál.
|