Lamprologus brichardi

 

A hatalmas, 650 km hosszú és helyenként 80 km széles, 1470 m mély Tanganyika-tó a hazája. Az afrikai nagy tavak sok, idáig több mint 150 maghatározott sügérfajukkal nemcsak a szín, de a forma és az alak sokféleségében is szinte kimeríthetetlennek látszanak.

A víztõl kivált sziklás partok üregeinek, repedéseinek lakója. A kifejlett állat 10 cm hosszúságot ér el úszóival. A törpesügéreket kedvelõk számára tehát különösen ajánlott hal. Tartására és tenyésztésére egyetlen 50-60 literes medence már megfelelõ. Legjobb ha egy kis csapatot (4-6 db-ot) vásárolunk a fiatal ivadékokból, mert a nemek megkülönböztetése nem könnyû. Kifejlett állatoknál a hátúszókról lehet az ivart megállapítani; a hímé erõsen megnyúlt. Testük alapszíne halvány szürkéskék, úszóik fehérrel szegettek. Szemgyûrûk zöld, a szájtól a kopoltyúig barnás csík húzódik. Ugyancsak fehérrel szegett az erõsen, villásan megnyúlt farokúszó.

Medencéjüket nagy kövekbõl készített barlangokkal, búvóhelyekkel kell kialakítani. Növényeknek vízipáfrányokat javasolhatunk. A kezdetben félénk halak pár nap után otthonosan érzik magukat a közép kemény, enyhén lúgos és 23-24 fok hõmérsékletû vízzel feltöltött akváriumban. A savanyú kémhatású vizet - a többi afrikai sügérhez hasonlóan - nem bírják. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget, és néha algát, kiegészítõ tápláléknak a lágy növények hajtásai. Hat hónapos korban már ivarérettek, és elkezdõdik a párválasztás. Ha nem vigyázunk a legerõsebbek hamar tönkreteszik a többit. A medencében végül csak egy pár marad, és kiválasztják a számukra legmegfelelõbb ívóhelyet. Ha homok vagy kavics van útban, azt kihordják a barlang elé. A köveket tisztogatják, és a hím kifeszített úszókkal udvarol nõstényének. Az ikrázóhely tisztításában, elõkészítésében a nõstény mindig tevékenyebb. A gondos tisztogatás után egymás mellett csúszva rakják le a vörösbarna, 150-200 ikraszemet.

A nõstény ívás után elûzi a párját, és maga vigyáz, õrködik tovább. Ilyenkor jó a sok búvóhely. Az ikrákat tisztogatja és három nap után a kikelt lárvákat egy még védettebb sarokba, esetleg kövek közé hordja át. Az ivadék öt nap után kezd eleséget keresni a talaj. A kövek közelében. Mozgása inkább az ugráláshoz hasonlít, mint az úszáshoz.

Ha táplálása megfelelõ, három, négy hét alatt 2 cm-re is megnõ és színre, alakra - a hosszú úszósugarak nélkül - azonos szüleivel.

vissza