Hyphessobrycon flammeus

Lángvörös pontylazac

 

Rio de Janeiro környékén lelhetõ ez a széles körben elterjedt, és más 1920-ban Európába érkezett kis, 3, 5 cm hosszú, közkedvelt halacska. Szürkészöld háta, ezüst hasrésze, testközépen halvány ezüstzöld alapon, három fekete, néha alig látható keresztcsíkja, a hát-, a farok- és az alsó úszói vörösek, és ez a szín a testre is áthúzódik, mindezek igen tetszetõssé teszik. Minden akváriumban azonos nagyságú halakkal jól tarthatók, és a hímek kergetõdzõ játéka még csak növeli szépségüket.

Szívesen fogyaszt minden élõ mûeleséget. Hõigénye is csak 20-22 fok.

Az ivarok megkülönböztetése könnyû. A nõstények nagyobbak, teltebbek a sokkal kisebb, karcsú hímeknél. Azoknak, akik elõször kísérlik meg trópusi díszhalak tenyésztését, elsõ lépésként e faj szaporítása ajánlható. Ívatásukhoz 4-5 literes kis akváriumot töltsünk fel vízzel, és az esti órákban kihelyezett, 25-26 fok körüli hõmérsékleten tartott kis pár, másnapra már több száz ikrát szór a finom szálú növényre. Az ivadék 24 óra múlva kel ki, és sûrûn, mint apró üvegcsepp függ a növényen, az akvárium üvegfalán, majd három nap múlva elúszik. Szívesen fogyaszt minden apró élõ eleséget, hat hónapos korban már ivarérett. Továbbtenyésztéséhez a legszínesebb, legszebben fejlett egyedeket válogassunk ki.

1957-ben egy hozzá nagyon hasonló új halacskát importálták, mely nevét Valter Griemrõl kapta. A H. Griemmi feketével szeget, arany vállfoltot is visel és valamivel kisebb, mint a flammeus. Tartásuk, tenyésztésük mindenben megegyezik.