Loricaria filamentosa

 

Hazája Dél-Amerika. Több ismert faja nagy területen elterjedt és nem határolható be pontosan. Számos ilyen kis nagyág különbséggel elõforduló faja van. Mindegyik testét szarupáncél-lapocskák borítják, testük nagyon karcsú a farokrész erõsen elvékonyodó, megnyúlt. Feje erõs, nagy páncéllapocskákkal borított, szemre igen kicsi, száj alsó állású. Az ivarok részben a fejformától, részben testük teltségérõl különböztethetõk meg. A hímeket ívás elõtt, a bajúszszerû kinövésekrõl és a mellúszók úgynevezett "keféirõl" is biztosan meghatározhatjuk. Az ivarérett, ikrás nõstényeknél a has észrevehetõen telt. A barnásszürke, egyes egyedeknél vörös pikkelyszínek az egész testre eloszlanak. Ha a talajra lapulnak, vagy a finom homokba fúrják magukat nehéz õket észrevenni. Nem szertik az erõs fényt, inkább alkonyatkor, inkább félhomályban mozognak. A talajról szívesen fogyasztanak minden apró élõ eleséget, lágy növényi alga hiányában fõtt salátát és spenótot is. Szájukkal mint tapadókoronggal, függeszkednek a növény levelin, az akvárium üvegfalán.

Nincs különösebb vízigénye, de nem szereti a hirtelen vízváltozást. Hõigénye nem különösebb, 20 fok felett már jól érzi magát, a 24 fok már tenyésztéshez, ikrázáshoz is elegendõ. Ikráztatása több alkalommal is, társas akváriumban is sikerült. A társas akvárium aljára 1, 5-2 cm átmérõjû és 10-15 cm hosszú mûanyagcsöveket helyeztünk el úgy, hogy nyílásukkal, az akvárium frontüvegével szemben legyenek, és így könnyen és jól megtudjuk, figyelni õket. Ha a nõstények ívásérettek - a hasfalon áttetszõ ikrából ez könnyen megállapítható -, a hímek elfoglalják a mûanyagcsöveket. Tisztogatják a csõ belsõ falát, s remegõ mozgással csalogatják a nõstényt az ívóhelyre. A szûk csõben egymás mellett elhelyezkedõ pár, rövid ívási idõ alatt 100-150, kb. 2 mm nagyságú, tehát nagy, sárgásvörös ikrát rak le. Az ívás befejezése után a nõstény elhagyja az ívóhelyet. Az ikrákat a hím õrzi, gondozza tovább. A hím gondozási ösztöne igen erõs, egy pillanatra sem távozik, nem táplálkozik. Nem csak friss vizet hajt úszóival a csõbe, de szájával is tisztogatja ikráit. A 7-9 napos kelési idõ után - ez a hõmérséklettõl függ - kiúszó kishalakat társas akváriumban az akvárium többi lakója elpusztítja. Ezért a csövet, az ikrával külön keltetõ-nevelõ medencébe ajánlatos áttenni. A hím a csõ kiemelésekor sem hagyja el az ikrát, így áthelyezzük õt is, hogy a gondozást tovább folytathassa. Az elsõ kis halak kikelése után a hímet eltávolítsuk, a nehezebben kikelõ ikrákat, lárvákat újjal nyomjuk ki a csõbõl. A kis halak 1-2 napig még szikzacskójukból táplálkoznak. Ezt követõen legkönnyebb rotatoriával, naupliusszal etetni õket. Pár nap után már mikróval is etethetõk. Hogy táplálásuk - növényi táplálékra is szükség van - tökéletes legyen, erõs fényre, napfényre van szükség. Ívásukkor tegyünk lapos köveket a vízbe. Ezeken 8-10 nap alatt, tehát az elcsúszásra, finom alga bevonat keletkezik, és ezeket a köveket tegyük az ivadékok medencéjébe. Az etetésnél ügyelnünk kell arra, hogy a víz mindig tiszta maradjon. Az infruzoriára, bomlástermékekre érzékenyek, ezek könnyen pusztulásukat idézhetik elõ.

Gyorsan fejlõdnek, 6 hetes korban elérik a 20-25 mm-es hosszúságot. Kis korban még szívesen függeszkednek az akvárium üvegfalán, és érdekes megfigyelésekre adnak alkalmat.