Carassius
auratus auratus
Aranyhal
Õse az ezüstkárász.
Kínában az aranyhalakat 970-ben ismerték
és 1200 körül már több változatát
is szaporították. 1500 és 1600 között
elsõsorban a császárok udvarában,
a nemesség körében volt divatos díszállat.
Bronz- és kerámia edényekben, fatálakban
és kerti medencékben nagy szakértelemmel
és odaadással tenyésztették.
A 17. században Portugálián keresztül
került Európába. Tenyésztése
Európában elõször 1728-ban sikerült,
Hollandiában. Ez után gyorsan kedvelté
vált.
Dél-Franciaországban,
Portugáliában, valamint Mauritius szigetén
az aranyhal elvadult, és többezres tömegben
népesíti be a tavakat és a folyókat.
Az aranyhaltartás
Európában, Ázsia és Amerika
néhány országában reneszánszát
éli korunkban. 1972-ben csupán USA-ban 60
millió aranyhalat vásároltak meg. A
legnagyobb mértékû tenyésztés
ma Japánban folyik, ahol szinte nagyüzemi módszerekkel
milliószámra állítják
elõ az aranyhalak különbözõ
tenyészváltozatait.
Hazánkban a Fõvárosi
Állat- és Növénykertben Európa-szerte
híres aranyhaltenyészet mûködik.
A szép példányok
háta aranyvörös, oldala aranyszínû,
ami a has felé világossárgába
megy át. Egy-egy ivadékcsoport ma is meglehetõsen
vegyes színû. Néhány kifogástalan
példány mellett vannak fehér-arany,
fekete-arany, foltos és halvány rózsaszínû
egyedek is.
Az aranyhalnak ma számos
tenyészváltozata van, alak, úszó
és színezett tekintetben óriási
választékot nyújtva.
A legismertebbek ezek
közül: az üstökösfarkú,
a fátyolfarkú, a tojáshal, az oroszlánfejû,
a pirossapkás, a kalikó, a vörös
teleszkópszemû, a fekete teleszkóp szemû,
az égrenézõ, a hólyagosszemû,
a nyélfarkú, a kucsmás, a gombafejû
és a tarka aranyhal.
Az aranyhal legegyszerûbben
a lefejés módszerrel szaporítható.
Egy-egy nagy medencében 22-23 fokon tartjuk a tenyészpárt
ahol változatos, és bõséges
etetéssel hozzuk kondícióba halainkat.
Amikor hajtani kezdik egymást, eljött a "lefejés"
ideje.
A halakat ki kell fogni
a medencébõl, majd puha ronggyal letöröljük
õket. Az ikrát egy teljesen tiszta tálra
fejjük úgy, hogy a nõstényt bal
kezünkbe fogjuk, a fej és a hát a tenyerünkben
legyen, míg a has kifelé mutasson. Jobb kezünk
hüvelykujjával a kopoltyúktól
kezdve enyhe nyomást gyakorolunk az ivarnyílás
felé. 5-8 húzó-nyomó mozdulattal
általában sikerül az ikrát a nõsténybõl
kipréselünk. A nõstényben nem
szabad ikrát hagyni. Ezután a hímet
vesszük kézbe, és hasonló módon
nyerjük tõle a tejet. A sûrû fehér
tejet az ikrákra kell csepegtetni. Ezután
tompa üvegrúddal vagy mûanyag kanállal
összekeverjük a tejet az ikrával, vigyázva
arra, nehogy az ikrát megsértsük. Ezután
22-23 fokos tiszta vízzel felöntjük a tányért,
majd a megtermékenyített ikrákat üvegmedencébe
öntjük, amelyben teljesen tiszta ó, azonos
hõfokú víz van. Ezzel a módszerrel
akár 10 000 ivadék nyerhetõ egy-egy
pártól. Az ivadék 5-7 nap alatt kikel.
Fölnevelésük nem nehéz, mert viszonylag
nagyok és igen falánkok. Szükség
esetén néhány napig a tojássárgája
is megfelelõ eleség.
Az ivadék gyorsan
nõ, 8-12 hónapos korig nagy részük
"natúr" barna, csak ezután kezdenek
színesedni. Az aranyhal különleges forma
és színváltozatai hasonló módon
szaporíthatók a legeredményesebben.
vissza
