Pseudotropheus auratus

 

Türkiz aranysügér

 

Az 1960-as évek új halimportjával a Nyassza-tóból került Európába, családjának egyik legszebb képviselõjeként.

 

Az ivadékok megjelenésük pillanatában - mikor anyjuk szájából kiúsznak - 10-12 mm nagyságúak, világító sárgák, kék sötét, majdnem fekete csíkkal homlokuktól farokúszóig. A hosszú testük kétharmadát fedõ hátúszóban is fekete csík fut végig, a farokúszóban pontrajzokkal. Hasrészük sárga, ezüstös. Ez a remek sárga-fekete "ruha" a nõstényeken állandó, a hímeken azonban csak addig marad meg, míg ivarérettségük a 8-9 cm-es testnagysággal be nem következik. A legfejlettebb, legöregebb hím pár nap alatt átszínezõdik, "ruhát cserél". Az alsó csíktól lefelé sötét olajszínû, majdnem fekete, a csíkok között ragyogó türkizszínû lesz a hátrész is. Sárga úszóival, farok alatti úszójában, mely szintén sötét, nagy sárga ponttal. Szemgyûrûjük sárgásfekete.

 

A fogságban megfelelõen tartott állatok is 12-13 cm-re fejlõdnek ki. Tartásuk tehát nagy medencét igényel, melyet hazájukhoz hasonlóan kell berendeznünk.

 

Természetesen palából (az eternit nem jó), cserepekbõl és csövekbõl bujkálásra alkalmas zugokat, rejtekhelyeket kell kialakítani. Hazájában, ahol sziklák, kövek között él, elég nagy életteret biztosít magának. Már korán kergetõzni kezd, ajánlatos ezért több egyedet és fajt tartani a 100-200, vagy még több literes tartó- és egyben tenyésztõakváriumban. Ha csak kevés hal van, a leggyengébb pusztulásához vezet,- mert képesek halálra üldözni egymást. A leggyengébb mindig életveszélyben van. Sok hal, több faj esetén a kergetõzés megoszlik, és az üldözött eltûnik a többi között. A kemény, enyhén lúgos tiszta, 24-26 fokos vízben szívesen fogyasztanak minden élõ és lágy növényi táplálékot, algát, forrázott salátát, spenótot, kiegészítõ táplálékként. A megfelelõen tartott fiatal állatok 8 hónapos korban - bár még nem teljesen kifejlettek - ivarérettek. A megszokott társas akváriumban - más fajok jelenlétében is - ívnak. Ivadékgondozásuk a legfejlettebb "szájköltés" A talaj túrása nem jellemzõ és az ívásnak nem elõkészülete. Sok alkalommal megfigyelhetõ ívásukat fekvõ, de ferde palalapon is, ahol ásásra, túrásra igazán nincs mód. A hím és a nõstény oldalára fekve, körbeúszik egy képzeletbeli középpont körül, és sokszor félkörönként hirtelen ugrásszerû iramodást tesz. A közben lerakott 2-3 mm nagyságú ikraszemeket ekkor kapja a nõstény a szájába. Az ikrát mindig egyessével rakja, és termékenyíti meg a hím. Az ívás a kevés ikra ellenére 1-2 óra hosszat is elhúzódik, mert a többi hal elkergetése, a násztánc újrakezdése idõt vesz igénybe. A lerakott ikrák száma általában 10-40 db, természetesen a nõstény nagyságától, teltségétõl függõen. Az ívás befejezése után a nõstény félrevonul, és elkezdi szájában az ikrák forgatását, költését. Az ikrák kikelési idehe 8-14 nap. További 1 hét a kifejlõdés, az elúszás, tehát az az idõ, amikor a nõstény szájából a kishalakat kiengedi. Ez általában 21 nap.

 

Ívás után az ikrát tartó nõstény sokszor elhúzódik a medence sarkába. Békésen itt sem maradhat a többiektõl, ezért ajánlatos ide búvóhelyet készíteni. Ha a nõstényt az ívás után rögtön kifogjuk, az ikrát gyakran kiköpi. Az így kiköpött ikrák természetesen mesterségesen is kikelthetõk, egy kis üvegkádban xantakridines vízben, erõs szellõztetés mellett. Az eredmény általában 50 %-os. Ha a nõstényt csak 1-2 hét múlva fogjuk ki, mikor a kelés már feltehetõen megtörtént, akkor az ikrákat, lárvákat szájában tartja, és tovább gondozza. Az azonos vizû, hõmérsékletû, de csak 20-30 literes kis akváriumban már elég egy oldalára fektetett virágcserép. A nõstény a 21. nap kiengedi szájából az ivadékot, és ezek azonnal enni kezdenek apró naupliusokat, cyclopsokat. Gyakran visszatérnek - külsõ behatásra - anyjuk szájába. Pár nap után annyira fejlõdnek, hogy anyjuk már nyugodtan eltávolítható. Soha ne tegyük azonban vissza a közös medencébe. A hosszú költés idõ alatt rendszerint nem, vagy a kezdeti idõben csak keveset táplálkoznak és természetesen így lefogynak, legyengülnek. 1-2 hetes jó táplálás után, ha megerõsödnek, mindig este tegyük vissza a társas medencébe - a lámpa eloltás elõtt -. hogy másnap ne számítson új jövevénynek, melyet a többiek szívesen kergetnek.

 

Tenyésztésük türelmet, kitartásat igénylõ, igazi akvarista feladat.

 

vissza

 

 

További oldalaim