Pterophyllum
eimekei, P. scalare
Vitorláshal
Az amazonas és
mellékfolyóinak, a Rio Negrónak lakója
ez a legérdekesebb testformájú, annyiak
által megcsodált és kedvelt díszsügér.
A szabad természetben, ahol elkülönülve
élnek, a P. eimekei 16-18 cm teljes magasságot
ér el kifeszített úszókkal, míg
a a P. scalare testmagassága 25 cm felett van. Akváriumban
tartott halaink e két faj keresztezõdésébõl
elõállt változata, ezért együtt
tárgyaljuk a két fajt.
Megszokottab, elterjedtebb
a scalare név. Teste különösen
magas, kifeszített úszói miatt legalább
100 literes akvárium szükséges ahhoz, hogy
megfelelõen fejlõdni tudjanak. Az akvárium
kristálytiszta, enyhén savanyú vizét
lehetõleg hosszú szálú növényekkel
telepítsük be, hogy azok között könnyen
mozoghassanak. Szívesen fogyasztanak minden élõ
eleséget, Tubifexet, szúnyoglárvát.
Megfelelõ tartás mellett 10-12 hónap
alatt ivaréretté válnak és szemgyûrûjük
ekkor már piros színben ragyog.
A tágas medencében
kifejlõdött állatok lassan elkülönülnek
és az ivarilag egyformán fejlett egyedek párt
választanak. Az így kialakult párok tenyésztésében
rendszerint eredményesebbek, mint a késõbb
mesterségesen összehozottak. A kivált pár
az ikra rakásához helyet választ, mely
legtöbbször vízinövények széles
levele, de szívesen rakják az ikrát mûanyagból
vagy zöld üvegbõl készített
mûlevélre, cserép oldalára, szükségbõl
az akvárium üvegfalára is.
A gondosan megtisztogatott
helyre 300-500 ikárt raknak gyöngysorszerûen,
melyet a nõstény után csúszó
hím folyamatosan termékenyít. Íváskor
jól megfigyelhetõ, hogy a nõstény
tojócsöve szemölcsben végzõdik,
viszont a hím ivarszerve kúp alakú. Ez
a legbiztosabb ivari meghatározó, esetleg öreg
hímeken a buldoghoz hasonló zsírhomok.
Az ikrát fölváltva õrzik, de az
akváriumban rendszerint 24 óra után maguk
elfogyasztják. Igen ritka az a pár, mely az
akváriumban is ivadékgondozó marad, és
mint annyi sügér, ivadékát felnövésig
védelmezi. Ezért ajánlatos másnap
elvenni az ikrát és mesterséges gondozással
fölnevelni. A nevelõmedencében ikrával
lefelé fordítva helyezzük el a mûlevelet,
és apró szemû légporlasztással
gondoskodjunk a megfelelõ oxigénellátásról.
Penészedést gátló gyógyszereket
adagolhatunk a vízbe. A 26-28 fokos vízben tartott
ikra 52-56 óra alatt kel ki. Kezdetben hosszú
szálon függ, majd néhány óra
múlva a talajra potyog. További 4 nap múlva
szinte egyszerre kezd úszni a sokszor több száz
darabból álló csapat. Fölnevelésük
könnyû, mert már az elsõ nap könnyen
etethetõk a sórák petéjébõl
keltett naupliusszal, de más finom apró eleséggel
is. A második héten már finomra vágott
és osztályozószitán átszûrt
Tubifex-pépet is megesznek, és 6-8 hetes korban
elérik a teljes úszóval mért 4
cm-es magasságot. Ajánlatos vizükbe 10
literenként 1 csapott evõkanál konyhasót
tenni, mert így gátoljuk a gombák fejlõdését.
A kellõen táplált
tenyészállatok 8-10 nap múlva ismét
ívnak, és ez késõbb növekvõ
idõvel több alkalommal is megismétlõdik.
Majd utána több hónapos szünet, pihenési
idõszak következik.
Ha fátyolos vitprlást
akarunk tenyészteni, úgy ajánlatos, hogy
a párnak csak egyik tagja legyen a fátyolos,
míg a másik a sima alapforma. Két fátyolos
egyed ivadéka rendszerint már torzult és
nem egyenes sugarú, úszójú. Amerikában
tenyésztették ki az ún. Füstszínû,
majd két füstszínû továbbtenyésztésébõl
a fekete változatot.
Füstszínû
párok ivadéka között kb. 25 % fekete
egyed található. Ezek a fekete egyedek igen
lassú fejlõdésûek, és ha
felnevelésükrõl külön nem gondoskodunk,
lassan elpusztulnak. Ha a hatodik, nyolcadik napon a keltetõakváriumot
világos papírlapra helyezzük vagy egy világos
zománcú edénybe rakjuk át õket,
felülrõl nézve könnyen kiválaszthatók
a fekete színûek. Tegyük ezeket küön
akváriumba, és tápláljuk a többinél
bõségesebben. A füstszínû
és a fátyolos változat keresztezõdésésbõl
jött létre a füstszínû fátyolos,
majd még tovább a fekete fátyolos tenyészváltozat.
Ezeket újabb színváltozatok követték.
Igen szép és érdekes spontán mutációk,
melyek jól örökítik jellegzetes tulajdonságaikat.
Legelterjedtebb a közkedvelt márvány, az
arany, a szellem és a zebra változatok.
A márványvitorlás
testét szabálytalan rajzú ezüst,
fekete és arany pikkelyek borítják. Két
azonos mintázatú egyedet nem lehet találni.
Világos és sötét színdominánsukra
oszthatók inkább. Tenyésztésüknél
arra kell törekedni, hogy lehetõleg a rajzolatok
határai éles vonalúak és ne elmosódottak
legyenek. Ha két sötét alapszínûvel
tenyésztünk, az érdekes rajzok eltûnnek,
és gyakran fekete színváltozat - mélyfekete
foltokkal - alakul ki. Itt is ismert természetesen
a fátyolos változat. Az aranyvitorlás
is széles körben elterjedt. Ivadékkorban
testük halványsárgás színe
nem annyira mutatós, hogy azonnal megragadná
a szemlélõ figyelmét. A kifejlett példányok
már igen szépek. A mély sárga,
aranyszínû hímek homlokán jelentkezõ
vörös szín alapján nevezték
el õket vörös vitorlásnak. Ez teljesen
homogén utódokat ad, ellenálló,
gyorsan fejlõdõ, népes családokra
számíthatunk tenyésztésüknél.
A szellemvitorlás
tenyészváltozatát inkább érdekes,
mint szép. Ennek oka, hogy talán a legérzékenyebb
minden gombás, parazitás fertõzéssel
szemben, ezért ritka a szépen fejlett, egészséges
úszójú és tenyésztésre
is alkalmas példány. A tenyésztési
eredmények is csak mérsékeltek. Az ivadék
könnynen kap úszópenészt, és
ez végleges úszódeformálódást
idéz elõ. Testének alapszíner
kékesszürke, hát- és hasúszójának
fekete rajza a testre nem terjed át, csak a farokrész
elõtt van egy félkör, sokszor hold alakú
fekere folt. Kopoltyúfedõi, tapogatónak
megnyúlt úszói kékesen irizálnak.
Legújabban importált
a zebra tenyészváltozat. Világos és
sötét változatánál az eredeti
törzsforma négy függõleges sötét
csíkja helyett hét erõs kontúrú
csík van. Ezek között pontsorok láthatók.
vissza
|