Bedotia gaeyi

Vörösfarkú kalászhal

 

Hazája Madagaszkár, földünk egyik legnagyobb szigete. Itt folyóvizekben, tavakban él, a sziget hegyvidékeitõl le a síkságig, a tengerbe ömlõ folyók torkolatáig. Igen nagy az alkalmazkodó képessége. Enyhén lúgos 22-24 fokos, erõsen szellõztetett, hosszú medencét kíván. Táplálékban nem válogatós, szívesen fogyaszt minden élõ és jobb száraz eleséget. Ha az itt leírt tartási és táplálási feltételeket teljesítjük, ráesõ fényben elõtûnnek pompás színei. A kifejlett 8-10 cm hosszú, nagyon karcsú, hengeres testû állatok alapszíne szürkéssárga. A hátrész sötétebb. Szájuktól a farokúszóig, testük közepén és hátrészükön kékesszürke sáv húzódik végig, az oldalakon fényes aranypikkelyek csillognak. A hátsó hát- és az alsó úszó, a farokúszójuk középsõ sugarai, hasonlóan az oldalpikkelyekhez, zöld-aranyban csillognak, melyet a farokúszóban a hímeken meggyvörös, patkó alakú rajz vesz körül, fehérrel szegélyezve. Ez a vörös szín a többi úszóra is átterjedhet. A hímek között erõs színvariáció észlelhetõ.

A 6-7 cm hosszú állatok már ivarérettek, ezért ajánlatos ívás elõtt különválogatni a nemeket. tenyésztésükhöz 25x50 cm alapterületû tiszta csapvízzel feltöltött, erõsen szûrt vizû akvárium a legmegfelelõbb. Tenyésztéséhez jobb kis csapatot kihelyezni, több nõstényt, kevesebb hímmel.

Ikratartó növénynek forrásuk több napra elhúzódik, ezért ajánlatos az ívatómedencéjükben is etetni õket, mert akkor a lerakott, nagy ikraszemeket nem bántják. Az ikrák tapadószálaikon függve maradnak. Az ikra átlátszó burkán belül a fejlõdõ ivadék szabad szemmel is jól megfigyelhetõ. 7-8 nap alatt kelnek ki. A szülõket ekkorra el kell távolítani. A kikelt ivadék vízszintes úszóhelyzetét azután veszi fel, hogy az úszóhólyagját sikerül a víz felszínen levegõvel feltölteni. Fölnevelésük nauplius eleséggel könnyû. Ajánlatos 2-3 naponként fejlõdésüknek megfelelõen szétválogatni az ivadékot.

vissza