2008. június 26. csütörtök

Szégyellem magam, amiért olyan rég írtam, de fárasztó napokon vagyok túl. Múlt héten csütörtökön látogattam meg a Kaleido-s barátaimat. Kathy-nek hála több napot maradhattam. Kalos bejelentett engem egy közeli szállodába, de én ragaszkodtam hozzá, hogy Sorával legyek egy szobában. Az öt elem premierjére az este került sor. Kimondhatatlanul élveztem, totálisan feltöltött! Sora volt a fa, May a tűz, Rosetta a föld, Leon a fém, Mia pedig a víz. Sora maga volt a megtestesült nyugalom, elképesztő, mennyit fejlődött az első szereplése óta. A jelenléte mosolyt csalt minden jelenlévő arcára. May mint mindig, most is rendkívül dinamikus volt. A már nem is olyan kicsi Rosetta fegyelmezettségével és hatalmas akaratával vívta ki az elismerésem. A fémnél jobb szerepet keresve sem lehetne találni Leonnak! Merev, erős és hűvös.:) Csodálkoztam, hogy Mia is szerepelt a darabban, azt hittem, ő végleg a rendezés felé veszi az irányt. De nem hál' istennek! Egy egészen új arcát mutatta meg akkor este a közönségnek. Hiába, na, visszavágyom a Kaleido Színpadra, ezek az ifjú tehetségek mindig feltüzelnek! Engem, az Aranyfőnixet... Sora és Leon mutatványa is egészen elképesztő volt. Fényesebben ragyognak, mint anno Yuri és én. Amikor hazaértem, nyomasztott az űr, amit a szívemben éreztem. Ám aztán felmentem a Broadway pódiumára és...nehéz ezt szavakba önteni. Olyan érzés volt, mint a kalózos darabunk Sorával. Ünnepelt a közönség! Igen...:) Sikerült felhívnom a papát, bevallotta, hogy ő intézte el nekem az Ünnep c. filmet. Megköszöntem neki, majd felhívtam a rendezőt és lemondtam a szereplést.

Layla