2008. június 30. hétfő

Úgy emlékszem, említettem, hogy szeretném, ha néhányan ismét velem együtt szerepelnének a Broadway-n. Nos, felhívtam ezügyben Kalost. Megpróbálom pontosan felidézni a beszélgetésünket.
-Szia, Kalos! Itt Layla.
-Layla? Hm, ez minden bizonnyal telepátia. Éppen rád gondoltam.
-Komolyan? És miért?
-Sarah felvetette, hogy jó lenne meghívni téged egy vendégszereplésre. Én mondtam neki, hogy nagyon elfoglalt vagy. Játszol a Broadway-n és hallottam a készülő filmedről is...
-Nem lesz film. Lemondtam.
-Értem. Ezt vehetem igennek?
-Igen.
-Csodás. Máris egyeztetek Miával a következő darabot illetően. Várjunk csak! Hiszen te hívtál fel engem. Mit szeretnél?
-Nem fontos. Mikor utazzak el hozzátok?
-A lehető leghamarabb.
-Rendben. Szia!
-Várlak! Mondanom sem kell, mennyire örülök ennek a lehetőségnek! Alig bírok magammal! Holnapután indulok is, bár Kathyvel még nem egyeztettem. Furcsa módon egyáltalán nincs bűntudatom, amiért sorra mondom le a fellépéseimet. Ha a Kaleido Színpadról van szó, semmi más nem számít.

Layla