2008. július 6. vasárnap

Ma délelőtt váratlanul bekopogott hozzám May. Sora Anával és Miával edzett, tehát egyedül voltam a szobámban, vagyis Sora szobájában. Kisírt szemmel ült le az ágyra, megkínáltam egy teával, de nem fogadta el. Hosszas magyarázkodásba fogott a tegnapi viselkedését illetően, aminek az a lényege, hogy őt bántja, hogy én Sorát kitüntetett figyelemben részesítem. Mondtam neki, hogy én Sorára már rég nem úgy tekintek, mint egy artistára, ő már a barátom. Ettől csak még bánatosabb lett, ezért megnyugtattam, hogy látom benne a tehetséget és a tenni akarást, hiszem, hogy lehet belőle Kaleido Star. Megkérdeztem, azon túl, hogy meg akar nekem felelni, mi motiválja még? Azt mondta, jobb akar lenni Soránál és elő akarja csalogatni Rosettából az artistát. Szuper, mondtam, akkor Rosetta jelenti az utat a sztárrá váláshoz. Ezen láthatóan elgondolkodott. Ekkor lépett be Sora és igencsak meglepődött. Már épp fordult vissza, amikor May kibökte a bűvös "bocsánat" szót. Sora elfogadta a bocsánatkérést, ezzel nem mondom, hogy minden megoldódott, de csillapodtak a kedélyek.

Layla