1
Czakó Gábor
Hamvas Szótár
Uram, ez nem tudomány!
Hogyhogy? Ön feltételezte, hogy olyan buta vagyok, mint egy tudós?
(Bizonyos tekintetben, Sz. B. U. 329.)
Abhimána szanszkrit a lélek õrületszerû megzavarodása (Si. 48.) turba.
Abszolút mû a kinyilatkoztatás, a szentkönyvek (P. II. 178.) életmû, mutatvány,
›mû, 
Absztrakt alapszó elvont: az igazságtól, a teljességtõl, a lényegtõl, az egésztõl, a léttõl
(S. S. 69.) ›személytelen.
Absztrakt mûvészet geometriában mondja el álomképeit; magyar ~ nem az egyéni
gyönyörködés tárgya, hanem a szív mélyén élõ örök, kölcsönös nosztalgia megnyilatkozása,
amely dialógusra szólít fel; nem én nézem a ›képet, hanem a kép néz engem; ezzel szemben
a nyugati ~ festmény megmarad látványnak, objektumnak (F. M. 105, 96, 106.); az ~ a
›tudat új feszültségeit, ›helyzetét, ›érzékenységét nyitja és ›teremti meg, párhuzamosan
a ›tudományok törekvéseivel (Sz. É. 133,) ›mû, ›mûtárgy, ›mûvész, ›mûvészet.
Adam Kadmon, a teremtés eredeti embere, az örök ember, az elsõ lélek, a királyi lélek,
szellemi lény (S. S. 120.) ›aranykor, ›Ádám, ›emberiség, ›király ›õsember.
Adás minden az ~ban nyer jelentõséget; ez minden viszony alapja; az adakozót mélyebbrõl
köti (B. 173.). ›áldozat, ›élet.
After, Abel Hoppy Lõrinc inkarnációja a Szilveszterben: tapirnyákos, renderil, serpedvény,
regeszékes, hebregény, mérgeny, leánykóros, liliomtipró, ravatag szökõfény (Sz. B. U. 29.
skk.).
Agitátor maga sem hiszi, amit terjeszt, de nem is hazudik: dühöt, fölfordulást, lázadást szít
csak úgy; a ›senki õse (P. II. 220.).
Akárki az I. Világháború utáni polgár, akiben elmosódik, hogy lelkész, vagy szakács, mint
amikor az ebédet egy vödörben összeöntik; fõ, hogy ›számítását megtalálja (P. II. 212.)
›kaszttalan, ›senki.
Alapállás alapszó (Szabó Lajos) a mindenkori ember mindenkori helyzetének mértéke;
jobbára föltáratlan: semmi sem oly kevéssé ismert, mint az emberi ›lét ›normális állapota;
aki ~ nélkül él, ›vallásban kell, hogy éljen, életét a ›történet erõi oldják, dialektikussá kell
lennie (S. S. K. 18, 40, 133,); létmód, ›életrend; autentikus létezés: a bûntelen, ›éber és
›egészséges ember, mértéke a ›hagyományban az ›aranykor embere, a ›megváltás
korában ›Krisztus; a ›szentkönyvek tanítása és az ebbõl táplálkozó hagyomány (M. Sz.
311. skk.); realizálatlansága a ›válság oka (P. I. 275.) ›Adam Kadmon, ›szeretet ›status
absolutus.
Alapállás helyreállítása közvetlen létfeladat: a bûntudatot és a jóvátétel kötelezettségét
ébren tartani, az ›alapállást föltárni, a ›történetbõl kilépni és a ›status absolutust
›megvalósítani; hazugságmentes ›írás és hazugságmentes ›egzisztencia egymást fedi (P.
I. 166, 247.) ›beavatásban, a ›kereszténységben, az ›andorgün megvalósítása a
›szexusban, ›létrontás jóvátétele.
Alétheia átlátszóság, fedetlenség; csak ha magamat átlátszóvá teszem, akkor láthatom a
›világot teljes átlátszóságában (M. Sz. 333,); ›asha, ›maszk, ›realizálás.
Aléthész/egzisztens akiben a gondolat, a szó és a tett egymást fedi: ezért átlátszó,
›nyílt, tiszta, világos ember (S. S. K. 133.) ›alétheia.
Alföld magyar a dél-orosz sztyeppe-óceán dél-nyugati öble (Sz. 403.); itt a család törzzsé
ágazik; senki se méri magát közös (›demokratikus) mércével, mint nyugaton; ›városa
2
›középponttalan, ›életrendje nem különbözik a faluétól, az a sátortáborétól, ›szabadságra
sóvárog; ›szellemi kasztja, melyben ›népe létkérdései világosságra léphettek volna, sosem
alakulhatott ki; ›életrendje az udvaré, a termelés a szerencsére épül; embere foglalkozásában
›vaisja, amúgy ›ksatrija (M. H. II. 12, 23, 42, 47.) ›szegénylegény.
Alkalmazhatóság az örök, igaz élet rendje nem alkalmazható éppen ez benne a
nagyszerû, mert az ~ kicsinyességre vezet (Lao-ce, K. É. 201.) ›engedékenység.
Alkímia az analogikus logika és az üdvterv-építés tudománya (T. S. M. Sz.);
aranykészítés, vagyis az ›aranykori ›lét ›realizálása (S. S. K. 196.).
Alkotás a létezés heve, benne az ember mindig egészként viselkedik (M. Sz. 234.);
akkor tökéletes, ha a potenciák (aziluth) szféréjában születik, mint gondolat, innen a virtuális
világba lép (berijah), ezután meg kell formálni (jezirah), végül fizikailag el kell készítani
(asszijah) – a homo faber (›mûszaki) csak ebben a negyedik körben mozog, a szellemi
fázisokat nem érinti, ~a ezért csupán ›gép (P. I. 447.).
Alulról jött ember az anyag alsó sugárzását érvényesíti, ha uralomra jut, az emberiség a
sötétség martaléka lesz, és katasztrófa következik: Káin, vízözön (S. S. 126.) ›szakrális
szubjektum.
Alvás kozmikus metamorfózis, elaludni: sötétséggé válni, elmerülni a nagy Semmiben, ami a
›világ (A. 20.).
Alvilág a sors és a mû mélységét az ~i kapcsolat adja; aki az ~ot nem élte át, annak más
számára lényeges mondanivalója nincs, mert tudatlan a sors sötét és bizonytalan kérdéseiben,
a ›világot nem érti, s õ maga lényegtelen (Sz. E. 17-18.) ›túlvilág.
Amazon meg nem engedett aktivitásban szenvedõ nõ (K. 444.); nemi arányait vesztett
feminin lény, a hermafrodita egy neme; mindkét nemérõl homályos sejtelme van, mindkét
nemmel kegyetlenül szemben áll, vö.: hangya, termesz, hivatalnoknõ, stb. (S. S. K. 283.)
Ambrada Szilveszter a létezõ szocializmus, a pánszklávizmus, a csimpalacsánok
földje, ahol az ›ember ingyen van; az ember ›álma a ›cunci; az ›élet lényege: a szar és a
méz pontos elkülönítése és az élet méztelenítése (Sz. B. U. 99. skk.) ›fondetrens, ›Tmil.
Analizált marad az, aki volt, ám disznóságait nem rejtegeti többé, hanem henceg velük (A.
405.) ›ontológiai idióta lesz belõle (P. I. 163.) ›freudizmus, ›idiotész, ›pszichoterápia.
Analógia a világon minden különbözik, de mégis azonos (S. S. 131.); nem hasonlat, hanem
az ›õskor ›logikája; a hierarchiák közti megfelelés. (T. S. 22, 44.); a fémek, a ›számok,
az elemek képeivel, az illat-, hang- és ízképekkel stb. kapcsolatban állnak a ›geometria, a
különféle ›mûvészetek, a ›nyelvek és ›írások stb. ›képei, az individualizáció foka, az
érzések, a szenvedélyek, a ›bûnök és erények, a lények stb.; az összes skálák
egybevetésébõl, a számsorra való felépítésébõl kialakított egyetemes értelmi megfelelések
rendszere (A. 246-247.); végsõ alapja a szám (S. S. K 323.).
Analógiás látás a dolgok belsõ azonosságát látja, alapja metafizikai; transzcendentális
realizmus (S. S. 386, 447.).
Analógiás logika a látás logikája; minden valóságszint között megfelelés van; mûvelete az
›analógiák felismerése, a ›megkülönböztetés és az elválasztva összefoglalás; a
megfelelések alapja az ›aritmológia, nem bizonyít, hanem kijelent, nem szembeállít, hanem
›egyesít (S. S. K. 324-325.) ›egységlogika, ›racionális logika.
Ananké szükségszerûség.
Androgün hímnõ-lény, a bûnbeeséssel kettétörött, az aranymetszés szabálya szerint
nagyobb rész jutott a hímre, kisebb a nõre, a ›létkorrupció növekedésével az arány elveszett
(S. S. K. 245, 247.); a ›férfi és ›nõi nem egysége, az õsnemûség, amely mindkét nem
számára nyitott – nem hermafrodita! (M. Sz. 345.); akiben a ›kettõ között lévõ ›közép,
vagyis az ›Egy megnyilatkozik, nem semleges, hanem mindkettõ (T. S. 130.)
Anima a férfinak a nõrõl (anya, feleség, szeretõ, barát, boszorkány, istennõ, stb.) szerzett
minden tapasztalata egyetlen alakzatban, a férfi lényének leghatalmasabb pszichológiai
3
›realitása, szinte mindent az ~ irányít, elsüllyedt a férfi romlott létezésének mélyére; a
›paradicsomban maradt nõ ›képe (S. S. K. 249, 275.); a férfi nõ-lelke, amely az igazi nõ
pótlására fejlõdött ki (B. 23.) ›animus, ›archetípus.
Animus a nõ létének legfõbb hatalma, a lényét kiegészítõ, de annak mélyére süllyedt
eredeti ›férfi (S. S. K. 249.) ›anima, ›archetípus. 
Antikrisztus a Szent Szellem ellenereje, ami megnyilvánult, azt el akarja rejteni, a
›megváltás világból lép elõ, nem a ›primordiális létrontás, hanem az egyetemes
létmegújulás megrontásának fejedelme; a ›szeretet oppozíciója, az egocentrizmus, az
érzéketlenség, a bizalmatlanság, a szétszórás; elsõ arca a ›farizeizmus, második arca a
›klérus, harmadik arca az ›apparátus (S. S. K. 172, 233.); 666, ›szellemtõl, ›embertõl,
›Istentõl független ›absztrakt, ›személytelen létezés, nem inkarnálódhat, csak annyiban
van hatalma, amennyiben élõ ember szolgálja; mi valósítjuk meg ›erõszak, ›hazugság,
hivatal, ›rémállam, ›szcientifizmus által; hogy valótlanságban, a nihil és a ›fantazma
országában élünk (Si. 20-39.).
Antikrisztus eljövetele soha nem fog testet ölteni személytelensége miatt, ám az
›Istentõl, ›embertõl, ›szellemtõl független ›valóság föltételezése és megszervezése
megidézte; annál erõsebb, minél kevesebben élnek úgy, hogy a világ javulása az õ személyes
javító ›tevékenységüktõl függ. (Si. 35.).
Antikrisztus szolgája aki az Antikrisztusnak meghódol, neki önmagában teret enged, ám
ezáltal õ maga ›személytelenné válik, szellemtelenné, valótlanná, ›fantaszta lesz,
›megõrül és lohol (Si. 27.).
Antropológia lényege a theandria, az istenemberség (M. Sz. 288.); kérdése a lélek
világhelye; ›univerzális és egzakt, szemben a ›tudományos ~val, amely ›individuális és
›absztrakt (S. S. 177.) ›ember.
Anya Magna Mater, a matrix, akibõl a lét sokszerûsége szüntelenül árad; nem Ádám
fele, hanem Ádám lényének kvintesszenciája; idõben késõbb jött, de lényében Ádámot
megelõzte (S. S. 165.) ›asszony, ›nõ, ›Sophia, ›Willendorfi Vénusz.
Anyag varázs, ájult formátlanság (Böhme, M. Sz. 260.); az összetört természet szemete,
excrementuma, mely a kozmoszból kihullott, nem ›szubsztancia (L. T. 30-31.); a bukott
szellemek lezuhanásának helye; nem ›teremtés (S. S. 122.); sosem teljesen szellemtelen,
mert akkor nem-létezõ lenne, vagyis az ~ nem ›ateista, ám csak nagyon durva ›szellemi
megnyilatkozásokat (fizikai, kémiai, stb.) képes felfogni (Si. 292.); a legalacsonyabb
›metafizikai ›fogalom, a ›vaisjaé; hogy az egész közösség elfogadta, vaisjává vált,
elfeketedett, vagy ›kaszttalanná lett (K. É. 167.).
Anyavallás a lunáris életrendhez tartozik: elsõsorban a mítoszban él, kedveli a
politeizmust, a ›demokráciát, az anarchiát, a pompát, a színházat, a ›természetet, az
erotikát, az ›egyéni szabadságot, a központosított államot nem viseli el; három fénykora a
hellenizmus, a ›reneszánsz, a 18-19. sz. (S. S. K. 267.) ›apavallás.
Apavallás a szoláris életrendnek felel meg; elsõsorban a héber, a mohamedanizmus a
mindenható apaistennel, ennek ›analógiája a ›közösség, a család; ~ban élt Bizánc,
Oroszország az apacárral, apadiktátorral, az ›individualitást nem tûri, zord morál,
geometrikus ›hierarchia, egyetlen könyv (S. S. K. 266.) ›anyavallás.
Apokalipszis a homályba burkolt megvilágosodása (S. S. K. 192.); ítéletszerû
›kinyilatkoztatás, a ›teremtés utolsó mozzanata, az ›aranykortól, Kr. e. kb. 600-tól
számított idõszak, amikor az ›ember sorsának irányítását ›Isten kezébõl kivette, s
önmagára bízta; a ›létbe, az ›üdvbe való visszatérés csupán lehetõség; a ›tudat és az
›éberség helyet cserélt (S. S. 26-27, 50.); végsõ szakasza az ›Antikrisztus elszabadulásának
kora, amikor az igazságtalanság megengedett; tûrni kell Istenhez való Hénokh-i hûségben;
felében ›megváltás, felében a megváltás megfordításának antikrisztusi kísérlete (Si. 24-25.)
›jelen aión, ›történeti kor, ›válság.
4
Apparátus az ellenség, a személytelen létrontás-rendszer, a lét megrablása; az
›Evangélium egzisztenciális ›logosza, az ›igazság oldja (P. II. 232, 182, 241.); az ›ész
abszolutizálásának következménye, az ›ember szellemi lényének megtagadásából
keletkezett; az ~ban az ember nem spirituális lény, hanem funkció; az ~ megelõzi a
›fasizmust, a ›bolsevizmust, elnyelte a ›farizeust, a ›klérust, az akaratot, az érzelmet, a
humánus ›létet, a ›vallást, a ›mûvészetet, a szegényeket és a gazdagokat;
megszólíthatatlan, embertõl független; az általa gépezetté fagyasztott létben jó-rossz, bûn-
erény, igazság-hazugság között nincs különbség; hermafrodita; a személytelen ›számnak a
létezésre való alkalmazása (S. S. K. 229-236, 291, 321.) ›Antikrisztus, ›hatalom,
›modern szám.
Aquinoi Tamás a Summa az arisztoteleszi filozófia és a vallássá lett kereszténység
keveréke, korának terméke, rögtön utána érvénytelen (S. S. K. 59.).
Arany az életteli test, a tüzes lélek és a világos szellem egysége, a Nap; az újkori
›tudomány összetévesztette azzal a fémmel, amibõl a pénzt csinálják; az aurum gyöke,
aur=fény: az ›emberiségnek fény-valutája van. (T. S. 120.); négy eleme: a Nap, az
›uralom, az ›idõ, az ›Isten; egyedül Istené, aki az ›õskorban egy darabka ~at magánál
tartott, az az egész ›emberiséget illetõ ›fényt csonkította meg, s a legsúlyosabb ›bûnt
követte el; az ›aranykor akkor tûnt le, amikor a ›király az ~at magáénak kezdte tekinteni; a
›sudra kezében már csak ›fém és ›démon (33. 192.) ›alkímia, ›pénz.
Aranykor Éden, a lét kezdete; embere, Ádám, a mûvelõ, aki a létért való
küzdelmet, a ›munkát nem ismeri, protektorális gazdasága a gyöngébbet védi (P. I. 191.);
kb. Kr.e. 600-ig; állapot, amelyben minden dolog és lény a saját helyén volt, ezért zavartalan
›boldogságban élt; minden idõben jelen van, ha akad, aki megvalósítja (B. f. 23.) ›rend. 
Aranykor vége Kr. e. 600 táján, a korforduló nagyjai: Lao-ce, Kung-ce, Buddha, az utolsó
Zarathusztra, az utolsó Thot, Hérakleitos, Pythagoras; a fordulat lényege: a lét elveszett,
ami maradt, csak az ›élet. Az egész ›valóság kettészakadt. A teljes ›nyíltság lezárult, a
nagy összefüggések megszakadtak; a Tao elrejtõzött, kialakult az állam, az ›erkölcs, a
kötelesség, az okosság, a ›hazugság (S. S. 17-20.) ›apokalipszis, ›történeti kor.
Arc nem típus, hanem Egy, nincs belõle több; amennyiben másra hasonlít, az a lélek
tehetetlensége, hogy nem tudja magát megkülönböztetni (B. 241.).
Archaikus ember õsember.
Archaikus gondolkodás beavatás.(T. S. 24.).
Archaikus mosoly görög szobrokon mosoly az élet rejtelmes, szomorú, szépséges
értelmetlenségén (33, 156.) ›bölcs, ›bölcsesség. 
Archetípus a lélek régebbi létének maradványa, a mai lélekben veszélyes démon (L. T.
144.); hivatás, magatartás, állásfoglalás, tulajdonság, stb. és mindezek szövevénye, mintegy
az ›emberiség õstapasztalataként él lelkünkben, és viselkedésünk során a bennünk élõ ~t
›apát, ›anyát, ›hõst, stb. – valósítjuk meg; a kiemelt és vele szemben háttérbe szorított
~ok lelki zavarokat keltenek; csak a ›világosság képes megfékezni õket, de tökéletesen
›átvilágított ›tudattalan nincs (M. H. II. 98-99, 116.); valószínûleg ›logos (P. I. 215.)
›objektív psziché. 
Ariszteia belsõ nemesség, theurgikus lét (B. 302.) hübrisz.
Aritmológia a szám alapkvalitásának megtalálása (33. 301.); számértelmezés és annak
következményei, a ›beavatás alapja; minden ~ végsõ értelme az ›Egy (T. S. 25, 107.);
három fajtája 1. hieratikus ~, ›száma definitív, megfelel az ›analógiás logikának; 2. száma
›profán, megfelel a ›racionális logikának; 3. egység- vagy ›trinitárius ~ (S. S. K. 321.).
Arlequin/Bolond az emberi lét egyik fõalakja, roppant ritka, szabad, nevet, játszik;
kívül áll a ›becsvágyon, a hatalmi õrületen; félelmen; tudja, hogy a létezés logikája
›paradox; ›misztériuma megtanulhatatlan, csak az szerezheti meg, aki elég erõs és bátor
hozzá (Si. 167, 177, 168, 184.) ›naplopó, ›szellemben szegény.
5
Asha iráni igazi rend (K. É. 162.) a világ aranyfénye, boldogsága, az öröklét
szubsztanciája; az ›õskor ›kultusza; az a szó, amely az emberben tudatossá teszi, hogy az
egész földet paradicsommá kell tenni, nem egyéni ›haszon végett, hanem az egész
›emberiség javára (Zarathusztra, S. S. 216-217.) ›alétheia, ›aranykor, ›mûvelés.
Assisi Szent Ferenc a gyermek, arlequin tündöklõ csodája, Európában nem élt
›ember, aki a ›félelemtõl alaposabban megszabadult volna, mint õ (Si. 180.) ›szellemben
szegény.
Aszkézis/Önmegtagadás tudatos, begyakorolt fegyelem, általa az ember önmagánál
erõsebb; a ›fényt a mélység világa felé fordítja s önmagába bevezeti, az ›archetípusokat
fölemeli, megnevezi, s ily módon megzabolázza; nélküle nincsen komolyság, de az ~, mint
program, ›életgyötrés. (P. II. 199. L. T. 95.); a mennybe vezetõ tûz az önmegtagadás tüze (S.
S. K. 95.); ›Európában az ›életéhség szembefordulása önmagával, önámítás, ›egyéni
üdvkeresés (P. I. 456, 460.) ›hõs, ›jóga, ›király.
Asszony földi egyetlen célja a bûbáj, ha nem ez volna a lénye, akkor soha sem lehetne öreg
és csúf, hiszen a ›szépség nem csúnyul meg (S. S. 168.); amint a ›létbe lépett, már ›anya
– anyja magának ›Ádámnak is; matrix mundi, a ›világ õsképe (S. S. 164.) elõbb volt, mint
maga a ›világ (Si. 230.) ›nõ.
Asztrológia a világban lévõ lények és dolgok bolygó-analógiájának õskori szintézise (S.
S. 394.); az ~ban nem hiszek jobban, mint a ›természettudományban; annak kell, aki
eltévedt az éjszakában, aki a napfényben él, annak nem kell csillagvezetõ (B. 254.).
Ateista vélemény van, ~ ember nincs, kísértet sincs, álom sincs (A. 374.); csak
›korrupt és szofisztikus korokra jellemzõ (S. S. K. 271.); az ~ ›vallás a legbigottabb,
lényege az ›Istentõl való ›félelem, és az elõle való bujkálás; három dogmája: ›lélek nincs,
az ›ember állat, a ›halál megsemmisülés (B. f. 8.) ›Lala, ›qualmikiánus.
Ateizmus világuralomra jutott fogyatékos értelem és korcs kedély; kárpótlását a túlzott
aktivitásban, és az ebbõl eredõ ›erõszakban keresi (B. f. 6.); nem a ›vallásos teizmuson
bukik meg, hanem az épeszû belátás veszi észre, hogy ostobaság, tudománytalan tévedés,
›gondolkodási és magatartásbeli nonsens (F. M. 10.).
Ateista holtbiztos tudomása van Isten létezésérõl (Sz. B. U. (273.).
Atman a Véda alapszava: az abszolút én (S. S. K.264.); emberi lélekkel szemben az
örök, egyetemes ›lélek, az ›éberség az ~ ›kegyelme, a vele való azonosulás (S. S. 40.);
pólustalan én-fogalom; az, ami a lénybõl minden mulandó lefejtése után megmarad, teljesen
üres és színültig telt ›léttel; pont, mely “kisebb, mint a daraszem szeme, és nagyobb, mint a
hegyek, nagyobb, mint a világ, és nagyobb, mint minden világ együttvéve” (S. S. K. 300.).
Augustinus nyomán vált közfelfogássá, hogy a kereszténység létzaklatottság (turba), az
›Evangéliumtól, a megtisztult ›lét örömhírétõl, ›szenvedni kell (S. S. 212.).
Autentikus élet tankönyve a kinyilatkoztatás (Si. 242.) hiteles, valódi.
Autoknirps aki önmagát összezsugorítja, torz én-görccsé törpésíti, s ezáltal a szellem
emésztõ tüzét elkerüli (L. T. 75.) ›csirihau.
Autokrata megveti azt, amitõl nem fél (33, 21.).
Autoritás nélkül élni védelem, hivatkozás, apa nélkül élni, minden pillanatban kényszerítve
lenni a ›lét teljes egészének átélésére (Si. 238.) ›terminológia nélkül élni.
Avilai Teréz rejtsd el magad a magányba, és rejtsd el a magányt is (33. 216.).
Azonosság csak egyetlen egy van; a létezés minden létezõben azonos, kizárt, hogy több
létezés lenne; azonos létezés részesei vagyunk, de nem lehatárolt rész, hanem
mindannyiunkban a létezés egésze van jelen; különbözni kizárólag az ›egységen belül lehet,
az ~ban nem (S. S. K. 293-295.) ›minden Egy, ›vallás.
Azonosság helyreállítása a káprázat, a téves kivetítések megszüntetése (S. S. K. 310.).
6
Ádám a bûnbeesés utáni, földbõl született ember, Adam Kadmonnak csak mása,
töredéke (S. S. 123-124.) ›õsember.
Ágy elolvadni a közösben; házastársakban, amikor együtt alszanak az esszenciák
kicserélõdnek, a ›férfi és a ›nõ egymást áthatja (P. I. 157.) ›inqualiren.
Áhitat halálkészség, az életelõnyökrõl való megfeledkezés, a csoda mámora, amikor
bennünk valami magasabb hömpölyög (Sz. B. U. 277.).
Ájultság alapszó lefokozott éberség, az eksztázis látszata, ám éppen az ellenkezõje: nem
odaadom magam, hanem elveszek, kapcsolatom a ›valósággal megszakad.
Áldozat alapszó a közösségben helyreállított egységes lét szertartása (S. S. 363.); a
›keresztet föl kell venni, a magányos, egyéni ›ént le kell vetni, a ›lét másként nem
tartható fönn; az ~ nyitja és újítja meg a közösséget (Baader); teremti az emberinél magasabb
léttel való közösséget (L. T. 166, 167.) ›költõ, ›Utolsó Lélek, ›ünnep, ›szubjektum.
Álkomolyság a hatalmaskodás csalhatatlan jele (F. M. 39.) hatalom.
Állam aranykori a dolgok a maguk rendjét követik, mindenki elégedett; perikleszi úgy
kormányozni, hogy senkinek szemébõl könnyet ne fakasszon; modern karikatúra, alapja a
blöff; felirata: hazudj, amit akarsz, úgyse hiszek el neked semmit; törvényes ~ a ›reális ~;
õrzi a gazdagok ›pénzét (Sz. B. U. 282-283, 459, 470.); épelméjû ›embert nem tud
›kormányozni, ezért a – menetrend kivételével – minden tekintetben dezinformált
›közvéleménybõl él (P. I. 51-52.); a hivatal~ a világtrösztök kezébe megy át (V. 57.)
›Machiavelli, ›univerzális állam.
Állatkör asztrológia kozmikus helyek, ahol a bolygók mozognak (S. S. 400.).
Állítmány a mondat nevezõje, a mondatban az utolsó hely, a végsó szó az övé (P. II. 84,
85.
Álom ahol nincs civilizáció, ott a szellemet helyettesíti, s visszatartja az embert attól,
hogy a ›természetbe olvadjon; nem szilárd létforma (M. H. II.  31.) ›Észak,
›Magyarország.
Álszükségszerûség a halhatatlanság-szenvedély mukája; a szükségszerûség humanizálása;
az ~ekkel ›tudomány akarja az ›embert az igazi szükségszerûségtõl, az anankétól, a
végzettõl megváltani; ezért kell tévednie: az ~ekbõl indul ki, amikor a félreértésben
gyakorolja magát (33. 110.) ›tudományvallás.
Ártatlanság az aranykorban a lányok nem tudták megkülönböztetni, hogy nézik õket, vagy
sem; a bukott angyalok tanították meg õket arra, hogy ne ›nõk legyenek, hanem a nõk
szerepét játsszák (P. I. 46.) ›hatás, ›maszk.
Átvalósulás a jázmin és az olaj, megváltás mûvelete, ülni a jázminbokor alatt, és egyszerre
átélni a pillanat összes gyönyörû ›káprázatait, és az olaj, a ›szellem örök
minõségtelenségét; ›létünk beváltása, befejezhetetlen (Si. 78-79.).
Átvilágítani alapszó megismerni, megérteni, ezáltal fénnyel áthatni, és ílymódon
megszelidíteni; a ›Szent Szellem tevékenysége (S. S. K. 172.) ›archetípus, ›démon,
›inqualieren, ›önkritika.
Átlátszóság alétheia.
Babona a rosszul alkalmazott hit, az ateizmus egy neme (M. H. II. 33,).
J. S. Bach sok ember egyetlen mentsége, hogy ~ot hallgatja. (Sz. 97.) zene.
Balkán szelleme provinciális bizantinizmus, összecsiszolhatatlan néptöredékek a
legzüllöttebb életrendben (l. T. 70.).
Barátság magasabb Hatalomtól megszentelt állapot, idill, az értékek kölcsönös
egyöntetûségének elismerése, csak ›férfiak között lehetséges, az ›életen túl, a ›lét körébe
ágyazódik; a szenvedélyeket megfékezi, mûvelete: az ›Egybõl ›kettõ lesz; négy
dimenziója: a hõsies, az intim, a szellemi és a játékos, kizáró oka a hiúság, a gõg és az
›irónia (L. T. 132-136.).
7
Bartók Béla imaginációja nem volt képes a szcientifizmus hatása alól felszabadulni (P.
II. 340.) ›zöld.
Bartók és Kodály bennük a magyar mûvész elõször jelent meg világtávlatban, mint elsõ
vonalbeli, vezetõ, ›ízlést diktáló; nagyságuk titka: a pátosz teljes hiánya és az õszinteség
legmagasabb foka (F. M. 20, 95).
Beavatás halál az anyagi természetben, születés a szellem világában (S. S. 275.); a ~ban
“nem történik semmi”, csak az a felismerés, hogy én vagyok a halhatatlan lény (S. S. 361.); ~
az ›ember leszûkült ›életének határait áttöri, és a ›lét ›egységét helyreállítja (P. I. 202.);
olyan erõ fölött szerez hatalmat, mely a ›teóriát életgyakorlatba át tudja vinni (P. II. 69.);
nem ›értelmi világosságot nyit meg, nem ›erkölcsi tökéletességet tanít, és nem
betegségmentessé tesz, hanem a mindennemû romlás középpontjában lévõ ›sötétséget,
amely lehet értelmi is, erkölcsi is, ›testi is, felfedi és ›átvilágítja (S. S. K. 159.); minden
esetben ›realizálás (E. 8. f.); ma a ~t merõ ›anyagi ›tudás helyettesíti (S. S. 314.)
›kereszténység, ›metanoia, ›normalitás, ›teljes tudás.
Becsvágy a legnagyobb kell nekem (K. II. 436.); irtózatos realitás, még szörnyûbb, amikor
elfojtják; ~ó ember sohasem nyúl olyasmihez, aminek magasrendûségét nem tudja (B. 44,
277.) ›világhatalom.
Befelé fordulás a természetfölötti felé fordulás, iránya nem párhuzamos, hanem merõleges a
›történeti útra (S. S. 293.) ›belsõ.
Belsõ világ a léleknek a szellem érzék- és természetfölötti, az isteni én felé esõ tájéka;
befelé van a fölfelé (S. S. 158, 382.); a ~ megismerés mulasztásának jele a ›tudomány, a
›mûvészet, az ›uralom, a különféle tanok (Si. 230.) ›külsõ.
Bennszülött szimpla tudatú ember, állami csürhe, a közösség számára alkalmatlan. (K.
II. 382.).
Berzsenyi Dániel a rómaiak óta a legnagyobb antik költõ (M. H. 14.).
Beszéd a gondolat, a misztérium profanizálása (L. Sz. 283.) beszélni.
Beszélni mágikus képesség: kapcsolódni, megnyílni, ölelni, vagyis szeretni; a szó
által ›éberséghez jutunk (S. S. 333,); miután a lényeg az elbeszélhetetlenben van, a ›beszéd
szegényít, sõt támad, mert az “igen” hallgat, a “nem” beszél (L. – Sz. 282.); a ›hagyomány
elsõ és utolsó feltéle az élõ ›beszéd; ami csak ›mestertõl tanulható (SZ. B. U. 272.).
Betegség alapszó a megromlott lét testi megnyilvánulása, bûn helyettese a
modernségben (P. II. 21.); ›száma: az öt, ami a mindent, a ›tizet, kettétöri, s uralkodik az
›emberen, tehát a ~ nem valamely szerv elszigetelt hibája; a betegen az ›anyag kezd
uralkodni, vagyis a magasabb rendûn az alacsonyabb rendû (S. S. 434-436, 439.) a feladat
nem meggyógyulni, hanem a ~gel együtt élni (Si. 343.) ›megváltás, ›õrület.
Békakoncert bûvöletes egyhangúság, angyali kórus, semmi izgalom, semmi kacérság, akár a
tücsökzene; a ›lét közvetlen teljessége (Sz. B. U. 339.) ›csend, ›madárzene.
Béke alapja az igazság, amíg egy csepp igazságtalanság él, a ~ nem valósítható meg (P. II.
96.)
Bizánc alapja a caesaropapizmus; a vallás, mint a legfõbb függés, a hatalom eszköze, és
a ›ceremónia, a mindent átszövõ hazugság (33, 22-26.) ›humanizmus.
Bizonyítás az ész meggyõzése, a rossz lelkiismeret kompenzációja; azóta létezik, amióta
›racionalista, vagyis ›azonosság/ellentét ›logika van. (T. S. 105.); a ›rendszerben
rejtõzködõ ember védelmi taktikája (P. II. 182.); nem az ›igazsága gyõz meg, hanem a
›logikai mûvelet; a görögök találták ki, de nem Orpheusz, hanem a jogászok, a
›politikusok a ›szofisták (P. I. 57.) ›kis valóság, ›nyelv, ›tudomány.
Bizonytalan ami bebizonyítható, ezértbizonyításra szorul (Sz. B. U. 25.) biztos.
Biztos hogy életemben egyetlen pillanat sem volt, amikor Isten, akinek még a nevét sem
tudom, békén hagyott volna (Si. 287.); ami bebizonyíthatatlan; egyetlen ~, a vagyok (Sz. B.
U. 25, 27.) ›bizonytalan.
8
Bobó állandóan más, mint aki; hazudik a hazugságért, még nem-igazsága sincs, korunk
valóságszava a ~, így szakrális ›szó (Sz. B. U. 421-423.) ›csirihau, ›kaszttalan.
Boldogság a világ elsõ érzése, amivel a nemlétbõl fölébredt életet fogadja; csak az bírja
el, aki elosztja (L. T. 51, 158.); a ›történetben a ~ a felszínen van, ezért az ember helyette a
zaklatottságot és a ›szenvedést éri el (S. S. 492.); a ›hübrisz-ember célja, de nem illeti,
mert a ~ nem lehet cél, ugyanis a ~ a ›szép ›élet ajándéka, a nemes, veszélyes, tüzes élet
hímpora és méze (B. 302.) ›publik.
Bolsevizmus elmélete az “idiotizmus kvintesszenciája”, nem tudomány, hanem giccs,
ezért van ›hatása fõként rossz ízlésû (›ízléshiányos) emberek között; társadalmi rendszere
a parazitizmus, ha már nincs mit államosítani, az ínség megkezdõdik (SZ. 104. skk.);
›üdvtörténeti helyzete pozitívabb a ›kereszténységnél, mert ›antikrisztusi aktivitása
mélyebb ›vallásos réteget érint, mint bármely keresztény ›klerikalizmus hitetlensége (P. I.
124.) ›fasizmus, ›Tmil, ›szocializmus.
Bolond arlequin.
Bolondság fantazma; õrület.
Bolygók asztrológia ideák elemi jelképei (S. S. 400.).
Bor hieratikus maszk: isteni arca van, az egyik legmagasabb kegyelmi aktus,
visszahozza eredeti életünket, az ›aranykort, s megmutatja, hová fogunk érkezni a végsõ
világünnepen; minden ~nak külön ›géniusza van; egy pohár ~ az ›ateizmus halálugrása; a
~ cseppfolyós ›csók, folyékony ›szerelem; a nagy megvalósító: ›realizáló (B. f. 24, 34-
35, 40, 52-53, 59.); ~ nélkül lehet élni, de az egész félannyit sem ér; a ~ a létért való
küzdelmen kívül áll, akár a ›vallás, a ›mûvészet, a ›szépség (M. H. II. 68-69.).
Borágy füstölt szalonna, kenyér, zöldpaprika, délen: hal, kenyér, olajbogyó; zöldpaprika
helyett lehet hagyma és paradicsom, sõt, csak kenyér, vagy fokhagymás lángos; a hal a ›bor
ízébõl semmit el nem nyel (Bf. 69-72.).
Borivás egyetlen törvénye: bármikor, bárhol, bárhogyan (B. f. 78.).
Bornépek geniálisak, lakóhelyük idillikus; világtörténeti helyett aranykori
›hagyományban élnek, a ›bor megóvja õket az ›absztrakciótól, attól, hogy a többi népet
megváltsák, ha kell puskatussal (B. f. 47.) ›pálinkanépek.
Botrány a szellem váratlan megnyilatkozása, riasztó világossága a társadalomban, pl.
Szókratész, kereszténység a zsidóság szemében (Pál), középkori eretnekség, Baudelaire,
Nietzsche, Bartók, stb. (F. M. 12.); a ›világtörténet kezd ~ba fulladni; elmerül a
szennyben, hódol a ripõk, a fajtalan, az áruló elõtt elõtt, a ›közvélemény beleegyezésével; a
›bûn még kívánta a megbocsátást, ismerte a katarzist, a ›drámát, a ~, az elaljasodás
apoteózisa, nem; ›centruma a szégyen (P. II. 100-115.).
J. Böhme Európában az egyetlen éber, aki a világ teljességét és egységét látta (T. S.
39.); ›misztikája csaknem egyenrangú az ›õskorival (S. S. 83.).
Bölcs minden tehetségét kiégeti, s önmagával teljesen egyedül marad; a ~ek üdvözülnek a
legnehezebben, mert legnehezebb az erényektõl megszabadulni (K. K. 81.); a ~ a ›turba
felszámolásával kezdi, ›tevékenységét a legszükségesebbre csökkenti (S. S. 137.); a ~ nem
›ír; bensõ közelségben kell lennie az ›istenségekkel, de átlát rajtuk; egyet akar, a
›valóságot (33. 154.) ›bölcsesség, ›magány.
Bölcsesség létjelenlét, történettelen: nem története van, hanem léte, a történettõl való
elzárkózás – az ›élet elárulása! – hamissá teszi; ›beavatás nélkül mindössze magas, de
izolált passzivitás; önmagában lényegtelen; a béke és a ›hétköznap ethosza, a ~ és a
›tehetség egymást kizárja; (S. S. K. 137-138, 47.); ~ kezdete a csodálkozás (Sz. B. U. 45.);
nem ›tanítás; szomorúság, annak ›tudása, hogy élet szép, de nincs értelme; (33. 154-155.);
a ›magatartás stabilitása (P. I. 131.) ›archaikus mosoly, ›bölcs, ›Goethe,
›megrendülés.
9
Bõszültség/ressentiment alapszó harag, bosszú, életéhség, turbában élni, tapintatlan,
›démonnal magam ›összetévesztem, ›szeretet nélkül õrjöngeni, ›ressentiment,
›normalitásból, ›alapállásból kiesni, stb.
Brahman a szellemi kaszt tagja, aki a nép létkérdéseivel tisztában van; nem épít, hanem
alapít, neki kevés a ›hatalom, a hírnév, a vagyon, az önmegtagadás; a létért való
küzdelemben nem kompromittálja magát; ismeri azt a ›mértéket, hogy az ember a reá
nehezedõ súlyt meddig tûrheti el; nélküle a ›társadalom lefejezett; ›tudásának magva az
›alapállás (M. H. II. 47, 150, 153.); ›léte a ›történetre merõleges (P. I. 167.); a ›szellemi
uralom megvalósítója; ›karmája a ›tettektõl való tartózkodás; ›Európa mindig ~, tehát
›szellem és ›értelem és magasabb belátás nélkül, a történéseknek kiszolgáltatva élt;
›Magyarország szintén (S. S. 500, S. S. K. 200, 222.), szanszkrit: sattva, ›színe a fehér (K.
É. 160.) ›logos, ›nevezetes névtelenség.
Brueghel azzal, hogy megfestette otromba, léha, durva kortársait, azok már eléggé meg
vannak büntetve (L. – Sz. 261.).
Buta fül mást hall (33. 146.) butaság.
Butaság õstény, a történet legfõbb mozgatója, belsõ tapasztalással átélhetõ; sorsszerû, nem
korlát, mert határtalan; mindenütt ott van, legkivált a ›szellemben; csak a ~ volt képes a
szellemi tompaságot, vagyis a valóságvakságot kötelezõvé, csaknem egyeduralkodóvá tenni; a
degradált ›ember, a ›hazugságban való hit; ›életrend épül rá (33. 146-147.).
Bûbáj az asszony anyagiassága, ez rajta a hatalmak bélyege, a karakter; a
›szépség és a ›bölcsesség pótléka és meghamisítása, a vén boszorka ezt veszíti el (S. S.
167-168.) ›káprázat, ›Sophia.
Büdösség a démoni embert arról lehet fölismerni, hogy szeret ~ben tartózkodni,
miközben folyton a tisztaságról beszél, mert a kettõ ugyanaz (K. K. 458.).
Bûn alapszó az ember megvalósulásának legalcsonyabb foka (S. S. K. 108.);
visszakívánkozás a merõ ›anyagi ›lét sötét felelõtlenségébe, következménye a ›lélek
elborulása és visszaképzõdése (S. S. 129.); az életszentség; a szellemvilág szentségének
beszennyezése, csak ›szellem képes elkövetni, a ›test nem, mert a test élettani, s nem
›morális létezõ – defektusa a ›betegség (Si. 31, M. Sz. 47.); gonosszá tesz (B. 300.);
életünkbõl nem iktatható ki teljesen; haszna, hogy fölébreszti a tisztaság iránti szomjúságot
(Sz. 372.) ›bûnbeesés, ›felvilágosodás, ›freudizmus, ›létrontás, ›õsbûn, ›züllés.
Bûnbeesett ember a tejfölös epret a jégszekrényben természetellenesen lehûti; a helyes
›mérték a pincehõfok (P. I. 268.).
Bûnbeesés általa az ember, az egész természet ura, a természetet megrontotta, és
magával rántotta a ›bûnbe, az ›õrületbe és a ›betegségbe, a helyreállítás, a visszaemelés a
›kultúra (Baader, M. Sz. 361.); a ~ által lesüllyedt természet ›anyagivá lett (S. S. 122.);
totális ›korrupció (S. S. K. 317.) ›Jézus, ›megváltás, ›rossz vallás.
Bûnös nem az, aki egyszer rosszat követet el, hanem aki folyamatosan a rosszban él, ezerszer
az, ha ezt ›reálisnak tartja, százezerszer az, ha a tisztátalan életet tanítja, és mástól követeli
(S. S. K. 207.) ›züllés.
Büntetés újabb létrontás; a bûntõl elválaszthatatlan (P. II. 136, 143.).
Bûntudat a középkor óta tartó keresztényellenesség valójában szökési kísérlet a ~ elõl; a
›lélektan minden erõfeszítése a ~ likvidálásra irányul (M. Buber); az ›egzisztencializmus a
~ ellen a nyíltságba takarózik; a keleti vallásokba és misztikába való menekülés oka az a
tévhit, hogy azok nem ismerik az ›õsbûnt, s így a ~tól olcsón megszabadulhatnak; további
menekülési kísérlet a primitivizmus, a “vissza a természethez” (J. J. Rousseau) (P. I. 164.).
Büszkeség a legnagyobb ~ minden annak látni: ami (33. 145.).
Ceremónia mutogatás, a forma túlhangsúlyozása, már nem az, aminek látszik, jelzi, hogy
valami nincs rendben (T. Burckhardt, 33, 24.) ›bobó, ›publik.
10
Célja Európa igazi európai vonalát, Pál apostolt, Augustinust, Pascalt, Nietzschét, az
egzisztenciális és ›szubjektív ›konfesszió vonalát össze akartam kötni a ›hagyománnyal,
a Vedanta-mahajána-tao-Kabbala-orfikával, és az emberi ›életet végérvényesen meg
akartam alapozni; éspedig nem, mint ›teóriát, hanem mint ›életrendet; ezért kapcsolatot
tartok fenn minden olyan szándékkal, amely a ›szellemi kasztot meg akarja valósítani: a
püthagóreusokkal, az ›Egyházzal, a preraffaelitákkal, a georgiánusokkal; ellenfele vagyok
mindennemû ›szekularizációnak, mint amilyen a ›klerikalizmus, a ›demokrácia, a
›szocializmus (P. I. 269.).
Cigányság nagy részben csandala (M. H. II. 135.).
Cigányzene lehetetlen, hogy valami jóhiszemûen ilyen mélyrõl hitvány legyen; a valódi
›zene excrementuma; a ›magyar ›nemes a ~t a magyar ›nép zenéjével huzamosan és
véglegesen ›összetévesztette, és a ~re hivatkozva a ›hagyományos zenét megtagadta; a ~
átitatta az akadémiai és parlamenti beszédeket, a Székely Bertalan-i romatikus festészetet, a
köztéri szobrászatot, a színészetet, a költészetet (M. H. II. 135-238.) ›ízléstelenség.
Civilizáció megnemesített természet; ahol nincs ~, ott a természetet kirabolják, nem
›mûvelik; minden ~ teokrácia (M. H. II. 66, 19, 150.); a ›vallás, a ›filozófia, a
›tudomány készültsége az eszközöktõl az intézményeken át az ›elméletekig, hogy az
›életet megkönnyítse, miáltal az ›ember nagyobb súlyt vesz a vállára, mint amennyit az
élet ún. terhei nyomnak; a legkönnyebbnek látszó megoldást keresõ ›életrend (S. S. K. 12-
14.); a dolgok feltétlen leigázása, ami ellen a dolgok tiltakoznak (P. I. 57.); minden emberi lét
valamilyen fokon civilizált, s minden ~ mesterséges, a természetet elnyomja (P. I. 165.)
›káromkodás.
Civilizáció bomlása ha a brahman kaszt, vagyis a szellemi uralom lehanyatlik, a
›ksatrijáé, a gyakorlati ›hatalomé lesz a döntõ szó, akkor az ›egység töredezni kezd:
megkezdõdik a belsõ és külsõ kivándorlás, megjelennek a ›hagyományt megtagadó szekták,
az egyéni ›filozófiák, kitör a nemzetiségek és a kasztok viszálya, az elvadulás; (M. H: II.
105.). 
Centrum középpont.
Channan az evangéliumi Annás fõpap, a tisztakörmû, háttérbõl mozgató reálpolitikus, a
gonosztevõk gonosztevõje, illatos, hûvös, okos (A. 365. skk.) ›Nagyinkvizítor, ›plankton.
Channanizmus korunk legnagyobb világhatalmi tényezõje, mely a közboldogság
›ideológiáját fölmutatja, s mindenkit kiirtani törekszik. (A. 356, 367.) ›hegelizmus.
Clairvoyance õskori látás.
Cunci nyalóka az élet unalma ellen; olcsó, geil, cifra, fülledt émelyítõ, privát
és›ízléstelen; a ~ a ›fondetrensek életideálja, õk ~tébolyban élnek; ~ a ›mûveltségük, a
›tudományuk, a ›mûvészetük, a ›moráljuk, a ›beszédük, a ›törvényeik (Sz. B. U. 107.)
›Ambrada, ›polgárság.
Csandala/csõcselék kaszton kívüli; csak az ösztön szavára hallgat, illemmel, erkölccsel
nem törõdik, indulatos, alacsony vágyak rabságában él, még kérkedik is ezzel, szennyes
szavakat használ, a ›szellem magasrendûségén gúnyolódik, ezáltal önmagát helyezi
›törvényen kívül, s ítéli arra, hogy ›szakrális ›közösség tagja ne lehessen (S. S. 473.)
›elit, ›forradalom, ›kaszttalan, ›tömeg.
Csáva pác.
Csend a szellem teljes értése (F. M. 56.).
Cseresznyeszedés a szabadságról való tapasztalat; rájönni, hogy a szabadság nem
akadálytalanság, az ugyanis az önkény, hanem biztosan tudni, mi van, és hol van, és tudni
hogy a dolgok – a cseresznye, az ág, a kosár – között hogyan kell mozogni (P. II. 210.).
Csimpalacsán Szilveszter Ambrada önérzet nélkülivé tett lakója (Sz. B. U. )
›fondetrens, ›Tmil.
11
Csirihau a józan valóságérzék csodája: a létért való küzdelem jegyében harácsol, fal, párzik,
komisz, praktikus, mohó, ›hazug, gátlás és illem alól felszabadult, s mindebben tökéletesen
egyenlõ; az utópisták meg a ›tudósok által ›racionálisan kiérlelt, s a modern ›emberben
élõ ›eszmény, ami megvalósulni kész egy rovarkeselyû-szerû lényben (Si. 115-121.)
›autoknirps, ›cunci, ›csandala, ›lemur, ›plankton.
Csoda tömény valóság; az egész világ a ~ atmoszférájában áll (Si. 90, 72.); ~ az, ami
egyszerû; a ~›alapállása a ›dicsõség; ha az ›idõ egészének/pillanatának közepén, vagyis a
~ban vagyok, akkor a kezdet és a vég Egy (Sz. B. U. 25, 26, 27.).
Csók táplálkozunk egymásból, tanítjuk egymást, szólunk egymáshoz, legtöbbször olyasmit,
aminek mélységéhez a ›szó kevés (B. f. 18.).
Csontváry Tivadar a közvetlen kapcsolatot Istennel felvette; a Sátánt akarta likvidálni;
ez az ›õrültség még mindig sokkal közelebb van a ›valósághoz, mint a jéghideg
intellektuális bestialitás (F. M. 52, 16.) ›intellektuális bûn, ›Marokkói tanító, ›Panaszfal
Jeruzsálemben.
Csõd az összes doktrínák közös ismertetõjegye (K. II. 325.) elmélet, válság.
Csõcselék csandala.
Darwinizmus az élettanra (természetfilozófiára) alkalmazott haszonelvû gazdasági
›elmélet (P. I. 189.); majombiblia (SZ. B. U. 417.).
Daimón alkotó, teremtõ szellem (L. T. 124.).
Definíció definíciója precíz nonszensz (K. II. 22.).
Demiurgoszi fantazma a megõrült teremtõerõ (K. I. 300.).
Demokrácia terrorisztikus kisebbség kormányzási hazugsága, erre válasz a nép
hazugsága; életfeltétele a ›hivatal; a ~ban az ›élet centrumtalan (P. I. 385, 219.); a
kölcsönös becsapást hívják ›politikának; bázisa a minõségtelen ›szám, amire sorban:
irreális ›aritmológia, ›logika, ›életrend épül; a mennyiségi alapon való egyesítés ellen a
minõségükrõl lemondani sem nem képes, sem nem akaró egyedek ›individualizmussal,
anarchizmussal, stb. védekeznek; ~ az ›egység megrablása. (T. S. 74, 105.); olyan
›társadalom, ami alkotóit igyekszik egyszer s mindenkorra kikapcsolni (B. 153.); a magas és
az alacsonyrendû a ›polgári középszerûségben találkozik; az értékek kiegyenlítõdnek (M. H.
II. 52.); tõkések ›hatalma (33, 29.); nem ›uralom, csak hatalom, mert ›szellem szinte
semmi sincs benne (K. É. 194.) ›diktatúra, ›halmaz, ›humanizmus, ›köztársaság,
›liberalizmus.
Derû az egyetlen, amirõl nem vagyok hajlandó lemondani, még a hazugság kedvéért sem; a
›Krisztus mosolya által fölszabadított emberi ›lélek forró azúr tisztasága (A. 412, 426.);
csak annyiban vagyok ›valódi, amennyiben ~ült vagyok; a ~ben az ›öröm és a ›fájdalom
egy; a ›világ legnagyobb ›csodája; a ›melankóliából él, ami a legelragadóbb
›paradoxon (Si. 75, 151, 183.); nem ›nevetés, mert nem áthidalás, nem kitérés, nem görcs,
történelemmentes, nincs más jelentõsége, mint önmaga (33. 152.) ›alapállás, ›humor,
›mourez en silence.
Descartes a racionalizmus kidolgozója: a lét tulajdonképpen racionális apparátus (S.
S. K. 226.).
Dél ahol a szellem és az anyag viszonya oly mély, hogy a rend megteremtéséhez az
elemek közül nem kell kilépni; ›közössége a család; ›életrendje az oldottság, az ›idill (M.
H. 21-22.) ›géniusz, ›Magyarország.
Démon alapszó a káosz a kozmoszon áttör, az életképzeletet megszállja, bõszültséget kelt,
›életéhséget, ›önzést, az ›áldozatra való képtelenséget; ~ a ›szabadságtól való rettegés;
az ›élettel szemben, az ›üdvnek háttal áll; kiûzése az ellentétek felszabadítása útján
történhet: ›betegséggel szembe egészséget kell helyezni, erénnyel szembe ›bûnt, stb. (M.
Sz. 327, 338, 365.); ha az ›ember a humánum ›szintjérõl lebukik, ~ná lesz (A. 168.); a
12
›metanoiára való képtelenség; ontológiai kategória (P. II. 161-162.); azáltal válik bennem
›hatalommá, ha magamat vele ›összetévesztem (Si. 274.); a ›géniusz és a ~ azonos
›archetípus, csak elõbbi pozitív, mert a nappali ›tudat ›világosságában él, ekkor az
embert fényösvényen vezeti (M. H. II. 121-122.) ›átvilágítás, ›hatalmak, ›kísértet,
›objektív psziché, ›néti-néti.
Démoni a 20. sz. alapszava (Sz. B. U. 417.); az áldoztara való képtelenség (P. II. 17.).
Démoni logika a következetlenségben is következetlen, ahol mûködésbe lép, ott az
események ugrálni kezdenek (Sz. B. U. 338.) ›logika.
Démonizmus életformái kapitalizmus-szocializmus, individualizmus-kollektivizmus, vallás-
szcientifizmus (S. S. K. 65.).
Dicséret az irigység legveszedelmesebb alakja (Sz. B. U. 280.).
Dicsõség az ember nevét az élet könyvébe felírják (P. I. 262.); a világosság, az
egyetemesség, az ›értelem, az ›egészség, az ›igazság dolga; helye: szívünk titkos
kamrája, ellentétben a ›sikerrel (Si. 237.); a földön elérhetõ legnagyobb ~ ›szép ›nõnek
lenni; nem fogható hozzá a császárok, ›költõk és hadvezérek ~e (Sz. B. U. 26.) ›csoda.
Diktatúra mihelyt a kormányzást elkezdi, a szellem belõle kivész, s a diktátor keze
azonnal beszennyezõdik, esetleges nemes szándékai is kifordulnak, uralom akar lenni, de
csak hatalom lesz (K. É. 195.) demokrácia.
Diktátor képtelen hiteles lenni, áldozatot hozni, jót tenni (P. I. 1167.) démoni
›mágiát gyakorol visszakorcsosult (›primitiv) ›népe fölött (P. II. 55.) ›idomító.
Dilettáns arról ismerszik meg, hogy fecseg, mindent kimond, mûvében gyönyörködik,
mintegy autoerotikus (L. T. 93-94.). 
Direkt morál az igazságtól való elhagyatottságban él; egocentrikus, nem közösséget
teremt, hanem ›forradalmat, ›középszerû és ›démoni; elvetendõ (P. I. 14, 17, 26.) ›rossz
lelkiismeret.
Diszharmónia és kakofónia a társadalmi lét tükre, s ennek elutasítása (P. I. 336.) zene.
Dolgok uralma 1. fokozata a rablás; 2. üzleti szövetkezés mások becsapására; 3. állami
›apparátussal, a törvény védelme alatt fosztogatni; a modern ›gazdaság kb. háromezer éve
a ~ alatt áll  (P. I. 192-193.) ›kultusz.
Dogma 1. egyházi hidat ver a kinyilatkoztatás igazsága és a történeti élet között, 2.
klerikális a ›hatalom érdekében szofisztikus (S. S. K. 217.). 
Don Quijote és Hamlet, Miskin herceg, Tristram Shandy stb. az az újkori regényhõs, aki
kilóg a ›közösségbõl erényei miatt, s aki szembeszáll a ›Nagyinkizítorral s külön
történetet, realitást fogalmaz meg, a ›regényt (A. 268-280).
Doktrína ideológia, kenyõcs.
Dosztojevszkij a szörnyû zseni, a sátánizmus, a szodomai szépség költõje, Ahrimannak a
világrombolásnak a prófétája (Ivanov, 33, 37.). ››
Dráma különbözõ létszínvonalak összeütközése nyelvszínvonalon; horribilis fatalitás (K. II.
22.) ›centruma a ›bûn; a ›senki korában megszûnt (P. II. 216-217.) ›botrány.
Duhaj akiben elementárisan feltör a bakonyi farkas természet; fontos, hogy ezen kívül ne
legyen más célja; a ~ból lesz a betyár, az örök felkelõ és ellentmondó (M. H. II. 193-195.)
›kuruc, ›Magyar nemzet, ›szegénylegény.
Dupla tudat az õrületnek, mint a normális létezés bázisának fölismerése, a humor és
›misztérium egyesítése, a 20. sz. ›üdvtörténetének kulcsa, a fejlett ›élettechnika lényege;
a ~úak az ›idomítókat államostul ›kenyõcsöstül kinevetik, igájukból kibújnak  (K. II. 377-
380.).
Edény a mocsár szülötte és képmása (A. 113.) nõ.
Egészség az androgün helyreállítása (S. S. K. 252.); sosem steril, gyümölcsillata van; a
›tehetségessel szemben egyszerû és átlátszó (Si. 83, 241.).
13
Egoitás ~ a szeretet, rossz ~ az önzés (A. 226-227.).
Egzaktság a természettudományos kinyilatkoztatás biblikus pátosza (33, 55.).
Egzisztencia én, személy.
Egzisztencializmus minden hamis egzisztencia jó egzisztencialista (K. K. 332.); atonális
›gondolkodás (K. K. 399.); fedõtechnika (P. I. 63.) ›önámítás.
Egzisztens aléthész.
Egy a számsor megnyilatkozása, magában foglalja az összes számot és mûveletet, s
›egyesíti õket; nem áll szemben a sokkal, hanem teremti azt, akárcsak a ›személy a
›közösséget; valamennyi számot osztja (felodja), de fordítva ez nem áll; a›természetben
minden belõle keletkezik (T. S. 68, 69, 108.).
Egyenlõség az egység megrablása (M. Eckehart), ahol egység van, ott nincs ~, mert az ~ a
különbözõségek ›szabadságát elnyomja; az ›absztrakt (minõségtelen) ›aritmológiák:
›demokrácia, ›szocializmus, ›fasizmus stb. utópisztikus rémálma, akkor lenne csak
lehetséges, ha nem létezne ›személy. (T. S. 73-78.); egyetlen komoly ~ van: az ›élet nagy
javaiban való részesülés képességeink, kívánságaink és érdemeink szerint, e javak elsõsorban
›szellemiek: ›tudás, ›mûveltség, modor, ›ízlés, ›vallás; minden egyéb ~eszme irreális
hóbort (K. É. 163) ›demokrácia, ›kaszttalan, ›köztársaság.
Egyesülés az Egy teszi lehetõvé, hogy a kettétört nemi csonkaság ~jön (A. 257.); szerelmi
~
›analógiája: az ›idõnek és az ›öröknek az ~e a pillanatban (S. S. K. 276.) a
›középpont felé való zuhanás; minden lényeges élettevékenység ~: ›beszéd, ›táplálkozás,
erosz, gondolkodás stb. (M. H. II. 111-112) ›androgün, ›egyesülés tehetetlensége,
›egység.
Egyesülés tehetetlensége a dolgokkal születik, hogy mind egyesülésre törekszik; ez
minden mozgáselmélet rejtett axiómája; ha az integráció nem teljes, vagy nem összetartozó
elemek vannak együtt, akkor az ›egység megbomlik, s az ~e folytán új ›egyesülési kísérlet
következik; pl. a gravitáció elmélete és a nehézkedés törvénye ennek csak utólagos
törvényesítése (M. H. II. 110.) ›azonosság, ›egyenlõség, ›mozgás.
Egyetlen lehetõség a rend, a tisztaság, a béke és az öröm tudniillik az egyetlen, amit
még nem próbáltak (P. II. 198.).
Egyetlen lépés a szabadság, mindenkinek megvan a Júdás-i csókig (K. K. 355.).
Egyén én.
Egyéniség elgörbült, nyomorék, mértéktelen (Si. 240-241.) én.
Egyház a legnormálisabb közösség; száma a három/egy (T. S. 96.); az emberiség
egyetemes ›Egysége az ›Evangélium által megtisztított és fölemelt ›létben; ami nem ~,
az ergastulum, vagyis rabszolgaistálló; ~ nélkül nincs ›szellemi fõhatalom, ezért minden
önkény érvényesülhet (S. S. K. 215, 175, 221.) ›kereszténység, ›klerikalizmus, ›unió,
›univerzális állam.
Egység alapfogalom az összes lehetõségek kibontakozása, amely csakis szabadon
(›személyesen) egyesülõ különbözõ elemek közt, a bennük lévõ tulajdonságok
fenntartásával valósulhat meg (T. S. 65-68.); az ›egyesülés csak ›szellemi dimenzóban
teremt ~et, máskülönben kényszer következménye; nem logikai, ›természettudományos stb.
›fogalom, hanem ›primordiális ontológiai fogalom; alapja a ›középpont; ~ az, ami a
középpont körül, tehetetlenségének mértéke szerint helyezkedik el; amintha a középpont
›arca lenne; az ~en alapszik a matematika, a fizika, a kémia, az ~ a ›mûvészetben a
›stílus, a biológiában az organizmus, a pszichológiában a ›karatker, a szociológiában a
›társadalom, stb.; telített ~et csak egymástól különbözõ elemek teremthetnek; a kezdeti és a
végsõ abszolút ~ között csak viszonylagos, hevenyészett, nem ›realizált ~ek vannak (M. H.
II. 110-113.);  ›azonosság, ›egyenlõség, ›mozgás ›személy.
Egységlogika bázisa az inqualieren fogalma; egységmûveletében az azonosság az
ellentétben, az ellentét az azonosságban van; nem kizárja, hanem ›egyesíti az ›analógiás
14
logikát és a ›racionális logikát (S. S. K. 329-330.); megkülönböztetve egyesíteni és
egyesítve megkülönböztetni a ›háromban. (T. S. 102.); a tényeket csak az ellentétekben való
gondolkodással lehet megragadni, de nemcsak ezzel a kettõvel, hanem ennek ellentétével is,
és a kettõ külön ellentétével (A. 100.); a poláris feszültségek fundamentuma az ›Egy (A.
191.) ›szeretet, ›trinitárius.
Egység megrablása a (gazdasági, politikai, kaszt stb.) különbségek eltüntetése
uniformizálja a ›társadalmat és ezzel dezintegrálja, homogén ›halmazzá, ›tömeggé teszi,
ami az emberek közti távolságot nem csökkenti, sõt, lehetetlenné teszi az ›egységet (P. II.
93.).
Eksztázis/mámor a tudat kitágulása, az anyagi énbõl való kilépés (S. S. 307.); kívül
lenni a nyugtalan szétszórtságon, tudatos életmámor, pl. tanulás, mûalkotás, mûélvezés,
›szerelem, ›ima, olvasás, utazás, stb. (E. 2. f.); a ›turbából kilépni a ›normalitásba (S. S.
K. 40.); a semmi fölötti tánc (33. 155.) ›szeretet.
Elavult mindenekelõtt az a gondolat, hogy a rendet ki lehet találni, és új vallást,
›társadalmat, ›filozófiát stb. lehet kigondolni; a ›világnézet, a vallás, a ›kultúra, a
›történet, az egykaszt-hatalom, a ›nép, a nemzet, a faj fogalma, a ›politika, a ›klérus, a
›polgárság, a ›tudomány (P. II. 232.).
Elégedetlenség negatívum-szenvedély, állandóan irreális világképeket épít, az elégedetlen
nincs jelen a kiszabott, saját ›történeti ›idejében; tipikus az utópista, a romantikus elõre- és
visszavágyó – a mai idõ romlik, a régi jobb volt –, a ›haladás-hívõ, ›szocialista, stb.;
kiürült ›életrend (V. 39-41.).
Elfelejt a dolgok történetisége megszakad, ám nem vesznek el; tulajdonképpen az marad meg
bennünk, amit ~ünk (Sz. B. U. 349-360.) ›higiéné.
Elhagyatottság a bûnbe esett ember közérzete (K. II. 21.).
Elhazudott ember azt hiszi, hogy bûneit csak õ ismeri (P. I. 245.) hazugság.
Elit esztétikai életélvezet magasrendû gyakorlója; csandala (Übermensch-csandala), aki a
›társadalomból nem lefelé, hanem fölfelé csapódott ki; minimális elõnyökért a legnagyobb
becstelenségekre képes; szellemi ereje birtokában az ›emberiséget cserbenhagyja (M. H. II.
162.).
Elmélet elképzelés, amibõl a szerzõt is beleértve, soha senki semmit nem realizált; elve,
hogy ki, miként formálta meg korának gondolatait – egyszerûbben: milyen mértékben jelezte
a ›turba ›hatalmainak jelenlétét (S. S. K. 54, 60.); csak a tévedéseknek van szükségük
~ekre (Si. 256.); ha az ~ megelõzi a mûvet, az absztrakcióhoz, dilettantizmushoz vezet
(F. M. 53.); a rejtõzködõ sehol sem tud olyan biztonságba helyezkedni, mint abba az ~be,
amely a ›nyíltságot követeli; nincs olyan igazság~, ami ne volna ›hazugságszisztéma (P. I.
113, 114.) ›filozófia, ›teória.
Ellentét a valóságban nincsen, különbségek vannak (S. S. 134.); analógia
›megkülönböztetés.
Elrejtõzés mindig a valóság és önmagunk elõl; az Istenben való ~ értelme: az Isten elõl
való ~ (S. S. K. 42.) ›rejtõzéstechnikák.
Elsõ Lélek elementáris lény a teremtés õsidejében, szava a boldogság; ha ma elõtör, s ha
›férfi, akkor ›titán, ha ›nõ, ›szirén, az örömrablásért él, ami nála mindig›testi, érzéki,
természeti, ›lelkét az ›anyagnak minduntalan eladja, ›alapállása ›ájult (L. T. 44, 151.)
›sexus, ›kétszer született.
Elv fétis, amelybe a primitív ember lelkét bezárja; fekete ruhájáról, kenetességérõl
ismerhetõ fel, képes még az emésztést is megzavarni, nem lehet ›sétálni tõle; egyedül a
nevetés képes elûzni (B. 228-229.) ›istenszurrogátumok.
Ember alapfogalom akiben a lét egésze esedékes, ám nem mikrokozmosz, henem
mikrotheosz (Baader); az ~nek nem környezete, hanem ›világa van, mely az egész
›természet, ezért mindig egész (M. Sz. 232-234.); egyetlen feladata, hogy ›Istenhez való
15
hasonlóságát megõrizze (S. S. 98.); utolsó és összefoglaló teremtmény, az egyetlen lény,
akinek a Teremtõvel közvetlen kapcsolata van (S. S. 119.); a ›természetnek apja, vagy
rablója (Zarathustra, S. S. 193.); minden ~ másik fele az egész ›emberiség (K. I. 244.);
~nek lenni annyi, mint nem rendelkezni távlat fölött (A. 31.); teremteni valamit a
semmibõl, a legnagyobb ellenállást keresni: csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen (P.
I. 229.); ~létünk sajátsága nem abban van, hogy kicsinyek vagy nagyok vagyunk, hanem
hogy határesetek vagyunk, az ~ nagyon jelentékeny erõt képes kifejteni, hogy egyre
›lényegtelenebb legyen (Sz. 116.); ha lesüllyed, nem állattá, hanem ›démonná lesz (P. I.
431.).
Emberiesség Tanító, mi volt az az ~? A tanító azt feleli: majd negyedikben megtanuljátok (K.
K. 192.) ›humanizmus.
Emberiség az õsember a nbeesés után az anyagban ~ként, egyénekre oszlott
sokaságként ébredt, s e sokaság minden egyes ›én-je az õsi ember egy-egy állomása (S. S.
147.); az ~ túlnyomó többsége ma az emberi ›lét körébõl lezuhanni készül (Si. 121.); az ~ a
›történeti korban a ›személy egyetlen érvényes ›kollektív kategóriája (M. H. II. 91.).
Emlékezet csak az marad meg az ~ben, ami nem szûnik meg fájni (Nietzsche, 151.)
›szenvedés.
Enciklopédia emlékezet tudás helyett (S. S. K. 65.).
Engedékenység a szellemen kívüli erõkkel számolni, ajtót nyitni lefelé; így keletkezik a
›giccs és a ponyva: a ponyvatársadalom, a -regény, a -állam, a -étel, a -bútor, -morál stb.; a
nemeség addig mérséklõdik a dolgokban, mígnem elvész; mindig többet kell engedni; a
sokaság válik mértékadóvá, nem a helyes; az ~ a ›demokrácia jellemzõje (K. É. 196-197.);
minden kiegyezés a ›tudománnyal, az ›erkölccsel, a ›politikával, a ›vallással,
szakrilégium; aki enged, az gyanús (P. I. 274-275.)
Enyém mindaz, ami test, tehetség, vagyon, mû, tehát birtokolható és elveszthetõ;
kevesebb az ›énnél, a ›heroikus viszont többre becsüli (Sz. E. 125.) ›alkalmazhatóság.
Erdély a magas civilizáció és a vadember feszültsége; bizánci ceremonalizmus, amíg az
›Alföldön a kompromisszum bûn, itt erény; az ~nek egyszerre több véleménye van, s õ
otthonosan mozog ezek ellenmondásai közt, a család ~ben dinasztia, a gazdagság
áthidalhatatlan hatalmi helyzeteket teremt (M. H. II. 51-57.) ›géniusz.
Eredetiség a jelenkor legveszedelmesebb szellemi dögvésze (George-kör, B.275.).
Ergon opus, mû, életmû, olyan tevékenység, ami valami egész összefüggésében áll (S.
S. K. 198.) ›pragma.
Erkölcs igazi nem társadalmi jelenség, hanem az embernek az örök renddel való
egybehangzása, ›zene; alapja a ›metafizika (33. 226.).
Erotika azt embert összefûzõ szociális szenvedély (P. I. 173.) életéhség, szerelem,
›szexualitás.
Erõszak kivétel nélkül mindig negatív és tilos, annak is, aki érte a felelõsséget vállalja, s
annak is, aki az ~nak ~kal próbál ellenállni; az ~tól sötét minden jogrendszer (L. T. 164.).
Eschaton a végsõ határhelyzet; az ember feleszmél a válságra, amiben eddig élt, s ami
elõl elrejtõzött (V. 68-69.).
Eszkatológia a végsõ dolgokról való tudás (S. S. K. 194.).
Eszköz készítésével az ember felszabadult a természet uralma alól, de ugyanakkor rabja
lett az ~nek; a 20. századra az ~ök feltétlen uralomra jutottak, elnyomták keletkezésük célját,
s megsemmisítéssel fenyegetik anyagukat és alkotójukat (A. 104-105.).
Eszme ha valahol megtelepszik, ott a társadalom az ~ negatívumában él; nem a célja
fontos, hanem az, hogy mit igazol, pl. a ›humanizmus a villamosszéket (33, 26, 30.)
›elmélet.
16
Eszmény bûvös varázskép, amit az ember önmagáról gondol, s amivé változni óhajt; az
~nyel az ember saját útját kívül-belül elállja (Si.112-113.) eszme, imagináció, kép,
›valódi.
Esszé szubsztanciális autonóm perspektíva; európai mûfaj; akkor jelent meg, amikor e három
elem mindegyike veszélybe került a ›vallás és a ›tudomány harcában; fontos az ~ben
megjelenõ vélemény értelmes volta, az ihlet minõsége, a ›látás emelkedettsége, a koncepció
mélysége, a gondolat morális intaktsága és ›szabad ›játéka, és az elhatározás az
abszolútumban; nem ›filozófia, mert az mindig ›rendszer (B. 156-159.) ›próza, ›teória.
Esszéista ellentétben a filozófussal, annyi koncepciója van, ahány esszét ír; alázatosan
megelégszik az ellentmondásokkal; mégsem nihilista, hanem ›univerzalista, mert egy
véleménynek sem tulajdonít örök életet; legfontosabb a ›teória, a szent látványban való
részesülés; az igazi ~ theodiceát ír öt sorban, ›világtörténetet három oldalon (B. 159-161.)
›esszé.
Esztéta az õsz mester magasrendûen ugyan, de csupán ~ volt, ezért a szépség
›misztériumát nem értette (Sz. B. U. 159.).
Esztétikai egzisztencia a morális és a vallási stádiumot megelõzõ szellemi kiskorúság;
az ›élet veszélyének nincs tudatában, komolytalansága esztétikai valõr, ›ízlése csupán
finnyásság, ›játékosága tudatosan immorális (33. 302-303.) ›kaszttalan, ›orfikus
egzisztencia.
Európa nyolc géniusza közül csak háromnak afrikai, atlanti, sakvidéki a hatása nem
érzékelhetõ ›Magyarországon; a három alsó ›kaszt jegyében élt, ezért ›története nem
tudatosan irányított ›sors, hanem szerencsejáték volt; a ›brahman szellemét a ›költõ és a
›mûvész igyekezett pótolni; nyugat ahol a téveszmék seregének uralma alatt az ›ember
még saját ›szenvedéshez sem jutott – néhány kivételtõl eltekintve (M. H. II. 77-78, 156, 157,
161.); ›elméleteinek zöme olyan hazugságdialektika, amelyben sem a vád, sem a védelem
nem igaz; a ›hazugság növekedését az ember csak létszínvonalának lefokozásával bírja ki
(P. I. 271.) ›szerencse.
Európa alapállása keresztény akkor is, ha úgy látszik, mintha a kereszténység ellen
küzdene, sõt, akkor talán és sok esetben még mélyebben az (A. 299.).
Európai ember hatalmi ember, mûvészként is le akarja gyõzni Istent, teremt,
mindig valami mást, ›mûve kész, nem a ›nézõ fejezi be; Prometheusnak, az elsõ ~nek
alacsonyabbrendûségi komplexusa volt: nem volt elég neki, hogy forrásában azonos volt az
istenséggel, helyét akarta bitorolni (F. M. 39, 45.) ›hatalmi ösztön, ›hatalom.
Európai életrend újkori lesz, ami lesz, a pillanat, a történet vállalása (S. S. K. 138.)
›turba.
Európai mûvész a hatalom szolgálatában célja a jelenség megmutatása, az isteni szerep
bitorlása; fontos számára, hogy mintája ›külsõ legyen, ne az õsforrás, a ›pont, ne a teljes
›szabadság, hanem a meddõ, ›individuális rabságába zárkózott ›kép; a ›valóságtól távol
vetõdött esetleges képet nevezi ›reálisnak (F. M. 45-46.) ›európai ember, ›hatás,
›mûtárgy, ›mûvész.
Európai mûvészet mivel a szellemnek szabad megnyilatkozásra lehetõsége nem volt,
ezért a ›mûvészetben keresett illegitim menedéket, szekunder ›logos-helyet, ezért az ~et
esztétikai alapon magyarázni tökéletes félreértéshez vezet (P. I. 105.).
Európa kezdete Szókratész kérdése: vajon az erény tanítható-e, az erény és a tudás
›egységét szétválasztotta (P. II. 169-170.).
Európa társadalma néhány évszázada társadalmon kívüli társadalom, nem a kozmosz
vetülete, hanem az ›értelem által elképzelt világ rendjének ›analógiáját követi (K. É. 144.)
sok ›rendszere van, de ›rendje nincs és nem is volt (P. II. 173.).
Európa vallása az értelem, a tudomány; valójában valláson kívüli vallás, mert
szakralitása negatív (K. É. 142-144.).
17
Evangélium alapfogalom nem része a hagyománynak, hanem a legteljesebb foglalata; a
›létezést mélyebbrõl nyitja meg, mint akár a hindu, a kínai, a héber, a görög stb. hagyomány,
azzal, hogy azoknak igazságát ugyan érintetlenül hagyja, (egyetlen jod sem veszhet el), de
megérinti azt a helyet, ami valamennyi hagyományt összeköti (P. II. 199.); az ~ tündöklõ
›fehér humor, az egyetlen ›könyv, amely a ›világot minden kirekesztés, ›kritika,
kifogás nélkül elfogadja (A. 425.); istenismerete ›Isten ›önmegtagadását megérti; nem
exoterikus tanítás, hanem a ›lét felsõ fokozataiba való fölemelkedés; az ~hoz képest
bármely ›történeti igazság nyomorúságos és abszurd (S. S. K. 99, 213.); ›Isten országának
törvénykönyve; az ›autentikus létezésrõl az egyetlen ›kinyilatkoztatás, mert ›Jézus
valóban Isten fia, ezt én ellenõriztem (Si. 32, 271.) ›kereszténység, ›normális ember.
Evangéliumi ember botrány és bolondság az asszony, aki a drága kenetet az Úr fejére
öntötte, ahelyett, hogy ›üdvössége végett a szegényeknek adta volna az árát (K. II. 341.).
Evés a legmélyebb kultuszok egyike: az étkezõ és az étel kettõs odaadása; a külsõt
›belsõvé tenni és fölemelni, átszellemíteni, eredeti helyére visszatenni (S. S. 256-257.); enni
annyi, mint tanulni (B. 87.). ›megérteni.
Ey a teremtõ szó lefordítása emberi nyelvre; androgün õskép, az egyetemes rend
szava, a lények végtelen sokaságának egységes ›mértéke, a ›személy; az abszolútum és a
›májá közti híd; lényünk legmélyebb pontja, ahol mindnyájan tökéletesen egyformák
vagyunk abban, hogy egymástól minden pontban különbözünk; jele a ›kereszt; ›száma az
elsõ három szám, a ›centrum, a horizontális és a vertikális irány ›egysége (A. 196-242.).
Ezerkilencszáznegyvenöt februárja tabula rasa, a múltat a tábláról letörölték; ahelyett, hogy
elkezdtük volna építeni az ›Isten országát, megidéztük az ›Antikrisztust (K. K. 322-325.). 
Ezerkilencszázötvenhat az egész irodalom, a sajtó, a zene, a festészet, a
›mûvészet, a ›tudomány, a ›politika elárulta; soha még ›nép nem volt ilyen elhagyatott;
hol van az a név – a börtönökön kívûl – ami ne ragadna a mocsoktól? Majd igazolják õket,
bekerülnek a lexikonba, a történelembe: milyen történelem lesz ez? (P. I. 265-266.)
›Magyarország.
Éberség alapfogalom meghallani a kinyilatkoztatást; a valódiság kérdését mindig,
mindenkivel szemben firtatni; az ~ tanulhatatlan, ám realizálásában meg kell tanulni
magunkat a látszattal nem összetéveszteni, ugyanakkor a valósággal azonosítani (E. 2. f.,
M. Sz. 298-299.); az ~gel együtt jár a látás, a látással pedig a tudás (S. S. 98.);
fundamentáliscentrumhoz való közelség (A. 247.); a lélek ellenállhatatlan
kapcsolódása mindahhoz, ami lélek, vagyis a szeretet; ugyanakkor minden káprázat
elutasítása (S. S. 104-105.); a lét legmagasabb intenzitása, világossága; az istenséget az ~e
teszi mindentudóvá, mindenhatóvá, örökkévalóvá (S. S. 41.) formái: ›mámor, ›álom,
›humor (Si. 263.) ›atman, ›ájultság, ›beavatás, ›májá, ›néti-néti, ›tat tvam aszi.
Éberségtechnikák ima, jógák, aszkézis, meditáció, a tao, a zen gyakorlatai, stb.
Éden ›Aranykor, õskor.
Éhség függõségünk ténye, aminek idillje igazsága, istene nincs, csak élet, nem
›lét, az éhes ember és a táplálék világa ugyanaz (S. S. K. 247-249.) ›evés, ›szexus.
Élet õsformája a mocsárban tenyészõ, terjeszkedõ, örvénylõ féreg (L. T. 64.); az ~ nem
›szubsztancia, hanem a szubsztanciára való ›éhség (Baader); út, tao (Lao ce); a ›lét
telítõdése ›fénnyel és meleggel (T. S. 117.); ›emberi ~: jelen lenni minden pillanatban,
›éberen, nem álomban, szerepben és ›varázslatban, még ha azt a varázslatot
›filozófiának, vagy ›tudománynak hívják is (Sz. 63.); ›eksztatikus állapot (A. 230.);
valódi alakja a ›kegyelem, tiszta, szinte színtelen, akár a ›fény; abban az arányban
gazdagszik, amilyen arányban elszórják; a legkeserûbb ~ben is van egy csepp ›méz (Si. 155,
171, 199.); két arca: a ›gyermek és a fúria (P. II. 157.); egyetlen egyszer és soha többé, ez
adja a ›szabadság értelmét (T. S. 123.); ~ értéke: amiért odaadom (Sz. 65.); az ~ önmagában
18
›halál, üresség, zártság, az ájultság egy neme, aki létének súlypontját a földi ~be veti, a
halálban él; az ~ súlypontja önmagán túl van, ez a “túlvilági gravitáció”, az ›üdv (Sz. 60, P.
I. 245, M. Sz. 260, 242.); az ~ a ›létnek nem ellentéte, hanem lefokozott, zárt állapota (S. S.
55.); a tényleges ~ létté válik, amikor az ember mindenrõl lemond, ami nem ~ és minden
bukást vállal (P. I. 233-234.); Rousseau óta probléma, hogy az ember miként élje – nem ~ét,
hanem életrajzát (Sz. 51.); sikerült ~: filléres dolog (K. K. 455.) az ember~ azzá lesz, amivé a
›mûvészet teszi (L. – Sz. 275.) ›nyíltság, ›üdv.
Élet biztosítása minél biztosabbnak látszik, annál bizonytalanabb, annál több a féltenivaló:
›anyagiak, ›világszemlélet, ›tudomány, végül hisztériává fajul (33. 213.) ›lét
biztossága.
Élet élvezete az újkorig minden korszak fékezte és szellemi ellenõrzés alatt tartotta:
fegyelem, ›morál, az ›életnél magasabb értékek stb. (P. I. 172.).
Életéhség/szomjúság parazitizmus, az önmagamra ürességemre! irányuló csillapíthatatlan
sóvárság; mindent magamnak, szenvedést, ›üdvöt, élveket (P. II. 168-169.); mindig
összetéveszt (M. Sz. 338.); ha sikerül ›normalizálni az ~et, akkor fenntart és segít. (E. 2.); a
›korrupt ›lét ismertetõjegye; a sóvárgásban az ›élet lefokozódik, ami növeli az ~t, stb. (S.
S. K. 12.); az ›újkorban az ›erotika rovására ›szexuális igényeket és követeléseket
hallatlanul felfokozta (P. I. 173.) ›libidó, ›önzés ›turba.
Életélvezet az éberséget csak akkor zárja ki, ha gátlástalan; a gátlástalan ~ megkönnyítésén
fáradozik a ›vallás, a ›filozófia és a ›tudomány (S. S. 11-12.).
Élet értelme az ember kétezer éve a kereszténység valóságában él, és azt mégsem
›realizálja, ezért ›életének értelmét nem érti (S. S. K. 56.) ›élet.
Életgyötrés a hivatal létébõl következõ bûn (P. I. 423.) aszkézis, népgyötrés.
Életképzelet imagináció.
Élet Mestere mester.
Életmû a hazugságmentes írás és a hazugságmentes egzisztencia egymást fedi, és azonos
feladat, az ›alapállás ›megvalósítása; az alkotó és a ›mû szétválasztása tilos; a ›szó és a
›tett azonossága a múzsai élet legelsõ feltétele: ›beavatás; ahol az ›élet és a mû között
eltérés van, ott nem ›mûvészetrõl van szó: az ›életéhség a ›mûvészettõl vett eszközökkel
fedezi magát; ez libidó- kompenzáció, úgy kezelendõ, mint a serdületlenek, vagy
elmebajosok mûvészete, esztétikai ítélet alá nem vonható (P. I. 247, 322-323.); nem lehet
alacsonyrendû életet élni, és nagy mûveket alkotni (B. 169.); az ›ember önmaga ~ve,
minden más mû a romlásé (Si. 262.) ›költészet, ›regény.
Életmû felszámolása szintén mû, Indiában nirvánának nevezik, Arábiában fanának, ez a
végleges mû, külsõ jegye nincs, maradandósága abszolút (P. II. 175.).
Életrend alapfogalom: a status absolutushoz való viszony; helyes ~: a szó, a gondolat
és a ›tett egysége (M. Sz. 228.) ›normalitás ›szeretet. Kívüle az ~ ›korrupttá válik,
egyenes arányban a normalitástól való távolsággal; az ›aranykor ~je a közös ~; az
individuális ›én ~je az egy lépés elõre, kettõt hátra; szakrális ~ben az ›ember a
›természetnek ura, gondviselõje, királya, ›élete teljes egészében ›kultusz (S. S. 55, 195.);
ma ›Krisztustól a hiteles ~: tanítványnak lenni, tanúskodni; a pátriárka és a próféta
idõszerûtlen (Si. 92.); a politikai, elosztási, gazdasági, hatalmi stb. viszonyok átrendezése az
~ben lényeges változást nem hozhat; legföljebb a korrupció iránya módosul, mértéke nem (P.
???.).
Életrendje Hamvas Béláé az összes kérdéseket függõben tartani, nem megoldani, hanem
lehetõleg minél többet és veszélyesebbet a lehetõ legélesebben felállítani (Si. 89.).
Életszentség az emberélet szakrális tény, rajta áll az életrend; az ~ tiltja a hazugságot, a
csalást, az erõszakot, stb. aki ezt nem ismeri el, az megszólíthatatlan és párbeszédképtelen (M.
Sz. 229.):
Életszomjúság életéhség.
19
Élettechnika alapfogalom, Karnevál a kenyõcs kezelésében való jártasság; a normális ~
az ›Evangélium megértésébõl fakad (Si. 261.).
Életterv üdvterv.
Élni mindenütt lehet, kivéve önmagamat (A. 225.) megrázva lenni, önkívületben lenni,
õrjöngeni a csodálkozástól, a ›fájdalomtól, a zavartól, a borzalomtól, az ›örömtõl, a
meghittségtõl, a ›félelemtõl, a ›szenvedéstõl, a gyönyörûségtõl; nincs nála
természetellenesebb; ›kegyelem dolga; nem úgy kell  ~, hogy az ember a végén
megsemmisül, hanem úgy, hogyha akarna, se tudna megsemmisülni (Si. 131, 197.); jó
lelkiismeret, tiszta ›kedély, békés ›erkölcs és csendes áhítat nélkül lehet ~, de az egész
semmit sem ér (M. H. II. 69.) a legtöbben igen egyszerûen ~nek, a legtöbb, amit a fejükben
forgatnak, a meleg kolbász (Sz. B. U. 412.) ›eksztázis.
Én individuális ~ünk a kitörni nem tudó ösztönök állandó gátlása; a bûnbeesett ember
lényének sötét pontja, melyre látását ›Isten helyett irányította (S. S. 52, 122.); szeparált és
izolált, megvalósultan, nem szabad, ál ›személy, ›száma 0, egyetlen mûvelete a kizárás (T.
S. 87, 99.); mivel csak fikció, a ›maja üres fátyla, ezért képe a kígyó: szembõl pont, oldalról
›középpont nélküli vonal (Si. 107.); az ›életszomjúságban begyakorolt tulajdonságok
szövevénye (E. 9. f.); valódi tartalma a ›tömeg, az ›Egyház helyett (T. S. 68.); isteni,
valódi ~jét csak az érheti el, aki feladja (L. T. 74.); a ›természetbõl nem lépett ki; a
természet teremti (M. H. II. 23.); a ›konfesszióban átalakul ›személlyé (A. 311.); az isteni
~
›örök, ›nyílt, középpontja Isten (S. S. 55.); körébe önmagán kívül más nem tartozik, e
semmi az ›idilli ember egyetlen birtoka (Sz. E. 125.) ›enyém, ›reflexió.
Építészet templomokat építeni (A. 160.).
Érdek sosem mer mutatkozni a maga valóságában, mindig hivatkozik (33, 29.)
›humanizmus.
Érdekes ember önmagát tudata teljes ellenõrzése alatt tartja, pszichológiai
rugalmasságával és virtuozitásával, ›tudásával, lélekjelenlétével a világot több száz éve
›elkápráztatja, hibáit tüstént bevallja; egyet nem tud: a következtetéseket levonni, és
megváltozni; mindenütt az ellenkezõ oldalon áll, a ›hûségrõl fogalma sincs, akkor a
legérdekesebbek, amikor ›üldözöttek (Sz. B. U. 317-319.) ›realizálás
Érett a legtöbb ~nek lenni (Shakespeare, A. 38.)
Értelem az érzéki világ alapelveinek, törvényeinek felismerése és belátása (S. S. 310.);
›emberi szerv és tehetség, amely a kozmikus ›rendet felismeri (L. T. 25.); ezt, az emberi
világban még nem létezõ rendet akarja itt megvalósítani (P. I. 282.), az ~ben van az
›alapállás ›centruma (P. II. 62.); az ›emberiségnek közösen adott ›nyelv egy-egy
formája (Si. 291.); ismertetõjele a tisztesség, ahogy a tisztességé az ~ (Sz. B. U. 119.);
›Európa vallása, a maga képére formálta (›racionalizálta) a ›tudást, a ›mûvészetet, a
›morált, valamennyi élettevékenységet; a ›szenvedélyek megfékezõjeként lépett föl, de
maga is az, a világosság szenvedélye (K. É. 142-144.); a merõben ~i ›ember buta (33. 104.).
Érzelmek valószínûleg eredettõl fogva keresztények (P. II. 61.).
Érzékelés és képzelet elválaszthatatlanok, egyik a másikon szépül és gazdagszik (B. 171.).
Érzékenység több mint tudás (Si. 228.) érzéki tapasztalás.
Érzéki jelenség kozmikus érintés (Spengler, B. 54.).
Érzéki tapasztalás az elveszett közvetlen tudás helyén keletkezett; azért látunk és hallunk,
mert vakok és süketek vagyunk; ám a tudás helyére lépett ~ valójában gyengülés helyett
fokozást jelent (Si. 227.).
Érvényesülés sajátos életrendet követel: nem a dologgal, magával kell foglalkozni, hanem
annak ›hatásával (P. I. 100.).
Ész az anyagi kozmoszban folytatott létezés mellékterméke; véleményeket csinál, és akaratát
az ›õrület jegyébe állítja. (K. I. 388.); hasznosságösztön, egy tõrõl fakad a sötét, ›démoni
20
›hatalmakkal, a félelemmel, a kapzsisággal, a hiúsággal, a gyûlölettel, a hatalmi ösztönnel
(S. S. K. 50.).
Észak magyar középponttalan provincia; önálló mûveltsége, civilizációja, ízlése,
›kultúrája nincs, amit átvesz, az szervetlen marad; az ›életrendet a ›természet irányítja; az
~i ember állandóan inog a visszasüllyedés, és a ›szellem foszlányainak félreértése között;
egyetlen pozitívuma a természet; legnagyobb mélysége a naiv, alaktalan rajongás, pl. Petõfi,
ahol õszinte és mély, ott ~i; ~ ›vallása a ›babona – Mikszáth, a jellegzetesen ateista
babonás; legjellegzetesebb költõje Tompa Mihály. (M. H. II. 29 –37.) ›kuruc.
Étel a gyomor fénye; Brahman legmagasabb alakja a táplálék; az ~t mindig a borhoz kell
igazítani, mert a bor ›lelki, tehát magasabb rendû, az ~ ›testi, fundamentális jelenség (B. f.
72-73.).
Éva a bûbájos, aki magát a testtel maradéktalanul azonosítja (S. S. 171.); nem az
›ember eredeti fele, az ›Sophia, hanem az eredeti elrontott másodpéldánya (Si. 219.)
›földi asszony.
Fa alkalmat ad a földnek, hogy magát elajándékozhassa (B. 173.) élet.
Fagylalt-társadalom boldogok, akik nyalnak; a jövõ nem a koncentrációs táboroké, hanem
az operetté, a ›giccsé (Sz. B. U. 407.) ›cunci, ›plankton.
Faj nem állandó tényezõ, hanem valamely irányban való mozgás és erõfeszítés; a mozgás
lehet lassú, gyors, ugrásszerû, vagy akár retrográd, semmiképp sem az imperialista állam
›analógiája szerint menetelõ (Si.105.)
Falu szükségközösség, amely tudattalan, tehát nem személyes (M. H. II. 93.) város.
Fantazmarögeszme/mánia.
Farizeizmus nem csalás vagy immoralitás, hanem organizált létkorrupció, lényének valódi
arca felõl téveszt meg; a ›léthazugságban élõk védelmi technikája (S. S. K. 154, 203.)
›farizeus, ›létrontás.
Farizeus Jézus lényének pontos ellentéte, antikrisztusi egzisztencia, amely kizárólag
világi gyarapodásra törekszik a ›morál fedezete alatt; aki jámbor – tisztátalan szándékból; a
›létrontás erõit ahelyett, hogy ›átvilágítaná és felszámolná, ›elrejti; rafinált
›élettechnikában, ›léthazugságban él, a ›kereszténynek szöges ellentéte; bûntelen,
szofista (S. S. K. 153, 202, 212-213.) ›farizeizmus, ›klérus.
Fasiszta mikor ~ ön? Amikor eszik, a babájával van, amikor kakál? Nem, akkor ~ ön, amikor
›fél (Sz. B. U. 322.).
Fasizmus-bolsevizmus az emberi egzisztencia leszûkítése (P. I. 269.); kísérlet a totális
élethazugság megvalósítására; az, amit ›mond és az, amit ›tesz, egyetlen ponton sem
érintkezik.(P. I. 257.).
Fehér humor humor.
Fejlett élettechnika dupla tudat.
Fejlõdés a primitivizálódás modern megnevezése (P. II. 53.).
Fekete imagináció a valóságot nem engedi át magán, ez a turba (Si. 56.).
Fekete mágia mágia.
Felébredés éberség.
Felismerés elválasztás (S. S. K. 263.) megkülönböztetés.
Felvilágosodás megtörte a klérus hatalmát, s helyébe állította a politikai-tudományos
›klerikalizmust, aminek a ›létrontás technikája hatványozottan tökéletesebb, mint amilyen
a klérusé volt (S. S. 214.); hogy a többséget fölmentsék a ›szellemi, ›morális és ›vallási
kötelezettségek, a ›kereszténység nyomása alól, és az anarchikus életélvezetek számára az
›ösztönöket mindennemû fegyelem alól felszabadítsák; a ~ nem talált, de nem is keresett
›igazságot (P. II. 75, 76.); kongresszus, ›haladás és hurrá, a ›történetrõl beszélni tilos (Sz.
B. U. 457.).
21
Fermentálás színnel való átitatás, alkímiai megnevezése a beavatásnak mindennek
van alapszíne, a fermentum valójában ›Logos és ›szám és ›hang (M. Sz. 317-319.).
Festmény mindig jel (B. 47.)
Festészet modern a tudat új kondícióit hozza létre, melyek közelebb visznek a valóság,
az ›anyag és az anyagtalan viszonyának megismeréséhez, mint a többi ›mûvészet (Sz. E.
133,) ›absztrakt mûvészet.
Félelem magamat a ~mel összetévesztem; amíg emberek vagyunk, nincs mitõl félni; az
összes ~et lefélni most és mindörökké (Si. 274, 128, 155.).
Félelem és szenvedés a földi élet állapota, ugyanakkor az éberség elsõ, halvány jele (S.
S. 153.) 
Félnemû Hím és nõ.
Fény az elsõ anyag, az elsõ májá; ~bõl vagyunk, az õs~ telítve van képekkel, így a ~ a
képek esszenciája (A. 250-252.) ›sötétség, ›világosság.
Féreg nem igaz, a hõs másik oldala; a hõs nem igaz, a ~ másik oldala (B. 100.).
Férfi alapfogalom és a nõ a világegyetem két alapellentéte; szerelmeit elfelejti,
›barátait soha (L. T. 135, 138.); a ~ ›mûvészete a monumentális forma, az istenné válás
szándéka jellemzi tudományát, vallását, államszervezését is (A. 128.).
Filozófia a történeti idõben metafizikáját vesztett residuum, éber tudás helyett
›kába álomképeket gondol el (S. S. 86.); ›alétheiára törekszik ›univerzális orientáció
nélkül; ezért a privát értelem önkénye, legfeljebb a ›zsenialitás jegyében áll, esetleg
›szubjektív ›konfesszió; nem ›felébredés, hanem a koreszméktõl való magas, finom,
annál bódultabb szédület; ez még a legnagyobb európaiakra: ›Platónra, Augustinusra,
Kantra és Nietzschére is vonatkozik; (S. S. K. 146, 58-59.) rendkívüli erõfeszítés a lét
döntõ tényeirõl való közös ›tudástól, vagyis a ›hagyománytól való eltérésre (Sz. B. U.
273.); elsápadt ›vallás (33. 178.).
Filozófiai gondolkozás végsõ értelmében filozófiai élet, általa az ember azzá lesz, aki;
éppen ezért itt lehetséges a legnagyobb csalás és csalódás; mindennap ítélek önmagam fölött
(K. Jaspers, Sz. E. 27-28.) ›életmû.
Filozófia magja ha Egy, akkor a filozófus tulajdonképpen költõ, mint Lao ce,
Hérakleitos, Nietzsche; ha kettõ, akkor a filozófus pap, mint Platón, Leibnitz, Kant (33.
178.).
Filozófus primitív esszéista, akinek egész életében egy szent látványban (teória) volt
része (B. 160.); ön, mint a ~ok közül oly sokan, amikor beszél, nem tudja, mit mond (Sz. B.
U. 232.) archaikus görög a heroikus ›élet tudója és megvalósítója (33.  127.).
Fogalmi nyelv absztrakt, a szavak nem a valósággal, hanem a mesterségesen szerkesztett
észvilággal állnak kapcsolatban (S. S. 379.) ›költészet, ›õsnyelv.
Fogalom üres képlet, a dologgal való kapcsolata irreális: megegyezésen alapul; gépesített szó
– ilyen a ›történeti kor filozófiájának, tudományának, kormányzatának legtöbb szava (S. S.
379.); elgondol, kimond, és megfoghatóvá tesz, egyidejûleg, benne a fej és a kéz egyaránt
érdekelt; a ›gondolat, a ›szó és a ›tett ›trinitárius egysége (A. l81-182.) ›fogalmi
nyelv.
Fondetrens Szilveszter a mûvelt, gazdag polgári demokráciák lakója; életrendje a
›cunci; ellentétben ›Ambradával és a ›csimpalacsánokkal, a ~eknél az ›ember nincs
ingyen, hanem olcsó, bóvli; a ~›élet lényege: ötven százalék méz összekeverve ötven
százalék szarral (Sz. B. U. 99-107.).
Forma végleges, fundamentális alak, esszenciális megnyilvánulás, egyedül a mûvészet
képes rá; határozott és individualizált términõség (A. 241-243.); az ›élet értelmének
megteremtése, Hamlet és ›Don Quijote óta Európa számára ez a ›regény révén történik (A.
320.) ›geometria, ›formula.
22
Formula ideiglenes alak, általában ilyen az élõlények, a gondolatok, a társadalmak, az
államok alakjai (A. 242.) ›forma.
Forradalmár nagytakarításra vállalkozott, de a rendetlenség még nagyobb lett (rend); ha
›hatalomhoz jut, tüstént behódol (›hunyász) és kezdõdik az egész elõröl (P. I. 362, 15.)
›forradalom.
Forradalom privát delíriumok kompenzációja (K. II. 148.); feldúlja a munka, a vásár, a
›gyûlés, az ›ünnep ›rendjét és azt a felfordulást teremti meg, amiben összekeveredik a
négyfajta törvényes ›tevékenység, és megvalósulhat a ›kaszttalan csõcselék, a ›tömeg
uralma (M. H. II. 74.).
Földi lét az egyetlen, ahol a dolgokat megkülönböztethetjük; ha elmulasztjuk, nem lesz rá
több alkalom (Sz. B. U. 149.) ›élet.
Fösvény extravertált tékozló (L. T. 74.).
Francia Forradalom az elregényesedés következménye; elsõ kísérlet a személyes és
›közösségi ›üdv összekapcsolására, bukását a személy-egyén, emberiség-nemzet/osztály
összecserélése okozta (A. 318.)
Freudizmus ortodox héber fasiszta szekta; az analizáltság a tisztátalansággal egyet jelent
(P. II. 22); ›Oedipus-komplexus tényleg létezik, ám kizárólag olyan szörnyetegek keltik föl,
mint amilyen Freud volt, akit minden önálló és ›személyes megnyilatkozás sértett (Sz. B. U.
197.) a pszichopatát nem gyógyítja meg, hanem a ›belsõ nehézségek iránt érzéketlen
idiótává teszi, aki sokkal kevésbé normális, mint beteg korában volt (P. I. 72.); azt hiszi, hogy
a pszichológiai nehézségeket állati gátlástalanság bevezetésével el lehet tüntetni (P. II. 78.).
Fundamentum/fundamentális centrum Isten (A. 229.).
Futball tizenegy férfi szövetséget köt, és szemben áll másik tizenegy férfival; a feladat az,
hogy a labdát az ellenfél kapujába rúgja; minden együtt van, ami a férfikollektívumot
jellemzi: a szabály, a fogadalom, az egyenruha, az ellenfél; s a játék annyira fontos, hogy
ötvenezren figyelik lélegzetvisszafojtva. (L. T. 133,)
Fürge huncut a kétfedelû morál virtuóza, korhõs, egyszerre útonálló, bordélyos,
egyháztanácsi elnök, világnézetét a célja szabja meg (A. 393. skk.) ›élettechnika.
Gazdaság a szellemi önfeladás helye, spiritualizálása a legnagyobb szellemi teljesítmények
egyike; nincs végzetesebb, mint a dolgoknak behódolni, ennél csak egy végzetesebb, a
behódolásból ›vallást (›világnézetet) csinálni (P. I. 189-190.); a ~i kizsákmányolás
elõfeltétele az ›élet kizsákmányolása ›ideológiák által (Sz. 36. skk.) ›aranykor.
Gazdaságtan az önmagát feladó szellem klasszikus területe, minden kérdése gyakorlati
(K. É. 199.).
Gemütlich az idilli karikatúrája (P. II. 14.).
Gengszter/Terrorista ideológiai alapon álló gonosztevõ a liberális demokráciában és a
›szocializmusban, cinikus, eszméjében természetesen nem hisz (Sz. B. U. 429.).
Geometria szemléletessé tett, anyagban realizált számsor; végleges formákkal
dolgozik (A. 241-246.); számábrázolás (S. S. K. 323.).
23
Géniusz kizárólag az univerzális államban esik egybe a nemzetiség, a kultúra, a
›társadalom, az állam, a ›civilizáció ›fogalmával; nálunk az európai nyolc ~ közül öt
mûködik: ›Dél, a derûs életeszmény, ›Nyugat, a kultiváltság és a szociális egyensúly,
›Észak, a természetközelség és érzékenység, Kelet (›Alföld), a szabadságvágy és Bizánc
(›Erdély), a szövevényes gazdagság ~a; a ›homályba merült ~ ›démonná változik (M. H.
77, 94.) ›archetípus, ›magyar, ›Magyarország.
Gép nincs metafizikája; nem alkot, csak ismétel, szemben az élettel, ami egyet nem tud:
ismételni; a ~ se nem nemz, se nem szül: excrementál, ›okkult jelenség, a
~szentimentalizmus a villamosszék (P. I. 450.).
Giccs felelõtlen, rest, orfikája, hiteles egzisztenciája nincs, svihákság, par exellence a
›polgárság mûfaja; a ›mûvészetre kötelezõ ›megismerõ/átvilágító mozzanat hiányzik
belõle; a ›szubegzisztens szociális világot szolgálja (P. I. 353-354, 328.); a szerzõ
rosszhiszemûsége találkozik a ›közönség alacsonyrendûségével; csak a ›civilizáltság
bizonyos fokán lehetséges (M. H. II. 136.) ›cigányzene.
Gnózis a szakrális megismerés által való megszabadulás; kísérlet az univerzális
tájékozódásra; a ›klérus eretnekségként kirekesztette a ›kereszténységbõl, ahelyett, hogy
tévtanaitól megtisztította, s a benne rejlõ ›átvilágító, kritikus, kutató ›értelmet integrálta
volna (S. S. K. 180-181, 195.).
J. W. v. Goethe a bölcsnek stilizált okos opportunista (S. S. 138.).
Gond tettre nem váltott gondolat a szó és a tett szétválásával egyre növekszik (M.
Sz. 230.).
Gondolat valósággá csak akkor lesz, ha szemléletes, ha érzéki (M. H. II. 173.) szellem.
Gondolkozás nem olyan képesség, amit egyszer s mindenkorra meg lehet szerezni;
›megrendüléssel kezdõdik és borzongások sorozata, a ›májá reszketése: hogy semmi sem
az, aminek lenni látszik – ennek kockázatát valaki vagy vállalja, s ezáltal ›személlyé lesz, ha
nem vállalja, személyét elveszíti (Platón, A. 178-181.); ha korkritika, mindig van
›apokaliptikus attitûdje (V. 11.); az ›újkor ~a ellen-vallás, ellen-klerikalizmus, ellen-
kereszténység, mindezek célja: szökni a ›bûn tudata elõl (P. I. 140, 162.). 
Gondolkozni merõlegesnek lenni, és a földet az éggel összekötni (P. I. 157.).
Gondviselés az emberi sorsba nem avatkozik, mert ez a szabadság megsértése volna,
helyette olyan helyzeteket kínál, melyek, ha helyesen választunk, fölemelnek, ha ostobák
vagyunk, akkor maradunk, vagy elsüllyedünk (Sz. B. U. 46.) ›Isten.
Gonosztevõ mind idióta (Sz. B. U. 157.).
Gömb a tökéletesség jelképe, az ey testi megnyilvánulás, a centrum minden irányba való
kirobbanása, az élettani ›formulák alapja (A. 244.).
Görög és kínai végül is mi akadályozhat meg abban, hogy görög is legyek meg kínai is? (B.
f. 65.).
Görög szobor nem ember, hanem minden esetben isteni ember (L. T. 145.).
R. Guénon szellemi lépése végtelenül egyszerû: a hagyomány (33. 191.).
Gulácsy Lajos csaknem páratlanul álló szellemben szegény; képeinek szubsztanciája az
emésztõ szellemi éhség (F. M. 11, 15.) ›Csontváry.
Gyakorlat lesüllyedt szellem (Szabó Lajos, K. É. 199.).
Gyáva nem mer valódi életet élni (P. II. 115.) pszeudoegzisztens.
Gyermek a világ misztériumát pontosan annak látja, ami, s ez számára fölöslegessé tesz
›filozófiát, ›vallást; az érzékelhetõvel szemben a ›valódi ›nyelvet beszéli, amíg iskolába
nem kerül (Si. 175, 290.); a teljes és igazi ›személy (R. Kassner); a teljesen átvilágított lény
(›Evangélium) (P. II. 159, 240.) ›arlequin, ›idill.
Gyógyítás ördögûzés (K. K. 279.).
24
Gyönyör nem magasabb rendû és nem véglegesebb állapot a szenvedésnél; a kettõ egymást
mindig kiegészíti és kiváltja (33. 213.).
Gyõzõ jaj, a ~nek? (Si. 259.).
Gyümölcs a fa beváltja azt, amit virágjával ígért; megvalósult (Si. 81.) átvalósulás,
›valódi.
Gyûlés a ksatrija kormányzói tevékenységének tere, ha a szónoklatok nem az igazság
jegyében állnak, akkor vásárrá fokozódik le (M. H. II. 72.) parlament.
Gyûlöl amit az ember ~, és meg akar semmisíteni, azon nincs túl, abban még benne van, és az
még benne van. (B. 296.).
Hagyomány alapfogalom az õskor minden népe közt meglévõ azonos,
›kinyilatkoztatásszerû ›metafizika; egy ~ van, ahogy egy ›emberiség és egy ›Isten (S. S.
83.); egyiptomi, szúfi, hindu, perzsa, stb. ›szentkönyvek: Véda, tao, Tóra, Orpheusz. stb.
nem ›vallás, hanem a ›létezés abszolút ›rendjérõl való ›tudás; nem ›rendszer, hanem
›rend hármas íve: tudni az ›alapállásról, az õskorrupcióról, a helyreállításról (P. II. 172. és
19.); a ›szellem történetfölötti jelenléte, így Lao ce és Saint-Martin egyidõsek, viszont Hegel
és Kant közt harminc év különbség fennáll (T. S. 131.); lerombolhatatlan (S. S. K. 37.);
›történetünk e fokán, a ›keresztény aiónban, a ›tudomány, a ›szabadság és a ›személy
korszakában a ~ már érvénytelen (Si. 104.) ›Evangélium.
Haladás embertõl független rémeszme: minden csibészség nyugodtan ûzhetõ, hiszen a
›világ úgyis halad (Si. 34.).
Halál várakozom, amíg hívnak, s addig imádkozom (B. 252.); orvossága az élet, nem a
›szurrogátum! (Sz. B. U. 121.); a ~ utáni megsemmisülés gondolata az ›embert a végsõkig
felizgatta: az életre, mint egyetlen lehetõségre veti magát, és azt kirabolja (P. II. 193.)
›túlvilág.
Halhatatlanság a pillanat tökéletes átélése; a férfi ~ideája az emlékezetben, a mûben, a
›nõé a ›felejtésben, a mulandóban van, a kettõ egyenértékû (S. S. K. 259.); mulandóvá kell
tennem magam, hogy örökké legyek (Si. 74.).
Halhatatlan mû cselekménye ember és Isten közt zajlik, elveszhet, Isten szívében
emlékszik rá (L. T. 139.).
Halmaz mennyiségi, minõségtelen szám, számtömeg, tömegszám (S. S. K. 326.)
›apparátus, ›tömeg.
Hamis bor a legordenárébb merénylet, csak a kifestett, nyafogó, hazug, kéjsóvár,
pénzéhes, hisztérikus nõszemély ordenárébb nála (B. f. 55.).
Hamis prófétaság a legsúlyosabb hazugságok egyike; hazug gondolatokkal mérgez (P.
I. 92.).
Hamis tudás a valódi dolgok homályos árnyéka, idolum (Bacon), valójában hatalmi
eszköz (K. É. 115.) ›hatalmi ösztön, ›ideológia, ›tudás.
Hang alapminõség, analóg a számmal, a színnel, a szóval; a 20. sz. metropolisaiban
a hiteles a gépesített, objektív ~ lett, inkább zörej: ›tudomány~, hivatalnok-~, hirdetmény-~,
rádió- és fénykép-~, – mind múzsátlan (S. S. K. 237.).
Hangya akinek nincs szabad ideje (Si. 108.).
Hangyaállam az abszolút racionalitásban visszaképzõdött lélek, melynek számára a
›munka elveszítette ›szellemi jellegét, így teljesen ›gépiessé vált (S. S. 128.); az
›emberiségrõl leszakadt, csak dolgozik tompult automatizmussal (Si. 108.) ›hangya.
Haragudni irigyelni (A. 395.).
Harmónia nagy és egyszerû; a dráma még nem dõlt el, az irtózatos elemek egymást féken
tartják (A. 33-35.).
Hasonlat összetéveszti a belsõt és a külsõt, s azt hiszi, hogy a képpel kell
megvilágítani, holott a kép a belsõ, azt kell megvilágítani (S. S. 380.) ›nyelv.
25
Haszon az anyagi ember kiemeli a zsákmánynak tekintett világból azt, amire szüksége
van; a ~ból fakadt ›kultúra merõben tárgyi és ›külsõ (S. S. 208.); az érdekbõl és ~ért való
aktivitás gondolata ›rögeszme, annak a fantazmája, aki még sosem látta, hogy valaki ás,
vagy babot szed, vagy szalonnát pirít (P. I. 281.) ›poiézisz, ›tett
Hatalmak néma, személytelen erõk halál, fájdalom, kétség, elmúlás, viszály, szükség,
kevélység, lázadás, stb.; az uralkodik fölöttük, aki ›nevükön nevezi õket; a bûnbeeséssel az
›ember elvesztette uralmát fölöttük, s igájukba került. (S. S. 120-123.); tisztelni kell õket,
mert eltörölhetetlenek, s ›átvilágítani ›éber ›értelmünk tiszta ›fényével, hogy ne
›démonok, hanem ›géniuszok legyenek (M. H. 122-123.) ›archetípus, ›objektív psziché.
Hatalmi ösztön a becsvágy õrülete: Isten trónjába beleülni; igazán az arlequin
képes megszabadulni tõle (Si. 164-167.) ›ideológia.
Hatalom a sokaság féken tartása erõszakkal, vagy ahogy éppen lehet, merõben anyagi,
önmagában sem ›értelme, sem ›igazsága nincs; ha az ›uralom szelleme nem szentesíti,
gonosz lesz; az uralom és a ~ a ›történeti ›közösségben egymást soha sem fedi (S. S. 297.);
a szellemi valóság elnyomására épül (S. S. K. 219.); az egyéni ›élet utolsó és
legveszedelmesebb kísértése, iránya: le, aki él vele, elveszti; csak a ›démonok hatalmasok,
›Isten: van; vö.: a Sátán harmadik ajánlata Jézusnak a pusztában. (L. T. 162, 163.); csak
akkor vagyok ~, ha nem vagyok semmi (Sophoklész, Si. 181.); egyetlen feladata, hogy a
›szellemnek érvényt szerezzen (M. H. II. 75.); tiszta kézzel nem gyakorolható, Platón a
lehetetlent kísérelte meg, amikor az uralommal próbálta vegyíteni (K. É. 168.); a
›világtörténelemben senki sincs, aki a ~at kibírta volna, ezért az élet dicsõsége a ~ról való
lemondás (P. I. 117.) ›arlequin.
Hatás látszat tényleges jelenlét nélkül, mindaz, ami hat, fals, a mûvészet egyik alacsony
valõrje; a ›világ ›korrupt volta miatt a ›valóságnál erõsebbnek látszik; a bukott angyalok
tanították meg a lányokat arra, hogy ne legyenek ›nõk, hanem a nõ szerepét játsszák (P. I.
46-47.).
Hatóság hitetlenségünk következménye, bázisa a papír; ha az embertõl megkérdik: ki vagy,
papírt vesz elõ (Sz. B. U. 24.) ›hivatal.
Hazugság alapfogalom általa az ember a realitásból kiesik, párbeszédképtelenné válik,
›rögeszméi foglya lesz ›elhazudott élet, a ›zenei hazugság a legelvetemültebb (P. I. 355.)
a ~ bûz (Sz. B. U. 397.); ontológiai ›korrupció, a ~ és az elhazudott ›élet nem választható
el; ahol az ember hazudik, ott egyedül marad, lezárul, a ›közösségbõl, kiesik, valótlan és
párbeszédképtelen lesz (P. I. 53, 59, 243.); a ›démon ›elrejtése (P. II 99.)
›hazugságszisztéma, ›pszeudológia.
Hazugságszisztéma amit mondtam, igaz volt, de nekem ilyesmit mondanom nem volt
szabad (P. I. 241.).
Háború A trónörököst Szarajevóban meggyilkolták. Igyon tejet. Az egyetlen, amit e
pillanatban még tenni lehet (K. II. 102.); a ~hoz három dolog kell: ›kenyõcs, kenyõcs és
kenyõcs (K. II. 375.); burkolt ~ a ›kereszténység ellen: a ›reneszánsz, a ›humanizmus, a
›reformáció, a ›felvilágosodás (S. S. K. 38.) ›válság.
Három a személy és a közösség, az Egység, a szellem, az idõ száma;
›kettõbõl az ›Egybe úgy jutunk, ha elõrelépünk a ~ba, ily módon a ~ ›Egyesíti õket (T. S.
90.); a poláris feszültség feloldódása (S. S. 417.); olyan egység, ami az Egy szerkezetét
megmutatja (P. I. 451.).
Házasság csakis a teljes nyíltság színvonalán lehetséges; a teljes kimondhatóság, a teljes
értékû életmegnyilvánulás helye, a zárójelek tökéletes megsemmisülése és az ›egyesülés, az
›üdv ideje; soha nem élt ›nép, amely ne tudta volna, hogy a ~hoz isteni beleegyezésre, és
megszentelésre van szükség (K. II. 135, L. T. 153.); a ~ a reggeli veszekedéseken nyugszik,
mint hegy a köveken (Sz. B. U. 365.) ›sexus.
26
Hecc a 20. század mozgalma, forradalma, szerelme, társadalma, gondolkodása (K. II.
92.).
G. W. F. Hegel az ember elképed, hogy kit él ez önmaga helyett (P. I. 56.).
Hegeliánus aki saját õrületébe belehülyült, s azt hiszi, hogy a világon akkor lesz rend, ha
mindenki az õ õrületét vallja, ellenfele a ›Nagy Neurotikus (A. 358-359.) ›idiotész.
Hegelizmus kötelezõ érdekházasság a pállott Eszménnyel az életszerelem rovására;
›humortalan; legnagyobb ellensége a ›szerelem (A. 350, 400.) ›hazugság.
Hegyi Beszéd vádbeszéd a farizeusi tett-morál ellen, s végleges megalapozása annak, hogy
a képmutató jótettek helyett teljes ›megfordulásra van szükség, az erkölcsi-testi
›korrupción túli igazi rossz a ›létrontás sötét ösztöne (S. S. K. 207.) ›Antikrisztus. 
Hely konkrét tér (A. 57.); megismételhetetlen arca van, metafizikája, géniusza,
›költészete, ›mítosza; a ~ definiálhatatlan, ezért nincs ›tudománya; a ›nép létének
legelsõ feltétele a ~, ahol él; a változatos és sokrétû ~ek, a határterületek kedveznek a magas
›civilizációknak és a geniális embernek, mert megedzik a spritualitást; ~ az, ameddig a
›név ›varázsa elér (M. H. II. 83-86.).
Hérakleitosz hen panta einai: minden Egy; bazileusz volt, egyszerre brahman és
›király (P. I. 125.).
Hermés Trismegistos Az, ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van; ami lent van, az
ugyanaz, mint ami fent van” – ez az ›analógia ›törvénye.
Heroikus/idilli nép, magatartás elõbbi harcias, lovagias, korlátolt, hódító, a
›tevékenységben leli ›szabadságát, nagy ›története van (›ksatrija); ha mindene megvan,
akkor sincs semmije; az utóbbi ezzel szemben többre becsüli, a békét, a családiasságot, a
nyugalmat, így érzi magát szabadnak, a történetre nem tart igényt, ›léttartalma az
›aranykori ›hagyomány; ha nincstelen, akkor is megvan mindene, mert átengedi magát az
erõk teltségének; a ›magyar is idilli nép, ezért nem volt hódító, békéjét védte, s harcait
keserûnek érezte, ámde mégsem él az aranykori hagyományban, mert szava a nem (Sz. E.
124-126.) ›gemütlich, ›Magyarország.
Hetéra Kurva.
Hérosz hõs.
Hét gonosz kapzsiság, aljasság, alacsonyrendûség, irigység, árulás, erõszak és a züllés
egy alakban való egyesülésük az ›Antikrisztus (A. 410.).
Hétköznap a szent ideátlanság világa vö.: Jóisten uzsonnája, Rántott leves stb. (L. T. 158.);
hatszorta erõsebb az ›ünnepnél (33. 145.) ›bölcsesség, ›éberség, ›mérték.
Hieratika az életszentség tudománya, melynek alapjait H. B. szeretné megvetni; célja, hogy
éberségét fokozza, soha el ne veszítse, hogy a halál pillanatában a lélek kiteljesedését
átélhesse (Si. 158.).
Hieratikus maszk szent maszk, a bor; ami a rossz görcsébõl felold (B. f. 35.).
Hierarchia a hagyomány, a metafizika a törvény értékrendje, aminek a megváltás
korában a ›szabadság felel meg (M. Sz. 362.).
Higiéné modern a pszichológiával karöltve elfeledteti velünk bensõ szennyünket, s arra
kényszerít, hogy trágyában hemperegjünk, trágár szavakat használjunk, ›hazudozzunk,
gyilkoljunk (Sz. B. U. 35.).
Hím és nõ a teljes Egynek kettétört volta, mindegyik félnemû, arányaik megromlása óta
egyeztetésük az egyik legnehezebb feladat; ellentétük nem idõben, hanem lényegében
megelõz minden egyéb – föld-ég stb. – ellentétet (S. S. K. 246, 247, 293.) ›androgün.
Hit erõsebb a tudásnál, sõt a tapasztalásnál is (Sz. B. U. 342.).
Hit Óceánja aki a ~ban él, a tudja, hogy Ábrahám, amikor kezét Izsákra fölemeli,
fölmagasztosul – ez a ›morálból érthetetlen (K. K. 387.) ›vallás.
Hitetlen aki a szent olajat szarnak, a szart szent olajnak tartja (K. II. 376.) fondetrens,
›idomító, ›kenyõcs.  
27
Hiteles élet/egzisztencia csak egy van, az Evangéliumi; szeretetben, a létezés
végleges alapjában élni az ›apparátusban tanúnak lenni; az ›androgün, amelyben a
›szexus, az ›élet legnagyobb feszültsége kiegyenlítõdik (S. S. K. 173, 168, 239, 288.); aki
a ~tõl bármely okból, bármilyen kis mértékben eltér, a ›létezés tényleges adatai felõl való
tájékozódás lehetõségét elveszti; a ~: szemben állni (P. I. 53, 275.) ›átvalósulás, valódi.
Hitler és Sztálin a deportálást, a tömegkivégzést, a népirtást karitatív aktusnak tüntette fel (P.
I. 141.) ›nürnbergi per, ›világháború.
Hiú párbeszédképtelen, egyre önmagát nézi, önzõ (A. 227.).
Hivatal személytelen organizáció, ami maga alá gyûrte az államot, a hatalmat saját
önkénye szerint gyakorolja; az ›erõszak, a kizsákmányolás és a ›sajtó hatalomra kerül,
megalkotja a három bázis ~t: a rendõrséget, az adó~t és a ›sajtót; a ›bûnt ›létrontás
helyett jognak tünteti föl, és legális ›apparátussal követi el, a szentélybõl; maga a
közigazgatás a létrontás; alapja a kölcsönös bizalmatlanság; a természetes ›társadalmi
›rendet felbontja; azt rontja meg, akit támogat; nincs olyan ~, ahol ne merülhetne föl bárki
ellen bármilyen gyanú (P. I. 364, 368-370, 373, 382, 400, 420.) ›hivatali állam,
›hivatalnok, ›király.
Hivatali állam valójában nihilizmus; semminek nincs többé szankciója; pojácák vezetik,
benne a közigazgatás permanens bûncselekmény, ~ban az ›ember csupán funkció; állandó
lelkiismeret furdalásban él, mert az ›élet ›centruma a ›bûn; a ›hivatal nem csupán a
›hatalomra és a vagyonra, de az ›igazságra is szemet vet, az ember ontológiai
életlehetõségére; ~ban a ›hazugság nem kivétel, hanem beépített funkció; közigazgatási
aktus a gyógyítás, a ›mûvészet, az iskola, a bevásárlás, a › tudomány stb; a ~ban a
›társadalom  a ›részvénytársasági állam bordélya után sóvárog; a ~ kedvence a csavargó, a
prostituált, a bûnözõ (P. I. 401, 404 – 411, 429, 433.) ›állam, ›machiavellizmus,
›rémállam, ›politikai állam, ›totális állam.
Hivatali nyelv durva, száraz, cirkalmas, kerülget, képtelen bármit a nevén nevezni (P. I.
412.) › vicc.
Hivatalnok vonásai a hivatali pátosz, a nagyzási hóbort, a rejtõzés, a ressentiment; a
›nõk jobb ~ok a ›férfiaknál, mert a ›népgyötrés gyönyörében õszintébbek,
korlátoltságukban makacsabbak tudnak lenni; természetes, hogy a rovarállamok a nemtelen
nõstényekre épülnek; a ~ önmagában a ›személytelenséget ›megvalósítja (P. I. 377-380,
423.) ›Antikrisztus.
Hízás/testiesedés negyven fölött a ›szellemi ›korrupció jele (A. 165.).
Homály ›sötétség
Hoppy Lõrinc hudabrancs, csernec, szamotor, béc, burján, oszkó, geregye, iglinc, premodern,
pósfai burján, gyanó, kencse, muzsaj, monor, rekkenet, mámóc, nyürge, fikány, csüggedelem,
baralintos, remegékeny sajnadalom, hörpedelem, bolygatag, dalabáj, baladáj, csattogány,
busadalom, pinke, görbõ, belezna, cserpely, hõbölyög, mászolyog, dercés, csongolya, ártány,
visnyék, faladár, ebhendi, (K.) ›Abel After.
Horoszkóp nem az embernek, országnak, stb. a csillagoktól való függõségét mutatja, ezért
tilos összetéveszteni a közép- és újkori ~val, hanem az összes létezõk ›analogikus
megfelelését; a ~ tulajdonképpen a ›lét értelmét rejtõ ›mandala, mely csak transzcendens
intellektus számára érthetõ; jón-rosszon messze túl van (S. S. 394, 401.) ›asztrológia.
Hõbölyög Hoppy Lõrinc (K.) mászolyog.
Hõs/Hérosz eredeti lényünk az önmegtagadó, önmagát saját tüzében mûvelõ, elégetõ
›lélek; a ~ magára veszi az ›istenségek sorsát (S. S. 245.); a ›nép által teremtett ~ a nép
életének állandó eleme, vezetõje, példaképe (K. É. 93.) a ~ és a ›bölcs Homérosznál egy,
mert aki a világon a legtöbbet ›tudja, az a legnagyobbat ›teszi; a ~ nem vigasztaló
hiedelmek között él, hanem ›alétheiában (33. 127.) ›aszkézis, ›filozófus, ›jóga, ›sztár.
28
Humanizmus mint minden eszmének, csakis ott van értelme, ahol megvalósítására
lehetõség nincs; az elnyomáson túl még azt is kell hazudni, hogy az embertelenség
emberiesség; Bizáncban kormányzati mûfogás volt, onnan terjedt el a 14. sz.-tól kezdve, s
általa Európa atmoszférája egyre gonoszabb, fülledtebb és álnokabb lett; tömegeszme, amely
a tömeg uralmát készítette elõ, s a valóságot minden téren elfedi (33, 26-28.)
demokrácia.
Humánum nem az önzés, hanem a hiúság; csak önmagát kívánja látni, s nem is lát
egyebet; tükör elõtt él; másban is csak egy önmagáról kitalált ›képet ›szeret (33. 159.).
Humor fehér a nullára és a végtelen nagyra beállított önkritika együttesébõl keletkezik (K.
I. 413.); az egyetlen sav, ami a ›realitást oldja; a ›személy és a ›szabadság ismertetõjele;
az üdvtudat betörése a realitásba; képtelen a hõsi emlékmû gesztusaira, mentes irigységtõl,
bosszútól, gúnytól, oktató célzattól, ragyogó és a végsõkig átvilágított (A. 334, 420.); az
utolsó ›maszk, a tragédiánál mélyebb (K. K. 87.) az ›infinitezimális ›szubjektum
magatartása a ›rongáltsággal szemben; az ›alapállásról való tudás elveszíthetetlensége (Si.
263, 264.) ›Nagyinkvizítor, ›derû, ›komikum.
Humorisztikai alapállás a tripla õrület, a szeretet nélkül való élet õrületének tudásába
való beleõrülésbõl fakadó nevetés, a valódi nevetés, a komédia alapállása (K. II. 141.).
Hunyász aki a hatalomnak behódol, aljasabb a hivatalnoknál, mert sopánkodásával
rálicitál a szenvedõkre (P. I. 402-403.).
Hübrisz a letaszított ember kevély magatartása, amibõl a legnagyobb erõfeszítésre sem
tûnik el a bosszú, az irigység, a ressentiment (B. 302.) ›ariszteia.
Hûség a legnagyobb erõ, Isten és ember viszonya, aki hûtlenné lett, elveszett; az
›életünk egészét nem ›tetteinkkel, hanem ~ünkkel építjük (S. S. K. 109, 136); ha ki tudtam
mondani, hogy ~em az övé, autonómiámat visszanyertem: már nem várom, hogy õ szeressen
engem, én szeretem õt, én felelek érte, jutalom reménye nélkül (P. II. 43.).
Ibbur Szilveszter elõször született (Sz. B. U. 29.) kétszer született.
Idea a mítosz kozmikus képvilágának alapelve és törvénye, a mítosznál magasabb,
›univerzálisabb, ›szellemibb (S. S. 311.); mielõtt a ›tett lett volna, létezett a ›kép és az
~, ami a kerek földön a legnagyobb hatalom; ~ és reália egymástól nem különbözik (Si. 110,
242.).
Idealizmus platóni értelemben az élet minden pillanatában Istenre hasonlítani (L. Sz.
309.); 2. kiméra, üres, realizálhatatlan szavak nyelve, életellenes (M. Sz. 231.) ›Platón,
›kommunizmus, ›fasizmus.
Idegesség irritált kábaság (S. S. 45.).
Ideológia az újkori európai ember démonikus hatalmi ösztönének kifejezése; a
›tudomány e hatalmi ösztön ~ja (Sz. E. 8-9.); nincs köze a ›megismeréshez (K. É. 101); a
meggyõzés (›engedékenység) eszköze, a ›pszeudoegzisztens ember hazugságrendszere (P.
I. 348.) ›kenyõcs.
Idill az aranykorban, a kezdetben élni; az éggel a kapcsolatot megtalálni; a férfi a nõt
magába visszaveszi, érte magát felelõssé teszi, a nõ a férfiba visszanõ, virágzik, magából az
arany kedélyt kibontja – az ›androgünt realizálják (S. S. K. 262-263.); amikor az
›embernek van ›ideje; ›mágia és ›logika együtt, a ›valóság küszöbe; az üveget a
polcra úgy állítani… (Si. 93, 66.); a borországok és borvidékek mind ~ikusak (B. f. 47.);
elsõsorban ›rend, ›mérték; tapintat és gyengédség; ›gyermeknek lenni (P. II. 11, 157-
158.) ›naplopó, ›orfika. 
Idilli Heroikus/idilli.
Idiotész aki a saját, külön õrületébe belehülyült (A. 407.).
Idolum a valóságnak az ember vallásos tudatában elváltozott képe (K. É. 117.)
›hamis tudás, ›tudomány, ›vallástalanság.
29
Idomító/tánctanár kezdetben vala a kenyõcs, és a kenyõcs az ~nál vala, és kenyõcs az ~
vala; az I. Világháború utáni ›diktátor, aki saját használatú kenyõcsét/megváltás-receptjét
kötelezõvé tudja tenni: a szart szent olajnak, a szent olajat szarnak tartja és nyilvánítja;
›hitetlenségérõl fölismerszik (K. II. 374-376.).
Idõ 1. asztronómiai, vagy közönséges ~, amiben mindenki szenved, oda kell adni; 2, a
belsõ ~, a ›személy ~je, vagyis az ›üdvtörténeti ~, amely ›infinitezimális (A. 230-232.);
3. Nap-~ ›száma a hat és a tizenkettõ, 4. a Hold-~ száma a hét (S. S. 426.); a ›felébredésre
adott lehetõség meghosszabbítása (S. S. 151.); az ~ folyamatosan falja saját – nem valódi –
pillanatait, ám azt, ami belõle ›valóság, azt tovább tolja, s halmozza az ~fölöttiben; az ~ az,
hogy menni kell (K. I. 415, 417.); az örök elfelejtése (Guénon, S. S. K. 30.); az elveszett
valóság pótlására keletkezett ›rögeszme (Sz. B. U. 27.) ›csoda.
Idõpánik a turbában az élet egyre szûkebb lesz, és mind gyorsabban fogy az idõ (S. S.
K. 66.); még senki sem tette föl a kérdést, hogy mi történt a sok megtakarított ›idõvel (P. I.
443.).
Idõ pénz helyesebben az idõ arany, akinek idejét igénybe veszem, arannyal kell
kárpótolni, az eredményért való fizetség már az anyagias gondolkodás eredménye (33. 192.).
Idõhöz való hûség a válság tudatában lenni (S. S. K. 30.).
Idõszerû aminek nincs jelene, s jelenléte sincs (K. K. 412.).
Igaz ember lehetõségét az evangélium teremtette meg; az ember Jézushoz való
›hûségében válhat igazzá (S. S. K. 134.)
Igazi kérdés sosem az anyag, hanem ami túl van rajta (A. 73.).
Igazolvány az emberiség nem az atombombába fog belepusztulni, hanem az ~ba (Sz. B. U.
24.) ›hatóság.
Igazság amikor az angyal megjelenik (K. II. 147.); a zene (K. 323.); lényünk és létünk
gyökere; a béke alapja; ~os ›háború nincs, de van béke, amelynek ~talansága a háborúénál
nagyobb; ami a ›valóságot fel tudja ismerni; a ›létezésbe épített, és azt fenntartó legfõbb
›valóság (P. II. 34, 97, 99, 106.); az ~ a 20. században lassan eltûnik (K. II. 91.); az ~ nem
tudja önmagát érvényesíteni; szorongásunk oka, hogy az ~ot a földrõl elûzik, és itt maradunk
védtelenül; önmagában lényegtelen, ha az ember ›személyes igazsága nem fedezi
(›realizálás) (P. I. 37.); támadható, senki oda nem figyel (K. K. 409.); a ›normalitás, “az ~
megszabadít” (S. S. K. 190.); az ~ tartja az ›ideát, a ›valóságot, a ›természetet, a
jelenséget (B. 56.); ha az ~ot támadják, nem magamat védem, hanem azt az ›asszonyt, akibe
szerelmes vagyok (Si. 243.) az ~ = ›szabadság = igazat mondani (Sz. B. U. 279.); az ~
természete ›metafizikai és minden gyakorlat fölött áll (33. 194.) ›Sophia, ›ige, ›logos,
›többségi vélemény.
Igazságban élõ a korruptat (magatartásáért) megveti és (javaiért) irigyli, a korrupt az ~t
(intaktságáért) gyûlöli és (mert létezésben magasabbrendû) fél tõle; az ~ ›nyíltságáról,
hazugságban élõ zártságáról ismerhetõ fel (P- II- 104.) ›alétheia, ›pszeudoegzisztens.
Igazságtól való elhagyatottság minden lázadás értelme; az igazságtól elhagyatott ember tesz
úgy, mintha a ›hatalom elõtt meghódolna (P. I. 37, 221.) ›direkt morál.
Illat a nõvényi lét titka; a nõ titka is testének ~ban van; a nõ ~centruma combja belsõ
oldalán, a térdtõl négy-ötujjnyira található (B. f. 36-38.).
Illés próféta Szilveszter jaj annak, aki a végsõ szót megtalálta (Sz. B. U. 361.).
Ima minden kultusz õsformája, a közvetlen szolgálat, az áldozat maga; a világot
felviszem magammal ›Isten színe elé; megszólalok, s rajtam keresztül megszólal a világ
minden porszeme (S. S. 224.); az ›ember elõbb ~dkozik, aztán eszik (A. 74.).
Imagináció alapfogalom élet-képzelet, a megváltás jegyében fogant kép, melynek
alanya és tárgya azonos; ›üdvterv-látomás, amivel az ›ember azonosul; a ›metanoia és a
változás, ugyanakkor a megzavarodás és a ›válság, sõt, a teremtõ ›szó helye;
transzformátor, mely a pontosan a pneumatikus és a ›természeti ›valóság határán áll, és a
30
pneumát természetté alakítja: pneumatikus anyagcsere; ›androgün; amikor a ›modern
›természettudomány az ~ középpontjába az állatot állította, s fölidézte az elállatiasodást (M.
Sz. 260-287.); tulajdonképpen a hit (K. I. 388.) ›eksztázis, ›jel, ›realizálás, ›Sophia,
›teremtés, ›valóság. 
Individuum én.
Individualizmus annak a lehetõségnek a nyitvatartása, hogy az egyén a többit a csávában
hagyhatja, s magának az ›üdvöt megkaparinthatja, alapja az ›önmegváltás; az ~ pedig
alapja a versenynek, az önkénynek  az ›erõszaknak, a kizsákmányolásnak. Az ~ megbukik
akkor, amikor kiderül, hogy élek: beszélek, kérek, elfogadok, szeretek (A. 307, 363.)
›kollektivizmus.
Individuális én én.
Individuális festészet a valósággal való összefüggését elveszítve a mûtárgy nem ábrázol
semmit, csak individuális témát, helyet, perspektívát (F. M. 47.) ›európai mûvész. 
Infinitezimális meghatározhatatlan, a személy egyszeriségének és megismételhetetlen
egyetlenségének ›aritmetikai ›mértéke, a ›szabadság ›számának vonása, tilos
összetéveszteni az indefinitívvel, a befejezhetetlen, alaktalan ›számmal (T. S. 114-132.).
Inqualieren közös áthatás (Böhme): minden azonosnak tartott minõség centrumában lappang
ellentét, és minden ellentétesnek tartott minõség centrumában azonosság, ezért azok sem
teljes azonossággá, sem ellentétté nem tehetõk, tulajdonságaik kölcsönösen áthatják egymást,
ezért egyesíthetõk (S. K. 328-329.); a ›létezés és az ›egységlogika alapmûvelete; a teljes
polaritásba jutott ellentétek – a megvalósult ›kettõ – egymásba áthatva létrehozzák az
›Egyet, miáltal lehetõvé teszik a továbblépést a ›háromba (T. S. 90.) ›metanoia. 
Inqualált szám, az egységlogika bázisa, amely szabad, kész a közös áthatásra, a
›személynek felel meg. (T. S. 107.) ›inqualieren.
Intellektuális bûn a tudományhoz elengedhetetlen korlátoltság; a tudomány végsõ
romlottsága, nincs belõle kiút, mert az ›értelmet sebzi meg, a ›gondolkozás eszközét (B.
298.) ›szaktudás.
Intelligencia a legnagyobb nehézségek megoldása, legmagasabb foka a test ~ja (A. 22-
23.).
Írás van eredetije, ahonnan az ember leírja; nem tehetség kell hozzá, hanem valódiság; a
›lét eredeti szövegének megfejtése és ›realizálása (P. I. 248.-249.); nem kommunikáció,
mint a ›beszéd, hanem ›mû; az ~ vulgarizálódása (›napilap, tömegkommunikáció,
népszerû ›tudomány, stb.) az analfabétizmusnál is sûrûbb komályt teremt (S. S. K. 178,
209.); nem az emlékezést hozza, hanem az ~ban való vak bizalom alapján a ›feledést; az
ember megszabadul attól, amit leír; mindig ironikus, tehát élettagadó, nem létezõ világrendet
alkot, demoralizál, a pusztulás jele (Platón, Goethe, L. – Sz. 284, 285, 291.);›könyv
›orfika.
Írni emberfölötti kapcsolatba lépni a logosszal (B.138.); az élet teljessége az öröm, a
›szerelem, a gyász – néma; az ›ember akkor kezdett el ~, amikor az élet teljessége már
hiányzott (L. – Sz. 281-282.); “számomra az intenzitás olyan fokát hozza, amelyet nélküle
nem érnék él. Csaknem minden lényegeset az írásban tudtam meg.” (Si. 152.).
Irodalmár a nyelv parazitája, szó-szegénységét kénytelen mû- és álszavakkal gazdagságot
initálni, amit ›stílusnak álcáz (Si. 192-193.).
Irodalmiság nyelvszurrogátum olyanok számára, akik nem tudnak, v. nem akarnak, v. félnek
›valódi életet élni (Si. 192.).
Irodalom boldog embernek nincs ~a, mert nincs kritikája: önmagával állandóan egy
véleményen van; korunk egyik veszélye az ~, amiben mindenáron részt akarunk venni
(Huxley, L. – Sz. 286.); az elvilágiasodott ›mû, ›nyelve ›szofizmus (P. II. 178.) ›írás.
Irónia a tökéletesség nevetése a gyarlóságon (33. 150.) barátság.
31
Irtózik a materialistáknál jobban csak a sprituálisoktól (spritisztáktól); borzalom test
nélkül élni (Si. 81.).
Ismeret a nem a megismerés tárgya, hanem a róla szerzett, s a tudomány nyelvére
lefordított adat; nem a ›valóság nyilatkozik meg benne, hanem a tudomány; a módszeres ~
meggyõzõ eljárás (33. 105, 109.).
Ismétlés a körmozgás, a törvény világa és roppant kényszere (Si. 244.) a gép csak ~re
képes (P. I. 448.) ›pillanat. 
Isten nem név, hanem meghatározhatatlan fogalom, nem ismerek senkit, sem élõt, sem
holtat, aki valaha is ki tudta volna ejteni; kiejtésén múlik, hogy valaki patetikus legyen,
›stréber, stb, üres kézzel visszük elé önmagunkat; az egyetlen ›valóság ~ (C. Patmore);
amíg ~ fent él az égben, a ›világon nincsen semmi baj; Atyám bocsásd meg, hogy oly sokáig
személytelennek hittelek! (Si. 286-289, 70, 182, 29.); önmagából, önmagának semmit sem tart
meg, öröklétének és mindenhatóságának titka e mértéktelen lemondás (M. Sz. 225.); létét
tagadóknál csak azok botorabbak, akik ~ létét bizonyítják (Hamann, T. S. 73.); nem ~ léte a
rejtély, hanem az, hogy van valami ~en kívül; a világban nem található, és nem látható, mert õ
az, aki néz (S. S. K. 77, 110.).
Istenazonosság alapfogalom minden Egy; Jézus.
Istenek útja az éberség útja a brahman uralma alatt az õskorban (S. S. 492.) õsök
útja.
Isten ébersége a szeretet (S. S. 99.).
Istenhasonlóság legmagasabb foka az emberben nem a szellem, hanem a szív
›ébersége, a ›szeretet (S. S. 99.).
Isten különös védelme alatt állok, tehát pecsenyéjét tõlem senki se féltse (Si. 247.).
Isten országa a megváltásban teremtett, az eredetinél magasabb és tisztább, új
›létszínvonal, ontológiai bázis, ami a ›létromlást megszünteti; minden emberben megvan, s
mindenki megnyithatja a ›Jézushoz való ›hûségben; lakói a ›világot ›realizálják a
›Szent Szellem erejével (S. S. K. 159-160, 165-167, 116, 123.) ›szeretet.
Isten szocialitása a tapintat (K. II. 17.).
Istenember a felsõt és az alsót összeköti; neki adatott minden hatalom a földön és az égben,
ugyanakkor tanítványai lábát megmossa (S. S. K. 111.) ›Jézus.
Isten haragja a középpontok középpontjában égõ, emésztõ tûz (Böhme) aki belekerül, maga
ment oda (Si. 154.) ›Jézus.
Isteni ember aki tudatosan magára veszi a keresztet (L. T. 86.).
Isteni én én.
Istenségek a hõsi lélek jelképei és õsképei (S. S. 248.).
Istenszurrogátumok szabadság! Humanizmus! Jövõ! Emberiség! Morál! Egyszóval: elvek
(B. F. 29.) ›puritán.
Ital mondja meg, hogy mit kell enni, nem pedig fordítva (M. H. II. 66.).
Ítélet mindenki maga ítél önmaga fölött (Si. 127.); nem azért vagyok itt, hogy bárki fölött ~et
gyakoroljak, hanem hogy velük együtt éljek; az önmagam felett kell ~et gyakorolnom (P. I.
26.).
Ítélkezés felbomlott teremtõ fantázia (K. É. 93.) ítélet, közvélemény.
Íz érzékszerveim arra valók, hogy Istent velük is megismerjem; a szufi Istenrõl szerzett
tudását zamatos megismerésnek mondja, a zsoltáros bíztat: ~leljétek és lássátok, milyen édes
az Úr; a ›tudománynak gipszíze van (P. II. 167.).
Ízkereszt              ide ábrát!!! (B. f. 72.).
Ízlés a tejszín az eperhez hibás ~re vall, a hibás ~ hibás érzékeléshez, az pedig hibás
›életrendhez vezet, azért az ilyesmit kerülni kell. (P. I. 285.)
Ízléshiány az életet és a szellemet összekapcsolni nem tudni; Északon az ízlést az
érzelmek helyettesítik (M. H. II. 34.).
32
Ízléstelenség életrontás, immoralitás, bûn (P. I. 320.).
Izmus soha nem ~, nem ság és ség, nem kereszténység és nem krisztianizmus, hanem
›Jézus Krisztus személye; nem istenség, hanem az Élõ ›Isten (Si. 28.); amikor az aljasság
konstans tényezõvé válik, ~ lesz belõle; ›élettechnikai bravúrokra ad lehetõséget (P. I. 11.)
›Antikrisztus ›személytelenség.
Jazz nem zene, hanem az amerikai négerek bosszúja (Sz. B. U. 356.).
Játék a szellem gyöngédsége; teljesen szabad és tiszta; az egyedüli állapot, amikor nem
az ›anyagban vagyunk, hanem fölötte; a helyesen felfogott ›élet (B.  82, 150-151.); aki
valaha is ›megértette, mi a ›létezés, mint tudta, hogy ~; az a ›tevékenység, ami önmagán
belül marad, s a létezést maradéktalanul kimeríti (S. S. K. 261-262.) ›világtörténet.
Jel a valódi kép (festmény) ismertetõjegye, az egészet jelzi; a külsõ kép = a megvalósult ~
ébreszti föl bennem a belsõ képet, s a megértésben fölismerem, hogy a teljes kép nyilatkozott
meg (F. M. 43.); ›metafizikai jelenlét; sosem fordítható le, mint valami chiffre (Sz. E. 77.)
›imagináció, ›mûvészet, ›pont.
Jelen aión történeti kor.
Jelenkortudat alig képzelhetõ el nagyobb katasztrófa, mintha valaki a a mûvész a tudat
mélyérõl felmerült képet aktualizálja reális ›történeti ›idõn kívül él; három ›mûvész
teremtette meg: Picasso, Stravinszkij és Joyce; a mûvész a ›tudat mélyérõl felmerült ›képet
aktualizálja (F. M. 23.).
Jelentékeny ember a beszennyezõdéstõl jobban fél, mint a haláltól, a létrontásban nem
vesz részt, nem is prédikál, mert igényeit önmagával szemben támasztja (Sz. B. U. 335.)
›hiteles élet.
Jelkép/Szimbólum a bolygók a hagyományban ~ek vajon számukra mit ~ez a Föld? (L.
T. 85.); a ~ek sosem tartottak igényt arra, hogy ›valóságosak legyenek, csak arra, hogy
hatást keltsenek; a ›tudomány ~›nyelveként sem (33, 48.).
Jézus/Krisztus Isten; de ezt az azonosságot nem foglalta le magának, hanem a többi
›ember számára megnyitotta; mindenkivel úgy beszélt, mint a másik Istennel; élete ennek az
azonosságnak a ›realizálása, vagyis az ›áldozat; a különbözõ ›hagyományok által tanított
›bûnbeesések közös gyökerét, a ›létromlást, fölfedte, ám nem az eredeti, ›édeni
›alapállást állította helyre, hanem egy magasabb, tisztultabb ›létet ›teremtett (S. S. K.
157, 78, 104, 89, 167.); ~ Krisztus a testet öltött Ige, a ›Logos, a ›szeretet, akivel a
Teremtõ saját haragján, a sötét mélységeken uralkodik (M. Sz. 282.) ›Evangélium, ›Isten
haragja, ›kinyilatkoztatás, ›Megváltás, ›Mester, ›mérték, ›nyelv.
Jézus hatalma az abszolút túlhatalom, amely minden erõnél erõtlenebb, szelídebb és
gyengédebb, a ›szeretet, mellyel a ›létromlást megfékezi, és az eredeti teremtésnél
magasabb létszintet alkot: ›Isten országát (S. S. K. 167.).
Jézus-per a korrupció gyõzelme a lét tisztasága fölött ez a lét eredeti koncepciójából
hiányzott (P. II. 112.) ›Jézus, ›megváltás.
sem hangyának, sem kígyónak, hanem embernek lenni (Si. 127.).
Jóga/yoga a belsõ fegyelmezés keleti módszere (L. T. 80.); szakrális mûvelés, melynek
tárgya maga az ›ember, s célja, hogy az ›aranykorba visszahelyezze; az egyéni ›én
föláldozza magát az önmagából gyújtott tûzön; ezáltal feltétlen ›uralmat szerez önmaga
fölött; a ›történeti korban csak az egyéni üdvszerzés ›technikája, amely éppen azt tartja
meg, amit tûzre kéne vetnie, vagyis az ént (S. S. 242-252.) ›aszkézis.
Jóhiszemû ember aki hisz abban, amit mond ritkább a fehér hollónál (K. II. 329.).
Jókai Mór az öt géniusz egysége egyedül az õ mûveiben valósult meg, õ az ország minden
táján egyaránt odahaza van (M. H. II. 95.) ›magyar, ›Magyarország.
Jólét eddig még minden nép belehalt (B. 32.).
33
Jónak lenni annyi, mint nem ölni, ha nem muszáj; korrupció, megalkuvás, nevetségesség
(K. II. 140.); Jézus a ›jó ›emberekkel szóba sem állt, õk nélküle is kitûnõen megvoltak (K.
K. 364.).
Jóság egybehangzás a renddel (A. 20.); az embertõl öröktõl fogva benne élõ isteni ~ot föl
kell ›ébreszteni (K. É. 158.).
Jótett-vallás a képmutatás és a hazudozás melegágya (S. S. K. 206.) farizeizmus, klérus.
Jusztin Karnevál neki szabad büntetlenül a jót tenni. (K.) tett.
Kaka az elsõ világháborúval kezdõdött korszak általános kenyõcse; szóösszetételekben
olykor kako, formái: ~tropizmus, ~zófia, ~lógia, meta~kozis, ~mánia, ~centrizmus,
~montán, ~phil, ~fág, ~metrikus, ~theózis, ~dicea stb. (K. II. 183-184.).
Kalkulus a szám jele, az Egyhez való viszonyát, távolságát jelzi. (T. S. 69.).
Kapu démonikus építmény, határátkelõ a látható és a láthatatlan között (A. 145.)
Karakter a halhatatlan egyéniség arculata (S. S. 137.) típus.
Karma tevékenység, életmû, amit élettapasztalataink értelmezésébõl építünk, szilárdabb az
õsgnájsznál, az ›éber megismerésen kívül semmi sem oldja (S. S. K. 200.) ›mû.
Karrier korrupció.
Karrierizmus eszközökben nem válogató, ezért tisztátalan becsvágy; a nagyságnak
›stílusa van, a karrieristának csupán ›sikere (P. II. 126.) ›svihák.
Kaszt alapfogalom, szanszkrit: szín (K. É. 161.); az õskori ~ az örök szellemiség egy-
egy kategóriája (S. S. 294.); Indiában 1. szellemi ember, a ›brahman (Egyiptomban a Thot,
Iránban a Zarathustra, Görögországban az orfikusok) – a ›metafizikai körben élõ, 2. lovag-
kormányzó ›ksatrija – a ›kinyilatkoztatásnak tevékenyen érvényt szerzõ, 3. gazdasági,
›vaisja – az anyagi élet fenntartója, 4. avarna, a kinyilatkoztatást nem ismerõ kitaszított
›kaszttalan (S. S. 91.); józan dolog, ha az értelmes ember vezet, a tevékeny kormányoz, a
gazdasági gazdálkodik, a szolga szolgál (S. S. 466.); minden ›társadalom magától értetõdõ
›hiererchiája; kivétel nélkül minden embercsoport életfeladatai megoldása közben ~okat
kénytelen kialakítani, ›egyenlõségre hivatkozni téveszme; a ~ok a ›társadalom szervei (M.
H. II. 127-128, 74.) a négy ~ a társadalom törvényes összetétele, a varna (Sz. B. U.  479.)
›gyûlés, ›munka, ›ünnep, ›vásár, ›vezetõ.
Kaszttalan szanszkrit: avarna oppozícióban áll minden törvényes társadalmi
›tevékenységgel, hogy a jellegtelen ›tömeget realizálhassa (M. H. II. 74.); egyetlen
tekintélyt ismer el, a ›korrupciót; nem ismeri a gazdagság rangját, csak a sok ›pénzt,
nagyságot se, csak a ›sikert és ›karriert, hírességet, még inkább hirhedettséget, ›értéket
sem, csak reklámot (Sz. B. U. 479-480.); aki társadalmi helyét elhagyta, pl. a politizáló-
üzletelõ papság, arisztokrácia, középosztály mind ~ lett (K. É. 162.) ›csandala,
›forradalom, ›kommercializmus.
Katarzis az összes elmúlt és bekövetkezõ drámai szituációk egyszerre kiélesednek; nem
külön ›lelki, ›történeti, ›morális, ›társadalmi megrázkódtatás, hanem ›vallásos, tehát
mindez együtt, az ember ›metafizikailag éli át (V. 54-56.) ›metanoia. 
Katasztrófa feltételei, a korlátolt ember, és a kellõ eszközök készek, ám nem valószínûbb,
mint a sötét korszakban bármikor (S. S. K. 65.).
Kábaság/kábulat/álmosság alapfogalom lefokozott éberség.
Káprázat ami mulandó, ami nem valóság, ami a lelket nem érti, nem tudja, nem érinti
(S. S. 105.) ›májá.
Kárhozat a lélek a pokoli imaginációt felébreszti, s ebben önmagát foszlányokra tépi;
nem az ›ördög, a lelket semmi más, csak tulajdon imaginációja érintheti meg; az ›üdvért
van (Si. 49, 52.).
34
Káromkodás az engedetlen dolgok megátkozása, a démoni erõszak varázsformulája a
dolgok fölött, a ›bûnbeeséssel elvesztett, uralom visszaszerzése érdekében (P. II. 56-58.)
›civilizáció, ›kultusz.
Káosz a dolgok összekeveredése (Sz. B. U. 368.) maja, megkülönböztetés,
›összetévesztés, ›rend.
Kedély nem praktikus Mária-tulajdonság; a Mester lábánál ül, és elfelejti, hogy ebédet kell
fõzni; az ›idill, egy csepp az ›üdvözültségbõl, a sötét ~ a ›turba (Si. 77.) ›kedély.
Kegyelem Isten és ember közötti egyetlen érintkezési forma (K. K. 366.); mindenki, aki
kivánja, eléri, akarni, kell, akarni (Si. 96.).
Kelet és Nyugat ellentéte a személytelen istenségben való maradéktalan feloldódás, és a
személyes, testi feltámadás számomra mindig kettõ volt, ezért biztos, hogy a kettõ egy; van
visszaolvadás a végtelenbe, van ›halál a ›kárhozatba vagy az ›üdvbe, van újratestetöltés,
hogy a ›lélek ›homályát ›átvilágítsa, van visszatérés, hogy másokat megszabadítson – ez
mind ugyanaz, a ›valláshoz semmi köze, a vallást megelõzi (P. II. 189-190.).
Kenyõcs ideológia/megváltás-recept; a világüzem változatlan, csak az olajozó ~ változik
korok, országok, szekták, osztályok stb. szerint, vagyis a ›hazugság, amitõl az ›élet látszata
elviselhetõbb lesz. (K. II. 267. skk.) ›élettechnika.
Kereszt a lét, a teremtés és a Megváltás jele, minden létezõ trinitárius szignatúrája;
nem ›hely, hanem a ›fundamentumon megnyilatkozó alapvetõ létfeszültség állapota,
›mérték, ›közép, mely minden irányban nyitott (A. 190-191.) ~emben önmagamat veszem
magamra (A. 232.) ›ey, ›sors.
Keresztény a Megváltást elfogadja, az emberiség õsi, normális alapállását
elfoglalja, s ezáltal fölszabadul minden kötelék, korlát, fogság alól, s a ›létezés-
fragmentumokból a teljes ›életbe belép (A. 417.); a ›létrontás erõit nem rejti el, hanem
›átvilágítja és fölszámolja, nem mondja magát ártatlannak, ›beszéde egyértelmû, lénye
átlátszó; a ›farizeussal még Istenben sem találkozik (S. S. K. 213.)
Kereszténység alapfogalom tanítás az alapállásról, és annak helyreállításáról; külsõ útja
nincs, csak ›belsõ; a ›személy ›metafizikája; teljes egészében eszkatológia (S. S. K. 35,
61, 121.); a ›létezés egésze elõtt való megnyílás; minden ›hagyomány alapállása; kívüle
minden ›életrend abszurd (P. II. 192-193, 61.); a ›válságból való egyetlen kiút, az
›újjászületés, a ›metanoia lehetõsége, ami csak rajtam múlik (Sz. 126. skk.); a bukott
teremtés után új ontológiai bázist teremt, éspedig az eredeti ›létet az ›édenkertinél
mélyebben alapozza meg; a felsõ és az alsó erõk összekötésébe való ›beavatás, amely
beavatottjai révén meg tudja alapítani az ›emberiség ›egységét, az ›Egyházat (S. S. K.
160, 173.); a ›hagyománnyal sehol, egyetlen pontban sem áll ellentétben, ám az hozzá
képest anakronizmus, akár a többi ›vallás (T. S. 33, M. Sz. 302.); a ~ nem vallás, mégis
korán azzá lett, nem világhatalmi elv, mégis azzá lett; a ›klérussal azonosítani nem lehet és
nem szabad (S. S. K. 127, 197.) ~ nincs (Kierkegaard, P. I. 235.) ›Evangélium, ›kétszer
született, ›Jézus, ›Kelet és Nyugat ellentéte, ›megváltás.
Keresztény hagyomány tanítás az istenember realizálásáról, ez a theurgia; az ember
és a ›világ visszahelyezése a ›normalitásba (S. S. K. 44.).
Keresztény vallás vasárnapi jelenség (S. S. K. 42.); az újkori keresztény ~ban él, de ha a föld
színérõl a ›kereszténység egy napon eltûnne, a hiányt senki sem venné észre, ki tudja, talán
a papság legkevésbé (S. S. 190.).
Kettõ felület, káprázat, anya, Hold, varázslat, képmás; a legkisebb (elsõ) szám, az
elsõ tört, az ›Egytõl legtávolabbi, a meghasonlás, ugyanakkor a hasonlóság és a gonosz
száma; az ›azonosság (ellentét) logika alapja; mûvelete a kettéválasztás, pl.: minõség-
mennyiség, szubjektum-objektum, valóság-káprázat stb.; a ~; nem két Egy, hanem az Egy
fele. (T. S. 62-80.).
35
Kettõsség az a megkülönböztetés, ami a létet két részre osztja: test-lélek, látszat-lényeg,
stb. s ezáltal mindig az élet-túlvilág ~érõl beszél, ami a ›vallás, a ›tudomány, a ›filozófia
alapvonása, noha a földi valóság az ›örökbõl van – minden ›Egy (33. 180.) ›kettõ.
Kevélység tartózkodjunk a megalázottak ~étõl; attól, hogy üldöznek, még nem áll mellettünk
az ›igazság (Si.259.).
Kék a színen a ~ maján túli szín, a színtelen, mindenek anyja, ha meg akarja mutatni
magát, ~ ruhát ölt (F. M. 84.) ›vörös.
Kép a nyelv csak a lét két végén állhat meg ~ nélkül: egészen alul, ahol csak fogalom,
üres beszéd, és egészen fölül, ahol teremtõ megnyilatkozás; a ~ megjelöli és kimondja, hogy a
tapasztalt dolog nem az eredeti, az eredeti az ›idea; a ›történeti ›ember a nyelvi ~t
megkerülésnek, dísznek tartja, és nem érti (S. S. 384.); az önmagunkról alkotott ~ek
erõsebbek, mint a józanság vagy a kritika (B. 256.); a ›tettek a ›gondolat és a bennünk élõ
~
›mágikus érintésére valósulnak meg, önképük egész ›népeket tud leszakítani az
›emberiségrõl, s varázsolhat ›hangyává (Si. 110.); ~ mûvészet a ~ tökéletlen szobor (A.
82.); ›mágikus tény, ami nem a ›természetbõl fakad, hanem éppen átlépi annak határát (L.
– Sz. 256.) eszmény, ›imagináció, ›plasztika.
Képnyelv és fogalmi nyelv szembenállásának megfelel a demokrata és a heroikus morál
szembenállása (33. 128.) ›kép, ›nyelv.
Kétségbeesés a szeretet hiánya (P. I., 280.).
Kétszer született a teljes értékû ember, aki elõször test szerint, majd szellem szerint, az
üdv jegyében születik; e második születés a ›realizálás központi mozzanata (K., M. Sz.
351.) ›metanoia, ›beavatás, ›Elsõ Lélek, ›újjászületés.
Kiengesztelõdés az emberrel ki kell engesztelõdni, de ahogy az Evangélium tanítja, sehol,
senkiben semmiféle ›létrontást nem tûrök¸a létrontásnak nincsnek sanszai (P. II. 237, 239,
242.).
S. A. Kierkegaard a gondolkodást végérvényesen személyessé tette (A. 305.) regény.
Kígyó aközéppontját elvesztett lény jelképe, amikor a farkába harap (S. S. 409.); az
emberi társadalomnak megtiltott, de annál intenzívebben kívánt kapcsolatok jelképe (A. 404.).
Kijózanodás a másokra alkalmazott kritikát önmagunkra vonatkoztatjuk (K. 311.)
›fantazma.
Kilépés az életbe kilépés a koszos kéjekbe, az árulásba és a morálpojácaságba (Si. 141.).
Kinyilatkoztatás az Ég és a Föld kommunikációja, általa szerzünk tudomást a teljes
›valóságról (E. 2.); a ›hiteles életrõl szóló tanítás (P. II.- 87.); értelme minden bírálatot
kibír, hatalma van a megfordításra (›metanoia), az eredeti (autentikus) ›létezés
megvalósítására; tágabb értelemben a ›szentkönyvek, szûkebb értelemben az ›Evangélium
(M. Sz. 279-285.); az abszolút szó (S. S. 216.); éberség.
Király a valóság, a nép lelke, a belsõ kocsihajtó; az uralom ~a, aki a természet és a
›világ fölött uralkodik, ›újjászületett, ›szellemi lény, számára a ›hatalom gyakorlása
nem cselekvés, hanem ›mûvelés; nem cél, nem szenvedély, hanem rituális kötelesség; ~
nélkül az ›emberiség sokadalom (S. S. 480, 489, 298, 301, Herakleitosz, 479.); nélkül az
állam megszûnik, s a ›hivatal lép a helyébe (P. P. I. 383.) ›Adam Kadmon, ›vezetés.
Királyság nem valósítható meg, mert komoly igénye az emberiségbõl hiányzik (K. É. 194.)
›demokrácia, diktatúra.
Kísértet démon.
Kisfaludy Sándor költészete szánalmas, élvezhetetlen,léttartalma azonban a költõi
küszöb alatt – a lehetõ legmagasabb, aranykori; sok kortársának fölkészültsége csak
léttartalmának silányságát tette kirívóbbá (Sz. E. 128-129.).
Kis Valóság ami bizonyítható, tapasztalatilag ellenõrizhetõ, ami mások gondolatára is
támaszkodik (B. 255.) ›nagy valóság, ›valóság.
Kívánsága megtudni azt, amit mindenki tud (Si. 277.)
36
Kivetítés az ember saját bonyodalmait nem érti = nem hajlandó vállalni, s azokért,
tudattalanul, másokon áll bosszút, megállíthatatlan folyamatban (M. H. II. 120-121.).
Klasszika kozmosz, rend (B. 147.).
Klerikalizmus papi csalás, mely a földi életet elárulta a túlvilágnak; a szentek dicsõségébõl
élt, de üldözte õket, sõt meg is akarta õket téríteni, és ha nem sikerült, néha el is égette; a
középkorban a szabad igazságszenvedélynek egyetlen ellenfele volt, a klérus, pontosan, mint
az újkorban egyetlen ellensége van a ›szcientifizmus (Sz.44. skk.); a ~-szcientifizmus
ugyanannak az eltévelyedésnek a hatás-ellenhatás változata: az ›ember a ›szellem és a
›természet kettõsségét nem tartja egyben, így az egészet látni sem képes; a ~ bosszú a
természeten, a ›szcientifizmus bosszú a szellemen. (Sz. 80.) ›farizeizmus.
Klérus a farizeizmust restaurálta, a tanítást elhomályosította, amennyiben a létrontás és a
›megfordulás gondolata helyébe visszaállította a ›bûn és a büntetés godolatát (›Isten
helyett ›sötét és komisz hatóság); a Kr. u. 3.-4. sz.-ban az ›Evangélium elõtti ›idõt
sikerült csaknem teljes egészében helyreállítania, mintha mi sem történt volna; az ember
›átvilágító ›tevékenységét betiltotta; a ›brahman szemlélõdése helyett a ›ksatrija
aktivitását élte, ezért a végsõ dolgokban tudatlan lett (S. S. K. 204-210, 222.) ›Antikrisztus,
›kaszttalan, ›klerikalizmus.
Klozetfelirat a közhangulat elemi kifejezõje (Sz. B. U. 199.).
Kocsma civilizációnk egyik legfontosabb intézménye, fontosabb pl. a parlamentnél; az
egyik helyen a sebeket osztják, a másikon gyógyítják (B. f. 58.).
Komédia a komolytalanná (lényegtelenné) vált élet címszava;  hazugságnak
›igazságjelleget tulajdonítunk; következményei nem nevetségesek  (P. II. 47, 53.) ›Szabó
Dezsõ.
Komikum az életre való képtelenség; az élet olyan komoly dolog, hogy aki kiesett belõle, s
úgy tesz, mintha benne élne, nevetést fakaszt; tragédiát takar (33. 150-151.) ›humor,
›irónia, ›nevetés, ›szatíra.
Komolyság vagyis humor (K. II. 124.).
Komoly ember nagyon jól tudja rágni a körmét (Sz. B. U. 456.).
Kommercializmus végeladás hangulat; a modern társadalomban minden eladható és
megvehetõ (Sz. B. U. 476.) ›állam, ›kurva, ›pénz, ›polgárság. 
Kompozíció mûvészet az önkény kiküszöbölése (Fülep Lajos, F. M. 94.) mû.
Konfesszió a fedetlen személy vallomása üdvösségszenvedélyérõl, az egyéni és közös
›üdv konfliktusáról – mindig az utóbbi gyõz, s a ~ban az üdv a sorstól elválik (A. 302-
311.) ›regény ›alétheia.
Konstelláció asztrológia a világ életének egy pillanata: vándorló bolygók és az
›állatkör kozmikus helyeinek viszonya (S. S. 400.).
Kollektivizmus az emberi személy tömegbe oldása individualizmus poláris fogalma,
vagyis egybe tartoznak; a ~ megbukik a ›szigorúan át nem ruházható dolgok létén (A. 
306.).
Kollektív kategória ›absztrakció, ami az emberek közt tényleges különbséget nem fejez
ki: pl: kaszt, nép, ›osztály, nemzetiség, faj, kultúra stb.; a ~ák lehetnek
anyafogalmak, ha tudatunk alatt úgy érezzük, hogy belõlük származunk, lehetnek
konfliktusmezõk, ha nem az embert, hanem a ~áját támadjuk, és személyiségünk
architekturális elemei, amennyiben beépítjük õket; a ~ák csak jelképként használhatók; a
jelen aión a személyesüdv jegyében áll, ezért a ~nak nincs, csak a személyesnek van
jelentõsége; ~ban gondolkodni atavizmus (M. H. II. 88-90.).
Kollektívum és tudat egymást kizárja; a ~ csak típust tud teremteni, személy ott
kezdõdik, ahol az ember a típust feldolgozza és individualizálja (M. H. II. 82, 89.).
Kor õs~ - kb. Kr.e 600-ig, történeti ~, megváltás ~a, ugyanez a gondolkodás felõl:
›analógia ~a: a ›hit és a ›tudás analógiája, az azonosság ~a: a hit és a tudás
37
azonossága-ellentéte, az egység ~a: a hit és a tudás egysége (T. S. 122.); a ~t, amelyben
élek, teljes egészében megértem és magamra veszem, elfogadom kritika nélkül – ami
világnézetbe csalna , hogy bennem az ellenerõk kifejlõdhessenek (A. 413-428.); a modern
~nak nincs szellemi arca, mert a szellem kivonult belõle (K. É. 201.).
Kormányzás a dolgokat a helyükre tenni (Kung ce); nem politika, nem
›machiavellizmus, nem ›hatalmi ösztön, hanem a legmagasabbrendû ›metafizikai
aktivitás, ›vallásos, múzsai ›tevékenység; abban a pillantban bukott el, amikor a karmester
nem az egyetlen ›rendet vezényelte, hanem saját önkényét, ekkor a ›politika és az
›erkölcs kettészakadt, a ~ pedig annyit jelentett, mint a ›nép rovására immorális csínyeket
elkövetni (33. 226, 216-217, 301.) ›politika.
Korrupció/Létkorrupció alapfogalom értelmi, erkölcsi, testi rongáltság, egyedül a
›kereszténység látja e három forma azonosságát (S. S. K. 34.); ›lefokozódás, ami az
›ember egész lényét valamely igen mély helyen kikezdte (A. 168.); a többet áldozni a
kevesebbért (Sz. 116.); korrupt lesz, ami ellentétérõl leválik, ami oppozíciós feszültségét
feladja (A. 59.); a ›szó és ›tett szétválása (S. S. K. 17.); ›bûn, ›hazugság, ›létrontás,
›õrület, ›turba, ›válság.
Korszellem ma a koron kívül áll, mert kirekesztették; tragikus és passzív (K. É. 202.).
Kozmás mániás (K.).
Kozmopolita költészetben a nemzet és az emberiség egymást kizárta (M. H. I. 245.).
az anyagban lévõ kiterjedés, szenvedéslény, a súly martaléka (A. 68, 159.).
Költészet az emberiség anyanyelve (S. S. 377.); témája a sors; a regény és a ~ között a
különbség nem a mûfajban van, hanem a mûvész sorskoncepciójában; a ›mû azt mondja
el, hogy az alkotó életébõl regényt csinált-e, vagy ~et; a ~ az ›élet ›poetizálása, hogy az
élet végül mû legyen, sors (B.167-168.); tiszta ›vallástalanság, mert ›kettõsség helyett
›egység; ›anyaga a ›világ anyaga; a ~ a ›nyelv anyaga, ezért elõbb volt a nyelvnél;
láthatatlanból és ›örökbõl való érzéki jelenség a pillanatban (33. 181, 188.) ›költõ, vers.
Költõ/poeta sacer, a Temenos õre, aki vállalta az eltûnt kasztok kötelességeit, a
›hagyományt a ›Logossal újjáteremti; rejtõzködésre kényszerül; ha fölismerik, üldözik,
áldozattá lesz, de szavával megnyitja az emberfölöttit (L. T. 116. skk.); ~nek lenni nem
hivatás, hanem megérteni a lét örök, mély költészetét (B. 162.); szánalomra méltó az a ~,
aki beleizzad abba, hogy a közönséget megfõzze; nem ~ az, aki akar valamit (L. – Sz. 299-
300.); a ›világot ›egységében látja (33. 177.) zseniális ember.
Könyv az õskori ~ az Élet Mesterének mûve, a Mester hitelesítette, a logos, a
›hagyomány foglalata, formája a ›szutra; ma a ~ hitelesíti az embert (S. S. 65-70-); nem én
olvasom a ~et, hanem a ~ olvas engem (B. 137.); még a legmagasabbrendû ~bõl is hiányzik a
›személyesség, ezért csupán tartály; szekularizációja során spiritualitását vesztve
szétszóródik szofisztikus lényegtelenségbe (S. S. K. 178-179.) a ~szegény idõ életerõs, minél
több ~, annál nagyobb a hanyatlás (L. – Sz. 290-291.) ›írás. 
Könyvember diabolikus lény, aki a leírt szót az eleven élet fölé helyezi; bûne a
bibliolatria, a ›könyv, mint bálvány imádása (Sz. E. 16.) ›könyvtáros.
Könyvtáros neki a könyv táplálék, szenvedély, sors, szerelem, mámor, kaland és
végzet, akár a tengerésznek a tenger; ›életté vált ›vers (Sz. E. 13, 15.).
Kör az ég ideája; a ~ négyszögesítése: az élet átalakítása és fölemelése létté,
divináció, a ›lélek istenülése (S. S. 89.); az erõk összevonásának és egy pontba
irányításának, az ›énnek és a ›világnak a ›jelképe (F. M. 113.).
Közeljövõ háborútlanság és békétlenség hajmeresztõ együttmûködése, amíg az
igazságtalanság elviselhetetlenné nem válik (P. II. 97.).
Középpont/centrum sosem absztrakt, tehát nem gazdasági, közigazgatási, stb., hanem
felsõbb erõ jelenléte (M. H. II. 43.); a kozmosz ~ja a Nap, az emberi ›test ~ja a ›szív, a
›yang és a ›yin ~ja a yen, a sulphur és a sal ~ja a higany, test és a lélek ~ja a ›szellem,
38
látható és láthatatlan világ ~ja az ›ember, az ember ~ja a ›személy, a személy ~ja a
›szabadság, a szabadság ~ja az ›Egyház, világ ~ja az ›Egy (T. S. 128.); az ›anyag, a
szellem és a ›lélek ›egysége és ~ helye a ›természet (M. Sz. 257.) ›androgün.
Középszerû ember az alkotás szellemi lépéseit nem érti, csak a fizikai megvalósítást, ezért
a ›spirituális minimum alatt él, komolyabb pályára alkalmatlan, csinálmánya a ›gép. (P. I:
447-448.); a ›polgár alfaja, úgymint ›tehetség és ›zseni (P. II. 220.) ›Nemo kapitány. 
Közérdek miért ~ az, ha valaki hülyének tetteti magát, s komédiázik, mint a diktátor s
közönsége? (A. 375.)
Közfelfogás a jótett esztelen és ostoba (idealizmus), a gazság a hasznos (realizmus) (S. S. K.
219.) ›közvélemény.
Közönség valótlan egyének tömege; mindegyik a másik véleményét szajkózza
(Kierkegaard, K. É. 84.).
Közösség alapfogalom kizárólag a szabad személy képes megteremteni, aki tudja, hogy
az egész ›emberiséget rábízták, s a felelõsséget vállalja (T. S. 68, L. T. 165.); az
individuumtól elválaszthatatlan: a merõleges ~ az ›én, a vizszintes egyén a ~ (P. I. 352.); az
egyetlen reális ~ az emberiség; az egyetlen ~, amelynek érvényét H. B. magára nézve
elismeri, a ›szentek ~e, az ›Egyház, az egyetlen és végleges ~ az ›Istenben való ~;
minden egyéb ~ csak látszat, s küzdelem az ellen, hogy Istenben találkozhassunk (P. II. 237,
L. T. 167.); a ›világ ›emberi megnyilatkozása; az ›õskori a ›számok rendjét követi,
eredetét nem alulról veszi, hanem metafizikai értékektõl függ, szemben a történeti ~gel,
mely szellemi értékrend nélküli ›osztályokra tagolódik, tehát elismeri a nálánál
alacsonyabb rendû ›természet hatalmát maga fölött (S. S. 463, 462.); nem a társas ›ösztön
teremtette, hanem az egyedülléttõl való félelem (Si. 169.); a 19. sz.-ban a ›kasztok
felbomlásával tulajdonképpen megszûnt (P. II. 220.) ›áldozat, ›egység, ›ünnep.
Közös életrend alapfogalom a hagyomány elevenségében, kb. a Kr. e. 600 tájékáig
›normalitás, ›orfika, ›õskor, ›rend, ›szeretet.
Köztársaság a civilizáció bomlástünete; király és a nép elveszti egymást; két fajája
van a ~nak: az egyik az önfegyelmét vesztett individualizmus, a másik a totalitárius
›kollektivizmus (M. H. 80.).
Köztulajdon ostobaság, mert ami nem személyes tulajdon, az gazdátlan, s démonivá
lesz (P. I. 191.).
Közvélemény Virágvasárnap és Nagycsütörtök; manifesztum, patetikus ítélet, de nem a
bûn, hanem a kiemelkedni akaró ellen; megbocsát bárhány árulást és gaztettet, ha az nem a
tömeg ellen irányul; megnyilatkozásának értelme nem tartalmában, hanem hangnemében
van; nem volna mérgezett, ha ellenkezõ pólusán ›valódi magánélet volna (K. É. 77, 80-81,
83, 89.) ›lényegtelen ember, sztár.
Krisztus Jézus.
Kritika háta mögé kerülni, ledöfni: hatalmi aktus, gyilkosság (Si. 258.) önkritika.
Krízis válság.
Ksatrija lovag, nemes, a kormányzó, végrehajtó kaszt tagja, karmája a legfelsõ
lénnyel a hõsi, nemes, erényes ›tettek révén való egyesülés (S. S. K. 200-201.) szanszkrit
rajas, ›színe a vörös (K. É. 161.); a ›szellemi kaszt irányítása nélkül nélkül vezetésre
képtelen: nem tud ›uralkodni, csupán kormányozni; nincs koncepciója, de nem is kell, hogy
legyen: az eszméket fölülrõl kapja, ha elveszti felelõsségét, hogy a jövõ nemzedékeket is
kormányozza, büszkesége hencegés lesz, elõkelõsége arcátlanság, bõkezûsége léhaság, erélye
önkény, s a ›csõcselékbe hull (M. H. II. 128-131.) ›életmû, ›gyûlés, ›uralom.
Kultúra egzorcizmus: küzdelem a sötét hatalmakkal a szeretet szellemének realizálása
érdekében (Baader, S. S. 197.); az ›anyagi természet intenzív ›mûvelése, az ›életrõl való
gondoskodás; a ›hagyomány által õrzött ›szellem realizálása, a szeretet; a ~ ott kezdõdik,
ahol konyha van; amikor a szakács mûvének ihletõje nem az ›éhség, hanem a ›kultusz.
39
(Sz. 24.); újkori ~ mindössze túlméretezett idealitás és a ›rongáltság kiterjesztése, mert
megvalósítatlan, sõt megvalósíthatatlan, így a nagy tudományos könyvtárak sok millió kötete
fölösleges és fájdalmasan értelmetlen fecsegés kitalált eszmékrõl, célról, színvonalról,
amiknek a valóságos emberi ›léttel semmi kapcsolatuk nincs; amit ma ~nak neveznek, az az
anyagi természet kirablása az ›én javára (S. S. 185-189, 210.); se nem árt, se nem használ
(Si. 263.); nagyobb részt csak ›hasznos, a ~ban a természet és az ember többnyire
›szenved (P. I. 284.) ›bûnbeesés, metapoiézisz, ›mûvészet.
Kultúrában élni élvezni az õsök alkotását és elõkészíteni az utódok kultúráját (V. 41.).
Kultusz az isteni erõk közlése a természettel; az anyagi természetrõl való gondoskodás; a
földet az égbe emelni (S. S. 207, 210, 225.); minden tevékenység vagy ~, vagy ›munka,
tehát vagy fölemeli a ›világot vagy alámeríti (S. S. 237.); az a ›mágia, melyben az istenek
megnyílnak és kivilágosodnak (L. T. 67.) minden ›mûvészet kultikus eredetû (A. 308.); a
~ban a dolgok az embert kötelesek szolgálni, ~on kívül elszabadulnak, és az élet lesz a
dolgok ›szolgája (P. II. 28.) ›kultúra.
Kuruc primitv individualista, melankolikus fantaszta és anarchikus vidéki, aki csak úgy
felkelt bánatában, és harcolt; ›Észak géniuszának megnyilatkozása; az egyetlen magyar
mozgalom, amely mély ›költészetet és ›zenét teremtett; átkozott ›ksatrija kevélység, ami
nem akarja magát idegennek alávetni, de önmagával nem tud mit kezdeni (M. H. II. 32-33,
107.) ›labanc.
Kurva/Hetéra a nõi lény válsága (A. 169.); akár táncosnõ vagy apáca, aszkézissel nõi
lényét megcsonkította, a ›férfi életformához alkalmazkodott, és a ›szellem elõl bezárkózott
(F. M. 87.); az abszolút kommersz lény, egy személyben eladó és áru, rokona az újságíró; a
metafizikai gyanakvás kioperálásával hozható létre (Sz. B. U. 476.) ›kommercializmus,
›sajtó.
Kurvaság asszonyi tûz, ami nélkül a férfiak egész életükben dideregnének; rossz ~: a
›nõ ›ateizmusa, a jó ~ vörösen izzó állapotában kapcsolódik a ›szerelemhez, fehéren
izzva már szakrális ~, ami férfit nem tûr (l.: Dionüszosz ünnepét), ez az önmaguktõl ittas
›nõk szenvedélyes önfeláldozásának ›mámora; ›áldozat, vagyis ›vallás; ha a nõ ›bort
iszik, kiderül rõla, hogy merre hajlik (B. f. 91-93.).
Különbség Oroszország: csak közös börtön legyen, Amerika: mindenkinek külön börtöne
legyen (P. II. 184.).
Külsõ világ se lélek, se anyag, se valóság: sötétség; aki lényét a ~ba teszi, az
elmúlásba, a ›halál sötétségébe tette; kifelé van a lefelé (S. S. 159-160, 382.); a még meg
nem ›valósított ›belsõ (M. H. II. 87.) ›publik. 
Labanc aki nem a szabadságot, mert az visszanyerhetõ, hanem a szabadságra való
sóvárgást, az ›álmot elárulja, a foglárral szövetkezik, ezért ›bûnére nincs bocsánat; (M. H.
II. 45.) ›kuruc, ›szegénylegény.
Laboratórium tudományos kultuszhely (33. 54.).
Lala Karnevál a tapintatlanság szörnyetege; klerikális ateista, hosszú haj, rövid én
(K.) ›Naura mamája.
Lant próbáld magad ~nak élni, amin az elemek játszanak (B. 99.)
Lao-ce hetven évig volt könyvtáros, addig olvasott, szûrt, párolt, végül kapott egy csepp
harmatot, ami a Tao te king (Sz. E. 13.).
Lárva ›maszk.
Látás/clairvoyance tanulhatatlan, az éberséggel jár, a kinyilatkoztatást látja, belõle ered
a ›tudás (S. S. 98.) a ~ ›logikája az ›analógiás gondolkodás (S. S. K. 325.); a teljes
›megértés, majd minden nyelvben (F. M. 48.); mérlegelés, értékelés, rendezés, a
rendszerben való elhelyezés (P. II. 98.) ›õskori látás.
40
Láthatatlan alapszó emberfölötti, metafizikai, a túlnanból való orfikus Hatalom,
›Hatalmak, a ›világ ›szellemi telítettsége.
Látszani ne igyekezzünk ~, hanem inkább ténylegesen legyünk (A. 421.) hatás.
Látvány tömény lényeg (Si. 92.) test.
Lefejezettség nép szellemi kaszt nélkül élve kiszolgáltatottnak lenni a legalacsonyabb
ösztönöknek (. M. H. II. 160.)Európa, Magyarország.
Lefelé külsõ.
Lefokozott élet/állapot alapfogalom teljesség elvesztése, a bûnbeesés következtében
létrejött életéhség, ›ájultság, ›turba.
Legnagyobb szám a világ száma (Böhme), számunkra meghatározhatatlan, az Egyen
belüli legmagasabb számnak-mûveletnek felel meg T. S, 121, 124.).
Legnehezebb a világon nem tárgyi kultúrát alkotni, hanem a közös üdvösség
színvonalát emelni (S. S. 238.).
Lehallgatás az érzékelhetõ nyelv és a valódi nyelv közti különbség megállapítása (Si.
291.).
Lelki szegény szellemben szegény.
Lemur zugevõ, szórakozó (K. I. 435.) csirihau, mozi.
Lélek alapszó az Egy, az Egyetlen létezõ, megnevezhetetlen, közvetlenül annyi
mondható róla, hogy érzékenység, ami lehet ›éber, vagy ›kába (S. S. 102-104.); az
archaikus ›ember igazi lénye a ~, mindaz, ami a ~et elfedi, burkolja, ›káprázat (S. S. 119.);
ember hármas egységét alkotja a ›testtel, és a ›szellemmel; a dolgok ~e a dolgok felszínén
van (Powys, A.114.); a ~ hatalma a ›mámor, ~ erõtlensége az ›ájultság (K. K. 61.),
érzékenysége a ›szeretet, káprázata a ›világ, vagyis a ›kettõ (S. S. 105-108.); mindenki
egész ~kel születik, és ezt az ›egészségét soha el nem veszítheti; szemben a testi
nyomoréksággal, a ~ fogyatékosságaiból ki lehet gyógyulni (B. f. 9.).
Lélek sötét éjszakája amikor az emberbõl már halandó lehet (Si. 59.).
Lélek a túlvilágon a gondoltak, a tettek, a leélt élet esszenciája, aki centrálisan és
önfegyelemben élt, az drágakõhöz hasonlóvá válik és fölemelkedik, ›androgünné lesz,
mások nyálkás, büdös, nemtelen masszaként hányódnak, elsüllyednek csatornába, magányba;
aki ›befelé élt, az a ~on ›közösségre lel, aki ›kifelé, ›rögeszméiben, az magányos lesz
(Szu. B. U. 150-151.) 
Lélekvándorlás nem az individuumra, hanem az örök õsemberre vonatkozó õskép,
akinek valamennyien egy-egy állomása vagyunk; egyéni újjászületést sem az ›õskor, sem a
›Véda, sem semmilyen ›metafizika nem ismert (S. S. 147.); a ~ lelkek bizonyos magasabb
lények bélyegével, tudásával, sõt emlékezetével születnek (K. K. 388.); csak egyszer vagyok
(Si. 74, T. S. 123.); az újratestetöltés gondolatát soha sem tudtam elfogadni másnak, mint
hasonlatnak (P. I. 279.) ݎlet.
Lényeg nincsen látvány nélkül (Si. 92.).
Lény keletkezése saját létének alaptengelyeire, keresztjére, cemtrumára támaszkodva és
fokról fokra réászövi önmagát, ám egyszerre minden minõségében: ›száma, ›mértéke,
›színe, stb szerint, feszültségek, hatalmi szenvedélyvonalak dinamikus szövevényeként (A.
248-250.) ›ey, ›ember, ›imagináció.                
Lényeg-pont megmutatja, hogy az alkotó az emberiség nevében milyen helyzetet foglal el a
világegyetemben (A. 128.).
Lényegtelen semleges, közömbös, szenvedélytelen (33. 107.); ~ ember alapfogalom a
szereppé (›maszk) és magánéletté szakadt egzisztencia a tömegtársadalomban,
véleménye, ›igazsága, ›valósága nincsen; a ›népbõl kiszakadt, ›fél a ›valóságos életû
embertõl (K. É. 87.); nem veszi magát komolyan, a mindenkori ›korrupciót elfogadja, s
hunyorgat; a biológiai határok közé zárt ›élet kénytelen ~ lenni: csak végtelenségében
válhati szubsztanciálissá (P. II. 40, 95.) tömeg, ›tudomány.
41
Lét alapfogalom ahol az élet súlypontja van; minden emberben állandóan és teljes
egészében esedékes (M. Sz. 221.); a ~ megzavarodása az imaginációban következett be,
amikor a megzavarodást megkívánta, önmagára vonatkoztatta, realizálta (M. Sz. 270.); a ~
négy foka: a szilárd, amelyben tapintható, képszerû, az oldott, melyben zenei és hangzó, az
érzékfölötti, ahol logos-szerû, nyelv fölötti mágia és a tiszta, melyben az utolsó mágiát
is levetette: Van; a lépcsõk fölülrõl átjárhatók, alulról csak kegyelem útján (L. T. 107.);
egyetlen titka a nem-lélek, hogy az ›egyetlen létezõ, ›Isten miként teremtette a mulandót,
hogyan keletkezett a ›teremtés (S. S. 106.); a ~ paradox, mert önmagának egyszerre
alanya és tárgya; mindenki számára teljes egészében esedékes, mindenki annyit él el belõle,
amennyit akar, ettõl a többinek több jut; személytõl független ~ezés nincs; minõsítetlen sincs:
vagy ›áldozat vagyok, vagy ›parazita (Si. 173, 184, 234, 246.).
Lét biztossága a hit misztériumában gyökerezik; metafizikai kérdés; aki elértre, az az
›élet biztosításával nem törõdik (33. 211.).
Létezés alaptétele a valóságot az ima,gináció teremti (K. K. 249.)
Létezés ereje ahol ellentét szakad fel, ott a ~ nem törik meg, hanem felfokozódik; amikor
Isten az eget és a földet elválasztotta, vagyis amikor a hím és a nõ elszakadt, a teremtõ
nemi hatalom kettétört, ez a ›lét erejét megkettõzte (Si. 227.) ›szerelem.
Létezés-fragmentumok világnézetek, vallások, világi embertípusok: pl.: publik,
›SS, ›fürge huncut, ›plankton s egyéb ›outsiderek, akik a ›kereszténységen kívül
töredék létben ›kísérteteik foglyai (A. 410.)
Létért való küzdelem ami a természetben lenni látszik, az állati lét leegyszerûsítése, kb.
annyi, hogy egymást megesszük – legalább nyílt (Sz. B. U. 408.); a természet nem ismeri a ~t,
csak az ›életrõl való gondoskodást (Klages, 33, 48.); törvénytelen ›életrend (P. II. 237.).
Lét értelme mindenki lényével együtt hozza, és csak õ ismeri: személyes, egyszeri,
pótolhatatlan; ez az, amit az ›ember életével, életében, életébõl életéért cselekszik (S. S. K.
55.) ›élet, ›lélekvándorlás.
Léthazugság a szeretet szentimentális papi csalás, nem a szeretet a lét középpontja,
hanem a létért való küzdelem (S. S. K. 168-169.).
Létkorrupció korrupció.
Létromlottság szeretetlenség (S. S. K. 169.)
Létrontás/létromlás alapfogalom, H. B. saját szava az emberi lét gyökerében fellépõ
›korrupció; mindenki tud róla, valamennyiünk közös létének ártalmára van; a ›Szent
Szellem elleni vétek (S. S. K. 158-163, 219.); nem az égbekiáltó gaztett, hanem már a
pillantás is, amely beszennyezi a létezést (›Evangélium); a ›bûn csupán morális rossz, a ~
ontológiai korrupció; a bûn büntetést vonz, ami újabb ~hoz vezet; a ~-t a jóvátétellel lehet
megszüntetni (P. II. 134-145. old.) ›Jézus, ›létrontás jóvátétele, ›megváltás, ›metanoia,
›modernizmus, ›szocializmus, ›züllés.
Létrontás jóvátétele a kereszténység nem üdvöt hoz, hanem a ~tól szabadít meg;
›Jézus, bár abban semmi szerepe nem volt, magára vette a ~ét, s a szeretet erejével
megalkotta az eredeti ›teremtésnél magasabb és tisztultabb ›lét fundamentumát, s azt
átengedte mindannyiunknak; a mi jóvátételünk az, hogy ›hûségünkkel csatlakozunk-e hozzá,
vagy sem; a ~ mindenkinek kötelessége; a ~ének ›jelképe a Golgota és a ›kereszt, az
›áldozat (S. S. K. 163-165.) ›metanoia.
Léttartalom mérhetetlenül gazdagabb annál, mintsem bárki életében realizálhatná;
inkább föl kell szabadítani: megtalálni a kimeríthetetlent (Sz. E. 117.) ›szellem.
Liberalizmus rest, gyáva és mohó korrupció, parazita és képmutató; a ~-ban mindent
másképp hívnak. (P. I. 337.) ›demokrácia, ›vaisja.
Libidó/libido (C. G. Jung) az életéhség megnyilvánulása (P. I. 456.).
Lila természetellenesen magas ellégiesedés, túl van az emberin, okkult, határterület, felében
már nem ›szín, valójában távolság, és érzékfölötti bizonytalanság (P. I. 176-177.) ›zöld.
42
Líra az egyén, az álmok és eszmények mûfaja, a magyar Dél, Kelet/Alföld, Észak
és ›Erdély költészetének kifejezése (M. H. II. 26.); a szív igénye arra, amit az ›ész már
nem ért meg (F. M. 68.).
Liszt szimfónia tökéletesen rossz (K. K. 429.).
Logika a lét õsharmóniájának tudata (Malarmé, L. T. 25.); fajtái: 1.õskori analóg ~, 2.
›történeti ›racionális vagy azonosság (ellentét) ~, 3. a ›megváltás utáni ›egység ~,
amely az elõbbi kettõt egyesíti (T. S.) e három ~, akár a három kor, szimultán jelenség;
zûrzavar akkor keletkezik, ha valaki egymáshoz nem tartozó ~kkal akar mûveletet végezni,
pl. õskori gondolatot racionális ~val próbál megérteni (S. S. K. 330.) ›aritmológia.
Logikus gondolkozás eredetileg nem értelmi gondolkodás volt, hanem logos-szerû, a
világrenddel azonos gondolkodás (33. 131.).
Logikus intellektus fontos archetípus, általában együtt jár vele a kevélység, a gõg, és a
›hiúság (P. I. 216.) ›mester.
Logos õs-szó, a világosság, a mágia és az éhtosz középhelye, a misztériumot és az
›alétheiát egyesíti (M. Sz. 332, 333.); a legmélyebb egyetemes összefüggéseket fejezi, ezért
jelentése határtalanságánál fogva megismerhetetlen; az ›ember egyebet sem tesz, mint látja,
hallja, átéli, ez a nagy közös, ami a ›világban hat; az a gondolat, amiben a világ gondolja
önmagát (33. 130-131.) ›kinyilatkoztatás, ›Krisztus.
Logos-ember a történeti kor magányos alakja, aki szemben áll az egész emberiséggel,
mert nem szakadt el a világrendtõl, a ›szellemtõl, harmóniában ég a ›világgal (33. 133.)
Lovag ksatrija a poseidóni életforma, hím-aszkézis; az állatok közt ~ a kecskebak, a
szarvasbika, minden hím madár, legkivált a kakas (L. T. 68.); ha a ›brahmantól, szellemi
sugallatától, elszakad, a ›sötétség rabja lesz (S. S. 501.).
Luciditás, modern, vak, extrém igazsága nincs, önmagát ezért maradéktalanul feladata
megoldására tudja összpontosítani; egyedül ego-rendszerének üzeme fontos; mivel magát az
igazság gátlása alól fölmentette, nem tud, de nem is hajlandó különbséget tenni egy
matematikai egyenlet precíz kidolgozása, egy százezres város precíz elpusztítása és egy
százmilliós ›nép precíz kizsákmányolása között; a vak ~ diabolikus ›téboly; ezért mosódik
el a határ egy Picasso-kép, a politikai terrorcselekmény és a ›tudományos fölfedezés között;
a ›tudmány megteremtõje; sikerének titka, hogy ›személytelen, ›absztrakt és ›zárt;
›beszéde igaz, ›tette kártékony (P. I. 347, 145-146.) ›lunáris luciditás.
Lunáris éberség intenzív érzékenység az okkult világban; az értelem körén kívül lát, sejt,
mintegy vakon tapint (S. S. 342.) szoláris éberség.
Lunáris életrend az öröklés leányágon száll tovább, jelkép a Hold, a természeti
›ösztönök ›szabadok, családfõ az ›anya, a ›férfi alárendelt (S. S. K. 265.) ›szoláris
életrend.
Lunáris liciditás másodlagos fény, racionalizmus, semmit sem ismer föl, ami az anyagra
nézve nem hízelgõ; a ›lét egészét a feminin ›természetre vezeti vissza (S. S. K. 284-285.)
›luciditás, ›lunáris életrend.
Machiavelli a kormányzásban a létrontást tudatossá tette, s kegyes hazugságokkal
takarta – ezt hívjuk ›reneszánsznak (Sz. B. U. 472-473.); a ›királyt beavatta a népnyúzás
gyönyörébe, hivatalfõnökké tete, s engedélyezte mindazt, amit azelõtt csak a despota használt
(P. I. 392-393.) ݇llam.
Machiavellizmus az államot hivatallá kell tenni, amelyben nincs igazság, csak
jutalom ›korrupció (P. I. 392.)
Madárzene áttörés a transzcendenciába, anélkül, hogy az életet elhagyná, mint az emberi
›zene, ami a világtól mindig elszakad (P. II. 80.).
43
Magasrendû ember nem az, aki cselekszik és gyõz, hanem, aki lát és mosolyog (B.
148.).
Magánhangzó a nyelvben a szín; énekelhetõvé teszi a nyelvet, más szóval költészetté
(Sz. 393-394.).
Magány és böjt mágikus állapot a tisztultabb belátás elérése végett; dialógus Istennel
(Si. 41, 53.); az ember egyedül játssza le azt, amit a többiekkel együtt kellene játszania (P. I.
239.).
Magányos a társadalom szakrális voltának õre; amikor a közösség helyét elhagyta, s
›társadalmon kívüli életbe kezdett, akkor a ~ban szívódott föl a társadalom minden
élettevékenysége: felelõssége, morálja, öntudata; a ~ban az erõk fölgyûltek, némelyik ~
prófétává lett a hûtlen Izrael helyén, más ~ok törvényhozók, tirannoszok, emberi sárkányok;
igaz a rátermettségük, hamis, hogy akikért vannak, azok a másik oldalon állnak (K. É. 145-
146.).
Magyar aki a nálunk élõ öt géniusz egyensúlyát megteremti; ez senkiben, még Szent
Istvánban sem valósult meg, csak Jókai regényeiben; az öt géniusz szövevénye egyszerre
jelent gazdagságot és nehézséget; ki-ki a saját régiójának/géniuszának hatása alatt a többit
nem ismeri föl/el, nem olvasztja be, sõt, szemben áll velük, mint idegennel; az itt élõ ember
legelsõ mozdulata a ~ral szemben az elutasítás (M. H. II. 94-95, 102.) ›archetípus,
›heroikus/idilli, ›Magyarország.
Magyar festészet tengelye Ferenczy Gulácsy Csontváry Vajda; “igazságkeresõk” (F.
M. 16.). 
Magyar nemzet rokonszenve mindig a duhajé, ezért kedveli Vak Bottyánt, Petõfit, a
betyárt; minden ›magyar nemzedéknek külön terve van a ~ megmentésére; csoda, hogy az
ország ennyi megmentést kibírt (M. H. II. 194-198.).
Magyar nép Európában a nyers géniuszokban leggazdagabb, ám ezek megnemesítése és
egyensúlyuk megteremtése a legnehezebb; ha ez nem sikerül, akkor a géniuszok hatása
negatív, démoni; a ›kereszténységgel nem nõtt össze, így a ›vallás a ~ részérõl
képmutatás, a hatalom részérõl állatszelidítés (M. H. II. 152, 154.) ›Mohács, ›passzív
rezisztencia.
Magyarország a méhes földje, népe aranykori álmából fölébreszthetetlen (Si. 249.); ~on
mindennek egyszerre öt értelme (›géniusza) van; más, európai népeknek legföljebb kettõt-
hármat kell összekapcsolniok; az öt géniusz miatt ~on oly könnyû tehetségesnek lenni, és
ugyanakkor elveszni; tragédiáinak egyik oka, hogy ~on a papságot csak ›politikai szinten
értelmezték, aminél nagyobb éretlenség el sem képzelhetõ; ›szellemi kaszt híján nemzetiségi
kisállammá lett; a másik, hogy a géniuszok ›egysége nem valósult meg, ezért nem tud
különbséget tenni barát és ellenség között, nagyjait eltaszítja; története állandó
testvérgyûlölet, ami a világon páratlan ›õrület (M. H. II. 40, 100, 154, 108, 113-115.) ~on a
›mûvész sosem volt legitim lény, legföljebb a tizenharmadik az asztalnál (F. M. 14.)
›magyar, ›magyar nép, ›passzív rezisztencia.
Mandala a világ rajza, a lét értelmét hordozó négyszögû képrejtvény; a ~ szemléletébe
merülve az ›ember anyagi ›természetben használt tudatából kiemelkedve a transzcendens
›értelmek körébe helyezõdik át (S. S. 394.); a teljesen kibontott, átvilágított kép; a
meditáló a ~ révén az istenség útját követi, aki a világ négy irányába kiterjesztette önmagát
(F. M. 44.) ›horoszkóp, ›kör, ›mûvészet.
Maradandó miért lenne ~bb a Tadzs Mahal, mint az alatta nyugvó asszony hangja? (S. S. K.
259.).
Marokkói tanító Csontváry képe a szellemben szegény, aki az Isten szót helyesen ki
tudja ejteni, s vele a közvetlen összeköttetést képes megtalálni, akárcsak Dosztojevszkij
Miskinje és Aljosája (Si. 293.) ›arlequin.
44
Martyn Ferenc személyében modern festészetünk minden függõben levõ kérdése esedékessé
válik (F. M. 103.) ›magyar mûvészet.
K. Marx a tulajdon kérdését próbálta rendezni az osztályok megszüntetésével, holott
osztály nem is volt, a tulajdon pedig nem gazdasági kérdés (P. I. 159.) ›Tmil.
Maszk cserélhetõ bolondság, rögeszme, monománia (M. Sz. 325.); a
sorstragédia/tragikomédia ›jelképe (K. 417.); a betegség, a bûn és az õrület
megsûrûsödésébõl keletkezett álforma; a legtöbb esetben az élõlényt a helyébõl kinyomja, s
maga próbál élni (K. K. 369.); az istenülés látszata; összetörésében nem a ~ válik semmivé,
hanem az›arc, amit eltakart (33. 161.) ›bor, ›tízezer bõrû gyermek.
Materializmus okkult babona-szisztéma; zárt magatartás, félelem az autonóm léttõl;
magzatnak maradni, az ›anyagban rejtve (S. S. K. 230, 287.); az egynapos élet okkultizmusa
(Si. 328.) ›ateista.
Matéria anya imagináció, a szó töve azonos a mater, a matrix tövével. (A. 183.); ~ sacra =
›mérték, ~ diabolika = ›anyag (A. 243.) ›májá.
Mágia/varázslat leereszkedni arra a helyre, ahol minden Egy, s arról a helyrõl cselekedni;
minden ~ törvénytelen és tilos, egyetlen kivétel a ›szeretet (L. T. 82.); az ›értelem
elhomályosulása, azon alapszik, hogy az események bizonyos magatartásokkal, és nyelvi
formulákkal befolyásolhatók; pl. a jelszavak varázsformulák; visszakorcsosult (primitív) 
›társadalmakban a ›normális mágikussá lesz (P. II. 51-52.) 
Mágikus mûvészet az erõket felszabadítja, a mélységet felidézi, az egyensúlyt felbontja,
›mámoros: “értek valamit, amit nem értek”, emblémája az örvény, Európában az ›orfikát
szinte teljes egészében lerohanta, pl.: Faust, Van Gogh, Beethoven szonátái, Dosztojevszkij
stb. (Si. 162-163.) ›mûvészet, ›orfikus mûvészet.
Mágus a cselekvõ misztikus; fekete ~: aki képességeit a maga hasznára fordítja, miáltal a
természetfölöttit s a ›természetet beszennyezi; az alkotónak a maga gyönyörûségére nem
szabad leírni egyetlen ›hangot sem (L. T. 48, 82, 93.).
Májá megnyilvánulás, látszat, lefokozott, elhomályosodott éberségünk a valóság helyett
annak ›káprázatát látja – nem a ›világ a káprázat! (M. Sz. 237.); megkerülhetetlen, mert
benne vagyunk (A.263.); utolsó fátyla a ›humor (K. K. 157.) létrontás, ›õrület,
korrupció.
Mánia fantazma, monománia.
Mámor ›eksztázis.
Mártír azért választja a kínhalált, hátha a szenvedés pillanatai között lesz egyetlen egy,
amikor valódi lénye felragyog, és elárasztja (Sz. B. U. 469.).
Mászolygás Hoppy Lõrinc beszédmódja (K.).
Meditáció aki nem képes rá: nem tudja belsõ energiáit egy pontra gyûjteni és a külsõt
nem tudja tudatosan lezárni, az a magasabb ›tudás útján nem indulhat el; tulajdonképpen
›ima; három foka: a szavak csendje, a vágyaké, a gondolatoké (33. 213-214.).
Megalapozni ›középpontot megtalálni; egységben látni (A. 193.).
Megalkuvás az ember komolyságáról való leköszönés; a többet a kevesebbért elárulni; a
szellemi rangot elveszteni (M. H. II. 151.).
Megérteni valamit annyi, mint eredeti helyére visszatenni; ezért ~ csak metafizikailag
lehetséges, mert a dolgok eredeti helye: meta ta physika, az anyagi ›természeten túl van (S.
S. 244.); ›szellemmel érzékelni, tapogatni, látni, semmi köze az intellektushoz (A. 47.)
›intelligencia, ›ölelés.
Megismerés azt ismerem meg, amit szeretek, amit megteszek; semmi sem ismerhetõ meg
önmagában, az összes többi megismerése nélkül; a részletismeret az egész ismeretét
feltételezi, a ›természettudományos részletkutatások is ontológiai fundamentumra épülnek; a
megismert is megismer engem; az ›éberség ›realizálása, a ›démonok kiûzése (M. Sz.
45
235-240, 326-346.); az erosztól nem választható el, vö.: héber megismer=szexuálisan egyesül
(S. S. K. 281.); az átélés egy módja (33, 50.) ›imagináció.
Megkülönböztetés meg kell különböztetni a létezõt és a nemlétezõt, a valóságot és a
›varázslatot, a ›lelket és a ›káprázatot (S. S. 113.), a ›szépséget és a ›bûbájt (S. S,
166.) ›éberség, ›felismerés›maja, ›összetévesztés.
Meg nem váltott szív a szappangondban él, a birtokban, és háza kapujában ugat (Si. 56.).
Megõrizni az órát fenékig átélni, így átemelni az idõfölöttibe (Si. 67.) halhatatlanság.
Megrendülés a gondolkodás alapállása, a létezés legmagasabb intenzitása (Sz. B. U.
45.) ›bölcsesség
Megszabadulás a képeket nem összetéveszteni, nem képzelõdni (S. S. 316.); a
turbából kilépni (S. S. K. 148.) ›beavatás, ›kereszténység, ›metanoia.
Megvalósítás ›realizálás.
Megváltás alapfogalom megtörtént; nem történeti, hanem ontológiai, létbeni fordulatot
hozott; aki nem eszerint rendezkedik be, ›életét a semmibe szórja (K. II. 329.); a
›korrupció mindhárom megnyilatkozási formáját egyetlen ponton számolja föl, és a
›világot eredeti helyére visszaemeli (S. S. K. 149.) ›Jézus, ›kereszténység,
›megszabadulás, ›üdv.
Megváltó az emberi létezés legmagasabb foka; meghozza számunkra az örök
›üdvösséget, a haragvó ›Istent megbékíti velünk, s ›szívünkbe a ›büntetéstõl való
›félelem helyett a ›szeretet ›örömét ülteti el; a ~n kívûl senki kompetenciáját az ›élet
kérdéseiben nem ismerem el (P. I. 418, 306.). 
Megvilágosodott aki az emberi élet határait áttöri, és az életnél magasabb eredetû
›fényben részesedik (P. II. 69.) ›beavatás, ›realizálás.
Melankólia az arlequin misztériuma; aki nem szomorú, nem igazi bolond; a mulandóság
és az élet utolsó csepp méze (Si. 183, 200.) ›derû. 
Mester az ›õskor és atörténeti kor határán élt szakrális szubjektum, aki személyével
idézte meg az isteneket, az õsi ›lét ›éberségét és teljességét sugározta, nem cselekvõ,
hanem eszköze az isteni létnek; letûnvén szerepét átadta a ›könyvnek (S. S. 58-64.); a
›történeti kor egyetlen igazi ~e Krisztus; saját ~érõl: Si. 147. Skk; aki elõtt meg kell
hódolni, hogy az emberben az alázat fölébredjen, mert anélkül nem tud ›tanítvánnyá lenni,
›külsõ marad (P. I. 216.).
Metafizika alapszó az ember le tudja gyõzni a fizikát, a ~t soha (A. 74.); nem üdvöt,
hanem ›igazságot keres, és megtalálja a ›létezésben minden létezõnek, ›Istennek is az
›azonosságát (S. S. K. 299.).
Metanoia alapfogalom megfordulás, visszatérés a normalitásba; csak jótettekkel , a
›létrontás forrásának fölszámolása nélkül, nem megy (S. S. K. 158.) ›alapállás, ›beavatás
››katarzis, ›létrontás jóvátétele.
Metapoiézisz alkotás, amiben léttöblet mutatkozik meg; a metapoiétikus magatartás az egész
›emberi létnek megkülönböztetõ jellemvonása; a ›mûvészet teremti meg az emberi létnek
megfelelõ, teljes értékû világot, ez a ~; hiperreális; a metapoiétikussá tett ›természet ujjong
(P. I. 281, 283.) ›haszon, ›kultúra, ›poiézisz, ›tett.
Meztelenség modern hisztéria, a görög szobor ~e akár az állatoké, a növényeké, a csillagoké
(A. 18.) ruha.
Méz élet (P. II. 190.).
Méhes az éber alvás helye (M. H. II. 16.) Magyarország.
Mérték a testet öltött Ige; kiegyenlítés, közép, arany, a szabad és a tilos határa (M. Sz.
279, T. S. 102, 131, L. T. 161.); a ~ elvesztése okozza a zavart ›személy és társadalom
között, kelt feszültséget, félreértést, háborút; a ›léthazugság betörését az életbe; a ›jó és a
›rossz elválasztását az adott esetre nézve vagyunk kénytelenek rögtönözni (A. 243, S. S. K.
46
185, S. S. 192.) a ~ hiánya az örvény (F. M. 54.); ›emberrõl, ›mûrõl, dologról akkor derül
ki, hogy mit ér, ha a kezdetbe állítom (P. II. 11.).
Méz minden lény számára az élet (P. I. 417.).
Misztérium alapfogalom Isten titkai, kegyelme stb.
Misztika átélõ látás, látni minden dolog egységét, a középpontot, ahol minden Egy; a
~ nem ellentétes a tudománnyal, a tudás magasabb foka, ha éppen nem a legmagasabb
(L. T. 43, 48.).    
Misztikus a láthatóból kitalálja és átéli a láthatatlant (L. T. 48.); ~ intuíció a lelket az
›életbõl a ›létbe átemeli (S. S. 80.); aki a ›valóságról tudomást szerez (P. I. 309.).
›beavatás, ›eksztázis, ›értelem, ›misztika.       
Mítikus képek a nagy költõi mûvekben a kimondhatatlant láthatóvá teszik, s ezáltal
katharzist idéznek elõ, ›éberebbé tesznek (S. S. 273.) ›mítosz, ›õskép.
Misztikus vétek önzõ, közönyös nyugalom, melyben az ember elhiteti magával, hogy
önmagának elég (33. 213.).
Mitológia a világ magánélete (B. 112.); a valóság interpretációja, minden jelenség közös
nevezõje; nem az ›emberiség éli a ~, hanem az él bennünk, mert magasabb valóság, tiszta
szellemiség, nem alapítják, hanem keletkezik, miként az ›asztrológiai kor új aiónja (33, 55.)
›természettudományos mitológia.
Mítosz a nép közvetlen kapcsolata a szellemmel; az istenség életérõl alkotott közös
kép; ha ez a képsorozat széttöredezik, s nem alkot egybefüggõ koszorút, nem beszélhetünk
néprõl; ~kat vesztve sem befogadni, sem feltárni nem tudjuk a ›világot, a ~ ›jelenkortudat
nélkül irreális (F. M. 50-51, 58.); a ~ a jelképek erõit magához vonzza; a ›történetet az
érdekli, ami megtörtént, a ~t az, ami igaz (P. I. 467. old.); azon a ›metafizikai ponton
keletkezik, ahol a ›logos áll (S. S- 273.); mindaz, amit gondolunk és gondolhatunk, ~ (Si.
72.); kormányoz, a ~ok szellemi kötelékek, melyek közt az ›élet tartózkodik (33, 55.).
Mocsár az élet egyik õsállapota, benne minden lény, gondolat, ~ (A. 106-111.) kultusz
›nõ.
Modor a természetes viselkedés hibája (T. Burckhardt, 33, 24.) ceremónia.
Modern ember langyos, eunuch, kiköpnivaló; Baader szerint elõbb pogánnyá kéne lenni,
hogy kereszténnyé, vagyis emberré lehessünk (Si. 261.); szám nem azért ›racionalista, mert
ésszerû, hanem azért, mert ›profán; kísérlet a kvalitástalan ›létezés megvalósítására (S. S.
K. 320-321.); ellentétek összeütközése; õseitõl nagy ›kultúrát örökölt, s ezzel a kultúrával
való elégedetlenséget (V. 36.) ›apparátus. 
Modern hatalmi szervezetek iparvállatok, pénzintézetek, diplomáciák, rendõrségek,
›hivatalok, hadseregek stb.nem közvetlenül a ›társadalomból nõnek ki, hanem kivétel
nélkül a társadalom ellen, valamely felsõbb ›rendszer (›szcientifizmus) mintájára (P. I.
84.).
Modern kollektívum menekülés a személyességtõl, és a tömeg síkjában való
hasrafekvés; az önmaguk által kioltott ›én-ek hullagödre (P. I. 352-353.).
Modernizmus/modern szellem az ember önmagát a döntõ élettények hatása alól kivonja,
miáltal ›absztarkt észjelenlétének hatásfoka mérhetetlenül fölerõsödik; a ›démoni
intellektus virtuozitása; a ~ban ›tudomány, ›ész, ›demokrácia összetartozik, ha csak az
egyiknek megkegyelmezünk, minden a helyén marad; az emberi lét féltenyérnyi helyét sem
hagyja érintetlenül, az ›életrendet ›személytelen üzemmé akarja átalakítani (P. I. 346-
348.); észben jó, jellemben pocsék (›létrontás) (P. II. 139.); ›lényegtelen ›személytelen,
arrogáns és szellemtelen intellektuális illuzió, amibõl senki semmit nem vált be (S. S. 191.)
›L. Wittgenstein.
Mohács amagyar népet démonná vadult géniuszai széttépték a nemesi
gyûlölködésben; a ›szellemi kaszt ›uralmának megszûnése vezetett a csatavesztéshez (M.
H. II. 152-153.) Magyarország.
47
Mondat valóságossá csak akkor válik, ha személy mondja; egyébként alaptalan és
lényegtelen (Sz. B. U. 233,) legfontosabb a végsõ szó, ezért a ~ban az utolsó hely az
állítmányé; minden ~ olyan mérleg, amelynek az elsõ serpenyõjében az alany vezetésével a
~részek állnak, a másodikban egyedül az állítmány; az állítmány a ~ nevezõje (P. II. 86.).
›beszéd.
Monománia személytelen, szenvedélytelen rögeszme túlsúlya a valóság fölött; a
~ás képtelen érintkezni a másik emberrel; ahol ~ások élnek, ott közösségrõl beszélni
ostobaság, létük reflexív (K. I. 355-358.); a szakrális ›maszk, az egyetlen bázis, vagyis a
›káprázat, más szóval a ›valóság, vagyis a nem-létezõ; az iránytû (K. K. 22.) ›bolondság.
Moralista ahol túl sokat beszélnek az igazságról, ott a természetes árulásnál irtózatosabb
dolgokra kell felkészülni (Si. 114.) ›csirihau.
Morál a legmagasabb és egyetlen ~ a szabadság (Baader, M. Sz. 253.).
Morális mûvészet a szenny felszabadítása; amit kifogásol, gúnyol, leleplez, annak erõit
fölszabadítja és megsokszorozza, ezért az embert aljassá és hitvánnyá teszi; csak ha az ember
már disznóvá változott, veszi észre, hogy micsoda Kirké éneket hallgatott (L. – Sz. 265-267.)
›mûvész, ›mûvészet.
Mourez en silence haljatok meg csöndesen (A. 362. skk.) derû, alapállás.
W. A. Mozart zenéjében az emberi lény közbeiktatása nélkül a lét szól, mint álom, a
›világ elsõ állapotáról, amikor a ›világosság és a ›sötétség nem vált el (P. II. 82.).
Mozgás az eredeti egyensúly megbomlása, és kísérlet az egyensúly helyreállítására (M. H.
110.); a ›tudomány szerint elválasztható a mozgó embertõl, csillagtól, varázsjele/székhelye a
képlet, láthatatlan, végtelenül alakváltó istenség, vannak törvényei: hõstettei, vonatkozásai:
legendaköre, vagyis ›démon (33, 51.); ›száma a hét (33. 301.) ›egység, ›mítosz.
Mozi szemléletes regény, a 20. századi embertípus megformálója: mozigesztus,
sztárkönnyek: úgy látszik, a mai ember ezt érdemelte (A. 326, 22.); plebejusmûvészet, vagyis
nem ›mûvészet, szórakozás, izgatás, az ›embert önmagától megszabadítja (K. 435.)
›lemur.
Munka a szellemi valóság realizálása, asha nélkül végzett ~; nem önkéntes áldozat,
hanem kényszer, a ›kultusz és a mûvelés ellentéte, amely végsõ fokon mindig értelmetlen;
az ›õskorban tilos volt, Manu: “aki önmagának fõz, tiltott tevékenységet folytat.” (S. S. 192-
223, 235.); aktív részvétel a világalkotásban; a ›társadalom sorsvonalainak találkozása,
szolgálat, amelyben mindenkinek mindenkivel érintkeznie kell; kiváltság, a ›szellemi kaszt
sosem veti meg, csak a ›ksatrija és a ›polgár; a kényszerbõl, megélhetésért végzett gépies
~a a tönkrement civilizáció jellemzõje, ahol a magas értékek elhomályosulnak, s a
›személyes szenvedélybõl ›kollektív ›mánia lesz (M. H. II. 70-71.).
Munkás a modern államelméletek fölfelé buktatták, urakodó osztállyá tették, miáltal
kolosszális ›csandalává vált. (K. É. 162.).
Mutatvány bravúr, tanulható, ismételhetõ, szemben a mûvel, az ember hiányzik belõle;
az ›élethez képest túlméretezett mû; ›stílusa a ›svihák virtuozitás – az autentikus mûnek
nincs stílusa (P. II. 174, 177-178.) ›abszolút mû.
Múzsai nyelv a nyelv õsforrása (P. I. 411.) költészet.
alapfogalom valójában az üdv, ezért az ember és ~ szétválasztása tilos; autentikus
élet nélkül a ~ svindli; egyetlen értelme, hogy alkotójára visszahat: tisztít, ›ébreszt, világít
(P. I. 322, 332, 231.); minden nagy ~›aszkézis eredménye, nagysága abban áll, amit
elhallgat (A. 338, L. T. 93-94.); a nagy ~vek sorsminták; remek~, ami túllépett az emberi
mulandóságon és átment az örökbe (B. 155.); akkumulált transzcendens életirányító hatalmak
helye (L. – Sz. 275.); tanúskodás korunkról, a ›szellem mámora, ›gyönyör, de nem felülni
a gyönyörnek, mert egyetlen ~ van, a ›megváltás, aki nem ezen dolgozik, az ellene dolgozik,
s az ›Antikrisztust idézi (Si. 86; 74.); a ›szakrális lét legeslegutolsó morzsája (33. 305.)
›dilettáns ›mûvész, ›mûvészet, ›orfika.
48
-ájultság úgy lehet kijózanodni belõle, hogy súlyt a mûnél eggyel feljebb helyezzük, a
valódi életre (Si. 88.) ›mû, ›mû-pánik.
Mûkereskedõi/kereskedelmi festészet a mûvészethez semmi köze sincs (F. M. 29.).
Mû-õrület a megszámlálhatatlan tömegû zene, épület, festmény és egyéb mûtárgy
jelentéktelen, puszta ›civilizáció, ha az ›emberiség létezésének abszolút kérdéseit nem
érinti (33. 306.).
-pánik kísértet, a Nagy Neurotikus megnyilvánulása az olyan emberben, aki minden
tétjét alkotására tette föl, s azóta saját biográfiájában lakik anélkül, hogy egy pillanatig élne
(A. 407-409.) ›pszeudoegzisztens.
Mûszaki mesterember, aki az emberi szellem képviselõi között nem szerepel, és ezután
sem fog szerepelni; a ›technikai képzelet a szellemi érettség elérése után csak a magasabb
kvalitásokkal nem rendelkezõket foglalkoztatja; ma irányadó › ízlésben, ›morálban,
gondolkozási színvonalban, életstílusban; mesterségébe bújik, nehogy komoly dolgokkal
kelljen foglalkoznia (P. I. 437-438, 450.) ›középszerû ember, ›Nemo kapitány. 
Mûtárgy európai az európai mûvész teremtõ gõgjének gyermeke; se nem kép, se nem
jel, legföljebb ›tremendum, a ›nézõ számára is csak tárgy, nem kell befejeznie – így
szakadt el egymástól egyszerre ›közösség, mûvész, jel. (F. M. 46.).
Mûvelés alapfogalom az anyagi természet, az emberi képesség, fölemelése, a földet
›paradicsommá tenni, azért kapálni, hogy a krumpli jól érezze magát. Kizárólag a ›szellem
végzi; az ›élet helyes használata, vagyis “sose áltasd magad!” (S. S. 185, 196, 484.)
›kultúra.
Mûvész 1. õskori a világ erõit megfékezte, és végleges formába rendezte, ezért orfikus;
2. modern az egyetlen hívõ, aki még tartja a kapcsolatot a transzcendenssel; a világ erõit
fölébreszti és felszabadítja, ezért ›mágikus; ám e képességének talán csak Rabelais,
Cervantes, Shakespeare, Bach, Velazquez, Rembrandt, Beethoven, Cezanne volt tudatában
(Si. 123.); korunk egyetlen embere, aki ›szellemi értéket ›realizál, vagyis intenzív
›mûvelést folytat (S. S. 193.); jelet/nyomot hagy, s a jel õ maga (A. 149.); keleti
lélekvezetõ; az embert lényének világos alaprajzában (›mandala) tárja föl; létét sohasem
tudatos elhatározás dönti el, hanem a ›személyes magatartás (F. M. 44, 91-92.) ›európai
mûvész, ›morális mûvészet, ›mû, ›mûvészet, ›tudás.
Mûveltség az eredetileg egyszerû kérdések megnehezítése; a sorskérdések megoldásához
szükségtelen; nem mûveltebbnek kell lenni, hanem ›éberebbnek (Si. 263.).
Mûvészet az asha növelése (S. S. 225.); kozmikus magatartás, a boldogtalanság
megszépítése, a ›természetbõl nem érthetõ; emberteremtés (A. 128, 141, 144, 21.);
léttöbblet; természetfölötti erõket közvetít (P. I. 281, 320.); léttöbblet, az emberi létnek
megfelelõ ›valóság megteremtése (P. I. 283,); az ›élet végsõ értelme, hogy ~té alakuljon át
(M. H. 202. old.); Európában a ~ a legmélyebb, a ~ben pedig a természettõl való bûvölet; a
középkorban hódolat az Anyaszentegyháznak (S. S. K. 273, 274.); az ›ideológiák által
leplezett tikok kulcsa (Si. 114.); jó ~ csak sikerült életbõl fakadhat (B. 154.); nõi
tevékenység (F. M. 76.) kultusz, metapoiézisz, morális mûvészet, mozi,
›Mysterium Magnum ›mûvész.
Mûvészetküszöb fölötte a “szép látszat”, az egészséges, tiszta ember, alatta “csúnya
látszat”, a káosz, a fölbomlás, a ›beteg, alacsony ember; ›szabadon és szakadatlanul
döntünk, hogy melyiket bocsátjuk magunkra, mert a ›mûvészet gravitácójából nem
szabadulhatunk (L. – Sz. 278-280.).
Mûvészi a mûvész meghagyja annak, s csak annak, semmi másnak, ami, s ezzel átemeli a
›létbe, így többé nem esetleges és életszerû, a rejtély leválik róla, s kiderül róla, hogy itt van
és az ›örökben, másként nem is lehetne itt – ez a transzcendencia (33. 179.) ›mû.
49
Nacionalizmus politikai téveszme, újkori válságtünet; a fönt megbomlott szellemi
egységet alulról próbálja pótolni; óhatatlanul mikroszocialitáshoz vezet: a parányállamok
versengéséhez, hazudozásához, történelemhamisításához, a hatalom bitorlásához (M. H. II.
75.); a ~ következtében a nacionalista a normális humánumtól eltér; csak akkor lép föl, ha az
›univerzalitás felsõbb egysége a ›népeket nem köti össze (P. I. 76, 78.).
Nagyinkvizítor a hatalmi monománia megtestesülése, pl. Channan fõpapban, Machbeth-
ben, III. Richárdban, Richelieu-ben, ›Napoleonban, a 20. sz.-i diktátorokban, stb. A ~
elhiteti, hogy csak a hatalmi ›realitás létezik (A. 270-275.).
Nagy Konstantin amikor a vallásá lett kereszténységet hatalomra emelte, már alig
volt mit rontani (S. S. K. 144.).
Nagy Misztérium/mysterium magnum a megnyilatkozás egyszersmind elfátyolozódás, a
kinyilatkozás elrejtõzés, a tudatosítás tudattalanítás, stb. (Böhme, A. 312.) ›inqualieren.
Nagy Neurotikus kísértet, a hegeliánus megfelelõje/ellenfele, a pszichoanalízis atyja,
a ›mû-pánik gerjesztõje, stb. (A. 407.)
Nagy Valóság ami kérdezés nélkül is van, bizonyítatlanság ellenére is (B. 255.) ›kis
valóság, ›valóság.
Nagyzási hóbort rettegés a kicsinység leleplezõdésétõl (P. I. 377.) hivatalnok.
Napilap par exellence ateista, este megsemmisül, távlattalan, mélység és misztérium
nélküli (Si. 328.); hallottam, hogy valaki nyáron, alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit
ivott, és ~t olvasott; az ilyen embert elveszettnek lehet tekinteni (B. f. 78.) ›sajtó.
Naplopó az egyetlen, aki az egészet birtokba tudja venni, mert se programja, se elvei
(Si.88.) ›arlequin.
Napoleon az utolsó rex sacer (L. T. 125.) király, Nagyinkvizítor.
Narkózis mesterséges önkívület a természetes mámor hiányában. (E. 3.) eksztázis.
Naura mamája Lala inkarnációja a Szilveszterben (Sz. B. U.).
Nárcisz önimádat, vagy önismeret; valódi értelme, hogy ismerjem meg magamat, hazug
értelme, hogy önimádatomba beleõrüljek; ha a tükörképnek nem ülök fel, ~ õrangyalommá
lesz (Sz. B. U. 178.) ›démon.
Nem-ellenállni a hiteles ember álláspontja: keresztülengedni, semmivé lenni; nem
passzivitás, és ›engedékenység, hanem gyengédség és kiengesztelõdés, a ›létben való
feloldódás (P. II. 158.) ›idill.
Nemes ›ksatrija.
Nemo kapitány a középszerû ember, a szellemi minimum alatt él; a gombnyomáselmélet
megalkotója; ügyel arra, hogyha vasárnapi prédikációt akar hallgatni, akkor ne a gyorstüzelõ
ágyú gombját nyomja meg (P. I. 446.).
Nemzet a történeti rangot szerzett nép (M. H. 79.).
Nemzeti öntudat képesség, amivel a nemzet önmagát a többiek rangsorában elhelyezi, és
›történeti feladatait felismeri; legalább egy nemzedék szigorú önfegyelme, tanulása,
rendíthetetlen komolysága szükséges hozzá; a ›ksatrija minden erejével tiltakozik ellene (M.
H. II. 125.) ›Magyarország.
Neolit a kõszellem virágzása (A. 154.).
Neurotikus olyan õrült, aki követeli, hogy mindenki a saját õrületével legyen boldog, tehát
boldogtalan, ›individualistának képzeli magát (A. 359.) ›hegeliánus, ›Nagy Neurotikus.
Neutrális nincs, ha nem használ. okvetlenül árt (K. K. 339.).
Nevelés a 20. század legkompromittáltabb szava (A. 398.); megvadult elefánt a
porcelánboltban (Ebner) – életünk végéig ragasztgathatjuk a törött cserepeket (Si. 138.); fiatal
lény lehetõ leggyorsabb kikészítése az állami és üzleti üzem számára (Gondolf, L. – Sz. 306.).
Nevetés a boldogtalanságból születik; kényszer, felsõbb parancsra történik, az ember és az
›élet védelmében, hogy a problémákat ideiglenesen áthidalja; az élet és a ›halál
50
összemérhetetlenségének áthidalása, kétségbeesés, a halál szemébe való ~ (33. 150-151.)
›humorisztikai alapállás, ›komikum.
Nevezetes névtelenség a brahmanbecsvágya (M. H. II. 157.); az agonális, vagyis
publikéletrend ellenkezõje, ilyenben él, a bölcs, a tücsök, a szent, a rigó (B. 43.); a
›tündöklõ keresztnél kevesebb (Si. 151.).
Négy a tetraktys, az örök, a teljesség, az isteni szellem száma; az utolsó haladvány;
jelképe a kereszt, a svasztika (S. S. 423-424.); az ›emberiség ›egysége (33. 301.).
Nép az égi közösség mása, szellemiuralom alatt él (S. S. 500.); a közösség intimitása;
az uralomból mindig kizárt többség; mindenki a ~en uralkodott, de akadt, aki a ~ért;
ellenpólusa a királynak, nélküle a ~ csonka: kettejük közös hûsége teremti a nemzetet;
nem szükséges, hogy közös nyelve legyen; nagysága a sensus communisban rejlik (M.
H. II. 12, 79-80.); a ~ ›hõse a ›sztár ellenkezõje (K. É. 93.) ›tömeg.
Nép és tömeg a társadalom ellentétes két állapota; a tömeg sajtót alkot, a nép mítoszt,
pletykát és mesét, ›közvéleményt és fantáziát, ›sztárt és ›hõst, ítéletet és nagy történetet,
stb. (K. É. 92-93.).
Népgyötrés a hivatal által elkövetett intézményes örömrontás; szisztematikus munka,
találékonyság és intuíció eredménye (P. I. 419.).
Népszerûség a tömeg módszere, amivel az embert valójából új és új szerepek
(›maszkok) ajánlgatásával kiforgatja (K. É. 79.) ›sztár.
Néti-néti szanszkrit nem az vagyok, nem vagyok azonos erényeimmel,démonaimmal,
vagyis tulajdonságaimmal, üres vagyok, senki vagyok (Si. 274.) összetévesztés, tat tvam
aszi.
Név a logosban való részesedés, ~ünket õrangyalunktõl, védõszellemünktõl kapjuk, így
annak elliptikus duálja vagyunk, ~ünk a harmadik, mely összeköt bennünket; szakrális
szó, melyen Isten hív minket (S. S. 418.); az örökbõl kilépett cselekvés hozza létre (S. S.
90.); az elsõ õstapasztalat, amibõl az ember él, a saját ~e (Si. 157.) nyél.
Nézõ keleti a világot egyetlen belsõ szemmé alakulva maga is áthatja, s befejezi a képet
(F. M. 44.) ›mandala, ›mûvész, ›mûvészet.
Nihilista a jelentéktelen, a nullapont egzisztencia, aki megpróbál mindent elviccelni,
önmagát is, ámde az öncsaláshoz valódi ›ember kell; a ~ valójában fél a döntéstõl (A. 422.)
›vallástalan.
Nihilizmus vallástalanság, társadalmi analógiája az osztálytalanság (kaszttalanság), a
felbomlott állam  (V. 57.)
Nietzsche ó, ~, ~, hát te mindent tudtál? (L. T. 86.); csak egyet veszek tõle zokon, hogy az
›Evangéliumot elvetetette (A. 424.); minden ~rõl írt mûben egyedül fontosak a ~ idézetek
(B. 391.).
Normális ember igaz, éber és egészséges, képe a kinyilatkoztatásban mindenki
számára hozzáférhetõ (M. Sz. 330.); az ›evangéliumi ember, elõbb volt, mint a ›világ (Si.
262.); ›értelmének fénye komplex: ›szellem, ›bölcsesség, intuíció, megkülönböztetõ
›ész, belsõ érzék, képzelet, anamnézis (P. I. 145.) ›luciditás.
Normalitás alapfogalom a szeretet; egyre kevesebb ember bírja; s egyre több, akinek
természetes állapota a rendetlenség, a ›sötétség, a zûrzavar, aki a ›fény, a ›rend, az
emelkedés, a ›nyíltság számára alkalmatlan (P. I. 203.).
Normalizálás a rajtunk uralkodó életéhséget magunk alá gyûrjük. (E. 2.) beavatás.
Nova az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy õ is bort csináljon; a puritánok, a
›pietisták, a vénkisasszonyok, agglegények, kapzsik, irigyek, fösvények itala, ›géniusza a
boszorkány, drágaköve a húgykõ, ›ateista szõlõ (B. f. 54-55.)
alapfogalom a ~ és a férfi a világegyetem két alapellentéte; a teremtésbe utólag lépett
be, mintegy kiküszöbölni valami veszélyt, s e mulasztás irracionális veszedelme érezhetõ
rajta; a rettenetes túlnan megnyílása; a ~ lények halmaza: egyszerre esedékes benne ›Éva, az
51
Anya, Lilith, ›Sophia Athéné, ›anima, stb.; egyetlen ›szó képes tökéletesen leírni: a ~;
barátait elfelejti, szerelmeit soha; a ›regény legnagyobb híve (L. T. 135-147, A. 49, 324.); a
~
›mûvészete bensõséges, egyszerû, hasznos, transzcendenciája az ›élet mulandósága és a
továbbadásában rejlõ halhatatlanság; a ~ ›tudása: az életet továbbszõni (A. 128-133.); ~nek
lenni teljes egzisztenciát betöltõ foglalkozás; a ›démon és az ›idill közti küszöb és az
›aranykor õre (P. II. 68, 159.) ›asszony, ›szépség, ›Willendorfi Vénusz.
Nõiség a világ számára kolosszális ráfizetés, de megéri (Sz. B. U. 26.) csoda, nõ.
0 a számok klozettje, emésztõgödör (T. S. 100.); a modern ember számsora a ~-ból indul
ki ezért ›centrumtalan, világa ezért atomizálódik, esik szét ›individuumokra (A. 238-239.).
›démon.
Nõi test nagy ígéret, amit egy sem tud teljesíteni (Sz. B. U. 341.).
Nullapont-egzisztencia értéksemleges, minõségtelen ember elõállítására világszerte
fekete mágikus kísérletek folynak, hogy kötelezõ, tömeg-élettervet ültethessenek bele,
eddig csak a ›bûn, az ›õrület, a ›betegség erõit sikerült megerõsíteni; a ~
megvalósíthatatlan, az ûr nem ›realizálható (M. Sz. 310.) ›lényegtelen ember, mágus,
›sudra.
Nürnbergi per után a hitlerizmus hatalmi gyakorlata az egész földön elterjedt és csaknem
kizárólagossá vált, s a ›bûn, a ›dráma, a ›katarzis fogalma tulajdonképpen elavult, a
›világtörténet kezd ›botrányba fúlni (P. II- 108-111.) ›világháború.
Nyelv a karakter, ki-ki a ~színvonala alapján ítélhetõ meg (K. K. 69.); az élõ tûz, ami
teremt, csak az van, amit a ~ kimond (S. S. K. 97.) apriori, az ›értelmet megelõzi; ›Isten és
›ember beszédbe burkolt dialógusa; az érzékelhetõ ~ a valódi ~et soha nem fedi, kivéve a
›kinyilatkoztatást, a ›létezés anya~ét; a közmegegyezés az érzékelhetõ ~et választotta; 
(Si. 289-291.) pillanatnyilag a szellemi ~ és a köz~ egyre távolodik: utóbbi mind primitívebb,
durvább, ›absztraktabb lesz (M. H. II. 147.); csak akkor hiteles, ha egymáshoz hasonlók közt
hangzik (Sz. B. U. 23.) ›gyermek, ›Jézus, ›kép, ›költészet, ›logos, ›múzsai nyelv,
›L. Wittgenstein.
Nyelvújítás magyar a szótár statisztikailag gazdagabb lett, a nyelv hígabb (M. H. II. 147.).
Nyelv próbája az orfikuspróza; pl. Herakleitosz, Platon, Kung-ce, Csuang ce, a
próféták, az Upanisádok prózája (M. H. II. 146.).
Nyelvzavar a valósággal való közvetlen viszony megzavarodása (A. 195.) õsnyelv.
Nyél a dolgokat a ~üknél kell megragadni, s ez a ~ a név (A. 182.).
Nyílt lét ami az élet határain túlterjed (B. 26.).
Nyíltság alapfogalom, a normalitás egyik lényeges vonása, pl. mindig ~ a személy, a
lét, az erény, stb.; a lét ~ga négyféle: elõször a természetfölötti elõtt, másodszor a
›túlvilág elõtt, harmadszor a lélek misztériumai elõtt, negyedszer a többi lény, elsõsorban
a másik ember elõtt (S. S. 50.) élet.
Nyom részint tehetetlenség, mert lehetetlen ~ot nem hagyni, felerészben a láthatatlan
megnyilatkozása, mindezért ›infinitezimális (A. 151.) ›mûvész.
Nyugat géniusza magyar kiegyensúlyozott, urbanizált, biztonságos, polgári,
›életrendjének célja a ›személy; a ›civilizáció, ›közössége a ›demokrácia; irodalma
›líra helyett ›próza; szakrális helyei, ›mítoszai, ›istenei nincsenek, helyettük tények,
›tudomány, ›munka (M. H. 20-27.) ›Széchenyi István.
Objektum-komplexus a hit, hogy a bizonytalanságon kívül is van valami (Si. 246.).  
Objektív psziché a bennünk élõ õsalakzatok, archetípusok szövevénye; az öt géniuszban
megrajzolt alakzatok teszik a magyar embert ›magyarrá (M. H. II. 98, 100.)
Óceáni érzület a szív alapállása (384.).
52
Oedipus-komplexus minden zûrzavarért a fiút kell felelõsségre vonni (Sz. B. U. 198.)
›freudizmus.
Okos aki nagyon ~, az nagyon fél, de tagadja, mert attól fél, hogy fél (K. I: 387.); ~nak
lenni könnyû annak, akinek nincs szíve (Sz. B. U. 458.) ›ész.
Okkultista be ne engedd nekem azt a hülye ~át! (Kemény Katalin szóbeli közlése.).
Okkultizmus/ezoterizmus az eltudományosított ember beavatatlan lélekkel és
megszenteletlen kézzel és sötét mohósággal nyúl az ›õskori ›hagyományok bizonyos
elemeihez, hogy azokat ›technikára váltsa (tömeges ›jóga, horoszkópia, sors- és
lélekelemzés, álomfejtés, teozófia, stb.); mindez veszélyes, a spiritualitáson kívül élõ mai
ember számára (S. S. 95-98.).
Okság szerint való gondolkodás a gyengeelméjûség jele, a következetesség eszelõsségéhez
vezet (B. 157-158.).
Ontológiai idióta aki eltüntette a bûn, a létrontás és a létrontás jóvátételének tudatát, a
›létezés nehézségein csak vigyorog (P. I. 163.).
Optimizmus a népgyötrés valódi neve (Sz. B. U. 463.); bûncselekmény, engedmény a
›hazugságnak (P. I. 274.).
Orfeusz/Orpheus a szellemi kasztot akarta újra alapítani, vagy ami ugyanaz: az ember
›létét az egyetlen ›rendre építeni; hagyatéka: hogy a mû lett az emberi élet mértéke
(33. 304-305.).
Orfika alapszó a nyers életösztön természeti létért való világa fölött van a logos
(arithmosz) abszolút, tiszta, átvilágított értelemvilága, és az ›ember képességeinek
legmagasabbja, hogy a ›természet fölötti ›rend gondolatait ›értelmével fel tudja ismerni,
és meg tudja valósítani; ezen alapszik a ›kultúra. (P. I. 341.); a rendezett világegyetemrõl
való ›tudás, amely a ›sötétségnek ›világosságra való átváltását ismeri (P. II. 17-18.)
›univerzális távlatú, érett ›tudás a ›létrõl (S. S. K. 268.).
Orfikus egzisztencia látja a világ isteni jelenlétét a fakanálban; Echnaton fáraó, angol
preraffaeliták (33. 304.) ›esztétikai egzisztencia.
Orfikus mûvészet az erõket megfékezi, a rend ihleti, harmóniára törekszik, emblémája a
kristály, pl. klasszikus görög mûvészet, az egyiptomi, a tibeti, a román, a gótika, a renszánsz,
›Bach, Dante, stb. (Si. 162-163.) ›mágikus mûvészet, ›mûvészet.
Organikus formulák minden esetben geometriai formáknak felelnek meg (A. 246.).
Organizáció nem szerves, hanem racionális, mindig külsõ, az unanimitás ellen
keletkezett, benne az ›ember statisztikai adat (P. I. 387.) ›utópia.
Ornamentika az ízlésvonal önkéntelen megnyilatkozása, jelkép; az minden mûvészet
egyik legmélyebb problémája; értelme a ›tudattalanban van (F. M. 96-98.).
Orosz forradalom az apavallás hatalmi rendszerét összekapcsolta a
›természettudományos anyagkultusz anyadelíriumával, s ›androgün-khimérát hozott létre
(S. S. K. 289-290.).
Oroszország 1924 óta fasizmusban, jobboldali diktatúrában él, ez azonnal felismerhetõ
(P. I. 267.) ›bolsevizmus.
Oroszság elsõsorban vallás, alapélménye az élet mélységének démonizmusa; tagadja
különösen az emberi – ›természetet, állandó önemésztés a ›bûn (›démonok) és az
istenkeresés között (33, 34.).
Osztály a kaszt fogalmának félreértése (Sz. B. U. 478.).
Osztályharc a fajelmélet, a nacionalizmus mellékhajtása: a hatalmi ösztön a saját nép
ellen irányul (M. H. II. 88.).
Otthon, életközösség, hely, ahol mélyebben élhetünk (A. 72.); emberi lény csak a
›mûvészetté emelt ›természetben lehet ~ (P. I. 283.).
Outsider létezés-fragmentumban élõ, aki nem fogadja el a kort teljes egészében, pozitívan,
›realitását nem veszi komolyan, s nem birtokolja – lényeges befolyása a korra nincs (A. 415-
53
417.) azt hiszi, hogy az õ ›külsõ, ›absztrakt ›elmélete megoldás, tipikus ~ a ›politikai
párt, a résztudomány (V. 45.) ›keresztény.
Ökonómiai mitológia démonai Haszon, Pénz, Gyorsaság vezették, pl. a modern, nagy
iparvárosok építését (A. 73.).
Ökonomizmus meghódolás az anyagi princípium elõtt (V. 29.) gazdaságtan,
›ökonómiai mitológia démonai.
Ölelés amikor a nõt megölelem, bordáimhoz szorítom, vagyis eredeti helyére visszateszem,
ahonnan kivették (Baader, Si. 91.).
Ölni felfalni és megemészteni ledöfni kevés; a mohamedánok ezt tették Bizánccal, ám
áldozatuk emésztette meg õket. (L. T. 74.).
Önámítás nélküle nincs történet (M. H. II. 48.); technikája mindig az önkritika
technikája elõtt járt (P. I. 61.).
Önérzet emberiesség, nyíltság, becsület, õszinteség, szótartás (Sz. B. U. 97.)
›csimpalacsán, ›pánszklávizmus.
Önirónia a nárcizmus felsõ fokán az igazságot megnyilatkozottnak mondja, nehogy más
›világítsa át (P. II. 68.).
Önkényuralom ki van zárva, hogy ~ban a szellemi moralitás uralkodhasson (S. S. 465.).
Önkritika nélkül mást bírálni nem lehet (K. 361.); visszafordított hatalmi aktus (Si. 258.)
›kritika.
Önmagunk senkit sem lehet önmagától megmenteni (Si. 284.); önmagamból nézve én
vagyok az egyetlen ›valóság, a minden és a ›világ nincs sehol; az abszolútum felõl nézve
nemlétezõ vagyok; a ›szubjektum a semmi, az üresség; aki önmagát választja, csak a
›tükröt választja, és az ›igazságtól távol marad; az ›ember elõbb gyõzte le a külsõ erõk
hatalmát, mint ahogy megszerezte a ›tudást önmaga megfékezésére (P. I. 213, 283, 304.).
Önmegtagadás aszkézis.
Önmegvalósítás átvalósítás.
Önmegváltás a konfesszióban mindig kiderül róla, hogy bûn (A. 307.); helyette a
›szellem megváltó tevékenysége elõtti ›személyes és ›szabad megnyílás a teendõnk (Si.
95.).
Önzés a csillapíthatatlan sóvárgás egy neme, az önzõbõl hiányzik a biztos öntudat alapja,
az ›önérzet (P. II. 165.); nem önszeretet, hanem különös ›ösztöntõl, ›értelemtõl
független, ›félelembõl, gyávaságból, ›rögeszmékbõl álló ›õrület; az önszeretetet kizárja:
ha az ember önmagát ›szereti, már nyert, mert tud szeretni (P. I. 279.); magamért való
didergõ aggodalom, és magamról való gondterhelt gondoskodás, holott másokról kell
gondoskodnom; az ~ az ›embert saját ürességébe falazza be, ezért rabol (A. 229-230.).
Ördög/sátán a teremtés misztériumában a legmélyebb csoda (K. K. 69.); az ~
›maszk, csak annyiban él, amennyiben a másiktól életerõt szív el; nincs valósága. (K. K.
370.); az ›élet terhein nem ›Isten könnyít, hanem az ~ (S. S. 131.); Diabolosz, a ferdítõ, aki
elferdíti a dolgokat és megfordítja az életet, fölbontja az elkészültet; a tudatos
életrombolásban, a szenvedésben kéjeleg és gyönyörködik (L. – Sz. 275-277.)
›Antikriszttus.
Örök nem a sötétség, nem a kárhozat, hanem az üdv; ahol a bûn túlsúlyra jut, ott
elárad a kegyelem (Si. 53.).
Örökkévalóság bolond, aki nem az ~ra rendezkedik be (Si. 279.); jelen van minden
pillanatban, nem kell jótettekkel kiérdemelni, tény; amikor odadobom az ›életet a
›túlvilágért, vagy a túlvilágot az életért, mind a kettõt elvesztem (P. I. 256.) ›szerény.
Öröm az emberek többsége szenvedését még komolyan tudja venni, de ~ét már nem (B.
122.); az ~ök és fájdalmak csak az ›élet körébe tartoznak (Sz. B. U. 433,); lényünk
legrejtettebb szentélye: nem az ›ész dolga, hanem a szívé (P. I. 417.) ›test.
54
Õrület/téboly alapszó a lélek rongáltsága, homálya, megszólíthatatlansága; a látszatból él (M.
Sz. 247, 298.) szeretet nélkül õrjöngeni kell; elsõ-, másod- és harmadfokú ~ (K. II. 140.)
›májá, ›betegség, ›bûn, ›turba.
Õrült mondják arra, aki a tudomány, a vallás, a filozófia, stb. által emelt határokat
felrobbantja, s a ›világot ›Egy-ben látja (33. 177.) ›költõ.
Õsállapot az Adam Kadmon-i királyság a szellemi természet fölött, az ismeret és
a
›szeretet egysége által (S. S. 149.).
Õsbûn a létezésben az ember által elkövetett rontás (P. I. 161.).
Õsember az isteni értelem, az õskori ember (S. S. 120.) Adam Kadmon, Ádám
›Sophia.
Õskép a mítoszban, a Szókratész elõtti gondolkodók által használt képekben: tûz, víz,
›szám, stb., és az e korból való ›mûvekben megnyilatkozó ›idea; a ›történeti idõben a
›mûvészet õrzi (S. S. 138-139.).
Õskor alapfogalom az anyagi és a szellemi létezés egysége, kb. Kr. e. 600-ig, ekkortájt
jelennek meg a ›hagyomány összegzõi: Buddha, Lao ce, Zarathusztra stb.; utána következik
a történeti kor; ›történettelen, mert embere az ›istenek útját járta, s az ›éberséget
keresõ ›isteni énnel gondolt (S. S. 492.) ›aranykor.
Õskori látás metafizikai képlátás, melyben láthatóak voltak az ideák, a hatalmak, az
istenek, az érzéki világ nem korlátozta (S. S. 138.) ›látás.
Õsnyelv az analógiára épült (S. S. 386.); a látással állt kapcsolatban, a nyílt lét
valóságának megfelelõ ›õsképeket mondta ki (S. S. 140.); egzakt jelrendszer, melyben a
személy, aszó és avilág egymást maradéktalanul fedte; a babiloni nyelvzavar
következtében a szavak kimondhatatlanokká lettek, értelmük elhomályosult, a valóságot
szóhalmazokkal próbáljuk megközelíteni (A. 194-195.); a ›talog (K. II. 432) ›ey, fogalmi
nyelv, ›kép, ›nyelv.
Õsök útja a történeti kor, az apokalipszis kezdetén nyílt meg, amikor az emberiség a
›kinyilatkoztatás helyett az erõsebbnek kezdett engedelmeskedni, a ›brahman helyett a
›ksatrijának, s az ›éberség helyett a ›boldogságot keresi; elsõ költõje Homérosz (S. S.
493.).
Ösztön elkorcsosult és leszûkült intelligencia, állativá lett létünket tartja fönn; teljes
egészében praktikus, mindig az ›én van mögötte, ›gondja a táplálék, a biztosítás, a jó
szimat; szorgalmatos az ›élet dolgaiban, állandó ›turba (Si. 76-77.); a ›népek ~e
uralkodóikban nyilvánul meg (33, 23.) ›kedély.
Összetévesztés alapfogalom a megkülönböztetés képességének, az éberségnek a hiánya;
eloszlatásának módszere: ›néti-néti: nem vagyok az, ill. ›tat tvam aszi: ez vagy te, vagyis
befelé megkülönböztetem magam ›démonaimtól/tulajdonságaimtól, kifelé mindent magamra
veszek (Si. 274-275) az ép elme és a konvenció, a dolog és jelentése ~e hiba (Sz. B. U. 36,
45.) ›turba.
Öt géniusz géniusz, magyar, Magyarország.
Öv szent ruhadarab, Isten és ember szövetségének jelképe (S. S. 432.).
Pacal nem lehet ~t enni, és ugyanakkor tisztán élni (Si. 84.).
Panasz arra vonatkozólag, hogy a világ olyan, amilyen, senki részérõl semmiféle ~t nem
vagyok hajlandó elfogadni (P. I. 9.).
Panaszfal Jeruzsálemben aki ezt a képet megérti, egyszerre szerény lesz, még több, alázatos
(F. M. 17.) ›Csontváry, ›Marokkói tanító, ›szellemben szegény.
Paradicsom aranykor, éden.
Paradoxon ami az igaznál is igazabb próbál lenni; a közösség, a létezés, a nyelv, a
›magány, a történet, mert kezdõpontján nem a vadember és a gorilla áll, hanem a magas
55
szellemi lény, és ~ a lélek is, mert mélyén nem a bestia lakik, hanem a tiszta égi tûz (Si. 89-
90, 169-170.) Arlequin.
Paraszt a válságokat leginkább állja, mert kasztját megtartotta, s a helyén van, míg a többi
réteg ›kaszttalanná lett (K. É. 161.) ›fürge huncut.
Parazita a rablónál is hitványabb (P. I. 10.)
Parlament vásárrá romlott gyûlés a felbomló társadalomban (M. H. II. 72.).
Passzív rezisztencia passzívan aktív és aktívan passzív ellenállás, tagadás; a magyar nép
›alapállása; ha a ›magyar ›aranykori volna, akkor csak mellõzné a cselekvést, s nem
utasítaná el nagyjait, a kereszténységet, a reformációt, a 19. sz.-i szabadságeszmét, stb. (Sz. E.
127.) Magyarország.
Pác mindenki benne van (K. I. 407.).
Pálinkanépek ha nem is mind ateisták, de hajlanak a bálványimádásra (B. f. 47.)
›bornépek.
Pánszklávizmus általános szolgaság, szabadságiszony; emberideálja az, akinek sejtelme sincs
a szótartásról, nyíltságról, emberiességrõl, becsületrõl, õszinteségrõl, vagyis az önérzetrõl (Sz.
B. U. 97.) ›ember, szabadság.
Pénz fiktív (absztrakt) érték, a ~gazdálkodásal feltétlen együtt jár a korrupció (Sz. B. U.
445-446.) ›arany, ›polgárság, ›posztszocializmus.
Philia görög istennõ elsõsorban nem barátság, inkább vonzalom; az aranykor szociális
érzése (M. H. II. 13.) ›tízezer lakosú város.
Philo Sophia szenvedélyesen szerelmesnek lenni Sophiába, aki a legszebb asszony
(Si. 243.). 
Philosophia normalis mikrotheisztikus filozófia; elsõ rész: a zseni fogalmának teljef
felszámolása, második rész: a ›normális ›ember, elsõ tétel: az ›alapállást megkeresni (Si.
240.) ›korrupció.
Pietista szemforgató, nyafogó puritán, szobájának falai szüntelenül vörösen lángolnak a
szégyentõl, mert titokban obszcén képeket gyûjt, és pálinkát iszik (B. f. 30.).
Pietizmus azateizmus álöltözetben; istentelenségét az igaz vallás külsõségeivel leplezi;
antialkoholista (B. f. 9-10.).
Pillanat a mindig új, a mindig elõször és utoljára, a megrendítõ (Platon: a thaumadzein), a
›szabadság világa; úgy viszonyul az ›ismétlés világához, mint a ›keresztény a nem
keresztényhez, ami voltaképpen a szabadság, a ›kegyelem betörése, az ›infinitezimális
megjelenése (Si. 244.).
Pillanatnyi helyzet két motívuma van 1. a kétezer éves barbárság föllélegzett, hogy a
›kereszténység terhét róla levették, nincs többé ›mérték, ›démoni ösztöneit gátlástalanul
kiélheti, lehet bármilyen ›korrupt; 2. a fejlõdésben hiszékenyek megrettenése, hogy a
›hatalmak elszabadultak a szellemi fegyelemtõl és az ›ész leple alatt a pusztulást fölidézték
(S. S. K. 50.) ›felvilágosodás.
Plankton hegeliánus kísértet, akkor keletkezik, amikor az emberben fölébred a
kívánság a ›szabadság meg nem engedett föladására; a ~ mindig a legkisebb ellenállás
irányába mozog, a reklám, a propaganda nyomán (A. 369-371.) ›lemur, ›siker.
Plasztika dráma (A. 14.), az anyag érzéki pompája (A. 84.).
Platón az utolsó archaikus beavatott, tanítása az utóbb idealizmusnak nevezett sápadt
›orfika, mely számos kimérát nemzett; Politeiája minden ›rémállam kezdete, a
›szabadságról, az ›Egyházról nem tudott (T. S. 24, 111.); a legnagyobb ›tanítvány: egész
életében mesterérõl, Szókrateszrõl írt (L. – Sz.); legmélyebb benne, hogy a föld archaikus
népeivel azonosan látja a nagy dolgokat (K. É. 159.).               
Pletyka a nõk történettudománya; ugyanaz olvasható ki belõle, komoly dolog (Sz. B. U.
364.).
56
Pneumatika fõtörvénye az idõ által elemészthetetlen valóság folyamatosan gyûlik az
idõfölöttiben (K. I. 416-417.).
Poeta sacer költõ.
Poétika a költészet morálja, nélküle a nyugati költõk üvöltöznének (B. 164.).
Poétizálás az élet egyre növekvõ valódisága, világosodása, magasodása,
enthuziazmusa; az élet irodalmasítása a ~nak éppen ellenkezõje (B.169.) ›regényesedés.
Poiézisz mesteri tevékenység, ami túllép a létért való küzdelem célszerûségén, s ez a
többlet a lényege (P. I. 281.) ›haszon, ›mûvészet.
Pokol a turba, a külsõ sötétség, az immagináció elsötétülése, Isten haragjának
felébresztése a lélekben; mindenkinek saját ~a van (Si. 49.); az ›életszomjúság és a
nemnélküliség (Sz. B. U. 154.) kárhozat, ›lélek a túlvilágon, ›túlvilág.
Polgár soha nincs kínosabb helyzetben, mint ha gondolkodnia kell; a maximum, ameddig
el tud menni, a ›pszichoanalízis; nem ismeri a tragédiát, s bukást, legföljebb a ›botrányt
(Sz. 383.); pénzkeresõvé lefokozott ›ember: spekuláns, ›üdv- és kéjsóvár; az összes
gazemberség legyen szabad (Sz. B. U. 467, 470.); kitalálta a kirándulást, de inkább a hegyek
levegõje lett áporodottabb, nem a ~ frissebb (P. I. 338.) ›polgárság.
Polgárság középszerûség (B. 269.); elvilágiasodott papság, lezüllött nemesség, kézmûves,
kereskedõ, a komfortért minden ›korrupcióra hajlandó, a ›kereszténység ellenlábasa (P. II.
196.); ki van zárva, hogy az emberi ›közösség a ~ ›életrendjében éljen, s ugyanakkor a
világos ›értelem vezesse (S. S. 465.) ›liberalizmus, ›szcientifizmus, ›vaisja.
Politika a létezés legaljasabb helye (P. I. 219. old.); ideoforia (Si. 261.); Magyarországon
életrenddé vált, mint a nemzeti önvédelem eszköze, s ezáltal törvénybe iktatták mindazt, mint
Kemény Zsigmond mondja, ami a pillanat csábjának való bûnös bókolás (M. H. II. 134.)
›demokrácia.
Politikai állam legfõbb hivatala a rendõrség, minden hivatalnok rendõr, kasztok
helyett szamárlétra; a politikai ›klérus feladata a ›hatalmat ›ideológiailag legitimálni (P.
I. 396-398.) ›állam, ›hivatali állam, ›rémállam, ›részvénytársasági állam, ›totális
állam.
Pont nincs nála teljesebb; a ~nak nincs tulajdonsága; mindennek a csírája benne rejlik,
megkülönböztetés nélkül, a kezdettõl a végig, kívüle senki sem azonos a teljességgel; minden
›kép a ~ról való ›jel, és minden jel, a róla való kép; a ~ a kép (festmény) lényege; a ~
kiterjedése képrõl-képre, ›teremtés; a kép visszatérése a ~ba, ›mûvészet (F. M. 41-42, 44.)
›atman.
Pontatlanság démoni másodrendûség, felületesség, gyávaság, szellemi paráznaság (P. II.
83.).
Postaõrült megsértõdött isten, aki naponta nyolcszor tépi föl a postaládát, csõdjére a
megoldást ›kívülrõl várja (Sz. B. U. 431.) ›tiszatságmániás.
Posztszocializmus a szocializmus álmáért való bûnhõdés korszaka, melyben a
munkatársadalmat legyõzi a pénz, s a rendszer visszasüllyed a ›polgárságba; nincs
veszélyesebb, mint meghaladott államelmélet alatt élni (Sz. B. 444-447.).
Pozitivizmus/pragmatizmus a gondolattalan cselekvõ rovaremberek elmélete és
gyakorlata (M. Sz. 231.); csak az aszkéta képes elolvasni (B. 148.); rejtett életérdekeket
szolgál, nem az ›igazság, hanem a ›libidó jegyében áll; a pillanatnyi ›életrendet igazolja
(P. I. 324.) csirihau.
Pragma actus, az életmûbõl kiragadott, személytelen tett, a farizeizmus és tõle a
›klérus által átvett bûnfogalom alapja, ami kizárja a személyes kérdések firtatást (S. S. K.
203.) ergon.
Primitív ember nem az idõk legelejérõl származik, hanem a legvégérõl (L. T. 26.); nem õse a
mai ›embernek, hanem a szellemi ember csökevénye; a vadság a visszazuhant ember vonása
(S. S. 127.) ›õsember.
57
Primitív közösség/társadalom visszájára fordított szakralitásban él, nem értelmes
›vezetõkre, hanem sámánokra tart igényt, akik kollektív ›archetípusként az egész közösség
nevében mûködnek (P. II. 54.) ›diktátor, ›mágia. 
Primordiális a születés, a történelem elõtti létezésre való eltörölhetetlen, minden emberben
élõ emlékezet (P. II. 12.); elsõrendû minta, az õsetalon, elõbb az aranykor
hagyományában, ›Krisztus óta amegváltásban (M. Sz. 314.).
Privatizmus a humanizmus találmánya: az ember gonosz kettéhasítása nyilvános
emberré és magánemberré; az elõbbinek kötelezõ ›hazudnia, utóbbi titokban igazat is
mondhat, föltéve, hogy nem derül ki; ugyanakkor nyilvánost, a hazugot fölmagasztalta, az
igazit, jobb esetben, hiszterizálta (33, 30.); az egzisztenciátlanság jele; magánélet csak itt van,
ahol ›tömeg van (K. É 87.).
Profán táj festészet giccstáj, mögötte igazság nincs (B. 56.) szakrális táj.
Provincia kulturálisan, történelmében passzív tartomány, amely a reá kisugárzott
›civilizációt nem gazdagítja; ›típusa magányos félbolond és a hóbortos konzervatív, vagy a
kettõ együtt (M. H. II. 30, 35.) ›Észak.
Próza az esszéíró szellemi helyzete a ~ban realizáldik: a ~ az autonóm, szubsztanciális
szellem hangja; nyelve az ›esszéé: vidám, komoly, tömör, levegõs, távlatos, súlyos,
könnyed, mély, világos (B. 10-60.); kötöttebb a ›versnél, mert szûkebb; több életismeretet,
érettséget, illúziótlanságot követel; a valóságérzék mûfaja; van benne valami ›nevetséges
(33. 145, 158.).
Pszeudoegzisztens korhõs, az elhazudott életben élõ, aki életének igazságait
›szurrogátumoknak árulja el, zárt, ›elrejtõzött (P. II. 42, 105.); kívülrõl nem leplezhetõ le,
csak ›belsõ › átvilágítással, ›evangéliumi módszerrel; mindenkinek magának kell
megtennie, mert létünk igazságának helyreállítása ›szigorúan át nem ruházható dolog (P. I.
348-349.) ›szubegzisztens.
Pszeudológia önvédelmi hazugságrendszer (P. I. 243.) elrejtõzés.
Pszichoanalízis az analitikus az analizált incesztus-ideálját kiemeli, s önmagával
helyettesíti (A. 404.); mas a legbiztosabb hazugságvédelem (P. I. 63.) ›freudizmus,
›pszichológia.
Pszichológia, modern a kezdeti korrupciót, a bûnt és annak tudatát óhajtja likvidálni;
életünkben a ›szeretet megismerését helyettesíti; a ›tapintatlant az önmagába való
pillantástól megmenti, a ›létrontás rafinált módszereire megtanítja; semmiféle ~ nem jutott
még semmiféle ismeretre; alkalmatlan a ›férfi, még inkább a ›nõ megértésére; forrása a
›regény (P. II. 21, 153, L. T. 143, A. 304.); a világon a legszükségesebb rossz (K. II. 383.);
sikerét azzal aratta, hogy az ›önámítás technikáját elképzelhetetlen módon tökéletesítette (P.
I. 61.) ›freudizmus.
Pszichoterápia nem a páciensnek van szüksége orvosra, hanem az orvosnak a páciensre (C.
G. Jung), hogy ›pszeudoegzisztens komplikációit a betegbe vetítse; egyik sem
meggyógyulni akar, hanem újabb betegség-szenzációkat átélni (P. II. 23-24.)
Publik aki állandóan közönségnek játszik, világhatalmi génye van, lényének kerete a
›világnézet (A. 382-383).
Puritán az elvek sötét és harcias korlátoltja, desperát ateista, absztrakt, tömény
szívidóta, neki köszönhetõk a legvéresebb csaták és forradalmak; egyetlen gyógyszere a
bor (B. f. 28.) pietista.
Qualmikianizmus agresszív vallásos szekta, ateista tanainak lényege: lélek, Isten,
›szabadság, ›személy nincs, csak ›kollektív lét és tudat (A. 372-374.).
Qualmikiánus a qualmikianizmus híve, mindig fanatikus, akár az önfeláldozásig menõen
hisz a tanban, a prófétában az észokokra fütyül (A. 373.) ›ateista.
58
Rabszolga nem körülményei teszik ~vá, hanem az, hogy ~lélekkel született: nem tud mást,
mint szolgálni (G. Evola, V. 30.).
Racionalizmus a kereszténység által nem asszimilált értelem bosszúja; nem
›megismerési módszer, miként önmagáról hirdeti, hanem világhatalmi elmélet alapja; olyan
organizált ›létkorrupció és ›léthazugság, mint amilyen a ›farizeizmus és a
›klerikalizmus volt, csak magasabb ›élettechnikai szinten; cáfolhatatlan ›létrontó
›apparátusa a ›tudomány, ami a létezés minden mozzanatát az apparátus nyelvére fordítja
le; a dolgoknak csak az egyik felét, a ›korrupt világot mondja el, a ›lét ›primordiális,
abszolút és örök ›rendjét elhallgatja (S. S. K. 197, 226-228.); ›rögeszme, az újkor elején,
az ›európai civilizáció ›spirituális minimumából keletkezett; az ›élet kirablásának
›metafizikája (P. I. 443.) ›Descartes.
Racionális/azonosság(ellentét) logika alaptétele A=A (Arisztotelesz), konfliktus logika,
dialektikus, végletes, jele az =, ami társadalmi egyenlõség alapja, ›aritmológiája az
értékközömbös ›profán ›számon nyugszik (S. S. K. 321-328.) analógiás logika,
›egységlogika, ›kettõ.
Rang az dönti el, hogy valaki az élet szolgája, vagy ura; Európában se közel, se távol
nincs ›politikus, aki az élet ura lett volna, viszont Európában ezernél több ilyen ›mûvész,
›író, gondolkozó élt (33. 238.) ›politika.
Rádió hangjából hazugságfoka holtbiztosan megállapítható; a pátosz, a retorika, a líra azonnal
jelez (P. I. 414.).
Ránc a szenvedély történelme, hogy az ember hol járt, milyen mélyen merült el abban,
amiben élt (33. 157.).
Reális 1. aki ravasz és elvetemült; ha Isten ~ lett volna, csak gyárat, bankot, hivatalt,
›tudományt teremtett volna, de sohasem virágot, szép lányt és ›verseket; hála neki, Isten
nem ~ (B. 81, 83.); 2. valóságos ~sá az ›ember akkor lesz, ha a másik ›lélekkel
›közösségre lép (P. I.. 211.) ›hiteles élet.
Realitás kényszer, félelem a szabadságtól, a Nagyinkvizítor megalázó hatalmaskodása,
reálpolitika, a ›valóságban nincs (A. 335.); mintha mi sem történt volna: sem Lao-ce, sem
Golgota, sem Háborúk, minden megy tovább zökkenõmentesen; a széptõl, nagytól, a békétõl.
Az ›igazságtól való elhagyatottság (Sz. B. U. 301.); a ›modernizmus legfontosabb fogalma
(P. II. 219.).
Realizálás alapfogalom a szó, a lélek/gondolat és a tett összekapcsolása, az összes
lehetõség, a ›hagyomány által megõrzött ›szellem ›megvalósítása; ›átvilágítás, a
›pszeudológia lebontása; a ›valódi élet alapja, ›beavatás; a más iránt támasztott
követelményt önmagunkon váltjuk be; a ~ legfontosabb feladata a szabadság megszerzése
és tevékeny alkalmazása (M. Sz. 245.); útja a ›turbából a ›teremtésbe, onnan az
›alapállásba; az ›ember a felsõt magára vonja, az alsót fölemeli, egyszerre (S. S. K. 39,
111.); ~ létem állandójává teszem (Sz. B. U. 434.); a ›léttartalmat hatásossá tenni –
maradéktalan ~ nincs (Sz. E. 117.) ›kultúra, ›mûvelés.
Realizmus stílus és életrend, melynek középpontjában a valóságtól való intenzív
szenvedés áll. (K. K. 91-92.).
Reflexió az individuális én jellegzetes életrendje; a ~ban az én önmaga körül kering s
ezt az állapotát az élettörvény rangjára emeli; a ›létbõl kiesik; a ~ban a dolgok, a személyek,
élmények elvesztik realitásukat (S. S. 53-55.).
Reformáció a klerikalizmus elleni klerikalizálódás; a hellenizált olasz reneszánsz
visszahatásakénti hebraizálódás, ›sötét pontja a Szentírás ›szekularizációjának kísérlete (S.
S. K. 221.); a ›korrupt ›klérus ellen irányult, de támadása az ›Egyházat érte, minek
következtében az ›emberiség Egyházának ereje szinte elveszett, a klérus hatalma pedig
csaknem érintetlen maradt (P. I. 78.).
Reformkor a mozgalom élére nem a hívõk álltak, hanem a szofisták (M. H. II. 47.)
59
Regény a személy története, szélmalomvalóság, ahol a nagyinkvizítori realitásból
kivonult modern élet helyet talált; – ma mindannyian a ~ben élünk; a ~ mûfaját a
konfessziója dönti el, amelynek révén a sors üdvtörténetté fejlõdik (A. 280-341.); az
imagináció mûfaja (K. I. 397.); élet csupán, ami nem vált sorssá (B. 167.)Don Quijote.
Regényesedés kísérlet az ember és közösség üdvének egybehangolására; a ~ kiterjed
az összes tudományokra, a ›történetre és az ›életre (A. 318.); az élet ~e föloldódás
impresszinisztikus élményekben, irodalmiaskodás (B. 169.).
Rejtõzéstechnikák pszichológia, egzisztencializmus, ontológiai idiótaság, keleti
›metafizika/vallások (abban a tévhitben, hogy a bûnrõl való tudás hiányzik belõlük), “vissza
a természetbe”, ›civilizáció; a szociális igazság gondolatába bújik az ›erõszak, a
›luciditás a ›tudományba, az összekeveredett ›kasztok zavara az osztályharcba, a nemek
viszonyának meglazulása a ›szexualitásba, a ›klerikalizmus az ›ideológiákba, stb. (P. I.
162-165, 350-351.) ›elrejtõzés.
Rend/kanón alapfogalom a világba és az emberbe épített egységes bélyeg, az a pont,
ahol a ›mûvészet, a ›mítosz és a ›tudomány találkozik; az ›aritmológia írja le, mindent
fölölel a kozmológiától a morálig; sosem gépies, hanem táncszerû, ›ritmikus (33. 294, 301.);
minden a saját helyén van (B. f. 22.); ›nyílt, irány és út, elõbb volt a ›világnál, önmagát
állandóan javítja, organizmus¸›nyelve nem ›bizonyít, hanem kijelent (› kinyilatkoztat) (P.
II. 172-173, 181.) ›Európa, ›káosz, ›ölelés, ›rendszer.
Rendszer rend akar lenni, de nem tud; egy ponton sosem egyezik, s ott megbukik;
Európának számos ~e van, de ›rendje nincs; ›organizáció, pedáns, humortalan és ›zárt; a
~ben a dolgok mértéke az ember (P. II. 172-173, 180-183.); úgy tünteti föl, hogy a
bennünket körülvevõ ›misztérium fátylát minden vonalon sikerült fölgöngyölítenie (B.
158.); “Minél több a tilalom és a szabály, a ›nép annál szegényebb, minél több a fegyver, a
nép annál nyugtalanabb, minél több a rendelet, annál nagyobb a felfordulás, minél több a
törvény, annál több a tolvaj és a rabló” (Lao ce, P. I. 389.) ›apparátus, ›hivatal.
Reneszánsz egyszerre minden kint (külsõ) volt; az ember kifelé felszakadt, és befelé
(›belsõ) sötétség borult rá (S. S. K. 63.) Machiavelli.
Ressentiment életirigység, a szubegzisztens állapota (P. I. 272.) bõszültség
Rémállam az erõszak és a felelõtlen, személytelen, törvénytelen hatalom
egyesülésébõl keletkezett; további gyökerei a technokrácia, a ›hivatal, a ›szcientifizmus,
mint az ›Antikrisztus világhódító tervének bázisa és kvintesszenciája (Si. 37.) ›állam,
›hivatali állam, ›politikai állam, ›részvénytársasági állam, ›totális állam.
Részvénytársasági állam ami a poltikai államban terror és fegyház, az a ~ban korrupció
és bordély, az ›emberek viszonya a verseny, mindenki gazdasági funkcióvá lesz, mindenki
és minden megvásárolható, a ›politikai befolyás is; az államforma a ›demokratikus
›köztársaság (P. I. 398.) ›állam, ›hivatali állam, ›rémállam, ›totális állam.
Ritmus a rend erõinek tánca; természetnek, az életnek, a gondolkozásnak, a
›mûvészetnek ritmusa van, a mechanikának, a gépnek ›üteme; ha a ~t ›összetévesztjük az
ütemmel, az élettartalmak elvesznek (33. 301, P. I. 444.).
Romantika rendetlenség (B. 147.).
Romantikus visszavágyó, nem hisz a pillanat teremtõ erejében, meg akarja javítani a
világot alaptalan és lehetetlen követelményeket támasztva (L. – Sz. 308-309.).
Rongáltság mindenki tud a lét megzavarodásáról, a létrontásról (M. Sz. 279.) turba.
Rossz tulajdonképpen az egyetlen feladat, amit meg kell oldanunk (B. f. 33,) õsbûn.
Rossz lelkiismeret a világ bitorlásában él; a korrupció a sértett fél szerepében lép föl, és
jogaira hivatkozik (P. I. 14, 36.) ›direkt morál.
Rossz vallás aki nem hisz jó vallásban, az a rosszban hisz, mert vallástalan ember nincs;
a ~ maga a rossz magatartás, ez a ›bûnbeesés, s ennek következménye a ›bûn; a
legrosszabb vallás az ›ateizmus (B. f. 32.).
60
J. J. Rouseau természetimádata az értelem halálugrása, benne végzi ki magát; Descartes
racionalizmusa (B. 49.).
Rögeszme/fantazma/bolondság/mono/mánia alapfogalom az embert hatalmába kerítõ
›gondolat, ami irreális, tehát üres, vagyis ›lényegtelen, azaz ›démoni (P. I. 243.); a
›káprázat kivetítése, a modern életben általában fontosabb a ›valóságnál (S. S. K. 306.) ~
nélkül nincs ›élet, de lehet a rögeszmékkel a világot berendezni, vagy azokat ›átvilágítani,
s az ›értelem hatalma alá rendelni (Sz. B. U. 151.) ›hazugság, ›spirituális minimum.
Ruha az embert demoralizálja, a sötétben nevelt tagok bûntudatosak (A. 17.) meztelenség.
Sacer átkozott szent, az õskorban a király, a pap, a vezér, a jós, stb. határlény ég és föld
között, aki a ›nép vétkeit magára veszi, az ›orfikus kapcsolatot sorsában megújítja (l. T.
115-127.) ›áldozat, ›költõ.
Sajtó skandalizátor (Si. 261.); félrevezeti a népet és a királyt egymás felõl; a társadalmat
felbontja; a társadalmon belül a hazugság funkcióját látja el (P. I. 381-382.); formája szerint
›regény, a bulvár~ folytatásos rémregény (A. 326.) ›napilap.
Sartre, J. P. moslék (K. K. 326.) egzisztencializmus.
Sátán ördög.
Sebhely a ›nõk hasa alatt, amelybõl az egészemberiség szivárog (K. I. 245.).
Semmi ami nincs, annak ereje nagyobb, mint azé, ami van; legjobban attól irtózunk, hogy
legyünk, holott egyetlen ›siker a bukás, az összetörés (P. I. 231, 233.) ›atman,
›szubjektum.
Senki a polgárnak az akárki után következõ nemzedéke a második Világháború után;
nem ismeri már a ›drámát, a ›botrányt, az ›igazság és a ›hazugság közti különbséget, az
›engedményt sem, a szégyent sem, számára semmibõl semmi nem következik; csak a
›külsõ fontos, a ›karrier, szemében a tisztesség csalás; a ›realitás megfogalmazója;
›szubsztanciájáról önként lemondott, kollektívuma a ›totális állam (P. II. 216-221.)
›akárki, ›csirihau, ›valaki.
Sensus communis ösztönszerû igazságtudat, a primordiális emberi szellem azonnali és
ihletszerû válasza mindennemû életjelenségre; a ›nép nagysága arról ismerszik föl, hogy
mennyire mûködik benne a ~, mint tevékeny, életalkotó erõ ›metafizikában, ›mûvészetben,
jogban, stb.; a ~ vak, mint minden kollektív tulajdonság, csak az ›individuumban válik
láthatóvá (M. H. II. 80-82.).
Sértõdés holtbiztos jele annak, hogy az emberben álarcos bûnök kormányoznak; mert
csak bûn tiltakozik a leleplezés ellen, az erény az arcát vidáman megmutatja (M. Sz.. 217.);
akit igazságában sértenek, legföljebb elmosolyodik, akit ›mániájában, felbõszül, akit
gazságában, elkomorodik, és ›Istenre hivatkozik (S. S. K. 210.).
Séta a nap kalandja, az ember elmegy az élet forrásához; semmi köze az egészségügyi
okból végzett higiénikus ›aszkézishez; az utakat jobb elkerülni, az út végülis a ›politikához
vezet; hogy jól tudjunk ~álni, elvek nélkül kell élni (B. 226-227.).
W. Shakespeare a mi korunkban az embert nála jobban senki sem szerette (K. I. 246.);
mûveiben az emberi ›alapállás a ›normalitás; a drámai helyzet úgy jön létre, hogy a hõs
valamiért eltér a normalitástól (Sz. 377.).
Siker kivétel dolga, a tehetségé, mutatvány, cirkusz, a legkisebb ember megtalálja a
legkisebb ellenállást, ellentéte a ›dicsõségnek; ma kizárólag annak köszönhetõ, ha valaki
›személyes életét megtagadja és kikapcsolja (Si. 237, 35.); a ›tömeg iróniája (K. É. 80.)
›Antikrisztus, ›szórakozás.
Sikerült élet (magas, szép, igaz és boldog) csak a tisztaságban van (Sz. B. U. 157.).
Síkirándulás csaknem annyi körültekintést kíván, mint a bankrablás (B. 227.).
Sivatag jaj annak, aki önmagában ~ot rejteget (Nietzsche, Si. 29.).
61
Sophia az örök szûz, Isten bölcsessége, hasonmása, akibe Isten szerelmes (Böhme, Si.
219.); az ›Éva elõtti ›õsember nõi alakja (S. S. 173.); az ›imagináció õsképe, tükre; nem
tapasztalati tudás, hanem centrális ›bölcsesség, az egész ›teremtésrõl való tudás, a
›normális ember képe és lénye (M. sz. 286-291.); bölcsessége ›szeretet, és szeretetet
ébreszt (S. S. 167.); a ›szellem örök forrása, amire az ›embernek csak a ›férfi-fele
érzékeny; a ~ iránti ellenségesség elhomályosította magasabb eredetünk tudását, lehetetlenné
tette a normalitást, törvénytelenséget idézett elõ, gazdasági, hatalmi ›szexuális stb.
mértéktelenséget (S. S. K. 253.); ›anima ›Anya, ›éberség, ›nõ, ›szépség.
Sors a világ élete a lét erõibe ágyazva, Isten kezében vagyunk; ritmusa a hét (S. S. 49,
427.); az életkerék forgatása, a ›számok ›rendje szerint; a végzet, s ugyanakkor a
megszabadulás (T. S. 31.); a keserû pohár (Si. 242.); ~omat magamra venni = önmagamat
magamra venni, akkor történik meg, amikor önmagamat önmagam tökéletesen fedi, valójában
nem történik semmi, a ›fundamentumon állok (A. 232-233.); esztétikai alkotás, kész,
megformált, befejezett ›élet (B. 166-167.); az élet az isteni ›térben (33. 160.) ›kereszt,
›szabadság.
Sorsdémon eredendõen üresek, minõségtelenek vagyunk, abban különbözünk egymástól,
hogy ki-ki más ~t fogad be, valójában ezek állnak szemben egymással; elõször: ezt
felismerni, másodszor: a ~kat, (tulajdonságokat, elveket) felidézni, felismerni, harmadszor:
kiûzni õket, negyedszer: minõségtelennek, semminek lenni, ötödször: várakozni, hatodszor: a
belénk lehelt ›szót, igazi ›nevünket befogadni (Si. 251-252, 270.).
Sóvárgás ›életéhség/szomjúság.
Sötétség nem a fény távolléte, hanem a terror lucis, a fénytõl való rettegés (Baader, S. S.
144.); igazi értelme a fény (Si. 52.).
Spirituális minimum minden civilizációban azonos, termékeny élet csak fölötte
lehetséges, alatta kényszerek, ›rögeszmék irányítják az életet (P. I. 445.).
SS világnézeti biztosítással dolgozó gonosztevõ, hegeliánus kísértet (A. 386.).
Status absolutus alapfogalom beavatás, normalitás, szeretet.
Stern, Lawrence a baj nem a betegség, nem a bûn, hanem az õrület (K. K. 155.).
Statisztika ha a rongyokról, a kizsákmányolásról, a munkatáborokról semmit sem hallottam
volna, a pártkongresszusok beszámolóinak túlfokozott ~i tényszerûségébõl meg tudnám
állapítani, hogy az egész ›hazugság (Sz. B. U. 102.) ›szocializmus.
Stílus liturgia (Si. 193.); minden kis rész azt mondja, amit az egész (A. 44.) irodalmár.
Stílusegység a világtörténet olyan egyöntetûségekben zajlik, amelyek azonos stílusjegyeket
mutatnak minden téren; pl: atomelmélet – individualizmus, városállamok – politeizmus,
›liberalizmus – szabad verseny, kötetlen mûvészi formák, sajtó- és szólásszabadság,
abszolút hatalom – egyistenhit stb. (K. É. 104-107.).
Stonehenge a szikla eksztázisa (A. 154.).
Stréber a tanítvány ellentéte, aki nem magát áldozza föl mesteréért, hanem a mestert
kizsákmányolja, látszólag meghódol neki, s föláldozza önérdekéért (Si. 260.); csak életértéket,
helyzeti elõnyt ismer, legkivált ›áhitatot nem; van szerelmi ~, isten~, stb. (Sz, B. U. 276.)
›svihák.
Sudra szolgáló kaszt tagja, karmája a testi munka (S. S. 202.); kezében a hatalom
démonikussá válik, a ›lovag és a ›polgár helyébe a diktátor lép, az erõ helyébe az
›erõszak, aminek nincs ›istene, csak démonhada (S. S. 503.); életkérdése: hogyan csináljuk
meg? ›szellem alatti, az igavonó állat, vagy a ›gép színvonalán áll (K. É. 149.) ›vaisja. 
Sutra/szútra az õskori könyv stílusa, szógyök-csoport, ami a kelleténél mindig kevesebb
›szóból áll – a hiányzó szó a kulcs; a ›mester ébresztõ, elemi ›metafizikai érintése (S. S.
65-67.).
Svasztika a négybe vágott kör, az örök élet, az örök körforgás jelképe (S. S. 423.).
62
Svihák a jellegzetes nem valódi, önmagát elrejtõ csibész (Si. 58.); nem tudja önmagát
komolyan venni (M. H. II. 38.).
Szabadság ontológiai alapfogalom; nem önkény, hanem áldozat (Sz. 90.); “Aki pedig az Õ
szeretetében él, szabad.” (Sz. 97.); a pillanat egyszeriségének és ›személyességének átélése
(Si. 239.); a ›szám akkor szabad, ha a helyén van, vagyis értékének megfelelõ tevékenységet
fejthet ki; ahol egyetlen tulajdonságot megfosztanak ~ától, ott az ›egység lehetõségét
kizárják; a ~ száma a ›három (T. S. 72, 96.); egyetlen morál a ~ (M. Sz. 221.); csak ›Isten
tehet szabaddá, mert egyedül õ képes önmagát teljesen visszavonni, ›ember, vagy véges
›hatalom nem, mert képtelenek hatalmukat nem gyakorolni (Kierkegaard, S. S. K. 100-101);
az ›európai ember és az ›európai mûvész számára a ~ kevés (F. M. 46.); ~unkban áll
›igazságtalanságban élni, de akkor ›életünk boldogtalan lesz, feldúlt, beszennyezõdik (Sz.
B. U. 157.); szabadnak lenni annyi, mint biztos tudatában lenni annak, mi van, és hol van, és a
dolgok közt miképpen kell mozogni (P. II. 210.) ›egyetlen lépés.
Szabadság kora a megváltás kora, amely az õskort és a történeti kort nem helyezi hatályon
kívül, hanem egyesíti önmagában, ahogy az ›egységlogika az ›analógiás- és az
›azonosság/ellentét logikát, vagy ahogy a ›három egyesíti az ›Egyet és a ›kettõt (T. S.
107.). 
Szabadságtól való félelem a földkerekségen ma az egyetlen hatékony történeti tényezõ
(Sz. B. U. 243-244.).
Szabó Dezsõ nemzeti sámán, komédiája az, hogy látszólag történeti feladatra
vállalkozott, valójában csupán magasabb ›rangra tartott igényt (P. II. 53-54.).
Szabó Lajos semmilyen társadalom nem lehet normális, amelyik a hazugság, az
›erõszak, a kizsákmányolás lehetõségét megengedi; e hármasság egymásból következik (P.
I. 102.).
Szagol aki három napig folyton orgonát ~, meggyûlöli. Hogyan lehet hat hónapig embert ~ni?
(B. 106.)
Szakember az enciklopédista, a homo mikrotheosz ellentéte: elfordulás a középponttól,
fölbomlás a szakszerûbe és a felületbe (S. S. K. 65.) ›szcientifizmus.
Szaktudás a tudományhoz elengedhetetlen korlátoltság (B. 296.).
Szakrális/szent festészet ami mögött igazság van (B. 56.) profán táj.
Szakrális szubjektum a fölülrõl jött ember, a fölülrõl érkezõ erõket az alsó rétegekbe
sugározza, és az alsó világot fölemeli, pl.: a szent ›király, a ›költõ, a fõpap, a ›történeti
kor küszöbén: Lao ce, Orpheus, Pythagoras, Buddha, Zarathustra, Empedoklés, Thot, stb. (S.
S. 126.); mai alakja a történet borzalmaival szembeszáll, mert egyesíti magában az
›archaikus embert, az ›apokaliptikust és az üdvözültet, vagyis az ›evangéliumit; a
›létezés határait a beláthatatlanba tolta, mindenütt érintettnak tudja magát, a ›mértéket újra
behozta, párja az azúr ›Sophia (Si. 212-222) ›mester.
Szaktudományos objektív fogalmiság a teremtõ képesség és formáló erõ megbénulása és
teljes hiánya (B. 268.) ›fogalom, ›szcientifizmus.
Szakrális életrend a szeretet szellemének realizálása, ez a kultusz (S. S. 196.)
ݎletrend.
Szatíra lázadás a realitás ellen (A. 335.); nehéz nem ~t élni (K. I. 386.) történeti
komikum, amely a pillanat múltával elhomályosodik (33. 150.).
Szám alapfogalom az emberi értelem és az abszolútum egyetlen érintkezési pontja az
anyagi ›természetben, médium, mely összeköti a látható és láthatatlan világokat; a ~ nem
értelmi alkotás, nem idea, hanem az idea jelentése (S. S. 405, 406.); nyelvnívó, sorskulcs,
gyökér, az életképlet jelképe, mellyel a ›sors átvilágítható, mennyiségszerû minõség,
értelme az alakjában van;az ›õskori ~ határ, ›törvény, ›érték, ›rend alapja, ›logikája
›analogikus; a ›keresztény ~ infinitezimális, ›szabad és meghatározhatatlan,
63
›középpontja a megismételhetetlen ›személy, akinek ›realizálódása a ›történet, logikája
az ›egység logikája, kora a megváltottságé; a keresztény ~ összekapcsolja szétszakadt ~ -ot;
a ›történeti korszak ›szcientifikus számértelmezése megfosztja a ~ot minõségétõl, ami
minõség nélküli gondolkodáshoz, emberhez ›tömeges életvezetéshez visz, logikája az
azonosság-ellentét (T. S. 26-46.) a ~ alapminõség, analóg a ›színnel, a ›hanggal, a
›szóval.
Szamszára a káprázatok örvénye; az álomképek közt eltévedt kábaság (S. S. 55.)
›májá.
Szavak végsõ értelme és helyes használata Szókratész és Kung ce óta elveszett, benne nem
hiszünk, érvénye nincs (Si. 239.) ›szó, ›terminológia nélkül élni.
Szcientifizmus dogmatikus világnézet, politikai fogalom (Si. 322.); válságtermék;
›ideológiáktól fertõzött ›tudomány, a tudomány eredményeit kizsákmányolja valamely
hataloméhes csoport érdekében, s a ›túlvilágot elárulja a földi ›életnek; tudós csalás;
átöltözött ›klerikalizmus; a ›reneszánsz, ›reformáció, ›felvilágosodás, ›pozitivizmus,
humanizmus, haladás, stb. megnevezések nem kutatási eredmények, hanem ›világszemléleti
önigazolások. (Sz. 43. skk.); a ›középszer védekezése a teremtõ géniusszal szemben (B.
269.); “Az ember a gondolatban, hogy a földbolygó a sok közül egy, és forog, mint a többi,
nem Galileivel áll szemben, hanem a ~sal, amely a gondolatot nem, mint ›igazságot adja
tovább, hanem – kihegyezett célzattal – mint a ›vallás ellen bevethetõ harci eszközt.” (Sz.
57.); belõle a vallásba átjárás nincs (S. S. 96.); nem ismeri a ›szerelmet, csak a ›szexust, a
mézes-vajas kenyeret, csak a kalóriát és a vitamint (B. f. 27.) ›tudomány.
Szegénylegény sosem absztrakt gonosztevõ, hanem az Alföld elveszett, ateista
remetéje, aki hû ahhoz az õsi titokhoz, amit a letelepedettek elárultak; nem háza nincs, hanem
hazája (M. H. II. 44-46.) ›duhaj, ›kuruc, ›labanc.
Szekta váratlanul fölmerült, mítosz átvilágítatlan képei köré gyûlik (F. M. 52.)
Szektariánus istene valójában démon; okkult világban bolyong, elméleteket kovácsol,
dogmatikus (F.M. 52-53.).
Szekularizáció föloldani az idõben (történetben) azt, ami nem az idõben s nem az
idõnek készült, ›farizeusi aktus, hogy még a Szentírással is üzletet lehessen kötni, ahogy az
meg is történt; az ›Evangéliumot természetesen nem képes megérinteni sem (S. S. K. 221.).
Szellem benne valósul meg a személy hármassága: egyesül benne a test és a lélek
(T. S. 94.); ~iekben kompromisszum nincs, semlegesség még kevésbé (S. S. K. 205.);
alaphangja érzület, pl.: pietizmus, romantika, pozitivizmus; napszerû ›középpont, melybõl
minden megnyilatkozás ihletét, irányát, módszerét, célját, eszményeit nyeri (B. 265.); nem
›bölcsesség, nem ›elmélet, nem ›tudás; nem ›filozófia, hanem a “világ világossága”,
mely félelemtelenségben, ›szeretetben, ›gyermeki ›kedélyben nyilvánul meg (Si. 178.) ~
nélkül élni reménytelen lenne, mert, a világelemek közül a ~ a teremtõ; a ~ ›logos
természete az, hogy nem magyaráz, hanem kijelent (M. H. II. 93, 158.); az, ami van, az
elmúlhatatlan; az ›élet természetes ura (P. I. 453.).
Szellemben/lélekben szegény boldog, mert intenzív szellemigényben él, ezért állandóan
kapja a ›derût, a ›kedélyt, a ›szellemet; átadta magát a bizonytalannak, vagyis a ›lét
›paradox ›logikája szerint sziklaszilárd fundamentumon áll; tökéletes tehetetlenségét
beismeri, ugyanakkor a legmagasabb iránti igényét fenntartja (Si. 178-179, 277.) ›arlequin,
›Panaszfal Jeruzsálemben.
Szellem entrópiája a 19. századra az ideológiák sorra leleplezõdtek és a dolgok meztelen,
vitális arca elõtûnt; ›Nietzsche az ›ember és a ›világ, ez ›én és a ›közösség
alaphelyzeteit mind, végsõ következményéig kérdésszerûvé tette (H. U. v. Balthasar, B. 286.).
Szellem megnyílása a szabadság lehetõsége (F. M. 38.).
64
Szellemi élet szélhámosok és ünnepélyes paprikajancsik kezében van, az emberiséget
dícsérõ szövevényekkel vezetik félre, egymás támogatásán és magasztalásán kúsznak fel
(Nietzsche, L. – Sz. 305.).
Szellemi jelenség a történet eseményeinek irányítója, nem pedig függvénye (M. H. II.
158.).
Szellemi kaszt brahman.
Személy/személyiség alapfogalom több mint az egyén, mert kerek, egész, öntudatos és
autonóm, a ~ az ›ember és az ›emberiség egyensúlya (M. H. II.. 23.); a ›civilizáció
teremti az emberi természet gyökeréig való ›mûvelése, fölemelése és megnemesítése révén;
korunkban a ~ a szellemhordozó, a ›létezés legmagasabb szintje, a ›közösséget már puszta
létével megkérdõjelezi; egymáshoz nem tartozó elemek ›egysége, és egymáshoz tartozó
elemek különbözõsége; az embernek ma a legfontosabb feladata a ~ ›megvalósítása (M. H.
II. 23, 93, 113, 163.); ›trinitárius fogalom, száma a ›három/egy; a ~ a kapcsolódás, a
közösségalkotás állandó lehetõsége. (T. S. 87.) ›Egyház, ›én, ›közösség, ›nyugat,
›unió.
Személyesség alapfogalom csak az az igazság, tudás, gondolat stb. érvényes, ami a
›személyben ›realizálódik.
Személytelenség az eldologiasítás utolsó mozzanata, amikor az ember maga is
dologgá/tárggyá, megszólíthatatlanná válik (Sz. 324.); a ~ ›hatalma ›démoni (K.)
Antikrisztus.
Szent a normális lét megvalósítója Európában (S. S. K. 40.); ami nem felület, ami nem
mulandó, ami lét, ami ›igaz (B. 57.); nem ›univerzális, hanem ›individuális
életmegoldás; a ~ség csak ›vallás (P. II. 65, 105.); aki a legkisebb dolgok fölött úrrá lesz, az
a ~ség egy nemét valósítja meg (P. I. 459.).
Szentimentalizmus belsõ oldala a bestialitás; a vérengzõ diktárok mind szentimentálisok
(P. II. 146.).
Szentkönyvek a kinyilatkoztatás foglalatai: Ótestamentum, egyiptomi és tibeti
halottaskönyvek, Tao te king, Tabula Smaragdina, Tarot, Upanisádok, Zarathusztra gathái,
Védák, az ›Evangéliumhoz képest egy sem kielégítõ (M. Sz. 284.); elsõ rétegük értelme
közvetlen képiségben érzékelhetõ a többség számára; második: a ›képek szimbolikus
értelme és alkalmazhatósága, a harmadik, az ezoterikus értelem csak a ›valóság képmentes
mivoltát felfogni képesek számára nyílik meg (F. M. 50.); a ~ ›nyelve a hiteles nyelv (P. II.
178.) ›hagyomány.
Szent Szellem/Szentlélek Isten országának megvalósításához szükséges erõ, Jézus
megnyitotta számunkra; elküldése a második “legyen világosság!”, az õ mûve a tökéletesen
›átvilágított ›ember; a mindenkin átvilágító ›igazság ismerete (S. S. K. 123-124, 184.);
szakrális sóvárgás (Böhme, P. I. 230.) ›szellemben szegény.
Szent Szellem ellen elkövetett bûn a lét elárulása, jónak tüntetni fel a rosszat,
vonzónak az ocsmányat, ›igazságosnak az igazságtalant (P. II. 144.) ›létrontás.
Szenvedély nem monománia; az írás és a többi mûvészet ~e is szakrális hatalom, szép
›élet és nagy ›mû együtt jár; ha a mû monománia, az élet infernális õrjöngés (K. K. 337.);
a ~es ember az érdekelt, a ›mámoros, az álmodó, nem ›zseni, nem ›bölcs, ›nem hõs,
hanem egyszerûen a ›normális (Si. 272.).
Szenvedélytelen érdektelen, kívül esik az igaz nem igaz kérdésén, mert a semleges
›valóság nem valóság, hanem semleges; a ~›tudomány olyasvalamit állapít meg, amirõl
mindegy, hogy megállapították-e, vagy sem (33. 107.).
Szenvedés a mi nemességünk, a mi hõsiességünk, kozmikus méltóságunk; a Megfeszített
Isten a Föld rangja a világegyetemben; a ~ isteni ménjén jut el az ember leggyorsabban
az Elsõ Lélek titáni lényébõl az óceáni sötétségeken át az Utolsó Lélek világosságába (L.
T. (86, 89.); csak az ragyoghat, aki szenved; a szenvedõ Jézus és a ragyogó Jézus egy (Si.
65
151.); lenni annyi, mint szenvedni, aki e ›tudás elõl elbújik, az a ›valóság elõli
menekülésben elveszett; nem menekül meg, csak a tisztasága vész oda (P. I. 226.)
›emlékezés, ›félelem és ~.
Szenzualista kép minden esetben valamely látási kaland (F. M. 107.) absztrakt mûvészet.
Szerelem az isteni férfi, és az isteni nõ sosem szimmetrikus találkozása, a bennük lakó
összes erõt, ›démont elõcsalja, általa a ›kettõbõl ›Egy lesz; a ›sexusnál annyival több,
amennyivel ›Isten több a ›természetnél (L. T. 135-149.); ›száma a ›három: erosz,
agapé, sexus; a teremtõ nemi hatalom kettétörésébõl keletkezett a ~, a ›létezés
elképzelhetetlen felfokozása (Si. 223, 228.); a ~ az a ›nyelv, amire az istenek világának
titkát lefordítjuk, de a titok titok marad (A. 51.); védekezés a ›nõ mélységének örvénye ellen
– így már kibírható, s bevonható másba: családba, viszályba, ki lehet zsákmányolni, lehet róla
énekelni (K. 291.); az erotikus ›stréberség és az ›áhitat szövevénye (Sz. B. U. 277.)
›barátság.
Szerencse nem véletlen, nincs matematikája, merõ mágia, mint a rulett (M. H. II. 156.).
Szeretet alapfogalom: a lét legintenzívebb érzékenysége (S. S. 142.); minden létezés
›alapállása; az egyetlen lehetséges komoly életmegoldás; ›értelmes, ›primordiális
›életrend; ha valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy életét szebbé tegyem; a
›teremtés õrjöngõ diffúziójában az összetartozást és az ›egységet fenntartja; nem
›mámor, hanem kijózanodás (P. II. 199, 61, 63, 164, 200.); ~ nélkül õrjöngeni kell, a béke, a
nyugalom nem pótolja (K. II. 42.); nem ›erkölcsi erény, vagy ›vallásos érték, nem a létezés
alapállása, hanem a létezés végleges alapját teremti meg; tökéletesen erõtlen, mert minden
›erõszakot feladott, ezért legyõzhetetlen, az ember végsõ érettsége, legmélyebb lényének
megnyilatkozása; a létet megnyitó és ›átvilágító szó, a ›logos; a létezés tisztultságának
legmagasabb foka; alapmûvelete az ›Egynek a végtelen számsorban való differenciálódása
és a végtelen számsornak az Egyben való integrálódása; egységesítõ mûvelete az egymás
közös áthatásának (›inqualieren) törvénye, a lét alapmûvelete; ami a ~bõl nem érthetõ,
annak szavahihetõségérõl le kell mondani (S. S. K. 168-171, 219.); több, mint az ›élet (P. I.
217.) normalitás, ›status absolutus.
Szeretetlenség a legvégzetesebb õrület, nem csak az pusztul bele, aki ellen irányul, hanem
az is, aki táplálja (M. H. II. 123.).
Szeretet logikája az egységlogika (S. S. K. 170.).
Szeretet õsképe a Golgotai áldozat (S. S. K. 171.).
Szerény rendkívül ~nek kell lennie annak, aki megelégszik azzal, hogy szobrát megfaragják,
és róla könyveket írjanak (Si. 336.) ›örökkévalóság.
Szertartás a szellemvilág eseményeinek természetes, emberi megfelelõje (S. S. 276.).
Szervezni az életszerû kapcsolatokat felbontani, s helyükbe fiktív, életellenes 
viszonylatokat, ›személytelen üzemet, helyezni, nehogy a ›közösség újjáalakulhasson (P. I.
298.).
Szexuális felszabadítás a ›szexus lefokozása zoológiai mechanizmussá (S. S. K. 252.)
Szexuális idóta a szexuális felszabadult, akiben a nehézségek természetesen mind
megmaradtak, csak ›érzékenysége fokozódott le, miáltal ›szexusa ›démonizálódott (S. S.
K. 252.).  
Szexus az emberi lét legérzékenyebb pontja, hatalma nagyobb, mint az éhségé; a
kettétépett két félnem kiegészülésének elérhetetlen vágya; tõle szenvedünk a legtöbbet (S. S.
K. 249-252.); az ›Elsõ Lélek mûvelete, nem kell hozzá psyché, elég a ›titán és a ›szirén,
akik számára a ›lét zsákmány; ›házasság helyett s nélkül a ~ mindig ›törvénytelen (L. T.
149-153.); a ›történeti korszakok egészségének ›mértéke, ezért tud jósolni: az idegek
izzására semmi sem jellemzõbb jobban, mint a kicsapongás (P. II. 117.) ›androgün,
›szerelem, ›szexualitás.
66
Szexualitás természeti kényszer; amilyen mértékben a normális életre való lehetõség
megszûnik, a ~ fokozódik; nem ›személyes (P. I. 173, P. II. 117, P.I. 474. old.) ›erotika,
›életéhség.
Széchenyi István a mi nyugati géniuszunk (M. H. 25.).
Szépség/Szép az Istenhez való hasonlóság, ezért elveszíthetetlen (S. S. 168.); nem
eszmény, hanem valóság, erotikus életerõ, az élet nagy ténye, eredetileg a ; a szép
férfi valójában nõies férfi; az istenek számunkra elviselhetetlen világának határa; ~nek
lenni a legnagyobb gyönyörûség: a ~es az elviselhetõ határán áll, érintkezésben a túlnannal,
mely elégeti õt is és azt is, aki nézi (A. 15-16,  47, 50.); az õsmérték; az ›ember és a ›világ
›alapállása (Si. 241.); a nõ ~e a ›világban meg nem valósult élet gazdagsága és ›gyönyöre
(P. I. 290.); a dolgoknak az ›örök ›rendben való egybehangzása (33. 304.) ›bûbáj.
Szigaljevizmus életvallás, az életfölötti erõk kizárása (ateizmus, racionalizmus) útján
fölfokozott ›életéhség, amiben az ember oly kicsi lesz, mint még soha, és kötelesnek érzi
magát, hogy aljas legyen cigiért, szendvicsért, semmiért; a ~hoz képest a ›történet eddigi
összes gazsága szentimentalizmus (P. I. 296-297.).
Szigorúan át nem ruházható dolgok álmodni, démonainkat kiûzni, kísértetet látni,
szerelmesnek lenni, varázsolni, meghalni.
Szilárd alap szabad lebegés (Sz. B. U. 27.).
Szimbólum jelkép.
Szín nem a dolgok tulajdonsága, hanem olyan világelem, amelynek önálló értelme és
›törvénye van (F. M. 104.) analógia, ›hang, szám, szó.
Szint/Színvonal alapfogalom ki-ki csak a saját ~n találhatja meg a helyét; Az ökör, ha
szekeret húz, és szánt, szent állat. Ha fölkerül, sárkánnyá változik, az ekét nem húzza többé,
tüzet okád. Az angyal, ha lemerül, ördögivé változik; a has a nyakon épp oly démonikus, mint
az agy alul (L. T. 19-20.) kaszt.
Szirén a titán nõben, ereje a bûbáj (L. T. 92.).
Szív romlottsága ellen nem lehet védekezni (P. I. 416.) öröm.
Szó teremtõ hatalom, ami a meg nem nyilvánultat tevékennyé tesz (M. Sz. 360.); minden ~
egész, a ›világ teljes arcára vonatkozik (A. 193.); összeköti a ›természetet a ›szellemmel
(S. S. K. 97.) ›Logos, ›szavak végsõ értelme.
Sofisztika nem az igszság, hanem az érdekesség jegyében áll (P. II. 178.) bizonyítás,
›irodalom, ›zsurnalizmus.
Szocialista zsivány, aki azt hiszi, hogy az osztozkodáson múlik (M. Sz. 342.); ideológiai
gonosztevõ, aki az eszmei érzelgést fölöslegesnek tartja (Sz. B. U. 473.) ›életéhség,
›gengszter-terrorista, ›tõkés.
Szocializmus bázisa a nem reális (minõségtelen) szám; az embereket minõségüktõl
megfosztva mennyiségi alapon kísérli meg egyesíteni, miáltal ál ›egységet hoz létre (T. S.
74-75); egyetlen célja volt azt a kizsákmányolást likvidálni, amit határtalanná és
kizárólagossá tett; a gonosztevõt (›csandala) juttatta hatalomra, s nincs bûncselekmény, amit
ne követne el; a ›társadalom a fegyház, a bordély és az elmegyógyintézet keveréke (P. I.
195-197.); a ›valóságon való bosszú egy neme; milliók a semmiért (K. K. 92, 305.); a
›polgárság elfajult alakja; azon a ponton bukott meg, melyen megvalósult, ahol az
eszménybõl ›hivatal lett; kriminális társadalom (Sz. B. U. 45, 442-443, 473.); sikerét annak
köszönheti, hogy a ›létrontást megengedi (P. II. 140.) ›Ambrada, ›demokrácia,
›posztszocializmus, ›Marx.
Szocializmusból való kiábrándulás a 20. századnak még a világháborúknál is lényegesebb
eseménye (P. I. 194.).
Szó hármassága szóló szó megszólított (A. 193.).
Szoláris éberség az intellektuális intuíció érzékenysége: éles, gyors, átlát, abszolút világos,
›logosa van (S. S. 342.) ›lunáris éberség.
67
Szoláris életrend családfõ az apa, fiági öröklés, apavallás, jelkép a Nap, a szexust és
minden egyebet törvény szabályoz, ›hierarchia, a ›természettel szemben a ›szellem
hatalmát tartja fenn, a ›nõ alárendelt (S. S. K. 265.) ›lunáris életrend.
Szolga csandala.
Szó-mámor a nyelv félelmetes varázshatalmától való ittasság, az irodalmiság ellentéte, a
›létezés egyik legintenzívebb helye; a Logosmennyország; az ›üdvözülés legmagasabb
lehetõsége; ennél csak az több, ha az ember a logos-paradicsom angyalait elbocsátja, mint
Shakespeare a Viharban, v. Beethoven utolsó kvartettjeiben (Si. 193-195.).
Szonáta a magasabb zenei realitásba való áttörés (P. I. 361.).
Szórakozás a szorongásból a szétszóródásba szökni (P. II. 28.); a könnyû ~ a hatalom
leghatékonyabb eszköze, a ~sal egész ›népeket idiótává lehet tenni (S. S. K. 66.).
Szõlõmûvelés a legmagasabbrendû munka, a Jóisten is ezt végzi uzsonna után (P. I. 286.).
Szõni-fonni-kézimunkázni elementáris nõi mûvészet, varázskép készítés életrõl-
halálról, az idõbõl az idõnek; a Moirák csakis nõk lehettek. (A. 133-136.).
Sztálin Hitler.
Sztár a közönség pojácája, a tömeg martaléka attól a pillanattól kezdve, hogy annak
igényeit egyetlen ponton elfogadta; a taps elõkészület a halálos ítéletre; lezüllött hérosz
(›hõs) (K. É. 78-79.) közvélemény, ›sztárizmus.
Sztárizmus a közönség (tömeg) védekezése a kiemelkedés ellen (K. É.79.) sztár.
Szubegzisztens aki csak él, nem valódi élõ, számára nincs szellem, igazság, a meg
nem élt életbe süllyedve ténfereg (P. I. 272.) ›pszeudoegzisztens, ›ressentiment,
›spirituális minimum
Szubjektív a lélek útja, az utat megvilágító fény maga a lélek (S. S. 312.)
Szubjektum a subjicere, alávetni szóból; ~ az, aki a személyes üdvét a közösnek
föláldozza (A.309.) a világegyetem legelsõ jelensége (B. 240.) ›áldozat.
Szubszocialitás a vezetõ kilép a társadalomból fölfelé, a nép a társadalom szintje alatt
marad, mert csak engedelmeskedik; így e ~ban a ›közösség helye kiürül; a ~ az általános
európai ›válság eredménye (M. H. II. 129-130.) ›elit.
Szubsztancia egyetlen, ami van, nevezhetem szellemnek, anyagnak, léleknek,
mindegyik és egyik sem (P. I. 246.) ›paradoxon.
Szurrogátum (pótlék, utánzat) a vagyon, a hatalom a hírnév a valódi élet ~a (M. H. II.
163.) ›hatás.
Szükségszerûség ananké, végzet vak és kérlelhetetlen; a tragikus, végsõ tudás, ami
valamennyiõnkben kitörölhetetlenül megvan; “Az Isten félelme bizonyosan meglep egy
napon” (Powys, 33. 111.) ›álszükségszerûség.
Szürrealitás élesebb szem, édesebb varázs (A. 336.).
Szürrealista mûvész célja az emberi lélek mélységeibõl és magasságaiból teli vödörrel
meríteni és a ›látás színvonalát állandóan emelni (F. M. 88.) ›szürrealizmus.
Szürrealizmus korunkban a szabadság és a mûvészet egyet jelentõ veszélyét és örömét,
az álomképek feneketlen kútjának kimerítését vállalta; újból természetes lett elõtte, hogy a
›szabadságban ›ember és ›Isten egy lehet; az absztrakt irányzattól csak fokozatbeli és
élménybeli különbség választja el (F. M. 47-48.) európai mûvész, ›jelenkortudat, ›mûvész,
›mûvészet.
Találmány kozmikus (démoni) erõk elszabadítása; ki a szolga, a titán, aki gépekben való
állandó jelenlétével soha nem látott hatalomra tett szert a földön, vagy az ›ember, aki
állítólag megfékezte a titánt, de a ›technika kiszolgálásra kénnyszerül? (33, 49-50.).
Tanács ha elfogad tõlem ~ot, csak arra tudom kérni, sohase kövessen el gyilkosságot;
óvakodjék a vallásos hóhéroktól, mert a program minél humánusabb, a hóhér annál
bestiálisabb (Sz. B. U. 308, 328.).
68
Tanítás a más életébe való jogtalan beavatkozás; nem találtam föl semmit, tehát nincs mit
tanítanom; mindössze a szentkönyveket értettem meg, s megkíséreltem azokat alkalmazni
(Si. 262.) nevelés.
Tanítvány ezt a szót a magam számára szeretném fenntartani; csak akkor lehettem volna
boldog, ha egy lettem volna a tizenkettõ között, és õt hallottam volna (Si. 260.) ›stréber.
Tanulás a külsõ világban végzett tevékenység (S. S. 314.).
Tanultság a homály egy neme (S. S. 314.)
Tapasz az önmegtagadás tüze (S. S. K. 255.).
Tapintatlan együttélésre alig alkalmas; alapszava az én, a lelkiség; szeretet nélkül
próbál élni; ›tisztaságmániás; önmaga ›átvilágítása elõl kitér, a ›túlvilágon semmi esélye;
ha legalább ›önzõ lenne! Menedéke a betegség (P. II. 148-150, 156.) ›Lala,
›tisztaságmánia. 
Tarot az egyiptomi beavatás huszonkét fokozatának jelképeibõl álló kártyasor, benne, de
tõle mégis külön az arlequinnel (Si. 175-176.).
Tat tvam aszi szanszkrit ez vagy te, vagyis ez vagyok én; a vádak ellen nem szabad
védekezni, mert különös módon igaz, hogy hazugok vagyunk, hiúk, kapzsik stb.; tehát:
miközben ›démonainkat egyfelõl kiûzzük (›néti-néti), másfelõl önként, alázattal magunkra
vesszük õket, mások ›bûneivel együtt, semmit el nem utasítva (Si. 276.)
›megkülönböztetés, ›megszabadulás, ›össztévesztés.
Táncmester/idomító aki minket haláltáncra tanít (K. III- 361.).
Társadalom a rögeszmék keltette traumák következménye; olyan közösség, amelyben
mindenki abból él, hogy saját ›õrületéért a másikat vonja felelõsségre (K. K. 157.); a ~
›egysége nem a ›kasztok összeolvasztása, hanem a kasztok és az individuumok
›szabadsága; egy kaszt hiánya is ›válsághoz vezet, mert a közösség egy szervét sem
nélkülözheti (M. H. II. 74.); felbomló ~ban a zavar oka mindig az, hogy a ›vaisja a javak
fölött való rendelkezés mértékét elvesztette (M. H. II. 72.) ›száma a ›négy (33. 301.)
›forradalom.
Társadalom igazságtalansága a modernizmusban föloldást ad minden bûn, még a
gyilkosság alól is (P. II. 127-130.) ›felvilágosodás, ›pszichológia, ›rejtõzéstechnikák.
Társadalmi szinten a közös félreértések területén (K. II. 134.).
Társadalmon kívül áll vallástalan, akinek sorsa nincs szakrális alapon; belõle a
kollektív jelleg, akarat, ›szellem hiányzik, nem ›közösség; a középkor óta az európai
társadalom ilyen: helyét elhagyta, ami vitalitása volt, az mechanizmussá lett; a társadalom
megürült helyét néhány ›magányos õrzi (K. É. 148, 140, 144.) ›hitetlen, ›Temenosz.
Távlat a tiszta látás pontja (A. 31.).
Te az én teremtõje (A. 224.).
Technika a minõségtelen, személytelen szám alkalmazása nem tudja
megkülönböztetni a gondoskodást az élet kiirtásától (T. S. 29.); nem kultusz és nem
kultúra, a felszabadult ördögi erõk kísérlete a földi élet elpusztítására (S. S. 197.); a
kezdemény nem a tudományé, hanem a , a ~ mindig tudta, hogy amit csinál, az
›varázslat; a ~ rendszerint konkrét, reális feladatokat oldott meg, a tudomány ezeket utólag,
hamis kommentárokkal összefûzte; a ›hagyomány népei ›szellemi magaslatukon
csinálhattak volna ~t, de inkább megláncolták Prométheuszt (33, 46, 48, 50.); a lökhajtásos
repülõgép szellemi értéke nem több a ringlispilénél, inkább kevesebb; az›emberiség
öngyilkossági kísérlete; kísérlet arra, hogy ›áldozat nélkül éljünk, a ›munka
deszakralizálása, a ›szellem ájultsága, a ›külsõ diadala (P. I. 442, 449.) ›gép,
›középszerû ember, ›találmány, ›titán.
Technikai civilizáció kiküszöböli a tragédiát, már csak baleset van (P. I. 449.).
69
Technológiai rém egy generációval elõbb õ volt az analizált; énjét eszközeiben viseli,
sikerült magát dologiasítani, primitív vákuummá lett; következõ nemzedéke éntelenségére
büszke lesz, csoportosan fog ugrálni (Sz. B. U. 357.) ›csirihau, ›kaszttalan, ›mûszaki.
Tehetség a korrupció jele: kénytelen a mértéken túlnõni, nehogy elvesszen; a tudatlanok
bámulják, holott félelmetes és utálatos; egyszeri és kivételes ›konstelláció dolga, az
›alapállás viszont mindenki számára elérhetõ; aki ~eiben él, tulajdonságait gyakorolja,
anélkül, hogy igazi lényérõl tudomást szerezne (S. S. K. 47-48, 125.); a kinyílás mértéke a
›szellem elõtt, s a befogadott szellem szétsugárzásának képessége (F. M. 50.); a szellem
ájultsága, csak a ›becsvágy ájultabb nála; terheltség, senki se bírja ki (P. I. 230-232.)
zseni.
Tejszín az eperhez hibás ízlésre vall; a hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás
›életrendhez vezet, ezért az ilyesmit kerülni kell (P. I. 285.).
Televízió tökéletes háború, bûntények, kínzások, gyilkosságok, nemi aktusok, koituszverseny,
szerencsétlenségek, államfõk cinikus beszédei, stb. (Sz. B. U. 478.) ›napilap, ›sajtó.
Teljes tudás a létezés egészére vonatkozó tudással születünk;  “A Te jóságod jobb az
életnél” – idézi a zsoltárt; ennek tudásához képest minden egyéb tudás naiv (Sz. 97.)
›beavatás.
Temenos a közös élet szent köre, a tömeg fölgyújtotta, utolsó õre a költõ (L. T. 111.)
›közép.
Templom ahol az anyag megszabadul önmagától; a szabad szellemmé vált matéria
›szent ›helye (A. 160.) ›építészet.
Teória Istenlátás, életrendet teremtõ gondolat; ha nem realizálódik, semmi értelme (P. I.
70.); próbáját önmagamon el kell végeznem, hogy amit gondolok, milyen mértékben tudom
›életmûvé, magatartássá, létformáló erõvé tenni (P. II. 195.) ›elmélet.
Teremtés a teremtõ Õsszó kimondásakor a Teremtõ a szeretet misztériumában átváltozott a
›világ lényegévé (S. S. 143.); valamely pneumatikus világból való vitalitást a
›természetben ›megvalósítani; az elsõ ~nél mélyebb isteni mû a megváltás (M. Sz. 272,
301.); a ›világ ~e állandóan folyik, és abban mindenki részt vesz, megalkotja magát (B.
301.) ›Isten.
Természet az eleven kozmosz, melyben minden atomnak szellemi tartalma és értelme van,
szubsztancia (L. T. 30-31.); minden pontja utal a géniuszára; a ~ logikája a lények
belsejébõl fakadó szükségszerûségnek és a környezetben levõ kényszernek a tökéletes
egyezménye: minden törekvést érvényre juttat, de mindbõl lefarag valamit (A. 43, 102.); a 19.
sz.-ban, a többi létfogalommal együtt, ›apparátus jelentéstartalmúvá vált (S. S. K. 270.)
jeleléte a ›mûben az ›életéhség jelenléte (P. I. 323.).
Természetben élni az elmúlásban élni, ezért boldogság helyett melankólia (M. H. II.
35.); az ›emeber magatartása a ›természettel szemben háromféle lehet: 1. ›metafizikai,
amely minden porszemet fel akar emelni, s ›arannyá tenni (›alkímia); 2. a természetrõl
való atyai gondoskodás (›mûvelés); 3. a természet kirablása (› technika) (P. I. 439-450.).
Természettudomány a mágiából eredt, ismeret és nem tudás, mivel csak valósága van s
›igazsága nincs, semleges, nincs érzékenysége az értékekre, ezért szolgálni kényszerül: a
hatalmi ösztönt, a ›hazugságot, az ›erõszakot, a kizsákmányolást (S. S. K. 147.)
›szcientifizmus.
Természettudományos mitológia valamennyi sajátossága a mitológiával analóg;
›istenei vannak (atomok, erõk, vegyületek), hõstettei (megnyilvánulások), legendái,
mondakörei (diszciplínák), kegyhelyei (laboratórium, intézet, egyetem, akadémia), papjai
(tudósok), eretnekei, szektái; áthatja az aiónt, az ›embereket, megmagyarázza a ›világot, új
perspektívákat nyit, mûködik, amíg meg nem jelenik a kétség, miáltal az ›egyme és a
›valóság szétválik, köztük megnyílik a Semmi mélysége… (33, 52-57.) tudományvallás.
70
Terminológia nélkül élni meghatározások, azonos értelemben vett szavak, elvek,
világnézet nélkül élni, minden megszólalásnál az egészet újra fogalmazni (Si. 238.)
autoritás nélkül élni.
Terrorista gengszter.
Test alapszó az ember hármas egységét alkotja  a lélekkel, és a szellemmel; ha a nõi
~ nem válik dicsõséggé, romlottsággá lesz; a lélek eksztázisa (A. l69, 231.) a ~ tömény
szellem; amióta elveszítette ›hieratikus voltát, azóta sanyargathatják, kínozhatják,
pörkölhetik; senki sem ›üdvözülhet ~e nélkül; a virágzó ~ titka a szûzies ›szív (Si. 90-92,
218.); a lélek ›öröme (P. I. 418.) ›korrupció.
Tetraktys az elsõ négy szám összege, négy.
Tett/tevékenység/cselekvés amikor a szó, a kinyilatkoztatás az emberben felrobban;
›létezés, a ›valóság teljes egészét birtokba kell venni (M. Sz. 228.); elõször tenni kell a jót
az anyagi ›világban, azután ébred föl bennünk a jó akarata; a kultusz kezdete a
szakadatlan szakrális tevékenység (S. S. 203-207.); minden ember minden mozdulatát az a
cél vezeti, hogy jó legyen, hogy legyen, ami nincs, ami a fizikai világon túlról való; merõ
›haszonért való ~ az emberi létben nincs; az ›értelem jellemzi (P. I. 281-282.); a ~ maga
semmit sem jelent, minden a megszenteltségen múlik; az embernek, mint ›Isten
képmásának a megnyilatkozások világában Isten tevékenységét folytatnia kell, a világot át
kell emelni a ›szellemi  világba (S. S. 263-265.); a ~ minél specializáltabb, az ember annál
inkább közeledik a rovarhoz; az ›Evangélium szerint nem a ›pragma számít, hanem az
›ergon, az ›élet, mint egész (S. S. K. 206.); ~re annak van szüksége, aki ›szenved (B.
147.) ›mûvelés.
Tevékenység ›tett.
Téboly õrület.
Tékozló introvertált fösvény (L. T. =4.).
Tér az idõ és az én a lélek eszköze, hogy általuk éberségét visszaszerezze (S. S.
362.); absztrakt ›hely (A. 57.); a ~nek ›száma van, képlete, pontosan kiszámítható,
megrajzolható ›geometriai ábrája, a helynek ›arca (M. H. II. 83.).
Térkép a civilizáció három legnagyobb alkotásának egyike, megkisérli közös nevezõre
hozni a ›teret és a ›helyet egyezményes jelekkel, ahogy a hangjegy leírja a zenét (M. H.II.
84.)
Típus az erõk és hatalmak bélyege rajtunk (S. S. 137.) karakter.
Tisza ezer éveken át az Alföld életetõ Nílusa volt; amióta vizét elvették, azóta az Alföld
vízszomjas, képzeletszomjas, vidámságszomjas és gondolatszomjas és az aszály dühében ég
(M. H. II. 41.)
Tisztaságmánia a bensõ szennyezettséget a külvilágról lemosni, õrülethez vezet; az
aszkéta szennyét önmagáról próbálja lemosni (Sz. B. U. 344-345.); a tényleges megtisztulás
elõl való kitérés; a ›valóságot törli, és a ›káprázatot tartja meg (P. II. 151-153.)
›tapintatlan.
Tisztátalan az egész létet bemocskolja, mert a lét közös és oszthatatlan (Sz. B. U. 434.)
›létrontás.
Titán én mágiában elvarázsolt férfi, vétke a kevélység, azt hiszi, hogy a lét erõ
dolga, a világot zsákmánynak tekinti, ›morálja, ›mértéke, ›vallása nincs; ›nõi
megfelelõje a ›szirén (L. T. 91.) ›találmány.
Tíz a minden, az örökkévaló isteni szám, világegyetem Egy-Egész-Mindenét jelenti
=1+2+3+4. (S. S. 89.); utána nincs több szám, mind az ›Egy, a ›kettõ, a ›három, a
›négy és a ~ megismétlõdése a ›lét különbözõ köreiben (S. S. 424.).
19. sz. irodalmi fejlõdése Hugo Victornál igazolódott a nyomorékság, Balzacnál a
szegénység, Dumas filsnél a hetérizmus, Zolánál a lumpenproletariátus, ›Dosztojevszkijnél
71
a gonosztevõ; Dosztojevszkij szellemiségének visszaható ereje folytán mindez egyesült, és az
õ elõzményének látszik (33, 35.).
Tízezer bõrû gyermek a lélek; tízezer bõrnek kell lehámlania, hogy a lélek önmagához
elérjen (Si. 42.) ›maszk, ›éberség.
Tízezer lakosú város ahol még mindenki ismer mindenkit; ha a lakosok száma több, akkor
›Philia istennõ eltávozik (. H. II. 13.).
Tmil/Marx a történet kezdete óta egyedülálló spirituális gonosztevõ, vallásos
életgyûlölõ; ›elmélete: a ›világot a feje tetejére állítani, a ›törvényt a ›rend megõrzése
helyett a rend megõrlésére használni; a ›szavak értelmén belül száznyolcvan fokos
fordulatot végrehajtani, így lesz a békekampány a világtörténet legnagyobb háborús uszítása,
az “egyesüljetek”- bõl gyûlöljetek, stb. (Sz. B. U. 103-105.) ›Ambrada.
Tmil-féle fordulat Szilveszter törvénybe, mûalkotásba stb. életpusztító anyagot rejteni, az
›emberi ›életet teljesen leépíteni (Sz. B. U. 105.) ›Ambrada.
Totális állam az apparátus szülötte, bázisa a szcientifizmus és a senki (P. II. 221.)
›Ambrada, ›állam, ›fasizmus/bolsevizmus, ›hivatali állam, ›politikai állam,
›részvénytársasági állam. 
Többségi vélemény korrupt közösségben az igazság szerepét játsza (P. I. 40.)
›demokrácia, ›közv&