hamvszotar

Czakó Gábor

Hamvas Szótár

Uram, ez nem tudomány!

Hogyhogy? Ön feltételezte, hogy olyan buta vagyok, mint egy tudós?

(Bizonyos tekintetben, Sz. B. U. 329.)

Abhimána szanszkrit a ›lélek õrületszerû megzavarodása (Si. 48.) ›turba.

Abszolút mû a ›kinyilatkoztatás, a ›szentkönyvek (P. II. 178.) ›életmû, ›mutatvány,

›mû,

Absztrakt alapszó elvont: az ›igazságtól, a teljességtõl, a lényegtõl, az egésztõl, a ›léttõl

(S. S. 69.) ›személytelen.

Absztrakt mûvészet ›geometriában mondja el álomképeit; magyar ~ nem az ›egyéni

gyönyörködés tárgya, hanem a szív mélyén élõ örök, kölcsönös nosztalgia megnyilatkozása,

amely dialógusra szólít fel; nem én nézem a ›képet, hanem a kép néz engem; ezzel szemben

a nyugati ~ festmény megmarad látványnak, objektumnak (F. M. 105, 96, 106.); az ~ a

›tudat új feszültségeit, ›helyzetét, ›érzékenységét nyitja és ›teremti meg, párhuzamosan

a ›tudományok törekvéseivel (Sz. É. 133,) ›mû, ›mûtárgy, ›mûvész, ›mûvészet.

Adam Kadmon, a teremtés eredeti ›embere, az örök ember, az elsõ lélek, a királyi lélek,

szellemi lény (S. S. 120.) ›aranykor, ›Ádám, ›emberiség, ›király ›õsember.

Adás minden az ~ban nyer jelentõséget; ez minden viszony alapja; az adakozót mélyebbrõl

köti (B. 173.). ›áldozat, ›élet.

After, Abel ›Hoppy Lõrinc inkarnációja a Szilveszterben: tapirnyákos, renderil, serpedvény,

regeszékes, hebregény, mérgeny, leánykóros, liliomtipró, ravatag szökõfény (Sz. B. U. 29.

skk.).

Agitátor maga sem hiszi, amit terjeszt, de nem is ›hazudik: dühöt, fölfordulást, lázadást szít

csak úgy; a ›senki õse (P. II. 220.).

Akárki az I. Világháború utáni ›polgár, akiben elmosódik, hogy lelkész, vagy szakács, mint

amikor az ebédet egy vödörben összeöntik; fõ, hogy ›számítását megtalálja (P. II. 212.)

›kaszttalan, ›senki.

Alapállás alapszó (Szabó Lajos) a mindenkori ›ember mindenkori helyzetének ›mértéke;

jobbára föltáratlan: semmi sem oly kevéssé ismert, mint az emberi ›lét ›normális állapota;

aki ~ nélkül él, ›vallásban kell, hogy éljen, életét a ›történet erõi oldják, dialektikussá kell

lennie (S. S. K. 18, 40, 133,); létmód, ›életrend; autentikus létezés: a bûntelen, ›éber és

›egészséges ember, mértéke a ›hagyományban az ›aranykor embere, a ›megváltás

korában ›Krisztus; a ›szentkönyvek tanítása és az ebbõl táplálkozó hagyomány (M. Sz.

311. skk.); realizálatlansága a ›válság oka (P. I. 275.) ›Adam Kadmon, ›szeretet ›status

absolutus.

Alapállás helyreállítása közvetlen létfeladat: a ›bûntudatot és a jóvátétel kötelezettségét

ébren tartani, az ›alapállást föltárni, a ›történetbõl kilépni és a ›status absolutust

›megvalósítani; hazugságmentes ›írás és hazugságmentes ›egzisztencia egymást fedi (P.

I. 166, 247.) ›beavatásban, a ›kereszténységben, az ›andorgün megvalósítása a

›szexusban, ›létrontás jóvátétele.

Alétheia átlátszóság, fedetlenség; csak ha magamat átlátszóvá teszem, akkor láthatom a

›világot teljes átlátszóságában (M. Sz. 333,); ›asha, ›maszk, ›realizálás.

Aléthész/egzisztens akiben a ›gondolat, a ›szó és a ›tett egymást fedi: ezért átlátszó,

›nyílt, tiszta, világos ember (S. S. K. 133.) ›alétheia.

Alföld magyar a dél-orosz sztyeppe-óceán dél-nyugati öble (Sz. 403.); itt a család törzzsé

ágazik; senki se méri magát közös (›demokratikus) mércével, mint nyugaton; ›városa

›középponttalan, ›életrendje nem különbözik a faluétól, az a sátortáborétól, ›szabadságra

sóvárog; ›szellemi kasztja, melyben ›népe létkérdései világosságra léphettek volna, sosem

alakulhatott ki; ›életrendje az udvaré, a termelés a szerencsére épül; embere foglalkozásában

›vaisja, amúgy ›ksatrija (M. H. II. 12, 23, 42, 47.) ›szegénylegény.

Alkalmazhatóság az ›örök, igaz ›élet ›rendje nem alkalmazható – éppen ez benne a

nagyszerû, mert az ~ kicsinyességre vezet (Lao-ce, K. É. 201.) ›engedékenység.

Alkímia az ›analogikus ›logika és az ›üdvterv-építés tudománya (T. S. – M. Sz.);

aranykészítés, vagyis az ›aranykori ›lét ›realizálása (S. S. K. 196.).

Alkotás a ›létezés heve, benne az ›ember mindig egészként viselkedik (M. Sz. 234.);

akkor tökéletes, ha a potenciák (aziluth) szféréjában születik, mint gondolat, innen a virtuális

világba lép (berijah), ezután meg kell formálni (jezirah), végül fizikailag el kell készítani

(asszijah) – a homo faber (›mûszaki) csak ebben a negyedik körben mozog, a szellemi

fázisokat nem érinti, ~a ezért csupán ›gép (P. I. 447.).

Alulról jött ember az ›anyag alsó sugárzását érvényesíti, ha uralomra jut, az emberiség a

sötétség martaléka lesz, és katasztrófa következik: Káin, vízözön (S. S. 126.) ›szakrális

szubjektum.

Alvás kozmikus metamorfózis, elaludni: sötétséggé válni, elmerülni a nagy Semmiben, ami a

›világ (A. 20.).

Alvilág a ›sors és a ›mû mélységét az ~i kapcsolat adja; aki az ~ot nem élte át, annak más

számára lényeges mondanivalója nincs, mert tudatlan a sors sötét és bizonytalan kérdéseiben,

a ›világot nem érti, s õ maga lényegtelen (Sz. E. 17-18.) ›túlvilág.

Amazon meg nem engedett aktivitásban szenvedõ ›nõ (K. 444.); nemi arányait vesztett

feminin lény, a hermafrodita egy neme; mindkét nemérõl homályos sejtelme van, mindkét

nemmel kegyetlenül szemben áll, vö.: ›hangya, termesz, hivatalnoknõ, stb. (S. S. K. 283.)

Ambrada Szilveszter a létezõ ›szocializmus, a ›pánszklávizmus, a ›csimpalacsánok

földje, ahol az ›ember ingyen van; az ember ›álma a ›cunci; az ›élet lényege: a szar és a

méz pontos elkülönítése és az élet méztelenítése (Sz. B. U. 99. skk.) ›fondetrens, ›Tmil.

Analizált marad az, aki volt, ám disznóságait nem rejtegeti többé, hanem henceg velük (A.

405.) ›ontológiai idióta lesz belõle (P. I. 163.) ›freudizmus, ›idiotész, ›pszichoterápia.

Analógia a ›világon minden különbözik, de mégis azonos (S. S. 131.); nem hasonlat, hanem

az ›õskor ›logikája; a hierarchiák közti megfelelés. (T. S. 22, 44.); a fémek, a ›számok,

az elemek képeivel, az illat-, hang- és ízképekkel stb. kapcsolatban állnak a ›geometria, a

különféle ›mûvészetek, a ›nyelvek és ›írások stb. ›képei, az individualizáció foka, az

érzések, a szenvedélyek, a ›bûnök és erények, a lények stb.; az összes skálák

egybevetésébõl, a számsorra való felépítésébõl kialakított egyetemes értelmi megfelelések

rendszere (A. 246-247.); végsõ alapja a szám (S. S. K 323.).

Analógiás látás a dolgok belsõ ›azonosságát látja, alapja ›metafizikai; transzcendentális

realizmus (S. S. 386, 447.).

Analógiás logika a ›látás logikája; minden valóságszint között megfelelés van; mûvelete az

›analógiák felismerése, a ›megkülönböztetés és az elválasztva összefoglalás; a

megfelelések alapja az ›aritmológia, nem bizonyít, hanem kijelent, nem szembeállít, hanem

›egyesít (S. S. K. 324-325.) ›egységlogika, ›racionális logika.

Ananké ›szükségszerûség.

Androgün hímnõ-lény, a ›bûnbeeséssel kettétörött, az aranymetszés szabálya szerint

nagyobb rész jutott a hímre, kisebb a nõre, a ›létkorrupció növekedésével az arány elveszett

(S. S. K. 245, 247.); a ›férfi és ›nõi nem egysége, az õsnemûség, amely mindkét nem

számára nyitott – nem hermafrodita! (M. Sz. 345.); akiben a ›kettõ között lévõ ›közép,

vagyis az ›Egy megnyilatkozik, nem semleges, hanem mindkettõ (T. S. 130.)

Anima a ›férfinak a ›nõrõl (anya, feleség, szeretõ, barát, boszorkány, istennõ, stb.) szerzett

minden tapasztalata egyetlen alakzatban, a férfi lényének leghatalmasabb pszichológiai

›realitása, szinte mindent az ~ irányít, elsüllyedt a férfi romlott létezésének mélyére; a

›paradicsomban maradt nõ ›képe (S. S. K. 249, 275.); a férfi nõ-lelke, amely az igazi nõ

pótlására fejlõdött ki (B. 23.) ›animus, ›archetípus.

Animus a ›nõ létének legfõbb hatalma, a lényét kiegészítõ, de annak mélyére süllyedt

eredeti ›férfi (S. S. K. 249.) ›anima, ›archetípus.

Antikrisztus a ›Szent Szellem ellenereje, ami megnyilvánult, azt el akarja rejteni, a

›megváltás világból lép elõ, nem a ›primordiális létrontás, hanem az egyetemes

létmegújulás megrontásának fejedelme; a ›szeretet oppozíciója, az egocentrizmus, az

érzéketlenség, a bizalmatlanság, a szétszórás; elsõ arca a ›farizeizmus, második arca a

›klérus, harmadik arca az ›apparátus (S. S. K. 172, 233.); 666, ›szellemtõl, ›embertõl,

›Istentõl független ›absztrakt, ›személytelen létezés, nem inkarnálódhat, csak annyiban

van hatalma, amennyiben élõ ember szolgálja; mi valósítjuk meg ›erõszak, ›hazugság,

hivatal, ›rémállam, ›szcientifizmus által; hogy valótlanságban, a nihil és a ›fantazma

országában élünk (Si. 20-39.).

Antikrisztus eljövetele soha nem fog testet ölteni ›személytelensége miatt, ám az

›Istentõl, ›embertõl, ›szellemtõl független ›valóság föltételezése és megszervezése

megidézte; annál erõsebb, minél kevesebben élnek úgy, hogy a világ javulása az õ személyes

javító ›tevékenységüktõl függ. (Si. 35.).

Antikrisztus szolgája aki az ›Antikrisztusnak meghódol, neki önmagában teret enged, ám

ezáltal õ maga ›személytelenné válik, szellemtelenné, valótlanná, ›fantaszta lesz,

›megõrül és lohol (Si. 27.).

Antropológia lényege a theandria, az istenemberség (M. Sz. 288.); kérdése a ›lélek

világhelye; ›univerzális és egzakt, szemben a ›tudományos ~val, amely ›individuális és

›absztrakt (S. S. 177.) ›ember.

Anya Magna Mater, a matrix, akibõl a ›lét sokszerûsége szüntelenül árad; nem ›Ádám

fele, hanem Ádám lényének kvintesszenciája; idõben késõbb jött, de lényében Ádámot

megelõzte (S. S. 165.) ›asszony, ›nõ, ›Sophia, ›Willendorfi Vénusz.

Anyag varázs, ájult formátlanság (Böhme, M. Sz. 260.); az összetört ›természet szemete,

excrementuma, mely a kozmoszból kihullott, nem ›szubsztancia (L. T. 30-31.); a bukott

szellemek lezuhanásának helye; nem ›teremtés (S. S. 122.); sosem teljesen szellemtelen,

mert akkor nem-létezõ lenne, vagyis az ~ nem ›ateista, ám csak nagyon durva ›szellemi

megnyilatkozásokat (fizikai, kémiai, stb.) képes felfogni (Si. 292.); a legalacsonyabb

›metafizikai ›fogalom, a ›vaisjaé; hogy az egész közösség elfogadta, vaisjává vált,

elfeketedett, vagy ›kaszttalanná lett (K. É. 167.).

Anyavallás a ›lunáris életrendhez tartozik: elsõsorban a ›mítoszban él, kedveli a

politeizmust, a ›demokráciát, az anarchiát, a pompát, a színházat, a ›természetet, az

erotikát, az ›egyéni szabadságot, a központosított államot nem viseli el; három fénykora a

hellenizmus, a ›reneszánsz, a 18-19. sz. (S. S. K. 267.) ›apavallás.

Apavallás a ›szoláris életrendnek felel meg; elsõsorban a héber, a mohamedanizmus a

mindenható apaistennel, ennek ›analógiája a ›közösség, a család; ~ban élt Bizánc,

Oroszország az apacárral, apadiktátorral, az ›individualitást nem tûri, zord morál,

geometrikus ›hierarchia, egyetlen könyv (S. S. K. 266.) ›anyavallás.

Apokalipszis a homályba burkolt megvilágosodása (S. S. K. 192.); ítéletszerû

›kinyilatkoztatás, a ›teremtés utolsó mozzanata, az ›aranykortól, Kr. e. kb. 600-tól

számított idõszak, amikor az ›ember sorsának irányítását ›Isten kezébõl kivette, s

önmagára bízta; a ›létbe, az ›üdvbe való visszatérés csupán lehetõség; a ›tudat és az

›éberség helyet cserélt (S. S. 26-27, 50.); végsõ szakasza az ›Antikrisztus elszabadulásának

kora, amikor az igazságtalanság megengedett; tûrni kell Istenhez való Hénokh-i hûségben;

felében ›megváltás, felében a megváltás megfordításának antikrisztusi kísérlete (Si. 24-25.)

›jelen aión, ›történeti kor, ›válság.

Apparátus az ellenség, a ›személytelen ›létrontás-rendszer, a ›lét megrablása; az

›Evangélium egzisztenciális ›logosza, az ›igazság oldja (P. II. 232, 182, 241.); az ›ész

abszolutizálásának következménye, az ›ember szellemi lényének megtagadásából

keletkezett; az ~ban az ember nem spirituális lény, hanem funkció; az ~ megelõzi a

›fasizmust, a ›bolsevizmust, elnyelte a ›farizeust, a ›klérust, az akaratot, az érzelmet, a

humánus ›létet, a ›vallást, a ›mûvészetet, a szegényeket és a gazdagokat;

megszólíthatatlan, embertõl független; az általa gépezetté fagyasztott létben jó-rossz, bûn-

erény, igazság-hazugság között nincs különbség; hermafrodita; a személytelen ›számnak a

létezésre való alkalmazása (S. S. K. 229-236, 291, 321.) ›Antikrisztus, ›hatalom,

›modern szám.

Aquinoi Tamás a Summa az arisztoteleszi ›filozófia és a ›vallássá lett ›kereszténység

keveréke, korának terméke, rögtön utána érvénytelen (S. S. K. 59.).

Arany az életteli ›test, a tüzes ›lélek és a ›világos ›szellem ›egysége, a Nap; az újkori

›tudomány összetévesztette azzal a fémmel, amibõl a pénzt csinálják; az aurum gyöke,

aur=fény: az ›emberiségnek fény-valutája van. (T. S. 120.); négy eleme: a Nap, az

›uralom, az ›idõ, az ›Isten; egyedül Istené, aki az ›õskorban egy darabka ~at magánál

tartott, az az egész ›emberiséget illetõ ›fényt csonkította meg, s a legsúlyosabb ›bûnt

követte el; az ›aranykor akkor tûnt le, amikor a ›király az ~at magáénak kezdte tekinteni; a

›sudra kezében már csak ›fém és ›démon (33. 192.) ›alkímia, ›pénz.

Aranykor ›Éden, a ›lét kezdete; embere, ›Ádám, a ›mûvelõ, aki a létért való

küzdelmet, a ›munkát nem ismeri, protektorális gazdasága a gyöngébbet védi (P. I. 191.);

kb. Kr.e. 600-ig; állapot, amelyben minden dolog és lény a saját helyén volt, ezért zavartalan

›boldogságban élt; minden idõben jelen van, ha akad, aki megvalósítja (B. f. 23.) ›rend.

Aranykor vége Kr. e. 600 táján, a korforduló nagyjai: Lao-ce, Kung-ce, Buddha, az utolsó

Zarathusztra, az utolsó Thot, Hérakleitos, Pythagoras; a fordulat lényege: a ›lét elveszett,

ami maradt, csak az ›élet. Az egész ›valóság kettészakadt. A teljes ›nyíltság lezárult, a

nagy összefüggések megszakadtak; a Tao elrejtõzött, kialakult az állam, az ›erkölcs, a

kötelesség, az okosság, a ›hazugság (S. S. 17-20.) ›apokalipszis, ›történeti kor.

Arc nem ›típus, hanem ›Egy, nincs belõle több; amennyiben másra hasonlít, az a ›lélek

tehetetlensége, hogy nem tudja magát megkülönböztetni (B. 241.).

Archaikus ember ›õsember.

Archaikus gondolkodás ›beavatás.(T. S. 24.).

Archaikus mosoly görög szobrokon mosoly az ›élet rejtelmes, szomorú, szépséges

értelmetlenségén (33, 156.) ›bölcs, ›bölcsesség.

Archetípus a ›lélek régebbi létének maradványa, a mai lélekben veszélyes ›démon (L. T.

144.); hivatás, magatartás, állásfoglalás, tulajdonság, stb. és mindezek szövevénye, mintegy

az ›emberiség õstapasztalataként él lelkünkben, és viselkedésünk során a bennünk élõ ~t –

›apát, ›anyát, ›hõst, stb. – valósítjuk meg; a kiemelt és vele szemben háttérbe szorított

~ok lelki zavarokat keltenek; csak a ›világosság képes megfékezni õket, de tökéletesen

›átvilágított ›tudattalan nincs (M. H. II. 98-99, 116.); valószínûleg ›logos (P. I. 215.)

›objektív psziché.

Ariszteia belsõ nemesség, theurgikus ›lét (B. 302.) ›hübrisz.

Aritmológia a ›szám alapkvalitásának megtalálása (33. 301.); számértelmezés és annak

következményei, a ›beavatás alapja; minden ~ végsõ értelme az ›Egy (T. S. 25, 107.);

három fajtája 1. hieratikus ~, ›száma definitív, megfelel az ›analógiás logikának; 2. száma

›profán, megfelel a ›racionális logikának; 3. egység- vagy ›trinitárius ~ (S. S. K. 321.).

Arlequin/Bolond az ›emberi ›lét egyik fõalakja, roppant ritka, ›szabad, nevet, ›játszik;

kívül áll a ›becsvágyon, a hatalmi õrületen; félelmen; tudja, hogy a létezés logikája

›paradox; ›misztériuma megtanulhatatlan, csak az szerezheti meg, aki elég erõs és bátor

hozzá (Si. 167, 177, 168, 184.) ›naplopó, ›szellemben szegény.

Asha iráni igazi ›rend (K. É. 162.) a ›világ aranyfénye, boldogsága, az öröklét

szubsztanciája; az ›õskor ›kultusza; az a szó, amely az emberben tudatossá teszi, hogy az

egész földet paradicsommá kell tenni, nem egyéni ›haszon végett, hanem az egész

›emberiség javára (Zarathusztra, S. S. 216-217.) ›alétheia, ›aranykor, ›mûvelés.

Assisi Szent Ferenc a ›gyermek, ›arlequin tündöklõ ›csodája, Európában nem élt

›ember, aki a ›félelemtõl alaposabban megszabadult volna, mint õ (Si. 180.) ›szellemben

szegény.

Aszkézis/Önmegtagadás tudatos, begyakorolt fegyelem, általa az ›ember önmagánál

erõsebb; a ›fényt a mélység világa felé fordítja s önmagába bevezeti, az ›archetípusokat

fölemeli, megnevezi, s ily módon megzabolázza; nélküle nincsen komolyság, de az ~, mint

program, ›életgyötrés. (P. II. 199. L. T. 95.); a mennybe vezetõ tûz az önmegtagadás tüze (S.

S. K. 95.); ›Európában az ›életéhség szembefordulása önmagával, önámítás, ›egyéni

üdvkeresés (P. I. 456, 460.) ›hõs, ›jóga, ›király.

Asszony földi egyetlen célja a ›bûbáj, ha nem ez volna a lénye, akkor soha sem lehetne öreg

és csúf, hiszen a ›szépség nem csúnyul meg (S. S. 168.); amint a ›létbe lépett, már ›anya

– anyja magának ›Ádámnak is; matrix mundi, a ›világ õsképe (S. S. 164.) elõbb volt, mint

maga a ›világ (Si. 230.) ›nõ.

Asztrológia a ›világban lévõ lények és dolgok bolygó-analógiájának ›õskori szintézise (S.

S. 394.); az ~ban nem hiszek jobban, mint a ›természettudományban; annak kell, aki

eltévedt az éjszakában, aki a napfényben él, annak nem kell csillagvezetõ (B. 254.).

Ateista vélemény van, ~ ›ember nincs, ›kísértet sincs, ›álom sincs (A. 374.); csak

›korrupt és szofisztikus korokra jellemzõ (S. S. K. 271.); az ~ ›vallás a legbigottabb,

lényege az ›Istentõl való ›félelem, és az elõle való bujkálás; három dogmája: ›lélek nincs,

az ›ember állat, a ›halál megsemmisülés (B. f. 8.) ›Lala, ›qualmikiánus.

Ateizmus világuralomra jutott fogyatékos ›értelem és korcs ›kedély; kárpótlását a túlzott

aktivitásban, és az ebbõl eredõ ›erõszakban keresi (B. f. 6.); nem a ›vallásos teizmuson

bukik meg, hanem az épeszû belátás veszi észre, hogy ostobaság, tudománytalan tévedés,

›gondolkodási és magatartásbeli nonsens (F. M. 10.).

Ateista holtbiztos tudomása van ›Isten létezésérõl (Sz. B. U. (273.).

Atman a ›Véda alapszava: az abszolút ›én (S. S. K.264.); emberi lélekkel szemben az

örök, egyetemes ›lélek, az ›éberség az ~ ›kegyelme, a vele való azonosulás (S. S. 40.);

pólustalan én-fogalom; az, ami a lénybõl minden mulandó lefejtése után megmarad, teljesen

üres és színültig telt ›léttel; pont, mely “kisebb, mint a daraszem szeme, és nagyobb, mint a

hegyek, nagyobb, mint a világ, és nagyobb, mint minden világ együttvéve” (S. S. K. 300.).

Augustinus nyomán vált közfelfogássá, hogy a ›kereszténység létzaklatottság (›turba), az

›Evangéliumtól, a megtisztult ›lét örömhírétõl, ›szenvedni kell (S. S. 212.).

Autentikus élet tankönyve a ›kinyilatkoztatás (Si. 242.) ›hiteles, ›valódi.

Autoknirps aki önmagát összezsugorítja, torz ›én-görccsé törpésíti, s ezáltal a ›szellem

emésztõ tüzét elkerüli (L. T. 75.) ›csirihau.

Autokrata megveti azt, amitõl nem ›fél (33, 21.).

Autoritás nélkül élni védelem, hivatkozás, apa nélkül élni, minden pillanatban kényszerítve

lenni a ›lét teljes egészének átélésére (Si. 238.) ›terminológia nélkül élni.

Avilai Teréz rejtsd el magad a ›magányba, és rejtsd el a magányt is (33. 216.).

Azonosság csak egyetlen egy van; a ›létezés minden létezõben azonos, kizárt, hogy több

létezés lenne; azonos létezés részesei vagyunk, de nem lehatárolt rész, hanem

mindannyiunkban a létezés egésze van jelen; különbözni kizárólag az ›egységen belül lehet,

az ~ban nem (S. S. K. 293-295.) ›minden Egy, ›vallás.

Azonosság helyreállítása a ›káprázat, a téves kivetítések megszüntetése (S. S. K. 310.).

Ádám a ›bûnbeesés utáni, földbõl született ›ember, ›Adam Kadmonnak csak mása,

töredéke (S. S. 123-124.) ›õsember.

Ágy elolvadni a közösben; házastársakban, amikor együtt ›alszanak az esszenciák

kicserélõdnek, a ›férfi és a ›nõ egymást áthatja (P. I. 157.) ›inqualiren.

Áhitat halálkészség, az életelõnyökrõl való megfeledkezés, a ›csoda ›mámora, amikor

bennünk valami magasabb hömpölyög (Sz. B. U. 277.).

Ájultság alapszó lefokozott ›éberség, az ›eksztázis látszata, ám éppen az ellenkezõje: nem

odaadom magam, hanem elveszek, kapcsolatom a ›valósággal megszakad.

Áldozat alapszó a ›közösségben helyreállított egységes ›lét ›szertartása (S. S. 363.); a

›keresztet föl kell venni, a magányos, egyéni ›ént le kell vetni, a ›lét másként nem

tartható fönn; az ~ nyitja és újítja meg a közösséget (Baader); teremti az emberinél magasabb

léttel való közösséget (L. T. 166, 167.) ›költõ, ›Utolsó Lélek, ›ünnep, ›szubjektum.

Álkomolyság a hatalmaskodás csalhatatlan jele (F. M. 39.) ›hatalom.

Állam aranykori a dolgok a maguk ›rendjét követik, mindenki elégedett; perikleszi úgy

kormányozni, hogy senkinek szemébõl könnyet ne fakasszon; modern karikatúra, alapja a

blöff; felirata: hazudj, amit akarsz, úgyse hiszek el neked semmit; törvényes ~ a ›reális ~;

õrzi a gazdagok ›pénzét (Sz. B. U. 282-283, 459, 470.); épelméjû ›embert nem tud

›kormányozni, ezért a – menetrend kivételével – minden tekintetben dezinformált

›közvéleménybõl él (P. I. 51-52.); a hivatal~ a világtrösztök kezébe megy át (V. 57.)

›Machiavelli, ›univerzális állam.

Állatkör asztrológia kozmikus helyek, ahol a ›bolygók mozognak (S. S. 400.).

Állítmány a ›mondat nevezõje, a mondatban az utolsó hely, a végsó szó az övé (P. II. 84,

85.

Álom ahol nincs ›civilizáció, ott a ›szellemet helyettesíti, s visszatartja az ›embert attól,

hogy a ›természetbe olvadjon; nem szilárd létforma (M. H. II. 31.) ›Észak,

›Magyarország.

Álszükségszerûség a halhatatlanság-szenvedély mukája; a ›szükségszerûség humanizálása;

az ~ekkel ›tudomány akarja az ›embert az igazi szükségszerûségtõl, az anankétól, a

végzettõl megváltani; ezért kell tévednie: az ~ekbõl indul ki, amikor a félreértésben

gyakorolja magát (33. 110.) ›tudományvallás.

Ártatlanság az ›aranykorban a lányok nem tudták megkülönböztetni, hogy nézik õket, vagy

sem; a bukott angyalok tanították meg õket arra, hogy ne ›nõk legyenek, hanem a nõk

szerepét játsszák (P. I. 46.) ›hatás, ›maszk.

Átvalósulás a jázmin és az olaj, ›megváltás mûvelete, ülni a jázminbokor alatt, és egyszerre

átélni a pillanat összes gyönyörû ›káprázatait, és az olaj, a ›szellem örök

minõségtelenségét; ›létünk beváltása, befejezhetetlen (Si. 78-79.).

Átvilágítani alapszó ›megismerni, megérteni, ezáltal ›fénnyel áthatni, és ílymódon

megszelidíteni; a ›Szent Szellem tevékenysége (S. S. K. 172.) ›archetípus, ›démon,

›inqualieren, ›önkritika.

Átlátszóság ›alétheia.

Babona a rosszul alkalmazott hit, az ›ateizmus egy neme (M. H. II. 33,).

J. S. Bach sok ember egyetlen mentsége, hogy ~ot hallgatja. (Sz. 97.) ›zene.

Balkán szelleme provinciális bizantinizmus, összecsiszolhatatlan néptöredékek a

legzüllöttebb életrendben (l. T. 70.).

Barátság magasabb Hatalomtól megszentelt állapot, ›idill, az értékek kölcsönös

egyöntetûségének elismerése, csak ›férfiak között lehetséges, az ›életen túl, a ›lét körébe

ágyazódik; a szenvedélyeket megfékezi, mûvelete: az ›Egybõl ›kettõ lesz; négy

dimenziója: a hõsies, az intim, a szellemi és a játékos, kizáró oka a hiúság, a gõg és az

›irónia (L. T. 132-136.).

Bartók Béla ›imaginációja nem volt képes a ›szcientifizmus hatása alól felszabadulni (P.

II. 340.) ›zöld.

Bartók és Kodály bennük a magyar ›mûvész elõször jelent meg világtávlatban, mint elsõ

vonalbeli, vezetõ, ›ízlést diktáló; nagyságuk titka: a pátosz teljes hiánya és az õszinteség

legmagasabb foka (F. M. 20, 95).

Beavatás halál az anyagi ›természetben, születés a ›szellem világában (S. S. 275.); a ~ban

“nem történik semmi”, csak az a felismerés, hogy én vagyok a halhatatlan lény (S. S. 361.); ~

az ›ember leszûkült ›életének határait áttöri, és a ›lét ›egységét helyreállítja (P. I. 202.);

olyan erõ fölött szerez hatalmat, mely a ›teóriát életgyakorlatba át tudja vinni (P. II. 69.);

nem ›értelmi világosságot nyit meg, nem ›erkölcsi tökéletességet tanít, és nem

betegségmentessé tesz, hanem a mindennemû romlás középpontjában lévõ ›sötétséget,

amely lehet értelmi is, erkölcsi is, ›testi is, felfedi és ›átvilágítja (S. S. K. 159.); minden

esetben ›realizálás (E. 8. f.); ma a ~t merõ ›anyagi ›tudás helyettesíti (S. S. 314.)

›kereszténység, ›metanoia, ›normalitás, ›teljes tudás.

Becsvágy a legnagyobb kell nekem (K. II. 436.); irtózatos ›realitás, még szörnyûbb, amikor

elfojtják; ~ó ember sohasem nyúl olyasmihez, aminek magasrendûségét nem tudja (B. 44,

277.) ›világhatalom.

Befelé fordulás a természetfölötti felé fordulás, iránya nem párhuzamos, hanem merõleges a

›történeti útra (S. S. 293.) ›belsõ.

Belsõ világ a ›léleknek a ›szellem érzék- és természetfölötti, az ›isteni én felé esõ tájéka;

befelé van a fölfelé (S. S. 158, 382.); a ~ megismerés mulasztásának jele a ›tudomány, a

›mûvészet, az ›uralom, a különféle tanok (Si. 230.) ›külsõ.

Bennszülött szimpla tudatú ›ember, állami csürhe, a ›közösség számára alkalmatlan. (K.

II. 382.).

Berzsenyi Dániel a rómaiak óta a legnagyobb antik költõ (M. H. 14.).

Beszéd a gondolat, a ›misztérium profanizálása (L. – Sz. 283.) ›beszélni.

Beszélni ›mágikus képesség: kapcsolódni, megnyílni, ›ölelni, vagyis ›szeretni; a ›szó

által ›éberséghez jutunk (S. S. 333,); miután a lényeg az elbeszélhetetlenben van, a ›beszéd

szegényít, sõt támad, mert az “igen” hallgat, a “nem” beszél (L. – Sz. 282.); a ›hagyomány

elsõ és utolsó feltéle az élõ ›beszéd; ami csak ›mestertõl tanulható (SZ. B. U. 272.).

Betegség alapszó a megromlott ›lét ›testi megnyilvánulása, ›bûn helyettese a

modernségben (P. II. 21.); ›száma: az öt, ami a mindent, a ›tizet, kettétöri, s uralkodik az

›emberen, tehát a ~ nem valamely szerv elszigetelt hibája; a betegen az ›anyag kezd

uralkodni, vagyis a magasabb rendûn az alacsonyabb rendû (S. S. 434-436, 439.) a feladat

nem meggyógyulni, hanem a ~gel együtt élni (Si. 343.) ›megváltás, ›õrület.

Békakoncert bûvöletes egyhangúság, angyali kórus, semmi izgalom, semmi kacérság, akár a

tücsökzene; a ›lét közvetlen teljessége (Sz. B. U. 339.) ›csend, ›madárzene.

Béke alapja az ›igazság, amíg egy csepp igazságtalanság él, a ~ nem valósítható meg (P. II.

96.)

Bizánc alapja a caesaropapizmus; a ›vallás, mint a legfõbb függés, a ›hatalom eszköze, és

a ›ceremónia, a mindent átszövõ hazugság (33, 22-26.) ›humanizmus.

Bizonyítás az ›ész meggyõzése, a ›rossz lelkiismeret kompenzációja; azóta létezik, amióta

›racionalista, vagyis ›azonosság/ellentét ›logika van. (T. S. 105.); a ›rendszerben

rejtõzködõ ember védelmi taktikája (P. II. 182.); nem az ›igazsága gyõz meg, hanem a

›logikai mûvelet; a görögök találták ki, de nem Orpheusz, hanem a jogászok, a

›politikusok a ›szofisták (P. I. 57.) ›kis valóság, ›nyelv, ›tudomány.

Bizonytalan ami bebizonyítható, ezért ›bizonyításra szorul (Sz. B. U. 25.) ›biztos.

Biztos hogy életemben egyetlen pillanat sem volt, amikor ›Isten, akinek még a nevét sem

tudom, békén hagyott volna (Si. 287.); ami bebizonyíthatatlan; egyetlen ~, a vagyok (Sz. B.

U. 25, 27.) ›bizonytalan.

Bobó állandóan más, mint aki; hazudik a ›hazugságért, még nem-igazsága sincs, korunk

valóságszava a ~, így szakrális ›szó (Sz. B. U. 421-423.) ›csirihau, ›kaszttalan.

Boldogság a ›világ elsõ érzése, amivel a nemlétbõl fölébredt ›életet fogadja; csak az bírja

el, aki elosztja (L. T. 51, 158.); a ›történetben a ~ a felszínen van, ezért az ember helyette a

zaklatottságot és a ›szenvedést éri el (S. S. 492.); a ›hübrisz-ember célja, de nem illeti,

mert a ~ nem lehet cél, ugyanis a ~ a ›szép ›élet ajándéka, a nemes, veszélyes, tüzes élet

hímpora és méze (B. 302.) ›publik.

Bolsevizmus elmélete az “idiotizmus kvintesszenciája”, nem ›tudomány, hanem ›giccs,

ezért van ›hatása fõként rossz ízlésû (›ízléshiányos) emberek között; társadalmi rendszere

a parazitizmus, ha már nincs mit államosítani, az ínség megkezdõdik (SZ. 104. skk.);

›üdvtörténeti helyzete pozitívabb a ›kereszténységnél, mert ›antikrisztusi aktivitása

mélyebb ›vallásos réteget érint, mint bármely keresztény ›klerikalizmus hitetlensége (P. I.

124.) ›fasizmus, ›Tmil, ›szocializmus.

Bolond ›arlequin.

Bolondság ›fantazma; ›õrület.

Bolygók asztrológia ›ideák elemi ›jelképei (S. S. 400.).

Bor ›hieratikus maszk: isteni arca van, az egyik legmagasabb ›kegyelmi aktus,

visszahozza eredeti életünket, az ›aranykort, s megmutatja, hová fogunk érkezni a végsõ

világünnepen; minden ~nak külön ›géniusza van; egy pohár ~ az ›ateizmus halálugrása; a

~ cseppfolyós ›csók, folyékony ›szerelem; a nagy megvalósító: ›realizáló (B. f. 24, 34-

35, 40, 52-53, 59.); ~ nélkül lehet élni, de az egész félannyit sem ér; a ~ a létért való

küzdelmen kívül áll, akár a ›vallás, a ›mûvészet, a ›szépség (M. H. II. 68-69.).

Borágy füstölt szalonna, kenyér, zöldpaprika, délen: hal, kenyér, olajbogyó; zöldpaprika

helyett lehet hagyma és paradicsom, sõt, csak kenyér, vagy fokhagymás lángos; a hal a ›bor

ízébõl semmit el nem nyel (Bf. 69-72.).

Borivás egyetlen ›törvénye: bármikor, bárhol, bárhogyan (B. f. 78.).

Bornépek geniálisak, lakóhelyük ›idillikus; ›világtörténeti helyett ›aranykori

›hagyományban élnek, a ›bor megóvja õket az ›absztrakciótól, attól, hogy a többi népet

megváltsák, ha kell puskatussal (B. f. 47.) ›pálinkanépek.

Botrány a ›szellem váratlan megnyilatkozása, riasztó ›világossága a ›társadalomban, pl.

Szókratész, ›kereszténység a zsidóság szemében (Pál), középkori eretnekség, Baudelaire,

›Nietzsche, Bartók, stb. (F. M. 12.); a ›világtörténet kezd ~ba fulladni; elmerül a

szennyben, hódol a ripõk, a fajtalan, az áruló elõtt elõtt, a ›közvélemény beleegyezésével; a

›bûn még kívánta a megbocsátást, ismerte a katarzist, a ›drámát, a ~, az elaljasodás

apoteózisa, nem; ›centruma a szégyen (P. II. 100-115.).

J. Böhme Európában az egyetlen ›éber, aki a ›világ teljességét és ›egységét látta (T. S.

39.); ›misztikája csaknem egyenrangú az ›õskorival (S. S. 83.).

Bölcs minden ›tehetségét kiégeti, s önmagával teljesen egyedül marad; a ~ek üdvözülnek a

legnehezebben, mert legnehezebb az erényektõl megszabadulni (K. K. 81.); a ~ a ›turba

felszámolásával kezdi, ›tevékenységét a legszükségesebbre csökkenti (S. S. 137.); a ~ nem

›ír; bensõ közelségben kell lennie az ›istenségekkel, de átlát rajtuk; egyet akar, a

›valóságot (33. 154.) ›bölcsesség, ›magány.

Bölcsesség létjelenlét, történettelen: nem ›története van, hanem ›léte, a történettõl való

elzárkózás – az ›élet elárulása! – hamissá teszi; ›beavatás nélkül mindössze magas, de

izolált passzivitás; önmagában lényegtelen; a béke és a ›hétköznap ethosza, a ~ és a

›tehetség egymást kizárja; (S. S. K. 137-138, 47.); ~ kezdete a csodálkozás (Sz. B. U. 45.);

nem ›tanítás; szomorúság, annak ›tudása, hogy élet szép, de nincs értelme; (33. 154-155.);

a ›magatartás stabilitása (P. I. 131.) ›archaikus mosoly, ›bölcs, ›Goethe,

›megrendülés.

Bõszültség/ressentiment alapszó harag, bosszú, ›életéhség, ›turbában élni, ›tapintatlan,

›démonnal magam ›összetévesztem, ›szeretet nélkül õrjöngeni, ›ressentiment,

›normalitásból, ›alapállásból kiesni, stb.

Brahman a ›szellemi kaszt tagja, aki a ›nép létkérdéseivel tisztában van; nem épít, hanem

alapít, neki kevés a ›hatalom, a hírnév, a vagyon, az önmegtagadás; a létért való

küzdelemben nem kompromittálja magát; ismeri azt a ›mértéket, hogy az ember a reá

nehezedõ súlyt meddig tûrheti el; nélküle a ›társadalom lefejezett; ›tudásának magva az

›alapállás (M. H. II. 47, 150, 153.); ›léte a ›történetre merõleges (P. I. 167.); a ›szellemi

uralom megvalósítója; ›karmája a ›tettektõl való tartózkodás; ›Európa mindig ~, tehát

›szellem és ›értelem és magasabb belátás nélkül, a történéseknek kiszolgáltatva élt;

›Magyarország szintén (S. S. 500, S. S. K. 200, 222.), szanszkrit: sattva, ›színe a fehér (K.

É. 160.) ›logos, ›nevezetes névtelenség.

Brueghel azzal, hogy megfestette otromba, léha, durva kortársait, azok már eléggé meg

vannak büntetve (L. – Sz. 261.).

Buta fül mást hall (33. 146.) ›butaság.

Butaság õstény, a ›történet legfõbb mozgatója, belsõ tapasztalással átélhetõ; sorsszerû, nem

korlát, mert határtalan; mindenütt ott van, legkivált a ›szellemben; csak a ~ volt képes a

szellemi tompaságot, vagyis a valóságvakságot kötelezõvé, csaknem egyeduralkodóvá tenni; a

degradált ›ember, a ›hazugságban való hit; ›életrend épül rá (33. 146-147.).

Bûbáj az ›asszony ›anyagiassága, ez rajta a ›hatalmak bélyege, a ›karakter; a

›szépség és a ›bölcsesség pótléka és meghamisítása, a vén boszorka ezt veszíti el (S. S.

167-168.) ›káprázat, ›Sophia.

Büdösség a ›démoni ›embert arról lehet fölismerni, hogy szeret ~ben tartózkodni,

miközben folyton a tisztaságról beszél, mert a kettõ ugyanaz (K. K. 458.).

Bûn alapszó az ›ember megvalósulásának legalcsonyabb foka (S. S. K. 108.);

visszakívánkozás a merõ ›anyagi ›lét sötét felelõtlenségébe, következménye a ›lélek

elborulása és visszaképzõdése (S. S. 129.); az életszentség; a szellemvilág szentségének

beszennyezése, csak ›szellem képes elkövetni, a ›test nem, mert a test élettani, s nem

›morális létezõ – defektusa a ›betegség (Si. 31, M. Sz. 47.); gonosszá tesz (B. 300.);

életünkbõl nem iktatható ki teljesen; haszna, hogy fölébreszti a tisztaság iránti szomjúságot

(Sz. 372.) ›bûnbeesés, ›felvilágosodás, ›freudizmus, ›létrontás, ›õsbûn, ›züllés.

Bûnbeesett ember a tejfölös epret a jégszekrényben természetellenesen lehûti; a helyes

›mérték a pincehõfok (P. I. 268.).

Bûnbeesés általa az ›ember, az egész ›természet ura, a természetet megrontotta, és

magával rántotta a ›bûnbe, az ›õrületbe és a ›betegségbe, a helyreállítás, a visszaemelés a

›kultúra (Baader, M. Sz. 361.); a ~ által lesüllyedt természet ›anyagivá lett (S. S. 122.);

totális ›korrupció (S. S. K. 317.) ›Jézus, ›megváltás, ›rossz vallás.

Bûnös nem az, aki egyszer rosszat követet el, hanem aki folyamatosan a rosszban él, ezerszer

az, ha ezt ›reálisnak tartja, százezerszer az, ha a tisztátalan életet tanítja, és mástól követeli

(S. S. K. 207.) ›züllés.

Büntetés újabb ›létrontás; a ›bûntõl elválaszthatatlan (P. II. 136, 143.).

Bûntudat a középkor óta tartó ›keresztényellenesség valójában szökési kísérlet a ~ elõl; a

›lélektan minden erõfeszítése a ~ likvidálásra irányul (M. Buber); az ›egzisztencializmus a

~ ellen a ›nyíltságba takarózik; a keleti vallásokba és misztikába való menekülés oka az a

tévhit, hogy azok nem ismerik az ›õsbûnt, s így a ~tól olcsón megszabadulhatnak; további

menekülési kísérlet a primitivizmus, a “vissza a természethez” (J. J. Rousseau) (P. I. 164.).

Büszkeség a legnagyobb ~ minden annak látni: ami (33. 145.).

Ceremónia mutogatás, a ›forma túlhangsúlyozása, már nem az, aminek látszik, jelzi, hogy

valami nincs rendben (T. Burckhardt, 33, 24.) ›bobó, ›publik.

Célja ›Európa igazi európai vonalát, Pál apostolt, Augustinust, Pascalt, Nietzschét, az

egzisztenciális és ›szubjektív ›konfesszió vonalát össze akartam kötni a ›hagyománnyal,

a Vedanta-mahajána-tao-Kabbala-orfikával, és az emberi ›életet végérvényesen meg

akartam alapozni; éspedig nem, mint ›teóriát, hanem mint ›életrendet; ezért kapcsolatot

tartok fenn minden olyan szándékkal, amely a ›szellemi kasztot meg akarja valósítani: a

püthagóreusokkal, az ›Egyházzal, a preraffaelitákkal, a georgiánusokkal; ellenfele vagyok

mindennemû ›szekularizációnak, mint amilyen a ›klerikalizmus, a ›demokrácia, a

›szocializmus (P. I. 269.).

Cigányság nagy részben ›csandala (M. H. II. 135.).

Cigányzene lehetetlen, hogy valami jóhiszemûen ilyen mélyrõl hitvány legyen; a valódi

›zene excrementuma; a ›magyar ›nemes a ~t a magyar ›nép zenéjével huzamosan és

véglegesen ›összetévesztette, és a ~re hivatkozva a ›hagyományos zenét megtagadta; a ~

átitatta az akadémiai és parlamenti beszédeket, a Székely Bertalan-i romatikus festészetet, a

köztéri szobrászatot, a színészetet, a költészetet (M. H. II. 135-238.) ›ízléstelenség.

Civilizáció megnemesített ›természet; ahol nincs ~, ott a természetet kirabolják, nem

›mûvelik; minden ~ teokrácia (M. H. II. 66, 19, 150.); a ›vallás, a ›filozófia, a

›tudomány készültsége az eszközöktõl az intézményeken át az ›elméletekig, hogy az

›életet megkönnyítse, miáltal az ›ember nagyobb súlyt vesz a vállára, mint amennyit az

élet ún. terhei nyomnak; a legkönnyebbnek látszó megoldást keresõ ›életrend (S. S. K. 12-

14.); a dolgok feltétlen leigázása, ami ellen a dolgok tiltakoznak (P. I. 57.); minden emberi lét

valamilyen fokon civilizált, s minden ~ mesterséges, a természetet elnyomja (P. I. 165.)

›káromkodás.

Civilizáció bomlása ha a ›brahman kaszt, vagyis a ›szellemi ›uralom lehanyatlik, a

›ksatrijáé, a gyakorlati ›hatalomé lesz a döntõ szó, akkor az ›egység töredezni kezd:

megkezdõdik a belsõ és külsõ kivándorlás, megjelennek a ›hagyományt megtagadó szekták,

az egyéni ›filozófiák, kitör a nemzetiségek és a kasztok viszálya, az elvadulás; (M. H: II.

105.).

Centrum ›középpont.

Channan az evangéliumi Annás fõpap, a tisztakörmû, háttérbõl mozgató reálpolitikus, a

gonosztevõk gonosztevõje, illatos, hûvös, okos (A. 365. skk.) ›Nagyinkvizítor, ›plankton.

Channanizmus korunk legnagyobb világhatalmi tényezõje, mely a közboldogság

›ideológiáját fölmutatja, s mindenkit kiirtani törekszik. (A. 356, 367.) ›hegelizmus.

Clairvoyance ›õskori látás.

Cunci nyalóka az ›élet unalma ellen; olcsó, geil, cifra, fülledt émelyítõ, privát

és›ízléstelen; a ~ a ›fondetrensek életideálja, õk ~tébolyban élnek; ~ a ›mûveltségük, a

›tudományuk, a ›mûvészetük, a ›moráljuk, a ›beszédük, a ›törvényeik (Sz. B. U. 107.)

›Ambrada, ›polgárság.

Csandala/csõcselék ›kaszton kívüli; csak az ›ösztön szavára hallgat, illemmel, erkölccsel

nem törõdik, indulatos, alacsony vágyak rabságában él, még kérkedik is ezzel, szennyes

szavakat használ, a ›szellem magasrendûségén gúnyolódik, ezáltal önmagát helyezi

›törvényen kívül, s ítéli arra, hogy ›szakrális ›közösség tagja ne lehessen (S. S. 473.)

›elit, ›forradalom, ›kaszttalan, ›tömeg.

Csáva ›pác.

Csend a ›szellem teljes értése (F. M. 56.).

Cseresznyeszedés a ›szabadságról való tapasztalat; rájönni, hogy a szabadság nem

akadálytalanság, az ugyanis az önkény, hanem biztosan tudni, mi van, és hol van, és tudni

hogy a dolgok – a cseresznye, az ág, a kosár – között hogyan kell mozogni (P. II. 210.).

Csimpalacsán Szilveszter ›Ambrada ›önérzet nélkülivé tett lakója (Sz. B. U. )

›fondetrens, ›Tmil.

Csirihau a józan valóságérzék csodája: a létért való küzdelem jegyében harácsol, fal, párzik,

komisz, praktikus, mohó, ›hazug, gátlás és illem alól felszabadult, s mindebben tökéletesen

egyenlõ; az utópisták meg a ›tudósok által ›racionálisan kiérlelt, s a modern ›emberben

élõ ›eszmény, ami megvalósulni kész egy rovarkeselyû-szerû lényben (Si. 115-121.)

›autoknirps, ›cunci, ›csandala, ›lemur, ›plankton.

Csoda tömény ›valóság; az egész ›világ a ~ atmoszférájában áll (Si. 90, 72.); ~ az, ami

egyszerû; a ~›alapállása a ›dicsõség; ha az ›idõ egészének/pillanatának közepén, vagyis a

~ban vagyok, akkor a kezdet és a vég ›Egy (Sz. B. U. 25, 26, 27.).

Csók táplálkozunk egymásból, tanítjuk egymást, szólunk egymáshoz, legtöbbször olyasmit,

aminek mélységéhez a ›szó kevés (B. f. 18.).

Csontváry Tivadar a közvetlen kapcsolatot ›Istennel felvette; a ›Sátánt akarta likvidálni;

ez az ›õrültség még mindig sokkal közelebb van a ›valósághoz, mint a jéghideg

intellektuális bestialitás (F. M. 52, 16.) ›intellektuális bûn, ›Marokkói tanító, ›Panaszfal

Jeruzsálemben.

Csõd az összes doktrínák közös ismertetõjegye (K. II. 325.) ›elmélet, ›válság.

Csõcselék ›csandala.

Darwinizmus az élettanra (természetfilozófiára) alkalmazott haszonelvû ›gazdasági

›elmélet (P. I. 189.); majombiblia (SZ. B. U. 417.).

Daimón alkotó, teremtõ ›szellem (L. T. 124.).

Definíció definíciója precíz nonszensz (K. II. 22.).

Demiurgoszi ›fantazma a megõrült teremtõerõ (K. I. 300.).

Demokrácia terrorisztikus kisebbség ›kormányzási ›hazugsága, erre válasz a ›nép

hazugsága; életfeltétele a ›hivatal; a ~ban az ›élet centrumtalan (P. I. 385, 219.); a

kölcsönös becsapást hívják ›politikának; bázisa a minõségtelen ›szám, amire sorban:

irreális ›aritmológia, ›logika, ›életrend épül; a mennyiségi alapon való egyesítés ellen a

minõségükrõl lemondani sem nem képes, sem nem akaró egyedek ›individualizmussal,

anarchizmussal, stb. védekeznek; ~ az ›egység megrablása. (T. S. 74, 105.); olyan

›társadalom, ami alkotóit igyekszik egyszer s mindenkorra kikapcsolni (B. 153.); a magas és

az alacsonyrendû a ›polgári középszerûségben találkozik; az értékek kiegyenlítõdnek (M. H.

II. 52.); ›tõkések ›hatalma (33, 29.); nem ›uralom, csak hatalom, mert ›szellem szinte

semmi sincs benne (K. É. 194.) ›diktatúra, ›halmaz, ›humanizmus, ›köztársaság,

›liberalizmus.

Derû az egyetlen, amirõl nem vagyok hajlandó lemondani, még a ›hazugság kedvéért sem; a

›Krisztus mosolya által fölszabadított emberi ›lélek forró azúr tisztasága (A. 412, 426.);

csak annyiban vagyok ›valódi, amennyiben ~ült vagyok; a ~ben az ›öröm és a ›fájdalom

egy; a ›világ legnagyobb ›csodája; a ›melankóliából él, ami a legelragadóbb

›paradoxon (Si. 75, 151, 183.); nem ›nevetés, mert nem áthidalás, nem kitérés, nem görcs,

történelemmentes, nincs más jelentõsége, mint önmaga (33. 152.) ›alapállás, ›humor,

›mourez en silence.

Descartes a ›racionalizmus kidolgozója: a ›lét tulajdonképpen racionális ›apparátus (S.

S. K. 226.).

Dél ahol a ›szellem és az ›anyag viszonya oly mély, hogy a ›rend megteremtéséhez az

elemek közül nem kell kilépni; ›közössége a család; ›életrendje az oldottság, az ›idill (M.

H. 21-22.) ›géniusz, ›Magyarország.

Démon alapszó a káosz a kozmoszon áttör, az életképzeletet megszállja, ›bõszültséget kelt,

›életéhséget, ›önzést, az ›áldozatra való képtelenséget; ~ a ›szabadságtól való rettegés;

az ›élettel szemben, az ›üdvnek háttal áll; kiûzése az ellentétek felszabadítása útján

történhet: ›betegséggel szembe egészséget kell helyezni, erénnyel szembe ›bûnt, stb. (M.

Sz. 327, 338, 365.); ha az ›ember a humánum ›szintjérõl lebukik, ~ná lesz (A. 168.); a

›metanoiára való képtelenség; ontológiai kategória (P. II. 161-162.); azáltal válik bennem

›hatalommá, ha magamat vele ›összetévesztem (Si. 274.); a ›géniusz és a ~ azonos

›archetípus, csak elõbbi pozitív, mert a nappali ›tudat ›világosságában él, ekkor az

embert fényösvényen vezeti (M. H. II. 121-122.) ›átvilágítás, ›hatalmak, ›kísértet,

›objektív psziché, ›néti-néti.

Démoni a 20. sz. alapszava (Sz. B. U. 417.); az ›áldoztara való képtelenség (P. II. 17.).

Démoni logika a következetlenségben is következetlen, ahol mûködésbe lép, ott az

események ugrálni kezdenek (Sz. B. U. 338.) ›logika.

Démonizmus életformái kapitalizmus-szocializmus, individualizmus-kollektivizmus, vallás-

szcientifizmus (S. S. K. 65.).

Dicséret az irigység legveszedelmesebb alakja (Sz. B. U. 280.).

Dicsõség az ›ember nevét az élet könyvébe felírják (P. I. 262.); a ›világosság, az

egyetemesség, az ›értelem, az ›egészség, az ›igazság dolga; helye: szívünk titkos

kamrája, ellentétben a ›sikerrel (Si. 237.); a földön elérhetõ legnagyobb ~ ›szép ›nõnek

lenni; nem fogható hozzá a császárok, ›költõk és hadvezérek ~e (Sz. B. U. 26.) ›csoda.

Diktatúra mihelyt a kormányzást elkezdi, a ›szellem belõle kivész, s a ›diktátor keze

azonnal beszennyezõdik, esetleges nemes szándékai is kifordulnak, ›uralom akar lenni, de

csak ›hatalom lesz (K. É. 195.) ›demokrácia.

Diktátor képtelen ›hiteles lenni, áldozatot hozni, ›jót ›tenni (P. I. 1167.) ›démoni

›mágiát gyakorol visszakorcsosult (›primitiv) ›népe fölött (P. II. 55.) ›idomító.

Dilettáns arról ismerszik meg, hogy fecseg, mindent kimond, mûvében gyönyörködik,

mintegy autoerotikus (L. T. 93-94.).

Direkt morál az ›igazságtól való elhagyatottságban él; egocentrikus, nem ›közösséget

teremt, hanem ›forradalmat, ›középszerû és ›démoni; elvetendõ (P. I. 14, 17, 26.) ›rossz

lelkiismeret.

Diszharmónia és kakofónia a ›társadalmi lét tükre, s ennek elutasítása (P. I. 336.) ›zene.

Dolgok uralma 1. fokozata a rablás; 2. üzleti szövetkezés mások becsapására; 3. ›állami

›apparátussal, a törvény védelme alatt fosztogatni; a modern ›gazdaság kb. háromezer éve

a ~ alatt áll (P. I. 192-193.) ›kultusz.

Dogma 1. egyházi hidat ver a ›kinyilatkoztatás ›igazsága és a ›történeti élet között, 2.

klerikális a ›hatalom érdekében szofisztikus (S. S. K. 217.).

Don Quijote – és Hamlet, Miskin herceg, Tristram Shandy stb. – az az újkori regényhõs, aki

kilóg a ›közösségbõl erényei miatt, s aki szembeszáll a ›Nagyinkizítorral s külön

történetet, realitást fogalmaz meg, a ›regényt (A. 268-280).

Doktrína ›ideológia, ›kenyõcs.

Dosztojevszkij a szörnyû zseni, a sátánizmus, a szodomai szépség költõje, Ahrimannak a

világrombolásnak a prófétája (Ivanov, 33, 37.). ››

Dráma különbözõ létszínvonalak összeütközése nyelvszínvonalon; horribilis fatalitás (K. II.

22.) ›centruma a ›bûn; a ›senki korában megszûnt (P. II. 216-217.) ›botrány.

Duhaj akiben elementárisan feltör a bakonyi farkas természet; fontos, hogy ezen kívül ne

legyen más célja; a ~ból lesz a betyár, az örök felkelõ és ellentmondó (M. H. II. 193-195.)

›kuruc, ›Magyar nemzet, ›szegénylegény.

Dupla tudat az ›õrületnek, mint a ›normális létezés bázisának fölismerése, a ›humor és

›misztérium egyesítése, a 20. sz. ›üdvtörténetének kulcsa, a fejlett ›élettechnika lényege;

a ~úak az ›idomítókat államostul ›kenyõcsöstül kinevetik, igájukból kibújnak (K. II. 377-

380.).

Edény a ›mocsár szülötte és képmása (A. 113.) ›nõ.

Egészség az ›androgün helyreállítása (S. S. K. 252.); sosem steril, gyümölcsillata van; a

›tehetségessel szemben egyszerû és átlátszó (Si. 83, 241.).

Egoitás jó ~ a ›szeretet, rossz ~ az ›önzés (A. 226-227.).

Egzaktság a ›természettudományos ›kinyilatkoztatás biblikus pátosza (33, 55.).

Egzisztencia ›én, ›személy.

Egzisztencializmus minden hamis ›egzisztencia jó egzisztencialista (K. K. 332.); atonális

›gondolkodás (K. K. 399.); fedõtechnika (P. I. 63.) ›önámítás.

Egzisztens ›aléthész.

Egy a számsor megnyilatkozása, magában foglalja az összes ›számot és mûveletet, s

›egyesíti õket; nem áll szemben a sokkal, hanem teremti azt, akárcsak a ›személy a

›közösséget; valamennyi számot osztja (felodja), de fordítva ez nem áll; a›természetben

minden belõle keletkezik (T. S. 68, 69, 108.).

Egyenlõség az ›egység megrablása (M. Eckehart), ahol egység van, ott nincs ~, mert az ~ a

különbözõségek ›szabadságát elnyomja; az ›absztrakt (minõségtelen) ›aritmológiák:

›demokrácia, ›szocializmus, ›fasizmus stb. utópisztikus rémálma, akkor lenne csak

lehetséges, ha nem létezne ›személy. (T. S. 73-78.); egyetlen komoly ~ van: az ›élet nagy

javaiban való részesülés képességeink, kívánságaink és érdemeink szerint, e javak elsõsorban

›szellemiek: ›tudás, ›mûveltség, modor, ›ízlés, ›vallás; minden egyéb ~eszme irreális

hóbort (K. É. 163) ›demokrácia, ›kaszttalan, ›köztársaság.

Egyesülés az ›Egy teszi lehetõvé, hogy a kettétört nemi csonkaság ~jön (A. 257.); szerelmi

›analógiája: az ›idõnek és az ›öröknek az ~e a pillanatban (S. S. K. 276.) a

›középpont felé való zuhanás; minden lényeges élettevékenység ~: ›beszéd, ›táplálkozás,

erosz, gondolkodás stb. (M. H. II. 111-112) ›androgün, ›egyesülés tehetetlensége,

›egység.

Egyesülés tehetetlensége a dolgokkal születik, hogy mind ›egyesülésre törekszik; ez

minden mozgáselmélet rejtett axiómája; ha az integráció nem teljes, vagy nem összetartozó

elemek vannak együtt, akkor az ›egység megbomlik, s az ~e folytán új ›egyesülési kísérlet

következik; pl. a gravitáció elmélete és a nehézkedés törvénye ennek csak utólagos

törvényesítése (M. H. II. 110.) ›azonosság, ›egyenlõség, ›mozgás.

Egyetlen lehetõség a ›rend, a tisztaság, a ›béke és az ›öröm – tudniillik az egyetlen, amit

még nem próbáltak (P. II. 198.).

Egyetlen lépés a ›szabadság, mindenkinek megvan a Júdás-i csókig (K. K. 355.).

Egyén ›én.

Egyéniség elgörbült, nyomorék, mértéktelen (Si. 240-241.) ›én.

Egyház a legnormálisabb ›közösség; ›száma a ›három/egy (T. S. 96.); az ›emberiség

egyetemes ›Egysége az ›Evangélium által megtisztított és fölemelt ›létben; ami nem ~,

az ergastulum, vagyis rabszolgaistálló; ~ nélkül nincs ›szellemi fõhatalom, ezért minden

önkény érvényesülhet (S. S. K. 215, 175, 221.) ›kereszténység, ›klerikalizmus, ›unió,

›univerzális állam.

Egység alapfogalom az összes lehetõségek kibontakozása, amely csakis ›szabadon

(›személyesen) egyesülõ különbözõ elemek közt, a bennük lévõ tulajdonságok

fenntartásával valósulhat meg (T. S. 65-68.); az ›egyesülés csak ›szellemi dimenzóban

teremt ~et, máskülönben kényszer következménye; nem logikai, ›természettudományos stb.

›fogalom, hanem ›primordiális ontológiai fogalom; alapja a ›középpont; ~ az, ami a

középpont körül, tehetetlenségének mértéke szerint helyezkedik el; amintha a középpont

›arca lenne; az ~en alapszik a matematika, a fizika, a kémia, az ~ a ›mûvészetben a

›stílus, a biológiában az organizmus, a pszichológiában a ›karatker, a szociológiában a

›társadalom, stb.; telített ~et csak egymástól különbözõ elemek teremthetnek; a kezdeti és a

végsõ abszolút ~ között csak viszonylagos, hevenyészett, nem ›realizált ~ek vannak (M. H.

II. 110-113.); ›azonosság, ›egyenlõség, ›mozgás ›személy.

Egységlogika bázisa az ›inqualieren fogalma; egységmûveletében az azonosság az

ellentétben, az ellentét az azonosságban van; nem kizárja, hanem ›egyesíti az ›analógiás

logikát és a ›racionális logikát (S. S. K. 329-330.); megkülönböztetve egyesíteni és

egyesítve megkülönböztetni a ›háromban. (T. S. 102.); a tényeket csak az ellentétekben való

gondolkodással lehet megragadni, de nemcsak ezzel a kettõvel, hanem ennek ellentétével is,

és a kettõ külön ellentétével (A. 100.); a poláris feszültségek fundamentuma az ›Egy (A.

191.) ›szeretet, ›trinitárius.

Egység megrablása a (gazdasági, politikai, ›kaszt stb.) különbségek eltüntetése

uniformizálja a ›társadalmat és ezzel dezintegrálja, homogén ›halmazzá, ›tömeggé teszi,

ami az emberek közti távolságot nem csökkenti, sõt, lehetetlenné teszi az ›egységet (P. II.

93.).

Eksztázis/mámor a ›tudat kitágulása, az ›anyagi ›énbõl való kilépés (S. S. 307.); kívül

lenni a nyugtalan szétszórtságon, tudatos életmámor, pl. tanulás, mûalkotás, mûélvezés,

›szerelem, ›ima, olvasás, utazás, stb. (E. 2. f.); a ›turbából kilépni a ›normalitásba (S. S.

K. 40.); a semmi fölötti tánc (33. 155.) ›szeretet.

Elavult mindenekelõtt az a gondolat, hogy a ›rendet ki lehet találni, és új ›vallást,

›társadalmat, ›filozófiát stb. lehet kigondolni; a ›világnézet, a vallás, a ›kultúra, a

›történet, az egykaszt-hatalom, a ›nép, a nemzet, a faj fogalma, a ›politika, a ›klérus, a

›polgárság, a ›tudomány (P. II. 232.).

Elégedetlenség negatívum-szenvedély, állandóan irreális ›világképeket épít, az elégedetlen

nincs jelen a kiszabott, saját ›történeti ›idejében; tipikus az utópista, a romantikus elõre- és

visszavágyó – a mai idõ romlik, a régi jobb volt –, a ›haladás-hívõ, ›szocialista, stb.;

kiürült ›életrend (V. 39-41.).

Elfelejt a dolgok történetisége megszakad, ám nem vesznek el; tulajdonképpen az marad meg

bennünk, amit ~ünk (Sz. B. U. 349-360.) ›higiéné.

Elhagyatottság a ›bûnbe esett ›ember közérzete (K. II. 21.).

Elhazudott ember azt hiszi, hogy ›bûneit csak õ ismeri (P. I. 245.) ›hazugság.

Elit esztétikai életélvezet magasrendû gyakorlója; ›csandala (Übermensch-csandala), aki a

›társadalomból nem lefelé, hanem fölfelé csapódott ki; minimális elõnyökért a legnagyobb

becstelenségekre képes; szellemi ereje birtokában az ›emberiséget cserbenhagyja (M. H. II.

162.).

Elmélet elképzelés, amibõl a szerzõt is beleértve, soha senki semmit nem ›realizált; elve,

hogy ki, miként formálta meg korának gondolatait – egyszerûbben: milyen mértékben jelezte

a ›turba ›hatalmainak jelenlétét (S. S. K. 54, 60.); csak a tévedéseknek van szükségük

~ekre (Si. 256.); ha az ~ megelõzi a ›mûvet, az ›absztrakcióhoz, dilettantizmushoz vezet

(F. M. 53.); a rejtõzködõ sehol sem tud olyan biztonságba helyezkedni, mint abba az ~be,

amely a ›nyíltságot követeli; nincs olyan igazság~, ami ne volna ›hazugságszisztéma (P. I.

113, 114.) ›filozófia, ›teória.

Ellentét a ›valóságban nincsen, különbségek vannak (S. S. 134.); ›analógia

›megkülönböztetés.

Elrejtõzés mindig a ›valóság és önmagunk elõl; az ›Istenben való ~ értelme: az Isten elõl

való ~ (S. S. K. 42.) ›rejtõzéstechnikák.

Elsõ Lélek elementáris lény a teremtés õsidejében, szava a ›boldogság; ha ma elõtör, s ha

›férfi, akkor ›titán, ha ›nõ, ›szirén, az örömrablásért él, ami nála mindig›testi, érzéki,

természeti, ›lelkét az ›anyagnak minduntalan eladja, ›alapállása ›ájult (L. T. 44, 151.)

›sexus, ›kétszer született.

Elv fétis, amelybe a primitív ›ember ›lelkét bezárja; fekete ruhájáról, kenetességérõl

ismerhetõ fel, képes még az emésztést is megzavarni, nem lehet ›sétálni tõle; egyedül a

nevetés képes elûzni (B. 228-229.) ›istenszurrogátumok.

Ember alapfogalom akiben a ›lét egésze esedékes, ám nem mikrokozmosz, henem

mikrotheosz (Baader); az ~nek nem környezete, hanem ›világa van, mely az egész

›természet, ezért mindig egész (M. Sz. 232-234.); egyetlen feladata, hogy ›Istenhez való

hasonlóságát megõrizze (S. S. 98.); utolsó és összefoglaló teremtmény, az egyetlen lény,

akinek a Teremtõvel közvetlen kapcsolata van (S. S. 119.); a ›természetnek apja, vagy

rablója (Zarathustra, S. S. 193.); minden ~ másik fele az egész ›emberiség (K. I. 244.);

~nek lenni annyi, mint nem rendelkezni ›távlat fölött (A. 31.); ›teremteni valamit a

semmibõl, a legnagyobb ellenállást keresni: csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen (P.

I. 229.); ~létünk sajátsága nem abban van, hogy kicsinyek vagy nagyok vagyunk, hanem

hogy határesetek vagyunk, az ~ nagyon jelentékeny erõt képes kifejteni, hogy egyre

›lényegtelenebb legyen (Sz. 116.); ha lesüllyed, nem állattá, hanem ›démonná lesz (P. I.

431.).

Emberiesség Tanító, mi volt az az ~? A tanító azt feleli: majd negyedikben megtanuljátok (K.

K. 192.) ›humanizmus.

Emberiség az ›õsember a ›bûnbeesés után az ›anyagban ~ként, ›egyénekre oszlott

sokaságként ébredt, s e sokaság minden egyes ›én-je az õsi ember egy-egy állomása (S. S.

147.); az ~ túlnyomó többsége ma az emberi ›lét körébõl lezuhanni készül (Si. 121.); az ~ a

›történeti korban a ›személy egyetlen érvényes ›kollektív kategóriája (M. H. II. 91.).

Emlékezet csak az marad meg az ~ben, ami nem szûnik meg fájni (Nietzsche, 151.)

›szenvedés.

Enciklopédia emlékezet ›tudás helyett (S. S. K. 65.).

Engedékenység a ›szellemen kívüli erõkkel számolni, ajtót nyitni ›lefelé; így keletkezik a

›giccs és a ponyva: a ponyvatársadalom, a -regény, a -állam, a -étel, a -bútor, -morál stb.; a

nemeség addig mérséklõdik a dolgokban, mígnem elvész; mindig többet kell engedni; a

sokaság válik mértékadóvá, nem a helyes; az ~ a ›demokrácia jellemzõje (K. É. 196-197.);

minden kiegyezés a ›tudománnyal, az ›erkölccsel, a ›politikával, a ›vallással,

szakrilégium; aki enged, az gyanús (P. I. 274-275.)

Enyém mindaz, ami ›test, ›tehetség, vagyon, ›mû, tehát birtokolható és elveszthetõ;

kevesebb az ›énnél, a ›heroikus viszont többre becsüli (Sz. E. 125.) ›alkalmazhatóság.

Erdély a magas ›civilizáció és a vadember feszültsége; bizánci ceremonalizmus, amíg az

›Alföldön a kompromisszum bûn, itt erény; az ~nek egyszerre több véleménye van, s õ

otthonosan mozog ezek ellenmondásai közt, a család ~ben dinasztia, a gazdagság

áthidalhatatlan hatalmi helyzeteket teremt (M. H. II. 51-57.) ›géniusz.

Eredetiség a jelenkor legveszedelmesebb szellemi dögvésze (George-kör, B.275.).

Ergon opus, ›mû, ›életmû, olyan ›tevékenység, ami valami egész összefüggésében áll (S.

S. K. 198.) ›pragma.

Erkölcs igazi nem ›társadalmi jelenség, hanem az ›embernek az ›örök ›renddel való

egybehangzása, ›zene; alapja a ›metafizika (33. 226.).

Erotika azt ›embert összefûzõ szociális szenvedély (P. I. 173.) ›életéhség, ›szerelem,

›szexualitás.

Erõszak kivétel nélkül mindig negatív és tilos, annak is, aki érte a felelõsséget vállalja, s

annak is, aki az ~nak ~kal próbál ellenállni; az ~tól sötét minden jogrendszer (L. T. 164.).

Eschaton a végsõ határhelyzet; az ›ember feleszmél a ›válságra, amiben eddig élt, s ami

elõl elrejtõzött (V. 68-69.).

Eszkatológia a végsõ dolgokról való ›tudás (S. S. K. 194.).

Eszköz készítésével az ›ember felszabadult a ›természet uralma alól, de ugyanakkor rabja

lett az ~nek; a 20. századra az ~ök feltétlen uralomra jutottak, elnyomták keletkezésük célját,

s megsemmisítéssel fenyegetik anyagukat és alkotójukat (A. 104-105.).

Eszme ha valahol megtelepszik, ott a ›társadalom az ~ negatívumában él; nem a célja

fontos, hanem az, hogy mit igazol, pl. a ›humanizmus a villamosszéket (33, 26, 30.)

›elmélet.

Eszmény bûvös varázskép, amit az ›ember önmagáról gondol, s amivé változni óhajt; az

~nyel az ember saját útját kívül-belül elállja (Si.112-113.) ›eszme, ›imagináció, ›kép,

›valódi.

Esszé szubsztanciális autonóm perspektíva; európai mûfaj; akkor jelent meg, amikor e három

elem mindegyike veszélybe került a ›vallás és a ›tudomány harcában; fontos az ~ben

megjelenõ vélemény értelmes volta, az ihlet minõsége, a ›látás emelkedettsége, a koncepció

mélysége, a gondolat morális intaktsága és ›szabad ›játéka, és az elhatározás az

abszolútumban; nem ›filozófia, mert az mindig ›rendszer (B. 156-159.) ›próza, ›teória.

Esszéista ellentétben a ›filozófussal, annyi koncepciója van, ahány ›esszét ír; alázatosan

megelégszik az ellentmondásokkal; mégsem nihilista, hanem ›univerzalista, mert egy

véleménynek sem tulajdonít örök életet; legfontosabb a ›teória, a szent látványban való

részesülés; az igazi ~ theodiceát ír öt sorban, ›világtörténetet három oldalon (B. 159-161.)

›esszé.

Esztéta az õsz mester magasrendûen ugyan, de csupán ~ volt, ezért a ›szépség

›misztériumát nem értette (Sz. B. U. 159.).

Esztétikai egzisztencia a ›morális és a ›vallási stádiumot megelõzõ szellemi kiskorúság;

az ›élet veszélyének nincs tudatában, komolytalansága esztétikai valõr, ›ízlése csupán

finnyásság, ›játékosága tudatosan immorális (33. 302-303.) ›kaszttalan, ›orfikus

egzisztencia.

Európa nyolc ›géniusza közül csak háromnak – afrikai, atlanti, sakvidéki – a hatása nem

érzékelhetõ ›Magyarországon; a három alsó ›kaszt jegyében élt, ezért ›története nem

tudatosan irányított ›sors, hanem szerencsejáték volt; a ›brahman szellemét a ›költõ és a

›mûvész igyekezett pótolni; nyugat ahol a téveszmék seregének uralma alatt az ›ember

még saját ›szenvedéshez sem jutott – néhány kivételtõl eltekintve (M. H. II. 77-78, 156, 157,

161.); ›elméleteinek zöme olyan hazugságdialektika, amelyben sem a vád, sem a védelem

nem igaz; a ›hazugság növekedését az ember csak létszínvonalának lefokozásával bírja ki

(P. I. 271.) ›szerencse.

Európa alapállása ›keresztény akkor is, ha úgy látszik, mintha a kereszténység ellen

küzdene, sõt, akkor talán és sok esetben még mélyebben az (A. 299.).

Európai ember hatalmi ›ember, ›mûvészként is le akarja gyõzni ›Istent, ›teremt,

mindig valami mást, ›mûve kész, nem a ›nézõ fejezi be; Prometheusnak, az elsõ ~nek

alacsonyabbrendûségi komplexusa volt: nem volt elég neki, hogy forrásában azonos volt az

istenséggel, helyét akarta bitorolni (F. M. 39, 45.) ›hatalmi ösztön, ›hatalom.

Európai életrend újkori lesz, ami lesz, a pillanat, a ›történet vállalása (S. S. K. 138.)

›turba.

Európai mûvész a ›hatalom szolgálatában célja a jelenség megmutatása, az isteni szerep

bitorlása; fontos számára, hogy mintája ›külsõ legyen, ne az õsforrás, a ›pont, ne a teljes

›szabadság, hanem a meddõ, ›individuális rabságába zárkózott ›kép; a ›valóságtól távol

vetõdött esetleges képet nevezi ›reálisnak (F. M. 45-46.) ›európai ember, ›hatás,

›mûtárgy, ›mûvész.

Európai mûvészet mivel a ›szellemnek ›szabad megnyilatkozásra lehetõsége nem volt,

ezért a ›mûvészetben keresett illegitim menedéket, szekunder ›logos-helyet, ezért az ~et

esztétikai alapon magyarázni tökéletes félreértéshez vezet (P. I. 105.).

Európa kezdete Szókratész kérdése: vajon az erény tanítható-e, az erény és a ›tudás

›egységét szétválasztotta (P. II. 169-170.).

Európa társadalma néhány évszázada ›társadalmon kívüli társadalom, nem a kozmosz

vetülete, hanem az ›értelem által elképzelt világ rendjének ›analógiáját követi (K. É. 144.)

sok ›rendszere van, de ›rendje nincs és nem is volt (P. II. 173.).

Európa vallása az ›értelem, a ›tudomány; valójában valláson kívüli ›vallás, mert

szakralitása negatív (K. É. 142-144.).

Evangélium alapfogalom nem része a ›hagyománynak, hanem a legteljesebb foglalata; a

›létezést mélyebbrõl nyitja meg, mint akár a hindu, a kínai, a héber, a görög stb. hagyomány,

azzal, hogy azoknak igazságát ugyan érintetlenül hagyja, (egyetlen jod sem veszhet el), de

megérinti azt a helyet, ami valamennyi hagyományt összeköti (P. II. 199.); az ~ tündöklõ

›fehér humor, az egyetlen ›könyv, amely a ›világot minden kirekesztés, ›kritika,

kifogás nélkül elfogadja (A. 425.); istenismerete ›Isten ›önmegtagadását megérti; nem

exoterikus tanítás, hanem a ›lét felsõ fokozataiba való fölemelkedés; az ~hoz képest

bármely ›történeti igazság nyomorúságos és abszurd (S. S. K. 99, 213.); ›Isten országának

törvénykönyve; az ›autentikus létezésrõl az egyetlen ›kinyilatkoztatás, mert ›Jézus

valóban Isten fia, ezt én ellenõriztem (Si. 32, 271.) ›kereszténység, ›normális ember.

Evangéliumi ember ›botrány és bolondság – az asszony, aki a drága kenetet az Úr fejére

öntötte, ahelyett, hogy ›üdvössége végett a szegényeknek adta volna az árát (K. II. 341.).

Evés a legmélyebb ›kultuszok egyike: az étkezõ és az étel kettõs odaadása; a ›külsõt

›belsõvé tenni és fölemelni, átszellemíteni, eredeti helyére visszatenni (S. S. 256-257.); enni

annyi, mint tanulni (B. 87.). ›megérteni.

Ey a teremtõ ›szó lefordítása emberi ›nyelvre; ›androgün õskép, az egyetemes ›rend

szava, a lények végtelen sokaságának egységes ›mértéke, a ›személy; az abszolútum és a

›májá közti híd; lényünk legmélyebb pontja, ahol mindnyájan tökéletesen egyformák

vagyunk abban, hogy egymástól minden pontban különbözünk; jele a ›kereszt; ›száma az

elsõ három szám, a ›centrum, a horizontális és a vertikális irány ›egysége (A. 196-242.).

Ezerkilencszáznegyvenöt februárja tabula rasa, a múltat a tábláról letörölték; ahelyett, hogy

elkezdtük volna építeni az ›Isten országát, megidéztük az ›Antikrisztust (K. K. 322-325.).

Ezerkilencszázötvenhat az egész ›irodalom, a ›sajtó, a ›zene, a ›festészet, a

›mûvészet, a ›tudomány, a ›politika elárulta; soha még ›nép nem volt ilyen elhagyatott;

hol van az a név – a börtönökön kívûl – ami ne ragadna a mocsoktól? Majd igazolják õket,

bekerülnek a lexikonba, a történelembe: milyen történelem lesz ez? (P. I. 265-266.)

›Magyarország.

Éberség alapfogalom meghallani a ›kinyilatkoztatást; a ›valódiság kérdését mindig,

mindenkivel szemben firtatni; az ~ tanulhatatlan, ám ›realizálásában meg kell tanulni

magunkat a látszattal nem ›összetéveszteni, ugyanakkor a ›valósággal azonosítani (E. 2. f.,

M. Sz. 298-299.); az ~gel együtt jár a ›látás, a látással pedig a ›tudás (S. S. 98.);

›fundamentális ›centrumhoz való közelség (A. 247.); a ›lélek ellenállhatatlan

kapcsolódása mindahhoz, ami lélek, vagyis a ›szeretet; ugyanakkor minden ›káprázat

elutasítása (S. S. 104-105.); a ›lét legmagasabb intenzitása, világossága; az istenséget az ~e

teszi mindentudóvá, mindenhatóvá, örökkévalóvá (S. S. 41.) formái: ›mámor, ›álom,

›humor (Si. 263.) ›atman, ›ájultság, ›beavatás, ›májá, ›néti-néti, ›tat tvam aszi.

Éberségtechnikák ›ima, ›jógák, ›aszkézis, ›meditáció, a tao, a zen gyakorlatai, stb.

Éden ›Aranykor, ›õskor.

Éhség függõségünk ténye, aminek ›idillje ›igazsága, ›istene nincs, csak ›élet, nem

›lét, az éhes ember és a táplálék világa ugyanaz (S. S. K. 247-249.) ›evés, ›szexus.

Élet õsformája a ›mocsárban tenyészõ, terjeszkedõ, örvénylõ féreg (L. T. 64.); az ~ nem

›szubsztancia, hanem a szubsztanciára való ›éhség (Baader); út, tao (Lao ce); a ›lét

telítõdése ›fénnyel és meleggel (T. S. 117.); ›emberi ~: jelen lenni minden pillanatban,

›éberen, nem álomban, szerepben és ›varázslatban, még ha azt a varázslatot

›filozófiának, vagy ›tudománynak hívják is (Sz. 63.); ›eksztatikus állapot (A. 230.);

valódi alakja a ›kegyelem, tiszta, szinte színtelen, akár a ›fény; abban az arányban

gazdagszik, amilyen arányban elszórják; a legkeserûbb ~ben is van egy csepp ›méz (Si. 155,

171, 199.); két arca: a ›gyermek és a fúria (P. II. 157.); egyetlen egyszer és soha többé, ez

adja a ›szabadság értelmét (T. S. 123.); ~ értéke: amiért odaadom (Sz. 65.); az ~ önmagában

›halál, üresség, zártság, az ájultság egy neme, aki létének súlypontját a földi ~be veti, a

halálban él; az ~ súlypontja önmagán túl van, ez a “túlvilági gravitáció”, az ›üdv (Sz. 60, P.

I. 245, M. Sz. 260, 242.); az ~ a ›létnek nem ellentéte, hanem lefokozott, zárt állapota (S. S.

55.); a tényleges ~ létté válik, amikor az ember mindenrõl lemond, ami nem ~ és minden

bukást vállal (P. I. 233-234.); Rousseau óta probléma, hogy az ember miként élje – nem ~ét,

hanem életrajzát (Sz. 51.); sikerült ~: filléres dolog (K. K. 455.) az ember~ azzá lesz, amivé a

›mûvészet teszi (L. – Sz. 275.) ›nyíltság, ›üdv.

Élet biztosítása minél biztosabbnak látszik, annál bizonytalanabb, annál több a féltenivaló:

›anyagiak, ›világszemlélet, ›tudomány, végül hisztériává fajul (33. 213.) ›lét

biztossága.

Élet élvezete az ›újkorig minden korszak fékezte és ›szellemi ellenõrzés alatt tartotta:

fegyelem, ›morál, az ›életnél magasabb értékek stb. (P. I. 172.).

Életéhség/szomjúság parazitizmus, az önmagamra – ürességemre! – irányuló csillapíthatatlan

sóvárság; mindent magamnak, szenvedést, ›üdvöt, élveket (P. II. 168-169.); mindig

összetéveszt (M. Sz. 338.); ha sikerül ›normalizálni az ~et, akkor fenntart és segít. (E. 2.); a

›korrupt ›lét ismertetõjegye; a sóvárgásban az ›élet lefokozódik, ami növeli az ~t, stb. (S.

S. K. 12.); az ›újkorban az ›erotika rovására ›szexuális igényeket és követeléseket

hallatlanul felfokozta (P. I. 173.) ›libidó, ›önzés ›turba.

Életélvezet az ›éberséget csak akkor zárja ki, ha gátlástalan; a gátlástalan ~ megkönnyítésén

fáradozik a ›vallás, a ›filozófia és a ›tudomány (S. S. 11-12.).

Élet értelme az ember kétezer éve a ›kereszténység valóságában él, és azt mégsem

›realizálja, ezért ›életének értelmét nem érti (S. S. K. 56.) ›élet.

Életgyötrés a ›hivatal létébõl következõ ›bûn (P. I. 423.) ›aszkézis, ›népgyötrés.

Életképzelet ›imagináció.

Élet Mestere ›mester.

Életmû a hazugságmentes ›írás és a hazugságmentes ›egzisztencia egymást fedi, és azonos

feladat, az ›alapállás ›megvalósítása; az alkotó és a ›mû szétválasztása tilos; a ›szó és a

›tett azonossága a múzsai élet legelsõ feltétele: ›beavatás; ahol az ›élet és a mû között

eltérés van, ott nem ›mûvészetrõl van szó: az ›életéhség a ›mûvészettõl vett eszközökkel

fedezi magát; ez ›libidó- kompenzáció, úgy kezelendõ, mint a serdületlenek, vagy

elmebajosok mûvészete, esztétikai ítélet alá nem vonható (P. I. 247, 322-323.); nem lehet

alacsonyrendû életet élni, és nagy mûveket alkotni (B. 169.); az ›ember önmaga ~ve,

minden más mû a romlásé (Si. 262.) ›költészet, ›regény.

Életmû felszámolása szintén ›mû, Indiában nirvánának nevezik, Arábiában fanának, ez a

végleges mû, külsõ jegye nincs, maradandósága abszolút (P. II. 175.).

Életrend alapfogalom: a ›status absolutushoz való viszony; helyes ~: a ›szó, a ›gondolat

és a ›tett egysége (M. Sz. 228.) ›normalitás ›szeretet. Kívüle az ~ ›korrupttá válik,

egyenes arányban a normalitástól való távolsággal; az ›aranykor ~je a közös ~; az

individuális ›én ~je az egy lépés elõre, kettõt hátra; szakrális ~ben az ›ember a

›természetnek ura, gondviselõje, királya, ›élete teljes egészében ›kultusz (S. S. 55, 195.);

ma ›Krisztustól a hiteles ~: tanítványnak lenni, tanúskodni; a pátriárka és a próféta

idõszerûtlen (Si. 92.); a politikai, elosztási, gazdasági, hatalmi stb. viszonyok átrendezése az

~ben lényeges változást nem hozhat; legföljebb a korrupció iránya módosul, mértéke nem (P.

???.).

Életrendje Hamvas Béláé az összes kérdéseket függõben tartani, nem megoldani, hanem

lehetõleg minél többet és veszélyesebbet a lehetõ legélesebben felállítani (Si. 89.).

Életszentség az emberélet szakrális tény, rajta áll az ›életrend; az ~ tiltja a hazugságot, a

csalást, az erõszakot, stb. aki ezt nem ismeri el, az megszólíthatatlan és párbeszédképtelen (M.

Sz. 229.):

Életszomjúság ›életéhség.

Élettechnika alapfogalom, Karnevál a ›kenyõcs kezelésében való jártasság; a ›normális ~

az ›Evangélium megértésébõl fakad (Si. 261.).

Életterv ›üdvterv.

Élni mindenütt lehet, kivéve önmagamat (A. 225.) megrázva lenni, ›önkívületben lenni,

õrjöngeni a csodálkozástól, a ›fájdalomtól, a zavartól, a borzalomtól, az ›örömtõl, a

meghittségtõl, a ›félelemtõl, a ›szenvedéstõl, a gyönyörûségtõl; nincs nála

természetellenesebb; ›kegyelem dolga; nem úgy kell ~, hogy az ember a végén

megsemmisül, hanem úgy, hogyha akarna, se tudna megsemmisülni (Si. 131, 197.); jó

lelkiismeret, tiszta ›kedély, békés ›erkölcs és csendes áhítat nélkül lehet ~, de az egész

semmit sem ér (M. H. II. 69.) a legtöbben igen egyszerûen ~nek, a legtöbb, amit a fejükben

forgatnak, a meleg kolbász (Sz. B. U. 412.) ›eksztázis.

Én individuális ~ünk a kitörni nem tudó ›ösztönök állandó gátlása; a ›bûnbeesett ›ember

lényének sötét pontja, melyre látását ›Isten helyett irányította (S. S. 52, 122.); szeparált és

izolált, megvalósultan, nem szabad, ál ›személy, ›száma 0, egyetlen mûvelete a kizárás (T.

S. 87, 99.); mivel csak fikció, a ›maja üres fátyla, ezért képe a kígyó: szembõl pont, oldalról

›középpont nélküli vonal (Si. 107.); az ›életszomjúságban begyakorolt tulajdonságok

szövevénye (E. 9. f.); valódi tartalma a ›tömeg, az ›Egyház helyett (T. S. 68.); isteni,

valódi ~jét csak az érheti el, aki feladja (L. T. 74.); a ›természetbõl nem lépett ki; a

természet teremti (M. H. II. 23.); a ›konfesszióban átalakul ›személlyé (A. 311.); az isteni

›örök, ›nyílt, középpontja Isten (S. S. 55.); körébe önmagán kívül más nem tartozik, e

semmi az ›idilli ember egyetlen birtoka (Sz. E. 125.) ›enyém, ›reflexió.

Építészet ›templomokat építeni (A. 160.).

Érdek sosem mer mutatkozni a maga valóságában, mindig hivatkozik (33, 29.)

›humanizmus.

Érdekes ember önmagát ›tudata teljes ellenõrzése alatt tartja, pszichológiai

rugalmasságával és virtuozitásával, ›tudásával, lélekjelenlétével a világot több száz éve

›elkápráztatja, hibáit tüstént bevallja; egyet nem tud: a következtetéseket levonni, és

megváltozni; mindenütt az ellenkezõ oldalon áll, a ›hûségrõl fogalma sincs, akkor a

legérdekesebbek, amikor ›üldözöttek (Sz. B. U. 317-319.) ›realizálás

Érett a legtöbb ~nek lenni – (Shakespeare, A. 38.)

Értelem az érzéki ›világ alapelveinek, ›törvényeinek felismerése és belátása (S. S. 310.);

›emberi szerv és tehetség, amely a kozmikus ›rendet felismeri (L. T. 25.); ezt, az emberi

világban még nem létezõ rendet akarja itt megvalósítani (P. I. 282.), az ~ben van az

›alapállás ›centruma (P. II. 62.); az ›emberiségnek közösen adott ›nyelv egy-egy

formája (Si. 291.); ismertetõjele a tisztesség, ahogy a tisztességé az ~ (Sz. B. U. 119.);

›Európa vallása, a maga képére formálta (›racionalizálta) a ›tudást, a ›mûvészetet, a

›morált, valamennyi élettevékenységet; a ›szenvedélyek megfékezõjeként lépett föl, de

maga is az, a világosság szenvedélye (K. É. 142-144.); a merõben ~i ›ember buta (33. 104.).

Érzelmek valószínûleg eredettõl fogva ›keresztények (P. II. 61.).

Érzékelés és képzelet elválaszthatatlanok, egyik a másikon szépül és gazdagszik (B. 171.).

Érzékenység több mint ›tudás (Si. 228.) ›érzéki tapasztalás.

Érzéki jelenség kozmikus érintés (Spengler, B. 54.).

Érzéki tapasztalás az elveszett közvetlen ›tudás helyén keletkezett; azért látunk és hallunk,

mert vakok és süketek vagyunk; ám a tudás helyére lépett ~ valójában gyengülés helyett

fokozást jelent (Si. 227.).

Érvényesülés sajátos ›életrendet követel: nem a dologgal, magával kell foglalkozni, hanem

annak ›hatásával (P. I. 100.).

Ész az anyagi kozmoszban folytatott létezés mellékterméke; véleményeket csinál, és akaratát

az ›õrület jegyébe állítja. (K. I. 388.); hasznosságösztön, egy tõrõl fakad a sötét, ›démoni

›hatalmakkal, a félelemmel, a kapzsisággal, a hiúsággal, a gyûlölettel, a hatalmi ösztönnel

(S. S. K. 50.).

Észak magyar ›középponttalan ›provincia; önálló ›mûveltsége, ›civilizációja, ízlése,

›kultúrája nincs, amit átvesz, az szervetlen marad; az ›életrendet a ›természet irányítja; az

~i ember állandóan inog a visszasüllyedés, és a ›szellem foszlányainak félreértése között;

egyetlen pozitívuma a természet; legnagyobb mélysége a naiv, alaktalan rajongás, pl. Petõfi,

ahol õszinte és mély, ott ~i; ~ ›vallása a ›babona – Mikszáth, a jellegzetesen ateista

babonás; legjellegzetesebb költõje Tompa Mihály. (M. H. II. 29 –37.) ›kuruc.

Étel a gyomor fénye; Brahman legmagasabb alakja a táplálék; az ~t mindig a ›borhoz kell

igazítani, mert a bor ›lelki, tehát magasabb rendû, az ~ ›testi, fundamentális jelenség (B. f.

72-73.).

Éva a ›bûbájos, aki magát a ›testtel maradéktalanul azonosítja (S. S. 171.); nem az

›ember eredeti fele, az ›Sophia, hanem az eredeti elrontott másodpéldánya (Si. 219.)

›földi asszony.

Fa alkalmat ad a földnek, hogy magát elajándékozhassa (B. 173.) ›élet.

Fagylalt-társadalom boldogok, akik nyalnak; a jövõ nem a koncentrációs táboroké, hanem

az operetté, a ›giccsé (Sz. B. U. 407.) ›cunci, ›plankton.

Faj nem állandó tényezõ, hanem valamely irányban való ›mozgás és erõfeszítés; a mozgás

lehet lassú, gyors, ugrásszerû, vagy akár retrográd, semmiképp sem az imperialista állam

›analógiája szerint menetelõ (Si.105.)

Falu szükségközösség, amely tudattalan, tehát nem ›személyes (M. H. II. 93.) ›város.

Fantazma›rögeszme/mánia.

Farizeizmus nem csalás vagy immoralitás, hanem organizált létkorrupció, lényének valódi

arca felõl téveszt meg; a ›léthazugságban élõk védelmi technikája (S. S. K. 154, 203.)

›farizeus, ›létrontás.

Farizeus ›Jézus lényének pontos ellentéte, ›antikrisztusi ›egzisztencia, amely kizárólag

világi gyarapodásra törekszik a ›morál fedezete alatt; aki jámbor – tisztátalan szándékból; a

›létrontás erõit ahelyett, hogy ›átvilágítaná és felszámolná, ›elrejti; rafinált

›élettechnikában, ›léthazugságban él, a ›kereszténynek szöges ellentéte; bûntelen,

szofista (S. S. K. 153, 202, 212-213.) ›farizeizmus, ›klérus.

Fasiszta mikor ~ ön? Amikor eszik, a babájával van, amikor kakál? Nem, akkor ~ ön, amikor

›fél (Sz. B. U. 322.).

Fasizmus-bolsevizmus az emberi ›egzisztencia leszûkítése (P. I. 269.); kísérlet a totális

élethazugság megvalósítására; az, amit ›mond és az, amit ›tesz, egyetlen ponton sem

érintkezik.(P. I. 257.).

Fehér humor ›humor.

Fejlett élettechnika ›dupla tudat.

Fejlõdés a primitivizálódás ›modern megnevezése (P. II. 53.).

Fekete imagináció a ›valóságot nem engedi át magán, ez a ›turba (Si. 56.).

Fekete mágia ›mágia.

Felébredés ›éberség.

Felismerés elválasztás (S. S. K. 263.) ›megkülönböztetés.

Felvilágosodás megtörte a ›klérus ›hatalmát, s helyébe állította a politikai-tudományos

›klerikalizmust, aminek a ›létrontás technikája hatványozottan tökéletesebb, mint amilyen

a klérusé volt (S. S. 214.); hogy a többséget fölmentsék a ›szellemi, ›morális és ›vallási

kötelezettségek, a ›kereszténység nyomása alól, és az anarchikus életélvezetek számára az

›ösztönöket mindennemû fegyelem alól felszabadítsák; a ~ nem talált, de nem is keresett

›igazságot (P. II. 75, 76.); kongresszus, ›haladás és hurrá, a ›történetrõl beszélni tilos (Sz.

B. U. 457.).

Fermentálás ›színnel való átitatás, ›alkímiai megnevezése a ›beavatásnak – mindennek

van alapszíne, a fermentum valójában ›Logos és ›szám és ›hang (M. Sz. 317-319.).

Festmény mindig ›jel (B. 47.)

Festészet modern a ›tudat új kondícióit hozza létre, melyek közelebb visznek a ›valóság,

az ›anyag és az anyagtalan viszonyának megismeréséhez, mint a többi ›mûvészet (Sz. E.

133,) ›absztrakt mûvészet.

Félelem magamat a ~mel összetévesztem; amíg ›emberek vagyunk, nincs mitõl félni; az

összes ~et lefélni most és mindörökké (Si. 274, 128, 155.).

Félelem és szenvedés a földi ›élet állapota, ugyanakkor az ›éberség elsõ, halvány jele (S.

S. 153.)

Félnemû ›Hím és nõ.

Fény az elsõ ›anyag, az elsõ ›májá; ~bõl vagyunk, az õs~ telítve van képekkel, így a ~ a

képek esszenciája (A. 250-252.) ›sötétség, ›világosság.

Féreg nem igaz, a ›hõs másik oldala; a hõs nem igaz, a ~ másik oldala (B. 100.).

Férfi alapfogalom és a ›nõ a világegyetem két alapellentéte; ›szerelmeit elfelejti,

›barátait soha (L. T. 135, 138.); a ~ ›mûvészete a monumentális forma, az istenné válás

szándéka jellemzi tudományát, vallását, államszervezését is (A. 128.).

Filozófia a ›történeti idõben ›metafizikáját vesztett residuum, ›éber ›tudás helyett

›kába álomképeket gondol el (S. S. 86.); ›alétheiára törekszik ›univerzális orientáció

nélkül; ezért a privát értelem önkénye, legfeljebb a ›zsenialitás jegyében áll, esetleg

›szubjektív ›konfesszió; nem ›felébredés, hanem a koreszméktõl való magas, finom,

annál bódultabb szédület; ez még a legnagyobb európaiakra: ›Platónra, Augustinusra,

Kantra és ›Nietzschére is vonatkozik; (S. S. K. 146, 58-59.) rendkívüli erõfeszítés a ›lét

döntõ tényeirõl való közös ›tudástól, vagyis a ›hagyománytól való eltérésre (Sz. B. U.

273.); elsápadt ›vallás (33. 178.).

Filozófiai gondolkozás végsõ értelmében filozófiai ›élet, általa az ember azzá lesz, aki;

éppen ezért itt lehetséges a legnagyobb csalás és csalódás; mindennap ítélek önmagam fölött

(K. Jaspers, Sz. E. 27-28.) ›életmû.

Filozófia magja ha ›Egy, akkor a ›filozófus tulajdonképpen ›költõ, mint Lao ce,

Hérakleitos, Nietzsche; ha ›kettõ, akkor a filozófus pap, mint Platón, Leibnitz, Kant (33.

178.).

Filozófus primitív ›esszéista, akinek egész életében egy szent látványban (›teória) volt

része (B. 160.); ön, mint a ~ok közül oly sokan, amikor beszél, nem tudja, mit mond (Sz. B.

U. 232.) archaikus görög a heroikus ›élet tudója és megvalósítója (33. 127.).

Fogalmi nyelv ›absztrakt, a szavak nem a ›valósággal, hanem a mesterségesen szerkesztett

észvilággal állnak kapcsolatban (S. S. 379.) ›költészet, ›õsnyelv.

Fogalom üres képlet, a dologgal való kapcsolata irreális: megegyezésen alapul; gépesített szó

– ilyen a ›történeti kor filozófiájának, tudományának, kormányzatának legtöbb szava (S. S.

379.); elgondol, kimond, és megfoghatóvá tesz, egyidejûleg, benne a fej és a kéz egyaránt

érdekelt; a ›gondolat, a ›szó és a ›tett ›trinitárius egysége (A. l81-182.) ›fogalmi

nyelv.

Fondetrens Szilveszter a mûvelt, gazdag ›polgári ›demokráciák lakója; ›életrendje a

›cunci; ellentétben ›Ambradával és a ›csimpalacsánokkal, a ~eknél az ›ember nincs

ingyen, hanem olcsó, bóvli; a ~›élet lényege: ötven százalék méz összekeverve ötven

százalék szarral (Sz. B. U. 99-107.).

Forma végleges, ›fundamentális alak, esszenciális megnyilvánulás, egyedül a mûvészet

képes rá; határozott és individualizált términõség (A. 241-243.); az ›élet értelmének

megteremtése, Hamlet és ›Don Quijote óta Európa számára ez a ›regény révén történik (A.

320.) ›geometria, ›formula.

Formula ideiglenes alak, általában ilyen az élõlények, a gondolatok, a társadalmak, az

államok alakjai (A. 242.) ›forma.

Forradalmár nagytakarításra vállalkozott, de a rendetlenség még nagyobb lett (›rend); ha

›hatalomhoz jut, tüstént behódol (›hunyász) és kezdõdik az egész elõröl (P. I. 362, 15.)

›forradalom.

Forradalom privát delíriumok kompenzációja (K. II. 148.); feldúlja a ›munka, a ›vásár, a

›gyûlés, az ›ünnep ›rendjét és azt a felfordulást teremti meg, amiben összekeveredik a

négyfajta törvényes ›tevékenység, és megvalósulhat a ›kaszttalan csõcselék, a ›tömeg

uralma (M. H. II. 74.).

Földi lét az egyetlen, ahol a dolgokat ›megkülönböztethetjük; ha elmulasztjuk, nem lesz rá

több alkalom (Sz. B. U. 149.) ›élet.

Fösvény extravertált ›tékozló (L. T. 74.).

Francia Forradalom az ›elregényesedés következménye; elsõ kísérlet a ›személyes és

›közösségi ›üdv összekapcsolására, bukását a személy-egyén, emberiség-nemzet/osztály

összecserélése okozta (A. 318.)

Freudizmus ortodox héber ›fasiszta szekta; az ›analizáltság a tisztátalansággal egyet jelent

(P. II. 22); ›Oedipus-komplexus tényleg létezik, ám kizárólag olyan szörnyetegek keltik föl,

mint amilyen Freud volt, akit minden önálló és ›személyes megnyilatkozás sértett (Sz. B. U.

197.) a pszichopatát nem gyógyítja meg, hanem a ›belsõ nehézségek iránt érzéketlen

idiótává teszi, aki sokkal kevésbé normális, mint beteg korában volt (P. I. 72.); azt hiszi, hogy

a pszichológiai nehézségeket állati gátlástalanság bevezetésével el lehet tüntetni (P. II. 78.).

Fundamentum/fundamentális ›centrum ›Isten (A. 229.).

Futball tizenegy ›férfi szövetséget köt, és szemben áll másik tizenegy férfival; a feladat az,

hogy a labdát az ellenfél kapujába rúgja; minden együtt van, ami a férfikollektívumot

jellemzi: a szabály, a fogadalom, az egyenruha, az ellenfél; s a játék annyira fontos, hogy

ötvenezren figyelik lélegzetvisszafojtva. (L. T. 133,)

Fürge huncut a kétfedelû ›morál virtuóza, korhõs, egyszerre útonálló, bordélyos,

egyháztanácsi elnök, ›világnézetét a célja szabja meg (A. 393. skk.) ›élettechnika.

Gazdaság a szellemi önfeladás helye, spiritualizálása a legnagyobb szellemi teljesítmények

egyike; nincs végzetesebb, mint a dolgoknak behódolni, ennél csak egy végzetesebb, a

behódolásból ›vallást (›világnézetet) csinálni (P. I. 189-190.); a ~i kizsákmányolás

elõfeltétele az ›élet kizsákmányolása ›ideológiák által (Sz. 36. skk.) ›aranykor.

Gazdaságtan az önmagát feladó ›szellem klasszikus területe, minden kérdése ›gyakorlati

(K. É. 199.).

Gemütlich az ›idilli karikatúrája (P. II. 14.).

Gengszter/Terrorista ideológiai alapon álló gonosztevõ a ›liberális ›demokráciában és a

›szocializmusban, cinikus, eszméjében természetesen nem hisz (Sz. B. U. 429.).

Geometria szemléletessé tett, ›anyagban ›realizált számsor; végleges ›formákkal

dolgozik (A. 241-246.); számábrázolás (S. S. K. 323.).

Géniusz kizárólag az ›univerzális államban esik egybe a nemzetiség, a ›kultúra, a

›társadalom, az állam, a ›civilizáció ›fogalmával; nálunk az európai nyolc ~ közül öt

mûködik: ›Dél, a derûs életeszmény, ›Nyugat, a kultiváltság és a szociális egyensúly,

›Észak, a természetközelség és érzékenység, Kelet (›Alföld), a szabadságvágy és Bizánc

(›Erdély), a szövevényes gazdagság ~a; a ›homályba merült ~ ›démonná változik (M. H.

77, 94.) ›archetípus, ›magyar, ›Magyarország.

Gép nincs ›metafizikája; nem alkot, csak ismétel, szemben az ›élettel, ami egyet nem tud:

ismételni; a ~ se nem nemz, se nem szül: excrementál, ›okkult jelenség, a

~szentimentalizmus a ›villamosszék (P. I. 450.).

Giccs felelõtlen, rest, ›orfikája, ›hiteles egzisztenciája nincs, ›svihákság, par exellence a

›polgárság mûfaja; a ›mûvészetre kötelezõ ›megismerõ/átvilágító mozzanat hiányzik

belõle; a ›szubegzisztens szociális világot szolgálja (P. I. 353-354, 328.); a szerzõ

rosszhiszemûsége találkozik a ›közönség alacsonyrendûségével; csak a ›civilizáltság

bizonyos fokán lehetséges (M. H. II. 136.) ›cigányzene.

Gnózis a szakrális ›megismerés által való ›megszabadulás; kísérlet az ›univerzális

tájékozódásra; a ›klérus eretnekségként kirekesztette a ›kereszténységbõl, ahelyett, hogy

tévtanaitól megtisztította, s a benne rejlõ ›átvilágító, kritikus, kutató ›értelmet integrálta

volna (S. S. K. 180-181, 195.).

J. W. v. Goethe a ›bölcsnek stilizált okos opportunista (S. S. 138.).

Gond ›tettre nem váltott gondolat – a ›szó és a ›tett szétválásával egyre növekszik (M.

Sz. 230.).

Gondolat valósággá csak akkor lesz, ha szemléletes, ha érzéki (M. H. II. 173.) ›szellem.

Gondolkozás nem olyan képesség, amit egyszer s mindenkorra meg lehet szerezni;

›megrendüléssel kezdõdik és borzongások sorozata, a ›májá reszketése: hogy semmi sem

az, aminek lenni látszik – ennek kockázatát valaki vagy vállalja, s ezáltal ›személlyé lesz, ha

nem vállalja, személyét elveszíti (Platón, A. 178-181.); ha korkritika, mindig van

›apokaliptikus attitûdje (V. 11.); az ›újkor ~a ellen-vallás, ellen-klerikalizmus, ellen-

kereszténység, mindezek célja: szökni a ›bûn tudata elõl (P. I. 140, 162.).

Gondolkozni merõlegesnek lenni, és a földet az éggel összekötni (P. I. 157.).

Gondviselés az emberi ›sorsba nem avatkozik, mert ez a ›szabadság megsértése volna,

helyette olyan helyzeteket kínál, melyek, ha helyesen választunk, fölemelnek, ha ostobák

vagyunk, akkor maradunk, vagy elsüllyedünk (Sz. B. U. 46.) ›Isten.

Gonosztevõ mind idióta (Sz. B. U. 157.).

Gömb a tökéletesség jelképe, az ›ey testi megnyilvánulás, a ›centrum minden irányba való

kirobbanása, az élettani ›formulák alapja (A. 244.).

Görög és kínai végül is mi akadályozhat meg abban, hogy görög is legyek meg kínai is? (B.

f. 65.).

Görög szobor nem ›ember, hanem minden esetben isteni ember (L. T. 145.).

R. Guénon szellemi lépése végtelenül egyszerû: a ›hagyomány (33. 191.).

Gulácsy Lajos csaknem páratlanul álló ›szellemben szegény; képeinek szubsztanciája az

emésztõ szellemi éhség (F. M. 11, 15.) ›Csontváry.

Gyakorlat lesüllyedt ›szellem (Szabó Lajos, K. É. 199.).

Gyáva nem mer ›valódi életet élni (P. II. 115.) ›pszeudoegzisztens.

Gyermek a ›világ ›misztériumát pontosan annak látja, ami, s ez számára fölöslegessé tesz

›filozófiát, ›vallást; az érzékelhetõvel szemben a ›valódi ›nyelvet beszéli, amíg iskolába

nem kerül (Si. 175, 290.); a teljes és igazi ›személy (R. Kassner); a teljesen átvilágított lény

(›Evangélium) (P. II. 159, 240.) ›arlequin, ›idill.

Gyógyítás ördögûzés (K. K. 279.).

Gyönyör nem magasabb rendû és nem véglegesebb állapot a ›szenvedésnél; a kettõ egymást

mindig kiegészíti és kiváltja (33. 213.).

Gyõzõ jaj, a ~nek? (Si. 259.).

Gyümölcs a fa beváltja azt, amit virágjával ígért; megvalósult (Si. 81.) ›átvalósulás,

›valódi.

Gyûlés a ›ksatrija kormányzói ›tevékenységének tere, ha a szónoklatok nem az ›igazság

jegyében állnak, akkor ›vásárrá fokozódik le (M. H. II. 72.) ›parlament.

Gyûlöl amit az ember ~, és meg akar semmisíteni, azon nincs túl, abban még benne van, és az

még benne van. (B. 296.).

Hagyomány alapfogalom az ›õskor minden népe közt meglévõ azonos,

›kinyilatkoztatásszerû ›metafizika; egy ~ van, ahogy egy ›emberiség és egy ›Isten (S. S.

83.); egyiptomi, szúfi, hindu, perzsa, stb. ›szentkönyvek: Véda, tao, Tóra, Orpheusz. stb.

nem ›vallás, hanem a ›létezés abszolút ›rendjérõl való ›tudás; nem ›rendszer, hanem

›rend hármas íve: tudni az ›alapállásról, az õskorrupcióról, a helyreállításról (P. II. 172. és

19.); a ›szellem történetfölötti jelenléte, így Lao ce és Saint-Martin egyidõsek, viszont Hegel

és Kant közt harminc év különbség fennáll (T. S. 131.); lerombolhatatlan (S. S. K. 37.);

›történetünk e fokán, a ›keresztény aiónban, a ›tudomány, a ›szabadság és a ›személy

korszakában a ~ már érvénytelen (Si. 104.) ›Evangélium.

Haladás embertõl független rémeszme: minden csibészség nyugodtan ûzhetõ, hiszen a

›világ úgyis halad (Si. 34.).

Halál várakozom, amíg hívnak, s addig ›imádkozom (B. 252.); orvossága az ›élet, nem a

›szurrogátum! (Sz. B. U. 121.); a ~ utáni megsemmisülés gondolata az ›embert a végsõkig

felizgatta: az életre, mint egyetlen lehetõségre veti magát, és azt kirabolja (P. II. 193.)

›túlvilág.

Halhatatlanság a pillanat tökéletes átélése; a ›férfi ~–ideája az emlékezetben, a ›mûben, a

›nõé a ›felejtésben, a mulandóban van, a kettõ egyenértékû (S. S. K. 259.); mulandóvá kell

tennem magam, hogy örökké legyek (Si. 74.).

Halhatatlan mû cselekménye ›ember és ›Isten közt zajlik, elveszhet, Isten szívében

emlékszik rá (L. T. 139.).

Halmaz mennyiségi, minõségtelen ›szám, számtömeg, tömegszám (S. S. K. 326.)

›apparátus, ›tömeg.

Hamis bor a legordenárébb merénylet, csak a kifestett, nyafogó, ›hazug, kéjsóvár,

pénzéhes, hisztérikus nõszemély ordenárébb nála (B. f. 55.).

Hamis prófétaság a legsúlyosabb ›hazugságok egyike; hazug ›gondolatokkal mérgez (P.

I. 92.).

Hamis tudás a ›valódi dolgok homályos árnyéka, ›idolum (Bacon), valójában hatalmi

eszköz (K. É. 115.) ›hatalmi ösztön, ›ideológia, ›tudás.

Hang alapminõség, ›analóg a ›számmal, a ›színnel, a ›szóval; a 20. sz. metropolisaiban

a hiteles a gépesített, objektív ~ lett, inkább zörej: ›tudomány~, hivatalnok-~, hirdetmény-~,

rádió- és fénykép-~, – mind múzsátlan (S. S. K. 237.).

Hangya akinek nincs szabad ›ideje (Si. 108.).

Hangyaállam az abszolút ›racionalitásban visszaképzõdött ›lélek, melynek számára a

›munka elveszítette ›szellemi jellegét, így teljesen ›gépiessé vált (S. S. 128.); az

›emberiségrõl leszakadt, csak dolgozik tompult automatizmussal (Si. 108.) ›hangya.

Haragudni irigyelni (A. 395.).

Harmónia nagy és egyszerû; a dráma még nem dõlt el, az irtózatos elemek egymást féken

tartják (A. 33-35.).

Hasonlat összetéveszti a ›belsõt és a ›külsõt, s azt hiszi, hogy a ›képpel kell

megvilágítani, holott a kép a belsõ, azt kell megvilágítani (S. S. 380.) ›nyelv.

Haszon az ›anyagi ›ember kiemeli a zsákmánynak tekintett ›világból azt, amire szüksége

van; a ~ból fakadt ›kultúra merõben tárgyi és ›külsõ (S. S. 208.); az érdekbõl és ~ért való

aktivitás gondolata ›rögeszme, annak a fantazmája, aki még sosem látta, hogy valaki ás,

vagy babot szed, vagy szalonnát pirít (P. I. 281.) ›poiézisz, ›tett

Hatalmak néma, ›személytelen erõk – halál, fájdalom, kétség, elmúlás, viszály, szükség,

kevélység, lázadás, stb.; az uralkodik fölöttük, aki ›nevükön nevezi õket; a bûnbeeséssel az

›ember elvesztette uralmát fölöttük, s igájukba került. (S. S. 120-123.); tisztelni kell õket,

mert eltörölhetetlenek, s ›átvilágítani ›éber ›értelmünk tiszta ›fényével, hogy ne

›démonok, hanem ›géniuszok legyenek (M. H. 122-123.) ›archetípus, ›objektív psziché.

Hatalmi ösztön a ›becsvágy ›õrülete: ›Isten trónjába beleülni; igazán az ›arlequin

képes megszabadulni tõle (Si. 164-167.) ›ideológia.

Hatalom a sokaság féken tartása ›erõszakkal, vagy ahogy éppen lehet, merõben ›anyagi,

önmagában sem ›értelme, sem ›igazsága nincs; ha az ›uralom szelleme nem szentesíti,

gonosz lesz; az uralom és a ~ a ›történeti ›közösségben egymást soha sem fedi (S. S. 297.);

a szellemi valóság elnyomására épül (S. S. K. 219.); az egyéni ›élet utolsó és

legveszedelmesebb kísértése, iránya: le, aki él vele, elveszti; csak a ›démonok hatalmasok,

›Isten: van; vö.: a Sátán harmadik ajánlata Jézusnak a pusztában. (L. T. 162, 163.); csak

akkor vagyok ~, ha nem vagyok semmi (Sophoklész, Si. 181.); egyetlen feladata, hogy a

›szellemnek érvényt szerezzen (M. H. II. 75.); tiszta kézzel nem gyakorolható, Platón a

lehetetlent kísérelte meg, amikor az uralommal próbálta vegyíteni (K. É. 168.); a

›világtörténelemben senki sincs, aki a ~at kibírta volna, ezért az élet dicsõsége a ~ról való

lemondás (P. I. 117.) ›arlequin.

Hatás ›látszat tényleges jelenlét nélkül, mindaz, ami hat, fals, a ›mûvészet egyik alacsony

valõrje; a ›világ ›korrupt volta miatt a ›valóságnál erõsebbnek látszik; a bukott angyalok

tanították meg a lányokat arra, hogy ne legyenek ›nõk, hanem a nõ szerepét játsszák (P. I.

46-47.).

Hatóság hitetlenségünk következménye, bázisa a papír; ha az ›embertõl megkérdik: ki vagy,

papírt vesz elõ (Sz. B. U. 24.) ›hivatal.

Hazugság alapfogalom általa az ›ember a ›realitásból kiesik, párbeszédképtelenné válik,

›rögeszméi foglya lesz ›elhazudott élet, a ›zenei hazugság a legelvetemültebb (P. I. 355.)

a ~ bûz (Sz. B. U. 397.); ontológiai ›korrupció, a ~ és az elhazudott ›élet nem választható

el; ahol az ember hazudik, ott egyedül marad, lezárul, a ›közösségbõl, kiesik, valótlan és

párbeszédképtelen lesz (P. I. 53, 59, 243.); a ›démon ›elrejtése (P. II 99.)

›hazugságszisztéma, ›pszeudológia.

Hazugságszisztéma amit ›mondtam, igaz volt, de nekem ilyesmit mondanom nem volt

szabad (P. I. 241.).

Háború A trónörököst Szarajevóban meggyilkolták. Igyon tejet. Az egyetlen, amit e

pillanatban még tenni lehet (K. II. 102.); a ~hoz három dolog kell: ›kenyõcs, kenyõcs és

kenyõcs (K. II. 375.); burkolt ~ a ›kereszténység ellen: a ›reneszánsz, a ›humanizmus, a

›reformáció, a ›felvilágosodás (S. S. K. 38.) ›válság.

Három a ›személy és a ›közösség, az ›Egység, a ›szellem, az ›idõ ›száma;

›kettõbõl az ›Egybe úgy jutunk, ha elõrelépünk a ~ba, ily módon a ~ ›Egyesíti õket (T. S.

90.); a poláris feszültség feloldódása (S. S. 417.); olyan egység, ami az Egy szerkezetét

megmutatja (P. I. 451.).

Házasság csakis a teljes ›nyíltság színvonalán lehetséges; a teljes kimondhatóság, a teljes

értékû életmegnyilvánulás helye, a zárójelek tökéletes megsemmisülése és az ›egyesülés, az

›üdv ideje; soha nem élt ›nép, amely ne tudta volna, hogy a ~hoz isteni beleegyezésre, és

megszentelésre van szükség (K. II. 135, L. T. 153.); a ~ a reggeli veszekedéseken nyugszik,

mint hegy a köveken (Sz. B. U. 365.) ›sexus.

Hecc a 20. század mozgalma, forradalma, ›szerelme, társadalma, ›gondolkodása (K. II.

92.).

G. W. F. Hegel az ember elképed, hogy kit ›él ez önmaga helyett (P. I. 56.).

Hegeliánus aki saját ›õrületébe belehülyült, s azt hiszi, hogy a világon akkor lesz rend, ha

mindenki az õ õrületét vallja, ellenfele a ›Nagy Neurotikus (A. 358-359.) ›idiotész.

Hegelizmus kötelezõ érdekházasság a pállott Eszménnyel az életszerelem rovására;

›humortalan; legnagyobb ellensége a ›szerelem (A. 350, 400.) ›hazugság.

Hegyi Beszéd vádbeszéd a ›farizeusi tett-morál ellen, s végleges megalapozása annak, hogy

a képmutató jótettek helyett teljes ›megfordulásra van szükség, az erkölcsi-testi

›korrupción túli igazi rossz a ›létrontás sötét ösztöne (S. S. K. 207.) ›Antikrisztus.

Hely konkrét ›tér (A. 57.); megismételhetetlen ›arca van, ›metafizikája, ›géniusza,

›költészete, ›mítosza; a ~ definiálhatatlan, ezért nincs ›tudománya; a ›nép létének

legelsõ feltétele a ~, ahol él; a változatos és sokrétû ~ek, a határterületek kedveznek a magas

›civilizációknak és a geniális embernek, mert megedzik a spritualitást; ~ az, ameddig a

›név ›varázsa elér (M. H. II. 83-86.).

Hérakleitosz hen panta einai: minden ›Egy; bazileusz volt, egyszerre ›brahman és

›király (P. I. 125.).

Hermés Trismegistos Az, ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van; ami lent van, az

ugyanaz, mint ami fent van” – ez az ›analógia ›törvénye.

Heroikus/idilli nép, magatartás elõbbi harcias, lovagias, korlátolt, hódító, a

›tevékenységben leli ›szabadságát, nagy ›története van (›ksatrija); ha mindene megvan,

akkor sincs semmije; az utóbbi ezzel szemben többre becsüli, a békét, a családiasságot, a

nyugalmat, így érzi magát szabadnak, a történetre nem tart igényt, ›léttartalma az

›aranykori ›hagyomány; ha nincstelen, akkor is megvan mindene, mert átengedi magát az

erõk teltségének; a ›magyar is idilli nép, ezért nem volt hódító, békéjét védte, s harcait

keserûnek érezte, ámde mégsem él az aranykori hagyományban, mert szava a nem (Sz. E.

124-126.) ›gemütlich, ›Magyarország.

Hetéra ›Kurva.

Hérosz ›hõs.

Hét gonosz kapzsiság, aljasság, alacsonyrendûség, irigység, árulás, ›erõszak és a ›züllés –

egy alakban való egyesülésük az ›Antikrisztus (A. 410.).

Hétköznap a szent ideátlanság világa – vö.: Jóisten uzsonnája, Rántott leves stb. (L. T. 158.);

hatszorta erõsebb az ›ünnepnél (33. 145.) ›bölcsesség, ›éberség, ›mérték.

Hieratika az életszentség tudománya, melynek alapjait H. B. szeretné megvetni; célja, hogy

›éberségét fokozza, soha el ne veszítse, hogy a ›halál pillanatában a ›lélek kiteljesedését

átélhesse (Si. 158.).

Hieratikus maszk szent ›maszk, a ›bor; ami a ›rossz görcsébõl felold (B. f. 35.).

Hierarchia a ›hagyomány, a ›metafizika a ›törvény értékrendje, aminek a ›megváltás

korában a ›szabadság felel meg (M. Sz. 362.).

Higiéné modern a ›pszichológiával karöltve ›elfeledteti velünk bensõ szennyünket, s arra

kényszerít, hogy trágyában hemperegjünk, trágár szavakat használjunk, ›hazudozzunk,

gyilkoljunk (Sz. B. U. 35.).

Hím és nõ a teljes ›Egynek kettétört volta, mindegyik félnemû, arányaik megromlása óta

egyeztetésük az egyik legnehezebb feladat; ellentétük nem idõben, hanem lényegében

megelõz minden egyéb – föld-ég stb. – ellentétet (S. S. K. 246, 247, 293.) ›androgün.

Hit erõsebb a ›tudásnál, sõt a tapasztalásnál is (Sz. B. U. 342.).

Hit Óceánja aki a ~ban él, a tudja, hogy Ábrahám, amikor kezét Izsákra fölemeli,

fölmagasztosul – ez a ›morálból érthetetlen (K. K. 387.) ›vallás.

Hitetlen aki a szent olajat szarnak, a szart szent olajnak tartja (K. II. 376.) ›fondetrens,

›idomító, ›kenyõcs.

Hiteles élet/egzisztencia csak egy van, az ›Evangéliumi; ›szeretetben, a ›létezés

végleges alapjában élni az ›apparátusban tanúnak lenni; az ›androgün, amelyben a

›szexus, az ›élet legnagyobb feszültsége kiegyenlítõdik (S. S. K. 173, 168, 239, 288.); aki

a ~tõl bármely okból, bármilyen kis mértékben eltér, a ›létezés tényleges adatai felõl való

tájékozódás lehetõségét elveszti; a ~: szemben állni (P. I. 53, 275.) ›átvalósulás, ›valódi.

Hitler és Sztálin a deportálást, a tömegkivégzést, a népirtást karitatív aktusnak tüntette fel (P.

I. 141.) ›nürnbergi per, ›világháború.

Hiú párbeszédképtelen, egyre önmagát nézi, ›önzõ (A. 227.).

Hivatal ›személytelen ›organizáció, ami maga alá gyûrte az ›államot, a ›hatalmat saját

önkénye szerint gyakorolja; az ›erõszak, a kizsákmányolás és a ›sajtó hatalomra kerül,

megalkotja a három bázis ~t: a rendõrséget, az adó~t és a ›sajtót; a ›bûnt ›létrontás

helyett jognak tünteti föl, és legális ›apparátussal követi el, a szentélybõl; maga a

közigazgatás a létrontás; alapja a kölcsönös bizalmatlanság; a természetes ›társadalmi

›rendet felbontja; azt rontja meg, akit támogat; nincs olyan ~, ahol ne merülhetne föl bárki

ellen bármilyen gyanú (P. I. 364, 368-370, 373, 382, 400, 420.) ›hivatali állam,

›hivatalnok, ›király.

Hivatali állam valójában nihilizmus; semminek nincs többé szankciója; pojácák vezetik,

benne a közigazgatás permanens bûncselekmény, ~ban az ›ember csupán funkció; állandó

lelkiismeret furdalásban él, mert az ›élet ›centruma a ›bûn; a ›hivatal nem csupán a

›hatalomra és a vagyonra, de az ›igazságra is szemet vet, az ember ontológiai

életlehetõségére; ~ban a ›hazugság nem kivétel, hanem beépített funkció; közigazgatási

aktus a gyógyítás, a ›mûvészet, az iskola, a bevásárlás, a › tudomány stb; a ~ban a

›társadalom a ›részvénytársasági állam bordélya után sóvárog; a ~ kedvence a csavargó, a

prostituált, a bûnözõ (P. I. 401, 404 – 411, 429, 433.) ›állam, ›machiavellizmus,

›rémállam, ›politikai állam, ›totális állam.

Hivatali nyelv durva, száraz, cirkalmas, kerülget, képtelen bármit a ›nevén nevezni (P. I.

412.) › vicc.

Hivatalnok vonásai a ›hivatali pátosz, a nagyzási hóbort, a rejtõzés, a ›ressentiment; a

›nõk jobb ~ok a ›férfiaknál, mert a ›népgyötrés gyönyörében õszintébbek,

korlátoltságukban makacsabbak tudnak lenni; természetes, hogy a rovarállamok a nemtelen

nõstényekre épülnek; a ~ önmagában a ›személytelenséget ›megvalósítja (P. I. 377-380,

423.) ›Antikrisztus.

Hízás/testiesedés negyven fölött a ›szellemi ›korrupció jele (A. 165.).

Homály ›sötétség

Hoppy Lõrinc hudabrancs, csernec, szamotor, béc, burján, oszkó, geregye, iglinc, premodern,

pósfai burján, gyanó, kencse, muzsaj, monor, rekkenet, mámóc, nyürge, fikány, csüggedelem,

baralintos, remegékeny sajnadalom, hörpedelem, bolygatag, dalabáj, baladáj, csattogány,

busadalom, pinke, görbõ, belezna, cserpely, hõbölyög, mászolyog, dercés, csongolya, ártány,

visnyék, faladár, ebhendi, (K.) ›Abel After.

Horoszkóp nem az embernek, országnak, stb. a csillagoktól való függõségét mutatja, ezért

tilos összetéveszteni a közép- és újkori ~val, hanem az összes létezõk ›analogikus

megfelelését; a ~ tulajdonképpen a ›lét értelmét rejtõ ›mandala, mely csak transzcendens

intellektus számára érthetõ; jón-rosszon messze túl van (S. S. 394, 401.) ›asztrológia.

Hõbölyög ›Hoppy Lõrinc (K.) ›mászolyog.

Hõs/Hérosz eredeti lényünk az önmegtagadó, önmagát saját tüzében ›mûvelõ, elégetõ

›lélek; a ~ magára veszi az ›istenségek sorsát (S. S. 245.); a ›nép által teremtett ~ a nép

életének állandó eleme, vezetõje, példaképe (K. É. 93.) a ~ és a ›bölcs Homérosznál egy,

mert aki a világon a legtöbbet ›tudja, az a legnagyobbat ›teszi; a ~ nem vigasztaló

hiedelmek között él, hanem ›alétheiában (33. 127.) ›aszkézis, ›filozófus, ›jóga, ›sztár.

Humanizmus mint minden ›eszmének, csakis ott van értelme, ahol ›megvalósítására

lehetõség nincs; az elnyomáson túl még azt is kell ›hazudni, hogy az embertelenség

emberiesség; Bizáncban kormányzati mûfogás volt, onnan terjedt el a 14. sz.-tól kezdve, s

általa Európa atmoszférája egyre gonoszabb, fülledtebb és álnokabb lett; tömegeszme, amely

a ›tömeg uralmát készítette elõ, s a ›valóságot minden téren elfedi (33, 26-28.)

›demokrácia.

Humánum nem az ›önzés, hanem a ›hiúság; csak önmagát kívánja látni, s nem is lát

egyebet; tükör elõtt él; másban is csak egy önmagáról kitalált ›képet ›szeret (33. 159.).

Humor fehér a nullára és a végtelen nagyra beállított ›önkritika együttesébõl keletkezik (K.

I. 413.); az egyetlen sav, ami a ›realitást oldja; a ›személy és a ›szabadság ismertetõjele;

az üdvtudat betörése a realitásba; képtelen a hõsi emlékmû gesztusaira, mentes irigységtõl,

bosszútól, gúnytól, oktató célzattól, ragyogó és a végsõkig átvilágított (A. 334, 420.); az

utolsó ›maszk, a tragédiánál mélyebb (K. K. 87.) az ›infinitezimális ›szubjektum

magatartása a ›rongáltsággal szemben; az ›alapállásról való tudás elveszíthetetlensége (Si.

263, 264.) ›Nagyinkvizítor, ›derû, ›komikum.

Humorisztikai alapállás a tripla ›õrület, a ›szeretet nélkül való élet õrületének tudásába

való beleõrülésbõl fakadó nevetés, a valódi nevetés, a komédia alapállása (K. II. 141.).

Hunyász aki a ›hatalomnak behódol, aljasabb a ›hivatalnoknál, mert sopánkodásával

rálicitál a szenvedõkre (P. I. 402-403.).

Hübrisz a letaszított ›ember ›kevély magatartása, amibõl a legnagyobb erõfeszítésre sem

tûnik el a bosszú, az irigység, a ressentiment (B. 302.) ›ariszteia.

Hûség a legnagyobb erõ, ›Isten és ›ember viszonya, aki hûtlenné lett, elveszett; az

›életünk egészét nem ›tetteinkkel, hanem ~ünkkel építjük (S. S. K. 109, 136); ha ki tudtam

mondani, hogy ~em az övé, autonómiámat visszanyertem: már nem várom, hogy õ szeressen

engem, én szeretem õt, én felelek érte, jutalom reménye nélkül (P. II. 43.).

Ibbur Szilveszter elõször született (Sz. B. U. 29.) ›kétszer született.

Idea a ›mítosz kozmikus képvilágának alapelve és törvénye, a mítosznál magasabb,

›univerzálisabb, ›szellemibb (S. S. 311.); mielõtt a ›tett lett volna, létezett a ›kép és az

~, ami a kerek földön a legnagyobb hatalom; ~ és reália egymástól nem különbözik (Si. 110,

242.).

Idealizmus platóni értelemben az ›élet minden pillanatában Istenre hasonlítani (L. – Sz.

309.); 2. kiméra, üres, realizálhatatlan szavak nyelve, életellenes (M. Sz. 231.) ›Platón,

›kommunizmus, ›fasizmus.

Idegesség irritált kábaság (S. S. 45.).

Ideológia az ›újkori ›európai ember ›démonikus ›hatalmi ösztönének kifejezése; a

›tudomány e hatalmi ösztön ~ja (Sz. E. 8-9.); nincs köze a ›megismeréshez (K. É. 101); a

meggyõzés (›engedékenység) eszköze, a ›pszeudoegzisztens ember hazugságrendszere (P.

I. 348.) ›kenyõcs.

Idill az ›aranykorban, a kezdetben élni; az éggel a kapcsolatot megtalálni; a ›férfi a ›nõt

magába visszaveszi, érte magát felelõssé teszi, a nõ a férfiba visszanõ, virágzik, magából az

arany kedélyt kibontja – az ›androgünt realizálják (S. S. K. 262-263.); amikor az

›embernek van ›ideje; ›mágia és ›logika együtt, a ›valóság küszöbe; az üveget a

polcra úgy állítani… (Si. 93, 66.); a borországok és borvidékek mind ~ikusak (B. f. 47.);

elsõsorban ›rend, ›mérték; tapintat és gyengédség; ›gyermeknek lenni (P. II. 11, 157-

158.) ›naplopó, ›orfika.

Idilli ›Heroikus/idilli.

Idiotész aki a saját, külön ›õrületébe belehülyült (A. 407.).

Idolum a ›valóságnak az ›ember ›vallásos ›tudatában elváltozott ›képe (K. É. 117.)

›hamis tudás, ›tudomány, ›vallástalanság.

Idomító/tánctanár kezdetben vala a ›kenyõcs, és a kenyõcs az ~nál vala, és kenyõcs az ~

vala; az I. Világháború utáni ›diktátor, aki saját használatú kenyõcsét/megváltás-receptjét

kötelezõvé tudja tenni: a szart szent olajnak, a szent olajat szarnak tartja és nyilvánítja;

›hitetlenségérõl fölismerszik (K. II. 374-376.).

Idõ 1. asztronómiai, vagy közönséges ~, amiben mindenki ›szenved, oda kell adni; 2, a

belsõ ~, a ›személy ~je, vagyis az ›üdvtörténeti ~, amely ›infinitezimális (A. 230-232.);

3. Nap-~ ›száma a hat és a tizenkettõ, 4. a Hold-~ száma a hét (S. S. 426.); a ›felébredésre

adott lehetõség meghosszabbítása (S. S. 151.); az ~ folyamatosan falja saját – nem valódi –

pillanatait, ám azt, ami belõle ›valóság, azt tovább tolja, s halmozza az ~fölöttiben; az ~ az,

hogy menni kell (K. I. 415, 417.); az örök elfelejtése (Guénon, S. S. K. 30.); az elveszett

valóság pótlására keletkezett ›rögeszme (Sz. B. U. 27.) ›csoda.

Idõpánik a ›turbában az ›élet egyre szûkebb lesz, és mind gyorsabban fogy az ›idõ (S. S.

K. 66.); még senki sem tette föl a kérdést, hogy mi történt a sok megtakarított ›idõvel (P. I.

443.).

Idõ pénz helyesebben az ›idõ ›arany, akinek idejét igénybe veszem, arannyal kell

kárpótolni, az eredményért való fizetség már az anyagias gondolkodás eredménye (33. 192.).

Idõhöz való hûség a ›válság tudatában lenni (S. S. K. 30.).

Idõszerû aminek nincs jelene, s jelenléte sincs (K. K. 412.).

Igaz ember lehetõségét az ›evangélium teremtette meg; az ember ›Jézushoz való

›hûségében válhat igazzá (S. S. K. 134.)

Igazi kérdés sosem az ›anyag, hanem ami túl van rajta (A. 73.).

Igazolvány az ›emberiség nem az atombombába fog belepusztulni, hanem az ~ba (Sz. B. U.

24.) ›hatóság.

Igazság amikor az angyal megjelenik (K. II. 147.); a ›zene (K. 323.); lényünk és létünk

gyökere; a béke alapja; ~os ›háború nincs, de van béke, amelynek ~talansága a háborúénál

nagyobb; ami a ›valóságot fel tudja ismerni; a ›létezésbe épített, és azt fenntartó legfõbb

›valóság (P. II. 34, 97, 99, 106.); az ~ a 20. században lassan eltûnik (K. II. 91.); az ~ nem

tudja önmagát érvényesíteni; szorongásunk oka, hogy az ~ot a földrõl elûzik, és itt maradunk

védtelenül; önmagában lényegtelen, ha az ember ›személyes igazsága nem fedezi

(›realizálás) (P. I. 37.); támadható, senki oda nem figyel (K. K. 409.); a ›normalitás, “az ~

megszabadít” (S. S. K. 190.); az ~ tartja az ›ideát, a ›valóságot, a ›természetet, a

jelenséget (B. 56.); ha az ~ot támadják, nem magamat védem, hanem azt az ›asszonyt, akibe

szerelmes vagyok (Si. 243.) az ~ = ›szabadság = igazat mondani (Sz. B. U. 279.); az ~

természete ›metafizikai és minden gyakorlat fölött áll (33. 194.) ›Sophia, ›ige, ›logos,

›többségi vélemény.

Igazságban élõ a ›korruptat (magatartásáért) megveti és (javaiért) irigyli, a korrupt az ~t

(intaktságáért) gyûlöli és (mert létezésben magasabbrendû) fél tõle; az ~ ›nyíltságáról,

hazugságban élõ zártságáról ismerhetõ fel (P- II- 104.) ›alétheia, ›pszeudoegzisztens.

Igazságtól való elhagyatottság minden lázadás értelme; az igazságtól elhagyatott ember tesz

úgy, mintha a ›hatalom elõtt meghódolna (P. I. 37, 221.) ›direkt morál.

Illat a nõvényi ›lét titka; a ›nõ titka is ›testének ~ban van; a nõ ~centruma combja belsõ

oldalán, a térdtõl négy-ötujjnyira található (B. f. 36-38.).

Illés próféta Szilveszter jaj annak, aki a végsõ ›szót megtalálta (Sz. B. U. 361.).

Ima minden ›kultusz õsformája, a közvetlen szolgálat, az ›áldozat maga; a világot

felviszem magammal ›Isten színe elé; megszólalok, s rajtam keresztül megszólal a világ

minden porszeme (S. S. 224.); az ›ember elõbb ~dkozik, aztán eszik (A. 74.).

Imagináció alapfogalom élet-képzelet, a ›megváltás jegyében fogant ›kép, melynek

alanya és tárgya azonos; ›üdvterv-látomás, amivel az ›ember azonosul; a ›metanoia és a

változás, ugyanakkor a megzavarodás és a ›válság, sõt, a teremtõ ›szó helye;

transzformátor, mely a pontosan a pneumatikus és a ›természeti ›valóság határán áll, és a

pneumát természetté alakítja: pneumatikus anyagcsere; ›androgün; amikor a ›modern

›természettudomány az ~ középpontjába az állatot állította, s fölidézte az elállatiasodást (M.

Sz. 260-287.); tulajdonképpen a hit (K. I. 388.) ›eksztázis, ›jel, ›realizálás, ›Sophia,

›teremtés, ›valóság.

Individuum ›én.

Individualizmus annak a lehetõségnek a nyitvatartása, hogy az ›egyén a többit a csávában

hagyhatja, s magának az ›üdvöt megkaparinthatja, alapja az ›önmegváltás; az ~ pedig

alapja a versenynek, az önkénynek az ›erõszaknak, a kizsákmányolásnak. Az ~ megbukik

akkor, amikor kiderül, hogy élek: beszélek, kérek, elfogadok, szeretek (A. 307, 363.)

›kollektivizmus.

Individuális én ›én.

Individuális festészet a ›valósággal való összefüggését elveszítve a ›mûtárgy nem ábrázol

semmit, csak individuális témát, helyet, perspektívát (F. M. 47.) ›európai mûvész.

Infinitezimális meghatározhatatlan, a ›személy egyszeriségének és megismételhetetlen

egyetlenségének ›aritmetikai ›mértéke, a ›szabadság ›számának vonása, tilos

összetéveszteni az indefinitívvel, a befejezhetetlen, alaktalan ›számmal (T. S. 114-132.).

Inqualieren közös áthatás (Böhme): minden azonosnak tartott minõség centrumában lappang

ellentét, és minden ellentétesnek tartott minõség centrumában azonosság, ezért azok sem

teljes azonossággá, sem ellentétté nem tehetõk, tulajdonságaik kölcsönösen áthatják egymást,

ezért egyesíthetõk (S. K. 328-329.); a ›létezés és az ›egységlogika alapmûvelete; a teljes

polaritásba jutott ellentétek – a megvalósult ›kettõ – egymásba áthatva létrehozzák az

›Egyet, miáltal lehetõvé teszik a továbblépést a ›háromba (T. S. 90.) ›metanoia.

Inqualált ›szám, az ›egységlogika bázisa, amely ›szabad, kész a közös áthatásra, a

›személynek felel meg. (T. S. 107.) ›inqualieren.

Intellektuális bûn a ›tudományhoz elengedhetetlen korlátoltság; a tudomány végsõ

romlottsága, nincs belõle kiút, mert az ›értelmet sebzi meg, a ›gondolkozás eszközét (B.

298.) ›szaktudás.

Intelligencia a legnagyobb nehézségek megoldása, legmagasabb foka a ›test ~ja (A. 22-

23.).

Írás van eredetije, ahonnan az ember leírja; nem ›tehetség kell hozzá, hanem ›valódiság; a

›lét eredeti szövegének megfejtése és ›realizálása (P. I. 248.-249.); nem kommunikáció,

mint a ›beszéd, hanem ›mû; az ~ vulgarizálódása (›napilap, tömegkommunikáció,

népszerû ›tudomány, stb.) az analfabétizmusnál is sûrûbb komályt teremt (S. S. K. 178,

209.); nem az emlékezést hozza, hanem az ~ban való vak bizalom alapján a ›feledést; az

ember megszabadul attól, amit leír; mindig ironikus, tehát élettagadó, nem létezõ világrendet

alkot, demoralizál, a pusztulás jele (Platón, Goethe, L. – Sz. 284, 285, 291.);›könyv

›orfika.

Írni emberfölötti kapcsolatba lépni a ›logosszal (B.138.); az ›élet teljessége – az ›öröm, a

›szerelem, a gyász – néma; az ›ember akkor kezdett el ~, amikor az élet teljessége már

hiányzott (L. – Sz. 281-282.); “számomra az intenzitás olyan fokát hozza, amelyet nélküle

nem érnék él. Csaknem minden lényegeset az írásban tudtam meg.” (Si. 152.).

Irodalmár a ›nyelv parazitája, szó-szegénységét kénytelen mû- és álszavakkal gazdagságot

initálni, amit ›stílusnak álcáz (Si. 192-193.).

Irodalmiság nyelvszurrogátum olyanok számára, akik nem tudnak, v. nem akarnak, v. félnek

›valódi életet élni (Si. 192.).

Irodalom ›boldog ›embernek nincs ~a, mert nincs kritikája: önmagával állandóan egy

véleményen van; korunk egyik veszélye az ~, amiben mindenáron részt akarunk venni

(Huxley, L. – Sz. 286.); az elvilágiasodott ›mû, ›nyelve ›szofizmus (P. II. 178.) ›írás.

Irónia a tökéletesség nevetése a gyarlóságon (33. 150.) ›barátság.

Irtózik a ›materialistáknál jobban csak a sprituálisoktól (spritisztáktól); borzalom ›test

nélkül élni (Si. 81.).

Ismeret a nem a megismerés tárgya, hanem a róla szerzett, s a ›tudomány nyelvére

lefordított adat; nem a ›valóság nyilatkozik meg benne, hanem a tudomány; a módszeres ~

meggyõzõ eljárás (33. 105, 109.).

Ismétlés a körmozgás, a ›törvény világa és roppant kényszere (Si. 244.) a ›gép csak ~re

képes (P. I. 448.) ›pillanat.

Isten nem ›név, hanem meghatározhatatlan fogalom, nem ismerek senkit, sem élõt, sem

holtat, aki valaha is ki tudta volna ejteni; kiejtésén múlik, hogy valaki patetikus legyen,

›stréber, stb, üres kézzel visszük elé önmagunkat; az egyetlen ›valóság ~ (C. Patmore);

amíg ~ fent él az égben, a ›világon nincsen semmi baj; Atyám bocsásd meg, hogy oly sokáig

személytelennek hittelek! (Si. 286-289, 70, 182, 29.); önmagából, önmagának semmit sem tart

meg, öröklétének és mindenhatóságának titka e mértéktelen lemondás (M. Sz. 225.); létét

tagadóknál csak azok botorabbak, akik ~ létét bizonyítják (Hamann, T. S. 73.); nem ~ léte a

rejtély, hanem az, hogy van valami ~en kívül; a világban nem található, és nem látható, mert õ

az, aki néz (S. S. K. 77, 110.).

Istenazonosság alapfogalom minden ›Egy; ›Jézus.

Istenek útja az ›éberség útja a ›brahman ›uralma alatt az ›õskorban (S. S. 492.) ›õsök

útja.

Isten ébersége a ›szeretet (S. S. 99.).

Istenhasonlóság legmagasabb foka az ›emberben nem a ›szellem, hanem a szív

›ébersége, a ›szeretet (S. S. 99.).

Isten különös védelme alatt állok, tehát pecsenyéjét tõlem senki se féltse (Si. 247.).

Isten országa a ›megváltásban teremtett, az eredetinél magasabb és tisztább, új

›létszínvonal, ontológiai bázis, ami a ›létromlást megszünteti; minden emberben megvan, s

mindenki megnyithatja a ›Jézushoz való ›hûségben; lakói a ›világot ›realizálják a

›Szent Szellem erejével (S. S. K. 159-160, 165-167, 116, 123.) ›szeretet.

Isten szocialitása a tapintat (K. II. 17.).

Istenember a felsõt és az alsót összeköti; neki adatott minden hatalom a földön és az égben,

ugyanakkor tanítványai lábát megmossa (S. S. K. 111.) ›Jézus.

Isten haragja a középpontok középpontjában égõ, emésztõ tûz (Böhme) aki belekerül, maga

ment oda (Si. 154.) ›Jézus.

Isteni ember aki tudatosan magára veszi a keresztet (L. T. 86.).

Isteni én ›én.

Istenségek a ›hõsi ›lélek ›jelképei és ›õsképei (S. S. 248.).

Istenszurrogátumok szabadság! Humanizmus! Jövõ! Emberiség! Morál! Egyszóval: ›elvek

(B. F. 29.) ›puritán.

Ital mondja meg, hogy mit kell enni, nem pedig fordítva (M. H. II. 66.).

Ítélet mindenki maga ítél önmaga fölött (Si. 127.); nem azért vagyok itt, hogy bárki fölött ~et

gyakoroljak, hanem hogy velük együtt éljek; az önmagam felett kell ~et gyakorolnom (P. I.

26.).

Ítélkezés felbomlott teremtõ fantázia (K. É. 93.) ›ítélet, ›közvélemény.

Íz érzékszerveim arra valók, hogy ›Istent velük is megismerjem; a szufi ›Istenrõl szerzett

tudását zamatos megismerésnek mondja, a zsoltáros bíztat: ~leljétek és lássátok, milyen édes

az Úr; a ›tudománynak gipszíze van (P. II. 167.).

Ízkereszt ide ábrát!!! (B. f. 72.).

Ízlés a tejszín az eperhez hibás ~re vall, a hibás ~ hibás érzékeléshez, az pedig hibás

›életrendhez vezet, azért az ilyesmit kerülni kell. (P. I. 285.)

Ízléshiány az ›életet és a ›szellemet összekapcsolni nem tudni; ›Északon az ›ízlést az

érzelmek helyettesítik (M. H. II. 34.).

Ízléstelenség életrontás, immoralitás, ›bûn (P. I. 320.).

Izmus soha nem ~, nem ság és ség, nem ›kereszténység és nem krisztianizmus, hanem

›Jézus Krisztus személye; nem istenség, hanem az Élõ ›Isten (Si. 28.); amikor az aljasság

konstans tényezõvé válik, ~ lesz belõle; ›élettechnikai bravúrokra ad lehetõséget (P. I. 11.)

›Antikrisztus ›személytelenség.

Jazz nem ›zene, hanem az amerikai négerek bosszúja (Sz. B. U. 356.).

Játék a ›szellem gyöngédsége; teljesen ›szabad és tiszta; az egyedüli állapot, amikor nem

az ›anyagban vagyunk, hanem fölötte; a helyesen felfogott ›élet (B. 82, 150-151.); aki

valaha is ›megértette, mi a ›létezés, mint tudta, hogy ~; az a ›tevékenység, ami önmagán

belül marad, s a létezést maradéktalanul kimeríti (S. S. K. 261-262.) ›világtörténet.

Jel a valódi ›kép (festmény) ismertetõjegye, az egészet jelzi; a külsõ kép = a megvalósult ~

ébreszti föl bennem a belsõ képet, s a megértésben fölismerem, hogy a teljes kép nyilatkozott

meg (F. M. 43.); ›metafizikai jelenlét; sosem fordítható le, mint valami chiffre (Sz. E. 77.)

›imagináció, ›mûvészet, ›pont.

Jelen aión ›történeti kor.

Jelenkortudat alig képzelhetõ el nagyobb katasztrófa, mintha valaki a a mûvész a tudat

mélyérõl felmerült képet aktualizálja reális ›történeti ›idõn kívül él; három ›mûvész

teremtette meg: Picasso, Stravinszkij és Joyce; a mûvész a ›tudat mélyérõl felmerült ›képet

aktualizálja (F. M. 23.).

Jelentékeny ember a beszennyezõdéstõl jobban fél, mint a ›haláltól, a ›létrontásban nem

vesz részt, nem is prédikál, mert igényeit önmagával szemben támasztja (Sz. B. U. 335.)

›hiteles élet.

Jelkép/Szimbólum a bolygók a ›hagyományban ~ek – vajon számukra mit ~ez a Föld? (L.

T. 85.); a ~ek sosem tartottak igényt arra, hogy ›valóságosak legyenek, csak arra, hogy

hatást keltsenek; a ›tudomány ~›nyelveként sem (33, 48.).

Jézus/Krisztus ›Isten; de ezt az azonosságot nem foglalta le magának, hanem a többi

›ember számára megnyitotta; mindenkivel úgy beszélt, mint a másik Istennel; élete ennek az

azonosságnak a ›realizálása, vagyis az ›áldozat; a különbözõ ›hagyományok által tanított

›bûnbeesések közös gyökerét, a ›létromlást, fölfedte, ám nem az eredeti, ›édeni

›alapállást állította helyre, hanem egy magasabb, tisztultabb ›létet ›teremtett (S. S. K.

157, 78, 104, 89, 167.); ~ Krisztus a testet öltött Ige, a ›Logos, a ›szeretet, akivel a

Teremtõ saját haragján, a sötét mélységeken uralkodik (M. Sz. 282.) ›Evangélium, ›Isten

haragja, ›kinyilatkoztatás, ›Megváltás, ›Mester, ›mérték, ›nyelv.

Jézus hatalma az abszolút túlhatalom, amely minden erõnél erõtlenebb, szelídebb és

gyengédebb, a ›szeretet, mellyel a ›létromlást megfékezi, és az eredeti teremtésnél

magasabb létszintet alkot: ›Isten országát (S. S. K. 167.).

Jézus-per a ›korrupció gyõzelme a ›lét tisztasága fölött – ez a lét eredeti koncepciójából

hiányzott (P. II. 112.) ›Jézus, ›megváltás.

Jó sem ›hangyának, sem ›kígyónak, hanem ›embernek lenni (Si. 127.).

Jóga/yoga a belsõ fegyelmezés keleti módszere (L. T. 80.); ›szakrális ›mûvelés, melynek

tárgya maga az ›ember, s célja, hogy az ›aranykorba visszahelyezze; az egyéni ›én

föláldozza magát az önmagából gyújtott tûzön; ezáltal feltétlen ›uralmat szerez önmaga

fölött; a ›történeti korban csak az egyéni üdvszerzés ›technikája, amely éppen azt tartja

meg, amit tûzre kéne vetnie, vagyis az ént (S. S. 242-252.) ›aszkézis.

Jóhiszemû ember aki hisz abban, amit mond – ritkább a fehér hollónál (K. II. 329.).

Jókai Mór az öt ›géniusz egysége egyedül az õ mûveiben valósult meg, õ az ország minden

táján egyaránt odahaza van (M. H. II. 95.) ›magyar, ›Magyarország.

Jólét eddig még minden nép belehalt (B. 32.).

Jónak lenni annyi, mint nem ölni, ha nem muszáj; ›korrupció, megalkuvás, nevetségesség

(K. II. 140.); Jézus a ›jó ›emberekkel szóba sem állt, õk nélküle is kitûnõen megvoltak (K.

K. 364.).

Jóság egybehangzás a ›renddel (A. 20.); az embertõl öröktõl fogva benne élõ isteni ~ot föl

kell ›ébreszteni (K. É. 158.).

Jótett-vallás a képmutatás és a hazudozás melegágya (S. S. K. 206.) ›farizeizmus, ›klérus.

Jusztin Karnevál neki szabad büntetlenül a jót tenni. (K.) ›tett.

Kaka az elsõ világháborúval kezdõdött korszak általános ›kenyõcse; szóösszetételekben

olykor kako, formái: ~tropizmus, ~zófia, ~lógia, meta~kozis, ~mánia, ~centrizmus,

~montán, ~phil, ~fág, ~metrikus, ~theózis, ~dicea stb. (K. II. 183-184.).

Kalkulus a ›szám jele, az ›Egyhez való viszonyát, távolságát jelzi. (T. S. 69.).

Kapu ›démonikus építmény, határátkelõ a látható és a ›láthatatlan között (A. 145.)

Karakter a halhatatlan egyéniség arculata (S. S. 137.) ›típus.

Karma tevékenység, ›életmû, amit élettapasztalataink értelmezésébõl építünk, szilárdabb az

õsgnájsznál, az ›éber megismerésen kívül semmi sem oldja (S. S. K. 200.) ›mû.

Karrier ›korrupció.

Karrierizmus eszközökben nem válogató, ezért ›tisztátalan ›becsvágy; a nagyságnak

›stílusa van, a karrieristának csupán ›sikere (P. II. 126.) ›svihák.

Kaszt alapfogalom, szanszkrit: ›szín (K. É. 161.); az ›õskori ~ az örök szellemiség egy-

egy kategóriája (S. S. 294.); Indiában 1. szellemi ember, a ›brahman (Egyiptomban a Thot,

Iránban a Zarathustra, Görögországban az orfikusok) – a ›metafizikai körben élõ, 2. lovag-

kormányzó ›ksatrija – a ›kinyilatkoztatásnak tevékenyen érvényt szerzõ, 3. gazdasági,

›vaisja – az anyagi élet fenntartója, 4. avarna, a kinyilatkoztatást nem ismerõ kitaszított

›kaszttalan (S. S. 91.); józan dolog, ha az értelmes ember vezet, a tevékeny kormányoz, a

gazdasági gazdálkodik, a szolga szolgál (S. S. 466.); minden ›társadalom magától értetõdõ

›hiererchiája; kivétel nélkül minden embercsoport életfeladatai megoldása közben ~okat

kénytelen kialakítani, ›egyenlõségre hivatkozni téveszme; a ~ok a ›társadalom szervei (M.

H. II. 127-128, 74.) a négy ~ a társadalom törvényes összetétele, a varna (Sz. B. U. 479.)

›gyûlés, ›munka, ›ünnep, ›vásár, ›vezetõ.

Kaszttalan szanszkrit: avarna oppozícióban áll minden törvényes ›társadalmi

›tevékenységgel, hogy a jellegtelen ›tömeget realizálhassa (M. H. II. 74.); egyetlen

tekintélyt ismer el, a ›korrupciót; nem ismeri a gazdagság rangját, csak a sok ›pénzt,

nagyságot se, csak a ›sikert és ›karriert, hírességet, még inkább hirhedettséget, ›értéket

sem, csak reklámot (Sz. B. U. 479-480.); aki társadalmi helyét elhagyta, pl. a politizáló-

üzletelõ papság, arisztokrácia, középosztály mind ~ lett (K. É. 162.) ›csandala,

›forradalom, ›kommercializmus.

Katarzis az összes elmúlt és bekövetkezõ drámai szituációk egyszerre kiélesednek; nem

külön ›lelki, ›történeti, ›morális, ›társadalmi megrázkódtatás, hanem ›vallásos, tehát

mindez együtt, az ember ›metafizikailag éli át (V. 54-56.) ›metanoia.

Katasztrófa feltételei, a korlátolt ›ember, és a kellõ eszközök készek, ám nem valószínûbb,

mint a sötét korszakban bármikor (S. S. K. 65.).

Kábaság/kábulat/álmosság alapfogalom lefokozott ›éberség.

Káprázat ami mulandó, ami nem ›valóság, ami a ›lelket nem érti, nem tudja, nem érinti

(S. S. 105.) ›májá.

Kárhozat a ›lélek a ›pokoli ›imaginációt felébreszti, s ebben önmagát foszlányokra tépi;

nem az ›ördög, a lelket semmi más, csak tulajdon imaginációja érintheti meg; az ›üdvért

van (Si. 49, 52.).

Káromkodás az engedetlen dolgok megátkozása, a ›démoni ›erõszak varázsformulája a

dolgok fölött, a ›bûnbeeséssel elvesztett, uralom visszaszerzése érdekében (P. II. 56-58.)

›civilizáció, ›kultusz.

Káosz a dolgok összekeveredése (Sz. B. U. 368.) ›maja, ›megkülönböztetés,

›összetévesztés, ›rend.

Kedély nem praktikus Mária-tulajdonság; a ›Mester lábánál ül, és elfelejti, hogy ebédet kell

fõzni; az ›idill, egy csepp az ›üdvözültségbõl, a sötét ~ a ›turba (Si. 77.) ›kedély.

Kegyelem ›Isten és ›ember közötti egyetlen érintkezési forma (K. K. 366.); mindenki, aki

kivánja, eléri, akarni, kell, akarni (Si. 96.).

Kelet és Nyugat ellentéte a személytelen istenségben való maradéktalan feloldódás, és a

személyes, testi feltámadás számomra mindig kettõ volt, ezért biztos, hogy a kettõ egy; van

visszaolvadás a végtelenbe, van ›halál a ›kárhozatba vagy az ›üdvbe, van újratestetöltés,

hogy a ›lélek ›homályát ›átvilágítsa, van visszatérés, hogy másokat megszabadítson – ez

mind ugyanaz, a ›valláshoz semmi köze, a vallást megelõzi (P. II. 189-190.).

Kenyõcs ›ideológia/megváltás-recept; a világüzem változatlan, csak az olajozó ~ változik

korok, országok, szekták, osztályok stb. szerint, vagyis a ›hazugság, amitõl az ›élet látszata

elviselhetõbb lesz. (K. II. 267. skk.) ›élettechnika.

Kereszt a ›lét, a ›teremtés és a ›Megváltás jele, minden létezõ ›trinitárius szignatúrája;

nem ›hely, hanem a ›fundamentumon megnyilatkozó alapvetõ létfeszültség állapota,

›mérték, ›közép, mely minden irányban nyitott (A. 190-191.) ~emben önmagamat veszem

magamra (A. 232.) ›ey, ›sors.

Keresztény a ›Megváltást elfogadja, az ›emberiség õsi, ›normális ›alapállását

elfoglalja, s ezáltal fölszabadul minden kötelék, korlát, fogság alól, s a ›létezés-

fragmentumokból a teljes ›életbe belép (A. 417.); a ›létrontás erõit nem rejti el, hanem

›átvilágítja és fölszámolja, nem mondja magát ártatlannak, ›beszéde egyértelmû, lénye

átlátszó; a ›farizeussal még Istenben sem találkozik (S. S. K. 213.)

Kereszténység alapfogalom tanítás az ›alapállásról, és annak helyreállításáról; ›külsõ útja

nincs, csak ›belsõ; a ›személy ›metafizikája; teljes egészében eszkatológia (S. S. K. 35,

61, 121.); a ›létezés egésze elõtt való megnyílás; minden ›hagyomány alapállása; kívüle

minden ›életrend abszurd (P. II. 192-193, 61.); a ›válságból való egyetlen kiút, az

›újjászületés, a ›metanoia lehetõsége, ami csak rajtam múlik (Sz. 126. skk.); a bukott

teremtés után új ontológiai bázist teremt, éspedig az eredeti ›létet az ›édenkertinél

mélyebben alapozza meg; a felsõ és az alsó erõk összekötésébe való ›beavatás, amely

beavatottjai révén meg tudja alapítani az ›emberiség ›egységét, az ›Egyházat (S. S. K.

160, 173.); a ›hagyománnyal sehol, egyetlen pontban sem áll ellentétben, ám az hozzá

képest anakronizmus, akár a többi ›vallás (T. S. 33, M. Sz. 302.); a ~ nem vallás, mégis

korán azzá lett, nem világhatalmi elv, mégis azzá lett; a ›klérussal azonosítani nem lehet és

nem szabad (S. S. K. 127, 197.) ~ nincs (Kierkegaard, P. I. 235.) ›Evangélium, ›kétszer

született, ›Jézus, ›Kelet és Nyugat ellentéte, ›megváltás.

Keresztény hagyomány tanítás az ›istenember ›realizálásáról, ez a theurgia; az ›ember

és a ›világ visszahelyezése a ›normalitásba (S. S. K. 44.).

Keresztény vallás vasárnapi jelenség (S. S. K. 42.); az újkori keresztény ~ban él, de ha a föld

színérõl a ›kereszténység egy napon eltûnne, a hiányt senki sem venné észre, ki tudja, talán

a papság legkevésbé (S. S. 190.).

Kettõ felület, ›káprázat, ›anya, Hold, ›varázslat, képmás; a legkisebb (elsõ) ›szám, az

elsõ tört, az ›Egytõl legtávolabbi, a meghasonlás, ugyanakkor a hasonlóság és a gonosz

száma; az ›azonosság (ellentét) logika alapja; mûvelete a kettéválasztás, pl.: minõség-

mennyiség, szubjektum-objektum, valóság-káprázat stb.; a ~; nem két Egy, hanem az Egy

fele. (T. S. 62-80.).

Kettõsség az a megkülönböztetés, ami a ›létet két részre osztja: test-lélek, látszat-lényeg,

stb. s ezáltal mindig az élet-túlvilág ~érõl beszél, ami a ›vallás, a ›tudomány, a ›filozófia

alapvonása, noha a földi valóság az ›örökbõl van – minden ›Egy (33. 180.) ›kettõ.

Kevélység tartózkodjunk a megalázottak ~étõl; attól, hogy üldöznek, még nem áll mellettünk

az ›igazság (Si.259.).

Kék a ›színen – a ~ maján – túli szín, a színtelen, mindenek ›anyja, ha meg akarja mutatni

magát, ~ ruhát ölt (F. M. 84.) ›vörös.

Kép a ›nyelv csak a ›lét két végén állhat meg ~ nélkül: egészen alul, ahol csak ›fogalom,

üres beszéd, és egészen fölül, ahol teremtõ megnyilatkozás; a ~ megjelöli és kimondja, hogy a

tapasztalt dolog nem az eredeti, az eredeti az ›idea; a ›történeti ›ember a nyelvi ~t

megkerülésnek, dísznek tartja, és nem érti (S. S. 384.); az önmagunkról alkotott ~ek

erõsebbek, mint a józanság vagy a kritika (B. 256.); a ›tettek a ›gondolat és a bennünk élõ

›mágikus érintésére valósulnak meg, önképük egész ›népeket tud leszakítani az

›emberiségrõl, s varázsolhat ›hangyává (Si. 110.); ~ mûvészet a ~ tökéletlen szobor (A.

82.); ›mágikus tény, ami nem a ›természetbõl fakad, hanem éppen átlépi annak határát (L.

– Sz. 256.) eszmény, ›imagináció, ›plasztika.

Képnyelv és fogalmi nyelv szembenállásának megfelel a ›demokrata és a heroikus ›morál

szembenállása (33. 128.) ›kép, ›nyelv.

Kétségbeesés a ›szeretet hiánya (P. I., 280.).

Kétszer született a teljes értékû ›ember, aki elõször test szerint, majd ›szellem szerint, az

›üdv jegyében születik; e második születés a ›realizálás központi mozzanata (K., M. Sz.

351.) ›metanoia, ›beavatás, ›Elsõ Lélek, ›újjászületés.

Kiengesztelõdés az emberrel ki kell engesztelõdni, de ahogy az ›Evangélium tanítja, sehol,

senkiben semmiféle ›létrontást nem tûrök¸a létrontásnak nincsnek sanszai (P. II. 237, 239,

242.).

S. A. Kierkegaard a gondolkodást végérvényesen ›személyessé tette (A. 305.) ›regény.

Kígyó a ›középpontját elvesztett lény ›jelképe, amikor a farkába harap (S. S. 409.); az

emberi társadalomnak megtiltott, de annál intenzívebben kívánt kapcsolatok jelképe (A. 404.).

Kijózanodás a másokra alkalmazott kritikát önmagunkra vonatkoztatjuk (K. 311.)

›fantazma.

Kilépés az életbe kilépés a koszos kéjekbe, az árulásba és a morálpojácaságba (Si. 141.).

Kinyilatkoztatás az Ég és a Föld kommunikációja, általa szerzünk tudomást a teljes

›valóságról (E. 2.); a ›hiteles életrõl szóló tanítás (P. II.- 87.); értelme minden bírálatot

kibír, hatalma van a megfordításra (›metanoia), az eredeti (autentikus) ›létezés

megvalósítására; tágabb értelemben a ›szentkönyvek, szûkebb értelemben az ›Evangélium

(M. Sz. 279-285.); az abszolút ›szó (S. S. 216.); ›éberség.

Király a ›valóság, a ›nép lelke, a belsõ kocsihajtó; az ›uralom ~a, aki a ›természet és a

›világ fölött uralkodik, ›újjászületett, ›szellemi lény, számára a ›hatalom gyakorlása

nem cselekvés, hanem ›mûvelés; nem cél, nem szenvedély, hanem rituális kötelesség; ~

nélkül az ›emberiség sokadalom (S. S. 480, 489, 298, 301, Herakleitosz, 479.); nélkül az

állam megszûnik, s a ›hivatal lép a helyébe (P. P. I. 383.) ›Adam Kadmon, ›vezetés.

Királyság nem valósítható meg, mert komoly igénye az ›emberiségbõl hiányzik (K. É. 194.)

›demokrácia, diktatúra.

Kísértet ›démon.

Kisfaludy Sándor ›költészete szánalmas, élvezhetetlen, ›léttartalma azonban – a költõi

küszöb alatt – a lehetõ legmagasabb, ›aranykori; sok kortársának fölkészültsége csak

léttartalmának silányságát tette kirívóbbá (Sz. E. 128-129.).

Kis Valóság ami ›bizonyítható, tapasztalatilag ellenõrizhetõ, ami mások gondolatára is

támaszkodik (B. 255.) ›nagy valóság, ›valóság.

Kívánsága megtudni azt, amit mindenki tud (Si. 277.)

Kivetítés az ember saját bonyodalmait nem érti = nem hajlandó vállalni, s azokért,

tudattalanul, másokon áll bosszút, megállíthatatlan folyamatban (M. H. II. 120-121.).

Klasszika kozmosz, ›rend (B. 147.).

Klerikalizmus papi csalás, mely a földi életet elárulta a túlvilágnak; a ›szentek dicsõségébõl

élt, de üldözte õket, sõt meg is akarta õket téríteni, és ha nem sikerült, néha el is égette; a

középkorban a szabad igazságszenvedélynek egyetlen ellenfele volt, a klérus, pontosan, mint

az újkorban egyetlen ellensége van a ›szcientifizmus (Sz.44. skk.); a ~-szcientifizmus

ugyanannak az eltévelyedésnek a hatás-ellenhatás változata: az ›ember a ›szellem és a

›természet ›kettõsségét nem tartja egyben, így az egészet látni sem képes; a ~ bosszú a

természeten, a ›szcientifizmus bosszú a szellemen. (Sz. 80.) ›farizeizmus.

Klérus a ›farizeizmust restaurálta, a tanítást elhomályosította, amennyiben a ›létrontás és a

›megfordulás gondolata helyébe visszaállította a ›bûn és a büntetés godolatát (›Isten

helyett ›sötét és komisz hatóság); a Kr. u. 3.-4. sz.-ban az ›Evangélium elõtti ›idõt

sikerült csaknem teljes egészében helyreállítania, mintha mi sem történt volna; az ember

›átvilágító ›tevékenységét betiltotta; a ›brahman szemlélõdése helyett a ›ksatrija

aktivitását élte, ezért a végsõ dolgokban tudatlan lett (S. S. K. 204-210, 222.) ›Antikrisztus,

›kaszttalan, ›klerikalizmus.

Klozetfelirat a közhangulat elemi kifejezõje (Sz. B. U. 199.).

Kocsma ›civilizációnk egyik legfontosabb intézménye, fontosabb pl. a parlamentnél; az

egyik helyen a sebeket osztják, a másikon gyógyítják (B. f. 58.).

Komédia a komolytalanná (›lényegtelenné) vált élet címszava; ›hazugságnak

›igazságjelleget tulajdonítunk; következményei nem nevetségesek (P. II. 47, 53.) ›Szabó

Dezsõ.

Komikum az ›életre való képtelenség; az élet olyan komoly dolog, hogy aki kiesett belõle, s

úgy tesz, mintha benne élne, nevetést fakaszt; tragédiát takar (33. 150-151.) ›humor,

›irónia, ›nevetés, ›szatíra.

Komolyság vagyis ›humor (K. II. 124.).

Komoly ember nagyon jól tudja rágni a körmét (Sz. B. U. 456.).

Kommercializmus végeladás hangulat; a modern ›társadalomban minden eladható és

megvehetõ (Sz. B. U. 476.) ›állam, ›kurva, ›pénz, ›polgárság.

Kompozíció mûvészet az önkény kiküszöbölése (Fülep Lajos, F. M. 94.) ›mû.

Konfesszió a fedetlen ›személy vallomása üdvösségszenvedélyérõl, az egyéni és közös

›üdv konfliktusáról – mindig az utóbbi gyõz, s a ~ban az üdv a ›sorstól elválik (A. 302-

311.) ›regény ›alétheia.

Konstelláció asztrológia a ›világ életének egy pillanata: vándorló ›bolygók és az

›állatkör kozmikus helyeinek viszonya (S. S. 400.).

Kollektivizmus az emberi ›személy ›tömegbe oldása ›individualizmus poláris fogalma,

vagyis egybe tartoznak; a ~ megbukik a ›szigorúan át nem ruházható dolgok létén (A.

306.).

Kollektív kategória ›absztrakció, ami az ›emberek közt tényleges különbséget nem fejez

ki: pl: ›kaszt, ›nép, ›osztály, nemzetiség, faj, ›kultúra stb.; a ~ák lehetnek

anyafogalmak, ha tudatunk alatt úgy érezzük, hogy belõlük származunk, lehetnek

konfliktusmezõk, ha nem az embert, hanem a ~áját támadjuk, és személyiségünk

architekturális elemei, amennyiben beépítjük õket; a ~ák csak ›jelképként használhatók; a

›jelen aión a ›személyes ›üdv jegyében áll, ezért a ~nak nincs, csak a személyesnek van

jelentõsége; ~ban gondolkodni atavizmus (M. H. II. 88-90.).

Kollektívum és ›tudat egymást kizárja; a ~ csak ›típust tud teremteni, ›személy ott

kezdõdik, ahol az ember a típust feldolgozza és individualizálja (M. H. II. 82, 89.).

Kor ›õs~ - kb. Kr.e 600-ig, ›történeti ~, ›megváltás ~a, ugyanez a gondolkodás felõl:

›analógia ~a: a ›hit és a ›tudás analógiája, az azonosság ~a: a hit és a tudás

›azonossága-ellentéte, az ›egység ~a: a hit és a tudás egysége (T. S. 122.); a ~t, amelyben

élek, teljes egészében megértem és magamra veszem, elfogadom kritika nélkül – ami

›világnézetbe csalna –, hogy bennem az ellenerõk kifejlõdhessenek (A. 413-428.); a modern

~nak nincs ›szellemi arca, mert a szellem kivonult belõle (K. É. 201.).

Kormányzás a dolgokat a helyükre tenni (Kung ce); nem ›politika, nem

›machiavellizmus, nem ›hatalmi ösztön, hanem a legmagasabbrendû ›metafizikai

aktivitás, ›vallásos, múzsai ›tevékenység; abban a pillantban bukott el, amikor a karmester

nem az egyetlen ›rendet vezényelte, hanem saját önkényét, ekkor a ›politika és az

›erkölcs kettészakadt, a ~ pedig annyit jelentett, mint a ›nép rovására immorális csínyeket

elkövetni (33. 226, 216-217, 301.) ›politika.

Korrupció/Létkorrupció alapfogalom ›értelmi, ›erkölcsi, ›testi rongáltság, egyedül a

›kereszténység látja e három forma azonosságát (S. S. K. 34.); ›lefokozódás, ami az

›ember egész lényét valamely igen mély helyen kikezdte (A. 168.); a többet áldozni a

kevesebbért (Sz. 116.); korrupt lesz, ami ellentétérõl leválik, ami oppozíciós feszültségét

feladja (A. 59.); a ›szó és ›tett szétválása (S. S. K. 17.); ›bûn, ›hazugság, ›létrontás,

›õrület, ›turba, ›válság.

Korszellem ma a ›koron kívül áll, mert kirekesztették; tragikus és passzív (K. É. 202.).

Kozmás ›mániás (K.).

Kozmopolita költészetben a ›nemzet és az ›emberiség egymást kizárta (M. H. I. 245.).

Kõ az ›anyagban lévõ kiterjedés, szenvedéslény, a súly martaléka (A. 68, 159.).

Költészet az ›emberiség anyanyelve (S. S. 377.); témája a ›sors; a ›regény és a ~ között a

különbség nem a mûfajban van, hanem a ›mûvész sorskoncepciójában; a ›mû azt mondja

el, hogy az alkotó életébõl regényt csinált-e, vagy ~et; a ~ az ›élet ›poetizálása, hogy az

élet végül mû legyen, sors (B.167-168.); tiszta ›vallástalanság, mert ›kettõsség helyett

›egység; ›anyaga a ›világ anyaga; a ~ a ›nyelv anyaga, ezért elõbb volt a nyelvnél;

láthatatlanból és ›örökbõl való érzéki jelenség a pillanatban (33. 181, 188.) ›költõ, ›vers.

Költõ/poeta sacer, a ›Temenos õre, aki vállalta az eltûnt ›kasztok kötelességeit, a

›hagyományt a ›Logossal újjáteremti; rejtõzködésre kényszerül; ha fölismerik, üldözik,

›áldozattá lesz, de szavával megnyitja az emberfölöttit (L. T. 116. skk.); ~nek lenni nem

hivatás, hanem megérteni a ›lét örök, mély ›költészetét (B. 162.); szánalomra méltó az a ~,

aki beleizzad abba, hogy a közönséget megfõzze; nem ~ az, aki akar valamit (L. – Sz. 299-

300.); a ›világot ›egységében látja (33. 177.) ›zseniális ember.

Könyv az ›õskori ~ az ›Élet Mesterének mûve, a Mester hitelesítette, a ›logos, a

›hagyomány foglalata, formája a ›szutra; ma a ~ hitelesíti az embert (S. S. 65-70-); nem én

olvasom a ~et, hanem a ~ olvas engem (B. 137.); még a legmagasabbrendû ~bõl is hiányzik a

›személyesség, ezért csupán tartály; szekularizációja során spiritualitását vesztve

szétszóródik szofisztikus lényegtelenségbe (S. S. K. 178-179.) a ~szegény idõ életerõs, minél

több ~, annál nagyobb a hanyatlás (L. – Sz. 290-291.) ›írás.

Könyvember diabolikus lény, aki a leírt ›szót az eleven ›élet fölé helyezi; bûne a

bibliolatria, a ›könyv, mint bálvány imádása (Sz. E. 16.) ›könyvtáros.

Könyvtáros neki a ›könyv táplálék, szenvedély, ›sors, ›szerelem, ›mámor, kaland és

végzet, akár a tengerésznek a tenger; ›életté vált ›vers (Sz. E. 13, 15.).

Kör az ég ›ideája; a ~ ›négyszögesítése: az ›élet átalakítása és fölemelése létté,

divináció, a ›lélek istenülése (S. S. 89.); az erõk összevonásának és egy pontba

irányításának, az ›énnek és a ›világnak a ›jelképe (F. M. 113.).

Közeljövõ háborútlanság és békétlenség hajmeresztõ együttmûködése, amíg az

igazságtalanság elviselhetetlenné nem válik (P. II. 97.).

Középpont/centrum sosem ›absztrakt, tehát nem gazdasági, közigazgatási, stb., hanem

felsõbb erõ jelenléte (M. H. II. 43.); a kozmosz ~ja a Nap, az emberi ›test ~ja a ›szív, a

›yang és a ›yin ~ja a yen, a sulphur és a sal ~ja a higany, test és a lélek ~ja a ›szellem,

látható és láthatatlan világ ~ja az ›ember, az ember ~ja a ›személy, a személy ~ja a

›szabadság, a szabadság ~ja az ›Egyház, világ ~ja az ›Egy (T. S. 128.); az ›anyag, a

szellem és a ›lélek ›egysége és ~ helye a ›természet (M. Sz. 257.) ›androgün.

Középszerû ember az alkotás szellemi lépéseit nem érti, csak a fizikai ›megvalósítást, ezért

a ›spirituális minimum alatt él, komolyabb pályára alkalmatlan, csinálmánya a ›gép. (P. I:

447-448.); a ›polgár alfaja, úgymint ›tehetség és ›zseni (P. II. 220.) ›Nemo kapitány.

Közérdek miért ~ az, ha valaki hülyének tetteti magát, s komédiázik, mint a ›diktátor s

közönsége? (A. 375.)

Közfelfogás a jótett esztelen és ostoba (idealizmus), a gazság a hasznos (realizmus) (S. S. K.

219.) ›közvélemény.

Közönség valótlan egyének ›tömege; mindegyik a másik véleményét szajkózza

(Kierkegaard, K. É. 84.).

Közösség alapfogalom kizárólag a ›szabad ›személy képes megteremteni, aki tudja, hogy

az egész ›emberiséget rábízták, s a felelõsséget vállalja (T. S. 68, L. T. 165.); az

individuumtól elválaszthatatlan: a merõleges ~ az ›én, a vizszintes egyén a ~ (P. I. 352.); az

egyetlen reális ~ az emberiség; az egyetlen ~, amelynek érvényét H. B. magára nézve

elismeri, a ›szentek ~e, az ›Egyház, az egyetlen és végleges ~ az ›Istenben való ~;

minden egyéb ~ csak látszat, s küzdelem az ellen, hogy Istenben találkozhassunk (P. II. 237,

L. T. 167.); a ›világ ›emberi megnyilatkozása; az ›õskori a ›számok rendjét követi,

eredetét nem alulról veszi, hanem ›metafizikai értékektõl függ, szemben a ›történeti ~gel,

mely ›szellemi értékrend nélküli ›osztályokra tagolódik, tehát elismeri a nálánál

alacsonyabb rendû ›természet hatalmát maga fölött (S. S. 463, 462.); nem a társas ›ösztön

teremtette, hanem az egyedülléttõl való félelem (Si. 169.); a 19. sz.-ban a ›kasztok

felbomlásával tulajdonképpen megszûnt (P. II. 220.) ›áldozat, ›egység, ›ünnep.

Közös életrend alapfogalom a ›hagyomány elevenségében, kb. a Kr. e. 600 tájékáig

›normalitás, ›orfika, ›õskor, ›rend, ›szeretet.

Köztársaság a ›civilizáció bomlástünete; ›király és a ›nép elveszti egymást; két fajája

van a ~nak: az egyik az önfegyelmét vesztett ›individualizmus, a másik a totalitárius

›kollektivizmus (M. H. 80.).

Köztulajdon ostobaság, mert ami nem ›személyes tulajdon, az gazdátlan, s ›démonivá

lesz (P. I. 191.).

Közvélemény Virágvasárnap és Nagycsütörtök; manifesztum, patetikus ítélet, de nem a

›bûn, hanem a kiemelkedni akaró ellen; megbocsát bárhány árulást és gaztettet, ha az nem a

›tömeg ellen irányul; megnyilatkozásának értelme nem tartalmában, hanem hangnemében

van; nem volna mérgezett, ha ellenkezõ pólusán ›valódi magánélet volna (K. É. 77, 80-81,

83, 89.) ›lényegtelen ember, ›sztár.

Krisztus ›Jézus.

Kritika háta mögé kerülni, ledöfni: ›hatalmi aktus, gyilkosság (Si. 258.) ›önkritika.

Krízis ›válság.

Ksatrija ›lovag, ›nemes, a kormányzó, végrehajtó ›kaszt tagja, ›karmája a legfelsõ

lénnyel a hõsi, nemes, erényes ›tettek révén való egyesülés (S. S. K. 200-201.) szanszkrit

rajas, ›színe a vörös (K. É. 161.); a ›szellemi kaszt irányítása nélkül nélkül vezetésre

képtelen: nem tud ›uralkodni, csupán kormányozni; nincs koncepciója, de nem is kell, hogy

legyen: az eszméket fölülrõl kapja, ha elveszti felelõsségét, hogy a jövõ nemzedékeket is

kormányozza, büszkesége hencegés lesz, elõkelõsége arcátlanság, bõkezûsége léhaság, erélye

önkény, s a ›csõcselékbe hull (M. H. II. 128-131.) ›életmû, ›gyûlés, ›uralom.

Kultúra egzorcizmus: küzdelem a sötét ›hatalmakkal a ›szeretet szellemének ›realizálása

érdekében (Baader, S. S. 197.); az ›anyagi természet intenzív ›mûvelése, az ›életrõl való

gondoskodás; a ›hagyomány által õrzött ›szellem realizálása, a szeretet; a ~ ott kezdõdik,

ahol konyha van; amikor a szakács mûvének ihletõje nem az ›éhség, hanem a ›kultusz.

(Sz. 24.); újkori ~ mindössze túlméretezett idealitás és a ›rongáltság kiterjesztése, mert

megvalósítatlan, sõt megvalósíthatatlan, így a nagy tudományos könyvtárak sok millió kötete

fölösleges és fájdalmasan értelmetlen fecsegés kitalált eszmékrõl, célról, színvonalról,

amiknek a valóságos emberi ›léttel semmi kapcsolatuk nincs; amit ma ~nak neveznek, az az

anyagi természet kirablása az ›én javára (S. S. 185-189, 210.); se nem árt, se nem használ

(Si. 263.); nagyobb részt csak ›hasznos, a ~ban a természet és az ember többnyire

›szenved (P. I. 284.) ›bûnbeesés, metapoiézisz, ›mûvészet.

Kultúrában élni élvezni az õsök alkotását és elõkészíteni az utódok ›kultúráját (V. 41.).

Kultusz az isteni erõk közlése a ›természettel; az anyagi természetrõl való gondoskodás; a

földet az égbe emelni (S. S. 207, 210, 225.); minden tevékenység vagy ~, vagy ›munka,

tehát vagy fölemeli a ›világot vagy alámeríti (S. S. 237.); az a ›mágia, melyben az istenek

megnyílnak és kivilágosodnak (L. T. 67.) minden ›mûvészet kultikus eredetû (A. 308.); a

~ban a dolgok az embert kötelesek szolgálni, ~on kívül elszabadulnak, és az ›élet lesz a

dolgok ›szolgája (P. II. 28.) ›kultúra.

Kuruc primitv ›individualista, melankolikus fantaszta és anarchikus vidéki, aki csak úgy

felkelt bánatában, és harcolt; ›Észak géniuszának megnyilatkozása; az egyetlen magyar

mozgalom, amely mély ›költészetet és ›zenét teremtett; átkozott ›ksatrija kevélység, ami

nem akarja magát idegennek alávetni, de önmagával nem tud mit kezdeni (M. H. II. 32-33,

107.) ›labanc.

Kurva/Hetéra a ›nõi lény ›válsága (A. 169.); akár táncosnõ vagy apáca, ›aszkézissel nõi

lényét megcsonkította, a ›férfi életformához alkalmazkodott, és a ›szellem elõl bezárkózott

(F. M. 87.); az abszolút kommersz lény, egy személyben eladó és áru, rokona az újságíró; a

›metafizikai gyanakvás kioperálásával hozható létre (Sz. B. U. 476.) ›kommercializmus,

›sajtó.

Kurvaság ›asszonyi tûz, ami nélkül a ›férfiak egész életükben dideregnének; rossz ~: a

›nõ ›ateizmusa, a jó ~ vörösen izzó állapotában kapcsolódik a ›szerelemhez, fehéren

izzva már szakrális ~, ami férfit nem tûr (l.: Dionüszosz ünnepét), ez az önmaguktõl ittas

›nõk szenvedélyes önfeláldozásának ›mámora; ›áldozat, vagyis ›vallás; ha a nõ ›bort

iszik, kiderül rõla, hogy merre hajlik (B. f. 91-93.).

Különbség Oroszország: csak közös börtön legyen, Amerika: mindenkinek külön börtöne

legyen (P. II. 184.).

Külsõ világ se ›lélek, se ›anyag, se ›valóság: sötétség; aki lényét a ~ba teszi, az

elmúlásba, a ›halál sötétségébe tette; kifelé van a lefelé (S. S. 159-160, 382.); a még meg

nem ›valósított ›belsõ (M. H. II. 87.) ›publik.

Labanc aki nem a ›szabadságot, mert az visszanyerhetõ, hanem a szabadságra való

sóvárgást, az ›álmot elárulja, a foglárral szövetkezik, ezért ›bûnére nincs bocsánat; (M. H.

II. 45.) ›kuruc, ›szegénylegény.

Laboratórium ›tudományos kultuszhely (33. 54.).

Lala Karnevál a ›tapintatlanság szörnyetege; ›klerikális ›ateista, hosszú haj, rövid ›én

(K.) ›Naura mamája.

Lant próbáld magad ~nak élni, amin az elemek játszanak (B. 99.)

Lao-ce hetven évig volt ›könyvtáros, addig olvasott, szûrt, párolt, végül kapott egy csepp

harmatot, ami a Tao te king (Sz. E. 13.).

Lárva ›maszk.

Látás/clairvoyance tanulhatatlan, az ›éberséggel jár, a ›kinyilatkoztatást látja, belõle ered

a ›tudás (S. S. 98.) a ~ ›logikája az ›analógiás gondolkodás (S. S. K. 325.); a teljes

›megértés, majd minden nyelvben (F. M. 48.); mérlegelés, értékelés, rendezés, a

rendszerben való elhelyezés (P. II. 98.) ›õskori látás.

Láthatatlan alapszó emberfölötti, metafizikai, a túlnanból való ›orfikus Hatalom,

›Hatalmak, a ›világ ›szellemi telítettsége.

Látszani ne igyekezzünk ~, hanem inkább ténylegesen legyünk (A. 421.) ›hatás.

Látvány tömény ›lényeg (Si. 92.) ›test.

Lefejezettség nép ›szellemi kaszt nélkül élve kiszolgáltatottnak lenni a legalacsonyabb

›ösztönöknek (. M. H. II. 160.) ›Európa, ›Magyarország.

Lefelé ›külsõ.

Lefokozott élet/állapot alapfogalom teljesség elvesztése, a ›bûnbeesés következtében

létrejött ›életéhség, ›ájultság, ›turba.

Legnagyobb szám a ›világ ›száma (Böhme), számunkra meghatározhatatlan, az ›Egyen

belüli legmagasabb számnak-mûveletnek felel meg T. S, 121, 124.).

Legnehezebb a világon nem tárgyi ›kultúrát alkotni, hanem a közös ›üdvösség

színvonalát emelni (S. S. 238.).

Lehallgatás az érzékelhetõ ›nyelv és a valódi nyelv közti különbség megállapítása (Si.

291.).

Lelki szegény ›szellemben szegény.

Lemur zugevõ, szórakozó (K. I. 435.) ›csirihau, ›mozi.

Lélek alapszó az ›Egy, az ›Egyetlen létezõ, megnevezhetetlen, közvetlenül annyi

mondható róla, hogy érzékenység, ami lehet ›éber, vagy ›kába (S. S. 102-104.); az

archaikus ›ember igazi lénye a ~, mindaz, ami a ~et elfedi, burkolja, ›káprázat (S. S. 119.);

ember hármas egységét alkotja a ›testtel, és a ›szellemmel; a dolgok ~e a dolgok felszínén

van (Powys, A.114.); a ~ hatalma a ›mámor, ~ erõtlensége az ›ájultság (K. K. 61.),

érzékenysége a ›szeretet, káprázata a ›világ, vagyis a ›kettõ (S. S. 105-108.); mindenki

egész ~kel születik, és ezt az ›egészségét soha el nem veszítheti; szemben a testi

nyomoréksággal, a ~ fogyatékosságaiból ki lehet gyógyulni (B. f. 9.).

Lélek sötét éjszakája amikor az ›emberbõl már halandó lehet (Si. 59.).

Lélek a túlvilágon a gondoltak, a ›tettek, a leélt ›élet esszenciája, aki ›centrálisan és

önfegyelemben élt, az drágakõhöz hasonlóvá válik és fölemelkedik, ›androgünné lesz,

mások nyálkás, büdös, nemtelen masszaként hányódnak, elsüllyednek csatornába, magányba;

aki ›befelé élt, az a ~on ›közösségre lel, aki ›kifelé, ›rögeszméiben, az magányos lesz

(Szu. B. U. 150-151.)

Lélekvándorlás nem az individuumra, hanem az örök ›õsemberre vonatkozó ›õskép,

akinek valamennyien egy-egy állomása vagyunk; egyéni újjászületést sem az ›õskor, sem a

›Véda, sem semmilyen ›metafizika nem ismert (S. S. 147.); a ~ lelkek bizonyos magasabb

lények bélyegével, tudásával, sõt emlékezetével születnek (K. K. 388.); csak egyszer vagyok

(Si. 74, T. S. 123.); az újratestetöltés gondolatát soha sem tudtam elfogadni másnak, mint

hasonlatnak (P. I. 279.) ›élet.

Lényeg nincsen ›látvány nélkül (Si. 92.).

Lény keletkezése saját létének alaptengelyeire, ›keresztjére, ›cemtrumára támaszkodva és

fokról fokra réászövi önmagát, ám egyszerre minden minõségében: ›száma, ›mértéke,

›színe, stb szerint, feszültségek, hatalmi szenvedélyvonalak dinamikus szövevényeként (A.

248-250.) ›ey, ›ember, ›imagináció.

Lényeg-pont megmutatja, hogy az alkotó az emberiség nevében milyen helyzetet foglal el a

világegyetemben (A. 128.).

Lényegtelen semleges, közömbös, ›szenvedélytelen (33. 107.); ~ ember alapfogalom a

szereppé (›maszk) és magánéletté szakadt ›egzisztencia a tömegtársadalomban,

véleménye, ›igazsága, ›valósága nincsen; a ›népbõl kiszakadt, ›fél a ›valóságos életû

embertõl (K. É. 87.); nem veszi magát komolyan, a mindenkori ›korrupciót elfogadja, s

hunyorgat; a biológiai határok közé zárt ›élet kénytelen ~ lenni: csak végtelenségében

válhati szubsztanciálissá (P. II. 40, 95.) ›tömeg, ›tudomány.

Lét alapfogalom ahol az ›élet súlypontja van; minden ›emberben állandóan és teljes

egészében esedékes (M. Sz. 221.); a ~ megzavarodása az ›imaginációban következett be,

amikor a megzavarodást megkívánta, önmagára vonatkoztatta, ›realizálta (M. Sz. 270.); a ~

négy foka: a szilárd, amelyben tapintható, képszerû, az oldott, melyben zenei és hangzó, az

érzékfölötti, ahol ›logos-szerû, ›nyelv fölötti ›mágia és a tiszta, melyben az utolsó mágiát

is levetette: Van; a lépcsõk fölülrõl átjárhatók, alulról csak ›kegyelem útján (L. T. 107.);

egyetlen titka a nem-lélek, hogy az ›egyetlen létezõ, ›Isten miként teremtette a mulandót,

hogyan keletkezett a ›teremtés (S. S. 106.); a ~ ›paradox, mert önmagának egyszerre

alanya és tárgya; mindenki számára teljes egészében esedékes, mindenki annyit él el belõle,

amennyit akar, ettõl a többinek több jut; személytõl független ~ezés nincs; minõsítetlen sincs:

vagy ›áldozat vagyok, vagy ›parazita (Si. 173, 184, 234, 246.).

Lét biztossága a ›hit ›misztériumában gyökerezik; ›metafizikai kérdés; aki elértre, az az

›élet biztosításával nem törõdik (33. 211.).

Létezés alaptétele a ›valóságot az ›ima,gináció teremti (K. K. 249.)

Létezés ereje ahol ellentét szakad fel, ott a ~ nem törik meg, hanem felfokozódik; amikor ›

Isten az eget és a földet elválasztotta, vagyis amikor a ›hím és a ›nõ elszakadt, a teremtõ

nemi hatalom kettétört, ez a ›lét erejét megkettõzte (Si. 227.) ›szerelem.

Létezés-fragmentumok ›világnézetek, ›vallások, világi embertípusok: pl.: ›publik,

›SS, ›fürge huncut, ›plankton s egyéb ›outsiderek, akik a ›kereszténységen kívül

töredék létben ›kísérteteik foglyai (A. 410.)

Létért való küzdelem ami a ›természetben lenni látszik, az állati lét leegyszerûsítése, kb.

annyi, hogy egymást megesszük – legalább nyílt (Sz. B. U. 408.); a természet nem ismeri a ~t,

csak az ›életrõl való gondoskodást (Klages, 33, 48.); törvénytelen ›életrend (P. II. 237.).

Lét értelme mindenki lényével együtt hozza, és csak õ ismeri: ›személyes, egyszeri,

pótolhatatlan; ez az, amit az ›ember életével, életében, életébõl életéért cselekszik (S. S. K.

55.) ›élet, ›lélekvándorlás.

Léthazugság a ›szeretet szentimentális papi csalás, nem a szeretet a ›lét ›középpontja,

hanem a létért való küzdelem (S. S. K. 168-169.).

Létkorrupció ›korrupció.

Létromlottság szeretetlenség (S. S. K. 169.)

Létrontás/létromlás alapfogalom, H. B. saját szava az emberi ›lét gyökerében fellépõ

›korrupció; mindenki tud róla, valamennyiünk közös létének ártalmára van; a ›Szent

Szellem elleni vétek (S. S. K. 158-163, 219.); nem az égbekiáltó gaztett, hanem már a

pillantás is, amely beszennyezi a létezést (›Evangélium); a ›bûn csupán morális rossz, a ~

ontológiai ›korrupció; a bûn büntetést vonz, ami újabb ~hoz vezet; a ~-t a jóvátétellel lehet

megszüntetni (P. II. 134-145. old.) ›Jézus, ›létrontás jóvátétele, ›megváltás, ›metanoia,

›modernizmus, ›szocializmus, ›züllés.

Létrontás jóvátétele a ›kereszténység nem ›üdvöt hoz, hanem a ~tól szabadít meg;

›Jézus, bár abban semmi szerepe nem volt, magára vette a ~ét, s a ›szeretet erejével

megalkotta az eredeti ›teremtésnél magasabb és tisztultabb ›lét fundamentumát, s azt

átengedte mindannyiunknak; a mi jóvátételünk az, hogy ›hûségünkkel csatlakozunk-e hozzá,

vagy sem; a ~ mindenkinek kötelessége; a ~ének ›jelképe a Golgota és a ›kereszt, az

›áldozat (S. S. K. 163-165.) ›metanoia.

Léttartalom mérhetetlenül gazdagabb annál, mintsem bárki ›életében ›realizálhatná;

inkább föl kell szabadítani: megtalálni a kimeríthetetlent (Sz. E. 117.) ›szellem.

Liberalizmus rest, gyáva és mohó ›korrupció, ›parazita és képmutató; a ~-ban mindent

másképp hívnak. (P. I. 337.) ›demokrácia, ›vaisja.

Libidó/libido (C. G. Jung) az ›életéhség megnyilvánulása (P. I. 456.).

Lila természetellenesen magas ellégiesedés, túl van az emberin, okkult, határterület, felében

már nem ›szín, valójában távolság, és érzékfölötti bizonytalanság (P. I. 176-177.) ›zöld.

Líra az ›egyén, az álmok és eszmények mûfaja, a magyar ›Dél, ›Kelet/Alföld, ›Észak

és ›Erdély költészetének kifejezése (M. H. II. 26.); a szív igénye arra, amit az ›ész már

nem ért meg (F. M. 68.).

Liszt szimfónia tökéletesen ›rossz (K. K. 429.).

Logika a ›lét õsharmóniájának tudata (Malarmé, L. T. 25.); fajtái: 1.›õskori ›analóg ~, 2.

›történeti ›racionális vagy azonosság (ellentét) ~, 3. a ›megváltás utáni ›egység ~,

amely az elõbbi kettõt egyesíti (T. S.) e három ~, akár a három kor, szimultán jelenség;

zûrzavar akkor keletkezik, ha valaki egymáshoz nem tartozó ~kkal akar mûveletet végezni,

pl. õskori gondolatot racionális ~val próbál megérteni (S. S. K. 330.) ›aritmológia.

Logikus gondolkozás eredetileg nem ›értelmi ›gondolkodás volt, hanem ›logos-szerû, a

világrenddel azonos gondolkodás (33. 131.).

Logikus intellektus fontos ›archetípus, általában együtt jár vele a kevélység, a gõg, és a

›hiúság (P. I. 216.) ›mester.

Logos õs-szó, a ›világosság, a ›mágia és az éhtosz ›középhelye, a ›misztériumot és az

›alétheiát egyesíti (M. Sz. 332, 333.); a legmélyebb egyetemes összefüggéseket fejezi, ezért

jelentése határtalanságánál fogva megismerhetetlen; az ›ember egyebet sem tesz, mint látja,

hallja, átéli, ez a nagy közös, ami a ›világban hat; az a gondolat, amiben a világ gondolja

önmagát (33. 130-131.) ›kinyilatkoztatás, ›Krisztus.

Logos-ember a ›történeti kor ›magányos alakja, aki szemben áll az egész ›emberiséggel,

mert nem szakadt el a világrendtõl, a ›szellemtõl, harmóniában ég a ›világgal (33. 133.)

Lovag ›ksatrija a poseidóni életforma, hím-aszkézis; az állatok közt ~ a kecskebak, a

szarvasbika, minden hím madár, legkivált a kakas (L. T. 68.); ha a ›brahmantól, szellemi

sugallatától, elszakad, a ›sötétség rabja lesz (S. S. 501.).

Luciditás, modern, vak, extrém ›igazsága nincs, önmagát ezért maradéktalanul feladata

megoldására tudja összpontosítani; egyedül ego-rendszerének üzeme fontos; mivel magát az

igazság gátlása alól fölmentette, nem tud, de nem is hajlandó különbséget tenni egy

matematikai egyenlet precíz kidolgozása, egy százezres város precíz elpusztítása és egy

százmilliós ›nép precíz kizsákmányolása között; a vak ~ diabolikus ›téboly; ezért mosódik

el a határ egy Picasso-kép, a politikai terrorcselekmény és a ›tudományos fölfedezés között;

a ›tudmány megteremtõje; sikerének titka, hogy ›személytelen, ›absztrakt és ›zárt;

›beszéde igaz, ›tette kártékony (P. I. 347, 145-146.) ›lunáris luciditás.

Lunáris éberség intenzív érzékenység az okkult világban; az értelem körén kívül lát, sejt,

mintegy vakon tapint (S. S. 342.) ›szoláris éberség.

Lunáris életrend az öröklés leányágon száll tovább, ›jelkép a Hold, a ›természeti

›ösztönök ›szabadok, családfõ az ›anya, a ›férfi alárendelt (S. S. K. 265.) ›szoláris

életrend.

Lunáris liciditás másodlagos fény, ›racionalizmus, semmit sem ismer föl, ami az ›anyagra

nézve nem hízelgõ; a ›lét egészét a feminin ›természetre vezeti vissza (S. S. K. 284-285.)

›luciditás, ›lunáris életrend.

Machiavelli a kormányzásban a ›létrontást tudatossá tette, s kegyes ›hazugságokkal

takarta – ezt hívjuk ›reneszánsznak (Sz. B. U. 472-473.); a ›királyt beavatta a népnyúzás

gyönyörébe, hivatalfõnökké tete, s engedélyezte mindazt, amit azelõtt csak a despota használt

(P. I. 392-393.) ›állam.

Machiavellizmus az ›államot ›hivatallá kell tenni, amelyben nincs ›igazság, csak

jutalom ›korrupció (P. I. 392.)

Madárzene áttörés a transzcendenciába, anélkül, hogy az ›életet elhagyná, mint az emberi

›zene, ami a világtól mindig elszakad (P. II. 80.).

Magasrendû ember nem az, aki ›cselekszik és gyõz, hanem, aki ›lát és mosolyog (B.

148.).

Magánhangzó a ›nyelvben a ›szín; énekelhetõvé teszi a nyelvet, más szóval ›költészetté

(Sz. 393-394.).

Magány és böjt ›mágikus állapot a tisztultabb belátás elérése végett; dialógus ›Istennel

(Si. 41, 53.); az ember egyedül játssza le azt, amit a többiekkel együtt kellene játszania (P. I.

239.).

Magányos a ›társadalom szakrális voltának õre; amikor a ›közösség helyét elhagyta, s

›társadalmon kívüli életbe kezdett, akkor a ~ban szívódott föl a társadalom minden

élettevékenysége: felelõssége, morálja, öntudata; a ~ban az erõk fölgyûltek, némelyik ~

prófétává lett a hûtlen Izrael helyén, más ~ok törvényhozók, tirannoszok, emberi sárkányok;

igaz a rátermettségük, hamis, hogy akikért vannak, azok a másik oldalon állnak (K. É. 145-

146.).

Magyar aki a nálunk élõ öt ›géniusz egyensúlyát megteremti; ez senkiben, még Szent

Istvánban sem valósult meg, csak ›Jókai regényeiben; az öt ›géniusz szövevénye egyszerre

jelent gazdagságot és nehézséget; ki-ki a saját régiójának/géniuszának hatása alatt a többit

nem ismeri föl/el, nem olvasztja be, sõt, szemben áll velük, mint idegennel; az itt élõ ember

legelsõ mozdulata a ~ral szemben az elutasítás (M. H. II. 94-95, 102.) ›archetípus,

›heroikus/idilli, ›Magyarország.

Magyar festészet tengelye Ferenczy – Gulácsy – Csontváry – Vajda; “igazságkeresõk” (F.

M. 16.).

Magyar nemzet rokonszenve mindig a ›duhajé, ezért kedveli Vak Bottyánt, Petõfit, a

betyárt; minden ›magyar nemzedéknek külön terve van a ~ megmentésére; csoda, hogy az

ország ennyi megmentést kibírt (M. H. II. 194-198.).

Magyar nép ›Európában a nyers ›géniuszokban leggazdagabb, ám ezek megnemesítése és

egyensúlyuk megteremtése a legnehezebb; ha ez nem sikerül, akkor a géniuszok hatása

negatív, ›démoni; a ›kereszténységgel nem nõtt össze, így a ›vallás a ~ részérõl

képmutatás, a hatalom részérõl állatszelidítés (M. H. II. 152, 154.) ›Mohács, ›passzív

rezisztencia.

Magyarország a ›méhes földje, népe ›aranykori álmából fölébreszthetetlen (Si. 249.); ~on

mindennek egyszerre öt értelme (›géniusza) van; más, európai népeknek legföljebb kettõt-

hármat kell összekapcsolniok; az öt géniusz miatt ~on oly könnyû tehetségesnek lenni, és

ugyanakkor elveszni; tragédiáinak egyik oka, hogy ~on a papságot csak ›politikai szinten

értelmezték, aminél nagyobb éretlenség el sem képzelhetõ; ›szellemi kaszt híján nemzetiségi

kisállammá lett; a másik, hogy a géniuszok ›egysége nem valósult meg, ezért nem tud

különbséget tenni barát és ellenség között, nagyjait eltaszítja; története állandó

testvérgyûlölet, ami a világon páratlan ›õrület (M. H. II. 40, 100, 154, 108, 113-115.) ~on a

›mûvész sosem volt legitim lény, legföljebb a tizenharmadik az asztalnál (F. M. 14.)

›magyar, ›magyar nép, ›passzív rezisztencia.

Mandala a ›világ rajza, a ›lét értelmét hordozó négyszögû képrejtvény; a ~ szemléletébe

merülve az ›ember anyagi ›természetben használt tudatából kiemelkedve a transzcendens

›értelmek körébe helyezõdik át (S. S. 394.); a teljesen kibontott, átvilágított ›kép; a

meditáló a ~ révén az istenség útját követi, aki a világ négy irányába kiterjesztette önmagát

(F. M. 44.) ›horoszkóp, ›kör, ›mûvészet.

Maradandó miért lenne ~bb a Tadzs Mahal, mint az alatta nyugvó asszony hangja? (S. S. K.

259.).

Marokkói tanító Csontváry képe a ›szellemben szegény, aki az ›Isten szót helyesen ki

tudja ejteni, s vele a közvetlen összeköttetést képes megtalálni, akárcsak Dosztojevszkij

Miskinje és Aljosája (Si. 293.) ›arlequin.

Martyn Ferenc személyében modern festészetünk minden függõben levõ kérdése esedékessé

válik (F. M. 103.) ›magyar mûvészet.

K. Marx a ›tulajdon kérdését próbálta rendezni az ›osztályok megszüntetésével, holott

osztály nem is volt, a tulajdon pedig nem gazdasági kérdés (P. I. 159.) ›Tmil.

Maszk cserélhetõ ›bolondság, rögeszme, ›monománia (M. Sz. 325.); a

sorstragédia/tragikomédia ›jelképe (K. 417.); a ›betegség, a ›bûn és az ›õrület

megsûrûsödésébõl keletkezett álforma; a legtöbb esetben az élõlényt a helyébõl kinyomja, s

maga próbál élni (K. K. 369.); az istenülés látszata; összetörésében nem a ~ válik semmivé,

hanem az›arc, amit eltakart (33. 161.) ›bor, ›tízezer bõrû gyermek.

Materializmus ›okkult babona-szisztéma; ›zárt magatartás, félelem az autonóm ›léttõl;

magzatnak maradni, az ›anyagban rejtve (S. S. K. 230, 287.); az egynapos élet okkultizmusa

(Si. 328.) ›ateista.

Matéria anya ›imagináció, a szó töve azonos a mater, a matrix tövével. (A. 183.); ~ sacra =

›mérték, ~ diabolika = ›anyag (A. 243.) ›májá.

Mágia/varázslat leereszkedni arra a helyre, ahol minden ›Egy, s arról a helyrõl cselekedni;

minden ~ törvénytelen és tilos, egyetlen kivétel a ›szeretet (L. T. 82.); az ›értelem

elhomályosulása, azon alapszik, hogy az események bizonyos magatartásokkal, és nyelvi

formulákkal befolyásolhatók; pl. a jelszavak varázsformulák; visszakorcsosult (›primitív)

›társadalmakban a ›normális mágikussá lesz (P. II. 51-52.)

Mágikus mûvészet az erõket felszabadítja, a mélységet felidézi, az egyensúlyt felbontja,

›mámoros: “értek valamit, amit nem értek”, emblémája az örvény, Európában az ›orfikát

szinte teljes egészében lerohanta, pl.: Faust, Van Gogh, Beethoven szonátái, Dosztojevszkij

stb. (Si. 162-163.) ›mûvészet, ›orfikus mûvészet.

Mágus a cselekvõ ›misztikus; fekete ~: aki képességeit a maga hasznára fordítja, miáltal a

természetfölöttit s a ›természetet beszennyezi; az alkotónak a maga gyönyörûségére nem

szabad leírni egyetlen ›hangot sem (L. T. 48, 82, 93.).

Májá megnyilvánulás, látszat, lefokozott, elhomályosodott ›éberségünk a ›valóság helyett

annak ›káprázatát látja – nem a ›világ a káprázat! (M. Sz. 237.); megkerülhetetlen, mert

benne vagyunk (A.263.); utolsó fátyla a ›humor (K. K. 157.) ›létrontás, ›õrület,

›korrupció.

Mánia ›fantazma, ›monománia.

Mámor ›eksztázis.

Mártír azért választja a kínhalált, hátha a ›szenvedés pillanatai között lesz egyetlen egy,

amikor valódi lénye felragyog, és elárasztja (Sz. B. U. 469.).

Mászolygás ›Hoppy Lõrinc beszédmódja (K.).

Meditáció aki nem képes rá: nem tudja ›belsõ energiáit egy pontra gyûjteni és a ›külsõt

nem tudja tudatosan lezárni, az a magasabb ›tudás útján nem indulhat el; tulajdonképpen

›ima; három foka: a szavak csendje, a vágyaké, a gondolatoké (33. 213-214.).

Megalapozni ›középpontot megtalálni; ›egységben látni (A. 193.).

Megalkuvás az ›ember komolyságáról való leköszönés; a többet a kevesebbért elárulni; a

szellemi rangot elveszteni (M. H. II. 151.).

Megérteni valamit annyi, mint eredeti helyére visszatenni; ezért ~ csak ›metafizikailag

lehetséges, mert a dolgok eredeti helye: meta ta physika, az anyagi ›természeten túl van (S.

S. 244.); ›szellemmel érzékelni, tapogatni, látni, semmi köze az intellektushoz (A. 47.)

›intelligencia, ›ölelés.

Megismerés azt ismerem meg, amit ›szeretek, amit megteszek; semmi sem ismerhetõ meg

önmagában, az összes többi megismerése nélkül; a részletismeret az egész ismeretét

feltételezi, a ›természettudományos részletkutatások is ontológiai fundamentumra épülnek; a

megismert is megismer engem; az ›éberség ›realizálása, a ›démonok kiûzése (M. Sz.

235-240, 326-346.); az erosztól nem választható el, vö.: héber megismer=szexuálisan egyesül

(S. S. K. 281.); az átélés egy módja (33, 50.) ›imagináció.

Megkülönböztetés meg kell különböztetni a létezõt és a nemlétezõt, a ›valóságot és a

›varázslatot, a ›lelket és a ›káprázatot (S. S. 113.), a ›szépséget és a ›bûbájt (S. S,

166.) ›éberség, ›felismerés›maja, ›összetévesztés.

Meg nem váltott szív a szappangondban él, a birtokban, és háza kapujában ugat (Si. 56.).

Megõrizni az órát fenékig átélni, így átemelni az idõfölöttibe (Si. 67.) ›halhatatlanság.

Megrendülés a ›gondolkodás ›alapállása, a ›létezés legmagasabb intenzitása (Sz. B. U.

45.) ›bölcsesség

Megszabadulás a ›képeket nem ›összetéveszteni, nem képzelõdni (S. S. 316.); a

›turbából kilépni (S. S. K. 148.) ›beavatás, ›kereszténység, ›metanoia.

Megvalósítás ›realizálás.

Megváltás alapfogalom megtörtént; nem ›történeti, hanem ontológiai, létbeni fordulatot

hozott; aki nem eszerint rendezkedik be, ›életét a semmibe szórja (K. II. 329.); a

›korrupció mindhárom megnyilatkozási formáját egyetlen ponton számolja föl, és a

›világot eredeti helyére visszaemeli (S. S. K. 149.) ›Jézus, ›kereszténység,

›megszabadulás, ›üdv.

Megváltó az emberi ›létezés legmagasabb foka; meghozza számunkra az ›örök

›üdvösséget, a haragvó ›Istent megbékíti velünk, s ›szívünkbe a ›büntetéstõl való

›félelem helyett a ›szeretet ›örömét ülteti el; a ~n kívûl senki kompetenciáját az ›élet

kérdéseiben nem ismerem el (P. I. 418, 306.).

Megvilágosodott aki az emberi ›élet határait áttöri, és az életnél magasabb eredetû

›fényben részesedik (P. II. 69.) ›beavatás, ›realizálás.

Melankólia az ›arlequin ›misztériuma; aki nem szomorú, nem igazi bolond; a mulandóság

és az ›élet utolsó csepp méze (Si. 183, 200.) ›derû.

Mester az ›õskor és a ›történeti kor határán élt ›szakrális szubjektum, aki személyével

idézte meg az isteneket, az õsi ›lét ›éberségét és teljességét sugározta, nem cselekvõ,

hanem eszköze az isteni létnek; letûnvén szerepét átadta a ›könyvnek (S. S. 58-64.); a

›történeti kor egyetlen igazi ~e ›Krisztus; saját ~érõl: Si. 147. Skk; aki elõtt meg kell

hódolni, hogy az emberben az alázat fölébredjen, mert anélkül nem tud ›tanítvánnyá lenni,

›külsõ marad (P. I. 216.).

Metafizika alapszó az ›ember le tudja gyõzni a fizikát, a ~t soha (A. 74.); nem ›üdvöt,

hanem ›igazságot keres, és megtalálja a ›létezésben minden létezõnek, ›Istennek is az

›azonosságát (S. S. K. 299.).

Metanoia alapfogalom megfordulás, visszatérés a ›normalitásba; csak jótettekkel , a

›létrontás forrásának fölszámolása nélkül, nem megy (S. S. K. 158.) ›alapállás, ›beavatás

››katarzis, ›létrontás jóvátétele.

Metapoiézisz alkotás, amiben léttöblet mutatkozik meg; a metapoiétikus magatartás az egész

›emberi létnek megkülönböztetõ jellemvonása; a ›mûvészet teremti meg az emberi létnek

megfelelõ, teljes értékû világot, ez a ~; hiperreális; a metapoiétikussá tett ›természet ujjong

(P. I. 281, 283.) ›haszon, ›kultúra, ›poiézisz, ›tett.

Meztelenség modern hisztéria, a görög szobor ~e akár az állatoké, a növényeké, a csillagoké

(A. 18.) ›ruha.

Méz ›élet (P. II. 190.).

Méhes az ›éber alvás helye (M. H. II. 16.) ›Magyarország.

Mérték a testet öltött ›Ige; kiegyenlítés, ›közép, ›arany, a szabad és a tilos határa (M. Sz.

279, T. S. 102, 131, L. T. 161.); a ~ elvesztése okozza a zavart ›személy és társadalom

között, kelt feszültséget, félreértést, háborút; a ›léthazugság betörését az életbe; a ›jó és a

›rossz elválasztását az adott esetre nézve vagyunk kénytelenek rögtönözni (A. 243, S. S. K.

185, S. S. 192.) a ~ hiánya az örvény (F. M. 54.); ›emberrõl, ›mûrõl, dologról akkor derül

ki, hogy mit ér, ha a kezdetbe állítom (P. II. 11.).

Méz minden lény számára az ›élet (P. I. 417.).

Misztérium alapfogalom Isten titkai, kegyelme stb.

Misztika átélõ látás, látni minden dolog ›egységét, a ›középpontot, ahol minden ›Egy; a

~ nem ellentétes a ›tudománnyal, a ›tudás magasabb foka, ha éppen nem a legmagasabb

(L. T. 43, 48.).

Misztikus a láthatóból kitalálja és átéli a láthatatlant (L. T. 48.); ~ intuíció a ›lelket az

›életbõl a ›létbe átemeli (S. S. 80.); aki a ›valóságról tudomást szerez (P. I. 309.).

›beavatás, ›eksztázis, ›értelem, ›misztika.

Mítikus képek a nagy költõi mûvekben a kimondhatatlant láthatóvá teszik, s ezáltal

katharzist idéznek elõ, ›éberebbé tesznek (S. S. 273.) ›mítosz, ›õskép.

Misztikus vétek ›önzõ, közönyös nyugalom, melyben az ember elhiteti magával, hogy

önmagának elég (33. 213.).

Mitológia a ›világ magánélete (B. 112.); a ›valóság interpretációja, minden jelenség közös

nevezõje; nem az ›emberiség éli a ~, hanem az él bennünk, mert magasabb valóság, tiszta

szellemiség, nem alapítják, hanem keletkezik, miként az ›asztrológiai kor új aiónja (33, 55.)

›természettudományos mitológia.

Mítosz a ›nép közvetlen kapcsolata a ›szellemmel; az istenség életérõl alkotott közös

›kép; ha ez a képsorozat széttöredezik, s nem alkot egybefüggõ koszorút, nem beszélhetünk

néprõl; ~kat vesztve sem befogadni, sem feltárni nem tudjuk a ›világot, a ~ ›jelenkortudat

nélkül irreális (F. M. 50-51, 58.); a ~ a jelképek erõit magához vonzza; a ›történetet az

érdekli, ami megtörtént, a ~t az, ami igaz (P. I. 467. old.); azon a ›metafizikai ponton

keletkezik, ahol a ›logos áll (S. S- 273.); mindaz, amit gondolunk és gondolhatunk, ~ (Si.

72.); kormányoz, a ~ok szellemi kötelékek, melyek közt az ›élet tartózkodik (33, 55.).

Mocsár az ›élet egyik õsállapota, benne minden lény, gondolat, ~ (A. 106-111.) ›kultusz

›nõ.

Modor a természetes viselkedés hibája (T. Burckhardt, 33, 24.) ›ceremónia.

Modern ember langyos, eunuch, kiköpnivaló; Baader szerint elõbb pogánnyá kéne lenni,

hogy kereszténnyé, vagyis emberré lehessünk (Si. 261.); szám nem azért ›racionalista, mert

ésszerû, hanem azért, mert ›profán; kísérlet a kvalitástalan ›létezés megvalósítására (S. S.

K. 320-321.); ellentétek összeütközése; õseitõl nagy ›kultúrát örökölt, s ezzel a kultúrával

való elégedetlenséget (V. 36.) ›apparátus.

Modern hatalmi szervezetek iparvállatok, pénzintézetek, diplomáciák, rendõrségek,

›hivatalok, hadseregek stb.nem közvetlenül a ›társadalomból nõnek ki, hanem kivétel

nélkül a társadalom ellen, valamely felsõbb ›rendszer (›szcientifizmus) mintájára (P. I.

84.).

Modern kollektívum menekülés a ›személyességtõl, és a ›tömeg síkjában való

hasrafekvés; az önmaguk által kioltott ›én-ek hullagödre (P. I. 352-353.).

Modernizmus/modern szellem az ›ember önmagát a döntõ élettények hatása alól kivonja,

miáltal ›absztarkt észjelenlétének hatásfoka mérhetetlenül fölerõsödik; a ›démoni

intellektus virtuozitása; a ~ban ›tudomány, ›ész, ›demokrácia összetartozik, ha csak az

egyiknek megkegyelmezünk, minden a helyén marad; az emberi lét féltenyérnyi helyét sem

hagyja érintetlenül, az ›életrendet ›személytelen üzemmé akarja átalakítani (P. I. 346-

348.); észben jó, jellemben pocsék (›létrontás) (P. II. 139.); ›lényegtelen ›személytelen,

arrogáns és szellemtelen intellektuális illuzió, amibõl senki semmit nem vált be (S. S. 191.)

›L. Wittgenstein.

Mohács a ›magyar népet ›démonná vadult ›géniuszai széttépték a nemesi

gyûlölködésben; a ›szellemi kaszt ›uralmának megszûnése vezetett a csatavesztéshez (M.

H. II. 152-153.) ›Magyarország.

Mondat valóságossá csak akkor válik, ha ›személy mondja; egyébként alaptalan és

lényegtelen (Sz. B. U. 233,) legfontosabb a végsõ szó, ezért a ~ban az utolsó hely az

állítmányé; minden ~ olyan mérleg, amelynek az elsõ serpenyõjében az alany vezetésével a

~részek állnak, a másodikban egyedül az állítmány; az állítmány a ~ nevezõje (P. II. 86.).

›beszéd.

Monománia ›személytelen, ›szenvedélytelen ›rögeszme túlsúlya a ›valóság fölött; a

~ás képtelen érintkezni a másik ›emberrel; ahol ~ások élnek, ott ›közösségrõl beszélni

ostobaság, létük reflexív (K. I. 355-358.); a szakrális ›maszk, az egyetlen bázis, vagyis a

›káprázat, más szóval a ›valóság, vagyis a nem-létezõ; az iránytû (K. K. 22.) ›bolondság.

Moralista ahol túl sokat beszélnek az igazságról, ott a természetes árulásnál irtózatosabb

dolgokra kell felkészülni (Si. 114.) ›csirihau.

Morál a legmagasabb és egyetlen ~ a ›szabadság (Baader, M. Sz. 253.).

Morális mûvészet a szenny felszabadítása; amit kifogásol, gúnyol, leleplez, annak erõit

fölszabadítja és megsokszorozza, ezért az embert aljassá és hitvánnyá teszi; csak ha az ember

már disznóvá változott, veszi észre, hogy micsoda Kirké éneket hallgatott (L. – Sz. 265-267.)

›mûvész, ›mûvészet.

Mourez en silence haljatok meg csöndesen (A. 362. skk.) ›derû, ›alapállás.

W. A. Mozart ›zenéjében az emberi lény közbeiktatása nélkül a ›lét szól, mint ›álom, a

›világ elsõ állapotáról, amikor a ›világosság és a ›sötétség nem vált el (P. II. 82.).

Mozgás az eredeti egyensúly megbomlása, és kísérlet az egyensúly helyreállítására (M. H.

110.); a ›tudomány szerint elválasztható a mozgó embertõl, csillagtól, varázsjele/székhelye a

képlet, láthatatlan, végtelenül alakváltó istenség, vannak törvényei: hõstettei, vonatkozásai:

legendaköre, vagyis ›démon (33, 51.); ›száma a hét (33. 301.) ›egység, ›mítosz.

Mozi szemléletes ›regény, a 20. századi embertípus megformálója: mozigesztus,

sztárkönnyek: úgy látszik, a mai ember ezt érdemelte (A. 326, 22.); plebejusmûvészet, vagyis

nem ›mûvészet, szórakozás, izgatás, az ›embert önmagától megszabadítja (K. 435.)

›lemur.

Munka a ›szellemi valóság ›realizálása, ›asha nélkül végzett ~; nem önkéntes ›áldozat,

hanem kényszer, a ›kultusz és a mûvelés ellentéte, amely végsõ fokon mindig értelmetlen;

az ›õskorban tilos volt, Manu: “aki önmagának fõz, tiltott tevékenységet folytat.” (S. S. 192-

223, 235.); aktív részvétel a világalkotásban; a ›társadalom sorsvonalainak találkozása,

szolgálat, amelyben mindenkinek mindenkivel érintkeznie kell; kiváltság, a ›szellemi kaszt

sosem veti meg, csak a ›ksatrija és a ›polgár; a kényszerbõl, megélhetésért végzett gépies

~a a tönkrement ›civilizáció jellemzõje, ahol a magas értékek elhomályosulnak, s a

›személyes szenvedélybõl ›kollektív ›mánia lesz (M. H. II. 70-71.).

Munkás a modern államelméletek fölfelé buktatták, urakodó ›osztállyá tették, miáltal

kolosszális ›csandalává vált. (K. É. 162.).

Mutatvány bravúr, tanulható, ismételhetõ, szemben a ›mûvel, az ›ember hiányzik belõle;

az ›élethez képest túlméretezett mû; ›stílusa a ›svihák virtuozitás – az autentikus mûnek

nincs stílusa (P. II. 174, 177-178.) ›abszolút mû.

Múzsai nyelv a ›nyelv õsforrása (P. I. 411.) ›költészet.

Mû alapfogalom valójában az ›üdv, ezért az ›ember és ~ szétválasztása tilos; ›autentikus

élet nélkül a ~ svindli; egyetlen értelme, hogy alkotójára visszahat: tisztít, ›ébreszt, világít

(P. I. 322, 332, 231.); minden nagy ~›aszkézis eredménye, nagysága abban áll, amit

elhallgat (A. 338, L. T. 93-94.); a nagy ~vek sorsminták; remek~, ami túllépett az emberi

mulandóságon és átment az örökbe (B. 155.); akkumulált transzcendens életirányító hatalmak

helye (L. – Sz. 275.); tanúskodás korunkról, a ›szellem mámora, ›gyönyör, de nem felülni

a gyönyörnek, mert egyetlen ~ van, a ›megváltás, aki nem ezen dolgozik, az ellene dolgozik,

s az ›Antikrisztust idézi (Si. 86; 74.); a ›szakrális lét legeslegutolsó morzsája (33. 305.)

›dilettáns ›mûvész, ›mûvészet, ›orfika.

Mû-ájultság úgy lehet kijózanodni belõle, hogy súlyt a ›mûnél eggyel feljebb helyezzük, a

›valódi életre (Si. 88.) ›mû, ›mû-pánik.

Mûkereskedõi/kereskedelmi festészet a ›mûvészethez semmi köze sincs (F. M. 29.).

Mû-õrület a megszámlálhatatlan tömegû zene, épület, festmény és egyéb mûtárgy

jelentéktelen, puszta ›civilizáció, ha az ›emberiség létezésének abszolút kérdéseit nem

érinti (33. 306.).

Mû-pánik ›kísértet, a ›Nagy Neurotikus megnyilvánulása az olyan emberben, aki minden

tétjét alkotására tette föl, s azóta saját biográfiájában lakik anélkül, hogy egy pillanatig élne

(A. 407-409.) ›pszeudoegzisztens.

Mûszaki mesterember, aki az emberi ›szellem képviselõi között nem szerepel, és ezután

sem fog szerepelni; a ›technikai képzelet a szellemi érettség elérése után csak a magasabb

kvalitásokkal nem rendelkezõket foglalkoztatja; ma irányadó › ízlésben, ›morálban,

gondolkozási színvonalban, életstílusban; mesterségébe bújik, nehogy komoly dolgokkal

kelljen foglalkoznia (P. I. 437-438, 450.) ›középszerû ember, ›Nemo kapitány.

Mûtárgy európai az ›európai mûvész ›teremtõ gõgjének gyermeke; se nem ›kép, se nem

›jel, legföljebb ›tremendum, a ›nézõ számára is csak tárgy, nem kell befejeznie – így

szakadt el egymástól egyszerre ›közösség, mûvész, jel. (F. M. 46.).

Mûvelés alapfogalom az ›anyagi ›természet, az ›emberi képesség, fölemelése, a földet

›paradicsommá tenni, azért kapálni, hogy a krumpli jól érezze magát. Kizárólag a ›szellem

végzi; az ›élet helyes használata, vagyis “sose áltasd magad!” (S. S. 185, 196, 484.)

›kultúra.

Mûvész 1. õskori a ›világ erõit megfékezte, és végleges formába rendezte, ezért ›orfikus;

2. modern az egyetlen hívõ, aki még tartja a kapcsolatot a transzcendenssel; a világ erõit

fölébreszti és felszabadítja, ezért ›mágikus; ám e képességének talán csak Rabelais,

Cervantes, Shakespeare, Bach, Velazquez, Rembrandt, Beethoven, Cezanne volt tudatában

(Si. 123.); korunk egyetlen embere, aki ›szellemi értéket ›realizál, vagyis intenzív

›mûvelést folytat (S. S. 193.); jelet/nyomot hagy, s a ›jel õ maga (A. 149.); keleti

lélekvezetõ; az embert lényének világos alaprajzában (›mandala) tárja föl; létét sohasem

tudatos elhatározás dönti el, hanem a ›személyes magatartás (F. M. 44, 91-92.) ›európai

mûvész, ›morális mûvészet, ›mû, ›mûvészet, ›tudás.

Mûveltség az eredetileg egyszerû kérdések megnehezítése; a sorskérdések megoldásához

szükségtelen; nem mûveltebbnek kell lenni, hanem ›éberebbnek (Si. 263.).

Mûvészet az ›asha növelése (S. S. 225.); kozmikus magatartás, a boldogtalanság

megszépítése, a ›természetbõl nem érthetõ; emberteremtés (A. 128, 141, 144, 21.);

léttöbblet; természetfölötti erõket közvetít (P. I. 281, 320.); léttöbblet, az emberi létnek

megfelelõ ›valóság megteremtése (P. I. 283,); az ›élet végsõ értelme, hogy ~té alakuljon át

(M. H. 202. old.); Európában a ~ a legmélyebb, a ~ben pedig a természettõl való bûvölet; a

középkorban hódolat az Anyaszentegyháznak (S. S. K. 273, 274.); az ›ideológiák által

leplezett tikok kulcsa (Si. 114.); jó ~ csak sikerült életbõl fakadhat (B. 154.); ›nõi

›tevékenység (F. M. 76.) ›kultusz, ›metapoiézisz, ›morális mûvészet, ›mozi,

›Mysterium Magnum ›mûvész.

Mûvészetküszöb fölötte a “szép látszat”, az ›egészséges, tiszta ›ember, alatta “csúnya

látszat”, a káosz, a fölbomlás, a ›beteg, alacsony ember; ›szabadon és szakadatlanul

döntünk, hogy melyiket bocsátjuk magunkra, mert a ›mûvészet gravitácójából nem

szabadulhatunk (L. – Sz. 278-280.).

Mûvészi a ›mûvész meghagyja annak, s csak annak, semmi másnak, ami, s ezzel átemeli a

›létbe, így többé nem esetleges és életszerû, a rejtély leválik róla, s kiderül róla, hogy itt van

és az ›örökben, másként nem is lehetne itt – ez a transzcendencia (33. 179.) ›mû.

Nacionalizmus politikai téveszme, újkori válságtünet; a fönt megbomlott ›szellemi

›egységet alulról próbálja pótolni; óhatatlanul mikroszocialitáshoz vezet: a parányállamok

versengéséhez, hazudozásához, történelemhamisításához, a ›hatalom bitorlásához (M. H. II.

75.); a ~ következtében a nacionalista a normális humánumtól eltér; csak akkor lép föl, ha az

›univerzalitás felsõbb egysége a ›népeket nem köti össze (P. I. 76, 78.).

Nagyinkvizítor a hatalmi monománia megtestesülése, pl. ›Channan fõpapban, Machbeth-

ben, III. Richárdban, Richelieu-ben, ›Napoleonban, a 20. sz.-i diktátorokban, stb. A ~

elhiteti, hogy csak a hatalmi ›realitás létezik (A. 270-275.).

Nagy Konstantin amikor a ›vallásá lett ›kereszténységet ›hatalomra emelte, már alig

volt mit rontani (S. S. K. 144.).

Nagy Misztérium/mysterium magnum a megnyilatkozás egyszersmind elfátyolozódás, a

kinyilatkozás elrejtõzés, a tudatosítás tudattalanítás, stb. (Böhme, A. 312.) ›inqualieren.

Nagy Neurotikus ›kísértet, a ›hegeliánus megfelelõje/ellenfele, a ›pszichoanalízis atyja,

a ›mû-pánik gerjesztõje, stb. (A. 407.)

Nagy Valóság ami kérdezés nélkül is van, bizonyítatlanság ellenére is (B. 255.) ›kis

valóság, ›valóság.

Nagyzási hóbort rettegés a kicsinység leleplezõdésétõl (P. I. 377.) ›hivatalnok.

Napilap par exellence ›ateista, este megsemmisül, távlattalan, mélység és ›misztérium

nélküli (Si. 328.); hallottam, hogy valaki nyáron, alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit

ivott, és ~t olvasott; az ilyen embert elveszettnek lehet tekinteni (B. f. 78.) ›sajtó.

Naplopó az egyetlen, aki az egészet birtokba tudja venni, mert se programja, se ›elvei

(Si.88.) ›arlequin.

Napoleon az utolsó rex ›sacer (L. T. 125.) ›király, ›Nagyinkvizítor.

Narkózis mesterséges önkívület a természetes ›mámor hiányában. (E. 3.) ›eksztázis.

Naura mamája ›Lala inkarnációja a Szilveszterben (Sz. B. U.).

Nárcisz önimádat, vagy önismeret; valódi értelme, hogy ismerjem meg magamat, ›hazug

értelme, hogy önimádatomba beleõrüljek; ha a tükörképnek nem ülök fel, ~ õrangyalommá

lesz (Sz. B. U. 178.) ›démon.

Nem-ellenállni a ›hiteles ember álláspontja: keresztülengedni, ›semmivé lenni; nem

passzivitás, és ›engedékenység, hanem gyengédség és kiengesztelõdés, a ›létben való

feloldódás (P. II. 158.) ›idill.

Nemes ›ksatrija.

Nemo kapitány a ›középszerû ember, a szellemi minimum alatt él; a gombnyomáselmélet

megalkotója; ügyel arra, hogyha vasárnapi prédikációt akar hallgatni, akkor ne a gyorstüzelõ

ágyú gombját nyomja meg (P. I. 446.).

Nemzet a ›történeti rangot szerzett ›nép (M. H. 79.).

Nemzeti öntudat képesség, amivel a ›nemzet önmagát a többiek rangsorában elhelyezi, és

›történeti feladatait felismeri; legalább egy nemzedék szigorú önfegyelme, tanulása,

rendíthetetlen komolysága szükséges hozzá; a ›ksatrija minden erejével tiltakozik ellene (M.

H. II. 125.) ›Magyarország.

Neolit a kõszellem virágzása (A. 154.).

Neurotikus olyan ›õrült, aki követeli, hogy mindenki a saját õrületével legyen boldog, tehát

boldogtalan, ›individualistának képzeli magát (A. 359.) ›hegeliánus, ›Nagy Neurotikus.

Neutrális nincs, ha nem használ. okvetlenül árt (K. K. 339.).

Nevelés a 20. század legkompromittáltabb szava (A. 398.); megvadult elefánt a

porcelánboltban (Ebner) – életünk végéig ragasztgathatjuk a törött cserepeket (Si. 138.); fiatal

lény lehetõ leggyorsabb kikészítése az állami és üzleti üzem számára (Gondolf, L. – Sz. 306.).

Nevetés a boldogtalanságból születik; kényszer, felsõbb parancsra történik, az ›ember és az

›élet védelmében, hogy a problémákat ideiglenesen áthidalja; az élet és a ›halál

összemérhetetlenségének áthidalása, kétségbeesés, a halál szemébe való ~ (33. 150-151.)

›humorisztikai alapállás, ›komikum.

Nevezetes névtelenség a ›brahman ›becsvágya (M. H. II. 157.); az agonális, vagyis

›publik ›életrend ellenkezõje, ilyenben él, a ›bölcs, a tücsök, a ›szent, a rigó (B. 43.); a

›tündöklõ keresztnél kevesebb (Si. 151.).

Négy a tetraktys, az ›örök, a teljesség, az isteni ›szellem ›száma; az utolsó haladvány;

jelképe a ›kereszt, a ›svasztika (S. S. 423-424.); az ›emberiség ›egysége (33. 301.).

Nép az égi ›közösség mása, ›szellemi ›uralom alatt él (S. S. 500.); a közösség intimitása;

az uralomból mindig kizárt többség; mindenki a ~en uralkodott, de akadt, aki a ~ért;

ellenpólusa a ›királynak, nélküle a ~ csonka: kettejük közös hûsége teremti a ›nemzetet;

nem szükséges, hogy közös ›nyelve legyen; nagysága a ›sensus communisban rejlik (M.

H. II. 12, 79-80.); a ~ ›hõse a ›sztár ellenkezõje (K. É. 93.) ›tömeg.

Nép és tömeg a ›társadalom ellentétes két állapota; a tömeg ›sajtót alkot, a nép ›mítoszt,

pletykát és mesét, ›közvéleményt és fantáziát, ›sztárt és ›hõst, ítéletet és nagy történetet,

stb. (K. É. 92-93.).

Népgyötrés a ›hivatal által elkövetett intézményes örömrontás; szisztematikus munka,

találékonyság és intuíció eredménye (P. I. 419.).

Népszerûség a ›tömeg módszere, amivel az ›embert valójából – új és új szerepek

(›maszkok) ajánlgatásával kiforgatja (K. É. 79.) ›sztár.

Néti-néti szanszkrit nem az vagyok, nem vagyok azonos ›erényeimmel, ›démonaimmal,

vagyis tulajdonságaimmal, üres vagyok, senki vagyok (Si. 274.) ›összetévesztés, ›tat tvam

aszi.

Név a ›logosban való részesedés, ~ünket õrangyalunktõl, védõszellemünktõl kapjuk, így

annak elliptikus duálja vagyunk, ~ünk a ›harmadik, mely összeköt bennünket; ›szakrális

›szó, melyen ›Isten hív minket (S. S. 418.); az örökbõl kilépett cselekvés hozza létre (S. S.

90.); az elsõ õstapasztalat, amibõl az ›ember él, a saját ~e (Si. 157.) ›nyél.

Nézõ keleti a ›világot egyetlen belsõ szemmé alakulva maga is áthatja, s befejezi a ›képet

(F. M. 44.) ›mandala, ›mûvész, ›mûvészet.

Nihilista a jelentéktelen, a nullapont ›egzisztencia, aki megpróbál mindent elviccelni,

önmagát is, ámde az öncsaláshoz valódi ›ember kell; a ~ valójában fél a döntéstõl (A. 422.)

›vallástalan.

Nihilizmus ›vallástalanság, társadalmi ›analógiája az osztálytalanság (›kaszttalanság), a

felbomlott ›állam (V. 57.)

Nietzsche ó, ~, ~, hát te mindent tudtál? (L. T. 86.); csak egyet veszek tõle zokon, hogy az

›Evangéliumot elvetetette (A. 424.); minden ~rõl írt mûben egyedül fontosak a ~ idézetek

(B. 391.).

Normális ember igaz, ›éber és ›egészséges, képe a ›kinyilatkoztatásban mindenki

számára hozzáférhetõ (M. Sz. 330.); az ›evangéliumi ember, elõbb volt, mint a ›világ (Si.

262.); ›értelmének fénye komplex: ›szellem, ›bölcsesség, intuíció, megkülönböztetõ

›ész, belsõ érzék, képzelet, anamnézis (P. I. 145.) ›luciditás.

Normalitás alapfogalom a ›szeretet; egyre kevesebb ›ember bírja; s egyre több, akinek

természetes állapota a rendetlenség, a ›sötétség, a zûrzavar, aki a ›fény, a ›rend, az

emelkedés, a ›nyíltság számára alkalmatlan (P. I. 203.).

Normalizálás a rajtunk uralkodó életéhséget magunk alá gyûrjük. (E. 2.) ›beavatás.

Nova az ›ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy õ is ›bort csináljon; a ›puritánok, a

›pietisták, a vénkisasszonyok, agglegények, kapzsik, irigyek, fösvények itala, ›géniusza a

boszorkány, drágaköve a húgykõ, ›ateista szõlõ (B. f. 54-55.)

Nõ alapfogalom a ~ és a ›férfi a világegyetem két alapellentéte; a ›teremtésbe utólag lépett

be, mintegy kiküszöbölni valami veszélyt, s e mulasztás irracionális veszedelme érezhetõ

rajta; a rettenetes túlnan megnyílása; a ~ lények halmaza: egyszerre esedékes benne ›Éva, az

Anya, Lilith, ›Sophia Athéné, ›anima, stb.; egyetlen ›szó képes tökéletesen leírni: a ~;

barátait elfelejti, szerelmeit soha; a ›regény legnagyobb híve (L. T. 135-147, A. 49, 324.); a

›mûvészete bensõséges, egyszerû, hasznos, transzcendenciája az ›élet mulandósága és a

továbbadásában rejlõ halhatatlanság; a ~ ›tudása: az életet továbbszõni (A. 128-133.); ~nek

lenni teljes egzisztenciát betöltõ foglalkozás; a ›démon és az ›idill közti küszöb és az

›aranykor õre (P. II. 68, 159.) ›asszony, ›szépség, ›Willendorfi Vénusz.

Nõiség a ›világ számára kolosszális ráfizetés, de megéri (Sz. B. U. 26.) ›csoda, ›nõ.

0 a ›számok klozettje, emésztõgödör (T. S. 100.); a modern ›ember számsora a ~-ból indul

ki ezért ›centrumtalan, világa ezért atomizálódik, esik szét ›individuumokra (A. 238-239.).

›démon.

Nõi test nagy ígéret, amit egy ›nõ sem tud teljesíteni (Sz. B. U. 341.).

Nullapont-egzisztencia értéksemleges, minõségtelen ›ember – elõállítására világszerte

›fekete mágikus kísérletek folynak, hogy kötelezõ, tömeg-élettervet ültethessenek bele,

eddig csak a ›bûn, az ›õrület, a ›betegség erõit sikerült megerõsíteni; a ~

megvalósíthatatlan, az ûr nem ›realizálható (M. Sz. 310.) ›lényegtelen ember, ›mágus,

›sudra.

Nürnbergi per után a hitlerizmus hatalmi gyakorlata az egész földön elterjedt és csaknem

kizárólagossá vált, s a ›bûn, a ›dráma, a ›katarzis fogalma tulajdonképpen elavult, a

›világtörténet kezd ›botrányba fúlni (P. II- 108-111.) ›világháború.

Nyelv a ›karakter, ki-ki a ~színvonala alapján ítélhetõ meg (K. K. 69.); az élõ tûz, ami

teremt, csak az van, amit a ~ kimond (S. S. K. 97.) apriori, az ›értelmet megelõzi; ›Isten és

›ember beszédbe burkolt dialógusa; az érzékelhetõ ~ a valódi ~et soha nem fedi, kivéve a

›kinyilatkoztatást, a ›létezés anya~ét; a közmegegyezés az érzékelhetõ ~et választotta;

(Si. 289-291.) pillanatnyilag a szellemi ~ és a köz~ egyre távolodik: utóbbi mind primitívebb,

durvább, ›absztraktabb lesz (M. H. II. 147.); csak akkor hiteles, ha egymáshoz hasonlók közt

hangzik (Sz. B. U. 23.) ›gyermek, ›Jézus, ›kép, ›költészet, ›logos, ›múzsai nyelv,

›L. Wittgenstein.

Nyelvújítás magyar a szótár statisztikailag gazdagabb lett, a ›nyelv hígabb (M. H. II. 147.).

Nyelv próbája az ›orfikus ›próza; pl. Herakleitosz, ›Platon, Kung-ce, Csuang ce, a

próféták, az Upanisádok prózája (M. H. II. 146.).

Nyelvzavar a ›valósággal való közvetlen viszony megzavarodása (A. 195.) ›õsnyelv.

Nyél a dolgokat a ~üknél kell megragadni, s ez a ~ a ›név (A. 182.).

Nyílt lét ami az ›élet határain túlterjed (B. 26.).

Nyíltság alapfogalom, a ›normalitás egyik lényeges vonása, pl. mindig ~ a ›személy, a

›lét, az erény, stb.; a lét ~ga négyféle: elõször a természetfölötti elõtt, másodszor a

›túlvilág elõtt, harmadszor a ›lélek misztériumai elõtt, negyedszer a többi lény, elsõsorban

a másik ›ember elõtt (S. S. 50.) ›élet.

Nyom részint tehetetlenség, mert lehetetlen ~ot nem hagyni, felerészben a ›láthatatlan

megnyilatkozása, mindezért ›infinitezimális (A. 151.) ›mûvész.

Nyugat géniusza magyar kiegyensúlyozott, urbanizált, biztonságos, ›polgári,

›életrendjének célja a ›személy; a ›civilizáció, ›közössége a ›demokrácia; irodalma

›líra helyett ›próza; szakrális helyei, ›mítoszai, ›istenei nincsenek, helyettük tények,

›tudomány, ›munka (M. H. 20-27.) ›Széchenyi István.

Objektum-komplexus a hit, hogy a bizonytalanságon kívül is van valami (Si. 246.).

Objektív psziché a bennünk élõ õsalakzatok, ›archetípusok szövevénye; az öt ›géniuszban

megrajzolt alakzatok teszik a magyar embert ›magyarrá (M. H. II. 98, 100.)

Óceáni érzület a szív ›alapállása (384.).

Oedipus-komplexus minden zûrzavarért a fiút kell felelõsségre vonni (Sz. B. U. 198.)

›freudizmus.

Okos aki nagyon ~, az nagyon ›fél, de tagadja, mert attól fél, hogy fél (K. I: 387.); ~nak

lenni könnyû annak, akinek nincs szíve (Sz. B. U. 458.) ›ész.

Okkultista be ne engedd nekem azt a hülye ~át! (Kemény Katalin szóbeli közlése.).

Okkultizmus/ezoterizmus az eltudományosított ›ember ›beavatatlan ›lélekkel és

megszenteletlen kézzel és sötét mohósággal nyúl az ›õskori ›hagyományok bizonyos

elemeihez, hogy azokat ›technikára váltsa (tömeges ›jóga, horoszkópia, sors- és

lélekelemzés, álomfejtés, teozófia, stb.); mindez veszélyes, a spiritualitáson kívül élõ mai

ember számára (S. S. 95-98.).

Okság szerint való ›gondolkodás a gyengeelméjûség jele, a következetesség eszelõsségéhez

vezet (B. 157-158.).

Ontológiai idióta aki eltüntette a ›bûn, a ›létrontás és a ›létrontás jóvátételének tudatát, a

›létezés nehézségein csak vigyorog (P. I. 163.).

Optimizmus a ›népgyötrés valódi ›neve (Sz. B. U. 463.); bûncselekmény, ›engedmény a

›hazugságnak (P. I. 274.).

Orfeusz/Orpheus a ›szellemi kasztot akarta újra alapítani, vagy ami ugyanaz: az ›ember

›létét az egyetlen ›rendre építeni; hagyatéka: hogy a ›mû lett az emberi ›élet ›mértéke

(33. 304-305.).

Orfika alapszó a nyers életösztön természeti létért való világa fölött van a ›logos

(arithmosz) abszolút, tiszta, átvilágított értelemvilága, és az ›ember képességeinek

legmagasabbja, hogy a ›természet fölötti ›rend gondolatait ›értelmével fel tudja ismerni,

és meg tudja valósítani; ezen alapszik a ›kultúra. (P. I. 341.); a rendezett világegyetemrõl

való ›tudás, amely a ›sötétségnek ›világosságra való átváltását ismeri (P. II. 17-18.)

›univerzális távlatú, érett ›tudás a ›létrõl (S. S. K. 268.).

Orfikus egzisztencia látja a ›világ isteni jelenlétét a fakanálban; Echnaton fáraó, angol

preraffaeliták (33. 304.) ›esztétikai egzisztencia.

Orfikus mûvészet az erõket megfékezi, a ›rend ihleti, harmóniára törekszik, emblémája a

kristály, pl. klasszikus görög mûvészet, az egyiptomi, a tibeti, a román, a gótika, a renszánsz,

›Bach, Dante, stb. (Si. 162-163.) ›mágikus mûvészet, ›mûvészet.

Organikus ›formulák minden esetben ›geometriai ›formáknak felelnek meg (A. 246.).

Organizáció nem szerves, hanem ›racionális, mindig ›külsõ, az ›unanimitás ellen

keletkezett, benne az ›ember statisztikai adat (P. I. 387.) ›utópia.

Ornamentika az ízlésvonal önkéntelen megnyilatkozása, ›jelkép; az minden ›mûvészet

egyik legmélyebb problémája; értelme a ›tudattalanban van (F. M. 96-98.).

Orosz forradalom az ›apavallás ›hatalmi ›rendszerét összekapcsolta a

›természettudományos anyagkultusz anyadelíriumával, s ›androgün-khimérát hozott létre

(S. S. K. 289-290.).

Oroszország 1924 óta ›fasizmusban, jobboldali ›diktatúrában él, ez azonnal felismerhetõ

(P. I. 267.) ›bolsevizmus.

Oroszság elsõsorban ›vallás, alapélménye az ›élet mélységének démonizmusa; tagadja –

különösen az emberi – ›természetet, állandó önemésztés a ›bûn (›démonok) és az

istenkeresés között (33, 34.).

Osztály a ›kaszt fogalmának félreértése (Sz. B. U. 478.).

Osztályharc a fajelmélet, a ›nacionalizmus mellékhajtása: a ›hatalmi ösztön a saját ›nép

ellen irányul (M. H. II. 88.).

Otthon, életközösség, hely, ahol mélyebben élhetünk (A. 72.); ›emberi lény csak a

›mûvészetté emelt ›természetben lehet ~ (P. I. 283.).

Outsider ›létezés-fragmentumban élõ, aki nem fogadja el a kort teljes egészében, pozitívan,

›realitását nem veszi komolyan, s nem birtokolja – lényeges befolyása a korra nincs (A. 415-

417.) azt hiszi, hogy az õ ›külsõ, ›absztrakt ›elmélete megoldás, tipikus ~ a ›politikai

párt, a résztudomány (V. 45.) ›keresztény.

Ökonómiai mitológia démonai Haszon, ›Pénz, Gyorsaság vezették, pl. a modern, nagy

iparvárosok építését (A. 73.).

Ökonomizmus meghódolás az ›anyagi princípium elõtt (V. 29.) ›gazdaságtan,

›ökonómiai mitológia démonai.

Ölelés amikor a ›nõt megölelem, bordáimhoz szorítom, vagyis eredeti helyére visszateszem,

ahonnan kivették (Baader, Si. 91.).

Ölni felfalni és megemészteni – ledöfni kevés; a mohamedánok ezt tették Bizánccal, ám

áldozatuk emésztette meg õket. (L. T. 74.).

Önámítás nélküle nincs ›történet (M. H. II. 48.); technikája mindig az ›önkritika

technikája elõtt járt (P. I. 61.).

Önérzet emberiesség, ›nyíltság, becsület, õszinteség, szótartás (Sz. B. U. 97.)

›csimpalacsán, ›pánszklávizmus.

Önirónia a nárcizmus felsõ fokán az ›igazságot megnyilatkozottnak mondja, nehogy más

›világítsa át (P. II. 68.).

Önkényuralom ki van zárva, hogy ~ban a ›szellemi moralitás uralkodhasson (S. S. 465.).

Önkritika nélkül mást bírálni nem lehet (K. 361.); visszafordított ›hatalmi aktus (Si. 258.)

›kritika.

Önmagunk senkit sem lehet önmagától megmenteni (Si. 284.); önmagamból nézve én

vagyok az egyetlen ›valóság, a minden és a ›világ nincs sehol; az abszolútum felõl nézve

nemlétezõ vagyok; a ›szubjektum a semmi, az üresség; aki önmagát választja, csak a

›tükröt választja, és az ›igazságtól távol marad; az ›ember elõbb gyõzte le a külsõ erõk

hatalmát, mint ahogy megszerezte a ›tudást önmaga megfékezésére (P. I. 213, 283, 304.).

Önmegtagadás ›aszkézis.

Önmegvalósítás ›átvalósítás.

Önmegváltás a ›konfesszióban mindig kiderül róla, hogy ›bûn (A. 307.); helyette a

›szellem megváltó tevékenysége elõtti ›személyes és ›szabad megnyílás a teendõnk (Si.

95.).

Önzés a csillapíthatatlan ›sóvárgás egy neme, az önzõbõl hiányzik a biztos öntudat alapja,

az ›önérzet (P. II. 165.); nem önszeretet, hanem különös ›ösztöntõl, ›értelemtõl

független, ›félelembõl, gyávaságból, ›rögeszmékbõl álló ›õrület; az önszeretetet kizárja:

ha az ember önmagát ›szereti, már nyert, mert tud szeretni (P. I. 279.); magamért való

didergõ aggodalom, és magamról való gondterhelt gondoskodás, holott másokról kell

gondoskodnom; az ~ az ›embert saját ürességébe falazza be, ezért rabol (A. 229-230.).

Ördög/sátán a ›teremtés ›misztériumában a legmélyebb ›csoda (K. K. 69.); az ~

›maszk, csak annyiban él, amennyiben a másiktól életerõt szív el; nincs valósága. (K. K.

370.); az ›élet terhein nem ›Isten könnyít, hanem az ~ (S. S. 131.); Diabolosz, a ferdítõ, aki

elferdíti a dolgokat és megfordítja az életet, fölbontja az elkészültet; a tudatos

életrombolásban, a szenvedésben kéjeleg és gyönyörködik (L. – Sz. 275-277.)

›Antikriszttus.

Örök nem a ›sötétség, nem a ›kárhozat, hanem az ›üdv; ahol a ›bûn túlsúlyra jut, ott

elárad a kegyelem (Si. 53.).

Örökkévalóság bolond, aki nem az ~ra rendezkedik be (Si. 279.); jelen van minden

pillanatban, nem kell jótettekkel kiérdemelni, tény; amikor odadobom az ›életet a

›túlvilágért, vagy a túlvilágot az életért, mind a kettõt elvesztem (P. I. 256.) ›szerény.

Öröm az emberek többsége ›szenvedését még komolyan tudja venni, de ~ét már nem (B.

122.); az ~ök és fájdalmak csak az ›élet körébe tartoznak (Sz. B. U. 433,); lényünk

legrejtettebb szentélye: nem az ›ész dolga, hanem a szívé (P. I. 417.) ›test.

Õrület/téboly alapszó a lélek rongáltsága, homálya, megszólíthatatlansága; a látszatból él (M.

Sz. 247, 298.) ›szeretet nélkül õrjöngeni kell; elsõ-, másod- és harmadfokú ~ (K. II. 140.)

›májá, ›betegség, ›bûn, ›turba.

Õrült mondják arra, aki a ›tudomány, a ›vallás, a ›filozófia, stb. által emelt határokat

felrobbantja, s a ›világot ›Egy-ben látja (33. 177.) ›költõ.

Õsállapot az ›Adam Kadmon-i ›királyság a ›szellemi ›természet fölött, az ›ismeret és

›szeretet egysége által (S. S. 149.).

Õsbûn a ›létezésben az ›ember által elkövetett rontás (P. I. 161.).

Õsember az isteni ›értelem, az ›õskori ember (S. S. 120.) ›Adam Kadmon, ›Ádám

›Sophia.

Õskép a mítoszban, a Szókratész elõtti gondolkodók által használt ›képekben: ›tûz, ›víz,

›szám, stb., és az e korból való ›mûvekben megnyilatkozó ›idea; a ›történeti idõben a

›mûvészet õrzi (S. S. 138-139.).

Õskor alapfogalom az ›anyagi és a ›szellemi létezés egysége, kb. Kr. e. 600-ig, ekkortájt

jelennek meg a ›hagyomány összegzõi: Buddha, Lao ce, Zarathusztra stb.; utána következik

a ›történeti kor; ›történettelen, mert embere az ›istenek útját járta, s az ›éberséget

keresõ ›isteni énnel gondolt (S. S. 492.) ›aranykor.

Õskori látás metafizikai képlátás, melyben láthatóak voltak az ideák, a ›hatalmak, az

istenek, az érzéki világ nem korlátozta (S. S. 138.) ›látás.

Õsnyelv az ›analógiára épült (S. S. 386.); a ›látással állt kapcsolatban, a nyílt ›lét

valóságának megfelelõ ›õsképeket mondta ki (S. S. 140.); egzakt jelrendszer, melyben a

›személy, a ›szó és a ›világ egymást maradéktalanul fedte; a babiloni ›nyelvzavar

következtében a szavak kimondhatatlanokká lettek, értelmük elhomályosult, a ›valóságot

szóhalmazokkal próbáljuk megközelíteni (A. 194-195.); a ›talog (K. II. 432) ›ey, fogalmi

nyelv, ›kép, ›nyelv.

Õsök útja a ›történeti kor, az ›apokalipszis kezdetén nyílt meg, amikor az ›emberiség a

›kinyilatkoztatás helyett az erõsebbnek kezdett engedelmeskedni, a ›brahman helyett a

›ksatrijának, s az ›éberség helyett a ›boldogságot keresi; elsõ költõje Homérosz (S. S.

493.).

Ösztön elkorcsosult és leszûkült ›intelligencia, állativá lett ›létünket tartja fönn; teljes

egészében praktikus, mindig az ›én van mögötte, ›gondja a táplálék, a biztosítás, a jó

szimat; szorgalmatos az ›élet dolgaiban, állandó ›turba (Si. 76-77.); a ›népek ~e

uralkodóikban nyilvánul meg (33, 23.) ›kedély.

Összetévesztés alapfogalom a ›megkülönböztetés képességének, az ›éberségnek a hiánya;

eloszlatásának módszere: ›néti-néti: nem vagyok az, ill. ›tat tvam aszi: ez vagy te, vagyis

befelé megkülönböztetem magam ›démonaimtól/tulajdonságaimtól, kifelé mindent magamra

veszek (Si. 274-275) az ép elme és a konvenció, a dolog és jelentése ~e hiba (Sz. B. U. 36,

45.) ›turba.

Öt géniusz ›géniusz, ›magyar, ›Magyarország.

Öv szent ruhadarab, ›Isten és ›ember szövetségének ›jelképe (S. S. 432.).

Pacal nem lehet ~t enni, és ugyanakkor tisztán élni (Si. 84.).

Panasz arra vonatkozólag, hogy a ›világ olyan, amilyen, senki részérõl semmiféle ~t nem

vagyok hajlandó elfogadni (P. I. 9.).

Panaszfal Jeruzsálemben aki ezt a képet megérti, egyszerre szerény lesz, még több, alázatos

(F. M. 17.) ›Csontváry, ›Marokkói tanító, ›szellemben szegény.

Paradicsom ›aranykor, ›éden.

Paradoxon ami az igaznál is igazabb próbál lenni; a ›közösség, a ›létezés, a ›nyelv, a

›magány, a ›történet, mert kezdõpontján nem a vadember és a gorilla áll, hanem a magas

szellemi lény, és ~ a ›lélek is, mert mélyén nem a bestia lakik, hanem a tiszta égi tûz (Si. 89-

90, 169-170.) ›Arlequin.

Paraszt a válságokat leginkább állja, mert ›kasztját megtartotta, s a helyén van, míg a többi

réteg ›kaszttalanná lett (K. É. 161.) ›fürge huncut.

Parazita a rablónál is hitványabb (P. I. 10.)

Parlament vásárrá romlott ›gyûlés a felbomló ›társadalomban (M. H. II. 72.).

Passzív rezisztencia passzívan aktív és aktívan passzív ellenállás, tagadás; a ›magyar nép

›alapállása; ha a ›magyar ›aranykori volna, akkor csak mellõzné a ›cselekvést, s nem

utasítaná el nagyjait, a kereszténységet, a reformációt, a 19. sz.-i szabadságeszmét, stb. (Sz. E.

127.) ›Magyarország.

Pác mindenki benne van (K. I. 407.).

Pálinkanépek ha nem is mind ›ateisták, de hajlanak a bálványimádásra (B. f. 47.)

›bornépek.

Pánszklávizmus általános szolgaság, szabadságiszony; emberideálja az, akinek sejtelme sincs

a szótartásról, nyíltságról, emberiességrõl, becsületrõl, õszinteségrõl, vagyis az önérzetrõl (Sz.

B. U. 97.) ›ember, szabadság.

Pénz fiktív (›absztrakt) érték, a ~gazdálkodásal feltétlen együtt jár a ›korrupció (Sz. B. U.

445-446.) ›arany, ›polgárság, ›posztszocializmus.

Philia görög istennõ elsõsorban nem barátság, inkább vonzalom; az ›aranykor szociális

érzése (M. H. II. 13.) ›tízezer lakosú város.

Philo Sophia szenvedélyesen ›szerelmesnek lenni ›Sophiába, aki a legszebb ›asszony

(Si. 243.).

Philosophia normalis mikrotheisztikus ›filozófia; elsõ rész: a ›zseni fogalmának teljef

felszámolása, második rész: a ›normális ›ember, elsõ tétel: az ›alapállást megkeresni (Si.

240.) ›korrupció.

Pietista szemforgató, nyafogó ›puritán, szobájának falai szüntelenül vörösen lángolnak a

szégyentõl, mert titokban obszcén képeket gyûjt, és pálinkát iszik (B. f. 30.).

Pietizmus az ›ateizmus álöltözetben; istentelenségét az igaz ›vallás külsõségeivel leplezi;

antialkoholista (B. f. 9-10.).

Pillanat a mindig új, a mindig elõször és utoljára, a ›megrendítõ (Platon: a thaumadzein), a

›szabadság világa; úgy viszonyul az ›ismétlés világához, mint a ›keresztény a nem

keresztényhez, ami voltaképpen a szabadság, a ›kegyelem betörése, az ›infinitezimális

megjelenése (Si. 244.).

Pillanatnyi helyzet két motívuma van 1. a kétezer éves barbárság föllélegzett, hogy a

›kereszténység terhét róla levették, nincs többé ›mérték, ›démoni ösztöneit gátlástalanul

kiélheti, lehet bármilyen ›korrupt; 2. a fejlõdésben hiszékenyek megrettenése, hogy a

›hatalmak elszabadultak a szellemi fegyelemtõl és az ›ész leple alatt a pusztulást fölidézték

(S. S. K. 50.) ›felvilágosodás.

Plankton ›hegeliánus ›kísértet, akkor keletkezik, amikor az ›emberben fölébred a

kívánság a ›szabadság meg nem engedett föladására; a ~ mindig a legkisebb ellenállás

irányába mozog, a reklám, a propaganda nyomán (A. 369-371.) ›lemur, ›siker.

Plasztika dráma (A. 14.), az ›anyag érzéki pompája (A. 84.).

Platón az utolsó archaikus beavatott, tanítása az utóbb ›idealizmusnak nevezett sápadt

›orfika, mely számos kimérát nemzett; Politeiája minden ›rémállam kezdete, a

›szabadságról, az ›Egyházról nem tudott (T. S. 24, 111.); a legnagyobb ›tanítvány: egész

életében mesterérõl, Szókrateszrõl írt (L. – Sz.); legmélyebb benne, hogy a föld archaikus

népeivel azonosan látja a nagy dolgokat (K. É. 159.).

Pletyka a ›nõk ›történettudománya; ugyanaz olvasható ki belõle, komoly dolog (Sz. B. U.

364.).

Pneumatika fõtörvénye az ›idõ által elemészthetetlen ›valóság folyamatosan gyûlik az

idõfölöttiben (K. I. 416-417.).

Poeta sacer ›költõ.

Poétika a ›költészet morálja, nélküle a nyugati ›költõk üvöltöznének (B. 164.).

Poétizálás az ›élet egyre növekvõ ›valódisága, ›világosodása, magasodása,

enthuziazmusa; az élet irodalmasítása a ~nak éppen ellenkezõje (B.169.) ›regényesedés.

Poiézisz mesteri ›tevékenység, ami túllép a létért való küzdelem célszerûségén, s ez a

többlet a lényege (P. I. 281.) ›haszon, ›mûvészet.

Pokol a ›turba, a külsõ sötétség, az ›immagináció elsötétülése, ›Isten haragjának

felébresztése a lélekben; mindenkinek saját ~a van (Si. 49.); az ›életszomjúság és a

nemnélküliség (Sz. B. U. 154.) ›kárhozat, ›lélek a túlvilágon, ›túlvilág.

Polgár soha nincs kínosabb helyzetben, mint ha ›gondolkodnia kell; a maximum, ameddig

el tud menni, a ›pszichoanalízis; nem ismeri a tragédiát, s bukást, legföljebb a ›botrányt

(Sz. 383.); pénzkeresõvé lefokozott ›ember: spekuláns, ›üdv- és kéjsóvár; az összes

gazemberség legyen szabad (Sz. B. U. 467, 470.); kitalálta a kirándulást, de inkább a hegyek

levegõje lett áporodottabb, nem a ~ frissebb (P. I. 338.) ›polgárság.

Polgárság ›középszerûség (B. 269.); elvilágiasodott papság, lezüllött nemesség, kézmûves,

kereskedõ, a komfortért minden ›korrupcióra hajlandó, a ›kereszténység ellenlábasa (P. II.

196.); ki van zárva, hogy az emberi ›közösség a ~ ›életrendjében éljen, s ugyanakkor a

világos ›értelem vezesse (S. S. 465.) ›liberalizmus, ›szcientifizmus, ›vaisja.

Politika a létezés legaljasabb helye (P. I. 219. old.); ideoforia (Si. 261.); ›Magyarországon

életrenddé vált, mint a nemzeti önvédelem eszköze, s ezáltal törvénybe iktatták mindazt, mint

Kemény Zsigmond mondja, ami a pillanat csábjának való bûnös bókolás (M. H. II. 134.)

›demokrácia.

Politikai állam legfõbb ›hivatala a rendõrség, minden ›hivatalnok rendõr, ›kasztok

helyett szamárlétra; a politikai ›klérus feladata a ›hatalmat ›ideológiailag legitimálni (P.

I. 396-398.) ›állam, ›hivatali állam, ›rémállam, ›részvénytársasági állam, ›totális

állam.

Pont nincs nála teljesebb; a ~nak nincs tulajdonsága; mindennek a csírája benne rejlik,

megkülönböztetés nélkül, a kezdettõl a végig, kívüle senki sem azonos a teljességgel; minden

›kép a ~ról való ›jel, és minden jel, a róla való kép; a ~ a kép (›festmény) lényege; a ~

kiterjedése képrõl-képre, ›teremtés; a kép visszatérése a ~ba, ›mûvészet (F. M. 41-42, 44.)

›atman.

Pontatlanság ›démoni másodrendûség, felületesség, gyávaság, szellemi paráznaság (P. II.

83.).

Postaõrült megsértõdött isten, aki naponta nyolcszor tépi föl a postaládát, ›csõdjére a

megoldást ›kívülrõl várja (Sz. B. U. 431.) ›tiszatságmániás.

Posztszocializmus a ›szocializmus ›álmáért való bûnhõdés korszaka, melyben a

munkatársadalmat legyõzi a pénz, s a rendszer visszasüllyed a ›polgárságba; nincs

veszélyesebb, mint meghaladott államelmélet alatt élni (Sz. B. 444-447.).

Pozitivizmus/pragmatizmus a gondolattalan cselekvõ rovaremberek ›elmélete és

gyakorlata (M. Sz. 231.); csak az ›aszkéta képes elolvasni (B. 148.); rejtett életérdekeket

szolgál, nem az ›igazság, hanem a ›libidó jegyében áll; a pillanatnyi ›életrendet igazolja

(P. I. 324.) ›csirihau.

Pragma actus, az ›életmûbõl kiragadott, ›személytelen ›tett, a ›farizeizmus és tõle a

›klérus által átvett bûnfogalom alapja, ami kizárja a személyes kérdések firtatást (S. S. K.

203.) ›ergon.

Primitív ember nem az idõk legelejérõl származik, hanem a legvégérõl (L. T. 26.); nem õse a

mai ›embernek, hanem a szellemi ember csökevénye; a vadság a visszazuhant ember vonása

(S. S. 127.) ›õsember.

Primitív közösség/társadalom visszájára fordított szakralitásban él, nem értelmes

›vezetõkre, hanem sámánokra tart igényt, akik kollektív ›archetípusként az egész közösség

nevében mûködnek (P. II. 54.) ›diktátor, ›mágia.

Primordiális a születés, a ›történelem elõtti létezésre való eltörölhetetlen, minden emberben

élõ emlékezet (P. II. 12.); elsõrendû minta, az õsetalon, elõbb az ›aranykor

›hagyományában, ›Krisztus óta a ›megváltásban (M. Sz. 314.).

Privatizmus a ›humanizmus találmánya: az ›ember gonosz kettéhasítása nyilvános

emberré és magánemberré; az elõbbinek kötelezõ ›hazudnia, utóbbi titokban igazat is

mondhat, föltéve, hogy nem derül ki; ugyanakkor nyilvánost, a hazugot fölmagasztalta, az

igazit, jobb esetben, hiszterizálta (33, 30.); az egzisztenciátlanság jele; magánélet csak itt van,

ahol ›tömeg van (K. É 87.).

Profán táj festészet giccstáj, mögötte ›igazság nincs (B. 56.) ›szakrális táj.

Provincia ›kulturálisan, történelmében passzív tartomány, amely a reá kisugárzott

›civilizációt nem gazdagítja; ›típusa magányos félbolond és a hóbortos konzervatív, vagy a

kettõ együtt (M. H. II. 30, 35.) ›Észak.

Próza az ›esszéíró ›szellemi helyzete a ~ban realizáldik: a ~ az autonóm, szubsztanciális

szellem hangja; nyelve az ›esszéé: vidám, komoly, tömör, levegõs, távlatos, súlyos,

könnyed, mély, világos (B. 10-60.); kötöttebb a ›versnél, mert szûkebb; több életismeretet,

érettséget, illúziótlanságot követel; a valóságérzék mûfaja; van benne valami ›nevetséges

(33. 145, 158.).

Pszeudoegzisztens korhõs, az elhazudott ›életben élõ, aki életének igazságait

›szurrogátumoknak árulja el, zárt, ›elrejtõzött (P. II. 42, 105.); kívülrõl nem leplezhetõ le,

csak ›belsõ › átvilágítással, ›evangéliumi módszerrel; mindenkinek magának kell

megtennie, mert létünk igazságának helyreállítása ›szigorúan át nem ruházható dolog (P. I.

348-349.) ›szubegzisztens.

Pszeudológia önvédelmi hazugságrendszer (P. I. 243.) ›elrejtõzés.

Pszichoanalízis az analitikus az ›analizált incesztus-ideálját kiemeli, s önmagával

helyettesíti (A. 404.); mas a legbiztosabb hazugságvédelem (P. I. 63.) ›freudizmus,

›pszichológia.

Pszichológia, modern a kezdeti ›korrupciót, a ›bûnt és annak tudatát óhajtja likvidálni;

életünkben a ›szeretet megismerését helyettesíti; a ›tapintatlant az önmagába való

pillantástól megmenti, a ›létrontás rafinált módszereire megtanítja; semmiféle ~ nem jutott

még semmiféle ismeretre; alkalmatlan a ›férfi, még inkább a ›nõ megértésére; forrása a

›regény (P. II. 21, 153, L. T. 143, A. 304.); a világon a legszükségesebb rossz (K. II. 383.);

sikerét azzal aratta, hogy az ›önámítás technikáját elképzelhetetlen módon tökéletesítette (P.

I. 61.) ›freudizmus.

Pszichoterápia nem a páciensnek van szüksége orvosra, hanem az orvosnak a páciensre (C.

G. Jung), hogy ›pszeudoegzisztens komplikációit a betegbe vetítse; egyik sem

meggyógyulni akar, hanem újabb betegség-szenzációkat átélni (P. II. 23-24.)

Publik aki állandóan közönségnek játszik, ›világhatalmi génye van, lényének kerete a

›világnézet (A. 382-383).

Puritán az ›elvek sötét és harcias korlátoltja, desperát ›ateista, ›absztrakt, tömény

szívidóta, neki köszönhetõk a legvéresebb csaták és forradalmak; egyetlen gyógyszere a

›bor (B. f. 28.) ›pietista.

Qualmikianizmus agresszív vallásos szekta, ›ateista tanainak lényege: ›lélek, ›Isten,

›szabadság, ›személy nincs, csak ›kollektív lét és tudat (A. 372-374.).

Qualmikiánus a ›qualmikianizmus híve, mindig fanatikus, akár az önfeláldozásig menõen

hisz a tanban, a prófétában az észokokra fütyül (A. 373.) ›ateista.

Rabszolga nem körülményei teszik ~vá, hanem az, hogy ~lélekkel született: nem tud mást,

mint szolgálni (G. Evola, V. 30.).

Racionalizmus a ›kereszténység által nem asszimilált ›értelem bosszúja; nem

›megismerési módszer, miként önmagáról hirdeti, hanem világhatalmi elmélet alapja; olyan

organizált ›létkorrupció és ›léthazugság, mint amilyen a ›farizeizmus és a

›klerikalizmus volt, csak magasabb ›élettechnikai szinten; cáfolhatatlan ›létrontó

›apparátusa a ›tudomány, ami a létezés minden mozzanatát az apparátus nyelvére fordítja

le; a dolgoknak csak az egyik felét, a ›korrupt világot mondja el, a ›lét ›primordiális,

abszolút és örök ›rendjét elhallgatja (S. S. K. 197, 226-228.); ›rögeszme, az újkor elején,

az ›európai civilizáció ›spirituális minimumából keletkezett; az ›élet kirablásának

›metafizikája (P. I. 443.) ›Descartes.

Racionális/azonosság(ellentét) logika alaptétele A=A (Arisztotelesz), konfliktus logika,

dialektikus, végletes, jele az =, ami társadalmi egyenlõség alapja, ›aritmológiája az

értékközömbös ›profán ›számon nyugszik (S. S. K. 321-328.) ›analógiás logika,

›egységlogika, ›kettõ.

Rang az dönti el, hogy valaki az ›élet ›szolgája, vagy ura; ›Európában se közel, se távol

nincs ›politikus, aki az élet ura lett volna, viszont Európában ezernél több ilyen ›mûvész,

›író, gondolkozó élt (33. 238.) ›politika.

Rádió hangjából hazugságfoka holtbiztosan megállapítható; a pátosz, a retorika, a líra azonnal

jelez (P. I. 414.).

Ránc a ›szenvedély történelme, hogy az ›ember hol járt, milyen mélyen merült el abban,

amiben élt (33. 157.).

Reális 1. aki ravasz és elvetemült; ha ›Isten ~ lett volna, csak gyárat, bankot, hivatalt,

›tudományt teremtett volna, de sohasem virágot, szép lányt és ›verseket; hála neki, Isten

nem ~ (B. 81, 83.); 2. valóságos ~sá az ›ember akkor lesz, ha a másik ›lélekkel

›közösségre lép (P. I.. 211.) ›hiteles élet.

Realitás kényszer, félelem a ›szabadságtól, a ›Nagyinkvizítor megalázó hatalmaskodása,

reálpolitika, a ›valóságban nincs (A. 335.); mintha mi sem történt volna: sem Lao-ce, sem

Golgota, sem Háborúk, minden megy tovább zökkenõmentesen; a széptõl, nagytól, a békétõl.

Az ›igazságtól való elhagyatottság (Sz. B. U. 301.); a ›modernizmus legfontosabb fogalma

(P. II. 219.).

Realizálás alapfogalom a ›szó, a ›lélek/gondolat és a ›tett összekapcsolása, az összes

lehetõség, a ›hagyomány által megõrzött ›szellem ›megvalósítása; ›átvilágítás, a

›pszeudológia lebontása; a ›valódi élet alapja, ›beavatás; a más iránt támasztott

követelményt önmagunkon váltjuk be; a ~ legfontosabb feladata a ›szabadság megszerzése

és tevékeny alkalmazása (M. Sz. 245.); útja a ›turbából a ›teremtésbe, onnan az

›alapállásba; az ›ember a felsõt magára vonja, az alsót fölemeli, egyszerre (S. S. K. 39,

111.); ~ létem állandójává teszem (Sz. B. U. 434.); a ›léttartalmat hatásossá tenni –

maradéktalan ~ nincs (Sz. E. 117.) ›kultúra, ›mûvelés.

Realizmus stílus és ›életrend, melynek középpontjában a ›valóságtól való intenzív

›szenvedés áll. (K. K. 91-92.).

Reflexió az individuális ›én jellegzetes ›életrendje; a ~ban az én önmaga körül kering s

ezt az állapotát az élettörvény rangjára emeli; a ›létbõl kiesik; a ~ban a dolgok, a személyek,

élmények elvesztik realitásukat (S. S. 53-55.).

Reformáció a ›klerikalizmus elleni klerikalizálódás; a hellenizált olasz ›reneszánsz

visszahatásakénti hebraizálódás, ›sötét pontja a Szentírás ›szekularizációjának kísérlete (S.

S. K. 221.); a ›korrupt ›klérus ellen irányult, de támadása az ›Egyházat érte, minek

következtében az ›emberiség Egyházának ereje szinte elveszett, a klérus hatalma pedig

csaknem érintetlen maradt (P. I. 78.).

Reformkor a mozgalom élére nem a hívõk álltak, hanem a szofisták (M. H. II. 47.)

Regény a ›személy története, szélmalomvalóság, ahol a ›nagyinkvizítori realitásból

kivonult modern ›élet helyet talált; – ma mindannyian a ~ben élünk; a ~ mûfaját a

›konfessziója dönti el, amelynek révén a ›sors ›üdvtörténetté fejlõdik (A. 280-341.); az

›imagináció mûfaja (K. I. 397.); élet csupán, ami nem vált ›sorssá (B. 167.)›Don Quijote.

Regényesedés kísérlet az ›ember és ›közösség ›üdvének egybehangolására; a ~ kiterjed

az összes tudományokra, a ›történetre és az ›életre (A. 318.); az élet ~e föloldódás

impresszinisztikus élményekben, irodalmiaskodás (B. 169.).

Rejtõzéstechnikák ›pszichológia, ›egzisztencializmus, ›ontológiai idiótaság, keleti

›metafizika/vallások (abban a tévhitben, hogy a bûnrõl való tudás hiányzik belõlük), “vissza

a természetbe”, ›civilizáció; a szociális igazság gondolatába bújik az ›erõszak, a

›luciditás a ›tudományba, az összekeveredett ›kasztok zavara az osztályharcba, a nemek

viszonyának meglazulása a ›szexualitásba, a ›klerikalizmus az ›ideológiákba, stb. (P. I.

162-165, 350-351.) ›elrejtõzés.

Rend/kanón alapfogalom a ›világba és az ›emberbe épített egységes bélyeg, az a pont,

ahol a ›mûvészet, a ›mítosz és a ›tudomány találkozik; az ›aritmológia írja le, mindent

fölölel a kozmológiától a morálig; sosem gépies, hanem táncszerû, ›ritmikus (33. 294, 301.);

minden a saját helyén van (B. f. 22.); ›nyílt, irány és út, elõbb volt a ›világnál, önmagát

állandóan javítja, organizmus¸›nyelve nem ›bizonyít, hanem kijelent (› kinyilatkoztat) (P.

II. 172-173, 181.) ›Európa, ›káosz, ›ölelés, ›rendszer.

Rendszer ›rend akar lenni, de nem tud; egy ponton sosem egyezik, s ott megbukik;

Európának számos ~e van, de ›rendje nincs; ›organizáció, pedáns, humortalan és ›zárt; a

~ben a dolgok mértéke az ›ember (P. II. 172-173, 180-183.); úgy tünteti föl, hogy a

bennünket körülvevõ ›misztérium fátylát minden vonalon sikerült fölgöngyölítenie (B.

158.); “Minél több a tilalom és a szabály, a ›nép annál szegényebb, minél több a fegyver, a

nép annál nyugtalanabb, minél több a rendelet, annál nagyobb a felfordulás, minél több a

törvény, annál több a tolvaj és a rabló” (Lao ce, P. I. 389.) ›apparátus, ›hivatal.

Reneszánsz egyszerre minden kint (›külsõ) volt; az ›ember kifelé felszakadt, és befelé

(›belsõ) sötétség borult rá (S. S. K. 63.) ›Machiavelli.

Ressentiment életirigység, a ›szubegzisztens állapota (P. I. 272.) ›bõszültség

Rémállam az ›erõszak és a felelõtlen, ›személytelen, ›törvénytelen ›hatalom

egyesülésébõl keletkezett; további gyökerei a technokrácia, a ›hivatal, a ›szcientifizmus,

mint az ›Antikrisztus világhódító tervének bázisa és kvintesszenciája (Si. 37.) ›állam,

›hivatali állam, ›politikai állam, ›részvénytársasági állam, ›totális állam.

Részvénytársasági állam ami a ›poltikai államban terror és fegyház, az a ~ban ›korrupció

és bordély, az ›emberek viszonya a verseny, mindenki gazdasági funkcióvá lesz, mindenki

és minden megvásárolható, a ›politikai befolyás is; az államforma a ›demokratikus

›köztársaság (P. I. 398.) ›állam, ›hivatali állam, ›rémállam, ›totális állam.

Ritmus a ›rend erõinek tánca; ›természetnek, az ›életnek, a ›gondolkozásnak, a

›mûvészetnek ritmusa van, a mechanikának, a gépnek ›üteme; ha a ~t ›összetévesztjük az

ütemmel, az élettartalmak elvesznek (33. 301, P. I. 444.).

Romantika rendetlenség (B. 147.).

Romantikus visszavágyó, nem hisz a ›pillanat teremtõ erejében, meg akarja javítani a

világot alaptalan és lehetetlen követelményeket támasztva (L. – Sz. 308-309.).

Rongáltság mindenki tud a ›lét megzavarodásáról, a ›létrontásról (M. Sz. 279.) ›turba.

Rossz tulajdonképpen az egyetlen feladat, amit meg kell oldanunk (B. f. 33,) ›õsbûn.

Rossz lelkiismeret a ›világ bitorlásában él; a ›korrupció a sértett fél szerepében lép föl, és

jogaira hivatkozik (P. I. 14, 36.) ›direkt morál.

Rossz vallás aki nem hisz jó ›vallásban, az a rosszban hisz, mert ›vallástalan ember nincs;

a ~ maga a rossz magatartás, ez a ›bûnbeesés, s ennek következménye a ›bûn; a

legrosszabb vallás az ›ateizmus (B. f. 32.).

J. J. Rouseau természetimádata az ›értelem halálugrása, benne végzi ki magát; ›Descartes

racionalizmusa (B. 49.).

Rögeszme/fantazma/bolondság/mono/mánia alapfogalom az ›embert hatalmába kerítõ

›gondolat, ami irreális, tehát üres, vagyis ›lényegtelen, azaz ›démoni (P. I. 243.); a

›káprázat kivetítése, a modern életben általában fontosabb a ›valóságnál (S. S. K. 306.) ~

nélkül nincs ›élet, de lehet a rögeszmékkel a világot berendezni, vagy azokat ›átvilágítani,

s az ›értelem hatalma alá rendelni (Sz. B. U. 151.) ›hazugság, ›spirituális minimum.

Ruha az embert demoralizálja, a sötétben nevelt tagok bûntudatosak (A. 17.) ›meztelenség.

Sacer átkozott szent, az ›õskorban a ›király, a pap, a vezér, a jós, stb. határlény ég és föld

között, aki a ›nép vétkeit magára veszi, az ›orfikus kapcsolatot sorsában megújítja (l. T.

115-127.) ›áldozat, ›költõ.

Sajtó skandalizátor (Si. 261.); félrevezeti a ›népet és a ›királyt egymás felõl; a társadalmat

felbontja; a társadalmon belül a ›hazugság funkcióját látja el (P. I. 381-382.); formája szerint

›regény, a bulvár~ folytatásos rémregény (A. 326.) ›napilap.

Sartre, J. P. moslék (K. K. 326.) ›egzisztencializmus.

Sátán ›ördög.

Sebhely a ›nõk hasa alatt, amelybõl az egész ›emberiség szivárog (K. I. 245.).

Semmi ami nincs, annak ereje nagyobb, mint azé, ami van; legjobban attól irtózunk, hogy

legyünk, holott egyetlen ›siker a bukás, az összetörés (P. I. 231, 233.) ›atman,

›szubjektum.

Senki a ›polgárnak az ›akárki után következõ nemzedéke a második ›Világháború után;

nem ismeri már a ›drámát, a ›botrányt, az ›igazság és a ›hazugság közti különbséget, az

›engedményt sem, a szégyent sem, számára semmibõl semmi nem következik; csak a

›külsõ fontos, a ›karrier, szemében a tisztesség csalás; a ›realitás megfogalmazója;

›szubsztanciájáról önként lemondott, kollektívuma a ›totális állam (P. II. 216-221.)

›akárki, ›csirihau, ›valaki.

Sensus communis ösztönszerû igazságtudat, a ›primordiális emberi szellem azonnali és

ihletszerû válasza mindennemû életjelenségre; a ›nép nagysága arról ismerszik föl, hogy

mennyire mûködik benne a ~, mint tevékeny, életalkotó erõ ›metafizikában, ›mûvészetben,

jogban, stb.; a ~ vak, mint minden kollektív tulajdonság, csak az ›individuumban válik

láthatóvá (M. H. II. 80-82.).

Sértõdés holtbiztos jele annak, hogy az ›emberben álarcos ›bûnök kormányoznak; mert

csak bûn tiltakozik a leleplezés ellen, az erény az arcát vidáman megmutatja (M. Sz.. 217.);

akit igazságában sértenek, legföljebb elmosolyodik, akit ›mániájában, felbõszül, akit

gazságában, elkomorodik, és ›Istenre hivatkozik (S. S. K. 210.).

Séta a nap kalandja, az ember elmegy az ›élet forrásához; semmi köze az egészségügyi

okból végzett higiénikus ›aszkézishez; az utakat jobb elkerülni, az út végülis a ›politikához

vezet; hogy jól tudjunk ~álni, elvek nélkül kell élni (B. 226-227.).

W. Shakespeare a mi korunkban az ›embert nála jobban senki sem ›szerette (K. I. 246.);

mûveiben az emberi ›alapállás a ›normalitás; a drámai helyzet úgy jön létre, hogy a hõs

valamiért eltér a normalitástól (Sz. 377.).

Siker kivétel dolga, a ›tehetségé, mutatvány, cirkusz, a legkisebb ›ember megtalálja a

legkisebb ellenállást, ellentéte a ›dicsõségnek; ma kizárólag annak köszönhetõ, ha valaki

›személyes életét megtagadja és kikapcsolja (Si. 237, 35.); a ›tömeg iróniája (K. É. 80.)

›Antikrisztus, ›szórakozás.

Sikerült élet (magas, ›szép, ›igaz és ›boldog) csak a tisztaságban van (Sz. B. U. 157.).

Síkirándulás csaknem annyi körültekintést kíván, mint a bankrablás (B. 227.).

Sivatag jaj annak, aki önmagában ~ot rejteget (Nietzsche, Si. 29.).

Sophia az örök szûz, ›Isten ›bölcsessége, hasonmása, akibe Isten szerelmes (Böhme, Si.

219.); az ›Éva elõtti ›õsember nõi alakja (S. S. 173.); az ›imagináció õsképe, tükre; nem

tapasztalati tudás, hanem centrális ›bölcsesség, az egész ›teremtésrõl való tudás, a

›normális ember képe és lénye (M. sz. 286-291.); bölcsessége ›szeretet, és szeretetet

ébreszt (S. S. 167.); a ›szellem örök forrása, amire az ›embernek csak a ›férfi-fele

érzékeny; a ~ iránti ellenségesség elhomályosította magasabb eredetünk tudását, lehetetlenné

tette a normalitást, törvénytelenséget idézett elõ, gazdasági, hatalmi ›szexuális stb.

mértéktelenséget (S. S. K. 253.); ›anima ›Anya, ›éberség, ›nõ, ›szépség.

Sors a ›világ élete a ›lét erõibe ágyazva, ›Isten kezében vagyunk; ritmusa a hét (S. S. 49,

427.); az életkerék forgatása, a ›számok ›rendje szerint; a végzet, s ugyanakkor a

megszabadulás (T. S. 31.); a keserû pohár (Si. 242.); ~omat magamra venni = önmagamat

magamra venni, akkor történik meg, amikor önmagamat önmagam tökéletesen fedi, valójában

nem történik semmi, a ›fundamentumon állok (A. 232-233.); esztétikai alkotás, kész,

megformált, befejezett ›élet (B. 166-167.); az élet az isteni ›térben (33. 160.) ›kereszt,

›szabadság.

Sorsdémon eredendõen üresek, minõségtelenek vagyunk, abban különbözünk egymástól,

hogy ki-ki más ~t fogad be, valójában ezek állnak szemben egymással; elõször: ezt

felismerni, másodszor: a ~kat, (tulajdonságokat, elveket) felidézni, felismerni, harmadszor:

kiûzni õket, negyedszer: minõségtelennek, semminek lenni, ötödször: várakozni, hatodszor: a

belénk lehelt ›szót, igazi ›nevünket befogadni (Si. 251-252, 270.).

Sóvárgás ›életéhség/szomjúság.

Sötétség nem a ›fény távolléte, hanem a terror lucis, a fénytõl való rettegés (Baader, S. S.

144.); igazi értelme a fény (Si. 52.).

Spirituális minimum minden ›civilizációban azonos, termékeny ›élet csak fölötte

lehetséges, alatta kényszerek, ›rögeszmék irányítják az életet (P. I. 445.).

SS ›világnézeti biztosítással dolgozó gonosztevõ, ›hegeliánus ›kísértet (A. 386.).

Status absolutus alapfogalom ›beavatás, ›normalitás, ›szeretet.

Stern, Lawrence a baj nem a ›betegség, nem a ›bûn, hanem az ›õrület (K. K. 155.).

Statisztika ha a rongyokról, a kizsákmányolásról, a munkatáborokról semmit sem hallottam

volna, a pártkongresszusok beszámolóinak túlfokozott ~i tényszerûségébõl meg tudnám

állapítani, hogy az egész ›hazugság (Sz. B. U. 102.) ›szocializmus.

Stílus liturgia (Si. 193.); minden kis rész azt mondja, amit az egész (A. 44.) ›irodalmár.

Stílusegység a ›világtörténet olyan egyöntetûségekben zajlik, amelyek azonos stílusjegyeket

mutatnak minden téren; pl: atomelmélet – individualizmus, városállamok – politeizmus,

›liberalizmus – szabad verseny, kötetlen mûvészi formák, sajtó- és szólásszabadság,

abszolút hatalom – egyistenhit stb. (K. É. 104-107.).

Stonehenge a szikla ›eksztázisa (A. 154.).

Stréber a ›tanítvány ellentéte, aki nem magát áldozza föl ›mesteréért, hanem a mestert

kizsákmányolja, látszólag meghódol neki, s föláldozza önérdekéért (Si. 260.); csak életértéket,

helyzeti elõnyt ismer, legkivált ›áhitatot nem; van szerelmi ~, isten~, stb. (Sz, B. U. 276.)

›svihák.

Sudra szolgáló ›kaszt tagja, ›karmája a testi ›munka (S. S. 202.); kezében a ›hatalom

démonikussá válik, a ›lovag és a ›polgár helyébe a diktátor lép, az erõ helyébe az

›erõszak, aminek nincs ›istene, csak démonhada (S. S. 503.); életkérdése: hogyan csináljuk

meg? ›szellem alatti, az igavonó állat, vagy a ›gép színvonalán áll (K. É. 149.) ›vaisja.

Sutra/szútra az ›õskori ›könyv stílusa, szógyök-csoport, ami a kelleténél mindig kevesebb

›szóból áll – a hiányzó szó a kulcs; a ›mester ébresztõ, elemi ›metafizikai érintése (S. S.

65-67.).

Svasztika a ›négybe vágott ›kör, az örök ›élet, az örök körforgás ›jelképe (S. S. 423.).

Svihák a jellegzetes nem ›valódi, önmagát elrejtõ csibész (Si. 58.); nem tudja önmagát

komolyan venni (M. H. II. 38.).

Szabadság ontológiai alapfogalom; nem önkény, hanem ›áldozat (Sz. 90.); “Aki pedig az Õ

szeretetében él, szabad.” (Sz. 97.); a pillanat egyszeriségének és ›személyességének átélése

(Si. 239.); a ›szám akkor szabad, ha a helyén van, vagyis értékének megfelelõ tevékenységet

fejthet ki; ahol egyetlen tulajdonságot megfosztanak ~ától, ott az ›egység lehetõségét

kizárják; a ~ száma a ›három (T. S. 72, 96.); egyetlen morál a ~ (M. Sz. 221.); csak ›Isten

tehet szabaddá, mert egyedül õ képes önmagát teljesen visszavonni, ›ember, vagy véges

›hatalom nem, mert képtelenek hatalmukat nem gyakorolni (Kierkegaard, S. S. K. 100-101);

az ›európai ember és az ›európai mûvész számára a ~ kevés (F. M. 46.); ~unkban áll

›igazságtalanságban élni, de akkor ›életünk boldogtalan lesz, feldúlt, beszennyezõdik (Sz.

B. U. 157.); szabadnak lenni annyi, mint biztos tudatában lenni annak, mi van, és hol van, és a

dolgok közt miképpen kell mozogni (P. II. 210.) ›egyetlen lépés.

Szabadság kora a ›megváltás kora, amely az õskort és a történeti kort nem helyezi hatályon

kívül, hanem egyesíti önmagában, ahogy az ›egységlogika az ›analógiás- és az

›azonosság/ellentét logikát, vagy ahogy a ›három egyesíti az ›Egyet és a ›kettõt (T. S.

107.).

Szabadságtól való félelem a földkerekségen ma az egyetlen hatékony ›történeti tényezõ

(Sz. B. U. 243-244.).

Szabó Dezsõ nemzeti sámán, ›komédiája az, hogy látszólag ›történeti feladatra

vállalkozott, valójában csupán magasabb ›rangra tartott igényt (P. II. 53-54.).

Szabó Lajos semmilyen ›társadalom nem lehet ›normális, amelyik a ›hazugság, az

›erõszak, a kizsákmányolás lehetõségét megengedi; e hármasság egymásból következik (P.

I. 102.).

Szagol aki három napig folyton orgonát ~, meggyûlöli. Hogyan lehet hat hónapig embert ~ni?

(B. 106.)

Szakember az enciklopédista, a homo mikrotheosz ellentéte: elfordulás a ›középponttól,

fölbomlás a szakszerûbe és a felületbe (S. S. K. 65.) ›szcientifizmus.

Szaktudás a ›tudományhoz elengedhetetlen korlátoltság (B. 296.).

Szakrális/szent festészet ami mögött ›igazság van (B. 56.) ›profán táj.

Szakrális szubjektum a fölülrõl jött ›ember, a fölülrõl érkezõ erõket az alsó rétegekbe

sugározza, és az alsó világot fölemeli, pl.: a szent ›király, a ›költõ, a fõpap, a ›történeti

kor küszöbén: Lao ce, Orpheus, Pythagoras, Buddha, Zarathustra, Empedoklés, Thot, stb. (S.

S. 126.); mai alakja a történet borzalmaival szembeszáll, mert egyesíti magában az

›archaikus embert, az ›apokaliptikust és az üdvözültet, vagyis az ›evangéliumit; a

›létezés határait a beláthatatlanba tolta, mindenütt érintettnak tudja magát, a ›mértéket újra

behozta, párja az azúr ›Sophia (Si. 212-222) ›mester.

Szaktudományos objektív fogalmiság a teremtõ képesség és formáló erõ megbénulása és

teljes hiánya (B. 268.) ›fogalom, ›szcientifizmus.

Szakrális életrend a ›szeretet szellemének ›realizálása, ez a ›kultusz (S. S. 196.)

›életrend.

Szatíra lázadás a ›realitás ellen (A. 335.); nehéz nem ~t élni (K. I. 386.) ›történeti

komikum, amely a pillanat múltával elhomályosodik (33. 150.).

Szám alapfogalom az ›emberi ›értelem és az abszolútum egyetlen érintkezési pontja az

anyagi ›természetben, médium, mely összeköti a látható és láthatatlan világokat; a ~ nem

értelmi alkotás, nem ›idea, hanem az idea jelentése (S. S. 405, 406.); nyelvnívó, sorskulcs,

gyökér, az életképlet jelképe, mellyel a ›sors átvilágítható, mennyiségszerû minõség,

értelme az alakjában van;az ›õskori ~ határ, ›törvény, ›érték, ›rend alapja, ›logikája

›analogikus; a ›keresztény ~ infinitezimális, ›szabad és meghatározhatatlan,

›középpontja a megismételhetetlen ›személy, akinek ›realizálódása a ›történet, logikája

az ›egység logikája, kora a megváltottságé; a keresztény ~ összekapcsolja szétszakadt ~ -ot;

a ›történeti korszak ›szcientifikus számértelmezése megfosztja a ~ot minõségétõl, ami

minõség nélküli gondolkodáshoz, emberhez ›tömeges életvezetéshez visz, logikája az

azonosság-ellentét (T. S. 26-46.) a ~ alapminõség, analóg a ›színnel, a ›hanggal, a

›szóval.

Szamszára a ›káprázatok örvénye; az álomképek közt eltévedt ›kábaság (S. S. 55.)

›májá.

Szavak végsõ értelme és helyes használata Szókratész és Kung –ce óta elveszett, benne nem

hiszünk, érvénye nincs (Si. 239.) ›szó, ›terminológia nélkül élni.

Szcientifizmus dogmatikus ›világnézet, politikai fogalom (Si. 322.); válságtermék;

›ideológiáktól fertõzött ›tudomány, a tudomány eredményeit kizsákmányolja valamely

hataloméhes csoport érdekében, s a ›túlvilágot elárulja a földi ›életnek; tudós csalás;

átöltözött ›klerikalizmus; a ›reneszánsz, ›reformáció, ›felvilágosodás, ›pozitivizmus,

humanizmus, haladás, stb. megnevezések nem kutatási eredmények, hanem ›világszemléleti

önigazolások. (Sz. 43. skk.); a ›középszer védekezése a teremtõ géniusszal szemben (B.

269.); “Az ember a gondolatban, hogy a földbolygó a sok közül egy, és forog, mint a többi,

nem Galileivel áll szemben, hanem a ~sal, amely a gondolatot nem, mint ›igazságot adja

tovább, hanem – kihegyezett célzattal – mint a ›vallás ellen bevethetõ harci eszközt.” (Sz.

57.); belõle a vallásba átjárás nincs (S. S. 96.); nem ismeri a ›szerelmet, csak a ›szexust, a

mézes-vajas kenyeret, csak a kalóriát és a vitamint (B. f. 27.) ›tudomány.

Szegénylegény sosem ›absztrakt gonosztevõ, hanem az ›Alföld elveszett, ›ateista

remetéje, aki hû ahhoz az õsi titokhoz, amit a letelepedettek elárultak; nem háza nincs, hanem

hazája (M. H. II. 44-46.) ›duhaj, ›kuruc, ›labanc.

Szekta váratlanul fölmerült, ›mítosz ›átvilágítatlan ›képei köré gyûlik (F. M. 52.)

Szektariánus istene valójában ›démon; ›okkult világban bolyong, ›elméleteket kovácsol,

dogmatikus (F.M. 52-53.).

Szekularizáció föloldani az ›idõben (›történetben) azt, ami nem az idõben s nem az

idõnek készült, ›farizeusi aktus, hogy még a Szentírással is üzletet lehessen kötni, ahogy az

meg is történt; az ›Evangéliumot természetesen nem képes megérinteni sem (S. S. K. 221.).

Szellem benne valósul meg a ›személy hármassága: ›egyesül benne a ›test és a ›lélek

(T. S. 94.); ~iekben kompromisszum nincs, semlegesség még kevésbé (S. S. K. 205.);

alaphangja érzület, pl.: pietizmus, romantika, pozitivizmus; napszerû ›középpont, melybõl

minden megnyilatkozás ihletét, irányát, módszerét, célját, eszményeit nyeri (B. 265.); nem

›bölcsesség, nem ›elmélet, nem ›tudás; nem ›filozófia, hanem a “világ világossága”,

mely félelemtelenségben, ›szeretetben, ›gyermeki ›kedélyben nyilvánul meg (Si. 178.) ~

nélkül élni reménytelen lenne, mert, a világelemek közül a ~ a teremtõ; a ~ ›logos

természete az, hogy nem magyaráz, hanem kijelent (M. H. II. 93, 158.); az, ami van, az

elmúlhatatlan; az ›élet természetes ura (P. I. 453.).

Szellemben/lélekben szegény boldog, mert intenzív szellemigényben él, ezért állandóan

kapja a ›derût, a ›kedélyt, a ›szellemet; átadta magát a bizonytalannak, vagyis a ›lét

›paradox ›logikája szerint sziklaszilárd fundamentumon áll; tökéletes tehetetlenségét

beismeri, ugyanakkor a legmagasabb iránti igényét fenntartja (Si. 178-179, 277.) ›arlequin,

›Panaszfal Jeruzsálemben.

Szellem entrópiája a 19. századra az ›ideológiák sorra leleplezõdtek és a dolgok meztelen,

vitális arca elõtûnt; ›Nietzsche az ›ember és a ›világ, ez ›én és a ›közösség

alaphelyzeteit mind, végsõ következményéig kérdésszerûvé tette (H. U. v. Balthasar, B. 286.).

Szellem megnyílása a ›szabadság lehetõsége (F. M. 38.).

Szellemi élet szélhámosok és ünnepélyes paprikajancsik kezében van, az ›emberiséget

dícsérõ szövevényekkel vezetik félre, egymás támogatásán és magasztalásán kúsznak fel

(Nietzsche, L. – Sz. 305.).

Szellemi jelenség a ›történet eseményeinek irányítója, nem pedig függvénye (M. H. II.

158.).

Szellemi kaszt ›brahman.

Személy/személyiség alapfogalom több mint az ›egyén, mert kerek, egész, öntudatos és

autonóm, a ~ az ›ember és az ›emberiség egyensúlya (M. H. II.. 23.); a ›civilizáció

teremti az emberi természet gyökeréig való ›mûvelése, fölemelése és megnemesítése révén;

korunkban a ~ a szellemhordozó, a ›létezés legmagasabb szintje, a ›közösséget már puszta

létével megkérdõjelezi; egymáshoz nem tartozó elemek ›egysége, és egymáshoz tartozó

elemek különbözõsége; az embernek ma a legfontosabb feladata a ~ ›megvalósítása (M. H.

II. 23, 93, 113, 163.); ›trinitárius fogalom, száma a ›három/egy; a ~ a kapcsolódás, a

közösségalkotás állandó lehetõsége. (T. S. 87.) ›Egyház, ›én, ›közösség, ›nyugat,

›unió.

Személyesség alapfogalom csak az az ›igazság, ›tudás, gondolat stb. érvényes, ami a

›személyben ›realizálódik.

Személytelenség az eldologiasítás utolsó mozzanata, amikor az ›ember maga is

dologgá/tárggyá, megszólíthatatlanná válik (Sz. 324.); a ~ ›hatalma ›démoni (K.)

›Antikrisztus.

Szent a ›normális ›lét megvalósítója ›Európában (S. S. K. 40.); ami nem felület, ami nem

mulandó, ami lét, ami ›igaz (B. 57.); nem ›univerzális, hanem ›individuális

életmegoldás; a ~ség csak ›vallás (P. II. 65, 105.); aki a legkisebb dolgok fölött úrrá lesz, az

a ~ség egy nemét valósítja meg (P. I. 459.).

Szentimentalizmus belsõ oldala a bestialitás; a vérengzõ ›diktárok mind szentimentálisok

(P. II. 146.).

Szentkönyvek a ›kinyilatkoztatás foglalatai: Ótestamentum, egyiptomi és tibeti

halottaskönyvek, Tao te king, Tabula Smaragdina, Tarot, Upanisádok, Zarathusztra gathái,

Védák, az ›Evangéliumhoz képest egy sem kielégítõ (M. Sz. 284.); elsõ rétegük értelme

közvetlen képiségben érzékelhetõ a többség számára; második: a ›képek szimbolikus

értelme és alkalmazhatósága, a harmadik, az ezoterikus értelem csak a ›valóság képmentes

mivoltát felfogni képesek számára nyílik meg (F. M. 50.); a ~ ›nyelve a hiteles nyelv (P. II.

178.) ›hagyomány.

Szent Szellem/Szentlélek Isten országának megvalósításához szükséges erõ, ›Jézus

megnyitotta számunkra; elküldése a második “legyen világosság!”, az õ mûve a tökéletesen

›átvilágított ›ember; a mindenkin átvilágító ›igazság ismerete (S. S. K. 123-124, 184.);

szakrális sóvárgás (Böhme, P. I. 230.) ›szellemben szegény.

Szent Szellem ellen elkövetett bûn a ›lét elárulása, ›jónak tüntetni fel a ›rosszat,

vonzónak az ocsmányat, ›igazságosnak az igazságtalant (P. II. 144.) ›létrontás.

Szenvedély nem ›monománia; az írás és a többi ›mûvészet ~e is szakrális hatalom, szép

›élet és nagy ›mû együtt jár; ha a mû monománia, az élet infernális õrjöngés (K. K. 337.);

a ~es ember az érdekelt, a ›mámoros, az álmodó, nem ›zseni, nem ›bölcs, ›nem hõs,

hanem egyszerûen a ›normális (Si. 272.).

Szenvedélytelen érdektelen, kívül esik az igaz – nem igaz kérdésén, mert a semleges

›valóság nem valóság, hanem semleges; a ~›tudomány olyasvalamit állapít meg, amirõl

mindegy, hogy megállapították-e, vagy sem (33. 107.).

Szenvedés a mi nemességünk, a mi hõsiességünk, kozmikus méltóságunk; a Megfeszített

›Isten a Föld rangja a világegyetemben; a ~ isteni ménjén jut el az ›ember leggyorsabban

az ›Elsõ Lélek titáni lényébõl az óceáni sötétségeken át az ›Utolsó Lélek világosságába (L.

T. (86, 89.); csak az ragyoghat, aki szenved; a szenvedõ ›Jézus és a ragyogó Jézus egy (Si.

151.); lenni annyi, mint szenvedni, aki e ›tudás elõl elbújik, az a ›valóság elõli

menekülésben elveszett; nem menekül meg, csak a tisztasága vész oda (P. I. 226.)

›emlékezés, ›félelem és ~.

Szenzualista kép minden esetben valamely látási kaland (F. M. 107.) ›absztrakt mûvészet.

Szerelem az isteni ›férfi, és az isteni ›nõ sosem szimmetrikus találkozása, a bennük lakó

összes erõt, ›démont elõcsalja, általa a ›kettõbõl ›Egy lesz; a ›sexusnál annyival több,

amennyivel ›Isten több a ›természetnél (L. T. 135-149.); ›száma a ›három: erosz,

agapé, sexus; a teremtõ nemi hatalom kettétörésébõl keletkezett a ~, a ›létezés

elképzelhetetlen felfokozása (Si. 223, 228.); a ~ az a ›nyelv, amire az istenek világának

titkát lefordítjuk, de a titok titok marad (A. 51.); védekezés a ›nõ mélységének örvénye ellen

– így már kibírható, s bevonható másba: családba, viszályba, ki lehet zsákmányolni, lehet róla

énekelni (K. 291.); az erotikus ›stréberség és az ›áhitat szövevénye (Sz. B. U. 277.)

›barátság.

Szerencse nem ›véletlen, nincs matematikája, merõ ›mágia, mint a rulett (M. H. II. 156.).

Szeretet alapfogalom: a ›lét legintenzívebb érzékenysége (S. S. 142.); minden létezés

›alapállása; az egyetlen lehetséges komoly életmegoldás; ›értelmes, ›primordiális

›életrend; ha valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy életét szebbé tegyem; a

›teremtés õrjöngõ diffúziójában az összetartozást és az ›egységet fenntartja; nem

›mámor, hanem kijózanodás (P. II. 199, 61, 63, 164, 200.); ~ nélkül õrjöngeni kell, a béke, a

nyugalom nem pótolja (K. II. 42.); nem ›erkölcsi erény, vagy ›vallásos érték, nem a létezés

alapállása, hanem a létezés végleges alapját teremti meg; tökéletesen erõtlen, mert minden

›erõszakot feladott, ezért legyõzhetetlen, az ember végsõ érettsége, legmélyebb lényének

megnyilatkozása; a létet megnyitó és ›átvilágító szó, a ›logos; a létezés tisztultságának

legmagasabb foka; alapmûvelete az ›Egynek a végtelen számsorban való differenciálódása

és a végtelen számsornak az Egyben való integrálódása; egységesítõ mûvelete az egymás

közös áthatásának (›inqualieren) törvénye, a lét alapmûvelete; ami a ~bõl nem érthetõ,

annak szavahihetõségérõl le kell mondani (S. S. K. 168-171, 219.); több, mint az ›élet (P. I.

217.) ›normalitás, ›status absolutus.

Szeretetlenség a legvégzetesebb ›õrület, nem csak az pusztul bele, aki ellen irányul, hanem

az is, aki táplálja (M. H. II. 123.).

Szeretet logikája az ›egységlogika (S. S. K. 170.).

Szeretet õsképe a Golgotai ›áldozat (S. S. K. 171.).

Szerény rendkívül ~nek kell lennie annak, aki megelégszik azzal, hogy szobrát megfaragják,

és róla könyveket írjanak (Si. 336.) ›örökkévalóság.

Szertartás a szellemvilág eseményeinek természetes, emberi megfelelõje (S. S. 276.).

Szervezni az életszerû kapcsolatokat felbontani, s helyükbe ›fiktív, életellenes

viszonylatokat, ›személytelen üzemet, helyezni, nehogy a ›közösség újjáalakulhasson (P. I.

298.).

Szexuális felszabadítás a ›szexus lefokozása zoológiai mechanizmussá (S. S. K. 252.)

Szexuális idóta a ›szexuális felszabadult, akiben a nehézségek természetesen mind

megmaradtak, csak ›érzékenysége fokozódott le, miáltal ›szexusa ›démonizálódott (S. S.

K. 252.).

Szexus az ›emberi ›lét legérzékenyebb pontja, hatalma nagyobb, mint az ›éhségé; a

kettétépett két félnem kiegészülésének elérhetetlen vágya; tõle szenvedünk a legtöbbet (S. S.

K. 249-252.); az ›Elsõ Lélek mûvelete, nem kell hozzá psyché, elég a ›titán és a ›szirén,

akik számára a ›lét zsákmány; ›házasság helyett s nélkül a ~ mindig ›törvénytelen (L. T.

149-153.); a ›történeti korszakok egészségének ›mértéke, ezért tud jósolni: az idegek

izzására semmi sem jellemzõbb jobban, mint a kicsapongás (P. II. 117.) ›androgün,

›szerelem, ›szexualitás.

Szexualitás természeti kényszer; amilyen mértékben a normális ›életre való lehetõség

megszûnik, a ~ fokozódik; nem ›személyes (P. I. 173, P. II. 117, P.I. 474. old.) ›erotika,

›életéhség.

Széchenyi István a mi ›nyugati géniuszunk (M. H. 25.).

Szépség/Szép az ›Istenhez való hasonlóság, ezért elveszíthetetlen (S. S. 168.); nem

eszmény, hanem valóság, erotikus életerõ, az ›élet nagy ténye, eredetileg a ›nõ; a szép

›férfi valójában nõies férfi; az istenek számunkra elviselhetetlen világának határa; ~nek

lenni a legnagyobb gyönyörûség: a ~es az elviselhetõ határán áll, érintkezésben a túlnannal,

mely elégeti õt is és azt is, aki nézi (A. 15-16, 47, 50.); az õsmérték; az ›ember és a ›világ

›alapállása (Si. 241.); a nõ ~e a ›világban meg nem valósult élet gazdagsága és ›gyönyöre

(P. I. 290.); a dolgoknak az ›örök ›rendben való egybehangzása (33. 304.) ›bûbáj.

Szigaljevizmus életvallás, az életfölötti erõk kizárása (›ateizmus, ›racionalizmus) útján

fölfokozott ›életéhség, amiben az ember oly kicsi lesz, mint még soha, és kötelesnek érzi

magát, hogy aljas legyen cigiért, szendvicsért, semmiért; a ~hoz képest a ›történet eddigi

összes gazsága szentimentalizmus (P. I. 296-297.).

Szigorúan át nem ruházható dolgok álmodni, ›démonainkat kiûzni, kísértetet látni,

szerelmesnek lenni, varázsolni, meghalni.

Szilárd alap ›szabad lebegés (Sz. B. U. 27.).

Szimbólum ›jelkép.

Szín nem a dolgok tulajdonsága, hanem olyan világelem, amelynek önálló értelme és

›törvénye van (F. M. 104.) ›analógia, ›hang, ›szám, ›szó.

Szint/Színvonal alapfogalom ki-ki csak a saját ~n találhatja meg a helyét; Az ökör, ha

szekeret húz, és szánt, szent állat. Ha fölkerül, sárkánnyá változik, az ekét nem húzza többé,

tüzet okád. Az angyal, ha lemerül, ördögivé változik; a has a nyakon épp oly démonikus, mint

az agy alul (L. T. 19-20.) ›kaszt.

Szirén a ›titán nõben, ereje a bûbáj (L. T. 92.).

Szív romlottsága ellen nem lehet védekezni (P. I. 416.) ›öröm.

Szó teremtõ hatalom, ami a meg nem nyilvánultat tevékennyé tesz (M. Sz. 360.); minden ~

egész, a ›világ teljes arcára vonatkozik (A. 193.); összeköti a ›természetet a ›szellemmel

(S. S. K. 97.) ›Logos, ›szavak végsõ értelme.

Sofisztika nem az ›igszság, hanem az érdekesség jegyében áll (P. II. 178.) ›bizonyítás,

›irodalom, ›zsurnalizmus.

Szocialista zsivány, aki azt hiszi, hogy az osztozkodáson múlik (M. Sz. 342.); ideológiai

gonosztevõ, aki az eszmei érzelgést fölöslegesnek tartja (Sz. B. U. 473.) ›életéhség,

›gengszter-terrorista, ›tõkés.

Szocializmus bázisa a nem reális (minõségtelen) ›szám; az ›embereket minõségüktõl

megfosztva mennyiségi alapon kísérli meg egyesíteni, miáltal ál ›egységet hoz létre (T. S.

74-75); egyetlen célja volt azt a kizsákmányolást likvidálni, amit határtalanná és

kizárólagossá tett; a gonosztevõt (›csandala) juttatta hatalomra, s nincs bûncselekmény, amit

ne követne el; a ›társadalom a fegyház, a bordély és az elmegyógyintézet keveréke (P. I.

195-197.); a ›valóságon való bosszú egy neme; milliók a semmiért (K. K. 92, 305.); a

›polgárság elfajult alakja; azon a ponton bukott meg, melyen megvalósult, ahol az

eszménybõl ›hivatal lett; kriminális társadalom (Sz. B. U. 45, 442-443, 473.); sikerét annak

köszönheti, hogy a ›létrontást megengedi (P. II. 140.) ›Ambrada, ›demokrácia,

›posztszocializmus, ›Marx.

Szocializmusból való kiábrándulás a 20. századnak még a világháborúknál is lényegesebb

eseménye (P. I. 194.).

Szó hármassága szóló – szó – megszólított (A. 193.).

Szoláris éberség az intellektuális intuíció érzékenysége: éles, gyors, átlát, abszolút világos,

›logosa van (S. S. 342.) ›lunáris éberség.

Szoláris életrend családfõ az apa, fiági öröklés, ›apavallás, ›jelkép a Nap, a ›szexust és

minden egyebet törvény szabályoz, ›hierarchia, a ›természettel szemben a ›szellem

hatalmát tartja fenn, a ›nõ alárendelt (S. S. K. 265.) ›lunáris életrend.

Szolga ›csandala.

Szó-mámor a ›nyelv félelmetes varázshatalmától való ittasság, az ›irodalmiság ellentéte, a

›létezés egyik legintenzívebb helye; a Logosmennyország; az ›üdvözülés legmagasabb

lehetõsége; ennél csak az több, ha az ember a logos-paradicsom angyalait elbocsátja, mint

Shakespeare a Viharban, v. Beethoven utolsó kvartettjeiben (Si. 193-195.).

Szonáta a magasabb ›zenei ›realitásba való áttörés (P. I. 361.).

Szórakozás a szorongásból a szétszóródásba szökni (P. II. 28.); a könnyû ~ a ›hatalom

leghatékonyabb eszköze, a ~sal egész ›népeket idiótává lehet tenni (S. S. K. 66.).

Szõlõmûvelés a legmagasabbrendû ›munka, a Jóisten is ezt végzi uzsonna után (P. I. 286.).

Szõni-fonni-kézimunkázni elementáris ›nõi ›mûvészet, varázskép készítés életrõl-

halálról, az idõbõl az idõnek; a Moirák csakis nõk lehettek. (A. 133-136.).

Sztálin ›Hitler.

Sztár a közönség pojácája, a ›tömeg martaléka attól a pillanattól kezdve, hogy annak

igényeit egyetlen ponton elfogadta; a taps elõkészület a halálos ítéletre; lezüllött hérosz

(›hõs) (K. É. 78-79.) ›közvélemény, ›sztárizmus.

Sztárizmus a közönség (›tömeg) védekezése a kiemelkedés ellen (K. É.79.) ›sztár.

Szubegzisztens aki csak ›él, nem ›valódi élõ, számára nincs ›szellem, ›igazság, a meg

nem élt életbe süllyedve ténfereg (P. I. 272.) ›pszeudoegzisztens, ›ressentiment,

›spirituális minimum

Szubjektív a ›lélek útja, az utat megvilágító fény maga a lélek (S. S. 312.)

Szubjektum – a subjicere, alávetni szóból; ~ az, aki a ›személyes ›üdvét a közösnek

föláldozza (A.309.) a világegyetem legelsõ jelensége (B. 240.) ›áldozat.

Szubszocialitás a vezetõ kilép a ›társadalomból fölfelé, a ›nép a társadalom szintje alatt

marad, mert csak engedelmeskedik; így e ~ban a ›közösség helye kiürül; a ~ az általános

európai ›válság eredménye (M. H. II. 129-130.) ›elit.

Szubsztancia egyetlen, ami van, nevezhetem ›szellemnek, ›anyagnak, ›léleknek,

mindegyik és egyik sem (P. I. 246.) ›paradoxon.

Szurrogátum (pótlék, utánzat) a vagyon, a ›hatalom a hírnév a ›valódi ›élet ~a (M. H. II.

163.) ›hatás.

Szükségszerûség ananké, végzet vak és kérlelhetetlen; a tragikus, végsõ tudás, ami

valamennyiõnkben kitörölhetetlenül megvan; “Az Isten félelme bizonyosan meglep egy

napon” (Powys, 33. 111.) ›álszükségszerûség.

Szürrealitás élesebb szem, édesebb ›varázs (A. 336.).

Szürrealista mûvész célja az ›emberi ›lélek mélységeibõl és magasságaiból teli vödörrel

meríteni és a ›látás színvonalát állandóan emelni (F. M. 88.) ›szürrealizmus.

Szürrealizmus korunkban a ›szabadság és a ›mûvészet egyet jelentõ veszélyét és örömét,

az álomképek feneketlen kútjának kimerítését vállalta; újból természetes lett elõtte, hogy a

›szabadságban ›ember és ›Isten egy lehet; az absztrakt irányzattól csak fokozatbeli és

élménybeli különbség választja el (F. M. 47-48.) európai mûvész, ›jelenkortudat, ›mûvész,

›mûvészet.

Találmány kozmikus (›démoni) erõk elszabadítása; ki a szolga, a ›titán, aki gépekben való

állandó jelenlétével soha nem látott hatalomra tett szert a földön, vagy az ›ember, aki

állítólag megfékezte a titánt, de a ›technika kiszolgálásra kénnyszerül? (33, 49-50.).

Tanács ha elfogad tõlem ~ot, csak arra tudom kérni, sohase kövessen el gyilkosságot;

óvakodjék a ›vallásos hóhéroktól, mert a program minél humánusabb, a hóhér annál

bestiálisabb (Sz. B. U. 308, 328.).

Tanítás a más életébe való jogtalan beavatkozás; nem találtam föl semmit, tehát nincs mit

tanítanom; mindössze a ›szentkönyveket értettem meg, s megkíséreltem azokat alkalmazni

(Si. 262.) ›nevelés.

Tanítvány ezt a szót a magam számára szeretném fenntartani; csak akkor lehettem volna

›boldog, ha egy lettem volna a tizenkettõ között, és õt hallottam volna (Si. 260.) ›stréber.

Tanulás a ›külsõ világban végzett tevékenység (S. S. 314.).

Tanultság a homály egy neme (S. S. 314.)

Tapasz az ›önmegtagadás tüze (S. S. K. 255.).

Tapintatlan együttélésre alig alkalmas; alapszava az ›én, a lelkiség; ›szeretet nélkül

próbál élni; ›tisztaságmániás; önmaga ›átvilágítása elõl kitér, a ›túlvilágon semmi esélye;

ha legalább ›önzõ lenne! Menedéke a betegség (P. II. 148-150, 156.) ›Lala,

›tisztaságmánia.

Tarot az egyiptomi ›beavatás huszonkét fokozatának ›jelképeibõl álló kártyasor, benne, de

tõle mégis külön az ›arlequinnel (Si. 175-176.).

Tat tvam aszi szanszkrit ez vagy te, vagyis ez vagyok én; a vádak ellen nem szabad

védekezni, mert különös módon igaz, hogy hazugok vagyunk, hiúk, kapzsik stb.; tehát:

miközben ›démonainkat egyfelõl kiûzzük (›néti-néti), másfelõl önként, alázattal magunkra

vesszük õket, mások ›bûneivel együtt, semmit el nem utasítva (Si. 276.)

›megkülönböztetés, ›megszabadulás, ›össztévesztés.

Táncmester/idomító aki minket haláltáncra tanít (K. III- 361.).

Társadalom a ›rögeszmék keltette traumák következménye; olyan ›közösség, amelyben

mindenki abból él, hogy saját ›õrületéért a másikat vonja felelõsségre (K. K. 157.); a ~

›egysége nem a ›kasztok összeolvasztása, hanem a kasztok és az individuumok

›szabadsága; egy kaszt hiánya is ›válsághoz vezet, mert a közösség egy szervét sem

nélkülözheti (M. H. II. 74.); felbomló ~ban a zavar oka mindig az, hogy a ›vaisja a javak

fölött való rendelkezés ›mértékét elvesztette (M. H. II. 72.) ›száma a ›négy (33. 301.)

›forradalom.

Társadalom igazságtalansága a ›modernizmusban föloldást ad minden ›bûn, még a

gyilkosság alól is (P. II. 127-130.) ›felvilágosodás, ›pszichológia, ›rejtõzéstechnikák.

Társadalmi szinten a közös félreértések területén (K. II. 134.).

Társadalmon kívül áll ›vallástalan, akinek ›sorsa nincs szakrális alapon; belõle a

kollektív jelleg, akarat, ›szellem hiányzik, nem ›közösség; a középkor óta az európai

társadalom ilyen: helyét elhagyta, ami vitalitása volt, az mechanizmussá lett; a társadalom

megürült helyét néhány ›magányos õrzi (K. É. 148, 140, 144.) ›hitetlen, ›Temenosz.

Távlat a tiszta látás pontja (A. 31.).

Te az ›én teremtõje (A. 224.).

Technika a minõségtelen, ›személytelen ›szám alkalmazása – nem tudja

›megkülönböztetni a gondoskodást az ›élet kiirtásától (T. S. 29.); nem ›kultusz és nem

›kultúra, a felszabadult ördögi erõk kísérlete a földi élet elpusztítására (S. S. 197.); a

kezdemény nem a ›tudományé, hanem a ~é, a ~ mindig tudta, hogy amit csinál, az

›varázslat; a ~ rendszerint konkrét, reális feladatokat oldott meg, a tudomány ezeket utólag,

hamis kommentárokkal összefûzte; a ›hagyomány népei ›szellemi magaslatukon

csinálhattak volna ~t, de inkább megláncolták Prométheuszt (33, 46, 48, 50.); a lökhajtásos

repülõgép szellemi értéke nem több a ringlispilénél, inkább kevesebb; az›emberiség

öngyilkossági kísérlete; kísérlet arra, hogy ›áldozat nélkül éljünk, a ›munka

deszakralizálása, a ›szellem ájultsága, a ›külsõ diadala (P. I. 442, 449.) ›gép,

›középszerû ember, ›találmány, ›titán.

Technikai civilizáció kiküszöböli a ›tragédiát, már csak baleset van (P. I. 449.).

Technológiai rém egy generációval elõbb õ volt az ›analizált; ›énjét eszközeiben viseli,

sikerült magát dologiasítani, primitív vákuummá lett; következõ nemzedéke éntelenségére

büszke lesz, csoportosan fog ugrálni (Sz. B. U. 357.) ›csirihau, ›kaszttalan, ›mûszaki.

Tehetség a ›korrupció jele: kénytelen a ›mértéken túlnõni, nehogy elvesszen; a tudatlanok

bámulják, holott félelmetes és utálatos; egyszeri és kivételes ›konstelláció dolga, az

›alapállás viszont mindenki számára elérhetõ; aki ~eiben él, tulajdonságait gyakorolja,

anélkül, hogy igazi lényérõl tudomást szerezne (S. S. K. 47-48, 125.); a kinyílás mértéke a

›szellem elõtt, s a befogadott szellem szétsugárzásának képessége (F. M. 50.); a szellem

ájultsága, csak a ›becsvágy ájultabb nála; terheltség, senki se bírja ki (P. I. 230-232.)

›zseni.

Tejszín az eperhez hibás ›ízlésre vall; a hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás

›életrendhez vezet, ezért az ilyesmit kerülni kell (P. I. 285.).

Televízió tökéletes háború, bûntények, kínzások, gyilkosságok, nemi aktusok, koituszverseny,

szerencsétlenségek, államfõk cinikus beszédei, stb. (Sz. B. U. 478.) ›napilap, ›sajtó.

Teljes tudás a ›létezés egészére vonatkozó ›tudással születünk; “A Te jóságod jobb az

életnél” – idézi a zsoltárt; ennek tudásához képest minden egyéb tudás naiv (Sz. 97.)

›beavatás.

Temenos a közös ›élet szent köre, a ›tömeg fölgyújtotta, utolsó õre a ›költõ (L. T. 111.)

›közép.

Templom ahol az ›anyag megszabadul önmagától; a ›szabad ›szellemmé vált ›matéria

›szent ›helye (A. 160.) ›építészet.

Teória Istenlátás, ›életrendet teremtõ gondolat; ha nem ›realizálódik, semmi értelme (P. I.

70.); próbáját önmagamon el kell végeznem, hogy amit gondolok, milyen mértékben tudom

›életmûvé, magatartássá, létformáló erõvé tenni (P. II. 195.) ›elmélet.

Teremtés a teremtõ Õsszó kimondásakor a Teremtõ a ›szeretet misztériumában átváltozott a

›világ lényegévé (S. S. 143.); valamely pneumatikus világból való vitalitást a

›természetben ›megvalósítani; az elsõ ~nél mélyebb isteni mû a ›megváltás (M. Sz. 272,

301.); a ›világ ~e állandóan folyik, és abban mindenki részt vesz, megalkotja magát (B.

301.) ›Isten.

Természet az eleven kozmosz, melyben minden atomnak ›szellemi tartalma és értelme van,

›szubsztancia (L. T. 30-31.); minden pontja utal a géniuszára; a ~ ›logikája a lények

belsejébõl fakadó szükségszerûségnek és a környezetben levõ kényszernek a tökéletes

egyezménye: minden törekvést érvényre juttat, de mindbõl lefarag valamit (A. 43, 102.); a 19.

sz.-ban, a többi létfogalommal együtt, ›apparátus jelentéstartalmúvá vált (S. S. K. 270.)

jeleléte a ›mûben az ›életéhség jelenléte (P. I. 323.).

Természetben élni az elmúlásban élni, ezért ›boldogság helyett ›melankólia (M. H. II.

35.); az ›emeber magatartása a ›természettel szemben háromféle lehet: 1. ›metafizikai,

amely minden porszemet fel akar emelni, s ›arannyá tenni (›alkímia); 2. a természetrõl

való atyai gondoskodás (›mûvelés); 3. a természet kirablása (› technika) (P. I. 439-450.).

Természettudomány a ›mágiából eredt, ismeret és nem ›tudás, mivel csak valósága van s

›igazsága nincs, semleges, nincs érzékenysége az értékekre, ezért szolgálni kényszerül: a

hatalmi ösztönt, a ›hazugságot, az ›erõszakot, a kizsákmányolást (S. S. K. 147.)

›szcientifizmus.

Természettudományos mitológia valamennyi sajátossága a ›mitológiával ›analóg;

›istenei vannak (atomok, erõk, vegyületek), hõstettei (megnyilvánulások), legendái,

mondakörei (diszciplínák), kegyhelyei (laboratórium, intézet, egyetem, akadémia), papjai

(tudósok), eretnekei, szektái; áthatja az aiónt, az ›embereket, megmagyarázza a ›világot, új

perspektívákat nyit, mûködik, amíg meg nem jelenik a kétség, miáltal az ›egyme és a

›valóság szétválik, köztük megnyílik a Semmi mélysége… (33, 52-57.) ›tudományvallás.

Terminológia nélkül élni meghatározások, azonos értelemben vett szavak, elvek,

›világnézet nélkül élni, minden megszólalásnál az egészet újra fogalmazni (Si. 238.)

›autoritás nélkül élni.

Terrorista ›gengszter.

Test alapszó az ›ember hármas egységét alkotja a ›lélekkel, és a ›szellemmel; ha a ›nõi

~ nem válik dicsõséggé, romlottsággá lesz; a ›lélek ›eksztázisa (A. l69, 231.) a ~ tömény

szellem; amióta elveszítette ›hieratikus voltát, azóta sanyargathatják, kínozhatják,

pörkölhetik; senki sem ›üdvözülhet ~e nélkül; a virágzó ~ titka a szûzies ›szív (Si. 90-92,

218.); a lélek ›öröme (P. I. 418.) ›korrupció.

Tetraktys az elsõ négy szám összege, ›négy.

Tett/tevékenység/cselekvés amikor a ›szó, a ›kinyilatkoztatás az › emberben felrobban;

›létezés, a ›valóság teljes egészét birtokba kell venni (M. Sz. 228.); elõször tenni kell a jót

az anyagi ›világban, azután ébred föl bennünk a jó akarata; a ›kultusz kezdete a

szakadatlan ›szakrális tevékenység (S. S. 203-207.); minden ember minden mozdulatát az a

cél vezeti, hogy jó legyen, hogy legyen, ami nincs, ami a fizikai világon túlról való; merõ

›haszonért való ~ az emberi létben nincs; az ›értelem jellemzi (P. I. 281-282.); a ~ maga

semmit sem jelent, minden a megszenteltségen múlik; az ›embernek, mint ›Isten

képmásának a megnyilatkozások világában Isten tevékenységét folytatnia kell, a világot át

kell emelni a ›szellemi világba (S. S. 263-265.); a ~ minél specializáltabb, az ember annál

inkább közeledik a rovarhoz; az ›Evangélium szerint nem a ›pragma számít, hanem az

›ergon, az ›élet, mint egész (S. S. K. 206.); ~re annak van szüksége, aki ›szenved (B.

147.) ›mûvelés.

Tevékenység ›tett.

Téboly ›õrület.

Tékozló introvertált ›fösvény (L. T. =4.).

Tér az ›idõ és az ›én a ›lélek eszköze, hogy általuk ›éberségét visszaszerezze (S. S.

362.); absztrakt ›hely (A. 57.); a ~nek ›száma van, képlete, pontosan kiszámítható,

megrajzolható ›geometriai ábrája, a helynek ›arca (M. H. II. 83.).

Térkép a ›civilizáció három legnagyobb alkotásának egyike, megkisérli közös nevezõre

hozni a ›teret és a ›helyet egyezményes jelekkel, ahogy a hangjegy leírja a zenét (M. H.II.

84.)

Típus az erõk és ›hatalmak bélyege rajtunk (S. S. 137.) ›karakter.

Tisza ezer éveken át az ›Alföld életetõ Nílusa volt; amióta vizét elvették, azóta az Alföld

vízszomjas, képzeletszomjas, vidámságszomjas és gondolatszomjas és az aszály dühében ég

(M. H. II. 41.)

Tisztaságmánia a bensõ szennyezettséget a külvilágról lemosni, ›õrülethez vezet; az

›aszkéta szennyét önmagáról próbálja lemosni (Sz. B. U. 344-345.); a tényleges megtisztulás

elõl való kitérés; a ›valóságot törli, és a ›káprázatot tartja meg (P. II. 151-153.)

›tapintatlan.

Tisztátalan az egész ›létet bemocskolja, mert a lét közös és oszthatatlan (Sz. B. U. 434.)

›létrontás.

Titán ›én ›mágiában elvarázsolt ›férfi, vétke a kevélység, azt hiszi, hogy a ›lét erõ

dolga, a világot zsákmánynak tekinti, ›morálja, ›mértéke, ›vallása nincs; ›nõi

megfelelõje a ›szirén (L. T. 91.) ›találmány.

Tíz a minden, az örökkévaló isteni ›szám, ›világegyetem ›Egy-Egész-Mindenét jelenti

=1+2+3+4. (S. S. 89.); utána nincs több szám, mind az ›Egy, a ›kettõ, a ›három, a

›négy és a ~ megismétlõdése a ›lét különbözõ köreiben (S. S. 424.).

19. sz. irodalmi fejlõdése Hugo Victornál igazolódott a nyomorékság, Balzacnál a

szegénység, Dumas filsnél a hetérizmus, Zolánál a lumpenproletariátus, ›Dosztojevszkijnél

a gonosztevõ; Dosztojevszkij szellemiségének visszaható ereje folytán mindez egyesült, és az

õ elõzményének látszik (33, 35.).

Tízezer bõrû gyermek a ›lélek; tízezer bõrnek kell lehámlania, hogy a lélek önmagához

elérjen (Si. 42.) ›maszk, ›éberség.

Tízezer lakosú város ahol még mindenki ismer mindenkit; ha a lakosok száma több, akkor

›Philia istennõ eltávozik (. H. II. 13.).

Tmil/Marx a ›történet kezdete óta egyedülálló spirituális ›gonosztevõ, ›vallásos

életgyûlölõ; ›elmélete: a ›világot a feje tetejére állítani, a ›törvényt a ›rend megõrzése

helyett a rend megõrlésére használni; a ›szavak értelmén belül száznyolcvan fokos

fordulatot végrehajtani, így lesz a békekampány a világtörténet legnagyobb háborús uszítása,

az “egyesüljetek”- bõl gyûlöljetek, stb. (Sz. B. U. 103-105.) ›Ambrada.

Tmil-féle fordulat Szilveszter törvénybe, mûalkotásba stb. életpusztító anyagot rejteni, az

›emberi ›életet teljesen leépíteni (Sz. B. U. 105.) ›Ambrada.

Totális állam az ›apparátus szülötte, bázisa a ›szcientifizmus és a ›senki (P. II. 221.)

›Ambrada, ›állam, ›fasizmus/bolsevizmus, ›hivatali állam, ›politikai állam,

›részvénytársasági állam.

Többségi vélemény ›korrupt közösségben az ›igazság szerepét játsza (P. I. 40.)

›demokrácia, ›közvélemény.

Tõkés szemérmetlen ›életéhségben szenved, más által ›realizált ›valóságot foglal el,

parazita, elvetendõ (M. Sz. 341.) ›demokrácia, ›szocialista.

Tömeg a minõségtelen, merõben mennyiségi ›ember (T. S. 27.); a barbárság vertikális

betörése, hatalomra jutásának legelsõ jele a belek gondolkodásának felülkerekedése volt:

elõtérbe lépett, ami gyomor, földi javak, ›gazdaság; a ~ben az ember ›lefokozódik, egyéni

›tudata megsemmisül, a ~ a ›kultúrát megsemmisíti. (L. T. 18-21.); az ünneplésben épp

úgy a kiemelkedõt rombolja, mint a felejtésben; nem “ingatag”: a kiemelkedés elleni

védekezésben megingathatatlan (K. É. 80, 83.) ›közösség, ›egyén, ›személy,

›sztárizmus.

Történelem mint egy Zola regény: ›hazug; egyetlen komoly ember sem kerül bele, csak a

›svihák, meg a botrány és a ›csõd; leleplezi az emberi ›történet lényegtelenségét; a

›valósághoz képest a nemlétezés; bûnlajstrom, a ›normalitástól való eltérés; megmaradt

mindaz, ami mulandó – a söpredék – és elveszett, ami örök. (P. I. 250-252. old.); legmélyebb

tanulsága mégis, hogy a szemét önmagát kisöpri (Sz. 92.).

Történet 1. valódi az ›apokalipszis, a ›megváltás emberének kibontakozása,

›középpontja a ›személy (M. Sz. 302, A. 306.); benne a kezdet és a vég abszolút

›realitásként megjelenik (S. S. K. 191.); 2. romlott a ›boldogságát keresõ ›én ~e, aki az

›õsök útját járja (S. S. 492.); egyetlen elõnye, hogy megtanít jelen lenni (Si. 262.)

›üdvtörténet.

Történeti egzisztencia aki ›életét a ›történetben alapozza meg, s ezzel vállalja az

›igazságtól/Istentõl való elhagyatottságot, a ›válságot (S. S. K. 140.) ›európai életrend.

Történeti kereszténység kétezer éves küzdelem, hogy az ›Evangéliumból semmi sem

valósulhasson meg (S. S. K. 143.).

Történeti kor alapfogalom Kr. e. kb. 600-tól, az ›apokalipszis ideje, a ›jelen aión; ami

azelõtt az ›emberiség közös java volt, a ›szellem, a nagy ember (Lao ce, Buddha,

Zarathustra, stb,) kiváltsága lett, mert a sokaság lesüllyedt mellõle (33. 132) ›õskor,

›magányos, ›megváltás kora, ›társadalmon kívüliség.

Történettudomány ›filozofikus tartalmú ›kollektív ›regény, ›fantazma (S. S. K. 191.)

a ›korrupt ›idõ hamis kalkulusával számoló ›szcientifikus diszciplína a ›turbában: nem

tudni mi történt, mi történik, mi fog történni (S. S. K. 36-37.); egyik eredete ›ksatrija: naív

elbeszélés a törzsi és udvari krónikáktól a nacionalista történetírókig, a másik a ›brahmani,

ami értelmez, újabban történetfilozófiának hívják (M. H. II. 171-172.).

Törvény alapfogalom ›orfikus jelenség ›hierarchia, ›szabadság, ›rend, ›szám;

egyetlen ~ van: ›ébernek lenni; aki ettõl eltér, önmagától tér el. (A. 235.).

Tragédia a ›hõsi lélek ábrázolása, célja a ›felébresztés, a ›beavatás misztériumából

származik (S. S. 280-281.).

Transzcendens ami maradéktalanul önmaga, ezáltal a ›létbe nyúlik; ›Egy lesz, nem kell se

hozzáteni, se elvenni, mert az ›életlétbõl van (33. 179-180.) ›mûvészi.

Transzmutáció átvalósulás a ›mámor melegében; amikor az ›imaginációba a ›normális

›ember képét befogadom, a normális ember befogad engem (M. Sz. 346-347.) ›alkímia.

Tremendum magasabb ›hatalom megborzongató jelenléte; nem ›valóság, ›félelmünk

árnyéka (F. M. 32.) ›gondolkodás.

Trinitárius gondolkodás alapfogalom csak az valódi, aminek ›közepe van; minden

polaritás valójában hármasság, az ›Egy fundamentumán áll, pl. a szubjektum-objektum az

›imagináción, ezért ›három a dimenziók száma (A. 192.) ›kereszt, ›egységlogika.

Tudat a ›külsõ és a ›belsõ ösztönzések között áll, és feladata, hogy a sugarakat megtörje, s

ezáltal a ›lelket eszméletre ›ébressze; a diszkontinuitás szerve (S. S. 330.); a rongált

létezés tükre (M. Sz. 290.); az elmerült emberben a ›májá-világ, a ›kábaság szerve, az

individuális ›énhez tartozik (S. S. 47.) ›Sophia, ›tudattalan, ›tudatfölötti.

Tudatfölötti a ›lélek otthona, a ›lét ›Egysége (S. S. 339.) ›tudat, ›tudattalan.

Tudattalan az összes ›lelki képességek ›szabad és nyílt kibontakozási ›ösztöne;

›történeti ›ember elmerült ›ébersége, ami mindenrõl tud, ítél, a ›sors eseményeit figyeli,

metafizikusan, tehát a ›májá fátylát félretolva megérti; mellõzése veszedelmes

›válságokhoz vezet; ma is ›analógiákban gondolkodik (S. S. 45-46, 445.) ›tudat,

›tudatfölötti.

Tudás a ›hagyományban megszabadulás, › Európában ›hatalom (P. I. 132. old.) a ~ból

mindenki üdvfokához mérten részesülhet; senki sem tudhat többet, mint amennyire

›megvalósult; egyetlen eszköze a ›szó; mindig ›humor (Si. 95, 193, 293.); aki sokat tud,

de nem él aszerint, elveszett (Ruysbroek, K. É. 193.) ›bölcsesség, ›hamis tudás,

›tudomány, ›valódi.

Tudomány 1. létkérdéseket megoldó értelmi aktus, bázisa az igazságszenvedély, amely

nemzetiség, ›vallás, ›kaszt, ›történet fölött áll, és a történetet irányítja; sosincs belõle elég

(Sz. 42.); az ›Evangélium szelleme teremtette, hogy az ›anyagi ›világot megváltsa (Si.

322.); 2. szcientifikus a közép világhoz tartozik, a magas szellemiségû, ›szabad ›emberhez

nincs köze; a ›polgárság érdek-ideológiája, vallásszurrogátum (B. 281.); az ›univerzális

orientációt akarja ›alétheia nélkül, ezért elmerült az ›ész ›démonizmusába, ezért épít, pl.

az emberi lét és eredetkutatásában a zoológiára és a masinizmusra; hitelessége az egzaktsága,

tehát nincs ›igazsága, csupán ›tényei, melyekbõl egzisztenciálisan nem következik semmi;

a ›világ középpontjába a korrupt ›megismerést teszi, és elnevezi észnek (S. S. K. 146-147,

229.); egységes, pontos, ›logikus tévedésrendszer és igazságkerülés (33. 105.) ›Descartes,

›racionalizmus, ›szcientifizmus, ›szenvedélytelen, ›technika, ›tudományvallás.

Tudomány célja nem a ›megismerés, hanem a ›hatalom; így ereje sem ›igazságában,

hanem ›organizációjában van (P. I. 61, 82.).

Tudomány igazsága/hazugsága H2O? Nincs H és nincs O, víz sincs, tele van sókkal,

lényekkel, stb.; atomot, erõt, utat, fehérjét mondani nem más, mintha azt mondanánk: Bel,

Hermes, Anubis, Freje, Thot, Tlaloc, csak elõbbiekben ›démonikus, életromboló potencia

lappang; a ~ túlzás nélkül, a ma egy tévedése (33, 51, Uexküll); hirdeti, hogy ereje

›igazságában van, holott az ›organizáltságában; hirdeti, hogy ›objektív, holott csak

›személytelen; hirdeti, hogy elfogulatlanul keresi az igazságot, miközben ›fiktív

konstrukciókkal világhatalmi rendszereknek teremt bázist; hirdeti, hogy abszolút

igazságtartalmú kijelentés nincs, ezzel a ›létezést örökké megújító igazsággal kapcsolatát

megszakította, s kijelentéseinek hamis zöngéje támadt (P. I. 86-87.).

Tudományos fiktív (S. S. K. 188.).

Tudományos diszciplína a rokon ›istenségek tetteinek gyûjteménye (33, 53.).

Tudomány paradoxona ›szellemmel fejt meg valamit, ami nem szellem; tévedésrendszerét

a szükségszerûséggel szemben építette ki, ezért a ›tudomány fejlõdése valójában a

tudomány sorozatos összetörése s szükségszerûn (33, 50, 109-110.).

Tudomány realitása a látszatból indul ki, és benne is marad (Sz. B. U. 363.); a ›tudomány

idõrõl-idõre magától összeomlik; a ›szellemi tudományok közelebb állnak az ›emberhez,

ezért bomlásuk gyorsabb, a többieké érdektelenségük arányában lassabb (33. 110.)

›világnézet.

Tudományvallás ›Európa vallása (K. É. 142-144.); az ›ember legfontosabb kérdéseirõl

hallgat, érdektelenségi koefficiense igen nagy, mert merõben ›értelmi, objektív, ezért nem

lényegbevágó, buta; a végzettõl akarja az ›embert megváltani; ez a 20. sz. közepének

egyetlen igazi tudománya, amely az ›álszükségszerûségek szerkesztésével foglalkozik;

elsápadt ›filozófia (33. 104, 111, 178.) ›szükségszerûség.

Tudomány világa tértõl-idõtõl, ›élettõl, örök ›igazságtól független ismeret világa;

polidémonikus, ›demokratikus ›mítosz, fõistenek nélkül, a régi mítoszok minden elemével;

a legmélyebb mítosz az atomok körforgása (33, 50-51.) ›mozgás.

Tudós ismerettõkés és felszentelt ›szakember (B. 283.), a ›természettudományos

›mitológia papja: ortodoxiával, eretnekségekkel, szentekkel, szektákkal, fanatikusokkal (33,

53-54.) ›laboratórium.

Tudós és pap újkori közös magatartás, a ›démonikus ›hatalmi ›ösztön megnyilvánulása,

a cél a világuralom valamely kategorikus törvényrendszer kiépítése által; szándékukat

›ideológiákkal leplezik (B. 292.) ›tudomány, ›vallás.

Tulajdon a dolog feltétlenül valakié, mégpedig azé, aki azt odaadja; ha a dolog az ›embertõl

függetlenné lesz, ha érte senki sem felelõs, de õrzi, rejti, magának tartja meg, akkor a dolog az

ember fölött ›démoni uralomhoz jut; a helyes ~nem az igazságos elosztáson, hanem a

nagylelkûségen nyugszik (P. I. 190-191.); megoszlása igazságtalan, de ha elveszik, abból nem

›igazság lesz, hanem ›bûn (P. II. 133.) ›köztulajdon.

Túlvilág és a ›lét tulajdonképpen egy; a ~ ›szubjektív világ; külsõ valóság nincs, csak a

›személy, spiritualitás ~ realizálódása az ›éberség különbözõ fokán: a homályosan

derengõtõl a tündöklõen éber világosságig; az anyagi ›természetben élt ›élet kiegészítõje; a

lét csak akkor volt ›nyíltnak mondható, ha a két világ közt a kapcsolat fennállott (S. S. 325-

328, 340.); a ~on ›megkülönböztetésre nincs lehetõség: a ›csoda és a ›káprázat

összefolyik, ennek a ›mágiának az ›idilli foka a mennyország, ami még nem az ›üdv, az

üdv a ›misztérium ›középpontja (Sz. B. U. 149.); az ›élet után nem a ›halál következik,

hanem a ~; az ott lakók állandóan azon vitatkoznak, hogy létezik-e ~, vagy sem (B. 253, 74.)

›lélek a túlvilágon.

Túlvilág hatása ›képeket ad, melyek az ›emberben mint kényszerek jelentkeznek; a

›démoni hatás görcs, a ›világosságé szelídség (Sz. B. U. 158-159.) ›imagináció.

Túlvilág valósága az ›örök ›valóság; a ›világ minden eseménye egyetlen ›mágikus

›képben a túlvilágiak elõtt áll, akik mindent látnak a kezdetek kezdetétõl az idõk végéig (Sz.

B. U. 153.).

Turba a ›létezés, a ›szellem, a ›lélek, a ›test, de mindenek elõtt az ›immagináció

megzavarodása (Böhme, M. Sz. 292.); megingás abban a tudatban, hogy ›Isten képmása

vagyunk, ekkor Isten képének fénye elsötétül, s vele a lelkünk is, tehát nem külsõ, hanem

belsõ jelenség; amikor az ember Isten felkavart lángoló dühében él (Si. 48, 51.);

létzaklatottság; a ~ annál sûrûbb, minél mohóbb az ›életéhség, s minél intenzívebb a ~, annál

sóvárabb az életéhség, így szorul egyre összébb az ›élet, s kerülnek mind alacsonyabbra az

életcélok (S. S. K. 211, 64.) ›abhimana, ›kárhozat, ›korrupció.

Tükör az ›ember világhelyzete; ömagát a ›világból kiemelte, s mikor a dolgokra néz,

pillantása visszaverõdik, s önmagát látja mindig, mindenben, ám ez nem szembenézés, hanem

›maszk, ami eltakar (33. 159.); a ~ velem szemben nem engem állit, hanem a ~röt (P. II.

67.). ›humánum.

Tündöklõ kereszt a ›szenvedõ Jézus és a ragyogó Jézus egysége (Si. 151.) ›derû,

›szenvedés.

Tûz a ›lélek esszenciális élete (K. I. 391.).

Újjászületés az individuális ›én levetése, egyetemes, ›szellemi lénnyé válás (S. S. 294.)

›beavatás, ›kétszer született ›metanoia.

Újkor alapja a ›bûn tényének szándékos eltagadása; mostanra a bán holmi izgalom, vagy

›botrány lett (P. I. 162.) ›gondolkozás.

Unanimitás egylelkûség az ›államban élõ ›közösség természetes organizációja; lénye

önkifejtésében nem csupán ›szabad mindenki, de mindebben a közösség támogatja (P. I.

395, 405.) ›hivatal.

Unió az összes elemek teljes ›szabadságban megvalósósoló ›egysége. Ez teszi lehetõvé a

valódi ›történetet, a fejlõdést, és küszöböli ki a ›válságokat. Az uni-verzalitás az emberiség

valódi fejlõdési iránya. (T. S. 106.). ›személy, ›Egyház.

Univerzális állam nem ›politikai, hanem ›civilizációs ›társadalom; ›népek, ›vallások,

fajok, osztályok, nemzetiségek ›szellemi ›egysége, pl.: a Római Birodalom, Bizánc, vagy a

középkori egyház (M. H. II. 106, 76.).

Univerzalitás alapfogalom minden elképzelhetõ idõbeni, vallási, mûveltségi stb. határ fölötti

megnyilatkozása az egyetemes szellemnek; ~ a ›nyelvben: képesség a világ összes

dolgainak megjelölésére (S. S. 270.) ›univerzális állam.

Uralkodni a ›törvény szerint élni; ›áldozat, önmegtagadás, alázat (S. S. 485-486.)

›aszkézis, ›király.

Uralom a nem cselekvõ ›szellemi vezetés, a ›lélek eredeti királyi tudata, mely az

›újjászületésbõl, a szellemi születésbõl ered, és a ›hatalmat szentesíti (S. S. 297-298.);

“›nemesek ~a legföljebb tíz nemzedékig, ›polgárok ~a legföljebb öt nemzedékig, a

›szolgák ~a legföljebb három nemzedékig tart”; az ~ legelsõ feltétele az önuralom (Kug fu-

ce, M. H. II. 127, 164.) ›kasztok, ›király.

Utolsó Lélek a ›világ csúcsa és vége, ›Krisztus trónja, a szabadon fölvett kereszt szülötte

az ›emberben (L. T. 88.) ›áldozat, ›ünnep.

Utolsó Idõk minden ›ember találkozása az isteni ›létben, valamennyien lehántjuk egyéni

›énünket; a ›valódi ›ünnep és ›közösség megvalósulása (L. T. 169.).

Utópia ›közösségen kívüli, látszólagos, ›absztrakt ›állam, nem létezõ ›társadalommal,

valójában ›hivatal; mechanizált rémlátomás (P. I. 387, 450.) ›organizáció, ›Platón.

Utópista szeretett volna világforradalmat csinálni, de azután megelégedett a galuskával (K.

III. 406.).

Uvdtroliaq eszkimó, reggelente a napot fölkelti (K.).

Üdv alapfogalom a ›Megváltásban feltárt kapu, az ›élet értelme, ›szubsztanciája, ezért

fontosabb az életnél; senkitõl nem vehetõ el; nincs külön ›egyéni ~, csupán közös: csak az

az ~ érhetõ el, amihez másokat hozzásegítünk; ha biztosak lennénk abban, hogy ítélet és

öröklét nincs, akkor is kötelezõvé kellene tenni, nehogy csibésznek nézze valaki az ›embert,

aki fizetés nélkül akar távozni (M. Sz. 258-273.); a ›léleknek nem lehet teljes ~e, ha van

egyetlen egy, aki elkárhozott (Si. 31.); az ~ mindannyiónk egyéni létkérdése, abba a

›közösségnek beleszólása nincs (M. H. II. 91.); a ›misztérium ›középpontja (Sz. B. U.

149.); az egész ›emberiség megszabadulása egyszerre történik (P. I. 214.) ›boldogság,

›emberiség, ›lélek a túlvilágon, ›túlvilág.

Üdvérték minden korban elérhetõ, megvalósitható s megvalósítandó legmagasabb

értékfokozat; az életjelentõség és az örök jelentõség elválaszthatatlan; minden valódi életérték

~, ami pedig nem ~, az az ›életben is értéktelen (M. H. II. 92.).

Üdvfokozat ki, milyen fokon ›valódi; ki-ki ~a szerint részesülhet a ›tudásból (Si. 57.).

Üdvripacs annélkül éli le ›életét, hogy ›rögeszméin kívül mással találkozna (Sz. B. U.

358.) ›publik.

Üdvterv a valódi ›életterv, az ›ember létezési ›középpontjával teremti, építésében egy

tapodtat sem haladhat tovább, amíg az elért ›gondolatot meg nem valósította (M. Sz. 258-

267.) ›realizálás, ›imagináció.

Üdvtörténet alapfogalom a ›Megváltás óta eltelt ›idõ; ›apokaliszis, ›történeti kor.

Üldözõ és üldözött között lényeges különbség nincs, helyzetük pillanatnyi hadállás; a

›közösségbõl mindketten kilógnak, ›életük: a ›félelem, leginkább önmaguktól; általában

az üldözött a ›tehetségesebb, õt segíti a vicc, a szatíra, a ›szellem, az üldözõ rendszerint

kerekfenekû és unalmas (Sz. B. U. 325-329.) ›érdekes ember.

Ünnep az ›áldozat napja, a ›közösség kezdete: találkozás az isteni ›létben, ezért nemzeti,

faji, állami, ›kulturális stb. ~ nincs, mert ilyen közösségek sem léteznek (L. T. 168.);

›szellemi kaszt, a ›vásár szakralitása és a ›gyûlés komolysága nélkül csak cifra

felfordulás, holott nélküle minden ›tevékenység értelmetlen; a romlás mai fokán közös

áhitat elképzelhetetlen (M. H. 72-73.) ›Utolsó Idõk.

Ütem ›ritmus.

Vaisja ›polgár a gazdasági ›kaszt tagja, ›karmája a ›közösség anyagi szükségleteirõl

való gondoskodás (S. S. K. 202.); szanszkrit: tamas, ›színe a fekete; életkérdése: mire van

szükség, még szellemi, mert az ›anyagra vonatkozik K. É. 161, 149.); ›hatalma a

machiavellizmus, szabadelvûnek és humánusnak mutatkozik, miközben egyetlen célja a

zsebeket kiforgatni (S. S. 503-504.) ›vásár, ›uralom.

Vajda Lajos abban különbözik ›Csontvárytól, s mindazoktól, akikben a ›szellem vízója

fölmerült, hogy nem õrült meg; ›képei a ›világnak ›valódi részesei, önálló lények (F. M.

58, 65.) ›magyar festészet tengelye.

Valaki a ›senki korszakában az törvényes és ›normális ›életrend helyreállítását óhajtja

(P. II. 224.) ›alapállás.

Valakinek lenni a legélvezetesebb dolog csillapíthatatlan kívánságok középpontjában állni

(S. S. K. 282.) ›én.

Vallás a ›hagyománynak a ›történetben megjelent alakja (S. S. K. 33,), amely az

egyetemes ›metafizikát a ›nép, a ›tömeg, az ›idõ, a faj, a ›filozófia, a ›világnézet

›szellemében oldja föl (S. S. 93.); minden emberi ›tudás közül a legtöbb reális

›bölcsesség a ~ban van (Si. 40.); az ›emberiség apriori szubjektivitása; dualisztikus

(›kettõsség) (33. 107, 178.); a ~ a ›válságban, ›turbában élõ ›ember terhein könnyíteni

próbál: külsõ, vele nem azonos ›létben osztozó ›Istennél keres védelmet, ›üdvöt; a

›megváltást búvóhelynek tekinti (S. S. K. 30-31, 150, 296); a ~ igaz, de kevés, az

›igazságot nem ontológiailag rehabilitálja, hanem a legefelsõbb lény akaratának tünteti fel

(P. II. 106.); ›publik ünnepélyes agóniája (A. 424.) a ~tól a legmesszebb a ›morál van (K.

K. 391.); egyetlen ember sem él a ~on kívül (B. 296.); a legrosszabb ~ az ›ateizmus (B. f.

32.) ›klerikalizmus, ›szcientifizmus.

Vallásos nem vagyok, de mivel ›Isten az egyetlen ›valóság, lehetetlen más életpraxisban

tisztán élni (Si. 71.).

Vallástalanság a transzcendens kapcsolat hiánya, ›ateizmus, belsõ elszegényedés, az ›élet

ellaposodása; tünetei: az ›államok felbomlása, ›társadalmi, ›gazdasági, ›morális

›válság, közöny, ›züllés, ›korrupció, terrorisztikus államok megjelenése, stb.(Nietzsche,

V. 21.); ›mûvészeti, ›gondolkodásbeli, ›tudományos megfelelõje a naturalisztikus

szemlélet (K. É. 117.); a ›vallás egy neme (33. 108.) ›hitetlenség.

Valódi élet a ›libidó fölszámolása, önmagam felsõbb ellenõrzésével kezdõdik (P. I. 315.);

minden óra követelményét fölismerni és megtartani, a ›létet az utolsó fillérig beváltani,

konkrétan, itt és most; önmagát mindenkinek meg kell valósítania; csak ha teljesen ~ vagyok,

akkor ›üdvözültem; ~ lényünk a szüntelen ›áldozat tüzében ég (Si. 75-76, 57, 245.)

›alapállás, ›éberség.

Valóság ›kinyilatkoztatás (M. Sz. 257.); az ›Egy (A. 189.); az egyetlen ~ ›Isten (C.

Patmore, K. I. 396.); ami megmarad (S. S. K. 124.); nem a Nietzsche-i Ding an Sich, hanem a

Kezdettelen, a ›mysterium magnum, amirõl mindenkinek egyaránt azonos tudása van, s amit

nem lehet nem tudni; meg lehet tagadni, de ez nem a ~ot, hanem a tagadót teszi nemlétezõvé,

ezért teljes egészében el kell ismerni, ›éberségünket helyreállítva (Sz. 91, M. Sz, 235.); a ~

mindig érzékelhetõ az ›imagináció révén; a ›máján, a ›természeten túl (A. 115, 263.);

csak az ›igaz ember látja (P. II. 99.) ›valószínûtlenségi mozzanat.

Valószínûtlenségi mozzanat minél valószínûtlenebb valami, annál hihetõbb, minél

valószínûbb, annál hihetetlenebb; a teljes valószínûtlenséget nevezzük valóságnak, ám az

igazi ›valóság számunkra az elhihetõség határán túl fekszik. (Le Bon, K. 272-273.).

Varázs/mágia ›májá.

Varázslat ›káprázat.

Varázsló aki a ›májából kilép azáltal, hogy ›személyessé lesz, ›éberré, vállalja a

cselekvést a ›gondolkodást, a szólást (A. 264.).

Vállalni hogy a sötét pont, az elsõ ›hazugság bennem van (P. I. 261.).

Válogatás hisztéria; restellem bevallani, de soha nem tudtam, és ma sem tudom megenni a

forralt tej fölét (P. II. 207.) ›evés.

Válság alapfogalom ›realitásnak tekinteni a ›korrupt ›világot (S. S. K. 36.); nem vállalni,

›elrejtõzni, nem tudni, hogy az elsõ ›hazugság, a ›sötét pont bennem van, ott, ahol az

›élet méze a legédesebb; a ~ annyi, mint ~ban lenni, válaszolni, választani, elválni,

›vállalni; (P. I. –260-261.); a ›kereszténységen kívüli ›világ ~a a fölmorzsolódásba, a

semmibe visz, a kereszténységen belüli ~, az ›Isten és a világ közötti leszámolás Isten

országába (K. II. 327-329.) a ›vallástalanság; ~ mindig volt, hogy nincs, vagy, hogy a ~

végzetes, egyaránt tarthatatlan; megoldása csak a ~ ›középpontjában, minden részletre és

›személyre kiterjedõen, az egész világ számára lehetséges (V. 21, 31, 57-62.)

›apokalipszis, ›eschaton, ›gondolkodás ›korrupció, ›univerzális állam.

Válságtudat az a belátás, hogy többé egyetlen kérdés sem áll önmagában; minden kérdés

›emberiség kérdés, a megoldásnak ebbõl az egészbõl kell kiindulnia; a kulcs az ›alapállás

(M. H. II. 156-157.).

Várakozás arra, hogy ne kelljen többé várnunk senkire, ne kelljen megállni és az arctalan

homályba meredni (P. I. 185.).

Város szent hely, ahol az ›anyagi erõk háttérbe szorulnak, mert a szent fal és a kövezet a

földtõl elmetszi; tulajdonképpen nem hely, hanem a ›közösségnek, a sokszólamú ›létnek

harmonikus, ›nyílt ›egysége; a ›történeti korban éppen úgy elvesztette értelmét, mint az

›uralom, ›hatalom, a ›királyság, a ›nép, maradt a külsõséges együttlakás (S. S. 512-

515.) nem a kényszer, hanem a közvetlen szociális érzék teremti; nem a ›természet, hanem a

›civilizáció vezeti (M. H. 21.) ›nyugat, ›tízezer lakosú város.

Vásár a ›vaisja szakrális terepe (M. H. II. 71.) ›kasztok.

Vers ami a ›szavakat valódi értelmükben használja; a ›logost idézi (P. I. 320.); a szavak

orgiája; ~et írni éppen úgy nem kiváltság, mint imádkozni (B. 165, 162.); lenyúl a legmélyebb

rétegekbe, ez benne az ›örök ›vallásosság (33. 158.) ›költészet, ›költõ.

Verseny a ›modern ›emberiség nem a megszabadulás (›megváltás), a jegyében áll,

mintha nem is lenne ›egzisztencia, csak szituáció (P. II. 70.) ›Európa.

Vezetõ ha ›szellemi ember, brahman, akkor az egyes embert is a ›világos ›értelem

irányítja, ha a tevékeny ember, a ›lovag, akkor a tevékeny ›szenvedély, ha a gazdasági

rend, a ›polgár, akkor az egyes ember is a ›haszonhoz igazodik és az ›anyagot túlbecsüli,

ha a ›szolga a ~, akkor az egyes embert is a ›tudattalan vezérli, roppant nehéz világosan

gondolkodnia, és az ›emberiség az értékek ›rendjén kívül áll (S. S. 464.) ›életrend,

›kormányzás, ›kasztok.

Vezetés a ›lét maga, nem tevékenység (S. S. 481.) ›király.

Véda szanszkrit az õs-kinyilatkoztatás hiteles szövege, minden ›metafizika ennek a

változata; a ›vallás elõtti és fölötti (Guénon, S. S. 92.).

Végleges/hiteles lét mindenkinek veleszületett tudomása van róla, ezt kell ›realizálni, ettõl

függ az ›élet ›igazsága, hogy ›egzisztens, vagy ›pszeudoegzisztens (P. II. 105.)

Végrendelete rólam emlékkönyvet ne adjanak ki, barátaim ne írjanak megemlékezést,

fölöttem ne tartsanak gyászbeszédet, utcát vagy teret rólam ne nevezzenek el, arcképemet ne

fessék, szobromat ne faragják, díszsírhelyet nekem ne adományozzanak, s nevemet ne

használják fel arra, hogy költõi nagydíjakat tûzzenek ki (Si. 238.).

Végtelen ›szám nincs, föltételezése az ›infinitezimális és az indefinitív (alaktalan) szám

összekeverésébõl adódott, csak ›legnagyobb szám van, aminél nagyobb szám elgondolható,

de az már fiktív, tehát érvénytelen; a világ nem ~, mivel formája=száma van (Böhme, T. S.

121.).

Véletlen az a daimón, ami a ›törvénybe betör, azt megbontja, s olyasvalamivé teszi, aminek

látszólag sem elõzménye, sem következménye nincs (S. S. 436.); a valószínûség határesete,

még kiszámítható (M. H. II. 156.) ›szerencse.

Vicc a ›hivatal ›hatalma alól felszabadult ›nyelv>; az elnémult ›közösségben az élõ

dialógust fenntartja, ›szellemi szintje termsézetesen alacsony (P. I. 413.).

Vidja a védikus tanítás lényege: az ›éberség, Iránban: chisti. (S. S. 40.).

Világ az ›örök ›szeretet tárgya ›Isten szívében (S. S. 142.); a ›szellem a ›lélek és az

›anyag ›egysége (M. Sz. 258.); nem ›hely, hanem állapot (A. 184.); értelmes képek és

nyílt feleletek sora, melyekbõl az ›ember ›éberségének szintje szerint képes olvasni (A.

247.); a ›hazugság helye, ahol minden megromlik; a ›direkt morál és a ›rossz lelkiismeret

feszültsége; ›személytelen erõk ›halmazának ›személyben való testetöltése; lények,

ásványok, atomok (csekély) személyessége, figyelemreméltó › szabadsággal (P. I. 21, 288.)

›analógia, ›természet.

Világhatalom altiszti igény (K. II. 436.) ›becsvágy.

Világháború elavult az apokaliptikus idõszámításban (K. K. 329.); a második ~ban hét

hatalom viaskodott, és az a kettõ maradt meg közülük, amelyik az összes többi gazságait

akkumulálni tudta (P. I. 300.); nem következett utána, utánuk ›katarzis minden kérdés

függõben maradt (P. II. 111, 116.) ›háború, ›nürnbergi per.

Világi típusok szívük ›óceáni érzülete helyett ›világnézetük cellájába

zárkózott›outsiderek: az analitikus, az ›analizált, a ›Channan, a ›fürge huncut, a ›mû-

pánikban élõ, a ›neurotikus, a ›nihilista, a›plankton, a ›publik, az ›SS, stb. (A. 343.

skk.) ›keresztény.

Világnézet/világszemlélet ›kísértet-védelem saját gyöngeségeink ellen; szívünk ›óceáni

érzületét leszûkíteni, és cellába zárni (A. 384-392.); az ›individuális ›én képzelgése, ami a

›valósággal csak elvétve érintkezik (S. S. 51.); leszûkült ›tudat (Sz. B. U. 364.); nem az

›igazságért jön létre: tudós épület, amiben az ember elrejti szorongását (P. I. 12.)

›alapállás, ›kenyõcs.

Világosság napfény, ›értelem, ›erkölcs, ›derû, nyugalom, béke (Si. 126.); ~ért mindig a

politikus ment a ›mûvészhez, sosem fordítva (33. 239.) ›archetípus, ›fény, ›politika,

›sötétség.

Világtörténet a ›korrupt ›ember elfelejthetetlen bûnkatalógusa (S. S. K. 71.); az istenek

›játéka; ›Isten játszik velünk, s milyen jó, hogy így van (B. 151.); a ~ egyetlen pillanat és

minden esemény egyidejû (Sz. B. U. 153.) ›idõ, ›történet.

Világválság nem csak teszik a rosszat, de hisznek is benne; utolsó stádiuma a vak ›luciditás,

a ›személytelen üzem, és a szégyentelen ›életéhség találkozása; a végsõ lépést nem

›állam és ›nép fogja megtenni, hanem államfölötti nemzetközi szervezet (P. I. 303, 299-

300.); a ›valóság felõli tudatlanság általános: világszerte gazdasági, politikai, katonai, tehát

alkalmatlan, ›absztrakt megoldással kísérleteznek; akkor szûnik meg, ha a ›szellemi kaszt

alapjait megvetik, más szóval: a nemzetiségekre darabolt ›népek ›univerzális államban

egyesülnek, vagy ami ugyanaz: a ›szcientifikus ateokrácia helyett új ›civilizáció lehetõsége

megnyílik – az egyik nincs a másik nélkül (M. H. II. 159.).

Villamosszék ›Bizánc és a ›humanizmus gyermeke, a gyilkosságot ›személytelenné

teszi, s a ›felelõsséget a szép ›rend szikrájára hárítja; a humanista csak azon csodálkozik,

hogy vendégének elszenesedett hullája nem mosolyog vissza rá (33, 31.).

Virág a növény szellemi szerve; az egyetlen ›kép a világon, amiben a ›lélek önmagára

ismer (B. 26.).

Visszaképzõdés valamely katasztrófa által elõidézett elanyagiasodás, melynek során a

›lélek elhomályosul, elkorcsosul, ›bûnbe merül; létezik kollektív, csoportos és egyéni

formája (S. S. 128.) ›hangyaállam, ›primitív ember.

Visszahárítás az én hibámban õ a vétkes – a rossz ›házasság alapmûvelete (K. II. 128.).

Visszhang/Visszfény/Lenyomat minden hang, fény, arc ~a az eredetinek (K. I. 243.).

Viszály a ›szeretetlenség természetes alakja (K. II. 99.).

Víz a ›szellem elanyagiasodásának a ›fény után következõ elsõ foka (S. S. 451.); az ›élet

egyik õsjele: a ›kép és a ›lényeg együtt: szemléletes ›valóság és ›örök jelentõség (33.

125.).

Vízözön (a Vízöntõben) elmerülni a tudattalanban, a tömegben (L. T. 37.).

Vízszintes csak a ›víz tudja igazán, hogy mi a ~ (Si. 278.).

Vörös az abszolút ›szín (F. M. 83.); az ›élet színe (P. I. 169.) ›kék.

Vu-vei kínai tévesen nem-cselekvés, pontosabban a semmi cselekvése, valójában az egyéni

›életmû építésétõl való tartózkodás (P. II. 185.) ›karma.

Wagner vásár, vagy mondjuk meg nyíltan: opera; ›lemurok ›zenéje, szalmiák és pirított

vaj; egyetlen elõnye, hogy a páholy mélyén a zajtól nyugodtan lehet diskurálni (K. II. 72.).

Willendorfi Vénusz nem õ a ›természet mintája, hanem az õ mintája a természet; a

gondolat által nem érintett természet gazdagsága (A. 167.) ›anya.

L. Wittgenstein a ›modernizmus ›archetípusa, õ lépte át a hibátlanul szervezett

(›organizáció) ›ész és a steril ›ráció közti határvonalat; észlelte, hogy a ›metafizika a

›nyelvet is áthatja (P. I. 347, 329.).

Zarándoklás Zarándoklás a cédrushoz kétségtelen, hogy nincs a ~nál szebb magyar ›kép

(F. M. 58.) ›Csontváry.

Zártság alapfogalom kapcsolódásra képtelen, ›ájult, ›absztrakt, ›személytelen ›anyagi

›én; ›nyíltság.

Zene számolás (Saint Martin); a hangok harmóniája a ›számokon alapszik (S. S. 425.);

hangóceán, nem akaratunkból keletkezik, hanem lángolva körülvesz; ~i õsélmény: meghallani

az üvöltõ követ; ~t csinálni: tudatára ébredni annak, hogy a ›tanítványok elhallgattak, s

felüvölteni, mint a kövek (A. 141-142.); a megdicsõülés és a léhaság ›mûvészete (K. 430.); a

›nép ›morálja; a ~ben tanuljuk meg, miképpen kell együtt élni (M. H. II. 136.); a káoszból

kilépõ ›rend elsõ alakja; ›logostalan, ›bizonyító eljárásra nincs szüksége (P. I. 334, 236.)

›aritmológia, ›diszharmónia és kakofónia, ›szonáta.

Zenei hazugság a legelvetemültebb, mert az ›embert a legvédtelenebb oldalán

demoralizálja; megakadályozza az emberben a ›logos pirkadását; idiotizmust követel: vidám

menetelést a koncentrációs tábor barakkjai között az akasztófa felé, mindig fortissimo (P. I.

354-355.) ›Bach, cigányzene, ›giccs, ›Wagner.

Zenész aki nem közvetlenül, az elsõ forrásból hallja az eddig még meg nem nyilatkozott

hangösszefüggést, nem ›mûvész (F. M. 48.).

Zöld az ›élet alacsonyabb hõfokát jelenti, nem ›erotikus, hanem ›szexuális, még nem

emberi, Bartók Cantata profánája ~ remekmû (P. I. 175-176.) ›lila.

Zugélõ-ivó-evõ ›mozinézõ, közben csoki (K. II. 98.) eldugni egymás elõl magunkat, és ki-ki

a saját ›életét titokban, maga élvezi (P. I. 304.) ›lemur.

Züllés a ›bûn egyszeri és kivételes aktusával szemben a lassú beszennyezõdés; életünk

színvonalát folyamatosan süllyesztjük ›hazugsággal, ruhával, zenével, szokással stb.; nincs

rá feloldozás, csak a ›megfordulás segít (SZ. 372-373.) ›létrontás.

Zsebkendõ ›szépsége a vasalás (B. 244.).

Zsebrádió a ›polgár ›énje (Sz. B. U. 492.).

Zseni kolosszális púp, olyan ›ember, akin egyetlen ›tehetség abszolutisztikusan és

terrorisztikusan uralkodik, az egész ember ennek az ›õrületnek a szolgája; ›üdvértéke

negatív – általában, de mindig attól függõen, hogy milyen ›hatalom szolgája (M. Sz. 315-

318.) magyar ha valakiben a vásottság kitör, ~nek nevezik (P. I. 264.) ›démon.

Zseniális ember a ›történeti idõben élõ ›szakrális szubjektum, aki általában errõl nem tud,

a lezárt ›életet a ›lét erõi elõtt meg akarja nyitni; megnyilatkozása a ›könyv, az ›ébredés

lehetõsége; magányos és tragikus figura (S. S. 76-78.).

Zsurnalizmus az egész nyugati ›civilizációban a nyelvrontás (›nyelvzavar) fõ oka (M. H.

II. 147.); a ›szofisztika alsó határa (P. II. 178.) ›nyelv, ›sajtó.

Yang és yin alapfogalom a kínai gondolkodásban, a ›világban minden ›kettõ; a ~ a

szembenálló különbözõségek állandó és ellenállhatatlan vonzása-taszítása, ›mozgása,

teremtése: ›férfi és ›nõ, nappal-éjszaka, száraz-nedves, ›fény és ›sötét, stb.;

Egyiptomban Osiris és Set, Iránban Ahura Mazda és Ahriman, Indiában Purusha és Prakriti

stb. (S. S. 107.)

Yantra keleti, ›õskori ›absztrakt festõi mûfaj, figurát, jelenetet nem ábrázol, csak néhány

geometrikus ábrát; a ›látás maga akar lenni, kaland nélkül; a ~ a ›tremendum legfelsõ,

sötétség nélküli foka; a ~ alapja a nézés egyszerûsége (F. M. 106-107, 117.) ›mandala,

›Martyn Ferenc, ›szenzualista kép.

Yoga ›jóga.