 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
57
Primitív közösség/társadalom visszájára fordított szakralitásban él, nem értelmes
›vezetõkre, hanem sámánokra tart igényt, akik kollektív ›archetípusként az egész közösség
nevében mûködnek (P. II. 54.) ›diktátor, ›mágia.
Primordiális a születés, a ›történelem elõtti létezésre való eltörölhetetlen, minden emberben
élõ emlékezet (P. II. 12.); elsõrendû minta, az õsetalon, elõbb az ›aranykor
›hagyományában, ›Krisztus óta a ›megváltásban (M. Sz. 314.).
Privatizmus a ›humanizmus találmánya: az ›ember gonosz kettéhasítása nyilvános
emberré és magánemberré; az elõbbinek kötelezõ ›hazudnia, utóbbi titokban igazat is
mondhat, föltéve, hogy nem derül ki; ugyanakkor nyilvánost, a hazugot fölmagasztalta, az
igazit, jobb esetben, hiszterizálta (33, 30.); az egzisztenciátlanság jele; magánélet csak itt van,
ahol ›tömeg van (K. É 87.).
Profán táj festészet giccstáj, mögötte ›igazság nincs (B. 56.) ›szakrális táj.
Provincia ›kulturálisan, történelmében passzív tartomány, amely a reá kisugárzott
›civilizációt nem gazdagítja; ›típusa magányos félbolond és a hóbortos konzervatív, vagy a
kettõ együtt (M. H. II. 30, 35.) ›Észak.
Próza az ›esszéíró ›szellemi helyzete a ~ban realizáldik: a ~ az autonóm, szubsztanciális
szellem hangja; nyelve az ›esszéé: vidám, komoly, tömör, levegõs, távlatos, súlyos,
könnyed, mély, világos (B. 10-60.); kötöttebb a ›versnél, mert szûkebb; több életismeretet,
érettséget, illúziótlanságot követel; a valóságérzék mûfaja; van benne valami ›nevetséges
(33. 145, 158.).
Pszeudoegzisztens korhõs, az elhazudott ›életben élõ, aki életének igazságait
›szurrogátumoknak árulja el, zárt, ›elrejtõzött (P. II. 42, 105.); kívülrõl nem leplezhetõ le,
csak ›belsõ › átvilágítással, ›evangéliumi módszerrel; mindenkinek magának kell
megtennie, mert létünk igazságának helyreállítása ›szigorúan át nem ruházható dolog (P. I.
348-349.) ›szubegzisztens.
Pszeudológia önvédelmi hazugságrendszer (P. I. 243.) ›elrejtõzés.
Pszichoanalízis az analitikus az ›analizált incesztus-ideálját kiemeli, s önmagával
helyettesíti (A. 404.); mas a legbiztosabb hazugságvédelem (P. I. 63.) ›freudizmus,
›pszichológia.
Pszichológia, modern a kezdeti ›korrupciót, a ›bûnt és annak tudatát óhajtja likvidálni;
életünkben a ›szeretet megismerését helyettesíti; a ›tapintatlant az önmagába való
pillantástól megmenti, a ›létrontás rafinált módszereire megtanítja; semmiféle ~ nem jutott
még semmiféle ismeretre; alkalmatlan a ›férfi, még inkább a ›nõ megértésére; forrása a
›regény (P. II. 21, 153, L. T. 143, A. 304.); a világon a legszükségesebb rossz (K. II. 383.);
sikerét azzal aratta, hogy az ›önámítás technikáját elképzelhetetlen módon tökéletesítette (P.
I. 61.) ›freudizmus.
Pszichoterápia nem a páciensnek van szüksége orvosra, hanem az orvosnak a páciensre (C.
G. Jung), hogy ›pszeudoegzisztens komplikációit a betegbe vetítse; egyik sem
meggyógyulni akar, hanem újabb betegség-szenzációkat átélni (P. II. 23-24.)
Publik aki állandóan közönségnek játszik, ›világhatalmi génye van, lényének kerete a
›világnézet (A. 382-383).
Puritán az ›elvek sötét és harcias korlátoltja, desperát ›ateista, ›absztrakt, tömény
szívidóta, neki köszönhetõk a legvéresebb csaták és forradalmak; egyetlen gyógyszere a
›bor (B. f. 28.) ›pietista.
Qualmikianizmus agresszív vallásos szekta, ›ateista tanainak lényege: ›lélek, ›Isten,
›szabadság, ›személy nincs, csak ›kollektív lét és tudat (A. 372-374.).
Qualmikiánus a ›qualmikianizmus híve, mindig fanatikus, akár az önfeláldozásig menõen
hisz a tanban, a prófétában az észokokra fütyül (A. 373.) ›ateista.
 |