Tehát ezen négy tényezõ megértése adja a buddhista gyakorlat és meditáció alapját. Ha viszont ragaszkodunk a hétköznapi értékekhez, nem tudjuk elkerülni a szenvedést. Ha továbbra is úgy gondolkodunk, hogy "Én vagyok a testem", vagy "Ezek a dolgok az enyémek", akkor az öregség, betegség, halál és a veszteség érzése rendkívül kellemetlen lesz számunkra. Senki nem kerülheti el a fájdalmat azt mondva, hogy "Ez a megvilágosodás dolog nekem túl komplikált", mert ha egyszer megszülettünk, meg is fogunk halni. Az életben nem lehet nagyobb cél, mint megtalálni azokat az el nem múló értékeket, amelyekkel legyõzhetjük a szenvedést és a halált. A megvilágosodás jelentõsége és haszna épp ezért felbecsülhetetlen saját magunk és mindenki más számára.

A buddhizmusnak különbözõ típusai vannak?

Buddha az emberek három fõ csoportjának adott tanításokat. Azoknak, akik a szenvedést akarták elkerülni, az ok és okozat összefüggésérõl tanított. Azok számára, akik másokért akartak minél többet tenni, az együttérzésrõl és a bölcsességrõl beszélt. Azokkal pedig, akiknek erõs bizalmuk volt saját és mások buddhatermészetében, a tudat közvetlen tapasztalatának látásmódját osztotta meg, amit Nagy Pecsétnek (tibetiül Csagcsen, szanszkritül Mahamudra) neveznek. Az elsõt ezek közül a szintek közül Kis Útnak vagy Theravádának hívják, a másodikat Nagy Útnak vagy Mahajánának, a harmadikat pedig Gyémánt Útnak vagy Vadzsrajánának.

Mit tud Buddha tanítása nyújtani a nyugati társadalmaknak?

"Hatékony eszközöket, melyek a tudat közvetlen megtapasztalásához vezetnek" - mondta Lopön Csecsu Rinpocse, aki a tibeti buddhizmus egyik legtapasztaltabb tanítója volt. Buddha tanítása olyan, mint egy gyémánt, mely lényegiségében nem változik, mégis a mögötte lévõ dolgok színeiben ragyog. Így illeszkedett az egyes országok kulturális hátteréhez anélkül, hogy lényege elveszett volna. A tanításokat elõször 1500 évig Indiában, majd 1000 évig Tibetben adták tovább. A mai Nyugat jól képzett és önállóan gondolkodó emberei számára a tiszta látásmód, s módszerei érthetõbbek, mint valaha.

További infó: http://www.buddhizmusma.hu/

Trinli Táje Dordzse (Lhásza, Tibet, 1983. május 6.) a 17. Karmapa

Tibetben született 1983-ban. Egy ismert Nyingma-láma, Mipham Rinpocse fiaként látta meg a napvilágot. Kisgyermekként Táje Dordzse többször kijelentette, hogy ő a Karmapa, s az őt vándorként és turistaként meglátogató tanítványokat is első látásra felismerte. Samar Rinpocse, aki a Karma kagyü vonal második legmagasabb rangú lámája, miután tudomást szerzett a gyermekről, az évszázadok óta használt spirituális módszerekkel azonosította Táje Dorzsét mint hiteles Karmapát. A 16. Karmapa halálakor pontos leírást adott a vonaltartó lámáknak arról, hogy hol és milyen körülmények között találhatják majd meg őt évek múltával.1994-ben, miután Karmapa és családja elhagyta Tibetet, Samar Rinpocse hivatalosan is felismerte az akkor 11 éves gyermeket mint 17. Gyalva Karmapát. 1994 óta Karmapa Táje Dordzse Indiában él és tanul, képzésében a buddhista filozófia és a meditáció játssza a fő szerepet. 1998 óta napjaink egyik legkiválóbb buddhista tudósa, Prof. Szempa Dordzse is tanítói közé tartozik. 1999 novemberében Karmapa elfogadta a tajvani, szingapúri és malájziai buddhista központok meghívását – tízezrekkel találkozott útja során. 2000 januárjában számos európai országba is ellátogatott – többek között Németországba, Franciaországba és Magyarországra is.

További infó: http://www.buddhizmusma.hu/