Fekete gólya (Ciconia
nigra)
ELTERJEDÉS
A fekete gólya Nyugat-Európában a
Pireneusi-félszigeten, Franciaországban,
Belgiumban, Németországban fészkel, és állománya ezeken a területeken
növekszik. Újabban látványosan terjeszkedik Ausztriában, s a
Kárpát-medencétől
északra Szlovákia, Csehország, és Lengyelország területén.
Kelet-Európában
Szentpétervár szélességi körétől délre fordul elő, az Urál, a Kaszpi-
és a
Fekete-tenger által határolt területen. A faj eddigi ismereteink
szerint
legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol - részben az
élőhelyek
tönkretétele miatt - létszámában csökkenő tendencia mutatható ki.
Ázsiában
Mongóliáig terjed fészkelő területe. Rendszeres vonuló, ezért a
fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon a
középhegységi és
dombvidéki, valamint a síkvidéki folyó menti erdeinkben egyaránt
fészkel. Az
utóbbi években elszórtan a Duna-Tisza közi hátságon is ismertünk lakott
feketególya-fészkeket.
VÉDELMI
HELYZET
A fekete gólya egész fészkelőterületén veszélyeztetett faj.
Magyarországon a
fokozottan védett fajok kategóriájába tartozik, eszmei értéke
ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A fekete gólya legkedveltebb élőhelyei a csendes vízfolyásokkal,
tavakkal
váltakozó erdős területek, melyekből nem hiányoznak az idős hagyásfák
vagy az
egykori legelőerdőkből visszamaradt öreg kocsányos tölgyek. Síkvidéken
legtipikusabb fészkelőhelyei a fiatal fák sűrűjében megbújó évszázados
kocsányos tölgyek. Hegyvidéken elsősorban az öreg bükkösökben vagy
fenyvesekben
fészkel. Öreg tölgyek hiányában más fafajokon is költhet, melyeknél a
legfontosabb, hogy idős egyedek legyenek és biztonságos fészekrakási
lehetőséget nyújtsanak. Ismereteink szerint a következő fafajokon
fészkel:
erdei fenyő, bükk, szil, kőris, fűz, fehér nyár, ritkán vadkörte,
illetve akác.
Hegyvidéken, sziklán is fészkel. Előfordult már olyan eset is, amikor
használaton kívüli magaslesen vagy földön költött.
Költés
Az egyes párok területhűsége rendkívül változó. Vannak olyan párok,
amelyek
hosszú évek óta azonos fán és fészekben költenek évről-évre, és vannak
olyanok,
amelyek évente újabb fészket építenek. Nagy általánosságban elmondható,
hogy ha
komolyabb zavarás nincs, a nyugodt helyekre a pár évről-évre visszatér.
A
legérzékenyebbek a zavarásra megérkezésüktől a fiókák kikeléséig, ami
általában
május hónapra tehető. Tavasszal március elején jelennek meg az első
fészkelőpárok, míg őszi vonulásuk csúcspontja Magyarországon szeptember
elejére
esik. Fészeképítésre az öreg fák vízszintesen kinyúló oldalágait,
törzselágazásait választja, de ferdén megdőlt fákon is több ízben
találták
fészkét. A fészek általában lapos, nagy kerek építmény, amelyik a
megfelelően
zavartalan helyen a többéves lakottság után néha különösen nagyméretűvé
válhat.
A fészek általában viszonylag alacsonyan, 10-15 méteres magasságban
helyezkedik
el. A párok március elejétől már megfigyelhetők a fészkek környékén,
vagy a
fészken álldogálva. A tojásokat lombfakadás idején, április első
harmadában
rakják le, gyakran már az első tojás lerakása után megkezdődik a
kotlás.
Nászrepülésüket a tojásrakást megelőző időben látni legtöbbször.
Ilyenkor
gyakran köröznek a fészket rejtő erdő felett. A tojó és a hím felváltva
kotlik.
A minimum 30, maximum 40 napi kotlás után kikelő fiókákat mindkét szülő
eteti.
Az öreg madarak rejtve, feltűnés nélkül járnak táplálék után. A
fiatalok 65-70
nap elteltével repülnek ki. A fekete gólyák augusztusban a
táplálkozóhelyeken
csapatokba verődve gyülekeznek. Az egy fészekből származó fiókák nem
maradnak
kirepülés után sem a szülőkkel, sem együtt, a csapatok összetétele és
létszáma
változik. Az ivarérett madarak általában előbb hagyják el a
fészkelőterületeket, mint a fiatalok.
Táplálkozás
Leginkább az erdőkben csendesen folydogáló patakokban, tocsogókban vagy
az
erdők övezte tavak mentén keresi táplálékát. Követi a patakok folyását
s a
mederben gázolva szedegeti össze az apró halakból, békákból, rovarokból
álló
táplálékát. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva
vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a
zátonyokon
sétálva keresi táplálékát.
Vonulás
A fekete gólya vonuló madár, az őszi gyülekezés után laza csoportokban
dél felé
repülve, az európai állomány nagyobb része a Boszporuszon, kisebb része
a
Gibraltári-szoroson át hagyja el Európát. A legtöbb fekete gólya a
török partok
mentén és a Sínai-félszigeten keresztül jut el Afrikába. 1984-ig nem
álltak
rendelkezésre gyűrűzött madarakról visszajelzések. 1994 óta a
Magyarországon
színes gyűrűvel megjelölt példányok közül 21-et figyeltek meg Izraelben.
Forrás: http://www.mme.hu/cgi-bin/cikk.pl?id=22
