Sárga billegető (Motacilla flava)

Vonuló fészkelő faj. Igen gyakori becsült állománya >100 000 pár.

H: 15-16 cm. Sík vidéki, vizenyős legelőkön mocsárréteken, tavak és szennyvízülepítők környékén fészkel. É-Európában erdőslápok nedves tisztásain is. Vonuló (zömmel ápr.-szept./okt. eleje). Afrikában telel. Őszi vonuláson legelőkön gyepeken gyakori (és nádasokban éjszakázik). Fészkét a földre, zsombék közérakja. Földrajzi változatossága (főként a hímeké) rendkívül nagy, csak a régión belül legalább 8 alfaj fordul elő.

MEGHATÁROZÁS: a legkevésbé nyújtott alkatú billegető, farka kissé rövidebb a barázdabillegetőénél és sokkal rövidebb a hegyiénél. A hím alsóteste aranysárga, a tojó kissé fakóbb, főként a mellén. Ősszel a fiatalok alul barnásfehérek, kloákatájékukon csak gyenge sárga árnyalattal (a terepen néha alig látszik v. teljesen hiányzik: vö. a citrombillegetővel) . A dolmány és a hát szürkészöld v. szürkésbarna, a terepen alig észrevehető olív árnyalattal. A láb fekete. Szárnya barnásszürke, elég határozott, de vékony, halványsárga v. piszkosfehér szárnycsíkokkal. – Változatok a hímeknél: Európa nagy részén (a hazánkban is költő flava alfaj) a fej kékesszürke, feltűnő fehér szemöldöksávval és fehér bajuszsávval a sötétszürke pofa és a sárgatorok között: a szem alatt kis fehérfolt.

HANGJA: Európa nagy részén hívóhangja finom "pszit"v. (nálunk) kissé teltebb"ficüp", de a Balkánon és K-Európa egyes részein (feldegg) ált. reszelősebb "zrii(e)" (határozott "r" hanggal; vö. a citrombillegetővel). Éneke az egyik legegyszerűbb madárének, ált. két (néha egy v. három) reszelős hangból áll, az utolsó rendszerint kissé hangsúlyosabb, "szrrí-szríít": gyakran alacsonyoszlop. bokor tetejéről, drótkerítésről stb. szól.