SZOVJETUNIÓ
A T-72-es harckocsi.
Az 1971-ben tervezett harckocsi a volt szocialista országokban ma is a páncéloserők büszkesége, pontosabban az egyetlen, többé-kevésbé korszerűnek mondható tank a szovjet örökségből. Magyarország mintegy 300-at tart szolgálatban a kiöregedett T-55-ösök mellett. A források többsége megegyezik abban, hogy Irak körülbelül 700 T-72-essel rendelkezik. (A sokkal szerényebb képességű T-55-ösökből 1500, más források szerint 500 darab maradt.)
A 780 lóerős dízelmotorral hajtott jármű mozgékonysága, terepjáró-képessége kiváló. Páncélzata réteges, a legjobban védett helyen 280 mm vastag. A T-72-eshez reaktív védelmi rendszert is kifejlesztettek. Ez kis robbanótöltetekből áll, amelyek találatkor felrobbannak. Így mielőtt a lövedék elérné a páncélt, és megkezdené átfúrását, a reaktív töltet eltéríti útjából.
A 125 mm-es, sima csövű, lézeres távmérővel kiegészített löveg képes a szövetséges harckocsik megsemmisítésére, kivált ha oldalról vagy hátulról lepheti meg azokat. Nyílt terepen, megfelelő taktika mellett ez ritkán fordulhat elő, városi harcban azonban nehezen kerülhető el, hogy a mellékutcákban, iskolaudvarokon megbúvó tankok lövéshez jussanak.
A lövegből páncéltörő rakéta (ATGM) indítható, amely 4000 méterig hatásos, és 550 mm acélon tud áthatolni. A harckocsi fegyverzetéhez tartozik egy, a löveggel párhuzamos géppuska, és egy a toronyra szerelt, mozgatható "légvédelmi" gépfegyver, amely azonban vajmi keveset ér repülőgépek ellen, így azt is inkább közvetlen emberölésre szokás használni.
| Műszaki adatok | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||
| T-54 és
T-55 harckocsik
Bár világviszonylatban elavultnak számít, a T-54/55 harckocsicsalád még mindig nagy számban szolgálja a harmadik világ köztársaságait és diktatúráit. Egyik első fellépése pont Magyarországon esett meg: az 1956-ban becsörömpölő "orosztankok" részben T-34-es, részben T-54-es harckocsik voltak. A T-54-es tank felépítése konzervatívnak mondható. 100 mm-es huzagolt csövű lövege 1947-es megjelenésekor kiváló fegyvernek számított, fennmaradását és elterjedését azonban elsősorban megbízhatóságának és hosszú élettartamának köszönheti. Apróbb változtatásokat követően ebből fejlődött ki a T-55-ös.
A tank hátránya, hogy noha a torony ballisztikailag kiváló formájú (vagyis könnyen lecsúsznak róla a lövedékek), rendkívül szűkös, kényelmetlen a személyzet számára. Ez nemcsak a közérzetet rontja, hanem a tűzgyorsaságot és az ép ésszel odabenn elviselhető időt is csökkenti. (A súlyos lőszereket kézzel kell betölteni.) Páncélzata viszonylag vékony, tűzvezető rendszere pedig a most előfordulható ellenfeleihez képest krumpliból és rajzszögből barkácsolt házi elektronika. Élőerő ellen viszont hatékony, főleg ha az élőerő nem számít a hegyekből alárontó harckocsira. Irak mind a T-55-öst, mind kínai variánsait rendszerben tartja. Ritkán előforduló iraki fejlesztés a T-55 Enigma néven emlegetett harckocsi, amelyet utólag felszerelt páncélzattal erősítettek meg. Egyes információk szerint ez a pótpáncélzat betonból van, és az első Öböl-háborúban akadt olyan T-55, amely ezeknek köszönhetően három rakétatalálatot is túlélt.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
| BMP-1
lövészpáncélos
A szovjet gyártmányú, Magyarországon is szolgáló BMP-1 - a többi lövészpáncéloshoz hasonlóan - a gyalogság gyors és védett szállítására szolgál, elsősorban támadó hadműveletekben. Fegyverzete viszont kategóriájában rendkívül erős: a 7,62 mm-es géppuska mellett egy 73 mm-es löveg is helyet kapott a teljesen körbefordítható toronyban; ráadásul az ágyú fölé szerelt sínecskéről páncéltörő rakéta is indítható. A löveg elsősorban a gyalogság támogatására használható, a rakéták segítségével azonban a BMP - az amerikai Bradley-hez hasonlóan - elvileg a nehézpáncélzatú harckocsikkal is felveheti a harcot 3000 méterig. Az AT-3, AT-4, illetve AT-5 típusú, szintén szovjet gyártmányú rakéták aligha lesznek eredményesek az M1 Abrams harckocsikkal szemben, de más amerikai járművekre veszélyt jelenthetnek. A BMP-1 páncélzata viszonylag vékony, a páncéltesten legfeljebb 19, a tornyon 23 mm-es. Emiatt a jármű nemcsak tankelhárító fegyverekkel, hanem nehézgéppuskákkal is leküzdhető, így a Bradley kis kaliberű, 25 mm-es gépágyúja is elegendő a kilyuggatásához. Mi több, az igen kompakt felépítésű BMP-1-et alig lehet eltalálni anélkül, hogy a penetráció ne ölne meg valakit odabenn, vagy ne tenne kárt a motorban, a lőszerkészletben vagy az üzemanyagtartályban.
|
||||||||||||||||||||||||||
