|
Írta: Banyesz
|
|
2006. August 10. |
|
Müvek
_Rólam_ keresztelték el a világot,
_Nekem_ zenélnek a Hét Csillagok,
_Velem_ harcol az ördög, isten ellen
_Hozzám_ sietnek a szép kisdedek.
_Bennem_ feszül a kéj, fehéren izzó,
_Belőlem_ buggyan aztán langyosan,
_Rajtam_ cikázik át az úr haragja,
Teherben _tőlem_ duzzadnak a fák.
_Engem_ idéz, ki sóhajt itt e földön,
_Felém_ rohan a parttalan dagály,
_Miattam_ ránt kardot a büszke Bosszú
_Mögöttem_ bűzlő véres bűnökért.
_Előttem_ köd, _helyettem_ senki, semmi,
_Köröttem_ fény, _utánam_ néma csönd -
És mégis minden _nélkülem_ lesz és volt
És semmi nem történik _általam_.
-oOo-
|
