|
Müvek
A LEBESZÉLŐBEN
Reggel levelet kaptam, hogy 131313 számú sorsjegyem megnyerte a 2 K
29 filléres főnyereményt és a 2 000 000 K-ás jutalmat, legyek szíves,
vegyem fel. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel a dologgal, én
bevallom, nagyon örültem neki, lehet, hogy nem vagyok normális ember,
de örültem. Mindjárt el is mentem, hogy majd fölveszem, de még nem
volt nyitva a bank, lementem egy kicsit sétálni a Duna-partra.
Fütyörészve nézegettem a vizet, mikor egyszerre egy kemény tenyér
nehezedett a vállamra.
- Térjen magához szerencsétlen - mondotta hadarva egy magas, bús
tekintetű férfi.
Mire én:
- Tessék?
- Tegyen le végzetes tervéről - folytatta a bús tekintetű férfi, és
ásított egyet.
- Ugyan, hát mit gondol felőlem? - szabadkoztam.
A bús tekintetű férfi, anélkül hogy a karomat eleresztette volna,
cigarettára gyújtott, megint ásítozott, megdörgölte a fülét, aztán
barátságosan megveregette a vállam.
- Na gyerünk, gyerünk.
- Hová megyünk? - jegyeztem meg szerényen.
- A lebeszélőbe. Figyelmeztetem, hogy ne ellenkezzék, mert kénytelen
leszek karhatalmat venni igénybe. Ha nyugodtan viselkedik, nem
bántjuk.
Karhatalomról lévén szó, kábultan és rémülten követtem. Másfélórás
gyaloglás után, mialatt egyetlen szót sem váltottunk, egy külvárosi
ház előtt állt meg kísérőm.
- Tessék bemenni - mondta, és egy kicsit meg is lökött.
Alacsony hivatalszobába léptünk, a szoba fölött ez állt, fekete
betűkkel: "II. számú Kerületi Lebeszélő Osztály és Iktató."
Hosszú farács húzódott egy deszkaasztal mellett, több nyílással,
melyek mögött hivatalnokok körmöltek.
- Menjen oda a harmadik rácshoz - mondta nekem az egyik. - Kérem,
főlebeszélő úr...
Egy száraz hang:
- Mi az?
- Tessék felvenni az adatokat.
- Ugyan hagyjon békén, nem látja, hogy el vagyok halmozva? Küldje a
Kovácshoz.
- Jöjjön ide - kiáltott rám valaki.
Alázatosan odamentem.
- Neve? - kérdezte a hivatalnok, anélkül hogy felnézett volna.
- Kérem szépen, én...
- Neve?! - kiáltott rám fenyegetően.
Mondtam.
Ezután egy csomó adatot kért még, kitöltött egy blankettát, ideadta,
és becsukta a rácsot.
- Hová menjek ezzel? - kérdeztem tanácstalanul.
A negyedik emeletre, a 14. szám alá, Ungemütlich segédlebeszélő úrhoz.
Ott lebélyegzik, a lebélyegzett íráshoz kér egy kitöltő-lapot, egy
kijelentő cédulát, egy bejelentőt és egy feljelentőt. Ezeket átviszi
az összeíró ügyosztályba, ott átvezetik a szelvényt a kihallgató
jegyzőkönyvbe, a másolatot megkapja, azt a raktárban aláíratja, és
visszahozza nekem.
- Igenis.
Két óra se telt bele, ott voltam a Gyűjtő és Ellenőrző Osztály
fogalmazója előtt. Nem lehetett elmenni, mert egy rendőr állandóan
a sarkamban volt, azzal az utasítással, hogy magamra ne hagyjon,
míg el nincs intézve a lebeszélés.
- Tessék, segédlebeszélő úr, ez az - mondotta a rendőr. A
segédlebeszélő rátámadt a rendőrre.
- Már megint tizenkettő után hozzák nekem a feleket? A fene essen ebbe
a nyavalyás vircsaftba! Csak én legyek marha, a többiek urizálnak.
Legközelebb, ha tizenkettő után jönnek, mindkettőjüket kihajítom.
A rendőr hallgatott, a segédlebeszélő rám kiáltott:
- Mit áll itt? Adja ide az írásokat.
Átadtam a tizenkét cédulát, amit közben összegyűjtöttem. Átvizsgálta
őket, ásított, aztán a következőket mondta:
- Tegyen le végzetes tervéről... aoiá... de álmos vagyok...
térjenvisszaazéletnapsugarasmezejére.. öböböböbö...
azéletmindenkiszámára tartogatmég örömöket... megértette?
- Igenis, csakhogy...
- Ne feleseljen. Megígéri becsületszavára, hogy soha többé nem tör
önnön életére?
- De hiszen én...
- Elég. Megígéri becsületszavára és kész, elmehet. És máskor ilyen
ügyekben ne tizenkettő után tessék jönni, mert én nem vagyok bérese
az uraknak, tetszik érteni. Alászolgája.
Elsompolyogtam, de a következő percben képéből kikelve ordított
utánam.
- Hé!... Hát az igazolványt én vigyem le az iktatóba?
Rémülten álltam meg.
Ezeket vezettesse be a megfelelő helyeken, iktassa át, bélyegeztesse
le és vétesse fel... Majd a biztos úr útbaigazítja.
Kezembe csapta az iratokat, és bevágta az ajtót. A rendőr ásított,
aztán intett, hogy gyerünk, ő is szeretne már ebédelni. Megköszöntem a
szívességét, borravalóul átadtam neki főnyereményt nyert sorsjegyemet,
felkapaszkodtam az ablakra, és leugrottam a negyedik emeletről.
.oOo.
|
