Vajda János 1827. május 7-én született Pesten. A 19. század második felének jelentõs költõje, publicista volt. Apja uradalmi erdész volt a Pest megyei Vál községben. Itt a természet nagy hatással volt fogékony lelkére. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron és Budapesten végezte. Elsõ verse 1844-ben jelent meg az Életképekben. 1845-ben megszökött az iskolából, vándorszínész lett. 1846 nyarától egy fejér megyei kasznár fiának a nevelõje, majd Alcsúton gazdatiszt-gyakornok. 1847-ben Pesten a Gazdasági Egyesület hivatalnoka. Versei ez idõben már rendszeresen megjelentek. Petõfi baráti körébe került, a költõk Pilvax-beli társaságába. Részt vett az 1848-as márciusi eseményekben. Élményeit Egy honvéd naplójából címen örökítette meg 1869-ben. 1848 augusztusában jelentkezett katonának, késõbb vörössapkás hadnagy lett. A szabadságharc összeomlása után 1849. decemberében besorozták közlegénynek a császári hadseregbe. Egy évig katonáskodott Stájerországban és Itáliában. Hazatérése után Kiskunhalason és Budán dolgozott a földbecslõ hivatal napidíjasaként. Reménytelen szerelem fûzte házigazdája leányához, a nagyravágyó Kratochwill Georginához, aki egy dúsgazdag gróf kedvese lett. Ez az élmény a lírájában nagy szerepet játszó Gina-versek forrása. 1855-tõl a magyar sajtó munkatársa. 1857-tõl 1863-ig a Nõvilág címû hetilap, 1861-62-ben a Csatár címû politikai néplap, 1863 elsõ felében a Magyar Sajtó szerkesztõje. Röpirataiban a polgárosodásért küzdött, 1864-tõl 1866 nyaráig Bécsben a kancelláriai sajtóirodában dolgozott. A kiegyezést mind költeményeiben, mind publicisztikai írásaiban élesen elítélte, ezért a politikai és irodalmi Deák-párt üldözését vonta magára. 1867-ben a Kossuth-párti Magyar Újság, 1868-ban a Nép Zászlója címû hetilap munkatársa. 1870-tõl haláláig, a Kisfaludi Társaság munkatársaként a Vasárnapi Újságban s melléklapjában a Politikai Újdonságokban jelent meg legtöbb írása. A 70-es évektõl a réginél több tehetséggel és tisztultabb ízléssel, nagyobb mûgonddal folytatta költõi munkásságát. Politikai és szerelmi költészetének legszebb alkotásai a hetvenes-nyolcvanas években születtek. Régebbi költeményeiben egyéni érzelmeirõl és hazafi érzésérõl ír, az újabbakban az emberi lét nagy kérdéseivel foglalkozik. De mindig érezzük komor, szenvedélyes lelkének hevét. 1880-ban feleségül vette Bartos Rózát, de csak rövid ideig éltek együtt. A nyolcvanas évektõl sokat betegeskedett. 1896-ban Palágyi Menyhért Jelenkor címû lapjának volt fõmunkatársa. Mély fájdalom érzõdik verseibõl. Költészete tömör és elõteljes. Komor magánya mélyén a népi és nemzeti felemelkedés vágya élt mint Adynál, aki Vajda Jánost szent elõdjének tekintette.

1897. január 17-én, Budapesten halt meg.Mûvei:

Költeményes mûvek: