Férfi
és nő viszonya Madách Imre Az ember
tragédiája című művében
Madách
Imre (1823-1864) legmaradandóbb alkotása Az ember
tragédiája című drámai
költemény. A mű máig nem veszítette el
aktualitását, hiszen az író olyan
lényeges kérdéseket boncolgat benne, amelyek
bármelyik kor emberét foglalkoztathatják, mint
például: van-e értelme az életnek és
mi teszi az embert boldoggá. Fontos eleme a műnek a férfi
és női nem kapcsolatának bemutatása,
Ádám és Éva viszonyán
keresztül.
Ádám a főszereplője az összes színnek
és mindegyikben pozitív
személyiségként jelenik meg, mert mindegyik
helyszínen felismeri az emberiség hibáit. Jelleme
jól megformált, míg Éva inkább csak
mellékszereplő, hol pozitív, hol negatív
tulajdonságokkal.
Madách életében két nő
játszott fontosabb szerepet. Az egyik édesanyja volt,
Majthényi Anna, aki igyekezett mindenből a lehető legjobbat
nyújtani gyermekeinek. A másik az író
felsége, Fráter Erzsébet, egy
örökké nyugtalan, szórakozásra
vágyó egyéniség volt, aki meglehetősen
csapodár életet élt. Ez a két nő
határozta meg Madách női nemhez fűződő viszonyát,
és ez látszik Éva karakterén is.
A paradicsomi színben férfi és nő
egyenrangú, hiszen még csak ketten vannak, nincs is
miért rangsort meghatározni. Ebben a színben az
új dolgokhoz való viszony jelenik meg
különbségként a két nem
között; Éva kíváncsi, Ádám
viszont tart az új dolgoktól. Amikor Lucifer a
tudásról beszél Ádám ezt mondja:
,,Nagy dolgokat mondasz,
szédülök belé.’’
Éva
így reagál: ,,Én
lelkesűlök, szép s új dolgokat mondasz---’’
A harmadik színben, a paradicsomon kívül az
emberpár mindkét tagja teremteni kezd: a férfi
otthont teremt, Éva pedig egy lugast, hogy emlékeztesse
őket az Édenkertre. Már itt kijelölődik a nő
legfontosabb feladata, ami az egész alkotást
végigkíséri, vagyis a harmónia
létrehozása, a szép megteremtése, a
paradicsom felidézése.
Az egyiptomi színben Ádám a
dicsőségre, a ,,halhatatlanságra’’ törekszik
és a hatalom a legfontosabb értéke. Éva
tanítja meg, hogy meghallja a nép panaszát, arra
tanítja, hogy ne csak magára figyeljen. Ez azt mutatja,
hogy a női nem érzékenyebb a problémákra,
empatikusabb. Viszont kiderül, hogy Madách szerint a
nagyság és tudás nem tulajdonsága a nőnek,
csak az, hogy szép.
Ádám: ,,Eszem elég van
nékem önmagamnak,
Erő s
nagyságért nem kebledre hajlok,
Sem tudásért,
mindezt könyveimben
Sokkal jobban
föllelhetem. (…)
Te csak virág
légy, drága csecsebecs,
Haszontalan, de
szép, s ez érdeme.’’
Az ötödik színben a jó feleséget
és jó anyát jeleníti meg Éva, aki
visszavárja messze háborúzó
férjét, és neveli fiát. A következő
színben viszont már a nők egyértelműen
alávetett szerepben vannak az élvezeteket hajszoló
férfiakhoz képest. Ebben a részben nincsenek igazi
szerelmi kapcsolatok, csak felületes, szexualitáson
alapuló viszonyok. Emellett a férfiak nemcsak hogy nem
tisztelik a nőket, hanem szinte használati tárgynak
tartják.
Konstantinápolyban Ádám az igazi lovagias
férfi, talán még máig a legszimpatikusabb
férfitípus megtestesítője. Keresztes lovag
lévén egy szent cél érdekében harcol
(tehát bátor) és védelmezi az
erényeket. Éva ebben a színben
apácának készül apja
kívánságára, ami egy nagy
önfeláldozás részéről, hiszen le kell
mondania különféle élvezetről.
A nyolcadik színben, Prágában
Ádám Kepler, a tudós, aki tudását
aprópénzre váltja, hogy nejének meg tudjon
adni mindent, amire vágyik. Itt a férfinak el kell
tartania az asszonyt, aki csak magával foglalkozik és
még meg is csalja a férjét, tehát
erkölcstelen. Kepler viszont felmenti feleségét,
mondván:
,,Minő csodálatos
kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s
mézből összeszűrve.
Mégis miért
vonz? Mert a jó sajátja,
Míg bűne a
koré, mely szült őt.”
Párizsban a vezér férfi, Danton, hazafias,
bátor, vezető pozícióban van,
fölnéznek rá. Ebben a színben
Évának két szerepe is van: márkinő
és pórnő. Itt mutatja be Madách, hogy milyenek
kell egy igazi nőnek lennie. A márkinő nem könnyen
kapható, szinte megközelíthetetlen, magabiztos
és ez vonzza Ádámot. A pórnő viszont
nyíltan felkínálkozik és egy nőhöz nem
méltó, tettel, gyilkossággal hívja fel
magára a figyelmet, emellett ápolatlan és egy
cseppnyi nőiesség is alig van benne. Ezért nem hogy nem
tetszik Dantonnak, hanem egyenesen undorodik tőle.
A londoni színben bemutatott nők csak az anyagiakat
tartják szem előtt, és a szerint választanak
férjet maguknak, hogy melyik milyen anyagi hátteret tudna
számukra választani. Ezért van, hogy
például Éva is egyszerre több férfinek
hagyja, hogy udvaroljon neki. Ez kifejezetten negatív
színben tünteti fel a nőket, nem beszélve
arról, hogy ebben a színben tulajdonképpen egy
hűtlen asszony miatt akasztanak valakit.
A tizenkettedik színben, a falanszterben Éva
már nem kap nagy szerepet, de ismét a jó anya
oldala kerül előtérbe, aki nem akarja, hogy elvegyék
tőle a fiát. A következő színben, az űrben
már nem találkozunk Évával, hiszen
Ádám egyedül utazik az űrbe Luciferrel.
Ádám nagyon hiányolja Évát, ami
nagyon jól mutatja, hogy bármennyire is
különbözik a két nem, szüksége van
egymásra.
Az utolsó előtti helyszínen, az
eszkimónál, a feleség a férjhez
képest alárendelt szerepben, van, nem dönthet
önállóan, együtt kell hálnia a
vendéggel. Ebből az is kiderül, hogy az eszkimó nem
tiszteli nejét, és szinte csak egy tárgynak tarja.
Az ember tragédiáját olvasva a még ma
is aktuális gondolatokon kívül elgondolkodhatunk
férfi és nő viszonyáról, ami mindig is
érdekes téma volt. Úgy gondolom, hogy minden nő
számára a mű legnagyobb tanulsága, hogy a nő
feladata a szépség és a harmónia
megteremtése.
Ugrás a tétel listához