Az Oszmán Birodalom
terjeszkedése A XIV. században a Kis-Ázsiában élő törökök egyre inkább terjeszkedni kezdtek. Hódításaikat nyugat felé kezdték. Első főbb állomásuk Drinápoly volt, ami 1361-ben került török kézre. Ezután észak-keleti irányban folytatták hadjárataikat. Megszerezték Ruméliát és Bulgáriát.
Ekkor már rendszeresen török
portyák
pusztították a Délvidéket. Zsigmond
ezért évente török-ellenes hadjáratokat
indított, de nem ért el velük jelentős sikereket. A
nemzetközi lovagi hadak
1396-ban Nikápolynál próbálták I.
Bajazid szultán seregeinek útját állni,
sikertelenül. Elesett Galambóc vára is. Innentől
kezdve állandósultak a harcok,
ezért az ország megvédésére Zsigmond
végvárrendszert építette ki. Ami 1521-ig
sikeresen védte hazánkat.
Közben Hunyadi János eredményesen
fel tudta venni a harcot a szultán seregeivel. 1443-ban
vezetésével egy nagyobb
hadjárat indult, melynek során a magyar haderő már
az ellenséges területeken
nyomult előre, eljutottak egészen Niś, de visszafordulásra
kényszerültek.
A török térnyerése tovább
folytatódott a Balkánon. 1453-ban bevették
Bizáncot, a keleti kereszténység
központját. 1456-ban II. Mohamed
Nándorfehérvár ellen indult. A várat
Szilágyi
Mihály és 7000 katonája védte, akiket
kiegészített még a Kapisztrán János
által
toborzott keresztes had. Hunyadi felmentő seregével
sikerült megvédeni a várat.
II. Mohamed idején
végérvényesen is
török kézre került Szerbia. 1463-ban
Mátyás Bosznia védelmére indult, vissza is
szerezte Jajcát és Szreberniket. A király
kerülte a törökkel való összecsapást,
mert belátta, hogy nyugati támogatás
híján nincs ereje az erősödő törökkel
szemben. 1484-ben 5 évre békét kötöttek,
majd később megújítottak.
I. Szelim ekkor figyelmét
Magyarország helyett keletre fordította. Elfoglalta
Aleppót, Damaszkuszt és
Jeruzsálemet, később pedig Kairót.
Továbbá ellenőrzése alá vonta a leventei
kereskedelmet, amivel hatalmas bevételekhez jutott. 1520-is
megszerezte
Egyiptom nagy részét és Mezopotámiát. Az 1520-as évektől ismét
hódításnak kezdett a török.
1526-ban elfoglalták Szabácsot,
Nándorfehérvárt és
Péterváradot. A magyar
sereggel Mohácsnál került ugyanebben az éven
csatára a sor. A Tomori Pál
vezette 20.000 fős sereg a nem megfelelő stratégia miatt 2
óra alatt elveszette
a küzdelmet. A győzelem után Szulejmán észak
felé indult, felprédálták, Budát
és Pestet, majd a Duna-Tisza közén keresztül
kivonult az országból, úgy hogy a
Szerémségből még ellenőrizni tudta hazánkat.
1541-ben a törökök csellel
megszállták Budát, és tartósan
berendezkedetek ott. 1544-ben Székesfehérvár is
a szultán uralma alá került. Ezután
hozzáfogtak az ország
kettészakításához és
Erdély ismételt hódoltatásához.
1552-ben Ali pasa és Ahmed nagyvezír
vezetésével két nagy haderő indult, hogy
újabb területeket szerezzen. Ali
Veszprémet, Nógrádot, Szécsényt
és Drégelyt foglalta el (utóbbi
várkapitánya
Szondi György volt). Ahmed Temesvárt
hódította meg, majd Szolnok következett,
később pedig egyesülve Ali hadával Eger ellen
indultak, azonban a várat Dobó
István vezetésével sikerült a magyaroknak
megvédeniük.
1566-ban Szulejmán ostrom alá vette
Szigetvárt, majd el is foglalta. Védői Zrínyi
Miklós kapitányságával hősi
halált haltak. A harcok alatt meghalt a szultán. Az
utána következő II. Szelim
1568-ben Drinápolyban békét kötött
Miksával és rögzítették a
fennálló helyzetet.
A török hadra 1571-ben vereséget
mértek a velencei, pápai és spanyol seregek
Lepantónál. Kiújult a háború a
Habsburg Birodalommal, de a két fél fokozatos
kimerülésével inkább a béka
mellet döntöttek, amit 1606-ban kötöttek meg
Zsitvatoroknál.
Kara Musztafa idején a török
hadsereg meggyengült, és már nem volt képes
sikereket elérni. 1683-ban Bécsre
támadt, de csúfos kudarcot vallott. 1684-ben megalakult a
Szent Liga XI. Ince
pápa ösztönzésére, hogy
megvédjék a keresztény világot, ennek
keretein belül a
Habsburg Birodalom, Velence, Lengyelország, Oroszország
és a pápaság
támadásokat intéztek a törökök
ellen. Végül 1699-ben Karlócán
békét kötöttek és
ezzel Magyarország felszabadult.
Az alatt a közel 150 év alatt, amíg
a törökök hazánkban voltak, a hódoltatott
területek pusztulásnak indultak és
elnéptelenedtek. Ezeken a területeken a török
közigazgatás vált
meghatározóvá,
a jobbágyoktól adót (harádzsot) szedtek. Az
Oszmán Birodalom többi részének
mintájára vilajetek létesültek.
A török hadsereg gyalogosokból
(janicsárokból) és könnyűlovasokból
(szpáhikból) állt. A janicsárság
tagjait
rabszolgákból, vagy gyermekadóból
verbuválták, oszmánnak nevelték őket
és
életük végéig a szultánt
szolgálták. A szpáhik a szolgálat
fejében birtokokat
kaptak használatra.
Azalatt
a közel 150 év alatt, amíg a török
Magyarországon volt addig nem látott
pusztításokat végzett és
megakadályozta az uralma alatt lévő magyarság
fejlődését.
|