A reformmozgalom kibontakozása és
a polgárosodás fő kérdései
A napóleoni háborúk következtében a Habsburg Birodalomban, így Magyarországon is háborús konjunktúra (a kereslettel nem tud lépést tartani a kínálat) következik be. A katonákat élelmezni kell, ezért szinte minden gabonát el lehet adni. A főnemesség átáll az árutermelésre, megjelenik a vetésforgó. A jobb termelékenység elérésére növelik a robotoltatást és kiterjesztik a majorság földjeit (újraosztják a jobbágyföldeket).
A jobbágyok szaporodásával a földek aprózódtak. Egyre kisebb telkek jutottak a jobbágyoknak, a szegényebbekből pedig zsellérek lettek. Ennek a folyamatnak nagy hátránya a földesurak szempontjából az volt, hogy nem várhattak a zsellérektől igásrobotot.
A katonai kiadások következtében az udvar kölcsönöket vesz fel és papír bankót nyomtat. A nagymértékű infláció enyhítéseként 1811-ben szükségessé vált a pénz leértékelése. Később, 1816-ban a kormány ismét a devalváció eszközéhez folyamodott. Ez óriási problémát jelentett a lakosoknak, közülük is a jórészt zsidó származású kereskedőket érintette a legrosszabbul.
A nemesség nem tud tiltakozni, hiszen I. Ferenc 1825-ig nem hív össze országgyűlést. Napóleon bukása után a kereslet beszűkült. Kérdésessé vált a robotoltatás hatékonysága. A nemesség legnagyobb része nem tud és nem is akar változtatni, de akadnak olyanok, akik reformokat kívánnak.
A változtatások fontosságát legkorábban felismerő fiatalember Széchenyi István volt. 1791-ben született Bécsben, egy gazdag neves családban (anyja: Festetics Júlia). Már édesapja Széchényi Ferenc is felvilágosult főúr volt. Megalapította a később róla elnevezett könyvtárat, és letette a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait. István katonai iskolát végzett, és részt vett a lipcsei csatában, valamint a bécsi kongresszuson. Számos utazása során báró Wesselényi Miklós is vele tartott. Mintaállamnak Angliát tekintette. Széchenyi az átalakulást az udvarral együtt képzelte el.
I. Ferenc 1811 után először 1825-ben hív össze országgyűlést. Erre a1820-as években kibontakozót forradalmi mozgalmak kényszerítik rá. Kisebb reform értékű intézkedések születnek, például kétnyelvűvé válnak a törvények (latin, magyar), és bevezetik a magyar nyelv oktatását a közép és felsőoktatásba. Az országgyűlésen Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia felállítására.
1830-ban jelenik meg Széchenyi István Hitel című műve, ami a közgazdasági problémákat boncolgatja. A fejlődés legfontosabb akadálya az ősiség törvénye, amely értemében a nemes nem adhatja el birtokát. Rávilágít, hogy robottal nem lehet korszerű gazdálkodást folytatni, ezen kívül sok vámszabályozás akadályozza a kereskedelmet. Javasolja a közlekedés korszerűsítését, a bérmunka alkalmazását és a törvény előtti egyenlőség biztosítását.
Wesselényi Miklós Balítéletek című munkájában a rendi ellenállást hirdeti. Ő programját a kormánnyal szemben, nem pedig vele akarja végrehajtani. A Hitelre válaszként írta a Dessewffy József a Taglalatot. Ő nem megváltoztatni, hanem megreformálni akarja a rendi rendszert. Széchenyi további munkái a Világ és a Stádium. Utóbbi a parasztság és a nemesség közti ellentétekről ír.
Az országgyűléseken nagyszámú jurátus gyűlt össze, akik a liberális ellenzéket ünnepelték. Az országgyűlés munkájáról a közvélemény alig tudott, sajtócikkek sem jelentek meg, ezért Wesselényi felkérésére Kossuth Lajos vezetésével az ifjak lejegyzik a hallottakat és tudósítják a megyéket.
1835-ben meghal I. Ferenc és V. Ferdinánd kerül a trónra, aki helyett Metternich kancellár uralkodik. Metternich eljárásokat indít az ellenzék egyes tagjai ellen. Elfogják például Lovassy Lászlót és Kossuthot is.
1841-ben a Landerer-nyomda Kossuth Lajost bízza meg a Pesti Hírlap szerkesztésével. A lap célja a közvélemény formázása. Általános és kötelező örökváltságot akar kárpótlással, védővámot az ország köré és közteherviselést. Széchenyi bírálja Kossuthot, akinek programja sokkal radikálisabb. Fél, hogy Kossuth előbb-utóbb a kormány támadását váltja ki.
Széchenyi a jobbágykérdést egyéni birtok megváltással akarja megoldani, a lassú, megfontolt reformok véghezviteléhez a főnemességre akar támaszkodni. Számára az ideális államforma az alkotmányos monarchia lenne. Kossuth viszont általános örökváltságot szeretne, gyors változásokat akar, és nem riad vissza a forradalomtól sem. Célja érdekegyesítéssel megteremteni az önálló magyar nemzetet.
Bár egyes politikusok között éles ellentétek feszülnek, közmegegyezés van abban, hogy a magyarság vállalása önmagában is olyan érték, amit még az udvar is elfogad. Az 1844-es második törvénycikkben a magyar nyelv hivatalossá válik, ami azt jelenti, hogy a törvényhozás, a közigazgatás és az oktatás alapnyelve a magyar. Ezzel azonban a nemzetiségek ellenszenvét váltják ki.
A kialakult feszültséget a politikai nemzet fogalmának bevezetésével kívánják oldani, mely szerint Magyarországon csak egy nemzet van, a magyar, aminek vannak más nyelvet beszélő tagjai is, és akiket összeköt a közös állampolgári jog. A törvény előtt mindenki egyenlő (de semmilyen kollektív jogot nem kapnak a nemzetiségek).
A Hitel megjelenésétől (1830) számítjuk a reformkort (bár korábban Széchenyi 1825-ös felajánlásához kötötték), és 1848-ig tart (áprilisi törvények kiadása). A kornak két fontos törekvése volt: a magyar nemzet megteremtése, és a hazai gazdasági élet reformokkal való modernizálása.