A kínai sárkány
A kínai kozmogónia azt tanítja, hogy két
örök, egymást kiegészítő elem, a Jin és a Jang ritmikus játékából
keletkezik a Tízezer Lény (a világ). A Jinhez tartozik az
összpontosítás, a sötétség, a passzivitás, minden páros szám és a hideg;
a Janghoz pedig a növekedés, a fény, a lendület, minden páratlan szám és
a meleg. A Jint jelképezi a nő, a föld, a narancsszín, sok völgy és
folyómeder, s a tigris; a Jangot pedig a férfi, az égbolt, a kék szín, a
hegyek és oszlopok, s a Sárkány.
Lung, a Kínai Sárkány a négy mágikus állat egyike. (A másik három: az
Egyszarvú, a Főnix és a Teknőc.) A Nyugati Sárkány a legjobb esetben is
csak ijesztő, a legrosszabban pedig nevetséges; a mondákban szereplő
Lung ellenben Isten, olyan, mint egy angyal, mely egyszersmind oroszlán
is. Szema Csien Történeti feljegyzések című művében azt olvassuk,
hogy amikor Konfuciusi elment, hogy tanácsot kérjen Lao-cétól, az udvari
archívum és könyvtár mesterétől, a látogatás után ezt mondta:
„A madarak repülnek, a halak úsznak, a vadak futnak. A futó állatot
elejtheti egy csapda, az úszót egy háló, a repülőt pedig egy nyíl. Ám
itt van a Sárkány; nem tudom, miképpen lovagolja meg a szelet, s hogyan
jut fel az égbe. Ma láttam Lao-cét, így mondhatom, hogy láttam a
Sárkányt.”
Hajdan egy Sárkány, illetve egy Ló-Sárkány tűnt föl a Sárga-folyó
vizéből, s az fedte fel egy császárnak azt a híres kör alakú ábrát,
amely a Jang és a Jin egybefonódó játékát jelképezi; egy király hátas-
és vadászsárkányt is tartott az istállójában; egy másik uralkodó pedig
sárkányhúson élt, s virágzott a birodalma. Egy híres költő ekképpen
jelenítette meg a nagyság veszélyeit:
„Az Egyszarvú hidegtálként végzi, a Sárkány pedig húspástétomként.”
A Változások könyvében többnyire a bölcsességet jelképezi a
Sárkány.
A Sárkány évszázadokon át császári jelvény is volt. A császár trónját
Sárkány-Trónnak nevezték; az arcát Sárkány-Arcnak. A császár halálakor
azt mondták, hogy az uralkodó felment egy Sárkány hátán az égbe.
A népi képzeletben a felhőkhöz kötődik a Sárkány, meg a földművesek közt
oly áhított esőhöz, továbbá nagy folyókhoz is. Közkeletű az a mondás,
hogy „a Föld most egyesül a Sárkánnyal”, ami azt jelenti, hogy esik az
eső. Csang Seng-jü egyik 6. századi falfestményére négy Sárkány került.
Akik megtekintették a képet, kifogásolták, hogy nem festett nekik
szemet. Haragra lobbant Csang, kézbe vette ismét az ecsetet, s a
tekervényes figurák közül kettőre felfestette a hiányzó szemeket. Erre
„villám és mennydörgés töltötte be a levegőt, megrepedt a fal, s a
Sárkányok felröppentek az égbe. A két szemnélküli Sárkány azonban a
helyén maradt”.
A Kínai Sárkánynak szarva és karma van, a teste pikkelyes, a gerince
pedig akárha tüskéből volna. Gyönggyel szokás ábrázolni, melyet
többnyire lenyel vagy épp kiköp: gyöngyében rejlik az ereje. Ha elveszik
tőle, ártalmatlan.
Csuang-ce említ egy kitartó férfit, aki háromévi kemény munkával
elsajátította a sárkányölés tudományát, csakhogy élete végéig sem
adódott rá alkalma, hogy gyakorolja.
