Kedves Ákos!

Elnézést, hogy csak ma válaszolok, de nem voltam itthon. Rendkívül örülök a kezdeményezésnek, amiről csak most szereztem tudomást. A húsz esztendő, melyet az alapítástól a Hungarocamionnál veletek együtt végig "harcoltunk", - életpályám fénykora volt. Tudtam és éreztem, hogy így van ezzel a vállalat sok ezer dolgozója. Regényeket lehetne írni a fejlesztés minden szakaszáról Londontól Kuvaitig, Hamburgtól Teheránig, a külföldön létesített leányvállalatokról, a 30000 "lábon szállításról" és mindazokról az élményekről, sokszor küzdelmekről, melyet gépkocsivezetőink átéltek. Minderre és még sok másra büszke lehet az, aki részt vett ebben a kollektív munkában.

TEHÁT JOGOS A NOSZTALGIÁZÁS!

Én is így vagyok ezzel. Fényképeim, emlékeim megtöltenek egy szekrényt az irodámban, nehéz lenne válogatni közülük, de majd megkísérlem.

Szeretettel üdvözöllek és mindazokat, akik e sorokat olvassák.

"Gabi bácsi"