(Heinrich Heine)
  |
  |
  |
  |
  |
 |
 |
 |
||
Történetünk:
2001. december 12-én, a TV2 teletex 804-es oldalán kezdődött minden.
Mindketten az sms chat-en beszélgettünk, igazából semmi komoly dolgot nem akartunk, csak nem tudtunk mást csinálni, ezen a hideg téli napon. Én már régóta „chat függő” voltam, az Angyal csak akkor ismerkedett a dologgal. Azon a napon nem sokat dumáltunk a texen egymással, csak néhány sms-t írtunk, és azt sem ismerkedés céljából. Másnap este kaptam egy üzenetet egy lánytól, először nem tudtam ki ő, de hamar kiderült, hogy ki a kedves „idegen”. Napról-napra egyre több üzenetet írtunk, és egyre többet beszéltünk telefonon, lassan kezdett átmenni a dolog ismerkedésbe. Elég kíváncsi természetű vagyok, és általában én kérdeztem, az Angyal meg válaszolt. Beszéltünk mi mindenről, komoly és komolytalan dolgokról, néha elég pikáns üziket is küldtem, de a lány ezekre is válaszolt. Ez így ment hétről-hétre. Már mindketten kíváncsiak voltunk, hogy ki lehet ez a kedves „idegen” akivel mindenről lehet beszélgetni, és szinte ugyanúgy gondolkodunk az élet dolgairól. Megbeszéltünk egy találkozót (randit) január 19-re. Végre eljött a nagy nap, és reggel megérkezett hozzám az Angyal. Ekkor még mindig nem gondoltuk, hogy komoly kapcsolat lehet a dologból, a távolság volt a legnagyobb ellenségünk, és igazából én sem voltam akkoriban egy hűséges típus. Egy szép hétvégét töltöttünk együtt, ezután szinte minden második hétvégén találkoztunk, és egyre jobban megismertük egymást. Kezdett kialakulni köztünk az a bizonyos dolog, amire minden ember vágyik, és szinte senki nem tud nélküle élni. Néha én mentem hozzá, először féltem, de a végén kiderült, hogy alaptalan volt a félelmem, mert úgy fogadott már az első alkalommal a családja, mint ha régi ismerős lennék. Elhalmoztak minden földi jóval, és szinte minden kívánságomat teljesítették, nagyon megszerettem őket is. Minden egyes héttel egyre nehezebben viseltük a várakozást, amit egymás nélkül kellett eltölteni, hosszú napokat vártunk néhány együtt töltött órára. Másfél év után meguntuk a várakozást és úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Én költöztem a lányhoz, először furcsa volt a dolog annak ellenére, hogy a családja nagy szeretettel fogadott, és nagyon örültek a nekem és a kapcsolatunknak. Eleinte nehezen indultak be a dolgok, nem volt könnyű munkát találni, és ezért sokszor volt rossz a kedvem. Egy évig tartott amíg találtam állandó munkahelyet, igaz közben egy tanfolyamot is elvégeztem.
Ne gondoljátok, hogy a miénk egy felhőtlen, és minden problémától mentes kapcsolat. Sajnos ilyen kapcsolat nincs (szerintünk), mint minden kapcsolatban, nálunk is adódtak kisebb, nagyobb gondok, főleg az én múltamból adódóan. Mint, ahogy a nevem is mutatja, én mindig inkább ördög voltam mintsem angyal, de ilyen vagyok és így szeret a barátnőm! Csináltam néhány hülyeséget, de az Angyal kitartott mellettem és mindig megbocsátott. Az is sokat számított, hogy mindent meg tudtunk, tudunk beszélni. Számomra Ő a tökéletes nő, úgy érzem rá vártam egész életemben. benne megtaláltam mindent, amit egy nőben szerethet egy férfi. Ő a legjobb társ, jó az ágyban, jól tud főzni, tudja mikor, mit akar. Szeretem benne, hogy néha komoly nő, és ha kettesben vagyunk, akkor egy doromboló kiscica. Ezzel a lánnyal elérkeztem arra a pontra, amikor már rég nem azon jár az eszem, hogy hogyan tudnék minél több nőt megdönteni. Ez az ANGYAL megváltoztatott!
2,5 év után már nagyon jó volt a kapcsolatunk, szinte problémamentes, ekkor kezdtünk gondolkodni azon, hogy hivatalosan is összekössük az életünk. Őszintén szólva, én féltem a dologtól egy picit, de ezzel szerintem legtöbb férfi így van. Elkezdtük járni az ékszerüzleteket, a rengeteg gyűrű között nem volt egyszerű megtalálni a megfelelőt, de ez is sikerült. 2004. dec. 11-én a legjobb barátommal elmentünk titokban megvenni a gyűrűt, ezután még 3 hétig húztam a dolgot a megfelelő pillanatra várva. Mindig úgy gondoltam, hogy ennek a dolognak különlegesnek és felejthetetlennek kell lennie, még egy fórumot is csináltam annak kiderítésére, hogy milyen módon kérjem meg a barátnőm kezét. Végül dec. 31-én este egyszerűen leültem az Angyal mellé az ágyra, és megkértem a kezét. Annak ellenére, hogy hetekig készültem, elég sután sikerült a dolog, még azt is elfelejtettem, amit mondani akartam, de ennek ellenére a lány igent mondott! Ezután néhány héttel az eljegyzést is megtartottuk a szülők nagy örömére. Itt valamivel könnyebb dolgom volt és jobban felkészültem.
Most 2005-01-24 van, és a „nagy nap”-ot szervezzük minden szabad percünkben. A „nagy nap” 2005. szeptember 10-én lesz………
Írta: Ördög